YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2009. szeptember 3.1(1)
C‑341/08. sz. ügy
Domnica Petersen
kontra
Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen‑Lippe
(A Sozialgericht Dortmund [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„2000/78/EK irányelv – Az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma – A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásához 68 éves korhatárt előíró nemzeti szabályozás – A kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek egészségének védelmére irányuló cél – A kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél – A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél”
1. Jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Sozialgericht Dortmund (Németország) arra keresi a választ, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelvet(2) úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásának engedélye lejár azon naptári negyedév végén, amelyben a társadalombiztosítóval szerződött fogorvos betölti a 68. évet.
2. A jelen ügy különleges jellege abban rejlik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel e szabályozás indokoltságán kizárólag a kötelező egészségbiztosításban biztosított betegek egészségének védelmére irányuló cél tükrében elmélkedik, a minőségi orvosi szolgáltatás fenntartásának szempontjából azon feltevés alapján, hogy a társadalombiztosítóval szerződött, a 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítménye csökken.
3. Ezen indítványban azt fejtem ki, hogy véleményem szerint miért nem szabad az említett szabályozás vizsgálatát kizárólag a közegészség védelmére irányuló cél szempontjára korlátozni. Bemutatom, hogy a jelen ügy alapeljárásának tárgyát képező nemzeti szabályozás általános összefüggése tekintetében annak indokoltságát elsődlegesen a nemzeti szabályozás által elérni kívánt két célra – azaz egyrészről a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célra, másrészről pedig a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló célra – figyelemmel kell értékelni.
4. E két cél alapján vélem úgy, hogy 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját, 5. cikkét és 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás.
I – Jogi háttér
A – A 2000/78 irányelv
5. A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv „célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.
6. Ezen irányelv 2. cikke kimondja:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;
[…]
(5) Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan intézkedéseket, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság és a közrend fenntartásához, a bűncselekmények megakadályozásához, az egészség védelméhez és mások jogainak és szabadságának a védelméhez szükségesek.”
7. Az említett irányelv „Az irányelv hatálya” címet viselő 3. cikkének (1) bekezdése pontosítja:
„A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is a következőkre tekintettel:
a) a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előmenetelt is;
[…]
c) alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást;
[…]”
8. A 2000/78 irányelv „Foglalkozási követelmények” címet viselő 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A 2. cikk (1) és (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az 1. cikkben említett okokkal kapcsolatos jellemző alapján történő megkülönböztetés nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere miatt, az ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos”.
9. Az említett irányelv „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” címet viselő 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek..
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;
b) a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését;
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul.”
B – A nemzeti jog
10. A kötelező egészségbiztosítás garantálásáról és rendszerének fejlesztéséről szóló, 1992. december 21‑i törvény (Gesetz zur Sicherung und Strukturverbesserung der gesetzlichen Krankenversicherung)(3) a társadalombiztosítóval szerződött orvosokra alkalmazandó felső korhatárt vezetett be, amely 2003. november 14. óta a társadalombiztosítási törvény (Sozialgesetzbuch) ötödik könyve(4) 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában szerepel.
11. E § előírja, hogy 1999. január 1‑jétől a társadalombiztosítóval szerződött orvosként folytatott tevékenység gyakorlására vonatkozó engedély lejár azon naptári negyedév végén, amelyben a társadalombiztosítóval szerződött orvos betölti a 68. évet. Az SGB V 72. §‑a (1) bekezdésének második mondata értelmében ez a rendelkezés a fogorvosokra megfelelően alkalmazandó.
12. Az 1993. évi GSG indokolása a következőképpen szól:
„A társadalombiztosítóval szerződött orvosok számának alakulása a kötelező egészségbiztosítás megnövekedett kiadásainak fontos okára mutat rá. A társadalombiztosítóval szerződött orvosok számának folyamatos növekedésére tekintettel korlátozni kell a társadalombiztosítóval szerződött orvosok számát. Az ellátás túltelítettségének megakadályozása nem csak az engedélyezés korlátozásával és nem csak a fiatal orvosgeneráció terhére történhet. E tekintetben a társadalombiztosítóval szerződött orvosokra vonatkozó kötelező korhatár bevezetése is szükséges.”
13. A későbbiekben a német jogalkotó 2007. január 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte az SGV V‑nek az engedélyeket a szükséges mértékre korlátozó rendelkezését.
14. A német jogalkotó továbbá a verseny kötelező egészségbiztosításban történő élénkítéséről szóló 2007. március 26‑i német törvénnyel (Gesetz zur Stärkung des Wettbewerbs in der gesetzlichen Krankenversicherung) 2007. április 1‑jei hatállyal a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok vonatkozásában az összes engedélyezési korlátozást felfüggesztette különösen azzal az indokkal, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosi ellátás körében az ellátás túltelítettségének problémája nem ugyanúgy jelentkezik, mint a társadalombiztosítóval szerződött orvosi ellátás körében.
15. A 2000/78 irányelvet a 2006. augusztus 18‑án hatályba lépett, az egyenlő bánásmód elvének megvalósítását célzó európai irányelvek átültetéséről szóló, 2006. augusztus 14‑i német törvény (Gesetz zur Umsetzung europäischer Richtlinien zur Verwirklichung des Grundsatzes der Gleichbehandlung; rövidebb nevén: Allgemeines Gleichbehandlungsgesetz) ültette át. E törvény 1. §‑a tartalmazza az egyenlő bánásmódról szóló általános alapelvet(5). Ez a törvény nem törölte el, illetve nem módosította az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt korhatárt.
