A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2013. szeptember 13.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása – Az Unió területére való belépés és a területén történő átutazás korlátozásai – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló értékelési hiba – Alapvető jogok”
A T‑383/11. sz. ügyben,
Eyad Makhlouf (lakóhelye: Damaszkusz [Szíria], képviselik kezdetben: P. Grollet és G. Karouni, később: G. Karouni és C. Rygaert ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: G. Étienne és R. Liudvinaviciute‑Cordeiro, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2011. május 23‑i 2011/302/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL L 136., 91. o.; helyesbítés: HL L 164., 2011.6.24., 20. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozat (HL L 319., 56. o.), valamint a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL L 330., 21. o.) megsemmisítése tárgyában, amennyiben e jogi aktusok érintik a felperest,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, S. Soldevila Fragoso (előadó) és G. Berardis bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 8‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, Eyad Makhlouf alezredesi fokozattal rendelkező szír állampolgárságú tiszt.
2 Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. május 9‑i 2011/273/KKBP határozatot (HL L 121., 11. o.). Tekintettel a helyzet súlyosságára, a Tanács fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát és belépési korlátozásokat vezetett be az Unió területére, valamint azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek felelősek a szíriai civil lakosság elleni erőszakos fellépésekért.
3 A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük összeköttetésben álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete említi. E határozat 5. cikkének értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet. A felperes neve nem szerepel ebben a mellékletben.
4 A Tanács a 2011/273 határozat végrehajtásáról szóló, 2011. május 23‑i 2011/302/KKBP végrehajtási határozattal (HL L 136., 91. o.; helyesbítés: HL L 164., 2011.6.24., 20. o.) módosította a 2011/273 határozatot, különösen a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek olyan más személyekre és szervezetekre történő alkalmazása érdekében, akiknek, illetve amelyeknek a nevét felvették a mellékletben szereplő jegyzékbe, amely a korábbi határozat mellékletét váltotta fel. A felperes nevét felvették ebbe a jegyzékbe, amely különböző információkat tartalmaz, így a szóban forgó jegyzékbe történő felvételének időpontját – amely a jelen esetben „23.05.2011” –, születési idejét, útlevelének számát, valamint a jegyzékbe vétel indokait, amelyek a következők: „Rami Makhlouf testvére; az általános hírszerzési igazgatóság (GID) tisztje; részvétel a polgári lakosság elleni erőszakos fellépésben”.
5 A Tanács 2011. május 24‑én közzétette az értesítést a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273 határozatban, illetve a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 442/2011/EU tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére (HL C 153., 8. o.).
6 A Tanács a 2011/273 határozat módosításáról szóló, 2011. szeptember 2‑i 2011/522/KKBP határozattal (HL L 228., 16. o.) előírta, hogy hatályának – beleértve a mellékletét is – magában kell foglalnia „a mellékletben felsorolt [...] a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyek[et], valamint a velük összefüggésbe hozható személyek[et]” is.
7 A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozattal (HL L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. Az egyértelműség érdekében a 2011/273 határozattal hozott intézkedéseket és a kiegészítő intézkedéseket egyetlen jogi aktusba építették be. A felperes neve a 2011/782 határozat I. melléklete táblázatának 20. sorában szerepel, a 2011/273 határozat mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
8 A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozattal (HL L 330., 21. o.) a szóban forgó korlátozó intézkedéseket egyetlen jogi aktusba építették be. A felperes neve a 2012/739 határozat I. melléklete táblázatának 19. sorában szerepel, a 2011/273 határozat mellékletében szereplőkkel megegyező információkkal és indokokkal.
9 A Tanács 2012. november 30‑án közzétette az értesítést a 2012/739 határozatban, valamint az 1117/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel végrehajtott, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU tanácsi rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL C 370., 6. o.).
Az eljárás és a felek kérelmei
10 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2011. július 21‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a 2011/302 végrehajtási határozat megsemmisítése iránti jelen keresetet.
11 A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2012. január 24‑i végzésével helyt adott az Európai Bizottságnak a Tanács kérelmeinek támogatása végett a Törvényszék Hivatalához 2011. október 28‑án benyújtott beavatkozási kérelmének.
12 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2012. január 5‑én benyújtott észrevételeivel úgy módosította kérelmeit, hogy a 2011/782 határozat megsemmisítését is kérte. A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2012. április 3‑án benyújtott viszontválaszával tudomásul vette a felperes kérelmét.
13 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. január 31‑én benyújtott észrevételeivel úgy módosította kérelmeit, hogy a 2012/739 határozat megsemmisítését is kérte, elismerve azt, hogy a 2011/782 határozat megsemmisítése iránti kereset okafogyottá vált. A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2013. február 5‑én benyújtott, a kérelmeket módosító beadványra vonatkozó észrevételeivel tudomásul vette a felperes kérelmét.
