A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2016. szeptember 15. (*)
„A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Tanácsosok felvételére irányuló nyíltversenyvizsga‑kiírások – A második nyelv három nyelv közül történő kiválasztása – 1. rendelet – A személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése, 27. cikke és 28. cikkének f) pontja – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Arányosság”
A T‑353/14. és T‑17/15. sz. ügyekben,
az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato)
felperesnek,
támogatja:
a Litván Köztársaság (képviselik: D. Kriaučiūnas és V. Čepaitė, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél a T‑17/15. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben, a T‑353/14. és a T‑17/15. sz. ügyekben: J. Currall és G. Gattinara, valamint a T‑17/15. sz. ügyben: F. Simonetti, később: G. Gattinara és F. Simonetti, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a T‑353/14. sz. ügyben a tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/276/14 nyílt versenyvizsga kiírásának (HL 2014. C 74. A, 4. o.) megsemmisítése iránt benyújtott, az EUMSZ 263. cikkre alapított kérelme tárgyában, és a T‑17/15. sz. ügyben az európai adatvédelmi biztos számára adatvédelmi területen tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/294/14 nyílt versenyvizsga kiírásának (HL 2014. C 391. A, 1. o.) megsemmisítése iránt benyújtott, az EUMSZ 263. cikkre alapított kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias (előadó) elnök, M. Kancheva és C. Wetter bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. március 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet (1)
A jogvita előzményei
1 Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) intézményközi szerv, amelyet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Ombudsmannak az EPSO létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK határozata (HL 2002. 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.) hozott létre. Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) – a személyzeti szabályzat módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendeletet (HL 2004. L 124., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.; helyesbítések: HL 2007. L 248., 26. o. és HL 2012. L 130., 24. o.) megelőző változata – 2. cikkének harmadik bekezdése alapján az ezt a határozatot aláíró intézmények a határozat 2. cikkének (1) bekezdésével átruházták az EPSO‑ra a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és a személyzeti szabályzat III. melléklete alapján a kinevezésre jogosult hatóságaikra ruházott kiválasztási hatásköröket. Ezenkívül az említett határozat 2. cikkének (2) bekezdése szerint amennyiben az (1) bekezdésben említett hatáskört a Szerződések által vagy azokkal összhangban létrehozott szervek, hivatalok vagy ügynökségek kinevezésre jogosult hatóságára ruházták át, az utóbbi kérelmére az EPSO gyakorolhatja e hatáskört. Ugyanezen határozat 4. cikke előírja, hogy noha a személyzeti szabályzat 91a. cikkével összhangban az EPSO‑ra átruházott hatáskörök gyakorlásával összefüggő kérelmeket és panaszokat az EPSO‑nak kell benyújtani, az e területekre vonatkozó bármely fellebbezést az Európai Bizottság ellen kell benyújtani.
2 2014. március 1‑jén az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2014. C 60. A, 1. o.) közzétett egy útmutatót a nyílt versenyvizsgákhoz (a továbbiakban: útmutató).
3 Az útmutató „Pályázati feltételek” című 1.3 pontjában „Nyelvismeret” cím alatt a következő olvasható:
„Az adott versenyvizsgától függően a pályázóknak bizonyítaniuk kell a hivatalos uniós nyelvek ismeretét. Az általános elvárás egy uniós hivatalos nyelv alapos és egy másik uniós hivatalos nyelv kielégítő ismerete, azonban – különösen nyelvi profilok esetében – előfordulhat, hogy a versenyvizsga‑felhívás ennél szigorúbb követelményeket támaszt. Amennyiben a versenyvizsga‑felhívás másképp nem rendelkezik, második nyelvként csak az angol, a francia vagy a német nyelvet lehet választani.”
4 Az útmutató 7. lábjegyzetében ismerteti, hogy „[a Bíróság] Az Európai Unió Bírósága (nagytanács) által a C‑566/10. P. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet szerint az uniós intézmények kötelesek megindokolni, hogy miért korlátozzák a választható második nyelvet az EU hivatalos nyelvei közül kisszámú nyelvre.”
5 Az útmutató ugyenezen 1.3 pontja egyébiránt az alábbiakat tartalmazza:
„A nyílt versenyvizsgák szervezése során az EPSO az adminisztratív vezetők testülete által 2013. május 15‑én elfogadott »Általános iránymutatás az EPSO‑versenyvizsgákon használt nyelvekről« című dokumentumot alkalmazza.
Az uniós intézmények belső kommunikációjában régóta az angol, a francia és a német nyelv használatos, és többnyire a külső kommunikációhoz, illetve az ügykezeléshez is e nyelvekre van szükség.
A versenyvizsgánál választható második nyelveket a szolgálatok érdekeinek szem előtt tartásával határozzuk meg, amelyek szükségessé teszik, hogy az újonnan felvett munkatársak azonnal képesek legyenek feladataik ellátására és a mindennapos munkavégzéshez szükséges hatékony kommunikációra. Ellenkező esetben súlyosan sérülhetne az intézmények hatékony működése.
A pályázók közötti egyenlő bánásmód érdekében minden pályázó – az is, akinek első hivatalos nyelve e három nyelv közül kerül ki – köteles bizonyos vizsgákat az e három nyelv közül választott második nyelven letenni. A speciális készségek ily módon történő értékelése lehetővé teszi, hogy az uniós intézmények felmérjék, képesek‑e a pályázók azonnal ellátni a feladataikat a leendő munkakörükhöz hasonló körülmények között. Ez a rendelkezés nem érinti a személyzeti szabályzat 45. cikkének (2) bekezdésében előírt harmadik munkanyelv későbbi elsajátítását.
[…]”
6 A fenti 5. pontban említett iránymutatás az útmutató mellékletében (2. melléklet) szerepel, ahogyan ez az útmutató 8. lábjegyzetéből is kitűnik.
7 Az útmutató „Töltse ki internetes jelentkezését” című 2.1.4 pontjában az áll, hogy „[a]mennyiben a versenyvizsga‑felhívás másképp nem rendelkezik, a[ jelentkezési lap] valamennyi részét – beleértve a tehetségszűrőt is – angol, francia vagy német nyelven kell kitölteni.”
8 Az útmutató „EPSO: kapcsolattartás a pályázókkal” című 3.1.1 pontjának (1) bekezdése a következőket ismerteti:
„Az eredményeket, valamint a vizsgára behívó értesítéseket kizárólag a pályázó EPSO‑fiókján keresztül, angol, francia vagy német nyelven küldjük meg.”
9 Az útmutató „Pályázók: kapcsolattartás az EPSO‑val” című 3.1.2 pontja a következőket tartalmazza:
„Mielőtt az EPSO‑hoz fordulna, kérjük, először győződjön meg arról, hogy alaposan elolvasta a versenyvizsga‑felhívásban, a szabályzatban és az EPSO honlapján – és azon belül a »Gyakori kérdések« rovatban [...] – található információkat.