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16. Az 1939. április 24‑én született D. Petersen 2007 áprilisában töltötte be 68. életévét. 1974. április 1‑je óta rendelkezett engedéllyel arra vonatkozóan, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosi ellátásokat nyújtson.
17. 2007. április 25‑én kelt határozatával a Westfalen‑Lippe körzet fogorvosi engedélyező bizottsága megállapította, hogy ez az engedély 2007. június 30‑án lejár.
18. E határozat ellen D. Petersen fellebbezést terjesztett elő, amelyben különösen azt adta elő, hogy a határozat ellentétes a 2000/78 irányelvvel és az ezen irányelvet átültető német törvénnyel. D. Petersen ezzel párhuzamosan közbenső határozat útján kérte a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenységet legalább további kétéves időszakra engedélyező, ideiglenes intézkedések alkalmazását. E kérelemnek azonban sem első fokon, sem másodfokon nem adtak helyt.
19. Mivel D. Petersen fellebbezését ezen túlmenően a Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen‑Lippe megvizsgálta és elutasította, a Sozialgericht Dortmundnál keresetet nyújtott be ezen elutasító határozat ellen.
20. Az említett bíróság kifejti, hogy a D. Petersen által benyújtott fellebbezés elutasítása a nemzeti jog értelmében jogszerű, mivel a 2000/78 irányelvet átültető német törvény nem élvez elsőbbséget a korhatárt előíró törvénnyel szemben, ennélfogva pedig nem érvényteleníti ez utóbbit. Ezen korhatár alkotmányosságát a Bundesverfassungsgericht is vizsgálta.
21. 2007. augusztus 7‑i ítéletében ez utóbbi kimondta, hogy a szóban forgó korhatár nem ellentétes a német alkotmánnyal. Azt a biztosítottak védelmének szükségessége igazolja az idősebb, már nem maradéktalan teljesítőképességű, társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok általi veszélyeztetésekkel szemben. A Bundesverfassungsgericht meglátása az, hogy az általános élettapasztalat szerint a teljesítőképesség csökkenésének veszélye az életkor előrehaladtával nő. A Bundesverfassungsgericht úgy vélte, hogy a német jogalkotó lehetősége a részére biztosított mérlegelési jogkör keretében nem korlátozódik annak előírására, hogy a 68. életév betöltésekor minden egyes esetben egyedi vizsgálatot kelljen lefolytatni a társadalombiztosítóval szerződött orvos fizikai és szellemi teljesítőképességének felmérése érdekében. Ehelyett a jogalkotó a tapasztalati értékek alapján általános jellegű szabályozást is elfogadhat. A Bundesverfassungsgericht azt is irrelevánsnak tekintette, hogy a biztosítottak egészségvédelmét a törvény indokolása nem említi. A Bundesverfassungsgericht szerint ugyanis egy törvényi szabályozás alkotmányosságát az összes körülmény figyelembevételével kell vizsgálni, még akkor is, ha azok a törvényi indokolásban nem jelennek meg.
22. A kérdést előterjesztő bíróság kételkedik abban, hogy ez az elemzés a 2000/78 irányelvre is érvényes lenne. Úgy véli ugyanis, hogy komoly kétség áll fenn az SGB V 95. §‑a (7) bekezdése harmadik mondatának ezen irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően.
23. Miután bizonyította, hogy véleménye szerint a 2000/78 irányelv alkalmazandó és hogy a 68 éves korhatár az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében életkoron alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetést képez, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy sem az említett irányelv 2. cikkének (5) bekezdése, sem pedig 4. cikkének (1) bekezdése alapján nem igazolható ez a korhatár.
24. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében ez utóbbi nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan intézkedéseket, amelyek az egészség védelméhez szükségesek. Mivel a jogalkotó nem ennek szem előtt tartásával fogadta el a korhatárt, ez a rendelkezés nem releváns.
25. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az életkor alapján történő megkülönböztetés nem jelent az irányelvvel ellentétes hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység tekintetében az alapvető és meghatározó követelményt képez. Mindazonáltal a szóban forgó korhatárra négy olyan kivétel vonatkozik, amelyek – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – lehetetlenné teszik e rendelkezés alkalmazását, jelesül a következők:
– ha az érintett orvos 68. életéve betöltésének időpontjában kevesebb mint 20 éve tevékenykedik társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvosként, és 1993. január 1‑je előtt már ilyen engedéllyel rendelkezett, akkor az engedélyező bizottság legfeljebb e 20 éves időszak lejártáig meghosszabbítja az engedélyt;
– ha valamely engedélyezési körzet bizonyos területén az orvosi ellátottság elégtelensége alakult ki, vagy ez közvetlenül fenyeget, nem érvényesül a korhatár;
– a társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvos betegség, szabadság és továbbképzésen való részvétel esetén helyettesíthető olyan (fog)orvossal, aki a korhatár elérése miatt maga már nem tevékenykedhet társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvosként;
– a fogorvosok mindenesetre a 68. életév betöltését követően is folytathatják tevékenységüket a társadalombiztosítási rendszeren kívül.
26. A kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezi ki arra vonatkozóan is, hogy az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondata szerinti korhatárra vonatkozik‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az e kérdésre adandó válasz az e 6. cikk (1) bekezdésében szereplő „törvényes cél”, valamint a „megfelelő” és „szükséges” kifejezések értelmezésétől függ.
27. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az SGB V 95. §‑a (7) bekezdése harmadik mondatának beiktatásával követett célok, nevezetesen a kötelező egészségbiztosítás finanszírozhatóságának és generációk közötti kiegyensúlyozott tehermegosztásnak a biztosítása „törvényes” célok a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében. A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok körében a korhatár e cél eléréséhez azonban nem szükséges. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben kifejti, hogy a verseny kötelező egészségbiztosításban történő élénkítéséről szóló, 2007. március 26‑i törvény 2007. április 1‑jei hatállyal általánosan eltörölte az engedélyezési korlátozásokat a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok tekintetében, mivel a német jogalkotó úgy vélte, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosi ellátások körében az ellátás túltelítettségének problémája nem ugyanúgy jelentkezik, mint a társadalombiztosítóval szerződött orvosi ellátás körében.
28. E bíróság álláspontja szerint egyébként a biztosítottak egészségvédelme is elvben a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett törvényes célt képez. Rámutat ugyanakkor arra, hogy valójában ez a cél az SGB V 95. §‑a (7) bekezdése harmadik mondatának beiktatásakor a német jogalkotó megfontolásai között semmilyen szerepet nem játszott. A kötelező egészségbiztosítás hiányokkal küzdő pénzügyi helyzete és ezzel összefüggésben az engedélyezési korlátozások szükségessége hiányában nyilvánvalóan továbbra sem lett volna életkorhoz kötött az engedélyek megszűnése. Semmi nem bizonyítja, hogy a német jogalkotó a biztosítottak egészségvédelmének szempontját a szóban forgó korhatárral összefüggően később felvette volna szabályozási szándékai közé. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság kétli, hogy a biztosítottak egészségvédelme a jelen ügyben törvényes célt képezhet.
29. A bíróság azt is kétli, hogy az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatával bevezetett korhatár megfelelő és szükséges a biztosítottak egészségvédelméhez. A bíróság azt kérdezi, hogy nem lehetne‑e enyhébb eszközöket előirányozni, különösen – kérelemre – lehetővé téve az engedély határozott idejű meghosszabbítását az egyéni teljesítőképesség vizsgálatát követően. A korhatár ugyanis igen hátrányos hatással járna a társadalombiztosítóval szerződött, tevékenységüket e korhatár elérését követően is folytatni kívánó fogorvosok számára, mivel a lakosság mintegy 90%‑a a kötelező egészségbiztosítás rendszerében biztosított.
30. Ezen körülmények között a Sozialgericht Dortmund úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi három kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„1) Jelenthet‑e a foglalkozás gyakorlásának (jelen esetben: társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenységnek) engedélyezése céljából megállapított maximális korhatárra vonatkozó törvényi szabályozás a 2000/78 irányelv 6. cikke értelmében egy törvényes cél (jelen esetben a kötelező egészségbiztosítással rendelkező betegek egészsége) által objektíven és ésszerűen igazolt intézkedést, és e cél eléréséhez megfelelő és szükséges eszközt, ha azt kizárólag egy meghatározott életkor betöltését követően az »általános élettapasztalaton« alapuló feltevés szerint általában megjelenő teljesítménycsökkenés feltételezéséből vezetik le, anélkül hogy ennek során a konkrét érintett egyén teljesítőképességét bármilyen módon is figyelembe lehetne venni?
2) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó: megállapítható‑e a 2000/78 irányelv 6. cikke szerinti törvényes (törvényben meghatározott) cél (jelen esetben a kötelező egészségbiztosítással rendelkező betegek egészsége) fennállása akkor is, ha ez a cél a nemzeti törvényalkotó számára a jogalkotói mérlegelési jogkörének gyakorlása során önmagában semmilyen szerepet nem játszott?
3) Amennyiben az első vagy a második kérdésre nemleges válasz adandó, a közösségi jog elsőbbsége alapján akkor sem alkalmazható‑e a 2000/78 irányelv meghozatalát megelőzően hozott, ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen törvény, ha az irányelvet átültető nemzeti jogszabály (jelen esetben: az egyenlő bánásmódról szóló általános német törvény) ilyen jogkövetkezményt a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése esetében nem ír elő?”
III – Elemzés
A – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
31. A német kormány álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan. Írásbeli észrevételeiben a kormány azzal érvel, hogy a vitatott rendelkezést a kötelező egészségbiztosítás szervezeti struktúrájának kialakításáról szóló törvény (Gesetz zur Weiterentwicklung der Organisationsstrukturen in der gesetzlichen Krankenversicherung) 1. §‑a 1. pontjának i. alpontjával visszaható hatállyal 2008. október 1‑jétől vissza kellett vonni. Az említett kormány szerint e törvény közelgő kihirdetése lehetőséget adott volna D. Petersen számára, hogy – a Bíróság döntésétől függetlenül –tevékenység folytatására irányuló engedélyt szerezzen. Következésképpen a Bíróság ítélete az alapügybeli jogvita eldöntéséhez nem szükséges.
32. Ez az érvelés számomra nem tűnik relevánsnak. A nemzeti jog legutóbbi módosításától függetlenül a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések Bíróság általi megválaszolása ugyanis döntő az alapeljárás kimenetelét és különösen azt illetően, hogy ez a bíróság képes legyen eldönteni, hogy a felperes fellebbezését helyesen utasította‑e el a Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen‑Lippe, valamint hogy a felperest 2007. június 30. után megfosztották‑e a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásának lehetőségétől.
B – Az első és második kérdésről
33. Az első és második kérdést együttesen vizsgálom. Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedély lejár azon naptári negyedév végén, amelyben a társadalombiztosítóval szerződött fogorvos betölti a 68. évet. A bíróság arra a módszerre is választ keres, amely lehetővé teszi azon cél meghatározását, amelyre tekintettel az értékelni kell életkoron alapuló megkülönböztetés igazolását.
