Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. június 6.(1)
C‑230/23. sz. ügy
Reprobel CV
kontra
Copaco Belgium NV
(az Ondernemingsrechtbank Gent Afdeling Gent [vállalkozási ügyek genti bírósága, genti részleg, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – 2. cikk – Többszörözési jog – Az 5. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja – Kivételek és korlátozások – Magáncélra történő többszörözés– Méltányos díjazás – Közvetlen hatály – A méltányos díjazás beszedésével és elosztásával megbízott szervezet – Lehetőség arra, hogy az irányelvre az említett szervezettel szemben közvetlenül hivatkozzanak”
Bevezetés
1. A jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések visszavisznek az uniós jog egyik alapvető kérdéséhez, nevezetesen az irányelvek rendelkezései közvetlen hatályának kérdéséhez és annak lehetőségéhez, hogy lehet‑e hivatkozni e rendelkezésekre vertikális viszonyokban, azaz magánszemély és tagállam közötti jogvitában. E kérdés, bár az uniós jogrend kialakulásának kezdeti időszakára nyúlik vissza, továbbra is viták tárgyát képezi és ellentmondásos.(2)
2. A jelen ügy mindkét, fenti kérdéshez kapcsolódó kérdéskört érinti. Egyrészt arról a kérdésről van szó, hogy alkalmasak‑e közvetlen hatály kifejtésére azon irányelvi rendelkezések, amelyek fakultatív jellegűek, de amelyek végrehajtása mellett döntött az érintett tagállam. Ezenkívül a jelen ügyben e végrehajtásra – amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyértelműen kitűnik – az uniós jog megsértésével került sor. Másrészről pedig a jelen ügyben ismételten felmerül annak kérdése, hogy lehet‑e valamely irányelv rendelkezésének közvetlen hatályára hivatkozni olyan magánféllel szemben, amelyet a tagállam közfeladatok ellátásával bízott meg.
3. Úgy tűnik, hogy a Bíróságnak mindkét kérdésben finomítania kell korábbi ítélkezési gyakorlatát.
Jogi háttér
Az uniós jog
4. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c) a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”
5. Ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében:
„A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:
a) papíron vagy hasonló hordozón történő, valamely fotómechanikai vagy ehhez hasonló hatású eljárással végzett többszörözés tekintetében – a kották kivételével –, feltéve hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek;
b) bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak‑e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést;”.
A belga jog
6. Az alapeljárásban alkalmazandó belga jog a wet van 30 juni 1994 betreffende het auteursrecht en de naburige rechten (a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló, 1994. június 30‑i törvény)(4) 59. és 60. cikkében vezette be a többszörözési jog alóli kivételek után járó díjazást. E díjazás egyrészt a védelem alatt álló művek többszörözését lehetővé tevő eszközök számától függő átalánydíjból, másrészt az ilyen művekről készített másolatok számával arányos díjból állt.
7. E törvény 60a. cikke szerint az e díjazás beszedésével és elosztásával megbízott szervezet jogosult volt arra, hogy a vámhatóságoktól, a hozzáadottértékadó‑hatóságoktól, a társadalombiztosítási szervektől, a gazdasági minisztérium ellenőrző és közvetítő szolgálatától, valamint – a kölcsönösség feltétele mellett – hasonló külföldi szervezetektől releváns információkat kérjen.
8. Az említett törvény 61. cikke alapján a díjazás összegét a koninklijk besluit van 30 oktober 1997 betreffende de vergoeding verschuldigd aan auteurs en uitgevers voor het kopiëren voor privégebruik of didactisch gebruik van werken die op grafische of op soortgelijke wijze zijn vastgelegd (a grafikai vagy hasonló hordozóra rögzített művek magáncélú vagy oktatási célú többszörözéséért a szerzőknek és a kiadóknak járó díjazásról szóló, 1997. október 30‑i királyi rendelet)(5) határozta meg. E rendelet 7. cikke értelmében a szóban forgó díjazás fizetésére kötelezetteknek havonta az e díjazás beszedésével megbízott szervezet részére nyilatkozatot kellett benyújtaniuk, amely a kötelezett azonosítását és a fizetendő díjazás összegének az eladott készülékek száma alapján történő meghatározását lehetővé tevő információkat tartalmazott.
9. A koninklijk besluit van 15 oktober 1997 tot het belasten van een vennootschap met de inning en de verdeling van de vergoeding voor het kopiëren van werken die op grafische of soortgelijke wijze zijn vastgelegd (a grafikai vagy hasonló hordozóra rögzített művek többszörözése címén járó díjazás beszedésével és elosztásával megbízott szervezett meghatározásáról szóló, 1997. október 15‑i királyi rendelet)(6) alapján a Reprobelt bízták meg a szóban forgó díjazás beszedésével és elosztásával.
Az alapügy tényállása, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10. A Copaco Belgium NV, amely a belga jog szerint alapított társaság (a továbbiakban: Copaco), vállalkozások és fogyasztók részére informatikai eszközök, köztük másolásra alkalmas eszközök, például fénymásolók és szkennerek forgalmazásával foglalkozik. Ennélfogva a művek többszörözése tekintetében díjat kellett fizetnie.
11. A Hewlett‑Packard Belgium ítéletében(7) a Bíróság különösen azt állapította meg, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával főszabály szerint ellentétes az olyan szabályozás, mint a belga szabályozás, amely átalánydíjat arányos díjazással kombinál, miközben nem biztosít a díjazás összegének a jogosultakat ténylegesen ért kárhoz való igazítására szolgáló mechanizmusokat.(8) A belga jognak a művek többszörözése címén járó díjazásra vonatkozó új rendelkezései, amelyek összhangban vannak a jelen ítéletből eredő iránymutatásokkal, 2017 márciusában léptek hatályba.