14 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.
15 A felperes és a Tanács szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2013. február 8‑án megtartott tárgyaláson meghallgatták. A Bizottság nem vett részt a tárgyaláson.
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2011/302 végrehajtási határozatot és a 2012/739 határozatot;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
17 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság támogatja a Tanács kérelmeit.
A jogkérdésről
A felperes kérelmeinek módosítása iránti kérelmek elfogadhatóságáról
19 Amint az a fenti 4–9. pontból kitűnik, a keresetlevél benyújtása óta a többek között a 2011/302 végrehajtási határozattal módosított 2011/273 határozatot hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2012/739 határozattal hatályon kívül helyezett és felváltott 2011/782 határozat. A felperes annak érdekében kérte kérelmei módosításának lehetőségét, hogy azok e két utóbbi határozatot is érintsék, ugyanakkor a későbbiekben lemondott a 2011/782 határozat megtámadásáról. A Tanács nem ellenezte a felperes kérelmeinek módosítását.
20 Emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset előterjesztésére való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha a szóban forgó intézmény, valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében, a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másik jogi aktust léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi jogi aktusra való kiterjesztésének vagy az ezen jogi aktus elleni további kérelmek és jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (lásd a Törvényszék T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3019. o.] 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 Következésképpen el kell ismerni a 2012/739 határozat ellen előterjesztett kérelmek elfogadhatóságát, amely kérelmeket a Törvényszék Hivatalához 2013. január 31‑én terjesztettek elő, tehát mindenképpen a keresetindítási határidő letelte előtt.
Az ügy érdeméről
22 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében négy jogalapra hivatkozik, amelyből az első a védelemhez való jog, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, a második az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik nyilvánvaló értékelési hibán, a negyedik pedig az arányosság elvének, a tulajdonhoz való jognak és a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a megsértésén alapul.
Az első jogalapról, amely a védelemhez való jog, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul
23 A felperes azt állítja, hogy a szankciókat anélkül szabták ki vele szemben, hogy előzetesen meghallgatták volna, lehetőséget biztosítottak volna számára a védekezésre, illetve tudomására hozták volna a szóban forgó intézkedések alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a Tanács elmulasztotta határozatának a felperessel való közlésére irányuló kötelezettségét – beleértve a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételének indokait – közvetlenül – mivel a címét nem lehetett figyelmen kívül hagyni – vagy értesítés közzététele útján, konkrét lehetőséget biztosítva számára az észrevételek előterjesztésére.
24 A felperes szerint a természetes személyekkel szembeni korlátozó intézkedéseket előíró határozatok keretében az Unió hatáskörrel rendelkező szóban forgó hatósága köteles közölni ezen intézkedések indokait az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy az említett személyeknek valamely jegyzékbe történő felvételéről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy legalább a címzettek határidőn belül gyakorolhassák jogorvoslathoz való jogukat.
25 A felperes azt állítja, hogy abban az esetben, ha megállapításra került volna, hogy a vele szemben felhozott kifogások részletekbe menő közzététele az Unió és tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő közérdeken alapuló kényszerítő megfontolásokba ütközik, e határozat külön és konkrét indokolását megfelelő módon kellett volna formába önteni és a tudomására hozni. Márpedig semmilyen bizonyíték nem enged a jelen ügyben arra következtetni, hogy az ilyen közzététel ilyen kényszerítő megfontolásokba ütközne.
26 Továbbá a megtámadott határozatokban az azokat igazoló külön és konkrét indokok bármilyen hivatkozásának hiányában a felperes a Törvényszék előtt hatékonyan sem védheti magát.
27 A Tanács elutasítja a felperes érvelését.
28 A Tanács azt állítja, hogy a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések védő jellegének, illetve céljának tényéből kifolyólag ezen intézkedések elfogadását nem előzheti meg az érintett személyek előzetes meghallgatása az említett intézkedések hatékonysága, és így az Unió által követett célkitűzés veszélyeztetésének kockázata nélkül.
29 A Tanács felidézi, hogy a 2011/302 végrehajtási határozat közzétételre került az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ugyanez vonatkozik a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére szóló értesítésre, amelyet – a felperes állításával ellentétben – a Hivatalos Lapban közzétettek (HL 2011. C 153., 8. o.). A Tanács hozzáteszi, hogy nem volt lehetősége a megtámadott határozatok felperessel történő egyedi közlésére, mivel nem rendelkezett az utóbbi személyes elérhetőségeivel.
30 A felperes rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket tekintve a Tanács azt állítja, hogy a felperes nem nyújtott be az őt érintő intézkedés felülvizsgálatára irányuló kérelmet, és azt sem kérte, hogy a vele szemben hozott határozat indokolásául szolgáló bizonyítékokat közöljék vele.