34. Először azt vizsgálom, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik‑e.
35. A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is a következőkre tekintettel: a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előmenetelt is; alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást. A 2000/78 irányelvnek mind a címéből és preambulumából, mind pedig tartalmából kiderül, hogy az irányelv célja „a foglalkoztatás és a munkavégzés során” alkalmazott egyenlő bánásmód mindenki számára történő biztosítása általános kereteinek a meghatározása, hatékony védelmet biztosítva mindenkinek az irányelv 1. cikkben említett valamely ok – köztük az életkor – alapján történő hátrányos megkülönböztetésekkel szemben. Még közelebbről, a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjából az következik, hogy a Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül az irányelvet „minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is” egyrészről a következők tekintetében: „munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén”, másrészről pedig a következők tekintetében: „az alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást”.
36. A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosítanak ellátást. Az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondata arra kötelezi a fogorvosokat, hogy hagyjanak fel a társadalombiztosító által támogatott ellátások biztosításával 68. életévük betöltését követően, ami érinti szakmai tevékenységük gyakorlását. Ezen túlmenően ilyen korhatár bevezetése szakmai tevékenységük befejezését is eredményezheti a jövedelmezőség hiánya miatt, amennyiben – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat – a lakosság mintegy 90%‑a a kötelező egészségbiztosítás rendszerében biztosított. 68 éves koruk után a fogorvosok ily módon már nem tudnak társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként tevékenységet folytatni, és ez – általánosságban – érinti fogorvosként végzett szakmai tevékenységük gyakorlását. Meglátásom szerint tehát ez a nemzeti szabályozás a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a „munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételeire”, valamint az ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti „alkalmazási és munkakörülményekre” vonatkoznak. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az ilyen jellegű nemzeti szabályozás az említett irányelv hatálya alá tartozik.
37. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg az „egyenlő bánásmód elvét”, mint amely annak végrehajtására irányul, hogy „az (ezen irányelv) 1. cikk(é)ben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni”. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül egy hasonló helyzetben az irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján.
38. Márpedig a jelen ügy alapeljárásának tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosokat kedvezőtlenebb elbánásban részesíti az ezen életkort még el nem érő fogorvosokhoz képest. Az ilyen szabályozás tehát közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg, amelyet a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja – főszabály szerint – megtilt.
39. Azt is meg kell vizsgálni, hogy az ilyen eltérő bánásmód indokolt lehet‑e. E tekintetben meg kell határozni azt a szempontot, amely alapján ennek indokoltságát vizsgálni kell.
40. Első két kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek egészségének védelmére irányuló célra helyezi a hangsúlyt, a minőségi orvosi ellátás fenntartásának szempontjából, a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítménye csökkenésével kapcsolatos feltevés alapján. Mindazonáltal e két kérdés megfogalmazásából, valamint a bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban nyújtott magyarázatokból úgy tűnik, hogy kételyei vannak az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt korhatár igazolása tekintetében e cél relevanciájával kapcsolatban.(6)
41. A tárgyalás során a német kormány ezt a rendelkezést főként két célra – azaz egyrészről a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célra, másrészről pedig a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló célra – tekintettel igyekezett igazolni. A kormány kifejezetten jelezte, hogy csak érintőlegesen vizsgálja a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek egészségének védelmére irányuló célt.
42. Ez az álláspont megerősíti azon meggyőződésemet, hogy ez utóbbi cél az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatával elérni kívánt két fő célhoz képest másodlagos jellegű.
43. E cikk általános összefüggésének vizsgálata megerősíti ezt a véleményt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a Palacios de la Villa ügyben 2007. október 16‑án hozott ítéletében(7), valamint az Age Concern England ügyben 2009. március 5‑én hozott ítéletében(8) pontosította az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása tekintetében figyelembe vehető cél vagy célok meghatározásakor követendő eljárást. Ezen ítéletekből következik, hogy a nemzeti szabályozásban az azáltal elérni kívánt célokra vonatkozó pontosítás hiányában mindamellett fontos, hogy egyéb, az érintett intézkedés általános összefüggéséből adódó körülmények lehetővé tegyék az intézkedés mögött rejlő cél meghatározását a jogszerűségére, valamint a cél megvalósításához alkalmazott eszközök megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat végett.(9)
44. E megfontolások tükrében meg kell állapítani, hogy az SGB V 95. §‑a (7) bekezdése harmadik mondatának, valamint az ezt tartalmazó nemzeti szabályozásnak a vizsgálatából nem derül ki kifejezetten, hogy a szóban forgó korhatárt azon feltevés alapján vezették be, majd tartották fenn, miszerint 68 éves kortól kezdve a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok által biztosított kezelések minősége csökken. Nem ez a szempont volt tehát az, amelyet a 68 éves korhatár bevezetésének indokolásaként előterjesztettek.