12. Az említett ítélet következtében a Copaco megtagadta a Reprobel által részére a 2015 novembere és 2016 decembere közötti időszakra vonatkozóan tett nyilatkozatai alapján kiállított számlák kifizetését. A Copaco ugyanis úgy véli, hogy a Hewlett‑Packard Belgium ítélet szerint a művek többszörözése címén járó díjazás belga rendszere a kérdéses időszakban összeegyeztethetetlen volt az uniós joggal.
13. 2020. december 16‑án a Reprobel keresetet indított a Copacóval szemben a művek többszörözése címén fennálló díjhátralék, valamint kamatok és kártérítés megfizetése iránt. Az ügyet illetékesség alapján a kérdést előterjesztő bíróság elé utalták. E bíróság előtt a Copaco azt állítja hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja közvetlen hatállyal rendelkezik, és hogy a Reprobel kvázi állami szerv, amellyel szemben lehet e közvetlen hatályra hivatkozni. A Reprobel mindkét állítást vitatja.
14. E körülmények között az Ondernemingsrechtbank Gent Afdeling Gent (vállalkozási ügyek genti bírósága, genti részleg, Belgium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Olyan szervezetnek minősül‑e a [Reprobelhez] hasonló szervezet annyiban, amennyiben azt az állam királyi megbízással az állam által meghatározott, a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett méltányos díjazás beszedésével és elosztásával bízta meg, és felette az állam gyakorolja a felügyeletet, amellyel szemben valamely magánszemély a védekezése érdekében hivatkozhat az e szervezet által az adott magánszeméllyel szemben hivatkozott nemzeti rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére?
2) Jelentőséggel bír‑e e kérdés megválaszolása szempontjából, hogy az állam által e szervezet felett gyakorolt felügyelet többek között a következőket foglalja magában:
– e szervezet kötelezettsége arra, hogy a többszörözés címén járó díjak beszedéséhez és elosztásához egyaránt szükséges, a díjfizetésre kötelezettekhez intézett információkéréseinek másolatait minden esetben megküldje a hatáskörrel rendelkező miniszternek, hogy ez utóbbi folyamatosan tájékoztatva legyen arról, hogy a szervezet milyen módon gyakorolja felügyeleti jogát, és eldönthesse, hogy indokolt‑e az információkérések tartalmát, számát és gyakoriságát miniszteri rendeletben oly módon meghatározni, hogy azok a lehető legkisebb mértékben akadályozzák az információkérések címzettjeinek tevékenységét;
– a szervezet kötelezettsége arra, hogy a miniszter megbízottját felkérje arra, hogy a többszörözés címén járó arányos díjak beszedéséhez szükséges információkérést küldje meg a díjfizetésre kötelezetteknek, a kereskedőknek – függetlenül attól, hogy nagy‑ vagy kiskereskedőről van‑e szó –, a lízingtársaságoknak vagy a készülék‑karbantartással foglalkozó vállalkozásoknak, ha a díjfizetésre kötelezett nem működött együtt a beszedésben, aminek keretében a szervezet arra is köteles, hogy ezen információkérés másolatát megküldje a hatáskörrel rendelkező miniszternek, hogy ez utóbbi oly módon határozhassa meg az információkérések tartalmát, számát és gyakoriságát, hogy azok a lehető legkisebb mértékben akadályozzák az információkérések címzettjeinek tevékenységét;
– a szervezet kötelezettsége arra, hogy jóváhagyás céljából a hatáskörrel rendelkező miniszter elé terjessze a többszörözés címén járó díjak elosztására vonatkozó szabályokat és azok általa történő minden módosítását;
– a szervezet kötelezettsége arra, hogy jóváhagyás céljából a hatáskörrel rendelkező miniszter elé terjessze az általa összeállított bejelentési formanyomtatványt, amely nem adható ki jóváhagyás nélkül?
3) Az is jelentőséggel bír‑e a kérdés megválaszolása szempontjából, hogy a szervezet a következő hatáskörökkel rendelkezik:
– hatáskör arra, hogy a többszörözés címén járó díjak beszedéséhez szükséges minden információt bekérjen minden díjfizetésre kötelezettől, hozzájárulás‑fizetésre kötelezettől, kereskedőtől – függetlenül attól, hogy nagy‑ vagy kiskereskedőről van‑e szó –, lízingtársaságtól vagy készülék‑karbantartással foglalkozó vállalkozástól; e tekintetben minden információkérésnek minden esetben tartalmaznia kell az előírt határidő be nem tartása, illetve hiányos vagy hamis információk szolgáltatása esetén kiszabandó büntetőjogi szankciókra vonatkozó tájékoztatást;
– hatáskör arra, hogy minden díjfizetésre kötelezettet a többszörözés címén járó díjak elosztásához szükséges, a többszörözött művekre vonatkozó valamennyi információ megadására kötelezzen;
– hatáskör arra, hogy a megbízásának teljesítéséhez szükséges valamennyi információt beszerezze a vám‑ és jövedékiadó‑igazgatási szervektől, a hozzáadottértékadó‑igazgatási szervektől és a nemzeti társadalombiztosítási intézettől?
4) Közvetlen hatállyal rendelkezik‑e a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja?