Elérhetőségeink a honlapon [...] találhatók meg. A pályázónak a pályázattal kapcsolatos minden levelében fel kell tüntetnie a jelentkezés során megadott nevét, a versenyvizsga számát és a pályázói azonosítószámát.
Az EPSO nagy gondot fordít a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat [...] elveinek betartására. Amennyiben azonban a pályázók nem helyénvaló – ismétlődő, sértő vagy irreleváns – tartalmú levelet küldenek, az EPSO a fenti elvek alapján fenntartja magának a jogot minden további levelezés megszüntetésére.”
10 A fenti 9. pontban hivatkozott, a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2000. október 17‑i 2000/633/EK, ASZAK, Euratom bizottsági határozathoz (HL 2000. L 267., 63. o.) mellékelt, a Bizottság személyi állománya társadalmi kapcsolatai során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzat (a továbbiakban: hivatali magatartási kódex) „Levelezés” című 4. pontja a következőket tartalmazza:
„Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 21. cikkének megfelelően a Bizottság azon a nyelven válaszol a kapott levelekre, amelyen azokat megszövegezték, amennyiben a Közösség egyik hivatalos nyelvéről van szó.”
11 Az útmutató „Az adminisztratív vezetők testületének általános iránymutatása az EPSO‑versenyvizsgákon használható nyelvekről” című 2. melléklete (a továbbiakban: általános iránymutatás) a következőket ismerteti:
„Megerősítést nyert, hogy az EPSO‑versenyvizsgákon használható nyelvek általános szabályai a következők lesznek:
– Az EPSO honlapjának statikus részei valamennyi hivatalos nyelven megjelennek.
– A versenyvizsga‑felhívások – köztük a nyelvi versenyvizsgák és a bővítéssel kapcsolatos versenyvizsgák felhívásai –, valamint a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat valamennyi hivatalos nyelven megjelenik.
– Valamennyi hivatalos nyelven letehetők a következő vizsgák:
– előválogató tesztek (szövegértési és matematikai‑logikai készséget felmérő tesztek),
– a fordítói versenyvizsgák nyelvi‑szövegelemzési vizsgái,
– a jogász‑nyelvészi versenyvizsgák előzetes fordítói vizsgái,
– a tolmácsolási versenyvizsgák közbenső (számítógépes) tolmácsvizsgái,
– a nyelvi versenyvizsgák készségvizsgái (fordítás, illetve tolmácsolás).
– […]
– Az értékelőközpont kizárólag a pályázók választott második nyelvén – azaz az angol, a francia és a német nyelv valamelyikén – zajlik.
A fentiekhez hasonlóan az EPSO által a szerződéses alkalmazottak számára szervezett kiválasztási eljárások pályázati felhívása szintén valamennyi hivatalos nyelven megjelenik.
A választható második nyelvek körének korlátozása több szempontból is indokolt.
Egyrészt szolgálati érdek, hogy az újonnan felvett munkatársak azonnal képesek legyenek a versenyvizsgában kiírt terület vagy munkakör feladatainak hatékony ellátására, amelyekre felvették őket.
Az intézményeken belül az angol, a francia és a német a legszélesebb körben használt nyelv. Hagyományosan e nyelveken üléseznek az intézmények tagjai, és a házon belüli és kívüli kommunikáció során is e nyelvek használata a leggyakoribb. Mindezt alátámasztják az intézmények fordítószolgálatainál fordítandó forrásnyelvi szövegekre vonatkozó statisztikák is.
Az intézmények belső és külső kommunikációjában szükséges nyelvekre tekintettel a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdése szerinti kiválasztási kritériumok egyikeként az említett három nyelv valamelyikének kielégítő ismeretét kell előírni, és valódi munkaszituáció szimulálásával vizsgálni. E három nyelv valamelyikének felvételkori ismerete nem helyettesíthető a személyzeti szabályzat 45. cikknek (2) bekezdése szerinti harmadik nyelv ismeretével.
Másrészt a versenyvizsgák későbbi szakaszaiban használható nyelvek körének korlátozását az érintett vizsgák jellege is indokolja. Az intézmények kinevezésre jogosult hatóságai a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően úgy határoztak, hogy módosítják a kiválasztási eljárásokat, és 2010‑től készségalapú értékelési módszereket vezetnek be, amelyek segítségével pontosabban megállapítható, képesek lesznek‑e a pályázók majdani feladataik ellátására.
A gyakorlati életben elvárható teljesítmény számos tudományos kutatás szerint értékelőközpontban vizsgálható a legjobban, amelyben valódi munkaszituációkat szimulálnak. A világszerte elterjedt értékelőközpont modell a leghatékonyabb értékelési módszernek számít. A pályafutás időtartamára, valamint az intézmények közötti mobilitás mértékére való tekintettel az ilyen jellegű értékelés rendkívüli fontosságú. A keresett kompetenciák értékelésére a kinevezésre jogosult hatóságok által megállapított kompetenciakeret segítségével több különböző, megfelelő feladatot választunk ki. A pályázók méltányos értékelése érdekében, valamint azért, hogy a pályázók közvetlenül tudjanak kommunikálni értékelőikkel és a gyakorlatban részt vevő többi pályázóval, e módszer csak akkor alkalmazható, ha az értékelőközpontra vagy egy mindenki által ismert közvetítő nyelven, vagy – bizonyos körülmények között – a versenyvizsga egyedüli fő nyelvén kerül sor. Az előbbi esetben a közvetítő nyelvet a pályázók által a legnagyobb valószínűséggel ismert nyelvek közül kell kiválasztani.
Mindazonáltal mindent meg kell tenni a pályázókkal szembeni megkülönböztetés elkerülésére, ezért mindenkit a második nyelvén kell vizsgáztatni. Fontos tehát, hogy ez a második nyelv valamelyik mindenki által ismert közvetítő nyelv legyen, ezért kell a választható második nyelvek körét korlátozni. Mivel házon belül továbbra is a fenti hagyományos nyelvek használata jellemző, ezt a nyelvet az angol, a francia és a német nyelv közül kell kiválasztani. Az értékelőközpontban nem a pályázók nyelvtudását értékeljük, a vizsgák letételéhez bőven elegendő kielégítő szinten ismerni a második nyelvként választható három nyelv valamelyikét (összhangban a személyzeti szabályzat 28. cikkében előírt minimumkövetelményekkel). A fent ismertetett valós szolgálati igényekre való tekintettel ez az elvárt nyelvismeret semmiképpen nem nevezhető aránytalannak.