31 Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jognak valamely korlátozó intézkedés elfogadását megelőző eljárás során történő tiszteletben tartásához való alapvető jogot kifejezetten rögzíti az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2010. C 83., 389. o.) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑13427. o.] 66. pontját).
32 Arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános közösségi jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amely elvet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény 6. és 13. cikke állapított meg, és amely elv egyébként újra megerősítést nyert az Alapjogi Charta 47. cikkében (lásd a Bíróság C‑432/05. sz. Unibet‑ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2271. o.] 37. pontját, a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 335. pontját, a továbbiakban: Kadi‑ítélet).
33 Továbbá, tekintettel az állandó ítélkezési gyakorlatra, a jelen esetben arra kell következtetni, hogy a bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyeken a jelen esetben a valamely személy vagy szervezet nevének a megtámadott határozatok mellékletét alkotó és e címzettekre korlátozó intézkedések összességének előírásával járó jegyzékbe történő felvétele alapszik – azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy az e felvételről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását (lásd a Kadi‑ítélet 336. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 222/86. sz., Heylens és társai ügyben 1987. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4097. o.] 15. pontját), valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó uniós jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, a Szerződés alapján őt megillető felülvizsgálat gyakorlását (a Kadi‑ítélet 337. pontja).
35 Márpedig a 2011/273 határozat 5. cikke előírja, hogy a Tanács közli a határozatát – beleértve a jegyzékbe vételének okait – az érintett személlyel – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján –, lehetővé téve, hogy észrevételeket nyújtson be. Ezen túlmenően e rendelkezések előírják, hogy amennyiben észrevételeket tesznek, vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia döntését, és erről értesítenie kell az érintett természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet. Végül az említett határozat mellékletében foglalt jegyzéket rendszeresen és legalább 12 havonta felül kell vizsgálni. Az ilyen rendelkezések főszabály szerint megfelelnek az ítélkezési gyakorlat által támasztott követelményeknek.
36 A jelen ügyben a 2011/302 végrehajtási határozat elfogadását követően 2011. május 24‑én a Hivatalos Lapban egy értesítés került közzétételre, amely ezáltal lehetőséget biztosított a felperesnek arra, hogy észrevételeit benyújtsa a Tanácsnak.
37 Az a tény, hogy e közlés a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő első felvételét követően történt, önmagában nem minősül a védelemhez való jog megsértésének.
38 Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ami a védelemhez való jogot és különösen a meghallgatáshoz való jogot illeti, a korlátozó intézkedések vonatkozásában az uniós hatóságok nem kötelesek az említett indokokat valamely személynek vagy szervezetnek a korlátozó intézkedéseket előíró listára történő eredeti felvételét megelőzően közölni (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 338. pontját).
39 Ugyanis az ilyen előzetes közlés veszélyeztetheti a pénzeszközök és gazdasági erőforrások e határozatok által előírt befagyasztására vonatkozó intézkedések hatékonyságát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kadi‑ítélet 339. pontját).
40 A megtámadott határozatok által követett célkitűzés elérése érdekében az ilyen intézkedéseknek jellegüknél fogva meglepetésszerűnek és – amint azt a Bíróság már megállapította – azonnali hatállyal alkalmazandónak kell lenniük (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑117/06. sz., Möllendorf és Möllendorf‑Niehuus ügyben 2007. október 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑8361. o.] 63. pontját és a Kadi‑ítélet 340. pontját).
41 A 2011/302 végrehajtási határozat – amely a felperes nevét felvette a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékbe – által követett célkitűzésre és az általa előírt intézkedések hatékonyságára is vonatkozó okok miatt az uniós hatóságok arra sem voltak kötelesek, hogy a felperest meghallgassák a nevének a mellékletben szereplő listára történő eredeti felvételét megelőzően (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 341. pontját).
42 Ugyanakkor a 2012/739 határozat – amely a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek nevét tartalmazó jegyzékben fenntartó későbbi határozat – elfogadásának keretében az említett intézkedések meglepetésszerű hatására vonatkozó érvre nem lehet érvényesen hivatkozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 62. pontját).
43 Mindazonáltal a fent hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság megállapította, hogy az előzetes meghallgatáshoz való ezen jogot tiszteletben kellett tartani, abból a tényből kifolyólag, hogy a Tanács új bizonyítékokat vett figyelembe a szóban forgó listán történő fenntartás hatálya alatt álló szervezettel szemben.
44 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Tanács nem vett figyelembe semmilyen új bizonyítékot – tehát olyanokat, amelyeket ne közöltek volna már a felperessel az eredeti felvételét követően – a felperes nevének a szóban forgó jegyzékben történő fenntartásakor.