5) Köteles‑e a nemzeti bíróság valamely magánszemély kérelmére mellőzni valamely nemzeti rendelkezés alkalmazását, ha ez az állam által előírt rendelkezés nem egyeztethető össze a 2001/29 irányelv 5. cikke [(2) bekezdésének] a) és b) pontjával, különösen mert az említett cikkel összeegyeztethetetlen rendelkezés díjfizetésre kötelezi az adott magánszemélyt?”
15. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2023. április 13‑án érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei, a belga kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő. Ugyanezen felek, valamint a francia kormány képviseltette magát a 2024. március 6‑i tárgyaláson.
Értékelés
16. A kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben öt kérdést terjesztett elő előzetes döntéshozatalra. Az első három kérdés a Reprobelhez hasonló szervezet tagállamhoz tartozó szervnek való minősítésének lehetőségére vonatkozik, ami azzal a következménnyel jár, hogy magánszemély vele szemben az irányelv rendelkezésére közvetlenül hivatkozhat. Az utolsó két kérdés viszont arra vonatkozik, hogy lehet‑e közvetlenül a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozni. Elemzésemet e két utolsó kérdéssel javaslom kezdeni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdésről
17. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja közvetlen hatállyal rendelkezik‑e, következésképpen a magánszemély hivatkozhat‑e arra a nemzeti bíróság előtt a méltányos díjazás címén fizetendő díj kifizetésének elkerülése érdekében, amennyiben e díjat a 2001/29 irányelv említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás alapján vetik ki.
A közvetlen hatály elvéről
18. Az uniós jog közvetlen hatályának elve e jogrendszer kezdeteire vezethető vissza. Amint az ugyanis közismert, ezt az elvet a Bíróság az uniós jogrendszer szempontjából alapvető jelentőségű van Gend & Loos ítéletében(9) állapította meg. A közvetlen hatály elvének az irányelvek bizonyos feltételeknek megfelelő rendelkezéseire való alkalmazását a van Duyn ítélet(10) erősítette meg. Jelenleg a Bíróság ezt az elvet a következőképpen fogalmazza meg:
„A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy minden esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései tartalmukat tekintve feltétel nélküliek és kellően pontosak, azokra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt az állammal szemben hivatkozhatnak, ha az elmulasztotta az irányelv határidőn belüli átültetését a nemzeti jogba, vagy azt helytelenül ültette át […].
A Bíróság pontosította, hogy valamely uniós jogi rendelkezés egyrészt akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától, másrészt pedig akkor kellően pontos ahhoz, hogy egy jogalany hivatkozhasson rá, és a bíróság alkalmazhassa, ha egyértelműen fogalmaz meg valamely kötelezettséget […].
A Bíróság ezenfelül megállapította, hogy ugyan valamely irányelv bizonyos mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára a végrehajtási módozatok elfogadása során, ezen irányelv valamely rendelkezése tekinthető feltétlennek és pontosnak, ha egyértelműen megfogalmazott és pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amely a benne foglalt szabály alkalmazása tekintetében semmilyen feltételtől nem függ […].”(11)
19. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdést ebben az összefüggésben kell vizsgálni.
A jelen ügyben való alkalmazásról
20. A Reprobel, valamint a belga és a francia kormány azzal érvel, hogy azon széles mérlegelési jogkör alapján, amellyel a tagállamok a méltányos díjazás 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt rendszerének kialakítása és finanszírozása tekintetében rendelkeznek, e rendelkezések nem kellően feltétel nélküliek és pontosak ahhoz, hogy a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata alapján közvetlen hatályt lehessen nekik tulajdonítani.
21. Ez az állítás vitathatónak tűnik a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának fényében, amely szerint e rendelkezések azon tagállamok számára, amelyek a többszörözési jog vonatkozásában kivételeket vezettek be, olyan eredménykötelmet írnak elő, amely szerint ezen államok kötelesek biztosítani a méltányos díjazás tényleges beszedését,(12) és pedig a jogosultaknak okozott hátrány alapján kiszámított összegben,(13) e díj pénzügyi terhe pedig főszabály szerint a végfelhasználókat terheli.(14) A Bíróságnak ezért nem okozott különösebb nehézséget, hogy a szóban forgó rendelkezéseket az azokban megállapított méltányos díjazás kialakításának módja tekintetében pontos és feltétel nélkül szabályoknak tekintse.
22. Mindenekelőtt azonban, és függetlenül attól, hogy maga az e díjazás megállapítására vonatkozó kötelezettség megfelel‑e a közvetlen hatály jelen indítvány 18. pontjában említett feltételeinek, az eljárásban részt vevő említett felek érvelése véleményem szerint a jelen ügy összefüggésében egyáltalán nem helytálló. Jelen ügyben ugyanis nem a 2001/29 irányelv említett rendelkezései közvetlen hatályának in abstracto megállapításáról van szó, hanem az alapügyben felmerült jogvita vonatkozásában történő megállapításáról. A jelen eljárás tárgyát nem a méltányos díjazásnak közvetlenül az említett rendelkezések alapján történő megfizetése képezi, hanem a Copaco azon joga, hogy megtagadja az e díjazás finanszírozására szolgáló, az említett irányelvvel összeegyeztethetetlen módon beszedett díj (a továbbiakban: vitatott díj) megfizetését.
23. Az uniós jog közvetlen hatálya kérdésének vizsgálata során figyelembe kell venni mindazokat a szabályokat, másként fogalmazva jogi szabályokat, amelyek e jog rendelkezéseiből következnek, és amelyekből a magánszemélyek az állammal szemben pontos és feltétel nélkül jogokat származtatnak. Ennek során e szabályoknak nem kell közvetlenül a rendelkezések szövegéből következniük, hanem azok e rendelkezések alapján értelmezés útján, különösen a Bíróság értelmezése révén is kidolgozhatók. Amint azt a Copaco helyesen megjegyzi, azon értelmezés, amelyet a Bíróság előzetes döntéshozatal alapján uniós jogszabályokra vonatkozóan ad, megmagyarázza és pontosítja e szabályok jelentőségét és hatályát, amely szerint azokat a hatálybalépésük időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, és ezért ezt az értelmezést figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy valamely rendelkezés kellően pontos‑e ahhoz, hogy közvetlen hatállyal rendelkezzen.(15)
24. Ami a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjait illeti, azokból különösen három jogi szabály következik. Először is, a tagállamoknak a többszörözési jog alóli, e rendelkezések által biztosított kivételek bevezetésére vonatkozó jogosultsága; e szabály fakultatív jellegű. Másodszor, az e többszörözési jog jogosultjainak járó méltányos díjazás megállapításának kötelezettsége; ez a szabály a szóban forgó kivételeket bevezető tagállamokra nézve kötelező. Végül, harmadszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából származó számos szabály, amelyek meghatározzák azokat az elveket, amelyek alapján e méltányos díjazást ki kell dolgozni. A tagállamok nem kötelesek tehát nemzeti jogukba bevezetni a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt kivételeket. Ugyanakkor, ha ezt megteszik, kötelesek az e rendelkezések tárgyát képező méltányos díjazást is bevezetni, és a tagállamokat kötik az e díjazás kidolgozására és finanszírozására vonatkozó azon szabályok, amelyek a Bíróság szerint az említett rendelkezésekből következnek.
25. E szabályok közé tartoznak azok a negatív jellegű szabályok, amelyeket a Bíróság a Hewlett‑Packard Belgium ítéletében kifejezetten a vitatott díj beszedésének Belgiumban alkalmazott módjára vonatkozóan állapított meg. Ezen ítélet szerint nem elfogadható a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett méltányos díjazás finanszírozása átalánydíjként és arányos díjként együttesen beszedett díjazás formájában, amennyiben az átalánydíjat kizárólag attól a sebességtől függően számítják ki, amellyel az adott készülék a többszörözést végezni képes, az arányos díj attól függően változik, hogy a díjfizetésre kötelezett együttműködött‑e a díj beszedését illetően, a díjrendszer pedig összességében véve nem foglal magában olyan mechanizmusokat, többek között visszatérítés formájában, amelyek lehetővé tennék a tényleges hátrány és az átalányjelleggel meghatározott hátrány szempontjainak egymást kiegészítő módon történő alkalmazását a felhasználók különféle csoportjai tekintetében.(16) A díj fent leírt jellemzői megfelelnek a vitatott díj jellemzőinek. A Copaco ezekre a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának Bíróság általi értelmezéséből eredő szabályokra hivatkozik, és e szabályok közvetlen hatálya képezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés tárgyát.
26. A fenti szabályok feltétel nélküli jellege nem kétséges azon tagállam tekintetében, amely a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott, többszörözési jog alóli kivételeket bevezette. Továbbra is felmerül a kérdés, hogy e szabályok kellően pontosak‑e ahhoz, hogy azokat közvetlen hatályúnak lehessen tekinteni.
27. Az uniós jogi szabályok kellően pontos jellegének vizsgálata során a Bíróság az e szabályok alapján jogosultak és kötelezettek körét, valamint az e szabályokból eredő jogok tartalmát vizsgálja.(17) Először ezt az utolsó kérdést fogom tárgyalni.
28. A szóban forgó jogi szabályok alapján a tagállamok nem állapíthatnak meg a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában előírt méltányos díjazás finanszírozására irányuló, a Hewlett‑Packard Belgium ítélet rendelkező részének 4. pontjában leírtakhoz hasonló jellemzőkkel rendelkező díjat. Azt, hogy az ilyen tilalom, azaz a nemtevésre irányuló tagállami kötelezettség pozitív jogokat keletkeztethet a magánszemélyek részére, a Bíróság már a van Gend & Loos ítéletben(18) megállapította.
29. A méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díjak tekintetében a magánszemélyek jogosultak arra, hogy ne fizessék meg e díjat, ha azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában eredő szabályok megsértésével szedik be.(19) Igaz, hogy az eddigi ítélkezési gyakorlatban a Bíróság hangsúlyozta, hogy a méltányos díjazás rendszerében biztosítani kell az ezen díjazás finanszírozását szolgáló, jogosulatlanul beszedett díj visszatérítésének jogát. Véleményem szerint azonban egyértelmű, hogy a magánszemélyeknek joguk van megtagadni e díj megfizetését, amennyiben fizetésre még nem került sor, és a Bíróság már meghozott ítéletéből egyértelműen kitűnik, hogy a méltányos díjazást megállapító nemzeti rendszer összeegyeztethetetlen a 2001/29 irányelv említett rendelkezéseivel, és ezt a nemzeti bíróságok határozatai is megerősítették. Logikátlan lenne ugyanis, és túlzottan megnehezítené az érintett személy számára az őt az uniós jog alapján megillető jogok gyakorlását, ha ilyen helyzetben arra kényszerülne, hogy ezt a díjat megfizesse, majd várjon annak visszatérítésére.
30. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt, a Hewlett‑Packard Belgium ítéletben értelmezett rendelkezések feltétel nélküli és kellően pontos jogot biztosítanak a magánszemélyek számára ahhoz, hogy megtagadják az e rendelkezések által előírt méltányos díjazás finanszírozását szolgáló díj megfizetését, ha e díj ezen ítélet rendelkező részének 4. pontjában említetthez hasonló jellemzőkkel rendelkezik.
