T‑29/05. sz. ügy
Deltafina SpA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának spanyol piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Árrögzítés és piacfelosztás – A kifogásközlés és a megtámadott határozat összhangja – Védelemhez való jog – Az érintett piac meghatározása – Bírságok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep – Együttműködés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Kartellek – Valamely vállalkozásnak való betudás – A termelési vagy forgalmazási láncban közvetlenül az érintett piac alatt elhelyezkedő piacon tevékenykedő, a kartellben aktívan és szándékosan közreműködő vállalkozás felelősségét megállapító bizottsági határozat
(EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont és EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Terjedelem
(17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet)
3. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Értékelési szempontok
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Intézmények jogi aktusai – A versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Értékelés – Esetenkénti értékelés
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Értékelés – A bizottsági iránymutatásban kifejezetten említett három szempont egymástól való kölcsönös függése – A jogsértés különösen súlyosnak minősítése – A jogsértés jellegén alapuló szempont elsődleges szerepe
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A piacra gyakorolt tényleges hatás
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. pont, A. rész, első bekezdés)
8. Verseny – Bírságok – Jogi háttér – Meghatározás – A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatának jelentősége – Hiány
(17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet)
9. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk)
10. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep a jogsértésben – Fogalom
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – Értékelés – Az egyes körülmények különálló figyelembevételének szükségessége – Hiány – Átfogó értékelés
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A kartellben kötött megállapodás szerintitől eltérő magatartás – Értékelés
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, második francia bekezdés)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság beavatkozása előtt való megszüntetése – Kizártság
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, harmadik francia bekezdés)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Feltételek
(17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)
16. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Bírságok – Meghatározás – Szempontok – A bírság általános mértékének növelése – Megengedhetőség – Feltételek
(EK 81. cikk, (1) bekezdés és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet és 1/2003 tanácsi rendelet)
1. A Bizottság nem szegi meg az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom korlátait, amikor megállapítja valamely vállalkozásnak az e rendelkezés megsértése miatti felelősségét, ha e vállalkozás – jóllehet a termelési vagy forgalmazási láncban közvetlenül azon piac alatt elhelyezkedő piacon tevékenykedik, amelyen a vitatott versenyellenes magatartást tanúsították – aktívan és szándékosan közreműködik az attól elkülönült piacon működő gyártók közötti kartellben, mint ahol ő maga működik.
Valamely vállalkozás ugyanis megsértheti az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalmat, ha a más vállalkozásokkal egyeztetett magatartásának célja a verseny korlátozása a közös piacon belüli releváns piacon, anélkül hogy ő maga szükségképpen az említett releváns piacon tevékenykedne.
Ezért nincs kizárva, hogy valamely vállalkozás részt vehessen a verseny korlátozásának végrehajtásában akkor is, ha nem korlátozza a saját cselekvési szabadságát azon a piacon, ahol elsődlegesen kifejti tevékenységét. Bármilyen egyéb értelmezés ugyanis az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatékony érvényesülésével és az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjára tekintettel értelmezett, a belső piaci torzításmentes verseny fenntartásának biztosítására vonatkozó alapvető céljával ellentétes mértékben szűkíthetné az EK 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom terjedelmét, mivel – pusztán azon tény miatt, hogy a közreműködés nem azon releváns piacra vonatkozó gazdasági tevékenységből ered, ahol a verseny korlátozása megvalósul, vagy azt megvalósítani célozzák – nem tenné lehetővé az azzal szembeni fellépést, ha valamely vállalkozás aktívan közreműködik a verseny korlátozásában.
A „vállalkozások közötti megállapodások” kifejezésnek az EK 81. cikk (1) bekezdése és az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja által követett célok fényében történő értelmezése a kartell és a jogsértést elkövető vállalkozás olyan meghatározását támasztja alá, amely nem tesz különbséget azon ágazat vagy piac szerint, ahol az érintett vállalkozások tevékenykednek.
A jogsértés egészének a kartellben részt vevő vállalkozásnak való betudása abban az esetben felel meg a személyes felelősség elve követelményeinek, ha a két – egy objektív és egy szubjektív – feltétel teljesül.
Az első feltételt illetően: az akkor teljesül az ugyanazon a releváns piacon működő versenytársak, valamint az ilyen versenytársak és ügyfeleik közötti kapcsolat tekintetében, ha a részt vevő vállalkozás – akár feltételhez kötött, járulékos vagy passzív módon, például hallgatólagos jóváhagyással és e kartell hatóságoknak történő bejelentésének elmulasztásával – hozzájárult a kartell végrehajtásához.
