MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. december 17.(1)
C‑597/19. sz. ügy
Mircom International Content Management & Consulting (M.I.C.M.) Limited
kontra
Telenet BVBA,
a Proximus NV,
a Scarlet Belgium NV
részvételével
(az ondernemingsrechtbank Antwerpen [a vállalkozások jogvitáiban eljáró antwerpeni bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – A »nyilvánossághoz közvetítés« fogalma – Egy védelem alatt álló művet tartalmazó fájl peer‑to‑peer hálózaton keresztül történő letöltése és e fájl egyes részeinek egyidejű hozzáférhetővé tétele annak érdekében, hogy azokat más felhasználók feltölthessék – 2004/48/EK irányelv – A 3. cikk (2) bekezdése – Az intézkedésekkel, eljárásokkal és jogorvoslatokkal való visszaélések – 4. cikk – Az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok alkalmazásának kérelmezésére jogosult személyek – 8. cikk – A tájékoztatáshoz való jog – 13. cikk – A »kár« fogalma – (EU) 2016/679 rendelet – A 6. cikk (1) bekezdésének f) pontja – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában – Az adatkezelés jogszerűsége – Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 7. és 8. cikk, valamint a 17. cikk (2) bekezdése”
Bevezetés
1. A szerzői és szomszédos jogok védelme alatt álló műveknek az e jogok jogosultjainak engedélye nélkül, peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztásából álló jelenség okozza a szerzők, valamint a kulturális és szórakoztatóipar számára az internethez kapcsolódó egyik legnagyobb fejtörést. Ez a jelenség jelentős méreteket ölt, és minden évben milliárdokra tehető veszteségeket okoz.(2) Többek között e hálózatok decentralizált jellege, valamint a kultúrához és a szórakozáshoz való ingyenes hozzáférés gondolatának bizonyos társadalmi támogatottsága miatt e jelenség leküzdése is rendkívüli nehézségeket okoz. Nem meglepő tehát, hogy ezzel kapcsolatban rendszeresen újabb jogi kérdések merülnek fel.
2. A Bíróságnak korábban már alkalma nyílt annak megállapítására, hogy a hozzáférhetővé tétel és egy olyan internetes megosztó platform üzemeltetése, amely e platform felhasználói számára lehetővé teszi, hogy védelem alatt álló műveket megtaláljanak, és azokat egy peer‑to‑peer hálózat keretében megosszák, e művek nyilvánossághoz közvetítésének minősül, amennyiben azokat e hálózaton a szerzői jogok jogosultjainak hozzájárulása nélkül tették hozzáférhetővé.(3) Ugyanakkor úgy tűnik, hogy egy sokkal alapvetőbb kérdés is problémát okoz: egy peer‑to‑peer hálózat használói maguk is nyilvánossághoz közvetítést végeznek‑e? Noha első pillantásra nyilvánvalónak tűnik az igenlő válasz, az e hálózatok működésének technikai sajátosságain alapuló körmönfont érvekkel ennek ellenkezője is alátámasztható. Az a tény, hogy többezer ember díjfizetés nélkül férhet hozzá a művekhez, akár a csoda kategóriájába is tartozhat. A jelen ügyben a Bíróságnak alkalma lesz tisztázni ezt a kérdést.
3. E jogi nehézségekre tekintettel a szerzői és szomszédos jogok egyes jogosultjai úgy döntöttek, hogy elégtételt vesznek a peer‑to‑peer hálózatok felhasználóin. A művekre vonatkozó korlátozott felhasználási jogokat vállalkozások vagy szakosodott ügyvédi irodák szerzik meg, kizárólag abból a célból, hogy a felhasználók internetkapcsolatai IP‑címeinek megszerzése után bírósági eljárásokat vehessenek igénybe e felhasználók nevének és címének megszerzése érdekében. Ezt követően e vállalkozások – bírósági eljárással fenyegetőzve – az őket állítólagosan ért károk megtérítése iránti kérelmeket küldenek ezen felhasználóknak. Ugyanakkor e vállalkozások leggyakrabban a bíróságok előtti keresetindítás helyett a vita egyezség útján történő rendezését javasolják, egy olyan összeg megfizetése ellenében, amely bár olykor meghaladja a tényleges kárt, jelentős mértékben elmarad a bírósági eljárásban igényelhető kártérítéstől. Így, még ha a megkeresett személyeknek csak egy része egyezik is bele a fizetésbe, a szóban forgó vállalkozások ebből olykor magasabb bevételre tudnak szert tenni, mint amely a művek jogszerű felhasználásából származna, ez utóbbi bevételt pedig ezt követően megosztják az e művekhez fűződő jogok jogosultjaival.
4. Bár az eljárás a szó szoros értelmében véve jogszerűnek tekinthető, ugyanakkor valójában nem a szerző vagyoni jogainak hasznosítását, hanem e jogok megsértésének kihasználását jelenti, tehát egy olyan bevételi forrást teremt, amely a jogsértésen alapul. Ily módon megkerülik a szerzői jog (eredeti) céljait, és azt e céloktól idegen célokra használják fel, sőt visszaélnek azzal.
5. A jogtudomány gyakran csak „szerzői jogi trollként” (copyright troll)(4) emlegeti az ily módon eljáró vállalkozásokat. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok jogrendszere különösen kedvez a copyright trolloknak, de a jelenség az Európai Unió több tagállamában is ismert. A jelen ügyben a Bíróságnak arra a kérdésre kell választ adnia, hogy a szellemi tulajdonjogok védelmének az uniós jog által létrehozott rendszere milyen mértékben teszi lehetővé vagy követeli meg az ilyen visszaélésszerű használat figyelembevételét, ha az az e rendszerben megtalálható jogi eszközök alkalmazása során bebizonyosodik.
6. E válasznak figyelembe kell vennie egyrészt a szellemi tulajdonjogok szükséges bírósági védelme, másrészt az esetleges jogsértők személyes adatainak védelme közötti kapcsolatot.
Jogi háttér
7. A jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmazza a nemzeti jogi háttér leírását. Az indítvány jelen részében tehát az uniós jogi háttér ismertetésére szorítkozom. A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy e jog Bíróság általi értelmezését a saját nemzeti jogi szabályozásához igazítsa.
A szellemi tulajdonjog
8. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) 3. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja értelmében:
„(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
(2) A tagállamok biztosítják a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát akár vezetékes akár vezeték nélküli, illetve oly módon történő hozzáférhetővé tétel esetében is, amikor a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg:
[…]
c) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és a többszörözött példányai tekintetében;
[…]”
9. Ezen irányelv 8. cikke szerint:
„(1) A tagállamok az irányelvben foglalt jogok és kötelezettségek megsértése esetére megfelelő szankciókról és jogorvoslatokról rendelkeznek, továbbá minden szükséges intézkedést megtesznek e szankciók és jogorvoslatok alkalmazásának biztosítása érdekében. Az előírt szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek kell, hogy legyenek.
(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a jogosultak, akiknek érdekeit a tagállam területén végzett jogsértő tevékenység érinti, kártérítési igénnyel élhessenek és/vagy ideiglenes intézkedést, illetve szükség esetén a 6. cikk (2) bekezdésében említett jogsértő anyagok, eszközök, termékek vagy alkatrészek lefoglalását kérhessék.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a jogosultak kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe.”
10. A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A[z uniós] vagy tagállami jogszabályokban esetlegesen foglalt eszközök sérelme nélkül – amennyiben azok kedvezőbbek a jogosultak számára – az ebben az irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat a 3. cikkel összhangban alkalmazni kell a[z uniós] jogban és/vagy az érintett tagállam nemzeti jogában foglalt bármely szellemi tulajdonjog megsértése esetén.
(2) Ezt az irányelvet a szerzői jog és szomszédos jogok terén a[z uniós] jogszabályokban, nevezetesen […] a [2001/29] irányelvben, különösen annak […] 8. cikkében foglalt, jogérvényesítésről és kivételekről szóló különös rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.
(3) Ez az irányelv nem érinti:
a) […] 95/46/EK irányelvet[(7)] […]
[…]”
11. Ezen irányelv II. fejezete szabályozza azon „intézkedések[et], eljárások[at] és jogorvoslatok[at]”, amelyek a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Az említett irányelv 3. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek, és nem eredményezhetnek észszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.
(2) Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek [helyesen: visszatartó hatásúnak] kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”
12. Ugyanezen irányelv 4. cikke kimondja:
„A tagállamok a következő személyeket tekintik jogosultnak az ezen fejezetben foglalt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére:
a) a szellemi tulajdonjogok jogosultjait az alkalmazandó jog rendelkezéseivel összhangban;
b) minden más személyt, aki ilyen jogok használatára jogosult, így különösen a licencvevőket, feltéve, hogy azt az alkalmazandó jog lehetővé teszi, és annak rendelkezéseivel összhangban áll;
c) a közös jogkezelő szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjait képviseljék, feltéve, hogy azt az alkalmazandó jog megengedi, és annak rendelkezéseivel összhangban áll;
d) a szakmai szervezeteket, amelyek szabályszerűen elismert jogosultsággal rendelkeznek arra, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjait képviseljék, feltéve, hogy azt az alkalmazandó jog lehetővé teszi, és annak rendelkezéseivel összhangban áll.”
13. A 2004/48 irányelv 8. cikke szerint:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy a következő személyek adjanak tájékoztatást:
[…]
c) aki üzletszerűen nyújtott szolgáltatásokat jogsértő tevékenységekhez; vagy
[…]
2. Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás szükség szerint magában foglalja:
a) az előállítók, gyártók, terjesztők, szállítók nevét és címét, az áruk vagy szolgáltatások egyéb korábbi birtokosainak nevét és címét, valamint a címzett nagykereskedők és kiskereskedők nevét és címét;
[…]
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem érinti azokat az egyéb törvényi rendelkezéseket, amelyek:
[…]
e) az információs források bizalmasságának védelmét vagy a személyes adatkezelést szabályozzák.”
14. Végül ezen irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen.
[…]
(2) Azokban az esetekben, amelyekben a jogsértő úgy fejtette ki tevékenységét, hogy nem tudta, vagy kellő gondosság mellett nem kellett tudnia, hogy jogsértést valósít meg, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a bíróságok rendeljék el a gazdagodás megtérítését vagy kártérítés fizetését, amelynek összegét előre meghatározhatják.”
Az elektronikus hírközlési jog
15. A 2009. november 25‑i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(8) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) (a továbbiakban: 2002/21 irányelv, keretirányelv) 2. cikkének a) és c) pontja értelmében:
„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
a) »elektronikus hírközlő hálózat«: olyan átviteli rendszer, esetleg kapcsoló vagy útválasztó eszköz, valamint egyéb erőforrás, – ideértve a nem aktív hálózati elemeket is – amely lehetővé teszi a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton történő jelátvitelt, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött (vonal‑ és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mobil földi hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor‑ és televízióműsor‑terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió‑hálózatokat, a továbbított információtípusra tekintet nélkül;
[…]
c) »elektronikus hírközlési szolgáltatás«: olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely teljes egészében vagy nagyrészt elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből áll, beleértve a műsorterjesztő hálózatokon nyújtott távközlési szolgáltatásokat és átviteli szolgáltatásokat, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat; nem foglalja magában a 98/34/EK irányelv[(10)] 1. cikkében meghatározott olyan, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt nem elektronikus hírközlő hálózaton történő jelátvitelből állnak;”
16. A 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(11) módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(12) (a továbbiakban: 2002/58 irányelv) 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ez az irányelv harmonizálja azokat a tagállami rendelkezéseket, amelyekre azért van szükség, hogy biztosítsák az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése vonatkozásában az alapvető jogok és szabadságok védelmének egyenértékű szintjét, valamint biztosítsák az ilyen adatoknak, az elektronikus hírközlő berendezéseknek és az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a[z Unión] belüli szabad mozgását. [helyesen: Ez az irányelv harmonizálja azokat a tagállami rendelkezéseket, amelyekre azért van szükség, hogy biztosítsák az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése vonatkozásában az alapvető jogok és szabadságok – különösen a magánélethez való jog – egyenértékű szintjét, valamint biztosítsák az ilyen adatoknak, az elektronikus hírközlő berendezéseknek és az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a[z Unión] belüli szabad mozgását.]