45 Márpedig a 2011/273 határozat 5. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]mennyiben észrevételt vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanács felülvizsgálja döntését, és erről értesíti az érintett személyt vagy szervezetet”. A felperest tehát saját kezdeményezésére a Tanács minden pillanatban meghallgathatja mindegyik későbbi határozat elfogadását megelőzően tett kifejezett új felhívás nélkül, a felperessel szemben felhozott új bizonyítékok hiányában.
46 Továbbá a Tanács a Hivatalos Lapban egy értesítést tett közzé 2012. november 30‑án, tehát a 2012/739 határozat közzétételét követő napon. Következésképpen, mivel – ilyen körülmények között – a felperesnek több hónapon keresztül lehetősége volt a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyeket érintő jegyzékbe történő felvételét és fenntartását igazoló bizonyítékok vitatására, a meghallgatáshoz való jog megsértése nem állapítható meg.
47 A felperesnek a határozatok egyedi közlésének hiányára vonatkozó érvét tekintve meg kell állapítani, hogy a 2012/739 határozat 27. cikkének (2) bekezdése a határozat közvetlen és egyedi közlését írja elő abban az esetben, amikor a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személy címe ismert.
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, jóllehet az ilyen jellegű határozatok egyedi közlése főszabály szerint szükséges – mivel kizárólag a Hivatalos Lapban történő közzététel nem elegendő –, a bíróságnak minden ügyben meg kell ugyanakkor vizsgálnia, hogy az a tény, hogy a vitatott határozat indokait nem hozták egyedileg a felperes tudomására, nem eredményezte‑e azt, hogy a felperest megfosztották attól, hogy a vitatott határozat indokolását megfelelő időben megismerje, és mérlegelje a pénzeszközei és gazdasági erőforrásai befagyasztására vonatkozó, vele szemben elfogadott intézkedés megalapozottságát (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑11381. o.] 52–56. pontját).
49 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy 2012. november 30‑án a Tanács bizonyosan rendelkezett a felperes, valamint ügyvédei címével, ugyanis a címeket tartalmazta a jelen keresetet előterjesztő keresetlevél.
50 Következésképpen a Tanácsnak a felperes nevének a szóban forgó jegyzékben történő fenntartását igazoló indokokat egyedileg kellett volna közölnie a védekezés hatékony és a legrövidebb időn belül történő gyakorlása érdekében. Mindazonáltal az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperesnek lehetősége volt a hatékony védekezésre a megtámadott jogi aktusokkal szemben azoknak a Hivatalos Lapban történő közzétételét követően, ugyanis keresetet terjesztett elő a Törvényszék előtt az előírt határidőn belül.
51 Végül a megtámadott határozatokban „a hatékony jogorvoslat” lehetőségére való kifejezett utalás hiányát tekintve fel kell idézni, hogy az ilyen keresetet az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében, valamint az EUMSZ 263. cikk negyedik és hatodik bekezdésében előírt feltételek alapján lehet előterjeszteni, amint az a jelen megsemmisítés iránti keresetből kitűnik. Továbbá a jelen ügyben a Tanács által közzétett értesítések kifejezetten előírták a Tanács általi felülvizsgálat kérelmezésének, valamint a Törvényszék előtt a megsemmisítés iránti kereset előterjesztésének lehetőségét. Ezen érvet tehát el kell utasítani.
52 Az első jogalapot tehát teljes egészében el kell utasítani.
A második jogalapról, amely az indokolási kötelezettség megsértésén alapul
53 A felperes azt állítja, hogy a korlátozó intézkedéseket előíró tanácsi jogi aktus indokolásának nemcsak ezen jogi aktus alkalmazásának jogszabályi feltételeire, hanem azokra az egyedi és konkrét okokra is vonatkoznia kell, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintett tekintetében meg kell hozni ilyen intézkedéseket.
54 Márpedig a Tanács által a felperes nevének a megtámadott határozatok mellékleteiben szereplő jegyzékbe történő felvételére vonatkozóan előadott indokolás homályos és általános megfontolásokra korlátozódik, valamint a Tanács elmulasztotta megjelölni azon különös és konkrét okokat, amelyek miatt a mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítélte meg, hogy a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia.
55 A felperes szerint kizárólag a foglalkozása, valamint családi kapcsolatai nem elegendőek a Tanács határozatának megalapozottságához. Másfelől a családi kapcsolatait tekintve a Tanácsnak kell bizonyítania a felperes részvételét a hozzátartozójának felrótt cselekményekben.
56 A Tanács elutasítja a felperes érvelését.
57 A Tanács úgy ítéli meg, hogy a felperes az általános hírszerzési igazgatóság (GID) tisztjeként teljes körű ismerettel rendelkezett arról az általános és különleges háttérről, amelynek alapján az őt érintő intézkedéseket elfogadták, a jelen esetben arról a tényről, hogy a szíriai hadsereg részt vett a tüntetők elleni fellépésben.