45. Véleményem szerint e nemzeti szabályozás általános összefüggése alapján sem lehet úgy vélni, hogy a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítménycsökkenésére alapuló feltevés az, amely meghatározó lenne az ilyen korhatár fenntartásának magyarázatához. Ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az ezen korhatárt eredetileg bevezető német törvény célja a kötelező egészségbiztosítási rendszer finanszírozhatóságának biztosítása céljából annak megerősítése és fejlesztése volt, valamint hogy az említett korhatár most már a társadalombiztosítási törvényben is szerepel. Tehát az említett szabályozás általános összefüggésének vizsgálatából az egészségvédelemnek a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyával, nem pedig a társadalombiztosítóval szerződött, 68 évnél idősebb fogorvosok által biztosított fogorvosi ellátások minőségi szintjének csökkentésével kapcsolatos szempontjára derül fény. Ezen túlmenően, az 1993. évi GSG indokolásából kifejezetten kiderül, hogy a társadalombiztosítóval szerződött orvosként végzett tevékenység gyakorlása tekintetében a korhatár bevezetését a német jogalkotó a kötelező egészségbiztosítás keretében az orvosi ellátások terén jelentkező túlkínálattal kapcsolatos egészségügyi költségek növekedésének megfékezésére irányuló intézkedésként fogta fel.
46. A tárgyalás során a német kormány gondosan kifejtette, hogy a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél miért érvényes még mindig, még a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedély megadásával kapcsolatos korlátozások 2007. április 1‑jétől kezdődő megszüntetését követően is. Kijelentette, hogy a kötelező egészségbiztosítás keretében az egészségügyi költségek korlátozása céljából a német jogalkotó – a kínálaton alapuló kereslet feltételezése alapján – szükségesnek tartotta a társadalombiztosítóval szerződött orvosok számának csökkentését. Ebből a szempontból a társadalombiztosítóval szerződött orvosként való tevékenység gyakorlásával kapcsolatos engedélyezési korlátozásokat léptettek életbe, de nem ezek képezték az egészségügyi költségek növekedése elleni küzdelemre irányuló egyetlen intézkedéseket. A 68 éves korhatár ezen intézkedések között szerepelt.(10) Amikor a német jogalkotó 2007‑ben úgy vélte, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosi ellátás körében az ellátás túltelítettségének problémája nem ugyanúgy jelentkezik, mint a társadalombiztosítóval szerződött orvosi ellátás körében, úgy döntött, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok vonatkozásában megszünteti az engedélyezési korlátozásokat, továbbá hogy az utóbbiak vonatkozásában korábban életbe léptetett valamennyi szabályozási intézkedés esetleges megszüntetése céljából megfigyelési időszakaszt vezet be. A német jogalkotó ugyanakkor nem kívánta ezzel egyidejűleg felszámolni az egészségügyi költségek növekedésének megakadályozására irányuló valamennyi eszközt. Az egyik ilyen eszközt – jelesül a 68 éves korhatárt – átmeneti jelleggel kívánta fenntartani, megőrizve annak lehetőségét, hogy azt a kötelező egészségbiztosítás keretében nyújtott fogorvosi ellátásokkal kapcsolatos egészségügyi költségek alakulása fényében megszüntesse.
47. Véleményem szerint mindezek azt bizonyítják, hogy a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának biztosítására irányuló cél beletartozik az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt 68 éves korhatárral elérni kívánt célokba.
48. Ezen túlmenően az 1993. évi GSG indokolásából egyértelműen kiderül, hogy a 68 éves korhatár bevezetése a generációk közötti méltányosság biztosítására irányuló intézkedést is képez, amelynek célja megakadályozni azt, hogy a fogorvosok fiatal generációja legyen az egyetlen, amely a kötelező egészségbiztosítás terén az egészségügyi költségek csökkentésére vonatkozó politika végrehajtásával kapcsolatos hátrányokat viseli. Ily módon az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondata arra a célra is irányul, hogy lehetőségeket biztosítson az újabb generációk számára a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásával kapcsolatban.
49. Álláspontom szerint az előzőekben kifejtett tényezők nem jelentik azt, hogy az életkoron alapuló megkülönböztetés igazolása vizsgálatának mindig a nemzeti jogalkotó által eredetileg elérni kívánt célokra kell korlátozódnia. Ugyanis lehetséges az, hogy egy intézkedést akkor is fenntartsanak, amikor az – a társadalmi, gazdasági, demográfiai és költségvetési feltételek alakulására figyelemmel – újabb célok elérésére irányul. Mindazonáltal az intézkedés általános összefüggésének lehetővé kell tennie az ilyen célok meghatározását. Számomra úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítményének csökkenése okán a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek egészségének védelmére irányuló cél tekintetében.
50. Pontosítom azonban, hogy amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a közegészség védelmére irányuló cél e vonatkozása ténylegesen az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatával elérni kívánt célok egyike, akkor meglátásom szerint az e cikkben előírt korhatárt – a német jogban az annak alkalmazása tekintetében előírt kivételek figyelembevételével – aligha lehetne úgy tekinteni, mint amely e célhoz szükséges. E kivételek megkérdőjelezik az ebben az összefüggésben szemlélt cikk belső koherenciáját. Ugyanis, amennyiben a német jogalkotó ténylegesen úgy véli – a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítménye csökkenésével kapcsolatos feltevés alapján –, hogy az általuk ezen életkor elérése után folytatott tevékenység alkalmas a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek egészségének veszélyeztetésére, nehéz olyan megalapozott indokokat találni, amelyek lehetővé teszik annak magyarázatát, hogy e fogorvosok mindennek ellenére miért folytathatják tevékenységüket akkor, ha valamely körzetben az orvosi ellátottság elégtelensége alakul ki, helyettesítés céljából, illetve amennyiben kevesebb mint 20 évig dolgoztak társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként. A német kormány a tárgyalás során továbbá elismerte, hogy ebből a nézőpontból szemlélve az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondata nem mentes a következetlenségektől. Aligha meglepő e következetlenségek megléte, mivel a német jogalkotó szándéka – amint az a szóban forgó intézkedés általános összefüggéséből kiderül – nyilvánvalóan nem a kötelező egészségbiztosítás keretében biztosított betegek védelme volt azon feltételezés alapján, hogy a társadalombiztosítóval szerződött, 68. életévüket betöltött fogorvosok teljesítménye csökken.
51. Mindezen okok miatt tehát kizárólag az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatával elérni kívánt két fő cél – azaz egyrészről a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célra, másrészről pedig a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél – tekintetében vizsgálom, hogy a 68 éves korhatár igazolhatónak tekinthető‑e a 2000/78 irányelv rendelkezései értelmében. E két célt az alábbiakban vizsgálom.
1. A kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél
52. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosan veszélyeztető kockázat megelőzésére irányuló cél a közegészség védelmére irányuló cél egyik aspektusát képezi.(11) A Bíróság a fent hivatkozott Hartlauer‑ügyben hozott ítéletében az ambuláns ügyek tekintetében megjegyezte, hogy az orvosi ellátások tervezése a költséghatékonyság biztosítására irányul, valamint arra, hogy a lehetőségekhez mérten elkerüljék az anyagi, műszaki és emberi erőforrások pazarlását, mivel az orvosi ellátási ágazat jelentős költségekkel működik, és egyre növekvő igényeket kell kiszolgálnia, miközben az egészségügyi ellátásra fordítható anyagi erőforrások – a finanszírozás módjától függetlenül – végesek.(12)
53. A fogorvosi ellátások kínálata megtervezésével kapcsolatos, a kötelező egészségbiztosítás egészségügyi költségei növekedésének kezelésére irányuló politika részét képező eszközként az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt 68 éves korhatár a közegészség védelmére irányuló cél elérésére törekszik, a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlya megőrzésének szempontjából.
54. Most pedig azt kell meghatározni, hogy melyik a 2000/78 irányelv azon rendelkezése, amely a leginkább alkalmas az ilyen igazolás vizsgálatára.
55. E tekintetben nem vagyok meggyőződve arról, hogy az irányelv Bíróság által értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése képezi a megfelelő rendelkezést. Ugyanis emlékeztetnék arra, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Age Concern England ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy ebből a cikkből az következik, hogy az e rendelkezés értelmében „törvényesnek” minősíthető, és ennek következtében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés igazolására alkalmas célok a szociálpolitika területére tartozó célok, mint például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos célok.(13) Meglátásom szerint, mivel a közegészség védelmére vonatkozó célok aligha hasonlíthatók egy szociálpolitikai célhoz – hacsak az utóbbi fogalmat nem értelmezzük igen tágan –, úgy vélem, hogy azt a 2000/78 irányelv 2. cikke (5) bekezdésének összefüggésében kell vizsgálni, amely kifejezetten hivatkozik az egészség védelmére.
56. Emlékeztetnék arra, hogy e cikk értelmében a 2000/78 irányelv „nem érinti a nemzeti jog által meghatározott olyan intézkedéseket, amelyek egy demokratikus társadalomban […] az egészség védelméhez […] szükségesek”. A cikk tehát olyan okként említi az egészség védelmét, amely igazolhatja az irányelvben tiltott valamely okon alapuló eltérő bánásmódot. Meg kell tehát állapítani, hogy az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata az egészség védelméhez szükségesnek tekinthető intézkedést képez‑e.
57. Annak vizsgálatát, hogy az intézkedés az egészség védelmére tekintettel szükséges‑e, annak figyelembevételével kell elvégezni, ami mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, mind pedig az EK 152. cikk (5) bekezdéséből egyértelmű, miszerint a közösségi jog nem érinti a tagállamok hatáskörét társadalombiztosítási rendszereik kialakítása, és különösen az egészségügyi szolgáltatások – mint például a gyógyszertári szolgáltatások – megszervezésére vonatkozó rendelkezések meghozatala terén.(14) Mindazonáltal e hatáskörük gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, különösen – ami a jelen ügyet illeti – a 2000/78 irányelv rendelkezéseit. E kötelezettség betartásának értékelésekor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az emberek egészsége és élete az első helyen áll az EK‑Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani. Ez a szint tagállamonként változhat, ezért a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni.(15)
58. Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy vélem, hogy egy tagállam – a fogorvosi ellátások megszervezésével kapcsolatos hatáskörének keretében, valamint a közegészség magas szintű védelmének elérése céljából – elfogadhat olyan szabályozási intézkedést, amely a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása tekintetében a 68 éves korhatár meghatározásában áll.
59. Véleményem szerint az ilyen intézkedés megfelelő a közegészség védelmére irányuló cél biztosításához. Különösen akkor, ha a tagállam úgy véli, hogy a fogorvosi ellátások kínálatának helyzete kockázatot jelent kötelező egészségbiztosításának pénzügyi egyensúlyára, megelőző jelleggel meg kell tudnia hozni azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik e kockázat csökkentését.(16)
60. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Bíróság szerint a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a hivatkozott cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen is megfelel az utóbbi következetes és szisztematikus megvalósítására irányuló igénynek.(17) E tekintetben úgy vélem, hogy a 68 éves korhatár alkalmazása alóli kivételek megléte nem sérti az SGB V 95. cikke (7) bekezdése harmadik mondatának belső koherenciáját a közegészség védelmére irányuló cél tekintetében. Másként fogalmazva: meglátásom szerint ezen eltérések nem állnak ellentmondásban azzal a megállapítással, miszerint az e cikkben előírt 68 éves korhatár megfelelő a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél eléréséhez.