(2) Ennek az irányelvnek a rendelkezései az (1) bekezdésben említett célok érdekében pontosítják és kiegészítik a [95/46] irányelvet. […]”.
17. A 2002/58 irányelv 2. cikke értelmében:
„Eltérő rendelkezés hiányában a [95/46] irányelvben és a [2002/21] irányelvben szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni ezen irányelv alkalmazásában.
Szintén alkalmazni kell a következő fogalommeghatározásokat:
a) »felhasználó«: a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást magáncéllal vagy üzleti céllal használó minden természetes személy, aki nem feltétlenül előfizetője az adott szolgáltatásnak;
b) »forgalmi adat«: egy közlésnek az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő továbbítása vagy erre vonatkozó számlázás céljából kezelt minden adat;
[…]
d) »közlés«: valamely nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás révén megvalósított adatcsere vagy ‑továbbítás véges számú felek között. […]”.
18. Ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően:
„A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve, ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.”
19. Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„E cikk (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint a 15. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó, a nyilvános hírközlő hálózat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója által feldolgozott [helyesen: kezelt] és tárolt forgalmi adatokat törölni kell, vagy anonimmé kell tenni, ha a közlés továbbításához ezek már nem szükségesek.”
20. Végül ugyanezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében […] előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a [95/46] irányelv 13..cikkének (1) bekezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak az e bekezdésben megállapított indokok alapján korlátozott ideig történő visszatartására [helyesen: megőrzésére] vonatkozóan. Az e bekezdésben említett valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie a közösségi jog általános elveivel, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említetteket.”
A személyes adatok védelmére vonatkozó általános rendelkezések
21. A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet)(13) 4. cikkének 1., 2., 7. és 9. pontja a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
1. »személyes adat«: azonosított vagy azonosítható természetes személyre (»érintett«) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható;
2. »adatkezelés«: a személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés;
[…]
7. »adatkezelő«: az a természetes vagy jogi személy, közhatalmi szerv, ügynökség vagy bármely egyéb szerv, amely a személyes adatok kezelésének céljait és eszközeit önállóan vagy másokkal együtt meghatározza; ha az adatkezelés céljait és eszközeit az uniós vagy a tagállami jog határozza meg, az adatkezelőt vagy az adatkezelő kijelölésére vonatkozó különös szempontokat az uniós vagy a tagállami jog is meghatározhatja;
[…]
9. »címzett«: az a természetes vagy jogi személy, közhatalmi szerv, ügynökség vagy bármely egyéb szerv, akivel vagy amellyel a személyes adatot közlik, függetlenül attól, hogy harmadik fél‑e. […]”
22. E rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében:
„A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:
[…]
f) az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezen érdekekkel szemben elsőbbséget élveznek az érintett olyan érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai, amelyek személyes adatok védelmét teszik szükségessé, különösen, ha az érintett gyermek.”
23. Az említett rendelet 9. cikke értelmében:
„(1) [A] […] természetes személyek szexuális életére vagy szexuális irányultságára vonatkozó személyes adatok kezelése tilos.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha:
[…]
f) az adatkezelés jogi igények előterjesztéséhez, érvényesítéséhez, illetve védelméhez szükséges, vagy amikor a bíróságok igazságszolgáltatási feladatkörükben járnak el;
g) az adatkezelés jelentős közérdek miatt szükséges, uniós jog vagy tagállami jog alapján, amely arányos az elérni kívánt céllal, tiszteletben tartja a személyes adatok védelméhez való jog lényeges tartalmát, és az érintett alapvető jogainak és érdekeinek biztosítására megfelelő és konkrét intézkedéseket ír elő;
[…]”
24. Ugyanezen rendelet 23. cikkének (1) bekezdése i) és j) pontjának megfelelően:
„Az adatkezelőre vagy adatfeldolgozóra alkalmazandó uniós vagy tagállami jog jogalkotási intézkedésekkel korlátozhatja a 12–22. cikkben és a 34. cikkben foglalt, valamint a 12 22. cikkben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel összhangban lévő rendelkezései tekintetében az 5. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek hatályát, ha a korlátozás tiszteletben tartja az alapvető jogok és szabadságok lényeges tartalmát, valamint az alábbiak védelméhez szükséges és arányos intézkedés egy demokratikus társadalomban:
[…]
i) az érintett védelme vagy mások jogainak és szabadságainak védelme;
j) polgári jogi követelések érvényesítése.”
25. Végül a 2016/679 rendelet 94. és 95. cikke a következőképpen szól:
„94. cikk
A [95/46] irányelv hatályon kívül helyezése
(1) A [95/46] irányelv 2018. május 25‑i hatállyal hatályát veszti.
(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozást az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni. […]
95. cikk
Kapcsolat a [2002/58] irányelvvel
E rendelet nem ró további kötelezettségeket a természetes vagy jogi személyekre az Unión belüli nyilvános hírközlési hálózatokon keresztül történő nyilvánosan elérhető hírközlési szolgáltatással összefüggésben kezelt adatok tekintetében azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyek vonatkozásában ők a [2002/58] irányelvben megállapított, azonos célkitűzésekkel bíró különös kötelezettségek hatálya alá tartoznak.”
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
26. A Mircom International Content Management & Consulting (M.I.C.M.) Limited (a továbbiakban: Mircom) a ciprusi jog szerint létrejött társaság. Több, az Egyesült Államokban és Kanadában letelepedett erotikusfilm‑gyártóval kötött szerződés értelmében engedéllyel rendelkezik e filmgyártók filmjeinek peer‑to‑peer hálózatokon és fájlmegosztási hálózatokon, többek között „Európa” területén történő nyilvánossághoz közvetítésére. Egyébiránt e szerződések arra kötelezik a Mircomot, hogy kutassa fel az e gyártók kizárólagos jogainak a peer‑to‑peer hálózatokon és az fájlmegosztási hálózatokon elkövetett megsértéseit, valamint hogy e jogsértések elkövetőivel szemben saját nevében kártérítés iránti eljárást indítson, és e kártérítések összegének 50%‑át az említett gyártók részére megfizesse.
27. A Telenet BVBA, valamint a Proximus NV és a Scarlet Belgium NV belgiumi internetszolgáltatók.
28. 2019. június 6‑án a Mircom keresetet nyújtott be az ondernemingsrechtbank Antwerpenhez (a vállalkozások jogvitáiban eljáró antwerpeni bíróság, Belgium), amelyben többek között azt kérte, hogy e bíróság kötelezze a Telenetet azon ügyfelei azonosítására szolgáló adatok benyújtására, akiknek internetkapcsolatait arra használták, hogy a Mircom katalógusába tartozó filmeket a BitTorrent protokoll segítségével a peer‑to‑peer hálózaton megosszák. Az említett internetkapcsolatok IP‑címeit a Mircom nevében a német jog hatálya alá tartozó Media Protector GmbH nevű társaság gyűjtötte össze egy speciális szoftver segítségével. A Telenet vitatja e kérelmet.
29. A Proximus és a Scarlet Belgium számára – amelyekkel szemben a Mircom hasonló kereseteket indított – a kérdést előterjesztő bíróság engedélyezte, hogy a Telenet kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak az alapeljárásba.
30. Az ondernemingsrechtbank Antwerpennek (a vállalkozások jogvitáiban eljáró antwerpeni bíróság) kétségei vannak a Mircom kérelmének megalapozottságát illetően. Először is e bíróság arra keresi a választ, hogy a peer‑to‑peer hálózatok sajátosságaira tekintettel a felhasználók az e hálózatokon megosztott művek nyilvánossághoz közvetítésének cselekményét valósítják‑e meg. Másodszor, e bíróságnak kétsége van afelől, hogy egy olyan társaság, mint a Mircom, az uniós jog által a szellemi tulajdonjogok érvényesítése tekintetében biztosított védelemben részesülhet, mivel a Mircom valójában nem a filmgyártóktól megszerzett jogokat hasznosítja, hanem csupán az állítólagos jogsértőkkel szemben érvényesít kártérítési igényeket. Az ilyen magatartás szinte tökéletesen megfelel a „copyright troll” fogalmára vonatkozóan a jogtudomány által adott meghatározásnak. Végül harmadszor, e bíróságnak kétségei vannak azon internetfelhasználók IP‑címei összegyűjtésének jogszerűségét illetően, akik állítólag védelem alatt álló műveket osztottak meg a peer‑to‑peer hálózatokon.
31. E körülmények között határozott úgy az ondernemingsrechtbank Antwerpen (a vállalkozások jogvitáiban eljáró antwerpeni bíróság), hogy az eljárás felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) a) A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek tekintendő‑e egy fájl »peer‑to‑peer« hálózaton keresztül történő letöltése és ezzel egyidejűleg e fájl egyes (az egészhez viszonyítva olykor rendkívül töredékes) darabjainak (»piece‑einek«) feltöltés céljára történő rendelkezésre bocsátása (»seedelés«) annak ellenére, hogy az egyes »piece‑ek« önmagukban használhatatlanok?
Ha igen,
b) Létezik‑e olyan küszöb, amelytől az említett »piece‑ek« »seedelése« nyilvánossághoz közvetítésnek minősül?
c) Jelentőséggel bír‑e az a körülmény, hogy a »seedelésre« (a »torrent‑kliens« beállításaitól függően) automatikusan és ezért a felhasználó számára észrevétlenül is sor kerülhet?
2) a) A 2004/48 irányelv II. fejezete által a szerzői jogokat a szokásos módon használó szerzőknek vagy licencvevőknek biztosított jogokkal azonos jogokat vehet‑e igénybe az a személy, aki szerződés alapján szerzői (vagy szomszédos) jogok jogosultja, e jogokat azonban maga nem hasznosítja, hanem csak kártérítési igényeket érvényesít feltételezett jogsértőkkel szemben, üzleti modellje tehát a termékhamisításhoz, nem pedig a termékhamisítás elleni küzdelemhez kötődik?
b) Hogyan tud a licencvevő ilyen esetben a jogsértés folytán (a 2004/48 irányelv 13. cikke értelmében vett) »kárt« elszenvedni?
3) Jelentőséggel bírnak‑e az első és második kérdésben ismertetett konkrét körülmények az egyrészt a szellemi tulajdonjogok érvényesítése, másrészt a[z Európai Unió Alapjogi Chartája {a továbbiakban: Charta}] által biztosított jogok és szabadságok – például a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme – egymással szembeni megfelelő mérlegelése, különösen az arányossági vizsgálat keretében?
4) Igazolható‑e mindezen körülmények között a[2016/679] rendelet, konkrétan e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontja alapján egy »seedelő boly« IP‑címeinek szisztematikus rögzítése és általános jellegű további kezelése (a licencvevő és megbízásából egy harmadik fél által)?”
32. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2019. augusztus 6‑án érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket nyújtottak be az alapeljárás felei, az olasz, az osztrák és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság. A 2020. szeptember 10‑i tárgyaláson az alapeljárás felei és a Bizottság képviselői jelentek meg.
Elemzés
33. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés azt az alapvető problémát veti fel, hogy megvalósul‑e a szerzői jog és a szomszédos jogok megsértése a műveknek a peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztása esetén. A második, a harmadik és a negyedik kérdés a Mircomhoz hasonló gazdasági szereplők helyzetének különböző vonatkozásait érinti az e jogok tiszteletben tartására, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel összefüggésben. Ezért természetesen ezzel az első kérdéssel kell kezdeni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
34. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a védelem alatt álló művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében vett kizárólagos joga magában foglalja‑e e műveknek az e hálózatok felhasználói által peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztását. A kérdést előterjesztő bíróság ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, azonban úgy tűnik, hogy az alapeljárás tárgya elsősorban az irányelv 3. cikkének a filmek előállítóit megillető jogokról szóló (2) bekezdése c) pontja. Nem kizárt azonban, hogy e gyártók a teljesítményeiken fennálló szerzői jogok, valamint más szomszédos jogok jogosultjai is. Mindkét rendelkezést figyelembe kell tehát venni. E rendelkezések azonos védelmet írnak elő a művek nyilvánossághoz közvetítésének azon sajátos formájára vonatkozóan, ami e művek oly módon történő nyilvánosságra hozatalát jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.
35. Észrevételeikben a Telenet, a Proximus és a Scarlet Belgium kategorikusan tagadják, hogy nyilvánossághoz közvetítés állna fenn a peer‑to‑peer hálózatok felhasználói részéről, legalábbis azon felhasználókat illetően, akik e hálózatokon fájlokat töltenek le. E felek a jelenlegi peer‑to‑peer hálózatok működésének sajátosságaira tekintettel azt állítják, hogy a szóban forgó műveket tartalmazó fájlok e felhasználók által esetlegesen feltöltött(14) szegmensei önmagukban használhatatlanok, és túlságosan kis méretűek ahhoz, hogy azokat – legalábbis egy bizonyos küszöb alatt – egyetlen műnek vagy akár annak egy részével egyenértékűnek lehessen tekinteni. Egyébiránt e felhasználók gyakran nincsenek is tudatában annak, hogy a műveknek az említett hálózatokra való letöltésével azokat egyidejűleg más felhasználóknak is továbbítják. Ily módon e felek arra hivatkoznak, hogy a műveknek a peer‑to‑peer hálózatokon történő nyilvánossághoz közvetítését a Bíróság ítélkezési gyakorlatának(15) megfelelően csak azok a személyek végzik – a fájlokat indexelő oldalak adminisztrátoraival együtt –, akiktől a műveknek a hálózatokon történő hozzáférhetővé tétele ered. Ezzel szemben a peer‑to‑peer hálózatok szokásos felhasználói csak hozzáférhetővé teszik azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik e nyilvánossághoz közvetítés megvalósítását. Úgy tűnik, hogy ezek az érvek képezik az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés alapját.
36. A kérdés megválaszolása érdekében fel kell idézni a BitTorrent protokoll technológiáján alapuló peer‑to‑peer hálózatok működési módjait.(16)
A BitTorrent protokoll működése
37. A BitTorrent protokoll egy olyan protokoll, amely lehetővé teszi a peer‑to‑peer hálózatokon való fájlmegosztást. A működéséhez egy külön szoftver, a „BitTorrent‑kliens”(17)(BitTorrent client) letöltése szükséges. A szoftver „torrentfájlok” (torrent files) segítségével működik. A torrentfájlok nem a megosztott mű digitális formáját alkotó adatokat,(18) hanem metaadatokat tartalmaznak, amelyek többek között lehetővé teszik egy adott művet tartalmazó konkrét fájl megtalálását. A művet tartalmazó minden fájl esetén torrentfájl jön létre. A torrentfájlokat az interneten található indexelő oldalakról lehet letölteni.(19) A keresett műre (pontosabban az e művet tartalmazó fájlra) vonatkozó torrentfájl letöltését követően a BitTorrent‑kliens kapcsolatba lép egy különleges szerverrel, a trackerrel, amely közli vele a szóban forgó fájlt tartalmazó peer‑to‑peer hálózatban részt vevő számítógépeket.(20) Ezt követően a BitTorrent‑kliens a fájlok letöltése céljából közvetlen kapcsolatba lép ezekkel a számítógépekkel.(21) Az ugyanazon fájlt megosztó számítógépek alkotják a tulajdonképpeni peer‑to‑peer hálózatot (swarm).
38. A BitTorrent protokoll sajátossága az, hogy a fájlokat nem egészében, hanem kis szegmensekre (pieces) bontva töltik fel. Ezeket a szegmenseket véletlenszerű sorrendben töltik le a swarmban részt vevő különböző számítógépekről. A letöltendő fájl kiegészítéséhez szükséges különböző szegmensekre vonatkozó információk a torrentfájlban találhatók. Ezt követően a BitTorrent‑kliens összegyűjti ezeket a szegmenseket a művet tartalmazó adatállomány (újra)képzése érdekében. A BitTorrent protokollnak egy másik sajátossága az, hogy egy letöltött fájl bármely szegmense egyidejűleg, a teljes fájl letöltéséig feltölthető egy másik peer számára. Ez valamennyi peer számára lehetővé teszi a letöltés sebességének jelentős növelését, mivel többek között az egyes szegmensek felöltésére képes peerek számától függ. A BitTorrent‑kliens egyébként először a swarm legritkább szegmenseit tölti le, azok számának növelése érdekében.
A művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele a peer‑to‑peer hálózatokon(22)
39. A mű a peer‑to‑peer hálózaton való megosztás céljából mindaddig elérhető, amíg az e művet tartalmazó teljes fájl a hálózatfelhasználó BitTorrent‑kliens számára hozzáférhető mappában található, és számítógépe az internethez csatlakoztatva van. Amennyiben a művet tartalmazó fájl megosztása céljából egyetlen felhasználó sem elérhető, az ahhoz kapcsolódó torrentfájlt nem lehet letölteni az indexáló platformról (a torrent „halott”).
40. Az a cselekmény, amellyel valamely személy a magánszférájához nem tartozó személyek számára lehetővé teszi a számítógépének memóriájában tárolt, védelem alatt álló művek letöltését, azon kizárólagos jog körébe tartozik, amely a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel engedélyezéséből vagy megtiltásából áll, és amellyel e műveket e személyek számára, az általuk egyénileg választott helyről és időpontban hozzáférhetővé teszik.
41. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy a hozzáférhetővé tétel cselekménye megvalósuljon, elegendő, ha a művet oly módon bocsátják a nyilvánosság rendelkezésére, hogy annak tagjai ahhoz az általuk egyénileg megválasztott helyről és időpontban hozzá tudjanak férni, anélkül hogy meghatározó lenne az, hogy éltek‑e ezzel a lehetőséggel.(23) Másként fogalmazva, a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel esetében nincs jelentősége annak, hogy a mű átvitelére ténylegesen sor került‑e. Kizárólag az a fontos, hogy fennáll‑e az ilyen átvitel lehetősége, amit ezt követően esetlegesen a nyilvánosság valamely, a műhöz hozzáférni kívánó tagja kezdeményez. Ez a jellegzetesség kulcsfontosságú a művek peer‑to‑peer hálózatokon való megosztásának a szerzői jog és különösen a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel joga szempontjából való értékelése céljából.
42. Három olyan esetet lehet megkülönböztetni, amelyben a peer‑to‑peer hálózat felhasználói tartalomfeltöltéssel kerülhetnek kapcsolatba.
– A seederek
43. Az első eset azokra a felhasználókra vonatkozik, akik egy teljes fájllal rendelkeznek, és akik e fájlt úgy osztják fel, hogy szegmenseket töltenek fel az érdekelt személyek számára. Ezek a seedersnek nevezett felhasználók azok a személyek lehetnek, akik olyan fájlt osztanak meg, amelyhez nem a peer‑to‑peer hálózatról jutottak hozzá, vagy azok, akik az egész fájl letöltése után a BitTorrent‑klienst bekapcsolva hagyják abból a célból, hogy az teljesítse a más felhasználóktól érkező, e fájl szegmenseinek feltöltése iránti kérelmeket.
– A peerek
44. A második eset azokra a személyekre vonatkozik, akiknél a fájl letöltése folyamatban van, de még nem rendelkeznek azzal teljes egészében. E személyeket, pontosabban a számítógépeiket nevezik peereknek („pairs”).(24) A BitTorrent‑kliensek működési elve az, hogy egy fájl szegmenseinek letöltésekor e felhasználók a már letöltött szegmenseket automatikusan és egyidejűleg az e szegmenseket kereső többi peer részére feltöltik, és ez a teljes fájlt alkotó összes szegmens letöltéséig tart. Ezt követően a felhasználó eldönti, hogy vagy leállítja a BitTorrent‑klienst, és ezáltal a fájl szegmenseinek feltöltését, vagy pedig bekapcsolva hagyja, miáltal seederré válik.
45. A nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel joga szempontjából véleményem szerint a seederek és a peerek helyzetét lehet összehasonlítani. Ugyanis, amíg egy peer letölt egy fájlt, egyidejűleg – és szükségszerűen – a birtokában lévő fájl szegmenseit a swarm számára hozzáférhetővé teszi, vagyis a BitTorrent‑kliense más peerektől származó feltöltés iránti kérelmeknek tesz eleget. Mivel a letöltés, tekintve, hogy a szegmensek nem használhatók a teljes fájl összeállítása előtt – a műszaki hiba esetét kivéve – nem szakad meg a teljes fájl letöltése előtt, így a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel a művet tartalmazó teljes fájl egészére vonatkozik. Ugyanez vonatkozik arra a seederre, aki – miután teljes egészében letöltötte a fájlt – továbbra is a nyilvánosság (a swarm tagjai) számára hozzáférhetővé teszi azt.
46. Ezzel szemben a fájl szegmenseinek feltöltése és a feltöltött szegmensek mennyisége attól függ, hogy vannak‑e a letöltés iránt érdeklődő peerek, továbbá függ ugyanazon fájl seedereinek számától, valamint az érintett felhasználó internetkapcsolatának feltöltési sebességétől. Ugyanez a helyzet mind a peerek, mind a seederek vonatkozásában: egy seeder nem tölt fel semmit, ha nincs a fájlját fogadó személy, egy peer pedig akkor nem tölt fel, ha csak olyan szegmensekkel rendelkezik, amelyeknek a swarm többi tagja már birtokában van, vagy ha azokat más peerek gyorsabban tudják feltölteni. Így mind a seederekkel, mind a peerekkel előfordulhat, hogy egy fájl egyetlen szegmensét sem töltik fel, de az is, hogy e fájl meghatározatlan számú, illetve összes szegmensét feltöltik. E körülménynek azonban a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel joga szempontjából nincs jelentősége, mivel annak meghatározása szempontjából, hogy a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel valósult‑e meg, – amint azt már kifejtettem – nem releváns az a tény, hogy a szóban forgó mű közvetítésére ténylegesen sor került‑e vagy sem, elegendő az ilyen közvetítés lehetősége. Nem kell tehát küszöbértéket alkalmazni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés b) pontjában említett feltöltött adatok mennyiségére vonatkozóan.
47. Egyébként a peer‑to‑peer hálózatok fájlmegosztó hálózatokként való működése a „do ut des” elven alapul: a letöltés lehetőségének megszerzéséhez feltöltéseket kell alkalmazni. Így az indexelő oldalak megkövetelik a felhasználóktól, hogy a feltöltés és a letöltés között tartsanak be egy bizonyos arányt, amit általában 1:1‑ben határoztak meg.(25) A túl alacsony arányt teljesítő felhasználók blokkolhatók („letiltás”, angolul: ban). Márpedig az internetkapcsolatokban a feltöltések sebessége gyakran kisebb, mint a letöltési sebesség, önmagában az adatállomány szegmenseinek a letöltésük időpontjában történő feltöltése nem elegendő a megkövetelt arány fenntartásához.(26) Ezért a feltöltésnek meg kell haladnia a letöltés idejét. Következésképpen a peer‑to‑peer hálózat valamennyi rendes felhasználójának seederré kell válnia, és a birtokában lévő fájlokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tennie.
48. Következésképpen megalapozatlanok a Telenet, a Proximus és a Scarlet Belgium által felhozott azon érvek, amelyek szerint a peer‑to‑peer hálózatokon kicserélt szegmensek nem minősülnek a művek szerzői jogi védelemben részesülő részeinek. Ezek a szegmensek ugyanis nem a művek, hanem az e műveket tartalmazó fájlok részei. Ezek a szegmensek csak az e fájlok BitTorrent protokoll szerinti továbbítására szolgáló eszközök. Ugyanakkor nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a továbbított szegmensek önmagukban használhatatlanok, mivel a művet tartalmazó fájlt, azaz a digitális formában megjelenő művet teszik hozzáférhetővé. Márpedig, ha a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel joga tekintetében közömbös, hogy megvalósult‑e mű továbbítása vagy sem, ez még inkább igaz azon műszaki eljárásra, amelynek révén ez a továbbítás megvalósul.(27)
49. Végül a peer‑to‑peer hálózatok működése e tekintetben nem tér el jelentősen a világháló (World Wide Web) működésétől. Valamely mű online közzététele kizárólag azt jelenti, hogy az e művet tartalmazó fájlokat egy internethez csatlakoztatott szerveren tárolják, és URL címmel (Uniform Resource Locator) rendelkezik, amelynek segítségével e műhöz hozzá lehet férni. A mű az ember által érzékelhető tárgyként csak attól az időponttól kezdve létezik a világhálón, amikor egy kliens számítógép hozzáfér a szóban forgó szerverhez, rögzíti a fájlt, és e művet a képernyőn megjeleníti (vagy hangokat jelenít meg). Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy a művet tartalmazó fájlokat a világhálóról elérhető szerverre helyezik, elegendő ahhoz, hogy a közvetítés (a hozzáférhetővé tétel) megvalósuljon. Emellett az internet a packet switch (csomagok átirányítása) elve szerint működik: a szóban forgó művet tartalmazó fájlokat kis adatcsomagokra(28) osztják fel, amelyeket véletlenszerű sorrendben és különböző utakon továbbítanak a szerver és az ügyfél között. Ezek a csomagok önmagukban használhatatlanok, vagy legalábbis túlságosan kis méretűek ahhoz, hogy a mű eredeti részeit tartalmazhassák, csak a továbbítást követően állnak össze a művet tartalmazó fájllá. Ennélfogva nem kétséges, hogy a világhálón nyilvánossághoz közvetítés történik. A nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel jogát éppen a műveknek az interneten – elsősorban a világhálón – történő felhasználása érdekében hozták létre.
– A leecherek
50. A peer‑to‑peer hálózatok felhasználóit érintő harmadik eset azon felhasználók esete, akik úgy töltik le a fájlokat, hogy sem a letöltés alatt, sem azt követően nem töltik fel azokat. Egyes BitTorent‑kliensek ugyanis lehetővé teszik az ilyen helyzeteket.(29) E felhasználókat leechereknek nevezik. Annak megakadályozásával, hogy a számítógépükről származó fájlok szegmenseit mások letöltsék, a leecherek nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé a fájlokat, és így ezáltal nem valósul meg e kizárólagos jog megsértése.
51. Ennek pontosítását követően, egyfelől a leecherek mégis megvalósítják a 2001/29 irányelv 2. cikke által védett kizárólagos többszörözési jog megsértését. Ugyanis, bár a védelem alatt álló művet tartalmazó fájl letöltéséből következő többszörözés magáncélokat szolgál, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a többszörözésre nem vonatkozik az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt magáncélú másolatra vonatkozó kivétel abban az esetben, ha a többszörözés jogellenes forrásból történt.(30) Márpedig pontosan ez a helyzet a szerzői és szomszédos jogok jogosultjának engedélye nélkül a peer‑to‑peer hálózaton hozzáférhetővé tett művek letöltése esetén. A többszörözési jog megsértésére azonban az alapeljárásban nem hivatkoztak. Egyébként egyes tagállami jogrendszerekben önmagában bűncselekménynek minősül, ha valamely személy egy harmadik személy által elkövetett bitorlásból húz hasznot.
52. Másfelől a peer‑to‑peer hálózatok működése a megosztás mechanizmusán alapul, vagyis minden letöltésnek ellentételezéseként feltöltéssel kell járnia. Ha a feltöltő hálózati felhasználók száma túl alacsony, a hálózat rosszul működik, mivel a letöltési sebesség túl lassú. Ha már nincs jelen egyetlen seeder sem, a hálózat teljesen abbahagyja a működést, és a torrent fájl „halottá” válik. Ezért a trackerek a letöltési sebesség csökkentésével, vagy akár a hozzáférés megakadályozásával hátrányos megkülönböztetésben részesítik azokat a felhasználókat, akik nem töltenek fel (leecherek). A feltöltés nélküli letöltés stratégiája tehát csak a peer‑to‑peer hálózatok alkalmi használata esetén működhet, és azokat e hálózatokon értelemszerűen marginális jelenségeknek kell tekinteni.
53. Ebből következik, hogy bár az a tény, hogy a BitTorrent‑kliens feltöltési funkciójának blokkolása a nyilvánossághoz közvetítés jogának megsértésével okozott kár megtérítése iránti bírósági eljárásban a védekezés eszközéül szolgálhat, véleményem szerint a védelem alatt álló műveknek egy peer‑to‑peer hálózaton történő letöltése kellőképpen valószínűsíti az ilyen jogsértést abban a szakaszban, amikor a sértett jogosult az érintett személyek internetkapcsolatainak IP‑címeiből kiindulva próbálja megszerezni ez utóbbiak személyes adatait.
A tudomásra és a felhasználó megkerülhetetlen szerepére vonatkozó követelményről
54. A Telenet, a Proximus és a Scarlet Belgium azt az érvet is felhozza, amely szerint előfordulhat, hogy a peer‑to‑peer hálózatok felhasználóinak nincs tudomásuk arról a tényről, hogy a műveknek e hálózatokra való letöltésével azok közvetítése is folyamatban van. Mindenesetre ezek a felhasználók nem játszanak megkerülhetetlen szerepet az e hálózatokon megosztott művek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a tudomás megléte és a felhasználó megkerülhetetlen szerepe a nyilvánossághoz közvetítés cselekménye fennállásának megállapításához szükséges feltétel.
55. Először is, ami a peer‑to‑peer hálózatok felhasználóinak tájékozottságát illeti, meg kell jegyezni, hogy a BitTorrent‑kliensek nem a számítógépen rendszerint megtalálható általános szoftverek. Üzembe helyezésük, beállításuk és használatuk különleges know‑how‑t igényel, amelyet azonban jelenleg elég könnyű megszerezni, többek között az interneten elérhető számos oktató videó segítségével. Márpedig bármely oktató videó egyértelmű tájékoztatást ad arról, hogy a peer‑to‑peer hálózatról történő letöltés automatikusan együtt jár ugyanezen tartalom feltöltésével. Ezen oktató videók némelyike arról is tájékoztat, hogy hogyan lehet hatástalanítani e funkciót.
56. Másodszor – amint azt már kifejtettem(31) – a peer‑to‑peer hálózatok felhasználóit tájékoztatják a feltöltés/letöltés arányáról, mivel a túl alacsony arány az indexelő oldal blokkolásához vezethet. E felhasználók tehát teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a peer‑to‑peer hálózatokban való részvétel nem csupán a tartalom letöltését feltételezi, hanem annak feltöltését is.
57. Nem vagyok tehát meggyőződve e felhasználók állítólagos tudatlanságról. Ennek azonban nincs nagy jelentősége, mivel a tudomás megléte véleményem szerint nem feltétele a jelen ügyhöz hasonló esetekben a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételnek.
58. Kétségtelen, hogy a Bíróság számos ítéletben hangsúlyozta, hogy a nyilvánossághoz közvetítés cselekményének megállapítása során jelentőséggel bír a felhasználó közreműködésének szándékos jellege. Ez volt a helyzet többek között a Stichting Brein ítélet alapjául szolgáló ügyben, amely egy peer‑to‑peer hálózaton található fájlokat indexelő oldal adminisztrátoraira vonatkozott.(32) Egyetértek azonban a Bizottság azon véleményével, amely szerint a szándékos beavatkozás e követelménye szükséges volt azokban az ügyekben, amelyekben a Bíróság a nyilvánossághoz közvetítés cselekményét olyan szereplőknek tulajdonította, akik nem a mű eredeti közvetítésének voltak a forrásai. E szándékos beavatkozás nélkül ugyanis ezek a szereplők csupán passzív közvetítők, sőt műszaki berendezések szolgáltatói, akiknek semmilyen nyilvánossághoz közvetítési cselekmény nem tulajdonítható.
59. Ezzel szemben abban az esetben, ha maguk az érintett felhasználók kezdeményezik a nyilvánossághoz közvetítést (hozzáférhetővé tétel), e felhasználók tájékozottsága nem a szóban forgó cselekmény alkotóeleme. A 2001/29 irányelv 3. cikke ugyanis semmilyen erre vonatkozó utalást nem tartalmaz. Az elkövető magatartásának nem tudatos jellege legfeljebb – amint azt a 2004/48 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése kifejezetten előírja – a kártérítés összegének megállapításakor vehető figyelembe, de nem releváns a magatartás jogszerűsége vonatkozásában. E rendelkezés egyébként szintén arra utal, hogy a szándékosság főszabály szerint nem képezi az uniós jog által védett szellemi tulajdonjog megsértésének tényállási elemét.
60. Ugyanez vonatkozik a művek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele céljából a felhasználó által megvalósított beavatkozás megkerülhetetlen jellegére. Ez a feltétel meghatározó abból a szempontból, hogy a közvetítést olyan személynek lehessen tulajdonítani, aki nem volt annak kezdeményezője.(33) Ez a megkerülhetetlen szerep ugyanis abból áll, hogy egy új, azaz az eredeti közvetítéssel nem érintett közönség számára teszi hozzáférhetővé a művet.(34)
61. Márpedig a peer‑to‑peer hálózat felhasználói nem ebben a helyzetben vannak. Noha kétségtelen, hogy gyakran az általuk korábban ugyanazon a hálózaton letöltött fájlok szegmenseit teszik hozzáférhetővé a többi peer számára,(35) ezeket a fájlokat a továbbiakban a saját számítógépükön tárolják, ezért ezek hozzáférhetővé tétele eredeti, vagy legalábbis önálló közvetítésnek minősül. Hasonlóképpen a Bíróság nem habozott megállapítani ilyen cselekmény fennállását egy weboldalon már szabadon hozzáférhető műnek valamely másik internetes oldalon való közzététele esetében.(36) Ennélfogva e felhasználók megkerülhetetlen szerepe nem meghatározó a közvetítési cselekmény fennállásának megállapítása szempontjából.(37)
Az új közönség meglétéről
62. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy védelem alatt álló mű nyilvánossághoz közvetítése a közvetítés cselekményéből és a nyilvánosság/közönség jelenlétéből áll.(38) Egy peer‑to‑peer hálózaton a fájlok megosztása általában meghatározatlan számú lehetséges címzettet érint, és jelentős számú személyt foglal magában. A nyilvánosság fennállása tehát bebizonyosodott.(39)
63. Egyébiránt az a követelmény, amely szerint az érintett nyilvánosságnak/közönségnek újnak kell lennie, csak másodlagos közvetítés esetén alkalmazható. Az új nyilvánosságot/közönséget ugyanis olyanként határozták meg, amelyet a szerzői jog jogosultjai az eredeti közvetítés engedélyezésekor nem vettek figyelembe.(40) Mivel a védelem alatt álló műveknek a peer‑to‑peer hálózat felhasználói általi hozzáférhetővé tétele olyan mint egy eredeti közvetítés,(41) az új nyilvánosság feltétele a jelen ügyben nem alkalmazható.
64. Mindenesetre, még ha e feltétel alkalmazandó is lenne, amennyiben a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai semmilyen nyilvánosságot nem vettek figyelembe akkor, amikor a művek az engedélyük nélkül kerültek megosztásra, a közvetítéssel célzott minden nyilvánosságot/közönséget, következésképpen a jelen esetben a peer‑to‑peer hálózat felhasználóit is újnak kell tekinteni.
A válaszra vonatkozó javaslat
65. Így a peer‑to‑peer hálózatok felhasználói azáltal, hogy lehetővé teszik a szerzői jogi védelem alatt álló műveket tartalmazó fájlok szegmenseinek számítógépeikről való letöltését, akár e fájlok letöltésekor, akár e letöltéstől függetlenül, ezeket a műveket a 2001/29 irányelv 3. cikke értelmében a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.
66. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel joga körébe tartozik a védelem alatt álló művet tartalmazó fájl szegmenseinek egy peer to peer hálózat keretében letöltés céljából még azelőtt történő hozzáférhetővé tétele, hogy az érintett felhasználó maga letöltötte volna az említett fájl egészét; e kérdésben e felhasználó ezen okról való tudomásának nincs jelentősége.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
67. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az olyan társaság, mint a Mircom, amely ugyan rendelkezik védelem alatt álló műveken fennálló bizonyos jogokkal, azokat nem hasznosítja, tevékenysége csupán arra korlátozódik, hogy az e jogokat jelen esetben e művek peer‑to‑peer hálózatokon való hozzáférhetővé tételével megsértő személyektől kártérítést követel, részesülhet‑e a 2004/48 irányelv II. fejezetében előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok előnyeiben. A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki abban a kérdésben is, hogy egy ilyen szervezet az ezen irányelv 13. cikke értelmében vett kárt szenvedett szervezetnek tekinthető‑e.
A Mircom licencvevői jogállása
68. A 2004/48 irányelv 4. cikkének a)–d) pontja sorolja fel az ezen irányelvben előírt, a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges intézkedésekre, eljárásokra és jogorvoslatokra jogosult szereplők négy kategóriáját. E jogok jogosultjairól, más, e jogok gyakorlására jogosult személyekről, többek között a licencvevőkről, a szellemi tulajdonjogok közös jogkezelő szervezeteiről, valamint a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak képviseletére jogosult szakmai védelmi szervezetekről van szó. Ami az utóbbi három csoportot illeti, e személyek csak akkor és annyiban részesülhetnek a 2004/48 irányelv rendelkezéseinek kedvezményében, ha és amennyiben azt az alkalmazandó belső jog előírja.
69. Kétségtelen, hogy az alapeljárásban a Mircom nem rendelkezik sem szerzői, sem szomszédos jogokkal a szóban forgó művek tekintetében. Ezért a 2004/48 irányelv 4. cikkének a) pontja nem alkalmazható.
70. Ezzel szemben a Mircom azt állítja, hogy olyan felhasználási engedélyeket szerzett, amelyek lehetővé teszik számára, hogy az alapügyben szóban forgó műveket peer‑to‑peer hálózatokon a nyilvánossághoz közvetítse. Első ránézésre tehát e társaságot licencvevőnek kell tekinteni, és ennélfogva a 2004/48 irányelv 4. cikkének b) pontja értelmében ezen irányelv rendelkezései vonatkoznak rá. Az uniós jogalkotó ugyanis a licencvevőket a jogsértő tevékenységek által sérelmet szenvedett személyeknek tekinti, amennyiben e tevékenységek akadályozzák a felhasználási engedélyek rendes hasznosítását, vagy csökkenthetik az azokból származó bevételeket.
71. A kérdést előterjesztő bíróságnak a továbbiakban a Mircom által kötött felhasználási szerződések érvényességét az e szerződésekre alkalmazandó jog alapján, az ilyen licencvevő kereshetőségi jogát pedig a jogvitára alkalmazandó eljárási szabályokra tekintettel kell megvizsgálnia.
72. E bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a Mircom valójában nem hasznosítja az említett felhasználási engedélyeket, tevékenysége csupán arra korlátozódik, hogy kártérítést követel a szóban forgó művek peer‑to‑peer hálózatokon való hozzáférhetővé tételével az e művekhez fűződő szerzői és szomszédos jogokat megsértő személyektől. Álláspontja szerint a Mircom eljárásmódja tökéletesen megfelel annak a meghatározásnak, amit gyakran copyright trollnak neveznek.
73. Emlékeztetek arra, hogy a copyright troll olyan személy, aki védelem alatt álló művekre vonatkozó korlátozott felhasználási jogokat szerzett, azokat valójában nem hasznosítja, tevékenysége csupán arra korlátozódik, hogy kártérítést követel a többek között az interneten, a legtöbb esetben a peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztással e jogokat megsértő személyektől. Ezenkívül egy copyright troll kizárólag abból a célból indít keresetet, hogy megszerezze a jogsértők nevét és címét abból a célból, hogy ezt követően bizonyos összeg megfizetése ellenében peren kívüli, leggyakrabban e bírósági eljárások lefolytatása nélküli egyezséget ajánljon nekik. A jövedelmei tehát elsősorban a jogsértők által „önkéntesen” fizetett összegekből származnak, amelyeket megoszt a szóban forgó műveken fennálló szerzői és szomszédos jogok jogosultjaival. Úgy tűnik, ez az eljárás különösen hatékony a pornófilmekkel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogok megsértését illetően, mivel azon fenyegetettségen túl, hogy esetlegesen jelentős károk megítélésére kerül sor, ki lehet használni a feltételezett jogsértőkben szándékosan keltett szégyenérzést is.(42) Így az érintett személyek számos esetben hajlanak arra, hogy megfizessék a követelt összegeket, anélkül hogy esetleges védintézkedésekre gondolnának, sőt akár anélkül is, hogy a szóban forgó jogok megsértésének ők lennének a valódi elkövetői.(43)
74. A tárgyaláson maga a Mircom is elismerte, hogy az alapügyben szóban forgó művek vonatkozásában szerzett felhasználási engedélyeket nem hasznosítja, és ez nem is áll szándékában. Egyébiránt, noha a peer‑to‑peer hálózatok bizonyos szerzői jogi védelem alatt álló tartalmak jogszerű terjesztési útját jelenthetik, jelentős erőfeszítésekre van szükség az ilyen forgalmazási csatornához kapcsolódó technikai nehézségek leküzdése és jövedelmezőségének biztosítása érdekében. A felhasználási engedélyek puszta megszerzése tehát nem elegendő, és nem tűnik úgy, hogy a Mircomnak szándékában állna ilyen erőfeszítéseket tenni.
75. Éppen ellenkezőleg, a kérdést előterjesztő bíróság olyan – többek között az Egyesült Királyságban hozott – bírósági határozatokra hivatkozik, amelyekben megállapítást nyert, hogy a Mircom a copyright trollokra jellemző módon járt el, többek között azáltal, hogy a feltételezett jogsértők korábbi bírósági eljárások során megszerzett adatait használta fel abból a célból, hogy kapcsolatba lépjen e jogsértőkkel, és számukra „megállapodásokat” ajánljon fel, miközben az e megállapodásokat elutasító személyekkel szemben nem indított pert.(44)
76. Úgy tűnik tehát, hogy a Mircom magatartása ténylegesen megfelel egy copyright troll magatartásának. E fogalom azonban nem ismert az uniós jogban. Egyébiránt a Mircom magatartása önmagában nem jogellenes. Amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, semmi sem tiltja, hogy az érdekelt lemondjon a keresetekről, amennyiben nem tartja azokat célszerűnek, sem azt, hogy egyezség útján megoldást keressen azokban a jogvitákban, amelyekben a szerzői jogok megsértőivel áll szemben.
77. Ezzel szemben az uniós jogban létezik egy olyan általános jogelv, amely szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen e jog normáira. Az uniós jogi szabályozás alkalmazását ugyanis nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy az vonatkozzon az abból a célból végrehajtott ügyletekre, hogy csalárd módon vagy visszaélésszerűen részesüljenek az uniós jog által biztosított előnyökből. Ez az eset valósul meg, amikor az uniós jogi rendelkezésekre nem e rendelkezések célkitűzéseinek megvalósítása érdekében hivatkoznak, hanem azért, hogy az uniós jog által biztosított előnyben részesüljenek, noha az ezen előny igénybevételéhez szükséges feltételek csak formálisan teljesülnek.(45)
78. Mivel a joggal való visszaélés tilalmának elve alkalmazást nyer az uniós jog különféle területein,(46) nem látok olyan indokot, amely akadályozhatná ezen elv alkalmazását a szellemi tulajdon területén. A 2004/48 irányelv egyébként a 3. cikkének (2) bekezdésében maga is megköveteli, hogy az általa előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok visszaélésszerű alkalmazásával szemben biztosítékokat nyújtsanak.
79. Márpedig úgy lehet tekinteni, hogy a Mircom azzal, hogy olyan felhasználási engedélyeket szerez meg, amelyeket nem áll szándékában alkalmazni, valójában visszaélésszerűen kíván azokra hivatkozni a licencvevői jogállás megszerzése érdekében, amely lehetővé teszi számára a 2004/48 irányelvben előírt bírósági eljárásoknak abból a célból történő megindítását, hogy megszerezze a felhasználási engedélyek tárgyát képező műveken fennálló szerzői és szomszédos jogok megsértőinek az adatait. Ezen adatok birtokában kapcsolatba léphet a jogsértőkkel annak érdekében, hogy bírósági eljárásokkal fenyegesse meg őket abból a célból, hogy peren kívüli egyezség címén átalányösszeget fizessenek részére.
80. Így a Mircom, miután formálisan teljesítette a licencvevői jogállás megszerzéséhez szükséges feltételeket, e jogállásra nem abból a célból hivatkozott, mint amelyre tekintettel a 2004/48 irányelv a licencvevők számára a szellemi tulajdonjogok megsértése esetén a keresetindítás jogát biztosította. Az uniós jogalkotó célja ugyanis az volt, hogy az felhasználási engedélyük rendes hasznosításának védelmét szolgáló eszközt biztosítson a licencvevők részére, míg a Mircom célja kizárólag a szerzői és szomszédos jogok megsértésének megtorlása, és ebből pénzügyi előny szerzése. E magatartás tehát megfelel az uniós jogban tiltott, joggal való visszaélés fogalmának.
81. Az ilyen visszaélésszerű magatartás megállapításához ténybeli mérlegelésre van szükség, amit tehát a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy a Mircom valóban visszaélésszerűen próbál a licencvevői jogállására hivatkozni annak érdekében, hogy a 2004/48 irányelv átültetése keretében elfogadott rendelkezésekben előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok előnyeiben részesülhessen, akkor e bíróságnak meg kell tagadnia ez utóbbival szemben ezen intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kedvezményét, amennyiben ez a licencvevői jogálláson alapul.
A Mircom engedményesi jogállása
82. A Mircom és a filmgyártók között létrejött és a Bíróságnak bemutatott szerződésekre tekintettel azonban úgy tűnik, hogy e társaság jogállása másként is értékelhető. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ugyanis annak vizsgálata, hogy e szerződések nem más jellegűek‑e mint a felhasználási szerződések. Ebben az esetben nem joggal való visszaélésről lenne szó, hanem az e szerződésekből első ránézésre következő jogviszonytól eltérő jogviszonyról.
83. A Mircom többek között azt állítja, hogy ő nemcsak az alapügyben szóban forgó filmgyártók licencvevője, hanem azon követelések engedményese is, amelyek e gyártókat az e filmekkel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogok megsértésével kapcsolatban illetik meg. Felmerül tehát a kérdés, hogy az ilyen engedményes részesülhet‑e a 2004/48 irányelvben előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok előnyeiben.
84. Emlékeztetek arra, hogy azon személyek csoportjait, akik számára a 2004/48 irányelv az általa előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kedvezményét biztosítja, az irányelv 4. cikkének a)–d) pontja sorolja fel. Ezen irányelv 4. cikkének a) pontja a szellemi tulajdonjogok jogosultjaira vonatkozik, amely kategória minden kétséget kizáróan nem foglalja magában az e jogok megsértéséhez kapcsolódó követelések engedményeseit.
85. Ezzel szemben a 2004/48 irányelv 4. cikkének b) pontja „minden más személyt” említ, „aki a [szellemi tulajdonjogok] használatára jogosult”. Amint azt már jeleztem, a Mircom mint licencvevő főszabály szerint részesülhet e rendelkezés kedvezményében, feltéve hogy engedélyeit nem úgy tekintik, mint amelyeket visszaélésszerű céllal szereztek meg. Most tehát azt kell megvizsgálni, hogy e társaságra mint a szellemi tulajdonjogok megsértéséhez kapcsolódó követelések engedményesére vonatkozhat‑e az említett rendelkezés.
86. Véleményem szerint itt nem ez az eset áll fenn. A „szellemi tulajdonjogok felhasználásának” fogalmát ugyanis úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja az e jogokból eredő kizárólagos előjogok gyakorlását. A szerzői és szomszédos jogi védelem alatt álló teljesítmények esetében többek között e teljesítmények másolatainak többszörözéséről, nyilvánossághoz közvetítéséről és terjesztéséről van szó. Ugyanis az ezen előjogok gyakorlására jogosult személyeknek – a jogosultakhoz hasonlóan – közvetlen érdekük fűződik e jogoknak a 2004/48 irányelv (18) preambulumbekezdésében(47) említett védelméhez, mivel e jogok bármiféle megsértése potenciálisan ellentétes az említett előjogokkal.
87. Márpedig az e jogsértésekkel kapcsolatos követelések megszerzése és behajtása nem a szellemi tulajdonjogok jogosultjait megillető kizárólagos előjogok gyakorlásának, hanem inkább az ezen előjogok megsértéséből eredő károk megtérítésére irányuló, a polgári jogban szokásosan alkalmazott mechanizmusnak minősül. A 2004/48 irányelv 4. cikkének b) pontját tehát véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett szellemi tulajdonjogok jogosultjainak kategóriája nem foglalja magában az említett jogok megsértésével kapcsolatos követelések engedményeseit.
88. Ugyanakkor a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak érdeke fűződhet az e jogok megsértéséhez kapcsolódó követeléseik engedményezéséhez, különösen azon nehézségek miatt, amelyekkel e követelések behajtása során szembesülhetnek. Márpedig az ilyen követeléseket nagyobb valószínűséggel lehet érvényesíteni, ha az engedményesek részesülhetnek az e követelések megállapításának és beszedésének megkönnyítését célzó olyan mechanizmusokból, mint amelyeket a 2004/48 irányelv II. fejezete előír.
89. Nem zárom ki tehát, hogy a nemzeti jog az ilyen követelések engedményeseit jogosultaknak minősíti arra, hogy részesüljenek a 2004/48 irányelv átültetése érdekében hozott intézkedések előnyeiből. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis ez az irányelv a védelem minimális szintjét állapítja meg, amelyet a tagállamok tovább emelhetnek.(48) Azonban ezt nem követeli meg.
90. Véleményem szerint egy ilyen követelmény többek között az SNB‑REACT ítélet(49) alapján sem áll fenn. Kétségtelen, hogy ebben az ítéletben a Bíróság többek között a 2004/48 irányelv alapján megállapította, hogy „amennyiben egy, a szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével megbízott és e jogok jogosultjainak képviselőjeként elismert szervezetet a nemzeti jogszabály akként ismer el, hogy egyfelől közvetlen érdeke fűződik az említett jogok védelméhez, másfelől e jogszabály lehetővé teszi számára a keresetindítást, a tagállamok kötelesek elismerni e szervezet azon jogosultságát, hogy e jogok érvényesítése érdekében az említett irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat kérelmezze, valamint bíróság előtt eljárjon”(50). Ugyanakkor, amint arra ezen ítélet szövege rámutat, abban az ügyben egy, a szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével megbízott, vagyis a 2004/48 irányelv 4. cikkében említett kategóriák egyikébe tartozó szervezetről volt szó (a c) pont). A 2004/48 irányelv (18) preambulumbekezdésből következik, hogy az e kategóriákba tartozó személyeknek az uniós jogalkotó szerint közvetlen érdekük fűződik a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásához. Ezzel szemben az említett preambulumbekezdés nem követelheti meg, hogy ugyanezen jogosultságot elismerjék az e kategóriák egyikébe sem tartozó olyan szervezetek esetében, mint például a szellemi tulajdonjogok megsértéséhez kapcsolódó követelések engedményesei, még akkor sem, ha azokat úgy kell tekinteni, mint amelyek szintén közvetlen érdekkel rendelkeznek. Ugyanis, noha egy preambulumbekezdés magyarázhatja a jogalkotó döntéseit, és ily módon útmutatóul szolgálhat valamely uniós jogi aktus rendelkezéseinek értelmezéséhez, nem bír saját, az e rendelkezésektől független normatív erővel.
91. Egyébiránt, a Telenet által a tárgyaláson előadott érvvel ellentétben úgy vélem, hogy sem az a tény, hogy a Mircomra olyan követeléseket engedményeztek, amelyek a szóban forgó szerződések megkötésének időpontjában nem léteztek, sem az, hogy e szerződéseket meghatározott időre kötötték, nem zárja ki a követelések engedményezésének fennállását. Ha ugyanis az alkalmazandó jog lehetővé teszi, az ilyen engedményezés vonatkozhat jövőbeli követelésekre is, és visszavonható lehet abban az esetben, ha a követelést nem szedik be. A kérdést előterjesztő bíróságnak viszont először is meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó szerződésekre alkalmazandó jog alapján érvényesek‑e ezek az engedményezések, másodszor pedig azt, hogy az alkalmazandó jogszabályok – ideértve a joghatósággal rendelkező bíróság előtti eljárási szabályokat is – alapján az ilyen engedményezések érvényesíthetők‑e az adósokkal szemben.
A Mircom egyéb lehetséges jogállásai
92. A Telenet, szintén az SNB‑REACT ítéletre(51) hivatkozva azt állítja, hogy a Mircomot a szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével megbízott szervezetnek kell tekinteni. A Proximushoz, a Scarlet Belgiumhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy ez az értelmezés helytelen. A Mircom ugyanis nem kezeli a vele szerződő felek szerzői és szomszédos jogait, hanem csak eljár az e jogok megsértéséből eredő károk megtérítése iránt. Azt sem hiszem, hogy a Mircom megfelel a közös jogkezeléssel megbízott szervezetekre vonatkozóan a 2014/26/EU irányelvben támasztott követelményeknek.(52) Egyébként maga a Mircom is azt állítja, hogy nem minősül ilyen szervezetnek.
93. Végül osztom a lengyel kormány azon véleményét, amely szerint a szerzői jog vagy szomszédos jogok minden egyes jogosultjának jogában áll meghatalmazás vagy más engedélyező jogi aktus útján más személyt felhatalmazni arra, hogy – különösen a jog megsértése miatti kártérítés követelése céljából – jogait a nevében gyakorolja. A 2004/48 irányelv 4. cikkének d) pontja egyébként kifejezetten rendelkezik ilyen helyzetről. Úgy tűnik, hogy az alapügyben nem ez az eset áll fenn. A kérdést előterjesztő bíróság számára ugyanis nem kétséges, hogy a Mircom nem a szóban forgó filmek gyártói, hanem saját nevében és javára jár el. E társaság tehát nem tekinthető a 2004/48 irányelv 4. cikkének d) pontja értelmében a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak képviseletére jogosult védelmi szervezetnek.
A válaszra irányuló javaslat
94. Azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2004/48 irányelv 4. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a szervezet, amely annak ellenére, hogy védelem alatt álló műveken fennálló bizonyos jogokat szerzett, azokat nem hasznosítja, és tevékenysége csupán arra korlátozódik, hogy az e jogokat megsértő személyektől kártérítést követeljen, nem jogosult arra, hogy részesüljön az ezen irányelv II. fejezetében említett intézkedések, eljárások és jogorvoslatok előnyeiből, amennyiben az illetékes bíróság megállapítja, hogy a jogok e szervezet általi megszerzésének kizárólagos célja e jogosultág megszerzése volt. Az említett irányelv nem követeli meg, de nem is zárja ki, hogy a tagállam belső jogszabályaiban elismerje a szellemi tulajdonjogok megsértéséhez kapcsolódó követelések engedményesének e jogosultságát.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
95. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az első két kérdés keretében hivatkozott körülményeket milyen mértékben kell figyelembe venni egyrészt a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása, másrészt pedig a felhasználók jogai és szabadságai – így például a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme – közötti helyes egyensúly megtalálásának értékelése során.
Előzetes megjegyzések
96. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ismeri a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely a személyes adatoknak a polgári bíróságok előtt szerzői jog megsértése miatt folytatott eljárások megindítását lehetővé tevő, magánszemélyek részére történő továbbítására vonatkozik. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen továbbítás a 2004/48 irányelv 8. cikkének a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése értelmében engedélyezett, azonban nem elvárt.(53) A Bíróság azonban megállapította, hogy többek között a 2002/58 és a 2004/48 irányelv átültetése során a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy ez utóbbiak olyan értelmezésére kell támaszkodniuk, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapvető jogok megfelelő egyensúlyának biztosítását. Egyébként az ezen irányelvek átültetésére vonatkozó intézkedések végrehajtása során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemcsak az a kötelessége, hogy nemzeti jogukat ezen irányelvekkel összhangban értelmezzék, hanem az is, hogy ügyeljenek arra, hogy ne támaszkodjanak ezen irányelvek olyan értelmezésére, amely sérti az alapvető jogokat vagy az uniós jog egyéb általános elveit, úgymint az arányosság elvét.(54)
97. Ezt az ítélkezési gyakorlatot az újabb ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell értelmezni, amely úgy tűnik, a tagállamok azon kötelezettségére helyezi a hangsúlyt, hogy biztosítsák a szellemi tulajdonjogok jogosultjai számára az e jogok megsértéséből eredő károk megtérítésének tényleges lehetőségeit. Így a Bíróság, egy olyan ügyben, amely fájlmegosztásról szólt, megállapította, hogy az uniós joggal (a 2001/29 irányelvvel és a 2004/48 irányelvvel) ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy bírósági gyakorlat, amely szerint nem állapítható meg azon internetkapcsolat jogosultjának felelőssége, amelyen keresztül a szerzői jogok megsértését elkövették, ha a kapcsolat jogosultja legalább egy családtagot megnevez, akinek rajta kívül hozzáférési lehetősége volt ehhez az internetkapcsolathoz, anélkül hogy közelebbi részleteket közölne, ami ezáltal anélkül fosztja meg károsult szerzőt a keresetindítás tényleges lehetőségétől, hogy e jogi szabályozás e jogosult számára egyéb módon – például az internetkapcsolat jogosultja felelősségének megállapításával – biztosítaná a kártérítés lehetőségét.(55) Márpedig, ha egy, a szerzői jogok megsértéséhez felhasznált internetkapcsolat jogosultja vonatkozásában az e jogsértésékért fennálló felelősség elismerése vagy a felelős személy megnevezése a feltétele annak, hogy e jogok jogosultja kártérítést kapjon az elszenvedett kárért, ez még inkább így van az előzetes szakaszt, vagyis a kapcsolat jogosultjának azonosítását illetően, amely gyakran csak az IP‑cím és a szolgáltatott információk alapján lehetséges.
