T‑116/04. sz. ügy
Wieland‑Werke AG
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny – Kartellek – Ipari rézcsövek piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Ármegállapítás és a piacok felosztása – Bírságok – A büntetések törvényességének elve – Az érintett piac mérete – Elrettentő hatás – A jogsértés időtartama – Együttműködés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az érintett termékek piacának mérete
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
3. Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az érintett vállalkozások forgalma figyelembevételének és a bírságok ezzel való arányossága biztosításának szükségessége – Hiány
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A szankcionált vállalkozás méretének és összesített forrásainak figyelembevétele
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama – Hosszú időtartamú jogsértések – A kiindulási összeg évenkénti 10%‑os növelése
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.B. pont)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A kartellben részt vevő egyes vállalkozások által a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés fokának értékelése
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. cím)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény és 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
1. Az Elsőfokú Bíróság feladata annak vizsgálata a közösségi versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok jogszerűségének vizsgálata keretében, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban meghatározott módszert követve gyakorolta‑e, és amennyiben az Elsőfokú Bíróság azt állapítja meg, hogy a Bizottság e módszertől eltért, meg kell vizsgálnia, hogy ez az eltérés igazolt és jogilag megfelelően indokolt‑e.
A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával nem összeegyeztethetetlen a Bizottság alapvető mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az iránymutatás számos olyan rugalmas elemet tartalmaz, amely lehetővé teszi számára, hogy diszkrecionális jogkörét a 17. rendelet Bíróság által értelmezett rendelkezései értelmében gyakorolja.
Ezen túlmenően olyan területeken, mint a kiszabott bírság összegének meghatározása – amely tekintetében a Bizottság például az elrettentés érdekében végrehajtott növelések mértékével kapcsolatosan mérlegelési mozgástérrel rendelkezik –, a Bizottság mérlegelésére vonatkozó jogszerűségi vizsgálat csupán a nyilvánvaló értékelési hiba fennállására korlátozódik.
Egyébiránt a Bizottság által gyakorolt mérlegelési mozgástér és az azzal kapcsolatban meghatározott korlátok főszabály szerint nem kötik a közösségi bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában, és jogosult a Bizottság által kiszabott bírságot megsemmisíteni, mérsékelni, illetve növelni.
(vö. 29–33. pont)
2. A közösségi versenyjogi szabályok megsértése súlyának a vállalkozással szemben kiszabandó bírság kiindulási összegének meghatározása érdekében történő mérlegelése során a Bizottság, anélkül hogy erre köteles lenne, figyelembe veheti az érintett piac méretét. Ennek érdekében figyelembe veheti az érintett piac forgalmát. Semmiféle ésszerű érv nem követeli meg, hogy e forgalom bizonyos gyártási költségek kizárásával kerüljön kiszámításra. Minden ipari ágazatban léteznek ugyanis a végtermékkel járó költségek, amelyeket a gyártó nem képes ellenőrzése alá vonni, egész tevékenységének mégis olyan alapvető elemét képezik, amely ebből következően a bírság kiindulási összegének meghatározása során nem zárható ki a forgalom kiszámításakor. Az a tény, hogy valamely nyersanyag ára a végtermék végső árának jelentős részét teszi ki, vagy hogy az adott nyersanyag tekintetében az áringadozással járó kockázatok sokkal nagyobbak, mint mások tekintetében, nem cáfolja ezt az állítást.
(vö. 63., 66., 69. pont)
3. A közösségi versenyjogi szabályok megsértése miatt bírságot kiszabó bizottsági határozat esetén a Bizottság teljesíti az indokolási kötelezettségét, amikor a határozatában megjelöli azon mérlegelendő tényezőket, amelyek lehetővé teszik az elkövetett jogsértés súlyának és időtartamának értékelését. Az EK 253. cikk nem értelmezhető úgy, hogy az arra kötelezi a Bizottságot, hogy határozataiban magyarázza meg, hogy a bírság kiszámításánál a végleges határozatában ténylegesen alkalmazott megközelítéssel szemben miért nem alkalmazott más, elméleti megközelítéseket.
(vö. 78., 82. pont)
4. Az a tény, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban meghatározott módszer nem az érintett vállalkozások teljes forgalmán alapul, és emiatt lehetővé teszi, hogy a vállalkozások között a forgalmuk és a velük szemben kiszabott bírság összegének aránya tekintetében eltérés legyen, irreleváns annak értékelése szempontjából, hogy a Bizottság megsértette‑e az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, továbbá a büntetések egyéniesítésének elvét. A Bizottság ugyanis nem köteles a jogsértés súlyára és időtartamára tekintettel megállapítandó bírságösszeg meghatározásakor biztosítani, hogy ha ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozásra szab ki bírságot, akkor a különböző vállalkozások esetén elvégzett számítás eredményeként a bírság végső összege tükrözze a közöttük teljes vagy releváns forgalmuk tekintetében tett különbséget. Következésképpen a Bizottság nem köteles az iránymutatás alkalmazásának bármelyik szakaszában biztosítani, hogy a bírságoknak a bírságkiszabási eljárás közbenső szakaszaiban meghatározott összegei az érintett vállalkozások teljes forgalma közötti különbséget teljes mértékben tükrözzék.
(vö. 86–87. pont)
5. A versenyjogi szabályok megsértésében részt vevő vállalkozással szemben kiszabott bírság kiindulási összegének elrettentő jellegű, az érintett vállalkozás méretének és forrásainak figyelembevétele érdekében történő emelése nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak a felperessel szemben kiszabott bírság kiindulási összegét más, ugyanazon jogsértésben részt vevő, kisebb méretű és kevésbé jelentős forrásokkal rendelkező vállalkozás teljes forgalmára tekintettel csökkentenie kellene. A Bizottság ugyanis mérlegelési mozgásterének keretében jogosult a bírságok összegét átalányt alkalmazó módszer alapján kiigazítani, feltéve hogy e bírságok az adott ügy körülményeire tekintettel nem tűnnek méltánytalannak.
Egyébiránt amennyiben a Bizottság úgy döntött, hogy a nagyobb méretű vállalkozásokkal szemben növeli a bírság kiindulási összegét, mozgásterét korlátozza az a tény, hogy a kiindulási összeg semmi esetre sem haladhatja meg a jogsértés súlyával arányos összeget. Ennélfogva előfordulhat, hogy a Bizottság a legjelentősebb vállalkozással szemben kiszabott bírság kiindulási összegét a jogsértés súlya függvényében csupán elhanyagolható mértékben tudja emelni, még abban az esetben is, amikor a legjelentősebb vállalkozás forgalma jóval magasabb, mint a többi érintett vállalkozásé.
(vö. 92–93., 95. pont)
6. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásból kitűnik, hogy a Bizottság nem hozott létre semmiféle átfedést vagy kölcsönös összefüggést a jogsértés súlyának, valamint időtartamának értékelése között. A Bizottság tehát nem köteles a jogsértés súlyát figyelembe venni, amikor arról dönt, hogy milyen mértékű növelést kíván alkalmazni a jogsértés időtartamának címén. Az a tény, hogy a Bizottság fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy bírság kiindulási összegét a jogsértés minden egyes évére vonatkozóan – a hosszú időtartamú jogsértések esetén – a jogsértés súlya alapján rögzített összegnek akár 10%‑ával növelje, egyáltalán nem kötelezi arra, hogy ezt a mértéket a kartell tevékenységének intenzitása vagy hatásai, vagy akár a jogsértés súlya függvényében állapítsa meg. A Bizottság feladata az, hogy mérlegelési mozgásterének keretében döntsön arról, milyen mértékű növelést kíván alkalmazni a jogsértés időtartamának címén.
Továbbá a Bizottság figyelembe veheti ugyanazt a körülményt – vagyis azt, hogy a szóban forgó jogsértés több mint öt évig tartott – mind a bírság növelésének indokolásánál, mind a növelés 10%‑os felső határának meghatározásánál, mivel az a tény, hogy a jogsértés időtartama nemcsak önmagában a bírság alapösszegének növelésére van kihatással, hanem adott esetben a növelés végleges mértékére is, jogszerű.
(vö. 107., 109–110. pont)
7. A vállalkozások által a tiltott kartelltevékenység miatt indított közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés fokozatainak értékelése kapcsán az időrendi sorrend nem vehető figyelembe olyan esetekben, amikor az érintett felek meglehetősen rövid időközben, a közigazgatási eljárásnak nagyjából ugyanazon szakaszában szolgáltattak információkat. Ennélfogva önmagában az a körülmény, hogy valamely vállalkozás Bizottsággal való együttműködése megelőzte a másikét, nem jelenti azt, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód elve alkalmazásával köteles lenne a vele szemben kiszabott bírságot jelentősebb mértékben, vagy legalábbis a másik vállalkozáséval egyenlő mértékben csökkenteni.
(vö. 124., 127–128. pont)
8. A bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. évi közlemény analógia útján való alkalmazása csak joghézag betöltése végett lehetséges; olyan esetben nem, amikor az érintett vállalkozások együttműködésére a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi bizottsági közlemény alkalmazandó.
Egyébiránt új szabály csupán átmeneti rendelkezések hiányában alkalmazandó haladéktalanul az olyan helyzetek jövőbeli következményeire, amelyek a régi jogszabály hatálya alatt jöttek létre. Márpedig az együttműködésről szóló 2002. évi közlemény 28. pontja világosan kimondja, hogy 2002. február 14‑től alkalmazandó minden olyan ügyben, amelyben még egyetlen vállalkozás sem élt az együttműködésről szóló 1996. évi közleményben foglaltakkal.
(vö. 129–130. pont)