61. E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy a szóban forgó korhatárra a következő négy kivétel vonatkozik:
– ha az érintett orvos 68. életéve betöltésének időpontjában kevesebb mint 20 éves időszak során tevékenykedett társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvosként, és 1993. január 1‑je előtt már ilyen engedéllyel rendelkezett, akkor az engedélyező bizottság legfeljebb e 20 éves időszak lejártáig meghosszabbítja az engedélyt;
– ha egy engedélyezési körzet bizonyos területén az orvosi ellátottság elégtelensége alakult ki, vagy ez közvetlenül fenyeget, nem érvényesül a korhatár;
– egy társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvos betegség, szabadság és továbbképzésen való részvétel esetén helyettesíthető olyan (fog)orvossal, aki a korhatár elérése miatt maga már nem tevékenykedhet társadalombiztosítóval szerződött (fog)orvosként; és
– a fogorvosok mindenesetre a 68. életév betöltését követően is folytathatják tevékenységüket a társadalombiztosítási rendszeren kívül.
62. E négy kivétel célja a 68 éves korhatár túlságosan szigorú alkalmazásából esetlegesen felmerülő visszaélések kiigazítása, és azok a védelmet érdemlő különböző érdekek közötti kompromisszum eredményei.
63. Így tehát az első kivételt a német jogalkotó azon szándéka indokolja, hogy ne sérüljenek túlzott mértékben azok a feltételek, amelyek mellett a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok tevékenységeiket gyakorolják. Még pontosabban, a jogalkotó – azzal, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként minimális, 20 éves tevékenységi időtartamot biztosított számukra – azt kívánta garantálni, hogy ezek a fogorvosok szakmai pályafutásuk befejeztével öregségi nyugdíjban részesüljenek. Márpedig a Bíróság a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletében a hangsúlyt annak fontosságára helyezte, hogy meglegyen a pénzügyi ellentételezés lehetősége a valamely korhatárral érintett munkavállalók szakmai pályafutásának befejezésekor.(18) Ezen túlmenően, amennyiben ezen eltérés értelmében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedélyt csak azon személyek esetében hosszabbítható meg, akik 1993. január 1‑je előtt már rendelkeztek ilyen engedéllyel, az ilyen kivétel átmeneti jellegű, és a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok korlátozott számár érinti. Meglátásom szerint pedig ennélfogva nem érinti az SGB V 95. cikke (7) bekezdése harmadik mondatának koherenciáját a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél vonatkozásában.
64. Ami a második és harmadik kivételt illeti, azok célja annak megelőzése, hogy a 68 éves korhatár meghatározott körülmények között, illetve körzetekben a fogorvosok hiányához vezessen. A német jogalkotó ily módon figyelembe vette azt, hogy a korhatár túlságosan szigorú alkalmazása bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat a közegészség védelmére. Amennyiben a második és a harmadik kivétel hozzájárul a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok által nyújtott ellátások rendelkezésre állásának és folyamatosságának biztosításához, céljuk a minőségi és mindenki számára hozzáférhető orvosi ellátás fenntartása, ami a közegészség védelmére irányuló cél egy másik aspektusát képezi.(19) Meglátásom szerint a közegészség védelme ezen aspektusának elérésére való törekvés semmilyen módon nem áll ellentétben a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló céllal.
65. A negyedik kivétel – a maga részéről – a fogorvosok szakmai tevékenységének szabadságának védelmére irányul. Amennyiben ez a kivétel lehetővé teszi számukra a társadalombiztosítási rendszeren kívül tevékenységüknek a 68. életévük betöltését követő gyakorlását, ez a kivétel sem kérdőjelezi meg az SGB V 95. §‑a (7) bekezdése harmadik mondatának koherenciáját a kötelező egészségbiztosítás pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló cél tekintetében.
66. Ezen túlmenően, meglátásom szerint ez a cikk nem megy túl azon, ami szükséges az ilyen cél biztosításához. Ugyanis az egészségügyi szolgáltatások megszervezésével kapcsolatos ügyekben meglévő hatáskörének, valamint mérlegelési jogkörének keretében, véleményem szerint, valamely tagállam tekintheti a 68 éves korhatárt elegendően magasnak ahhoz, hogy az a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedély megadásának végső időpontjaként szolgáljon. Úgy vélem továbbá, hogy – a tagállamok által az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozóan általánosságban elfogadott átlagéletkor tekintetében – a 68 éves korhatárnak a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásával kapcsolatos meghatározása nem aránytalan.
67. Mindezen okok miatt úgy vélem, hogy az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt 68 éves korhatár a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében említett egészség védelméhez szükségesnek tekinthető, ennek megfelelően pedig az nem ellentétes ezzel a cikkel.
68. Véleményem szerint az ilyen korhatárt a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél is igazolja.
2. A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél
69. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy erre a célra nem lehet hivatkozni a 68 éves korhatár igazolására. Rámutat, hogy ezt a korhatár t a német jogalkotó eredetileg a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedélyek megadásával kapcsolatos korlátozásokat kísérő intézkedésnek szánta azzal a céllal, hogy megelőzze, hogy csak a fiatal fogorvosokat érintsék az e korlátozásokkal összefüggő hátrányok. Az említett korhatár t tehát azért vezették be, hogy méltányosan osszák meg a terheket az engedéllyel már rendelkező fogorvosok és az engedélyt megszerezni kívánó fogorvosok fiatal generációja között. Márpedig mivel a német jogalkotó ezt követően úgy vélte, hogy a szükségletek alapján az engedélyezésekkel kapcsolatos korlátozó rendszert meg kell szüntetni, a 68 éves korhatár oly módon vesztette el eredeti funkcióját, hogy azt már nem lehetett igazolni a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló céllal.
70. A kérdést előterjesztő bíróság állításával ellentétben, és a német kormány által a tárgyalás során adott tájékoztatásra tekintettel, nem gondolom, hogy az ilyen igazolást kategorikusan el lehetne utasítani. Ugyanis – véleményem szerint – a 68 éves korhatár még a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedély megadásával kapcsolatos korlátozások megszüntetése után is betöltötte eredeti funkcióját, azaz biztosította a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásának lehetőségét az új generációk számára, különösen a leginkább vonzó körzetekben. Ennélfogva e korlátozások megszüntetése nem változtatott a német jogalkotó azon esetleges szándékán, hogy ösztönözze a fogorvosok generációinak megújhodását azokban a körzetekben, ahol a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok által biztosított ellátások kínálatának jelentős mértéke akadályozta a társadalombiztosítóval szerződött fiatal fogorvosok letelepedését.
71. A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló célra alapított ezen igazolást véleményem szerint a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének keretében kell vizsgálni. Ebből a cikkből kiderül, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód „nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek”.
72. Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „törvényesnek” tekinthető, és ennek következtében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés igazolására alkalmas célok a szociálpolitika területére tartozó célok, mint például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos célok.(20)
73. A társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására, valamint – még általánosabban – a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosok generációi megújhodásának előmozdítására irányuló cél, meglátásom szerint a törvényes célok e kategóriájába tartozik. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az alkalmazás előmozdítása vitathatatlanul a társadalom- vagy foglalkoztatáspolitika legitim céljának minősül, és ezt a megállapítást nyilvánvalóan alkalmazni kell a nemzeti munkaerő-piaci politika eszközeire, amely célja egyes munkavállalói kategóriák bevonása az aktív keresők körébe.(21)
74. Következésképpen az ilyen célt úgy kell tekinteni, mint amely – a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírtaknak megfelelően – „a nemzeti jog keretein belül” „objektíven és ésszerűen” igazolja az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában szereplőhöz hasonló, az életkoron alapuló eltérő bánásmódot.
75. Azt is meg kell vizsgálni, az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfogalmazása szerint, hogy az e cél elérése érdekében alkalmazott eszközök „megfelelők és szükségesek”‑e.
76. E tekintetben a tagállamok kétségtelenül széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában.(22)
77. Ezen túlmenően ezt a széles mérlegelési jogkört annál is inkább figyelembe kell venni, mivel olyan intézkedésről van szó, amely szintén – mint láttuk – a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatásaik és orvosi ellátásaik megszervezésére irányuló hatáskörébe tartozik.
78. E körülményekre tekintettel úgy vélem, hogy az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt 68 éves korhatár a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél elérése érdekében alkalmazott megfelelő eszközt képez.
79. Az ilyen korhatár alkalmazása alóli kivételek nem kérdőjelezik meg ezt az értékelést, amennyiben e kivételek nem ássák alá e nemzeti rendelkezésnek a fent említett cél tekintetében meglévő belső koherenciáját. Ugyanis, hivatkozással mindarra, amit e kivételekkel kapcsolatban már jeleztem, megjegyzem, hogy az első kivétel a társadalombiztosítóval szerződött korlátozott számú fogorvosra vonatkozik, a második az orvosi szempontból leginkább hátrányos helyzetű olyan körzetekhez kapcsolódik, amelyekben a társadalombiztosítóval szerződött fiatal fogorvosok esetében semmiféle hozzáférési probléma nem jelentkezik, a harmadik kivétel a fogorvosok átmeneti jellegű helyettesítésére vonatkozik, végül pedig a negyedik kivétel a társadalombiztosítási rendszerből való kilépéshez kapcsolódik, ennélfogva pedig nem érintheti hátrányosan a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló célt.
80. Egyébként az SGB V 95. §‑a (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt 68 éves korhatár – véleményem szerint – nem megy túl azon, ami a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló cél eléréséhez megfelelő és szükséges. Amint arra már korábban utaltam, úgy vélem ugyanis, hogy – a tagállamok által az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozóan általánosságban elfogadott átlagéletkorra tekintettel – a 68 éves korhatárnak a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlásával kapcsolatos meghatározása nem aránytalan. Ezen túlmenően német jogalkotó kiegyensúlyozott megközelítést fogadott el azzal, hogy kizárta az ilyen korhatár alkalmazását az orvoshiánnyal küzdő azon körzetekben, ahol a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység nem jelent nehézséget.
81. Véleményem szerint ezen elemekből következik, hogy az SGB V 95. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában szereplő, életkoron alapuló megkülönböztetés a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlása lehetőségeinek az új generációk számára történő biztosítására irányuló céllal objektíven és ésszerűen igazolhatónak tekinthető, valamint hogy az nem megy túl azon, ami e cél eléréséhez megfelelő és szükséges.
C – A harmadik kérdésről
82. Tekintettel arra a válaszra, amelyet az első és második kérdésre javasolok, nem szükséges választ javasolni a harmadik kérdésre.
IV – Végkövetkeztetések
83. Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőket állapítsa meg:
„A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját és (5) bekezdését, valamint 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a jelen ügy alapeljárásának tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként végzett tevékenység gyakorlására irányuló engedély lejár azon naptári negyedév végén, amelyben a társadalombiztosítóval szerződött fogorvos betölti a 68. évet.”