A második feltételt illetően: a jogsértés egészének a részt vevő vállalkozással szembeni betudhatósága a fentieken túlmenően a saját szándéka olyan kifejezésétől függ, amely bizonyítja, hogy akár csak hallgatólagosan is, de jóváhagyja a kartell célkitűzéseit.
(vö. 48–49., 51., 57–58., 62. pont)
2. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, megköveteli többek között, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a Bizottság a versenyjogi szabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a vele szemben felhozott tényeket, minősítésüket, és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse.
A védelemhez való jognak a közigazgatási eljárás során elkövetett megsértését a Bizottság által a kifogásközlésben és az említett eljárást befejező határozatban felhozott kifogások fényében kell vizsgálni. E körülmények között a védelemhez való jog megsértésének megállapítása azt feltételezi, hogy a Bizottság olyan kifogást fogadott el a végleges határozatban, amelyről a vállalkozás azt állítja, hogy a kifogásközlésben nem rótták fel neki. A tények olyan eltérő ismertetése, amely kizárólag azt a célt szolgálja, hogy azokról a végleges határozat pontosabb leírást nyújtson, nem minősül a kifogásközlésben ismertetett kifogások lényeges módosításának.
(vö. 113–115., 120. pont)
3. Ahhoz, hogy valamely döntés, megállapodás vagy magatartás alkalmas legyen a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, objektív jogi vagy ténybeli tényezők összessége alapján kellő valószínűséggel lehetővé kell tennie, hogy közvetlenül vagy közvetetten, ténylegesen vagy lehetségesen olyan irányú hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelmi szerkezetre, amely akadályozhatja a tagállamok között az egységes piac célkitűzéseinek megvalósítását. Ezenfelül e hatás nem lehet jelentéktelen. Így a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatást rendszerint több olyan tényező együttesen váltja ki, amelyek külön‑külön nem lennének szükségszerűen meghatározók.
Az EK 81. cikk (1) bekezdése ugyanis nem követeli meg, hogy a hatálya alá tartozó megállapodásoknak érzékelhető hatása legyen a tagállamok közötti kereskedelemre, csak annak megállapítását írja elő, hogy azok jellegüknél fogva alkalmasak ilyen hatás kifejtésére.
(vö. 167–169. pont)
4. Noha a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem tekinthető olyan jogszabálynak, amelyet a hatóság minden esetben köteles követni, olyan követendő, gyakorlati magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a hatóság egyes esetekre nézve nem térhet el az egyenlő bánásmód elvével összeegyeztethető indokolás nélkül.
(vö. 230. pont)
5. Az, hogy a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban kifejtette a jogsértések súlyának értékelését illető megközelítését, nem akadálya annak, hogy e szempontot átfogóan értékelje az adott ügy minden releváns körülménye alapján, beleértve olyan tényezőket is, amelyek nem szerepelnek kifejezetten az iránymutatásban.
(vö. 230. pont)
6. A három szempont, amelyet a közösségi versenyszabályok megsértése súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás alapján: a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac kiterjedése. A jogsértés súlya mérlegelésének e három szempontja nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, többek között a jogsértések „különösen súlyosnak” minősítésénél.
E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az iránymutatásban található leírásából kitűnik, hogy az egyebek mellett az árak rögzítésére irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek, anélkül hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a súlyos jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a különösen súlyos jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan.
A három szempont kölcsönösen függ egymástól abban az értelemben, hogy az egyik vagy másik szempont tekintetében fennálló magas fokú súlyosság ellensúlyozhatja a jogsértés más tekintetben kisebb súlyát.
A piac földrajzi kiterjedése csupán az egyik a jogsértés súlyának átfogó értékelése szempontjából releváns három kritérium közül, és nem önálló kritérium abban az értelemben, hogy csak a tagállamok többségét érintő jogsértések minősülhetnének „különösen súlyosnak”. Sem az EK‑Szerződés, sem a 17. rendelet vagy az 1/2003 rendelet, sem az iránymutatás, sem pedig az ítélkezési gyakorlat nem enged arra következtetni, hogy csak a nagy földrajzi kiterjedésű korlátozások minősülhetnek ekképpen. Ennélfogva az érintett földrajzi piac korlátozott mérete nem zárja ki a megállapított jogsértés „különösen súlyosnak” való minősítését. Ez a megoldás még inkább irányadó a szóban forgó termékpiac korlátozott mérete esetén, mivel a termékpiac méretét a jogsértés súlyának értékelése és a bírság meghatározása szempontjából nem kell kötelezően figyelembe venni, az csupán egyike a releváns tényezőknek.
Márpedig egyértelmű, hogy a dohányfeldolgozók és valamely – többek között a feldolgozott dohány kereskedelmi forgalomba hozatalával foglalkozó – vállalkozás terhére rótt, valamely tagállamban a különböző nyersdohányfajták árainak rögzítésére és a termelőktől felvásárolandó nyersdohány mennyiségeinek felosztására irányuló jogsértés jellegénél fogva különösen súlyosnak minősül. Az ilyen jellegű különösen súlyosnak vagy a közösségi versenyszabályok kirívó megsértésének minősítendők, amennyiben közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereibe.
(vö. 231., 233–234., 238., 240–242. pont)
7. A közösségi versenyszabályok megsértése súlyának a bírság összegének meghatározása végett történő értékelése körében azon tény, hogy a Bizottság nem bizonyította a jog által megkövetelt módon azt, hogy a kartell ténylegesen hatást gyakorol a piacra, nem befolyásolhatja a jogsértés „különösen súlyosnak” való minősítését.
A piacra gyakorolt tényleges hatás kellő bizonyításának hiánya nem kérdőjelezheti meg a bírságnak a Bizottság által a jogsértés súlya alapján megállapított kiindulási összegét.
(vö. 250–251. pont)
8. A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata önmagában nem szolgál jogi keretként a versenyjogi bírságok kiszabásához.
(vö. 292., 426. pont)
9. Az egyedi határozat indokolásának világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedés igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményeire tekintettel kell értékelni. Nem kötelező, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán megfogalmazására, hanem megalkotásának hátterére, továbbá az adott jogterületre irányadó jogszabályok összességére is tekintettel kell értékelni.
(vö. 319. pont)
10. Amennyiben a Bizottság kifogásközlésében kifejezetten feltünteti, hogy meg fogja vizsgálni, hogy az érintett vállalkozásokkal szemben helye van‑e bírság kiszabásának, valamint feltünteti a bírság kiszabásának megalapozására alkalmas fő ténybeli és jogi bizonyítékokat, mint például a feltételezett jogsértés súlyát és időtartamát, illetve azon körülményt, hogy e jogsértést „szándékosan vagy gondatlanságból” követték‑e el, teljesíti az érintett vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. Ezzel tudomásukra hozza azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján nemcsak a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírság velük szembeni kiszabásával kapcsolatosan is védekezhetnek. Mindazonáltal, amennyiben a Bizottság a kifogásközlés szakaszában köteles lenne az előirányzott bírságok szintjére vonatkozó konkrét információkat közölni, az a végleges határozatának megelőlegezését jelentené, ami nem lenne helyénvaló.
E tekintetben a valamely vállalkozásnak tulajdonított irányítói minősítés súlyos következményekkel jár az e vállalkozással szemben kiszabandó bírság összegére nézve. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 2. pontjának értelmében ugyanis olyan súlyosító körülményről van szó, amely a bírság alapösszegének jelentős növelését vonja maga után. Hasonlóképpen, az engedékenységi közlemény B. szakaszának e) pontja alapján e minősítés eleve kizárja, hogy az irányítónak minősített vállalkozás a bírság különösen jelentős csökkentésében részesüljön, még ha meg is felel az ebben a szakaszban az e csökkentés tekintetében előírt összes feltételnek. Ennélfogva a Bizottság köteles a kifogásközlésben ismertetni azokat a tényezőket, amelyeket relevánsnak ítél, annak érdekében, hogy az a vállalkozás, amelyet a Bizottság a kartell irányítójának minősíthet, e kifogásra válaszolni tudjon. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy a kifogásközlés a végleges határozat elfogadásának folyamatában csupán egy szakaszt képez, és nem minősül a Bizottság végleges álláspontjának, nem követelhető meg, hogy a Bizottság a már ebben a szakaszban jogilag minősítse azokat az elemeket, amelyekre a végleges határozatban támaszkodni fog ahhoz, hogy valamely vállalkozást a kartell irányítójának minősítsen.
(vö. 324–325., 327. pont)
11. A közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározása körében ahhoz, hogy valamely vállalkozás kartellirányítónak minősüljön, jelentős hajtóerőt kellett képviselnie a kartellben, továbbá különleges és konkrét felelősséget kellett vállalnia annak működésében.
Noha a Bizottság által hivatkozott tények bizonyítják, hogy e vállalkozás aktív és közvetlen szerepet töltött be a feldolgozók kartelljében, nem elegendők annak megállapításához, hogy e társaság jelentős hajtóerőt képviselt e kartellben, amennyiben többek között az ügy irataiban semmi nem utal arra, hogy az érintett vállalkozás kezdeményezést tett a kartell létrehozatala vagy a többi vállalkozás bármelyikének az ahhoz való csatlakozásra való ösztönzése érdekében, sem arra hogy az érintett vállalkozás vállalta a kartell irányítói szerepének betöltésével rendszerint járó feladatokat, mint például a találkozókon való elnöklést vagy meghatározott adatok központi gyűjtését és elosztását.
(vö. 332–335. pont)
12. A közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározásakor a Bizottságnak főszabály szerint eleget kell tennie a saját iránymutatásában foglaltaknak. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás azonban nem írja elő, hogy a Bizottságnak mindig külön‑külön figyelembe kellene vennie minden egyes, az iránymutatás 3. pontjában szereplő enyhítő körülményt; a Bizottság nem köteles e címen automatikusan tovább csökkenteni a bírságot, mivel azt, hogy enyhítő körülmény címén helyénvaló‑e a bírság csökkentése, a jelentőséggel bíró körülmények teljessége alapján, átfogó értékeléssel kell megállapítani.
Az iránymutatás elfogadása ugyanis nem fosztotta meg relevanciájától a korábbi ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hogy különösen az ügy körülményeire tekintettel bizonyos tényezőket figyelembe vesz‑e a kiszabni szándékozott bírság összegének meghatározásakor, vagy sem.
Ily módon, mivel a bírságkiszabási iránymutatás nem írja elő a figyelembe vehető enyhítő körülményeket, meg kell állapítani, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástere bizonyos mértékben továbbra is fennáll arra vonatkozóan, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét.
(vö. 347–348. pont)
13. A közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározásakor a Bizottság csak akkor köteles a kartell végrehajtásának elmaradását enyhítő körülményként tekintetbe venni, ha az e körülményre hivatkozó vállalkozás bizonyítani tudja, hogy egyértelműen és nagymértékben megszegte a kartell végrehajtásához kapcsolódó kötelezettségeket, olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését, valamint hogy nem is színleg csatlakozott a megállapodáshoz avégett, hogy a többi vállalkozást a kérdéses kartell végrehajtására ösztönözze. Túl könnyű lenne a jogellenes kartell nyereségéből részesülő vállalkozások számára csökkenteni a súlyos bírság megfizetésének kockázatát, ha azon az alapon lennének jogosultak a bírság csökkentésére, hogy csak korlátozott szerepet játszottak a jogsértés végrehajtásában, miközben a fellépésük ösztönzött más vállalkozásokat arra, hogy a versenyt súlyosabban sértő módon járjanak el.
(vö. 350. pont)
14. A közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározásakor a jogsértésnek – a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdésében említett – „a Bizottság beavatkozásával (többek között vizsgálataival) egy időben” való beszüntetése logikusan csak akkor képezhet enyhítő körülményt, ha alappal feltételezhető, hogy a szóban forgó beavatkozás késztette az érintett vállalkozásokat a kérdéses versenykorlátozó magatartás megszüntetésére; azon esetre, amelyben a jogsértés már a Bizottság első beavatkozásai előtt véget ért, nem vonatkozik az iránymutatás e rendelkezése.
(vö. 354–355. pont)
15. A Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közösségi versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság kiszámításának módszerét illetően, és e tekintetben lehetősége van számos elemet figyelembe venni, köztük az érintett vállalkozásoknak a Bizottság szolgálatai által folytatott eljárásban való együttműködését. Ugyanis széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik egy adott vállalkozás együttműködése minőségének és hasznosságának megítélése tekintetében, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva. Ahhoz, hogy igazolt legyen az együttműködés miatt alkalmazott bírságcsökkentés, a vállalkozásnak a magatartásával elő kell segítenie a Bizottság feladatát, amely az említett jogsértések megállapításában és büntetésében áll. Az érintett vállalkozások által tanúsított együttműködés értékelésének keretében a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az egyenlő bánásmód elvét, amely akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérően, vagy eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve igazolt.
(vö. 389–390., 399. pont)
16. Az, hogy a Bizottság a múltban bizonyos fajta jogsértésekre bizonyos mértékű bírságokat szabott ki, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a mértéket az 1/2003 rendeletben rögzített korlátok között felemelje, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges.
A gazdasági szereplők nem bízhatnak az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a Bizottság mérlegelési jogköre keretében módosíthat.
Következésképpen az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat arra, hogy a Bizottság nem lépi túl a korábban alkalmazott bírságok mértékét.
Ugyanis az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozásoknak, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, tekintetbe kell venniük azon lehetőséget, hogy a Bizottság bármikor úgy dönthet, hogy a múltban alkalmazott mértékhez képest megemeli a bírságok összegét.
(vö. 426., 435. pont)