Az angol, a francia és a német nyelv egyikének a versenyvizsgák későbbi szakaszaiban választott második nyelvként történő használata nem jelent megkülönböztetést semmilyen anyanyelvű pályázóval szemben, és nem is korlátozza az anyanyelvhasználatot. Az, hogy a pályázók kötelesek második nyelvként az első nyelvüktől (rendszerint az anyanyelvüktől vagy valamely azzal egyenértékű nyelvtől) eltérő nyelvet (az angol, a francia vagy a német nyelv valamelyikét) választani, méltányos összehasonlításukat biztosítja. Megjegyzendő továbbá, hogy a második nyelv kielégítő ismerete mindenekelőtt a pályázók személyes erőfeszítésének kérdése.
Ez az elvárás a valós szolgálati szükségletekre való tekintettel mindenképpen arányos. A választható második nyelvek körét az európaiak jelenlegi nyelvismerete szerint korlátozzuk. Nemcsak arról van szó, hogy az angol, a francia és a német nyelv több európai uniós tagállam nyelve, hanem egyúttal ez a három leggyakrabban beszélt idegen nyelv is. E nyelveket tanulják a legtöbben idegen nyelvként, és e nyelvek elsajátítását tartja a közvélemény a leghasznosabbnak. Úgy tűnik tehát, hogy a tényleges szolgálati elvárások jól igazodnak a pályázóktól elvárható nyelvi készségekhez, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a készségvizsgákon nem a szigorú értelemben vett nyelvismeretet (a nyelvtani, helyesírási vagy szókincsbeli hibákat) kérjük számon. A második nyelvek körének az angol, a francia vagy a német nyelvre történő korlátozása tehát nem jelent aránytalan akadályt azok számára, akik részt kívánnak venni a versenyvizsgákon. Sőt, a rendelkezésre álló információk szerint nagyban megegyezik az emberek szokásaival és elvárásaival.
Azt, hogy a második nyelvek körének korlátozása a versenyvizsga bizonyos szakaszaiban arányos, és nem képez megkülönböztetést, a vonatkozó statisztikák is alátámasztják. A 2005. évi nagy általános EUR‑25 AD és AST tisztviselői versenyvizsgákon például a pályázók 11 hivatalos nyelv közül választhatták ki második nyelvüket, és a legtöbben az angol, a francia és a német nyelvet választották. A 2010. évi reform utáni versenyvizsga‑statisztikákból nem látszik, hogy bármilyen előnyben lennének azon országok állampolgárai, amelyekben a hivatalos nyelv az angol, a francia vagy a német. A 2010. évi AD‑versenyvizsgák statisztikái szerint még mindig jelentős számú pályázó választja második nyelveként ezt a három nyelvet.
Ugyanezen okokból észszerűnek tűnik előírni, hogy az EPSO‑val való kapcsolattartásra és a tehetségszűrő kitöltésére a pályázók szintén e három nyelv valamelyikét válasszák.
Következésképpen bizonyos vizsgákat – a szolgálati érdekek és a pályázók készségei közötti egyensúlyra törekedve – korlátozott számú európai uniós nyelven kell megtartani, egyrészt azért, hogy a sikeres pályázók olyan nyelvkombinációk megfelelő ismeretével rendelkezzenek, amely lehetővé teszi feladataik hatékony ellátását, másrészt azért, hogy alkalmazni lehessen a teljesítményértékelésen alapuló kiválasztási módszereket. Mivel a versenyvizsga‑felhívás és a pályázati útmutató mind a 24 uniós nyelven megjelenik, és mivel a versenyvizsga első, nagyszabású szakasza az említett 24 – anyanyelvként választott – nyelv bármelyikén letehető, úgy tűnik, ily módon méltányos egyensúly valósul meg a szolgálati érdekek, illetve a többnyelvűség és a nyelvi megkülönböztetésmentesség elve között.
Ezért az EPSO igazgatótanácsa által elfogadott nyelvhasználati szabályozáson belül az adott esettől függően kell választani, az intézmények azon igényének megfelelően, hogy olyan pályázókat vehessenek fel, akik azonnal képesek lesznek feladataik ellátására.
Két általános eset fordulhat tehát elő:
– Az egyik azoknak az általános és speciális profiloknak az esete, amelyeknél a fő kiválasztási szempont – az általános készségek mellett – valamely meghatározott szakterületen vagy munkakörben szerzett szakértelem vagy tapasztalat. Itt a legfontosabb követelmény az, hogy a pályázó képes legyen többnyelvű környezetben dolgozni és kommunikálni, tehát a kiválasztási eljárás során választható európai uniós nyelvek körének korlátozását indokolja az az elvárás, hogy az érintettnek ismernie kell az intézményekben leggyakrabban használt nyelveket.
– A másik azon profilok esete, amelyeknél különösen egy vagy több nyelv ismerete fontos, ilyenek például a nyelvi profilok, illetve más olyan profilok, amelyeknél a kiválasztási eljárást nyelvenként szervezzük. Itt – a fenti első esetben említett általános készségek értékelése mellett – a többi, speciális készségekre vonatkozó vizsgát a szóban forgó nyelveken kell megszervezni.
Ugyanakkor a fenti megközelítés alkalmazása mellett is fontos, hogy a versenyvizsgákon használható nyelvek számának korlátozásáról az egyes versenyvizsgák esetében egyedi megfontolások alapján kell dönteni, tekintettel az intézményeknek a szóban forgó profilokra vonatkozó konkrét igényeire.”
12 2014. március 13‑án az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/276/14 nyílt versenyvizsga kiírását (HL 2014. C 74. A, 4. o.). 2014. november 6‑án az EPSO az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette az európai adatvédelmi biztos számára adatvédelmi területen tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/294/14 nyílt versenyvizsga kiírását (HL 2014. C 391. A, 1. o.). Ezek azok a versenyvizsga‑kiírások, amelyek megsemmisítésére a jelen kereset irányul (a továbbiakban együttesen: megtámadott kiírások).
13 Valamennyi megtámadott kiírás bevezető részében szerepel, hogy azoknak az útmutató a „szerves részét” képezi.
14 A megtámadott kiírásokban szereplő versenyvizsgákra bocsátás követelményei körében e kiírások megkövetelik az Unió egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretét – és ezt a nyelvet jelölik meg a versenyvizsga „első nyelveként” –, valamint minden pályázó által az angol, a francia, illetve a német nyelv közül kiválasztandó valamely második nyelv kielégítő ismeretét, amelyet a versenyvizsga „második nyelveként” jelölnek meg, továbbá amely tekintetében pontosítják, hogy kötelezően el kell térnie az adott pályázó által első nyelvként kiválasztott nyelvtől (a megtámadott kiírások III. részének 2.3 pontja).
15 A megtámadott kiírások III. részének 2.3 pontja pontosításokkal szolgál a második nyelv kiválasztásának a kizárólag a fent említett három nyelvre történő korlátozására vonatkozóan. Az EPSO/AD/276/14. számú nyíltversenyvizsga‑kiírás e tekintetben a következőket tartalmazza:
„Az [2012. november 27‑i Olaszország kontra Bizottság (C‑566/10 P, EU:C:2012:752)] ítélettel összhangban az uniós intézmények ezen versenyvizsga keretében meg óhajtják indokolni, hogy miért korlátozzák a választható második nyelvet az Unió hivatalos nyelvei közül meghatározott számú nyelvekre.