58 A Tanács hangsúlyozza, hogy a felperesnek a szóban forgó jegyzékbe történő felvétele indokaként kifejezetten említette a szíriai hírszerzéshez tartozását, valamint családi kapcsolatait, lehetővé téve számára ezáltal annak az oknak a megértését, amely miatt vele szemben korlátozó intézkedéseket fogadtak el, valamint a védekezésre történő felkészülését.
59 Másfelől az a tény, hogy a felperes Rami Makhlouf testvére is – aki Bashar Al Assad elnök unokatestvére – további ok a szóban forgó jegyzékbe történő felvételére.
60 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd a Bíróság C‑199/99. P. sz., Corus UK kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑11177. o.] 145. pontját, a C‑521/09. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑8947. o.] 148. pontját és a C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 49. pontját).
61 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie a szóban forgó jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (lásd többek között a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontját, a C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4951. o.] 166. pontját és a C‑539/10. P. és C‑550/10. P. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 138. pontját).
62 Mivel az érintett személy nem rendelkezik a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására irányuló eredeti határozat meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább e határozat elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 51. pontja).
63 Következésképpen a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását előíró tanácsi jogi aktus indokolásának meg kell határozni azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 52. pontja).
64 Ugyanakkor az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, és a címzettek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni (lásd többek között a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 139. pontját).
65 Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a jogi aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (a Bíróság fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítéletének 63. pontja, a C‑42/01. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2004. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6079. o.] 66. pontja és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítéletének 140. pontja).
66 Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (a Bíróság C‑301/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑9919. o.] 89. pontja, a fent hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. és 70. pontja, valamint a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 54. pontja).
67 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2011/273 határozat első három preambulumbekezdése világosan meghatározza az Unió által a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések elfogadásának általános indokait:
„(1) Az Európai Unió 2011. április 29‑én mély aggodalmának adott hangot a Szíriában kialakuló helyzet, valamint a katonai és biztonsági erők több szíriai városban történő bevetése miatt.
(2) Az EU határozottan elítélte a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését, amely során éles lőszer alkalmazására is sor került, és amelynek következtében számos tüntető meghalt, sokan megsebesültek, többeket pedig önkényesen fogva tartanak, és felszólította a szíriai biztonsági erőket, hogy elnyomás helyett tanúsítsanak önmérsékletet.
(3) A helyzet súlyosságára tekintettel korlátozó intézkedéseket kell bevezetni Szíriával és a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekkel szemben.”
68 A 2011/273 határozatban hivatkozott ezen általános háttér szükségszerűen ismert volt a felperes mint a szíriai hadsereg hivatásos katonája előtt.
69 Másfelől a 2011/273 határozat 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a melléklet tartalmazza az érintett személyek és szervezetek jegyzékbe vételének okait. Végül a 2011/273 határozat 5. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Tanács a határozatát és a jegyzékbe vételének indokait – közvetlenül, amennyiben a címe ismert, vagy értesítés közzététele útján – közli az érintett természetes vagy jogi személlyel, szervezettel vagy szervvel, lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen.
70 A jelen ügyben a felperesnek a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek jegyzékébe történő első felvétele alkalmával a Tanács a 2011/302 végrehajtási határozathoz mellékelt táblázat huszadik sorában a következő indokolást jelölte meg: „Rami Makhlouf testvére; az általános hírszerzési igazgatóság (GID) tisztje; részvétel a polgári lakosság elleni erőszakos fellépésben”.
71 Bár ezen indokolás rövid, mégis eleget tesz a fent ismertetett ítélkezési gyakorlatbeli szabályoknak. Lehetővé tette ugyanis a felperes számára – aki jelenleg a szíriai hadsereg alezredesi fokozattal rendelkező hivatásos katonája – a terhére rótt cselekmények megértését, és azt, hogy vitassa azok ténylegességét vagy relevanciáját.
72 Az ilyen indokolás ugyanis jellegénél fogva lehetővé teszi a felperes számára a védekezést, az uniós bíróságnak pedig a jogszerűségi felülvizsgálat elvégzését. Ezen indokolással a felperesnek lehetősége volt vitatni például a feltételezhetően gyakorolt feladatait, valamint a Rami Makhlouffal való összeköttetéseit.
73 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az indokolás kérdése, amely egy lényeges eljárási szabályra vonatkozik, elkülönül az állítólagos magatartás bizonyításának kérdésétől, amely a szóban forgó jogi aktus érdemi jogszerűségéhez tartozik, és magában foglalja az ezen jogi aktusban említett tények helytállóságának vizsgálatát, valamint ezen tényeknek az érintett személlyel szembeni korlátozó intézkedések alkalmazását igazoló tényeknek történő minősítését (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10901. o.] 26. pontját, a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 88. pontját és a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 60. pontját).