31. Ami a szóban forgó megtagadásra jogosultak körét illeti, az szintén pontosan meghatározott; nevezetesen minden olyan személy, aki köteles a fent említett díjat megfizetni. A kötelezett személy meghatározása sem vet fel kétségeket. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján ugyanis a tagállamok jogosultak arra, hogy jogrendszerükbe bevezessék az e rendelkezésekben meghatározott, többszörözési jog alóli kivételeket, és kötelesek arra, hogy a méltányos díjazásról és az annak finanszírozására szolgáló rendszerről rendelkezzenek. A tagállamokra tehát szükségszerűen vonatkozik az ilyen rendszer kialakításához kapcsolódó és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő valamennyi pozitív és negatív kötelezettség, beleértve a 2001/29 irányelv említett rendelkezéseinek meg nem felelő díjak beszedésének tilalmát is.
32. A jelen ügyben az alapügyben alkalmazandó, vitatott díjat megállapító belga rendelkezéseknek a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával való összeegyeztethetetlensége egyértelműen a Hewlett‑Packard Belgium ítéletből következik, amely e rendelkezések módosításához vezetett. Az irányelv említett rendelkezései tehát a Bíróság általi értelmezésük alapján kellően pontosak és feltétel nélküliek annak megállapításához, hogy azokkal ellentétesek a nemzeti rendelkezések.(20) Amint arra a Copaco helyesen hivatkozik, a kérdést előterjesztő bíróságnak el kell tekintenie e nemzeti rendelkezések alkalmazásától, és megalapozatlannak kell ítélnie a Reprobel e rendelkezésekre alapított követeléseit.
A kérdésekre adandó válasz
33. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és az ötödik kérdésre olyan értelemben válaszoljon, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja közvetlen hatállyal rendelkezik, következésképpen a magánszemély hivatkozhat arra a nemzeti bíróság előtt a méltányos díjazás címén fizetendő díj kifizetésének elkerülése érdekében, amennyiben e díj beszedésére a 2001/29 irányelv említett rendelkezéseivel, és így a Bíróság értelmezésükre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás alapján kerül sor.
34. Az alapügy összefüggésében ehhez természetesen annak megállapítása szükséges, hogy a Reprobelt a belga államhoz tartozó szervnek lehessen minősíteni, ami átvezet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdés elemzéséhez.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésről
35. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdéssel, amelyek együttes vizsgálatát javaslom, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak‑e az uniós jog rendelkezéseire annak érdekében, hogy kizárják az e joggal ellentétes nemzeti szabályozás velük szembeni alkalmazását, olyan szervezettel szemben, amelyet a tagállam a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj beszedésével és e díjazásnak a jogosultak részére történő kifizetésével bízott meg, és amely a feladatai ellátása érdekében többletjogosultságokkal rendelkezik.
36. Az alapügyben nem vitatott, hogy a Reprobel nem minősül a belga állam szervének. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban a magánszemélyek nemcsak a tagállamokkal és a szigorú értelemben vett hatóságaikkal szemben hivatkozhatnak közvetlenül az uniós jog rendelkezéseire, hanem különösen a közfeladatot ellátó és a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosultságokkal rendelkező szervezetekkel szemben is.(21) Ennek során nem szükséges, hogy e szervezetek az állam felügyelete vagy ellenőrzése alá tartozzanak.(22)
37. E szempontrendszert nemrégiben részletesen E. Sharpston főtanácsnok(23) és N. Emiliou főtanácsnok(24) elemezte. Nem ismétlem meg itt a főtanácsnokok ezzel kapcsolatban kifejtett igen érdekes elméleti megfontolásait; e tekintetben az említett indítványok elolvasását javaslom. Ugyanakkor én a jelen ügy sajátos körülményeivel kapcsolatos kérdésekre szorítkozom.
A közfeladatokról
38. A Reprobel nem közjogi szerv, és a belga állam nem ellenőrzi oly módon, hogy szervezetileg annak részének lehetne tekinteni. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a Reprobel közfeladatokat lát‑e el, és e célból a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosultságokkal rendelkezik‑e.
39. Amint már említettem, a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tagállamok jogosultak arra, hogy jogrendszerükbe bevezessék az e rendelkezésekben meghatározott, többszörözési jog alóli kivételeket, és kötelesek arra, hogy a méltányos díjazásról és e díjazás finanszírozását szolgáló rendszerről rendelkezzenek.(25) A Bíróság úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint e finanszírozás gazdasági terheit az e kivételek alapján jogosult végfelhasználóknak kell viselniük. Tekintettel azonban a felhasználók azonosításának gyakorlati nehézségeire, a tagállamok jogosultak olyan rendszert bevezetni, amelynek keretében a teher a többszörözési joggal védett művek és egyéb teljesítmények másolását lehetővé tevő eszközök és hordozók gyártóit vagy forgalmazóit, illetve a többszörözésre irányuló szolgáltatásokat nyújtó személyeket terheli, akik a pénzügyi terhet a végfelhasználókra hárítják át, ami az eszközök és hordozók, illetve a szolgáltatások árában jelenik meg.(26)
40. Ebben az összefüggésben azt is figyelembe kell venni, hogy a többszörözési jog jogosultjainál felmerülő kár nagyrészt hipotetikus, különösen a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott kivétel tekintetében. A jogosult ugyanis nagy nehézségek árán tudná ezt a jogot gyakorolni azon tevékenységek tekintetében, amelyeket a felhasználók a magánszférájukban végeznek, és amelyek a mű jogszerűen megszerzett példánya természetes felhasználásának minősülnek. Az e jog alóli kivételek bevezetése tehát a közpolitika körébe tartozik. E politika keretében az állam egyrészt jogszerűvé teszi azokat a tevékenységeket, amelyeket – függetlenül azok jogszerűségének kérdésétől – a felhasználók egyébként is végeztek volna, tekintettel arra, hogy a lebukás és a felelősségre vonás valószínűsége csekély. Másrészt a jogosultak számára olyan bevételt biztosít, amelyet a legtöbbször nagyon nehéz lenne közvetlenül a felhasználóktól megszerezni.
41. Az így beszedett díj a másolásra alkalmas eszközök és hordozók után felszámított közjogi díjnak felel meg, amelyet az ilyen eszközök és hordozók vagy szolgáltatások valamennyi, 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában előírt kivételek alkalmazására jogosult vevője megfizet.(27) E díj ezért nem függ attól, hogy a felhasználók ténylegesen élnek‑e az említett kivételekkel. Amint azt ugyanis a Bíróság megállapította, vélelmezni kell, hogy a felhasználók teljes mértékben élnek az őket e tekintetben megillető jogokkal.(28) Ugyanakkor azok a tagállamok, amelyek az eszközök és a hordozók után felszámított díj összegét megállapítják, azt olyan szinten állapítják meg, hogy az abból származó bevétel megtérítse a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai által e kivételek alkalmazása miatt elszenvedett tényleges kárt.(29)
42. Nem szolgáltatásoknak végfelhasználók és jogosultak közötti kölcsönös nyújtásáról van tehát szó, hanem erga omnes hatályú szabályozásról, amelynek értelmében az említett kivételek hatálya alá tartozó valamennyi személy jogosult a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában előírt kivételek hatálya alá tartozó cselekmények elvégzésére, míg a jogosultak kártérítésben részesülnek az elszenvedett kárért, amelynek összegét olyan átalányösszegként számítják ki, amelyet a másolásra alkalmas eszközök és hordozók valamennyi vevője, illetve a többszörözésre irányuló szolgáltatások valamennyi igénybe vevője által fizetett díjból finanszíroznak, amely személyek jogosultak arra, hogy az említett kivételekkel éljenek. E díj beszedése és a jogosultak részére méltányos díjazás kifizetése tehát közérdekből végzett feladatnak minősül.
43. Emiatt nem helytálló a Reprobel azon érve, amely szerint a szerzői és szomszédos jogokat kezelő szervezetként jár el. E társaság közös jogkezelő szervezetként is eljárhat. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy e társaság a vitatott díj beszedésével és a méltányos díjazás kifizetésével közfeladatot lát el, nem pedig kizárólagos jogok kezelését végzi. A szerzői és szomszédos jogok jogosultjai ugyanis nem önként bízzák meg(30) e társaságot a többszörözési jog kezelésével, mivel ez a jog – az említett kivételek által érintett körben – egyszerűen nem létezik. A felhasználók viszont a jogosultaknak nem a művek vagy más védett teljesítmények tényleges felhasználásáért fizetnek ellentételezést, mivel az ingyenes, hanem egyfajta közvetett adó formájában a jogosultak(31) kizárólagos jogainak elvesztéséért járó díjazást fizetnek.
44. Emiatt nem helytálló a francia kormány azon álláspontja, miszerint a Reprobel nem közfeladatot, hanem a szerzői és szomszédos jogok jogosultjainak magánérdekét szolgáló feladatokat lát el. A 2001/29 irányelv említett rendelkezéseiben meghatározott, többszörözési jog alóli kivételeket közérdekből vezették be, ugyanis arra irányulnak, hogy általános jogot biztosítsanak a természetes személyek számára ahhoz, hogy saját célra védelemben részesülő műveket és teljesítményeket másoljanak anélkül, hogy ehhez a jogosultak hozzájárulását be kellene szerezniük. Ezzel szemben a méltányos díjazás e jogosultak számára e jog következménye, és fenntartja a szóban forgó érdekek közötti megfelelő egyensúlyt, ami közérdeket szolgál.
A többletjogosultságokról
45. Ami a Reprobelhez hasonló jogalanynak a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest fennálló többletjogosultságait illeti, az ilyen jellegű alapvető jogosultság maga az a jog, hogy a többszörözésre alkalmas készülékek és hordozók gyártóitól és forgalmazóitól a vitatott díj megfizetését követelheti. A magánszemélyek közötti, a felek egyenlőségének elvén alapuló viszonyokban a pénzösszeg kifizetése iránti követelés mindig konkrét jogi eseményhez kapcsolódik, mint például szerződéshez, jogellenes károkozáshoz vagy bármely más olyan eseményhez, amely két vagy több név szerint meghatározott személy közötti jogviszonyt eredményez. Másrészt a vitatott díj beszedésére jogosult szervezet a törvény erejénél fogva jogosult e díj megfizetését bárkitől követelni, aki a kötelezettek elvont módon meghatározott körébe tartozik. Ez tehát az állami impérium körébe tartozik.
46. Ennek során meg kell különböztetni az ilyen szervezet helyzetét azon gyártók és forgalmazók helyzetétől, akiknek tényleg csak lehetőségük van arra, hogy a szóban forgó díj pénzügyi terheit szerződés útján az eladott eszközök és hordozók árában áthárítsák ügyfeleikre. Hasonlóképpen, tetszőleges áru bármely eladója – természetesen piaci feltételek mellett – jogosult arra, hogy ezen áru árában ellensúlyozza előállításának vagy beszerzésének költségeit, valamint a közterheket, különösen a közvetett adókat. Amennyiben tehát e gyártók és forgalmazók részt vesznek a jelen ügyben szóban forgó közfeladat ellátásában, annyiban jogi szempontból pusztán meghatározott szolgáltatások nyújtására kötelezett személyként járnak el, és a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest semmilyen többletjogosultsággal nem rendelkeznek.
47. Ennek során nem lényeges a Reprobel és a belga kormány által felhozott azon körülmény, hogy nem e társaság, hanem a hatóságok állapítják meg a vitatott díj összegét. A közfeladatok ellátása nem jelenti azt, hogy az e feladatokat ellátó szervezet „A‑tól Z‑ig” maga határozza meg e feladatok minden egyes vonatkozását, vagy hogy a többletjogosultságoknak diszkrecionális jellegűeknek kell lenniük. Ezzel szemben a megbízáson alapuló feladatok ellátása per definitionem feltételezi, hogy a megbízó meghatározza a feladatot ellátó szervezet tevékenységének korlátait. A közfeladatot ellátó szervezet állami hatóság által korlátozott mozgástere még inkább megerősíti, hogy e szervezet az állam nevében jár el, és a Bíróság uniós jog közvetlen alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében az államhoz tartozó szervnek minősül.
48. Ez az érv egyébként kétélű, mivel ha megállapítjuk, hogy a Reprobel csupán a belga állam által meghatározott szabályok automatikus végrehajtója, és e tekintetben nem rendelkezik saját jogosultsággal, akkor az alapügyben szereplő jogvitát még inkább vertikális – a Copaco és ezen állam között fennálló – jogvitának kell tekinteni. Amint azt az említett társaság megalapozottan állítja, teljesen logikátlan lenne, ha a király (értsd: a belga állam) nem szedhetné be a vitatott díjat, míg a Reprobel, mint az általa adott megbízatás nem önkéntes teljesítője, pedig igen.
49. A vitatott díj megfizetésének jogi szempontból sikeres követelésére való jogosultság a Reprobel magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest fennálló többletjogosultságát jelenti, amely jogosultság véleményem szerint önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy e társaság a belga államhoz tartozó szervnek minősüljön. Itt kulcsfontosságú, hogy e jogosultság közvetlenül a jogszabályból, nem pedig e társaságnak a kötelezettekkel fennálló egyedi jogviszonyaiból következzen.
50. Ezenfelül a Reprobel a rábízott közfeladat ellátása érdekében számos, információkéréssel kapcsolatos többletjogosultsággal rendelkezik. Először is jogosult mind a vitatott díj fizetésére kötelezettektől, mind pedig a másolásra alkalmas eszközök piacának más szereplőitől (például az ilyen eszközök karbantartásával foglalkozó vállalkozásoktól) kérni, hogy közöljenek vele minden olyan információt, amely a kötelezettek és az általuk fizetendő összegek meghatározásához szükséges. E személyek viszont büntetőjogi szankció terhe mellett kötelesek ezt az információt közölni.
51. Ez a jogkör a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosultságnak minősül. Ugyanis rendes körülmények között senki sem köteles büntetés terhe mellett illetéktelen személyeknek tájékoztatást adni a saját, nemhogy más személy üzleti tevékenységéről. Ezzel szemben az ilyen információk gyakran üzleti titokként védettek, és a felfedésükre vonatkozó kötelezettség csak különleges helyzetekben és különleges szabályok alapján merül fel, például adóügyekben vagy számviteli ellenőrzésekkel kapcsolatos ügyekben, vagy valamely személynek konkrétan meghatározott másik személlyel fennálló jogviszonya keretében.
52. Helytelen ezért a belga kormány által felhozott érv, miszerint a Reprobel helyzete a bankok helyzetéhez hasonlítható, amelyek szintén széles körű tájékoztatást kérhetnek ügyfeleik pénzügyi helyzetéről. A különbség az, hogy a bank csak az ügyfeleitől kérhet ilyen információkat, akik önként kötöttek vagy szándékoznak kötni szerződést a bankkal, és ezen információk közlésének elmulasztása esetén az egyetlen szankció a szerződés megkötésének elmaradása vagy felmondása lehet.(32) Egyetlen bank sem jogosult azonban arra, hogy olyan személyektől kérjen információkat, akikkel semmilyen jogviszonyban nem áll. Másrészt a másolásra alkalmas eszközök és hordozók gyártói és forgalmazói a jogszabálynál fogva kötelesek információkat közölni a Reprobellel, anélkül, hogy bármilyen jogviszonyba lépnének vele.
53. A Reprobel és a belga kormány által felvetett azon kérdés sem lényeges, hogy e társaság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy szankciókat szabjon ki azokkal szemben, aki nem teljesítik az ezen információk közlésére vonatkozó kötelezettséget. A Foster ítéletben megállapított szempontrendszer nem követeli meg, hogy a közfeladatot ellátó szervezet rendelkezzen az állami hatóságokat általában megillető valamennyi jogosultsággal, beleértve a szankciók megállapításának jogát is. A tájékoztatási kötelezettségek Reprobellel szembeni elmulasztása az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint büntetőjogi szankciókkal sújtható, amelyek kiszabására természetüknél fogva kizárólag a bíróságok rendelkeznek hatáskörrel. Másrészt maga e szankciók létezése is e társaság szóban forgó jogosultságainak sajátos jellegét mutatja.
54. Másodszor, a Reprobel jogosult arra, hogy a vám‑ és adóhatóságoktól, valamint a társadalombiztosítási szervektől a feladatai ellátásához szükséges információkat kérjen. A magánszemélyek közötti jogviszonyokra alkalmazandó szabályokból következőkhöz képest e jogosultság is többletjogosultságnak minősül. Még ha ugyanis a társadalmi élet maximális átláthatósága sem követeli meg, hogy a magánszemélyek az ilyen szervektől – a főszabály szerint nyilvános információk, mint például a hozzáadottérték‑adó nyilvántartásba vétel kivételével – más magánszemélyekre vonatkozó információkat kérhessenek. Az ilyen információk azonban nem elegendőek a Reprobelre bízott feladat ellátásához, ezért ennél szélesebb körű információkról kell, hogy legyen szó, mint például a másolásra alkalmas eszközök vagy hordozók behozatalának volumene vagy az ilyen eszközök és hordozók gyártói vagy forgalmazói üzleti forgalmának nagyságrendje. Ezeket az információkat viszont a hatóságok nem közlik olyan szervezetekkel, amelyek nem rendelkeznek többletjogosultságokkal.
55. E tekintetében tehát ismételten megalapozatlanok a francia kormány azon érvei, amelyek szerint a Reprobel azon jogosultsága, hogy a hatóságoktól információkat kérjen, nem vonatkozik a vitatott díj fizetésére kötelezett személyekkel fennálló jogviszonyára, ahogyan azt a Foster ítélet megköveteli. Először is, a Bíróság sem ezen ítéletben, sem későbbi ítélkezési gyakorlatban nem követeli meg, hogy a közfeladatokat ellátó szervezet többletjogosultsága szigorúan és kizárólag e szervezetnek a magánszeméllyel fennálló közvetlen kapcsolatára vonatkozzon. E jogosultság e szervezet részére a rábízott közfeladat ellátása céljából biztosítható.(33) Másodszor, nem állítható komolyan – amint azt a francia kormány teszi –, hogy a Reprobel azon jogosultsága, hogy a vám‑ és adóhatóságoktól információkat kérjen, a Reprobelnek e hatóságokkal, nem pedig a vitatott díj fizetésére kötelezett személyekkel fennálló jogviszonyát érinti. A Reprobel arra jogosult, hogy ne a saját adó‑ vagy vámhelyzetéről, hanem a kötelezett szervezetek tevékenységéről kapjon információkat, mégpedig az általuk fizetendő vitatott díj összegének meghatározása érdekében. Ez tehát egyértelműen az említett személyekkel fennálló jogviszonyát érinti.
Összefoglalás
56. A fentiek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a Reprobel megfelel az úgynevezett Foster ítéletben megállapított szempontrendszernek, mivel közfeladatot lát el, és e célból a magánszemélyek közötti jogviszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosultságokkal rendelkezik.
57. Ez a következtetés általánosítható. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott, többszörözési jog alóli kivételeknek a nemzeti jogba történő bevezetése a közérdeket, nevezetesen az e jog által védek művek és más teljesítmények valamennyi természetes személy felhasználójának érdekét szolgáló állami cselekmény. Hasonlóképpen közérdekű tevékenységnek minősül az ugyanezen jogszabályokban előírt méltányos díjazásnak a jogosultak részére történő kifizetése és e díjazás finanszírozására szolgáló rendszer bevezetése, különösen a többszörözési jog alóli említett kivételekre hivatkozást lehetővé tevő eszközök és hordozók gyártóit vagy forgalmazóit terhelő díj vagy más kötelezően fizetendő összeg formájában. Ennek megfelelően az ilyen díj beszedésével és a méltányos díjazásnak a jogosultak részére történő kifizetésével megbízott szervezet közfeladatot lát el. E célból e szervezet szükségszerűen többletjogosultságokkal rendelkezik a magánszemélyek közötti jogviszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest, kezdve e díj megfizetése követelésének jogával.(34) A magánszemélyek tehát az ilyen szervezettel fennálló jogvitában közvetlenül hivatkozhatnak az uniós jogra, és kérhetik az e joggal ellentétes nemzeti rendelkezések alkalmazásának mellőzését.
58. Javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak az uniós jog rendelkezéseire annak érdekében, hogy kizárják az e joggal ellentétes nemzeti szabályozás velük szembeni alkalmazását, olyan szervezettel szemben, amelyet a tagállam a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj beszedésével és e díjazásnak a jogosultak részére történő kifizetésével bízott meg, és amely a feladatai ellátása érdekében többletjogosultságokkal rendelkezik.
Végkövetkeztetések
59. A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt javasolom, hogy a Bíróság az Ondernemingsrechtbank Gent Afdeling Gent (vállalkozási ügyek genti bírósága, genti részleg, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
1) Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja közvetlen hatállyal rendelkezik, következésképpen a magánszemély hivatkozhat arra a nemzeti bíróság előtt a méltányos díjazás címén fizetendő díj kifizetésének elkerülése érdekében, amennyiben e díj beszedésére a 2001/29 irányelv említett rendelkezéseivel, és így a Bíróság értelmezésükre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozás alapján kerül sor.
2) A magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak az uniós jog rendelkezéseire annak érdekében, hogy elkerüljék az e joggal ellentétes nemzeti szabályozás velük szembeni alkalmazását, olyan szervezettel szemben, amelyet a tagállam a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett méltányos díjazás finanszírozására szolgáló díj beszedésével és e díjazásnak a jogosultak részére történő kifizetésével bízott meg, és amely a feladatai ellátása érdekében többletjogosultságokkal rendelkezik.