C‑201/16. sz. ügy
Majid Shiri
(a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 604/2013/EU rendelet – Harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – 27. cikk – Jogorvoslat – A bírósági felülvizsgálat terjedelme – 29. cikk – Az átadás végrehajtásának határideje – Az átadás végrehajtásának az előírt határidőn belüli hiánya – A felelős tagállam kötelezettségei – A felelősség áthárulása – A felelős tagállam határozatára vonatkozó követelmény”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. október 25.
1. Bírósági eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek – Hiány
(EUMSZ 252. cikk, második bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet – Az átvételre és visszavételre vonatkozó eljárások – A nemzetközi védelmet kérelmező átadásának végrehajtására előírt határidő – E határidő be nem tartásának következménye – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért való felelősségnek a megkereső tagállamra való átruházása
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 29. cikk, (1) és (2) bekezdés)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet – Valamely nemzetközi védelmet kérelmező személy tekintetében hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat – Az átadás végrehajtására előírt határidőnek az átadásra vonatkozó határozat elfogadásánál későbbi időpontban bekövetkező lejártára való hivatkozás lehetősége – Hatékony és gyors jogorvoslat előírására vonatkozó tagállami kötelezettség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (19) preambulumbekezdés és 27. cikk, (1) bekezdés és 29. cikk, (1) és (2) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 22–25. pont)
2. Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 29. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben az átadásra nem kerül sor az e rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidőn belül, a felelősség anélkül hárul át ipso iure a megkereső tagállamra, hogy szükség volna az érintett személy átvételének vagy visszavételének a felelős tagállam általi megtagadására. Magából e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az a megkereső tagállam felelősségének ipso iure áthárulását írja elő anélkül, hogy ezt az áthárulást a felelős tagállam részéről bármilyen válasznak rendelné alá (lásd analógia útján: 2017. július 26‑i Mengesteab ítélet, C‑670/16, EU:C:2017:587, 61. pont).
(lásd: 30., 34. pont, a rendelkező rész 1. pontja)
3. A 604/2013 rendelet 27. cikkének az e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét akként kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőnek tudnia kell rendelkezni olyan hatékony és gyors jogorvoslattal, amely lehetővé teszi számára, hogy az említett rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidőnek az átadásra vonatkozó határozat elfogadásánál későbbi időpontban bekövetkező lejártára hivatkozzon. Megfelel a hatékony és gyors jogorvoslat előírására irányuló e kötelezettségnek az ilyen kérelmező számára az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozásban elismert azon jog, hogy az e határozat elfogadásánál későbbi körülményekre hivatkozhat az azzal szembeni fellebbezés keretében.
A nemzetközi védelmet kérelmező személyt az őt érintő, átadásra vonatkozó határozattal szemben megillető jogorvoslat terjedelmét e rendelet (19) preambulumbekezdése pontosítja, amely jelzi, hogy a nemzetközi jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében az említett rendeletben előírt, az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslatnak ki kell terjednie egyrészt e rendelet alkalmazásának vizsgálatára, másrészt az azon tagállamban fennálló jogi és ténybeli helyzetnek a megvizsgálására, amelynek a kérelmezőt átadják (2017. július 26‑i Mengesteab ítélet, C‑670/16, EU:C:2017:587, 43. pont). Ezen túlmenően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy – többek között a valamely tagállamban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó rendszernek a „Dublin III” rendelet elfogadásával bekövetkezett általános fejlődésére és az e rendeletben szereplő célkitűzésekre tekintettel – az említett rendelet 27. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az ott előírt jogorvoslatnak ki kell tudnia terjedni többek között az e rendeletben előírt eljárási garanciák tiszteletben tartására is (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Mengesteab ítélet, C‑670/16, EU:C:2017:587, 44–48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Márpedig a „Dublin III” rendelettel létrehozott átvételi és visszavételi eljárásokat – különösen – egy sor kötelező határidő betartásával kell lefolytatni, amely határidők között szerepel az e rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett hat hónapos határidő. Jóllehet e rendelkezések ezen eljárások kereteinek meghatározására irányulnak, azok az említett rendelet III. fejezetében meghatározott feltételekkel azonos módon hozzájárulnak a felelős tagállam meghatározásához is.
E feltételek mellett annak biztosítása érdekében, hogy az átadásra vonatkozó vitatott határozatot az említett eljárások megfelelő alkalmazásával fogadták el, az átadásra vonatkozó határozattal szembeni keresetet elbíráló bíróságnak meg kell tudnia vizsgálni a nemzetközi védelmet kérelmező azon állításait, amelyek szerint ezt a határozatot a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (2) bekezdésében szereplő rendelkezések megsértésével fogadták el, amennyiben az e rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidő lejárta miatt a megkereső tagállam az említett határozat elfogadásának napján már felelős tagállammá vált (lásd analógia útján: 2017. július 26‑i Mengesteab ítélet C‑670/16, EU:C:2017:587, 55. pont).
Mindemellett meg kell állapítani, hogy a 2017. július 26‑i Mengesteab ítélet (C‑670/16, EU:C:2017:587) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó, az átvétel iránti megkeresés előterjesztésére vonatkozó határidőktől eltérően a „Dublin III” rendelet 29. cikkében szereplő határidők célja nemcsak az átadásra vonatkozó határozat elfogadásának, hanem a végrehajtásának a szabályozására is irányul. Ebből következik, hogy ezek a határidők az átadásra vonatkozó határozat elfogadása után is lejárhatnak.
E tekintetben a megkereső tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai ilyen helyzetben nem adhatják át az érintett személyt egy másik tagállamnak, éppen ellenkezőleg, kötelesek hivatalból meghozni az első tagállam felelősségének elismeréséhez és az e személy által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem késedelem nélküli megvizsgálásának megkezdéséhez szükséges rendelkezéseket.
(vö. 37–43., 46. pont, a rendelkező rész 2. pontja)