98. Ugyanakkor a Bíróság nemrég hirdette ki a La Quadrature du Net és társai ítéletet,(56) amely jelentőséggel bír az IP‑címekhez hasonló adatok közlését megelőző szakaszt, vagyis ezen adatok megőrzését illetően. Noha ez az ítélet a korábbi ítélkezési gyakorlaton alapul, fontos pontosításokkal szolgál. Márpedig nehezen hagyható figyelmen kívül az ezen ítélet és az előző pontokban hivatkozott, az IP‑címeknek a szellemi tulajdonjogok védelme iránti keresetek keretében történő közlésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat között fennálló feszültség.
99. A La Quadrature du Net és társai ítéletben ugyanis a Bíróság elismeri, hogy „interneten elkövetett, polgári jogi következményekkel járó bűncselekmény esetén az IP‑cím lehet az egyetlen olyan nyomozati eszköz, amely lehetővé teszi annak a személynek az azonosítását, akihez az IP‑címet a jogsértés elkövetésének időpontjában rendelték”(57). Ettől eltérő a helyzet az olyan online károkozással járó cselekmények esetén, mint amilyen a szellemi tulajdonjogok megsértése. A Bíróság azt is megállapítja, hogy „[e]z az adatkategória […] a többi forgalmi adatnál kevésbé érzékeny”(58).
100. Így a Bíróság szerint „a kizárólag a csatlakozási forráshoz hozzárendelt IP‑címek [vagyis minden olyan természetes személy IP‑címének, aki internet‑hozzáférés biztosítására alkalmas végberendezés tulajdonosa[(59)], az] általános és különbségtétel nélküli [megőrzése] főszabály szerint nem ellentétes a 2002/58 irányelv 15. cikkének a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével, feltéve hogy erre a lehetőségre az adatok felhasználását szabályozó anyagi jogi és eljárásjogi feltételek szigorú tiszteletben tartása mellett kerül sor”(60).
101. Mindazonáltal a Bíróság szerint „[t]ekintettel arra, hogy ez az adatmegőrzés súlyos beavatkozást jelent a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba, kizárólag a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemmel és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzésével lehet – a nemzetbiztonság védelméhez hasonlóan – igazolni ezt a beavatkozást”(61). Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy többek között a csatlakozási forráshoz (közlés) hozzárendelt IP‑címeknek a nemzetbiztonság védelme, a bűnözés elleni küzdelem és a közbiztonság védelme érdekében előírt általános és különbségtétel nélküli megőrzését kivéve a 2002/58 irányelv 15. cikkének a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek a 2002/58 irányelv 15. cikk (1) bekezdésében foglalt célokból a forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, megelőző jelleggel történő megőrzését írják elő.(62)
102. Márpedig, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtói a 2002/58 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelesek a forgalmi adatokat, köztük az IP‑címeket törölni, illetve azokat anonimmá kell tenniük, ha a közlés továbbításához ezek már nem szükségesek,(63) kizárólag a tagállam által az ezen irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedés engedélyezheti számukra ezen adatok megőrzését.(64)
103. Kétségtelen, hogy az említett La Quadrature du Net és társai ítélet kizárólag az adatoknak a közbiztonsággal és a bűnözés elleni küzdelemmel összefüggő okokból történő megőrzésére vonatkozik. Ugyanakkor a védelem szintjét ott különösen magasan állapították meg, ami véleményem szerint nehezen hagyható figyelmen kívül más területeken, mint például mások jogainak polgári jogi védelme terén. Márpedig kétlem, hogy a szellemi tulajdonjogok védelméhez fűződő érdekek ugyanolyan jelentősek lennének, mint amelyek a nemzetbiztonság védelmét, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelmet és a közbiztonsággal szembeni súlyos fenyegetések megelőzését támasztják alá. Ennélfogva az IP‑címek e védelem céljából történő megőrzése, valamint azoknak az e védelemre irányuló eljárások keretében az érdekeltekkel való közlése – még akkor is, ha e címeket más célból őrizték meg –(65) az ezen ítéletben foglalt értelmezés szerint ellentétes lenne a 2002/58 irányelvvel. A szellemi tulajdonjogok jogosultjai ugyanis így elveszítenék az említett jogok online megsértését elkövetők azonosítására szolgáló legfőbb, hacsak nem egyetlen eszközt abban az esetben, ha ez utóbbiak – mint a peer‑to‑peer hálózatok esetében is – névtelenül járhatnának el, ami újra kétségbe vonhatná a különböző érdekek között a Bíróság által megteremteni próbált egyensúlyt.(66)
104. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz semmilyen utalást azon IP‑címek megőrzésére vonatkozóan, amelyeknek a közlését a Mircom kéri. Mindazonáltal a Telenet szerint e megőrzés alapja a 2005. június 13‑i Wet betreffende de elektronische communicatie (az elektronikus hírközlésről szóló törvény)(67) 126. cikke, amely rendelkezés a La Quadrature du Net és társai ítélet(68) alapjául szolgáló egyik ügy(69) tárgyát képezte. Ha az IP‑címek e rendelkezés alapján történő megőrzését, vagy legalábbis azoknak az ezen ítéletben jogszerűnek tekintett céloktól eltérő célokra történő felhasználását az uniós joggal ellentétesnek kellene tekinteni, az alapeljárás, és következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgytalanná válna.(70)
105. Ugyanakkor a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alapügyben szóban forgó körülményekhez hasonló körülmények között hogyan kell értelmezni a Bíróságnak a jelen indítvány 96. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatában megállapított kritériumokat. Egyrészt az adatállományok peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztása esetében a szerzői és szomszédos jogok megsértésének fennállását illetően a kérdést előterjesztő bíróság által kifejezett kételyekről, másrészt pedig e jogsértések elleni fellépésben a Mircom által játszott kétértelmű szerepről van szó.
A szellemi tulajdonjogok megsértésének fennállásáról
106. Ami a szerzői jogok és szomszédos jogok megsértésének fennállását illeti, úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre javasolt válasz kellően egyértelművé teszi a helyzetet. Először is, egy védelem alatt álló művet tartalmazó fájl szegmenseinek peer‑to‑peer hálózaton történő nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele az e műre vonatkozó szerzői és szomszédos jogok jogosultjának kizárólagos joga, és ha arra e jogosult engedélye nélkül kerül sor, az sérti e kizárólagos jogot. Mivel e hozzáférhetővé tétel – amely a peer‑to‑peer hálózatok működési módjának része – rendszerint az adatállományok e hálózatokon keresztül történő letöltéséhez kapcsolódik, e letöltés kellőképpen valószínűsíti azt a tényt, hogy a szerzői vagy szomszédos jogokat vélhetően megsértették, ami az ezen internetkapcsolat szolgáltatójának oldaláról igazolhatja az internetkapcsolatok jogosultjainak személyazonosságára vonatkozóan kért adatok továbbítását. Természetesen a szóban forgó jogok jogosultjának bizonyítania kell, hogy az azon műveket tartalmazó fájlokat, amelyek tekintetében ő a jogok jogosultja, a vitatott internetkapcsolatok segítségével az engedélye nélkül osztották meg.
107. Ezt követően az internetkapcsolat jogosultja a védelme érdekében bizonyítékokat terjeszthet elő annak bizonyítása érdekében, hogy nem tőle ered a szóban forgó jogsértés, ő csupán letöltötte a fájlokat, anélkül hogy azokat a hálózat többi felhasználója részére hozzáférhetővé tette volna, hogy nem volt tudomása ezen automatikus hozzáférhetővé tételről, stb. Ez azonban már a következő szakasz, az esetleges felelősség megállapítására irányuló eljárás. A személyes adatok védelme azonban nem jelenthet mentesülési lehetőséget a méltányos kártérítési eljárás megindításához szükséges információk hozzáférhetővé tétele iránti indokolt kérelmek teljesítése alól.(71)
108. A Telenet, a Proximus és a Scarlet Belgium továbbá arra az érvre hivatkozik, amely szerint a Mircom jogosultsági körébe tartozó filmek megosztására használt internetkapcsolatok jogosultjai nevének hozzáférhetővé tétele e filmek kifejező címei miatt a 2016/679 rendelet 9. cikke értelmében a természetes személy szexuális életére vagy szexuális irányultságára vonatkozó adatok kezelésének minősül. Márpedig az ilyen bánásmód e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint tilos.
109. Ugyanakkor, még ha feltételezhető lenne is, hogy az a tény, hogy valaki olyan internetkapcsolat jogosultja, amelyet ezen erotikus filmek peer‑to‑peer hálózatokon való megosztása céljából használtak, az érintett személy szexuális életére vagy szexuális irányultságára vonatkozó információnak minősül, akkor is úgy vélem, hogy a jelen ügyben a 2016/679 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének f) és g) pontjában előírt kivételeket kell alkalmazni. Nem gondolom tehát, hogy az ilyen internetkapcsolatok jogosultjai nevének a megosztásból eredő káron alapuló kártérítési kereset keretében történő hozzáférhetővé tétele e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével ellentétes lenne.
A felperes szerepéről
110. Ennél kényesebb kérdés a Mircomhoz hasonló jogalany szerepe és az eljárásmódja által felvetett problémák kérdése.
111. Először is a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a tájékoztatáskérést „a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben” kell előterjeszteni. A Bíróság korábban már megállapította, hogy ezt a kifejezést nem lehet úgy érteni, mint amely kizárólag a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokra utal.(72) A Bíróság ugyanis elismerte, hogy a tájékoztatáshoz való jog a jogsértés megállapítását követően egy külön eljárás keretében is gyakorolható.(73) A Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy e jog e megállapítás előtt még inkább gyakorolható, különösen akkor, ha a tájékoztatáskérés a lehetséges jogsértőknek az esetleges kereset benyújtásához szükséges adataira vonatkozik.
112. A jelen ügyben a probléma abban áll, hogy úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság kételkedik abban, hogy a Mircom ilyen keresetet szándékozik indítani; e bíróság szerint inkább arról van szó, hogy az érintett személyeket az egyezségre vonatkozó ajánlatának elfogadására kívánja ösztönözni.
113. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a „szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben” kifejezés kellően tág ahhoz, hogy magában foglalja a Mircom által alkalmazotthoz hasonló eljárásokat is. Keresete kétségtelenül szoros kapcsolatban áll a szerzői jogok és a szomszédos jogok megsértésével, és – bár erkölcsi szempontból vitatható, de – e jogok védelmének egyik módját képezi. Ez önmagában véve még nem jogellenes. Egyébiránt az egyezség megkísérlése gyakran a szó szoros értelmében vett kereset megindításának előfeltétele. Az egyezségkötés feltétele – a kereset megindításához hasonlóan – a feltételezett jogsértő nevének és címének megismerése.
114. Nem gondolom tehát, hogy a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapításával, hogy a Mircom a kérelmét a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelménynek megfelelően nem a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárás keretében terjesztette elő, elutasíthatná ezt a kérelmet.
115. Másodszor, a 2004/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tájékoztatáskérésnek indokoltnak és arányosnak kell lennie. Véleményem szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak ebben a pontban kell figyelembe vennie a Mircom működési módját.
116. Ha ugyanis e bíróság úgy ítélné meg, hogy a szóban forgó filmek hasznosítására vonatkozó engedélyeket a Mircom visszaélésszerű célból szerezte meg, ez utóbbi kérelmét megalapozatlannak kell tekinteni. Egyébiránt, még ha feltételezzük is a Mircom licencvevői jogállásának érvényességét, e társaság, mivel nem áll szándékában ezen engedélyek hasznosítása, ténylegesen nem szenvedne olyan kárt, amelynek megtérítését a 2004/48 irányelv 13. cikke alapján a későbbiekben kérhetné. Ezért a keresete tárgytalan, a kérelme indokolatlan lenne.
117. A Mircom úgy is tekinthető, mint a filmgyártók azon követeléseinek engedményese, amelyek a szóban forgó filmek nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételre vonatkozó jog megsértéséből erednek. Ez esetben a második kérdésre általam javasolt válasz szerint a Mircom kereshetőségi joga kizárólag a nemzeti jogon alapulna. A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát a tájékoztatáskérést e jog alapján kellene értékelnie.
118. Végül harmadszor, a 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelvben előírt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat úgy kell alkalmazni, hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok álljanak rendelkezésre. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tehát ilyen biztosítékokat nyújtania. Márpedig az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben két körülmény is arra utal, hogy a szellemi tulajdonjogok feltételezett elkövetőinek személyazonosságára vonatkozó tájékoztatáskérés visszaélésszerű.
119. Az első a 2004/48 irányelvben előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezéséhez szükséges jogosultsággal, különösen az ezen irányelv 8. cikkében szabályozott tájékoztatáshoz való joggal való visszaéléssel kapcsolatos. Ezt a problémát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adott válasz keretében elemeztem.
120. A második körülmény, általánosabb jelleggel a Mircom működési módjával függ össze. Ugyanis, amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, bizonyos tényezők – az, hogy csak állítólagos jogsértésekről és feltételezett jogsértőkről van szó, a tájékoztatáskérés tömeges jellege,(74) a szóban forgó filmek jellege, az a tény, hogy a Mircom a kártérítés összegét az egyes esetek sajátos körülményeinek figyelembevétele nélkül, átalányjelleggel, személyenként 500 euróra értékeli, és végül a Mircomnak az egyezség megtagadása esetén fennálló keresetindítási szándékát illető kétségek – lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a Mircom tájékoztatáskérése visszaélésszerű módon, nem a kárral arányos mértékű kártérítés megszerzésének, hanem az egyezségre irányuló javaslat címén valamiféle váltságdíj kikényszerítésének célját szolgálja. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság nem említi, hogy a Mircom a jogosultsági körébe tartozó filmekre vonatkozó torrentfájlok indexelésére szolgáló platformokkal szemben valaha keresetet indított volna, annak ellenére, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata(75) erre lehetőséget ad számára. Leginkább ez az a körülmény, amely alapján a kérdést előterjesztő bíróság úgy tekintheti, hogy nem a bitorlás megszüntetéséről, hanem az abból történő haszonszerzésről van szó.
121. Az ilyen visszaélés megállapítása teljes egészében az alapügy tényállásának értékelésének része, és így a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik. Ami az uniós jogot illeti, az lehetővé teszi, sőt megköveteli az ilyen elemzés elvégzését, és adott esetben a 2004/48 irányelv 8. cikkében előírt tájékoztatáshoz való jog gyakorlását.
A válaszra vonatkozó javaslat
122. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2004/48 irányelv 8. cikkének az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak meg kell tagadnia az ezen irányelv 8. cikkében előírt tájékoztatáshoz való jogot, ha a jogvita körülményeire tekintettel megállapítja, hogy a tájékoztatáskérés indokolatlan vagy visszaélésszerű.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
123. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a személyes adatok jogszerű kezelésének minősül a védelem alatt álló művek peer‑to‑peer hálózatokon történő megosztásához használt internetkapcsolatok jogosultjai IP‑címeinek oly módon történő rögzítése, ahogyan azt a Media Protector a Mircom nevében végzi.
124. E kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy az említett IP‑címek személyes adatoknak minősülnek, azok rögzítése pedig adatkezelésnek tekintendő. Ez az előfeltevés azonban csak abban az esetben helyes, ha a kérdést előterjesztő bíróság a Mircomot a 2004/48 irányelvben előírt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok igénybevételéhez szükséges jogosultsággal ruházza fel, és konkrétan ezen irányelv 8. cikke alapján helyt ad a kérelmének.
125. A Bíróságnak ugyanis már volt alkalma megállapítani, hogy az IP‑címek, ideértve a dinamikus címeket is, személyes adatoknak minősülnek, mivel az ezen IP‑címek kezelője rendelkezik azokkal a jogi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számára az érintett személy azonosítását azon további információk révén, amelyekkel e személy internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatója rendelkezik.(76) Ilyen esetben kétségtelen, hogy e címeknek a bírósági eljárásokban való későbbi felhasználás céljából történő rögzítése megfelel a 2016/679 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében az adatkezelés vonatkozásában megállapított meghatározásnak.
126. Ez a helyzet valósulna meg akkor, ha a Mircom – amelynek nevében a Media Protector az IP‑címeket gyűjti – a 2004/48 irányelv 8. cikkében előírt eljárás értelmében jogszerű eszközzel rendelkezne az internetkapcsolatok jogosultjainak azonosítására. Ezzel szemben, ha ezen eljárás lehetőségét meg kellene tagadni, a jelen ügyben szóban forgó IP‑címeket nem lehet személyes adatoknak tekinteni, mivel nem a 2016/679 rendelet 4. cikkének 1. pontja értelmében azonosított vagy azonosítható személyekre vonatkoznak. Következésképpen e rendelet nem alkalmazható.
127. Ami a 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdése f) pontjának értelmezését illeti, e pont három együttes feltételhez köti a személyes adatok kezelésének jogszerűségét: először is, az adatkezelő, vagy az adatokat megkapó harmadik fél, vagy felek jogos érdekének érvényesítése, másodszor, a személyes adatok kezelése valamely jogos érdek érvényesítéséhez szükséges, és harmadszor, az adatvédelemmel érintett személy alapvető jogai és szabadságai nem magasabb rendűek.(77)
128. Számomra úgy tűnik, hogy teljesül az arra vonatkozó feltétel, hogy a személyes adatok kezelése a kívánt jogos érdek megvalósításához szükséges. A peer‑to‑peer hálózat műszakilag olyan számítógépek hálózata,(78) amelyek egymással kommunikálnak. E közvetítésre a különböző számítógépeket azonosító IP‑címek (pontosabban az internetcsatlakozásukat biztosító routerek) útján kerül sor. Egy fájl ilyen hálózaton való megosztására irányuló cselekményeknek, és így a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a megállapítása szükségszerűen azon IP‑cím azonosításával és rögzítésével érhető el, ahonnan e cselekményt elvégezték, amennyiben a fájl védelem alatt álló művet tartalmaz, és a megosztásra az említett jogok jogosultjainak engedélye nélkül kerül sor. Csak ezt követően lehet azonosítani azon internetkapcsolat jogosultját, amelyhez a szóban forgó IP‑címet egy adott időpontban hozzárendelték. Noha a szóban forgó cselekmény nem mindig ettől a jogosulttól ered, ez utóbbi általában információkat tud szolgáltatni az elkövetésért felelős személyre vonatkozóan, vagy saját maga köteles felelősséget vállalni az internetkapcsolata segítségével elkövetett cselekményekért.(79)
129. Ebből következik, hogy a védelem alatt álló műveknek a peer‑to‑peer hálózatokon való engedély nélküli megosztása által okozott károk megtérítése iránti kérelem céljából rögzíteni kell az e hálózatok felhasználóinak IP‑címeit.
130. Az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítésére vonatkozó feltétel szorosan összefügg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés keretében hivatkozott körülményekkel és azoknak a kérdést előterjesztő bíróság általi értékelésével. Most is csak ugyanazokat a megjegyzéseket tudom megfogalmazni, mint amelyeket az azon személyek nevének hozzáférhetővé tétele iránti kérelemmel kapcsolatban tettem, akiknek a 2004/48 irányelv 8. cikke alapján regisztrált IP‑címeket kiosztották. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság e kérelmet indokolatlannak vagy visszaélésszerűnek tekinti, az e kérelemnél régebbi IP‑címek rögzítése nem tekinthető jogos érdek érvényesítése céljából megvalósítottnak. Ilyen esetben azonban az IP‑címek már nem személyes adatok, és a 2016/679 rendelet nem alkalmazható.(80)
131. Ezzel szemben a követeléseknek az engedményes általi szabályszerű behajtása a 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett személyes adatok kezelését igazoló jogos érdeknek minősülhet. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kezelés indokolt legyen, az engedményesnek a továbbiakban képesnek kell lennie arra, hogy ezeket az adatokat a megszerzett követelések adósainak azonosítása érdekében felhasználja. Így a kezelés indokolt jellege mindenképpen a szóban forgó IP‑címekkel azonosított internetkapcsolatok jogosultjai nevének közlése iránti kérelem sorsától függ.
132. Végül azon feltételt illetően, hogy az adatvédelem által érintett személy jogai és alapvető szabadságai nem előzhetik meg a szóban forgó személyes adatok kezelésének alapjául szolgáló jogos érdeket, az adott ügy olyan esetleges sajátos körülményeiről van szó, amelyek miatt az adatkezelés a jogos érdek fennállása ellenére sem jogszerű. A hatáskörrel rendelkező bíróság feladata annak értékelése, hogy fennállnak‑e ilyen különleges körülmények.
133. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy személyes adatok jogszerű kezelésének minősül azon személyek IP‑címének rögzítése, akiknek az internetkapcsolatait védelem alatt álló művek peer‑to‑peer hálózatokon való megosztásához használták fel, amennyiben e rögzítésre az adatkezelő vagy valamely harmadik személy jogos érdekének érvényesítése érdekében, különösen az IP‑címekkel azonosított internetkapcsolatok tulajdonosai nevének a 2004/48 irányelv 8. cikke szerinti hozzáférhetővé tétele iránti indokolt kérelem benyújtása céljából kerül sor.
Végkövetkeztetés
134. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az ondernemingsrechtbank Antwerpen (a vállalkozások jogvitáiban eljáró antwerpeni bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja:
1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikk értelmében vett nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel joga körébe tartozik a védelem alatt álló művet tartalmazó fájl szegmenseinek egy peer‑to‑peer hálózat keretében letöltés céljából még azelőtt történő hozzáférhetővé tétele, hogy az érintett felhasználó maga letöltötte volna az említett fájl egészét; e kérdésben e felhasználó ezen okról való tudomásának nincs jelentősége.
2) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a szervezet, amely annak ellenére, hogy védelem alatt álló műveken fennálló bizonyos jogokat szerzett, azokat nem hasznosítja, és tevékenysége csupán arra korlátozódik, hogy az e jogokat megsértő személyektől kártérítést követeljen, nem jogosult arra, hogy részesüljön az ezen irányelv II. fejezetében említett intézkedések, eljárások és jogorvoslatok előnyeiből, amennyiben az illetékes bíróság megállapítja, hogy a jogok e szervezet általi megszerzésének kizárólagos célja e jogosultág megszerzése volt. A 2004/48 irányelv nem követeli meg, de nem is zárja ki, hogy a tagállam belső jogszabályaiban elismerje a szellemi tulajdonjogok megsértéséhez kapcsolódó követelések engedményesének e jogosultságát.
3) A 2004/48 irányelv 8. cikkének az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak meg kell tagadnia az ezen irányelv 8. cikkében előírt tájékoztatáshoz való jogot, ha a jogvita körülményeire tekintettel megállapítja, hogy a tájékoztatáskérés indokolatlan vagy visszaélésszerű.
4) A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 6. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy személyes adatok jogszerű kezelésének minősül azon személyek IP‑címének rögzítése, akiknek az internetkapcsolatait védelem alatt álló művek peer‑to‑peer hálózatokon való megosztásához használták fel, amennyiben e rögzítésre az adatkezelő vagy valamely harmadik személy jogos érdekének érvényesítése érdekében, különösen az IP‑címekkel azonosított internetkapcsolatok tulajdonosai nevének a 2004/48 irányelv 8. cikke szerinti hozzáférhetővé tétele iránti indokolt kérelem benyújtása céljából kerül sor.