Ezért tájékoztatjuk a pályázókat, hogy a választható második nyelveket a szolgálat érdekeinek megfelelően határoztuk meg, amelynek értelmében az újonnan felvett munkatársaknak azonnal munkavégzésre késznek kell lenniük, valamint képesnek arra, hogy a napi munkájuk során hatékonyan kommunikáljanak. Ellenkező esetben az intézmények megfelelő működése komolyan sérülhetne.
Az uniós intézmények által a belső kommunikációban használatos nyelvek, valamint a külső kommunikációhoz és az iratkezeléshez szükséges nyelvek terén, az uniós intézmények bevált gyakorlata alapján, továbbá figyelembe véve a szolgálatok külső kommunikációval és iratkezeléssel kapcsolatos szükségleteit is, az angol, a francia és a német nyelv a legelterjedtebb. Ezenkívül az Unióban az angol, francia és német a legelterjedtebb második nyelv, és e nyelveket tanulják a legtöbben második nyelvként. Ezt a jelenlegi oktatási és szakmai szabványok is alátámasztják, amelyek alapján az uniós intézmények álláshelyeire pályázókkal szemben tényleges elvárás, hogy e nyelvek közül legalább egyet beszéljenek. Ezért a szolgálati érdek és a pályázók képességei között egyensúlyt teremtve és egyúttal a jelen versenyvizsga különleges területét figyelembe véve indokolt a vizsgákat e három nyelven megszervezni annak érdekében, hogy valamennyi pályázó függetlenül attól, hogy melyik az első hivatalos nyelve, képes legyen e három hivatalos nyelv közül legalább egyet a munkanyelv szintjén használni. A speciális készségek értékelése ily módon lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy a pályázók képességét olyan környezetben mérjék fel, ahol azonnal ahhoz nagyon hasonló körülmények között kell teljesíteniük, mint amilyenekkel munkavégzésük során találkozhatnak.
Ugyenezen okokból ismertetjük, hogy csökkentjük azon nyelvek számát, amelyen a pályázók és az intézmény közötti kommunikáció zajlik, ideértve azt a nyelvet is, amelyen a pályázatot be kell nyújtani. Ez a követelmény egyébiránt biztosítja az összehasonlítás egységességét, és azt, hogy a pályázók ellenőrizhessék saját pályázati anyagukat.
Ezenfelül annak érdekében, hogy valamennyi pályázó egyenlő bánásmódban részesüljön, minden pályázó, beleértve azokat is, akiknek első hivatalos nyelve e három nyelv közül kerül ki, köteles a vizsgát az e három nyelv közül választott második nyelven letenni.
Ezek a rendelkezések nem érintik a harmadik munkanyelvnek a személyzeti szabályzat 45. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő későbbi elsajátítását.”
16 Az EPSO/AD/294/14. számú nyíltversenyvizsga‑kiírás lényegében ugyanezeket a pontosításokat tartalmazza.
17 Az EPSO/AD/276/14. számú versenyvizsga‑kiírás IV. része számítógépes „előválogató tesztek” megszervezését írja elő. A következő készségeket mérő vizsgákról van szó: szövegértési készség (az a) teszt), matematikai‑logikai készség (a b) teszt), absztrakciós készség (a c) teszt) és helyzetmegítélési készség (a d) teszt). A kiírás ezen részének 3. pontjában az áll, hogy az a) és a c) teszt nyelve a versenyvizsga első nyelve, míg a d) teszt nyelve a versenyvizsga második nyelve.
18 Az EPSO/AD/294/14. számú versenyvizsga‑kiírás IV. része is előírja előválogató tesztek megszervezését. A következő készségeket mérő vizsgákról van szó: szövegértési készség (az a) teszt), matematikai‑logikai készség (a b) teszt) és absztrakciós készség (a c) teszt). A kiírás ezen részének 3. pontjában az áll, hogy az a) és a c) teszt nyelve a versenyvizsga első nyelve.
19 Az EPSO/AD/294/14. számú versenyvizsga‑kiírás V. része meghatározza a képzettség alapján történő kiválasztás versenyvizsgára bocsátási eljárását. Ez a rész előírja, hogy az általános és speciális követelmények vizsgálata, valamint a képzettség alapján történő kiválasztás először a pályázó által a pályázati adatlapon megadott nyilatkozatok alapján történik. A pályázók által az általános és speciális követelményekre vonatkozó kérdésekre adott válaszok alapján megállapítják, hogy az adott pályázó – az EPSO/AD/294/14. számú kiírás III. címében foglaltakkal összhangban – megfelel‑e a versenyvizsgára bocsátás valamennyi követelményének. Ezt követően a versenyvizsgára bocsátás követelményeinek megfelelő pályázók közül a vizsgabizottság kiválasztja azokat, akiknek a képzettsége (különösen oklevelei és szakmai tapasztalata) a leginkább megfelel az EPSO/AD/294/14. számú kiírásban leírt munkakörök jellegének és a kiválasztási szempontoknak. Erre a kiválasztásra kizárólag a pályázók által a „tehetségszűrő” részben tett nyilatkozatok alapján kerül sor, az EPSO/AD/294/14. számú kiírás V. része 1. pontjának b) alpontjában megállapított értékelés szerint.
20 A vizsgabizottság által a képzettség alapján történő kiválasztás keretében figyelembe vett kiválasztási kritériumokat az EPSO/AD/294/14. számú kiírás V. részének 2. pontja a következőképpen határozza meg:
„1. Az európai jog területén szerzett egyetemi oklevél.
2. Egyetemi oklevél adatvédelmi szakiránnyal.
3. A versenyvizsgán való részvételhez szükséges képzettségen és okleveleken felül igazolt adatvédelmi képzés […].
4. A versenyvizsgán való részvételhez szükséges szakmai tapasztalaton felül legalább másfél éves, az európai intézményekben, nemzeti adatvédelmi hatóságnál vagy a nemzeti közigazgatásban szerzett adatvédelmi szakmai tapasztalat.
5. Az adatvédelemre vonatkozó európai joggal kapcsolatos, az Európai Unió Bírósága elé terjesztett vélemények, határozatok vagy következtetések kidolgozása területén szerzett szakmai tapasztalat.
6. Az adatvédelemre vonatkozó előzetes ellenőrzésekkel, konzultációkkal és panaszokkal kapcsolatos jelentések kidolgozása terén szerzett szakmai tapasztalat.
7. Az adatvédelemre vonatkozó európai joggal kapcsolatos vélemények kidolgozása terén szerzett […] szakmai tapasztalat.
8. Annak elemzése céljából végzett vizsgálatok és ellenőrzések terén szerzett szakmai tapasztalat, hogy a személyes adatok feldolgozása megfelel‑e a hatályos szabályozásoknak.
9. A modern információs és kommunikációs technológiák területén szerzett szakmai tapasztalat, amely lehetővé teszi e technológiák adatvédelemre történő alkalmazása hatásának értékelését.”
21 A megtámadott kiírásokkal érintett kiválasztási eljárások utolsó szakasza „értékelőközpontot” jelent (az EPSO/AD/276/14. számú kiírás V. része; az EPSO/AD/294/14. számú kiírás VI. része).
22 Az EPSO/AD/276/14. számú kiírás V. részének 3. pontja szerint az értékelőközpontban használt nyelv a versenyvizsga második nyelve.
23 Az EPSO/AD/294/14. számú kiírás VI. részének 2. pontja szerint az értékelőközpontban a pályázónak három különböző értékelésen kell részt vennie, amelyek az alábbi készségek mérésére irányulnak:
– feladatmegoldó készségek: szövegértési készséget vizsgáló teszt (az a) teszt), matematikai–logikai készséget vizsgáló teszt (a b) teszt) és absztrakciós készséget vizsgáló teszt (a c) teszt) révén,
– speciális készségek: a szakterülettel kapcsolatos készségekről folytatott strukturált interjú (a d) teszt) révén;
– általános készségek: esettanulmány (az e) teszt), csoportgyakorlat (az f) teszt) és strukturált interjú (a g) teszt) révén.
24 Az EPSO/AD/294/14. számú kiírás ugyanezen részének 3. pontja szerint az értékelőközpontban használt nyelv az a)‑c) tesztek esetében a versenyvizsga első, a d)‑g) tesztek esetében a versenyvizsga második nyelve.
Az eljárás és a felek kérelmei
25 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 23‑án benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság előterjesztette a keresetet a T‑353/14. sz. ügyben. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az EPSO/AD/276/14. számú versenyvizsga‑kiírást;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
26 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
27 A Törvényszék Hivatalához 2015. január 15‑én benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság előterjesztette a keresetet a T‑17/15. sz. ügyben.
28 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 30‑án benyújtott beadványában a Litván Köztársaság kérte, hogy az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2015. június 1‑jei végzésével megengedte ezt a beavatkozást. A Litván Köztársaság beavatkozási beadványát 2015. július 13‑án nyújtotta be.
29 A T‑17/15. sz. ügyben az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az EPSO/AD/294/14. számú versenyvizsga‑kiírást;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
30 A Litván Köztársaság támogatja az Olasz Köztársaságnak a T‑17/15. számú ügyben megtámadott kiírás megsemmisítésére irányuló kérelmeit.
31 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére;
– rendelje el, hogy a Litván Köztársaság maga viseli saját költségeit.
32 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy határozott, hogy a jelen ügyekben megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesíti. A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy írásban válaszoljon bizonyos kérdésekre. A Bizottság a felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tett.
33 A 2015. március 17‑i tárgyaláson – amelyen a Litván Köztársaság nem vett részt – a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.
A jogkérdésről
34 Miután a felek a tárgyaláson előadták ezzel kapcsolatos álláspontjukat, a Törvényszék úgy határoz, hogy – az eljárási szabályzat 68. cikkének megfelelően – az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesíti a jelen ügyeket.
35 Keresete alátámasztására az Olasz Köztársaság a következő hét jogalapra hivatkozik: az első, az EUMSZ 263., az EUMSZ 264. és az EUMSZ 266. cikk megsértésére alapított jogalap; a második, az EUMSZ 342. cikk, valamint a módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 1. és 6. cikkének megsértésére alapított jogalap; a harmadik, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 18. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének, az 1. rendelet 1. és 6. cikkének, a személyzeti szabályzat 1.d cikke (1) és (6) bekezdésének, 27. cikke második bekezdésének és 28. cikke f) pontjának, valamint a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap; a negyedik, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap; az ötödik, a hatáskörrel való visszaélésre, valamint a „versenyvizsga‑kiírások jellegét és célját érintő lényeges rendelkezéseknek”, különösen a személyzeti szabályzat 1.d cikke (1) és (6) bekezdésének, 27. cikke második bekezdésének, 28. cikke f) pontjának, 34. cikke (3) bekezdésének, és 45. cikke (1) bekezdésének, továbbá az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap; a hatodik, az EUMSZ 18. cikknek és az EUMSZ 24. cikk negyedik bekezdésének, az Alapjogi Charta 22. cikkének, az 1. rendelet 2. cikkének, valamint a személyzeti szabályzat 1.d. cikke (1) és (6) bekezdésének megsértésére alapított jogalap; és a hetedik, az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének, az 1. rendelet 1. és 6. cikkének, a személyzeti szabályzat 1.d cikke (1) és (6) bekezdésének, 28. cikke f) pontjának, III. melléklete 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának, valamint az arányosság elvének megsértésére, továbbá „a tények elferdítésére” alapított jogalap.
36 Meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság jogalapjaival a megtámadott kiírásokkal érintett versenyvizsgák nyelvhasználati szabályainak két – az Olasz Köztársaság szerinti módon a megtámadott kiírásokkal létrehozott – részét vitatja. Így tehát a megtámadott kiírások azon rendelkezéseit vitatja, amelyek egyrészt az említett versenyvizsgák második nyelvének megválasztását, másrészt a pályázók és az EPSO közötti levelezés során használható nyelveket az angol, a francia és a német nyelvre korlátozzák.
37 Mielőtt az Olasz Köztársaság által hivatkozott jogalapok tükrében megvizsgálnánk a megtámadott kiírások általa vitatott két részének jogszerűségét, meg kell vizsgálni a Bizottság által az ellenkérelmekben a jelen keresetekkel szemben felhozott – bár nem formális úton előterjesztett ‑elfogadhatatlansági kifogást.
Elfogadhatóság
38 A Bizottság ellenkérelmeiben úgy érvel, hogy az Olasz Köztársaság az adott ügyben nem vette figyelembe az iránymutatásnak – amelynek a megtámadott kiírások III. része csupán a végrehajtását jelenti – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét, és hogy az Olasz Köztársaság sem elsődlegesen, sem másodlagosan nem vitatta az említett iránymutatást. Az Olasz Köztársaság kifogásait ezért mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, „mivel az iránymutatást nem kifogásolta kellő időben”.
39 Az Olasz Köztársaság válaszaiban előadja, hogy mind az iránymutatás, mind az útmutató olyan belső aktusok, amelyek az EUMSZ 263. cikk értelmében nem tartoznak az önállóan megtámadható jogi aktusok egyik kategóriájába sem. E tekintetben az útmutató szerinte nem különbözik az azt megelőző „versenyvizsga‑tájékoztatótól”. Így ezeknek szerinte csak akkor lesz jogilag kötelező tartalma, ha ténylegesen egy versenyvizsga‑kiírás részévé válnak. Közelebbről, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában nem adták meg az ott közzétett útmutató jogi alapját, jóllehet ez a tájékoztatás az azonnali kötelező joghatásokat kiváltó másodlagos jogi aktusok esetében elengedhetetlen lenne. Megállapítja, hogy a kérdéses rendelkezések a rájuk hivatkozó versenyvizsga‑kiírásoktól függetlenül nem rendelkeznek jogilag kötelező erővel.
40 Az iránymutatásban egyébként ugyanis az szerepel, hogy csupán „általános szabály”, hogy a pályázók második nyelvét az angol, a francia és a német közül kell kiválasztani. Az Olasz Köztársaság ezért arra a következtetésre jut, hogy mivel a kiírással érintett versenyvizsga nyelvhasználati szabályait a kiírás határozza meg, azt nem vitathatja az iránymutatás megsemmisítése iránti kérelemmel.
41 A Bizottság viszonválaszaiban előadja, hogy az Olasz Köztársaság által említett kritériumok kizárólag formai szempontokra vonatkoznak, és egyáltalán nem kapcsolódnak a megtámadott kiírások joghatásaihoz. Hangsúlyozza, hogy a versenyvizsgák nyelvhasználati szabályainak csupán egyetlen jogilag kötelező, a megtámadott kiírásoktól teljesen független szabályozása létezik, méghozzá az, amelyik az iránymutatásban és az útmutatóban szerepel. A megtámadott kiírások az iránymutatás „szigorú végrehajtására irányulnak”, és nem csupán „megerősítik [az utóbbi] „rendelkezéseit”.
42 A Törvényszék a Bizottság által az ellenkérelmekben előadott, valamint a viszonválaszokban és a tárgyaláson kifejtett érvelésből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság által ismertetett elfogadhatatlansági kifogás azon az előfeltevésen alapul, hogy a megtámadott kiírások az útmutatót és az iránymutatást megerősítő, illetve azokat pusztán végrehajtó aktusoknak minősülnek. A Bizottság által ismertetett érvelésre adandó válaszhoz következésképpen meg kell vizsgálni az említett dokumentumok jellegét és hatályát.
Az útmutató és az iránymutatás jellegéről és hatályáról
43 A tárgyaláson az Olasz Köztársaság úgy érvelt, hogy az útmutató és az iránymutatás csupán olyan közleményeknek minősülnek, amelyek csupán a kibocsátójukkal, vagyis az EPSO‑val szemben bírnak kötelező hatállyal, és annak diszkrecionális jogkörét korlátozzák. Az Olasz Köztársaság egyébiránt azt állította, hogy ha azt kellene megállapítani, hogy az útmutató és az iránymutatás az EPSO által szervezett versenyvizsgákra általános és absztrakt módon alkalmazandó, kötelező szabályokat ír elő, akkor olyan hatóság által elfogadott jogi aktusokról lenne szó, amely nem rendelkezik hatáskörrel ilyen szabályok megállapítására.
44 A Bizottság a maga részéről a tárgyaláson közelebbről is kifejtette, hogy az EPSO az útmutató és az iránymutatás elfogadása révén valamennyi uniós intézményt képviselve a 2012. november 27‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontja értelmében egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokat írt elő az általa szervezett versenyvizsgákon használható második nyelv megválasztását illetően. Az EPSO a fenti jogi aktusokat a személyzeti szabályzat 29. és 30. cikke, valamint III. melléklete alapján fogadta el, amelyek kijelölik számára a versenyvizsga‑eljárások szervezésére irányuló hatáskört. Az említett dokumentumok egyébként az intézmények nyelvi szükségleteinek pillanatnyi megítélését tükrözik.
45 Az útmutató és az iránymutatás tanulmányozását követően a Törvényszék a Bizottsággal egyezően arra az álláspontra helyezkedik, hogy azokból megállapítható, milyen szempontok vonatkoznak az EPSO által szervezett versenyvizsgák második nyelvének, valamint a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció nyelvének megválasztására. Az útmutatóból ugyanis levezethető, hogy a nyelvek kiválasztását az uniós intézmények által a belső és külső kommunikációban, valamint az iratkezelésben követett gyakorlatra, a szolgálati érdekre, továbbá a versenyvizsga‑szervezéshez és a pályázók értékeléséhez kapcsolódó szükségletekre tekintettel kell megítélni (lásd a fenti 5. pontot).
46 Ugyanez igaz az iránymutatásra is, amelyben konkrétan a szolgálati érdekre, az uniós intézmények gyakorlatára, szervezeti egységei tényleges szükségleteire, a vizsgáknak a pályázók lehető legjobb értékelését biztosító jellegére, általánosságban az európaiak nyelvismeretére, és végül az EPSO által korábban szervezett versenyvizsgákon a pályázók által választott nyelvekre tesz utalást (lásd a fenti 11. pontot).
47 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a fent említett dokumentumok nem szorítkoznak e szempontok felsorolására. Az útmutatóban és az iránymutatásban foglalt rendelkezések egy sor olyan megfontolást tartalmaznak, amelyek szerint az EPSO által szervezett versenyvizsgákon használható második nyelv, valamint a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció során használható nyelv az angolra, a franciára és a németre korlátozódik. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy ezek a megfontolások azon nyelvhasználati szabályokra utalnak, amelyeket főszabály szerint ezekre a versenyvizsgákra kellene alkalmazni, ha az útmutatóban és az iránymutatásban foglalt szempontok – konkrét versenyvizsga‑eljárásokra való utalás nélkül – az említett dokumentumok elfogadásának időpontjában kerülnének alkalmazásra.
48 Következésképpen a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a fenti 47. pontban említett megfontolásokra tekintettel az útmutatót és az iránymutatást úgy kell értelmezni, hogy azok kötelező szabályokat állapítanak meg az EPSO által szervezett valamennyi versenyvizsga nyelvhasználati szabályaira.
49 E rendelkezés ily módon történő értelmezésének nem lehet helyt adni. Az ítélkezési gyakorlat szerint annak megítélésekor, hogy a kérdéses dokumentumok ilyen kötelező szabályok előírására irányulnak‑e, a dokumentumok tartalmát kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. május 20‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑258/06, EU:T:2010:214, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanis önmagában az, hogy egy közleményt közzétesznek, de nem írnak elő benne konkrét vagy új kötelezettségeket, nem elegendő annak megállapításához, hogy a közlemény kötelező joghatásokat kiváltó aktusnak minősül (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. május 20‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑258/06, EU:T:2010:214, 31. pont).
50 Márpedig az említett dokumentumok szövegéből kitűnik, hogy azok közzététele révén az EPSO nem határozott végleges jelleggel az általa szervezendő valamennyi versenyvizsga nyelvhasználati szabályairól. A fenti 47. pontban említett megfontolások ellenére ugyanis az útmutató és az iránymutatás az adott versenyvizsga nyelvhasználati szabályairól való döntést kifejezetten fenntartja a versenyvizsga‑kiírás számára, és azt a kapcsolódó eljárás megindításakor fogadják el.
51 Az útmutató 1.3 pontjában így valóban az áll, hogy második nyelvként és a pályázati anyag nyelveként „csak az angol, a francia vagy a német nyelvet lehet választani”. Az is szerepel azonban benne, hogy ez abban az esetben van így, „amennyiben a versenyvizsga‑felhívás másképp nem rendelkezik” (lásd a fenti 3. és 4. pontot).
52 Az iránymutatás is hasonlóan fogalmaz. Jóllehet az szerepel benne, hogy a versenyvizsgákon használható második nyelv, valamint a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció során használható nyelv az angol, a francia és a német, ám azt is tartalmazza, hogy még ebben az összefüggésben is „a versenyvizsgákon használható nyelvek számának korlátozásáról az egyes versenyvizsgák esetében egyedi megfontolások alapján kell dönteni, tekintettel az intézmények [...] konkrét igényeire” (lásd a fenti 11. pontot). Ezért nem állapítható meg, hogy a szóban forgó dokumentumok az adott ügyben az ítélkezési gyakorlat értelmében vett konkrét vagy új kötelezettségeket írnak elő (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. május 20‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑258/06, EU:T:2010:214, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Másfelől a fenti 47. pontban említett megfontolások semmiképpen nem értelmezhetők úgy, hogy az EPSO által szervezett valamennyi versenyvizsgára vonatkozó nyelvhasználati szabályokat írnak elő, mivel egyik rendelkezés sem ruház az EPSO‑ra vagy az adminisztratív vezetők testületére általánosan alkalmazandó nyelvhasználati szabályok előírására vagy ezzel kapcsolatban olyan elvi jelentőségű szabályok elfogadására irányuló hatáskört, amelyek csak kivételes esetekben nem vonatkoznak a versenyvizsga‑kiírásokra (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. november 29‑i Birkhoff kontra Bizottság ítélet, T‑10/11 P, EU:T:2011:699, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 E tekintetben – ahogyan ez a jelen ítélet 1. pontjában is szerepel – a 2002/620 határozat 2. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint az EPSO gyakorolja a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és annak III. melléklete alapján a szóban forgó határozatot aláíró intézmények kinevezésre jogosult hatóságaira, valamint az uniós szervek, hivatalok vagy ügynökségek kérelmére azok kinevezésre jogosult hatóságaira átruházott kiválasztási hatásköröket.
55 E rendelkezések, illetve a Bizottság által hivatkozott rendelkezések (lásd a fenti 44. pontot) egyike sem ruházza fel az OHIM‑ot arra irányuló hatáskörrel, hogy a személyzeti szabályzat alapján szervezett versenyvizsgákra a jövőre nézve általános és absztrakt módon alkalmazandó, kötelező szabályokat írjon elő.
56 Igaz, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében az intézmények a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően az EPSO‑ra bízzák a szükséges intézkedések meghozatalának felelősségét annak biztosítására, hogy a tisztviselők kiválasztási eljárásaiban egységes előírásokat alkalmazzanak. Egyrészt azonban az említett cikk (2) bekezdésének a) pontjában az szerepel, hogy az EPSO kiválasztási eljárásokkal kapcsolatos feladatai a nyílt versenyvizsgák szervezésére és az egyes intézmények kérésére az intézmények által szervezett belső versenyvizsgákhoz való technikai támogatás nyújtására korlátozódnak. Másrészt meg kell állapítani, hogy a fent említett rendelkezés alapján az EPSO‑ra csak arra irányuló felelősség ruházható, hogy egységes előírások alkalmazására irányuló intézkedéseket hozzon, nem pedig hogy általános és absztrakt módon alkalmazandó, kötelező szabályokat fogadjon el. Mindenesetre még ha feltételezzük is, hogy ez így van, a Bizottság sem a beadványaiban, sem a tárgyaláson nem tett utalást olyan intézményi aktusra, amellyel az intézmények a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően az EPSO‑ra bízták volna annak felelősségét, hogy az általa szervezett versenyvizsgák nyelvhasználati szabályaira vonatkozóan általános és absztrakt módon alkalmazandó, kötelező szabályokat fogadjon el.
57 Bár a fenti 54–56. pontban említett rendelkezések nem ruházzák fel az EPSO‑t az általa szervezett versenyvizsgák nyelvhasználati szabályaira vonatkozó, kötelező szabályok megállapítására irányuló hatáskörrel, ez nem gátolja meg az EPSO‑t abban, hogy az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság biztosítása érdekében olyan aktusokat fogadjon el és tegyen közzé, amelyek – mint például az útmutató és az iránymutatás – annak kimondására irányulnak, hogy az EPSO hogyan kívánja egyes helyzetekben az e rendelkezések által ráruházott mérlegelési jogkört gyakorolni. Mindazonáltal az EPSO‑t csak annyiban kötik ezek a dokumentumok, amennyiben nem térnek el az EPSO feladatait meghatározó, általános hatályú szabályoktól, és amennyiben az elfogadásukkal nem mond le arról, hogy a különböző versenyvizsgák szervezésekor gyakorolja az uniós intézmények és szervek – például nyelvi – szükségleteinek mérlegelésére irányuló hatáskörét (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. március 8‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑431/14 P, EU:C:2016:145, 69. és 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 A fentiek összességére tekintettel azt kell megállapítani, hogy az útmutatót és az iránymutatást úgy kell értelmezni, hogy az legfeljebb olyan közleménynek minősül, amely a 2012. november 27‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontja értelmében ismerteti azokat a szempontokat, amelyek alapján az EPSO az általa szervezendő versenyvizsgákon használható nyelvek kiválasztását végzi.
59 E megfontolások tükrében kell a megtámadott kiírások jogi jellegét a jelen kereset elfogadhatóságáról való határozathozatal érdekében megvizsgálni.
A megtámadott kiírások jogi jellegéről
60 A Bizottság szerint – ahogyan ez a fenti 42. pontban is olvasható – a megtámadott kiírások az útmutatót és az iránymutatást megerősítő, illetve azokat pusztán végrehajtó aktusoknak minősülnek.
61 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan ez az EUMSZ 263. cikk első bekezdéséből következik – a megsemmisítés iránti kereset lehetősége nyitva áll valamennyi olyan, az uniós intézmények által elfogadott rendelkezés tekintetében – annak jellegétől vagy formájától függetlenül –, amelynek célja, hogy joghatásokat váltson ki (lásd: 2000. április 6‑i ítélet, Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑443/97, EU:C:2000:190, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azaz amely megváltoztatja a rendelkezés elfogadása előtt fennállt jogi helyzetet (lásd ebben az értelemben: 1995. június 29‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑135/93, EU:C:1995:201, 21. pont).
62 Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikkben előírt bírósági felülvizsgálat nem vonatkozik az olyan jogi aktusokra, amelyek nem váltanak ki kötelező, a jogalanyok érdekeit érintő joghatást, mint amilyenek a megerősítő és a pusztán végrehajtó jogi aktusok (lásd ebben az értelemben: 2012. május 14‑i Sepracor Pharmaceuticals [Ireland] kontra Bizottság végzés, C‑477/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:292, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Konkrétan a megerősítő jogi aktusokat illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely jogi aktus akkor tekintendő egy korábbi egyedi jogi aktust pusztán megerősítő jogi aktusnak, ha a kérdéses jogi aktus semmilyen új elemet nem tartalmaz a korábbi jogi aktushoz képest, és azt nem előzte meg ezen utóbbi jogi aktus címzettje helyzetének a felülvizsgálata (lásd ebben az értelemben: 2001. február 7‑Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 44. pont; 2009. május 6‑i M kontra EMEA ítélet, T‑12/08 P, EU:T:2009:143, 47. pont; 2011. szeptember 15‑i CMB és Christof kontra Bizottság ítélet, T‑407/07, nem tették közzé, EU:T:2011:477, 89. pont). Ez az ítélkezési gyakorlat egyébként az egyedi jogi aktusnak nem tekinthető jogi aktusok esetére is átültethető (lásd ebben az értelemben: 2014. november 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑481/11, EU:T:2014:945, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), például egy rendelet vagy versenyvizsga‑kiírás esetében (lásd: 2015. december 17‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑295/13, nem tették közzé, EU:T:2015:997, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 A pusztán végrehajtó jogi aktusokkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az ilyen jogi aktusok nem keletkeztetnek harmadik személyek vonatkozásában jogokat vagy kötelezettségeket, hanem egy kötelező joghatások kiváltására irányuló korábbi jogi aktus végrehajtásával összefüggésben merülnek fel, miután az utóbbi jogi aktus által előírt norma valamennyi eleme már megállapításra és elfogadásra került (lásd ebben az értelemben: 2008. november 20‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑185/05, EU:T:2008:519, 51. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: Cruz Villalón főtanácsnok Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa (C‑427/12, EU:C:2013:871, 63. pont).
65 Másodszor arra kell emlékeztetni, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a versenyvizsga‑kiírásnak, így a megtámadott kiírásoknak is – amennyiben a versenyvizsga vizsgákon alapul – meg kell határozniuk a vizsgák jellegét és értékelésük módját. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a versenyvizsga‑bizottság számára a versenyvizsga‑kiírás szövege egyszerre jelenti a jogszerűség, illetve a mérlegelési jogkör kereteit. Egyébiránt a versenyvizsga‑kiírás alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó munkakör betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni, érdemes‑e pályázatot benyújtaniuk (lásd: 2015. december 17‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑295/13, nem tették közzé, EU:T:2015:997, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Ezért minden versenyvizsga‑kiírást azzal a céllal fogadnak el, hogy megállapítsák a konkrét versenyvizsga, illetve versenyvizsgák lebonyolítására vonatkozó szabályokat, köztük a kinevezésre jogosult hatóság által rögzített céltól függő szabályozási keretet. Ezen – adott esetben a versenyvizsgák szervezésére vonatkozó általános hatályú szabályoknak megfelelően létrehozott – szabályozási keret irányadó az adott versenyvizsga‑eljárásra a szóban forgó kiírás közzétételének időpontjától kezdve a versenyvizsga sikeres pályázóinak nevét tartalmazó tartaléklista közzétételéig (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑295/13, nem tették közzé, EU:T:2015:997, 50. pont).
67 A fentiekben imént kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott kiírásokhoz hasonló olyan versenyvizsga‑kiírások, amelyek az érintett uniós intézmények, illetve szervek sajátos szükségleteit figyelembe véve alakítják ki egy konkrét versenyvizsga szabályozási keretét, így annak nyelvhasználati szabályait, és ezáltal önálló joghatásokat keletkeztetnek, főszabály szerint nem minősíthetők korábbi jogi aktust megerősítő, illetve pusztán végrehajtó aktusoknak. Jóllehet a kinevezésre jogosult hatóság adott esetben a versenyvizsga‑kiírás elfogadására irányuló feladatköre gyakorlása keretében köteles betartani, illetve alkalmazni a korábbi általános hatályú jogi aktusokban előírt szabályokat, az egyes versenyvizsgák szabályozási keretét ugyanakkor az adott állás, illetve állások betöltéséhez szükséges feltételeket meghatározó konkrét versenyvizsga‑kiírás alakítja ki és pontosítja.
68 Mindenesetre még ha abból is indulunk ki, hogy a versenyvizsga‑kiírások főszabály szerint lehetnek korábbi jogi aktust megerősítő, illetve pusztán végrehajtó jogi aktusok, a jelen ítélet 62. és 63. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következően egy jogi aktus csak abban az esetben minősíthető korábbi jogi aktust megerősítő, illetve pusztán végrehajtó aktusnak, ha a korábbi jogi aktus joghatás kiváltására irányul. Az útmutatóban és az iránymutatásban foglalt rendelkezések esetében azonban – amint a fenti 48–57. pontban kifejtésre került – nem erről van szó.
69 Miként ugyanis a fenti 58. pontban megállapítást nyert, az útmutatót és az iránymutatást úgy kell értelmezni, hogy az legfeljebb olyan közleménynek minősül, amely a 2012. november 27‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑566/10 P, EU:C:2012:752) 91. pontja értelmében ismerteti azokat a szempontokat, amelyek alapján az EPSO az általa szervezendő versenyvizsgákon használható nyelvek kiválasztását végzi.
70 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott kiírások olyan jogi aktusoknak minősülnek, amelyek a szóban forgó versenyvizsgák nyelvhasználati szabályai tekintetében kötelező joghatásokat keletkeztetnek, és ezért megtámadható jogi aktusoknak minősülnek. Az a tény, hogy az EPSO ezek elfogadása során köteles figyelembe venni az útmutatót és az iránymutatást, amelyekre a megtámadott kiírások kifejezetten utalnak (lásd a fenti 13. pontot), nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.
71 Következésképpen el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és le kell folytatni a jelen keresetek érdemi vizsgálatát.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a T‑353/14. és T‑17/15. sz. ügyeket ítélethozatal céljából egyesíti.
2) A Törvényszék megsemmisíti a tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/276/14 nyílt versenyvizsga kiírását és az európai adatvédelmi biztos számára adatvédelmi területen tanácsosi tartaléklista kialakítására irányuló EPSO/AD/294/14 nyílt versenyvizsga kiírását.
3) Az Európai Bizottság saját költségein felül viseli az Olasz Köztársaság részéről felmerült költségeket.
4) A Litván Köztársaság maga viseli a T‑17/15. sz. ügybe való beavatkozásával összefüggésben felmerült saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírás