Language of document : ECLI:EU:T:2016:495

T‑353/14. és T‑17/15. sz. ügyek

(kivonatos közzététel)

Olasz Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Tanácsosok felvételére irányuló nyíltversenyvizsga‑kiírások – A második nyelv három nyelv közül történő kiválasztása – 1. rendelet – A személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése, 27. cikke és 28. cikkének f) pontja – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Arányosság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2016. szeptember 15.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A nyílt versenyvizsgákra alkalmazandó általános rendelkezések – Az uniós jogból eredő kötelezettségeken túlmenő új szabályokat nem tartalmazó jogi aktus – Kizártság

(EUMSZ 263. cikk)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A versenyvizsgán való részvétel második nyelve megválasztásának lehetőségét korlátozó nyíltversenyvizsga‑kiírás – Bennfoglaltság

(EUMSZ 263. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

1.      Annak megítéléséhez, hogy valamely dokumentum kötelező szabályok előírására irányul‑e, annak tartalmát kell megvizsgálni. Önmagában az, hogy egy közleményt közzétesznek, de nem írnak elő benne konkrét vagy új kötelezettségeket, nem elegendő annak megállapításához, hogy a közlemény kötelező joghatásokat kiváltó aktusnak minősül.

A nyílt versenyvizsgákra alkalmazandó, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett általános rendelkezésekről szólva, ideértve az adminisztratív vezetők testületének az EPSO‑versenyvizsgákon használható nyelvekről szóló, ezen általános rendelkezések 2. mellékletét képező általános iránymutatását is: e dokumentumok szövegéből kitűnik, hogy közzétételük révén az EPSO nem határozott végleges jelleggel az általa szervezendő valamennyi versenyvizsga nyelvhasználati szabályairól. Az általános rendelkezések és az iránymutatás az adott versenyvizsga nyelvhasználati szabályairól való döntést ugyanis kifejezetten a versenyvizsga‑kiírás számára tartja fenn, amelyet az adott eljárás megindításakor kell elfogadni. Ezért nem állítható, hogy e szövegek konkrét vagy új kötelezettségeket hoznak létre.

Továbbá, noha az általános rendelkezések és az általános iránymutatás egy sor olyan megfontolást tartalmaz, amelyek szerint az EPSO által szervezett versenyvizsgákon használható második nyelv, valamint a pályázók és az EPSO közötti kommunikáció során használható nyelv az angolra, a franciára és a németre korlátozódik, e megfontolások nem értelmezhetők úgy, hogy az EPSO által szervezett valamennyi versenyvizsgára vonatkozó nyelvhasználati szabályokat írnak elő, mivel semmilyen rendelkezés nem ruházott sem az EPSO‑ra, sem az adminisztratív vezetők testületére általánosan alkalmazandó nyelvhasználati szabályok előírására vagy ezzel kapcsolatban olyan elvi jelentőségű szabályok elfogadására irányuló hatáskört, amelyektől a versenyvizsga‑kiírásokban csak kivételes esetekben lehetne eltérni. E tekintetben semmi nem gátolja az EPSO‑t abban, hogy az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság biztosítása érdekében olyan aktusokat fogadjon el és tegyen közzé, amelyek – mint például az általános rendelkezések és az iránymutatás – annak kimondására irányulnak, hogy az EPSO hogyan kívánja egyes helyzetekben az e rendelkezések által ráruházott mérlegelési jogkört gyakorolni. Mindazonáltal az EPSO‑t csak annyiban kötik ezek a dokumentumok, amennyiben nem térnek el az EPSO feladatait meghatározó, általános hatályú szabályoktól, és amennyiben az elfogadásukkal nem mond le arról, hogy a különböző versenyvizsgák szervezésekor gyakorolja az uniós intézmények és szervek – például nyelvi – szükségleteinek mérlegelésére irányuló hatáskörét.

Következésképpen az általános rendelkezéseket és az iránymutatást úgy kell értelmezni, hogy azok legfeljebb az EPSO által az általa szervezendő versenyvizsgákon használható nyelvek kiválasztásához felhasználni kívánt szempontokat ismertető közleménynek minősülnek.

(lásd: 47., 49., 50., 52., 53., 57., 58. pont)

2.      A megsemmisítés iránti kereset lehetősége nyitva áll valamennyi olyan, az uniós intézmények által elfogadott rendelkezés tekintetében – annak jellegétől vagy formájától függetlenül –, amelynek célja, hogy joghatásokat váltson ki, azaz amely megváltoztatja a rendelkezés elfogadása előtt fennállt jogi helyzetet. Így az EUMSZ 263. cikkben előírt bírósági felülvizsgálat nem vonatkozik az olyan jogi aktusokra, amelyek nem váltanak ki kötelező, a jogalanyok érdekeit érintő joghatást, mint amilyenek a megerősítő és a pusztán végrehajtó jogi aktusok. Közelebbről a megerősítő jogi aktusokat illetően: valamely jogi aktus akkor tekintendő egy korábbi egyedi jogi aktust pusztán megerősítő jogi aktusnak, ha a kérdéses jogi aktus semmilyen új elemet nem tartalmaz a korábbi jogi aktushoz képest, és azt nem előzte meg ezen utóbbi jogi aktus címzettje helyzetének a felülvizsgálata. Ez a meghatározás az egyedi jogi aktusnak nem tekinthető jogi aktusok – például egy rendelet vagy versenyvizsga‑kiírás – esetére is átültethető. A pusztán végrehajtó jogi aktusokról szólva: az ilyen jogi aktusok nem keletkeztetnek harmadik személyek vonatkozásában jogokat vagy kötelezettségeket, hanem kötelező joghatások kiváltására irányuló korábbi jogi aktus végrehajtásával összefüggésben merülnek fel, miután az e korábbi jogi aktus által előírt norma valamennyi eleme már meghatározást és megállapítást nyert.

Minden versenyvizsga‑kiírást azzal a céllal fogadnak el, hogy megállapítsák a konkrét versenyvizsga, illetve versenyvizsgák lebonyolítására vonatkozó szabályokat, köztük a kinevezésre jogosult hatóság által rögzített céltól függő szabályozási keretet. Ezen – adott esetben a versenyvizsgák szervezésére vonatkozó általános hatályú szabályoknak megfelelően létrehozott – szabályozási keret irányadó az adott versenyvizsga‑eljárásra a szóban forgó kiírás közzétételének időpontjától kezdve a versenyvizsga sikeres pályázóinak nevét tartalmazó tartaléklista közzétételéig. Ezért az olyan versenyvizsga‑kiírások, amelyek az érintett uniós intézmények, illetve szervek sajátos szükségleteit figyelembe véve alakítják ki egy konkrét versenyvizsga szabályozási keretét, így annak nyelvhasználati szabályait, és ezáltal önálló joghatásokat keletkeztetnek, főszabály szerint nem minősíthetők korábbi jogi aktust megerősítő, illetve pusztán végrehajtó aktusoknak. Jóllehet a kinevezésre jogosult hatóság adott esetben a versenyvizsga‑kiírás elfogadására irányuló feladatköre gyakorlása keretében köteles betartani, illetve alkalmazni a korábbi általános hatályú jogi aktusokban előírt szabályokat, az egyes versenyvizsgák szabályozási keretét ugyanakkor az adott állás, illetve állások betöltéséhez szükséges feltételeket meghatározó konkrét versenyvizsga‑kiírás alakítja ki és pontosítja.

Következésképpen a második nyelv megválasztásának lehetőségét a nyelvek szűkebb körére korlátozó versenyvizsga‑kiírás olyan jogi aktusnak minősül, amely a szóban forgó versenyvizsga nyelvhasználati szabályai tekintetében kötelező joghatásokat keletkeztet, és ezért megtámadható jogi aktusnak minősül. Az a tény, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) e kiírás elfogadása során köteles figyelembe venni a nyílt versenyvizsgákra alkalmazandó általános rendelkezésekben és az adminisztratív vezetők testületének az EPSO‑versenyvizsgákon használható nyelvekről szóló iránymutatásban megállapított szempontokat, amelyekre e kiírás kifejezetten utal, nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.

(lásd: 61–64., 66., 67., 70. pont)