74 Így a jelen esetben az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának vizsgálatát – amely annak felülvizsgálatára irányul, hogy a Tanács által a megtámadott határozatokban szolgáltatott információk elegendőek voltak‑e azon tények megismerésének lehetővé tételéhez, amelyek miatt az utóbbi a felperessel szemben korlátozó intézkedéseket fogadott el – meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának vizsgálatától, amely adott esetben annak felülvizsgálatából áll, hogy a Tanács által hivatkozott tények bizonyítottak‑e, és azok igazolhatják‑e ezen intézkedések elfogadását (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 61. pontja).
75 Az előzőekre tekintettel az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik jogalapról, amely nyilvánvaló értékelési hibán alapul
76 A felperes szerint a Tanács által az általános hírszerzési igazgatóság tisztjekénti minőségére vonatkozóan felhozott indok ténybeli szempontból téves, mivel soha nem vett részt a szíriai biztonsági szolgálat vagy a hírszerzés tevékenységeiben.
77 A Tanács vitatja a felperes érvelését.
78 A Tanács szerint a szíriai hadsereg általános hírszerzési igazgatósága egyike a jelenlegi elnyomó politikában leginkább részt vevő szíriai állami szerveknek. Mivel a felperes által benyújtott dokumentumok a szíriai biztonsági erőktől származnak, amelyek tehát részt vesznek az elnyomásban, a Tanács kétségbe vonja azok pártatlanságát, megbízhatóságát és bizonyító erejét.
79 A Tanács hangsúlyozza, hogy valamely, a hírszerzéshez tartozó hivatásos katonáról – akinél a feladatokkal kapcsolatos diszkréció és bizalmas jelleg alapvető – történő információgyűjtés összetett, e körülmény azonban nem érvényteleníti a Tanács által összegyűjtött, az indokolást alátámasztó körülményeket.
80 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon körülményeket tekintve, amelyeket a közös kül‑ és biztonságpolitika címén a gazdasági és pénzügyi szankciós intézkedések elfogadása érdekében szükséges figyelembe venni. Mivel az uniós bíróság különösen nem helyettesítheti az ilyen intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló bizonyítékok, tények és körülmények megítélését a Tanács értékelésével, a Törvényszék által a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó határozatok jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia. E korlátozott felülvizsgálat alkalmazandó különösen azon célszerűségi megfontolások mérlegelésére, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 159. pontját).
81 A felperes lényegében azt állítja, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy az általános hírszerzési igazgatóság tisztjeként látott el feladatokat. E tekintetben a szíriai fegyveres erők főparancsnokságának dokumentumát szolgáltatja, amely leírja a hadseregen belül a felperes által gyakorolt különböző feladatokat, és különösen azt igazolja, hogy „a mai napig a hadseregen belül végzett szolgálata alatt nem töltött be semmilyen, a biztonsághoz kapcsolódó munkakört”.
82 Az említett 2011. július 11‑i dokumentum tartalmazza a szíriai hadsereg egyik „Major General”‑jának („vezérőrnagyának”) aláírását, aki a hivatásos katonák adminisztrációjáért felelős igazgató. A dokumentum a felperes katonai karrierjét 1995. december 1‑jétől tünteti fel. E dokumentumból kitűnik, hogy a felperes 16 évet töltött el a szíriai hadseregben. Hangsúlyozni kell, hogy 2006‑ban „Commander of the Confidentialitynek” (a bizalmas ügyekért felelős parancsnoknak) nevezték ki. 2008‑ban alezredesi rangra léptették elő, 2011. május 30‑án pedig „Chief of Staff Battalionnak” (törzszászlóalj‑parancsnoknak) nevezték ki, miközben a 2011/273 határozat elfogadását követő egy hónappal folytatódott a szíriai hadsereg által a civil lakossággal szemben gyakorolt elnyomás.
83 Ezen túlmenően a tárgyaláson – a Törvényszék által feltett kérdéseket követően – a felperes képviselője nem tudta cáfolni azt a lehetőséget, hogy a szíriai hadsereg hivatásos katonájaként – amit a felperes valójában nem vitat – a felperes a rendszerrel összeköttetésben álló személynek tekinthető.
84 E körülményeket, valamint azt a tényt figyelembe véve, hogy a kérdéses dokumentum a szíriai hadseregtől – amelyet a megtámadott határozatok közvetlenül felelősségre vonnak a szíriai civil lakosság elleni elnyomásban játszott szerepe miatt – származik, arra a következtetésre kell jutni, hogy a felperes semmilyen bizonyító erejű körülményre nem hivatkozott, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el.
85 A harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.
A negyedik jogalapról, amely az arányosság elvének, a tulajdonhoz való jognak, valamint a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a megsértésén alapul
86 A felperes azt állítja, hogy a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések nem arányosak a Tanács által követett célokkal, amelyek a szíriai civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomás elítélésére irányulnak. A foglalkozásán, valamint a családi kapcsolatain alapuló indokokon kívül a Tanács nem hozott fel semmilyen bizonyítékot azon érvének alátámasztására, hogy a felperes részt vett Szíriában a tüntetések elleni erőszakos fellépésben. Másfelől semmilyen eljárás nem indult a felperessel szemben.
87 A felperes szerint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztásából álló korlátozó intézkedések sértik a tulajdonhoz való jogot. Az ilyen intézkedések megtiltják az említett intézkedéseket meghatározó határozat hatálybalépése előtt megkötött szerződések teljesítésére vonatkozó jogi aktusok végrehajtását is. Az intézkedések tehát aránytalanok, mivel a felperes számára lehetetlen a pénzeszközeivel való rendelkezés, valamint az, hogy a tulajdonhoz való jog tartalmi elemeit gyakorolja.
88 A felperes arra hivatkozik, hogy a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedéseknek aránytalan hatása van magán‑ és családi életére, így jellegüknél fogva igazolják a megtámadott határozatok megsemmisítését. Már nem tudná többek között fenntartani családja életszínvonalát, valamint biztosítani magának a szükséges ellátásokat az Unió valamely tagállamában.
89 A Tanács elutasítja a felperes érvelését.
90 A Tanács azt állítja, hogy tekintettel az Unió Szíriával szemben folytatott külpolitikájának célkitűzésére – a jelen esetben a civil lakosság békés tüntetésével szembeni fegyveres elnyomás idején az emberi jogok védelme –, az elfogadott korlátozó intézkedések megfelelő és szükséges jellegűek.
91 A Tanács szerint a vagyon befagyasztására irányuló intézkedés – mint a jelen ügyben szóban forgó – biztosítási intézkedésnek minősül, amely következésképpen nem tekinthető az érintett vagyon elkobzásának.
92 A Tanács hangsúlyozza, hogy a tulajdonhoz való jog nem abszolút jog, gyakorlása az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a közös érdek által igazolt korlátozásoknak vethető alá. Úgy véli, hogy nemcsak joga volt a felperes tulajdonhoz való jogát korlátozni, hanem e korlátozások az elérendő célt tekintve megfelelő intézkedéseknek is tekinthetők.
93 Azt a tényt illetően, hogy a felperes nem rendelkezhetett szabadon a pénzeszközeivel, a Tanács felidézi, hogy a 2011/273 határozat előírja bizonyos mentességek biztosításának lehetőségét. Azt is pontosítja, hogy a vagyon befagyasztása a felperesnek kizárólag azon pénzeszközeire vonatkozik, amelyek az Unió területén találhatók.
94 A magánélet tiszteletben tartását tekintve a Tanács azt állítja, hogy az elfogadott korlátozó intézkedések célja az emberi jogok védelme érdekében az érintett személyekre történő nyomásgyakorlás. E tekintetben logikus tehát az a tény, hogy ezen intézkedéseknek az elérni kívánt hatást tekintve kihatásuk van a felperes életszínvonalára, következésképpen ez nem tekinthető releváns érvnek.
95 Végül a Tanács szerint a megtámadott határozatok kifejezetten előírják, hogy megengedettek a mentességek az érdekeltek alapvető és alapszükségleteik figyelembevétele érdekében. A felperes által hivatkozott orvosi indokok sürgős humanitárius okokként e kategóriába eshetnek, következésképpen a felperesnek kell ilyen jellegű kérelmet benyújtania a szóban forgó határozatokban megjelölt eljárásnak megfelelően. E rendelkezések alkalmazását a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai állapítják meg.
96 A tulajdonhoz való jog az uniós jog általános elvei közé tartozik és az Alapjogi Charta 17. cikkében került rögzítésre. A magánélet tiszteletben tartásához való jogot tekintve az Alapjogi Charta 7. cikke elismeri a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑356/11. és C‑357/11. sz., O és S egyesített ügyekben 2012. december 6‑án hozott ítéletének 76. pontját).
97 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen alapvető jogok az uniós jogban nem részesülnek korlátlan védelemben, hanem a társadalomban betöltött szerepük függvényében kell értékelni őket (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 355. pontját). Következésképpen e jogok gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jogok tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3953. o.] 21. pontját; a Kadi‑ítélet 355. pontját; a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 89., 113. és 114. pontját, valamint a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 121. pontját).
98 Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik és megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne haladják meg az azok eléréséhez szükséges mértéket (a Bíróság C‑176/09. sz., Luxembourg kontra Parlament és Tanács ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑3727. o.] 61. pontja, a C‑380/09. P. sz., Melli Bank kontra Tanács ügyben 2012. március 13‑án hozott ítéletének 52. pontja, valamint a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 122. pontja).
99 A jelen ügyben a pénzeszközöknek és gazdasági erőforrásoknak a megtámadott határozatok által előírt befagyasztása biztosítási intézkedés, amelynek nem célja az érintett személyeknek a tulajdonuktól vagy a magánéletük tiszteletben tartásához való jogtól való megfosztása (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 358. pontját). Mindazonáltal a szóban forgó korlátozó intézkedések vitathatatlanul a tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozásával járnak, és kihatással vannak a felperes magánéletére (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 120. pontját).
100 A szóban forgó intézkedések megfelelő jellegét tekintve – a nemzetközi közösség számára olyan alapvető közérdekű célkitűzésre tekintettel, mint a civil lakosság védelme – úgy tűnik, hogy a pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek és egyéb gazdasági erőforrások befagyasztása, valamint a szíriai rezsim támogatásában részt vevőként azonosított személyek az Unió területére történő belépésének tilalma önmagában nem lehet nem megfelelő (lásd ebben az értelemben a Kadi‑ítélet 363. pontját, a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 115. pontját és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 123. pontját).
101 Ami a szóban forgó intézkedések szükséges jellegét illeti, meg kell állapítani, hogy az alternatív és kevésbé korlátozó intézkedések, mint az előzetes engedélyezési rendszer vagy a folyósított pénzeszközök felhasználásának utólagos igazolására vonatkozó kötelezettség nem teszi lehetővé a kitűzött cél ugyanolyan hatékony elérését, vagyis a civil lakosságot üldöző szíriai rezsim támogatóira történő nyomásgyakorlást, tekintettel különösen az előírt korlátozások megkerülésének lehetőségére (lásd analógia útján a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 125. pontját).
102 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/273 határozat 4. cikke és a 2012/739 határozat 25. cikkének (3)–(11) bekezdése rendelkezik arról a lehetőségről egyrészt, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök felhasználását alapvető szükségletek fedezésére vagy bizonyos kötelezettségvállalások teljesítésére, másrészt pedig hogy különleges jogosítványokat biztosítsanak pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy egyéb gazdasági erőforrások befagyasztásának feloldására (lásd analógia útján a Kadi‑ítélet 364. pontját és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 127. pontját).
103 Pontosabban a 2011/273 határozat 4. cikkének (5) és (6) bekezdése, a 2012/739 határozat 7., 9., 14. és 15. cikke, valamint 25. cikkének (5) bekezdése és (7) bekezdésének b) pontja foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a felperes a szóban forgó jegyzékbe történő felvétele előtt szerződésben vállalt fizetési kötelezettségének eleget tegyen, és azt végrehajtsa, valamint engedélyezi bizonyos feltételek mellett az ilyen kifizetéseket.
104 A felperes által hivatkozott orvosi kezelést illetően – a 2011/273 határozat 3. cikke (6)–(8) bekezdésének és 4. cikke (3) bekezdése a) pontjának, valamint a 2012/739 határozat 24. cikke (6) bekezdésének és 25. cikke (3) bekezdése e) pontjának megfelelően – a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság engedélyezheti a tagállam területére történő beutazást, valamint a befagyasztott pénzeszközök orvosi és humanitárius célokra történő használatát.
105 Végül a felperes nevének a megtámadott határozatok mellékletében történő további szerepeltetése nem minősíthető aránytalannak az állítólagos potenciálisan korlátlan jellege miatt. E további szerepeltetés ugyanis időszakos felülvizsgálat tárgyát képezi annak biztosítása érdekében, hogy azokat a személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek már nem felelnek meg a szóban forgó listán való szereplés feltételeinek, töröljék arról (lásd analógia útján a Kadi‑ítélet 365. pontját és a fent hivatkozott Al‑Aqsa kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 129. pontját).
106 Ebből következően – tekintettel Szíriában a civil lakosság védelmének elsődleges fontosságára, valamint a megtámadott határozatok által célzott mentességekre – a megtámadott határozatok által okozott, a tulajdonhoz való jog és a felperes magánélete tiszteletben tartásának korlátozásai nem aránytalanok.
107 Tehát a negyedik jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
108 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 2. §‑ának első bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őt saját és a Tanács költségeinek viselésére.
109 Mindemellett a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság így maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Eyad Makhloufot kötelezi saját költségei, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.
3) Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.
Kanninen | Soldevila Fragoso | Berardis |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások