A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2024. február 22.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az 1215/2012/EK rendelet – A 7. cikk 2. pontja – Joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben – A kár bekövetkezésének helye – A kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő hatástalanító berendezés használata járművön – A vevő lakóhelye és a gyártó székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kötött, e járműre vonatkozó adásvételi szerződés – Az említett jármű átadása és rendeltetésszerű használata a vevő lakóhelye szerinti tagállamban”
A C‑81/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2023. február 15‑én érkezett, 2022. december 15‑i határozatával terjesztett elő az
MA
és
az FCA Italy SpA,
az FPT Industrial SpA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: O. Spineanu‑Matei tanácselnök (előadó), J.‑C. Bonichot és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– MA képviseletében M. Poduschka Rechtsanwalt,
– az FPT Industrial SpA képviseletében A. Wittwer Rechtsanwalt,
– az Európai Bizottság képviseletében S. Noë és L. Wildpanner, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 2. pontjának értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az osztrák illetőségű MA, valamint két olasz társaság, az FCA Italy SpA és az FPT Industrial SpA között ez utóbbiaknak az MA által vásárolt járműbe a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő hatástalanító berendezés beépítéséből eredő kárért való felelőssége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az 1215/2012 rendelet
3 Az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(15) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. […]
(16) Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.”
4 Az 1215/2012 rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza többek között az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszt és a „Különös joghatóság” című 2. szakaszt. E rendelet ezen 1. szakaszában található 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető”.
5 Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szereplő 7. cikkének szövege a következő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:
[…]
2. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;
[…]”.
A 715/2007/EK rendelet
6 A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és ‑karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20‑i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 171., 1. o.) 5. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Tilos a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő hatástalanító berendezések használata. […]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
7 A Krems an der Donauban (Ausztria) lakóhellyel rendelkező MA a feleségével együtt a 2019. március 14‑én megkötött adásvételi szerződéssel lakóautót vásárolt egy németországi székhelyű gépjárműkereskedőtől. A gépjárműnek a vevők részére történő átadására az eladó Salzburgban (Ausztria) található értékesítési raktárán keresztül került sor.
8 Az FCA Italy és az FPT Industrial, két olaszországi székhelyű társaság, e jármű gyártója, illetve motorjának fejlesztője.
9 MA, mivel úgy ítélte meg, hogy az említett jármű motorja a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő, a 715/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében tiltott hatástalanító berendezéssel van felszerelve, keresetet indított a Landesgericht Salzburg (salzburgi regionális bíróság, Ausztria) előtt az FCA Italy és az FPT Industrial ellen jogellenes károkozásért való felelősség megállapítása iránt. MA szerint e bíróság az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja alapján joghatósággal rendelkezett e kereset elbírálására, mivel a káresemény Salzburgban következett be, azon a helyen, ahol az adásvétel a dolog átadásával beteljesedett.
10 A FPT Industrial e bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogást emelt azzal az indokkal, hogy a 2020. július 9‑i Verein für Konsumenteninformation ítéletből (C‑343/19, a továbbiakban: VKI‑ítélet, EU:C:2020:534) kitűnik, hogy ilyen helyzetben a káresemény bekövetkezésének helye az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében abban a tagállamban van, ahol a gépjárművet az eladótól megszerezték. Márpedig az FPT Industrial szerint a lakóautó MA általi megvásárlására Németországban került sor, ahol az adásvételi szerződést a felek aláírták. Ebből következik, hogy a káresemény bekövetkezésének helye Németországban van, így a német bíróságok rendelkeznek joghatósággal az ügy elbírálására.
11 2022. május 31‑i végzésével a Landesgericht Salzburg (salzburgi regionális bíróság) elutasította ezt a kifogást, mivel úgy ítélte meg, hogy MA állításának megfelelően ez utóbbi kára csak a gépjármű Ausztriába történő átadásával következett be.
12 2022. október 3‑i végzésével az Oberlandesgericht Linz (linzi regionális felsőbíróság, Ausztria) helyt adott az FPT Industrial által benyújtott fellebbezésnek, azzal az indokkal, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett joghatósággal az ügy elbírálására, mivel a gépjármű megszerzésének helye az adásvételi szerződés – a felek kölcsönös kötelezettségeinek szempontjából meghatározó aktus – megkötésének helye volt.
13 E végzéssel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) elé.
14 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a VKI‑ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő helyzetektől eltérően a jelen ügyben az adásvételi szerződés megkötésének helye és a járműnek a vevő részére történő átadásának helye nem esik egybe.
15 Az említett bíróság rámutat, hogy az osztrák jogban az ingó dolog tulajdonjogának megszerzése a kötelemkeletkeztető ügyletből (jogcím) és a rendelkezési ügyletből (mód) tevődik össze, és ez utóbbi csak a dolog átadásának időpontjában és helyén valósul meg. Mindazonáltal a nemzeti jognak az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett azon hely, „ahol a káresemény bekövetkezett”, fogalmának értelmezése céljából történő alkalmazása eltérő megoldásokhoz vezetne, és így ellentétes lenne e fogalomnak az uniós jogban érvényesülő önálló jellegével.
16 Egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ha a joghatósági szabályok alkalmazása szempontjából az adásvételi szerződés megkötésének helyét kellene meghatározónak tekinteni, az ellentétes lenne az eljáró bíróság és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 2. pontjának alkalmazását megalapozó jogvita közötti szoros kapcsolat követelményével, mivel az alapeljárás nem mutat releváns kapcsolatot a szerződéskötés Németországban létrejött helyével.
17 Másrészt e bíróság szerint, bár a VKI‑ítéletben a Bíróság a gépjármű „megszerzésének” kritériumát vette alapul a káresemény bekövetkezése helyének meghatározásához, ezen ítélet 30–35. pontjából egy másik fontos kapcsolóelv is kitűnik, amennyiben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kellékhibás gépjármű megszerzéséből eredő értékvesztésben álló kár olyan elsődleges kár, amely nem tisztán vagyoni kár, és amely csak a kellékhibás dolog eladótól történő megszerzésével következik be.
18 Az említett ítéletből tehát arra lehet következtetni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a káresemény bekövetkezésének helye az a hely, ahol a kellékhiba megnyilvánul. Márpedig az említett bíróság szerint, amennyiben a kellékhibás jármű rendeltetésszerű használatára a felperes lakóhelye szerinti tagállamban kerül sor, ezen állam bíróságai joghatósággal bírnak a jogellenes károkozásért való felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására. Ez a következtetés a Bíróságnak az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kimondott elvekkel is összeegyeztethető.
19 Ugyanis, noha a káresemény bekövetkezése ezen rendelkezés szerinti helyének meghatározásához a kár bekövetkezésének helyét kell alapul venni, ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy különös kritériumok amellett szólhatnak, hogy a káresemény bekövetkezésének helye eleve a felperes lakóhelye szerinti tagállamban van, ami forum actorist eredményez. Ez a helyzet többek között azon keresetek esetében, amelyek a tájékoztató elkészítésére vonatkozó kötelezettség megsértésén, a kérelmező lakóhelye szerinti tagállamban fennálló törvényes tájékoztatási kötelezettség megsértésén vagy a befektetési és kártipikus számlák vezetéséhez kapcsolódó káron alapulnak. A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keresi a választ, hogy ugyanezen az alapon az a hely is tekinthető‑e a káresemény bekövetkezése helyének, ahol a valamely dolog működőképességét érintő kellékhiba megnyilvánul.
20 E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a[z 1215/2012] rendelet 7. cikkének 2. pontját, hogy a [715/2007] rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tiltott hatástalanító berendezéssel ellátott dízelmotornak az A tagállamban (a jelen esetben: Olaszországban) letelepedett kifejlesztője ellen jogellenes károkozás miatt indított kártérítési kereset esetében a kár bekövetkezése helyének
a) a szerződéskötés helye,
b) a jármű átadásának helye
vagy
c) a kárt okozó kellékhiba megnyilvánulásának helye és így a jármű rendeltetésszerű használatának helye
minősül abban az esetben, ha a járművet a B tagállamban (a jelen esetben: Ausztriában) lakóhellyel rendelkező felperes a C tagállamban (a jelen esetben: Németországban) letelepedett harmadik személytől vásárolta?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
21 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a jármű gyártója által a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő tiltott hatástalanító berendezéssel az első tagállamban állítólagosan felszerelt jármű egy második tagállamban kötött adásvételi szerződés tárgyát képezte, és azt a vevő részére egy harmadik tagállamban adták át, ahol azt rendeltetésszerűen használta, a kár bekövetkezése e rendelkezés értelmében vett helyének a szerződéskötés helye, vagy e jármű átadásának helye, vagy pedig e jármű használatának helye minősül.
22 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy mivel az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezi a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o. és HL 2011. L 124., 47. o.), és annak helyébe lép, amely pedig a polgári és kereskedelmi ügyekben az új tagállamoknak az ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) helyébe lépett, a Bíróság által az utóbbi jogi aktusok rendelkezései tekintetében adott értelmezés az 1215/2012 rendeletre is irányadó, amennyiben ezek a rendelkezések „egyenértékűnek” tekinthetők. Ez a helyzet egyfelől az említett egyezmény és a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjával, másfelől az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjával (VKI‑ítélet, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolásához egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontjában előírt különös joghatósági szabályt, amely lehetővé teszi a felperes számára, hogy a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos keresetét annak a helynek a bírósága előtt indítsa, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, önállóan és szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. március 10‑i BMA Nederland ítélet, C‑498/20, EU:C:2022:173, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 E különös joghatósági szabály azon alapul, hogy különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok között, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróságok számára való biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2022. március 10‑i BMA Nederland ítélet, C‑498/20, EU:C:2022:173, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 A jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben ugyanis a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra (2022. július 18‑i BMA Nederland ítélet, C‑498/20, EU:C:2022:173, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a „hely […], ahol a káresemény bekövetkezett” fogalma egyaránt utal a kár bekövetkezésének helyére és az e kárt okozó esemény bekövetkezésének helyére, ezért a felperes választásától függően az alperes mind az egyik, mind a másik hely bírósága előtt perelhető (VKI‑ítélet, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jelen ügyben az alapeljárás felei nem értenek egyet a kár bekövetkezése helyének meghatározását illetően.
28 E tekintetben – elsősorban – a Bíróság már kimondta, hogy különbséget kell tenni egyrészt a kárt okozó eseményből közvetlenül fakadó első kár – amely kár bekövetkezésének a helye megalapozhatja az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja szerinti joghatóságot –, másrészt pedig azon későbbi hátrányos következmények között, amelyek nem alapozhatják meg az e rendelkezés szerinti joghatóságot (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítélet, C‑451/18, EU:C:2019:635, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 A Bíróság ily módon megállapította, hogy az olyan kár, amely annak az eredetileg elszenvedett kárnak a közvetett következménye, amely a bekövetkezett kár közvetlen károsultjait képező más személyeket egy attól eltérő helyen érte, mint ahol a közvetett károsult a későbbiekben kárt szenvedett, az említett rendelkezés alapján nem alapozhatja meg a joghatóságot (2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítélet, C‑451/18, EU:C:2019:635, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A Bíróság ezen ítélkezési gyakorlat fényében minősítette a VKI‑ítélet 29–31. pontjában a gépjárműnek a vevő által fizetett vételára és annak valós értéke közötti, a kipufogógáz‑kibocsátási értékekre vonatkozó adatokat manipuláló szoftver telepítése miatti különbségből adódó leértékelődésében álló kárt „elsődleges kárnak”, mivel e kár nem állt fenn a jármű végső vevő általi megvásárlása előtt, nem pedig a más személyek által eredetileg elszenvedett kár közvetett következményének.
31 Ezen ítélet 32–34. pontjában a Bíróság azt is megállapította, hogy az ilyen kár nem tisztán vagyoni kár, mivel nem a károsult vagyonát közvetlenül érintő kárról van szó, hanem a károsult által megszerzett és kellékhibásnak talált jármű belső értékcsökkenésének megfelelő vagyoni kárról.
32 A jelen ügyben, amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, nem állítják, hogy az alapeljárás felperese által hivatkozott kár jellege és minősítése eltérne a VKI‑ítélet tárgyát képező kártól.
33 Másodsorban, ami az alapügyben szereplőhöz hasonló vagyoni kár bekövetkezésének helyét illeti, a Bíróság a VKI‑ítélet 30., 31. és 35. pontjában megállapította, hogy az csak a kellékhibás jármű adásvételekor, e jármű valós értékénél magasabb áron történt megszerzése folytán keletkezett. A Bíróság ennélfogva azt a választ adta a kérdést előterjesztő bíróság által az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben feltett kérdésre, hogy az 1215/2012 rendelet 7 . cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy járműbe valamely tagállamban a gyártó a kipufogógáz‑kibocsátási értékekre vonatkozó adatokat manipuláló szoftvert jogellenesen telepített e jármű harmadik személy által másik tagállamban történt megszerzése előtt, úgy a kár bekövetkezésének helye ez utóbbi tagállamban van, mivel ez az a hely, ahol a terméket megvásárolták.
34 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal arra keresi a választ, hogy hol található az ilyen jármű vevője által elszenvedett kár bekövetkezésének helye abba n az esetben, ha – a VKI‑ítélet alapjául szolgáló ügytől eltérően – két különböző tagállam lehet az a tagállam, amelyben e járművet megszerezték. Az alapügyben ugyanis egyfelől az adásvételi szerződés megkötésére, másfelől pedig e gépjármű átadására és rendeltetésszerű használatára különböző tagállamokban került sor.
35 A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben lényegében arra vár választ, hogy a kellékhibás jármű megszerzésének helye, és ebből következően az a hely, ahol az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett, a VKI‑ítéletben értelmezett „káresemény bekövetkezett”, annak a helynek felel‑e meg, ahol a gépjármű adásvételi szerződést megkötötték, vagy ahol azt a végső vevőnek átadták, vagy pedig ahol azt rendeltetésszerűen használták.
36 Ami először is az adásvételi szerződés megkötésének helyét illeti, az önmagában nem lehet meghatározó a megszerzés helyének ilyen összefüggésben történő megállapítása szempontjából.
37 A gépjármű gyártóinak jogellenes károkozásért való felelősségének megállapítása ugyanis főszabály szerint a gépjármű tiltott berendezéssel való felszerelésében álló jogellenes cselekmény fennállásán, a vevő által fizetett ár és a jármű valós értéke közötti különbözetben álló káron, valamint a jogellenes cselekmény és e kár közötti okozati összefüggés megállapításán alapul, és e tekintetben az említett gépjármű megszerzésének módja nem releváns. Ennélfogva a felrótt magatartás és a hivatkozott kár mértékének vizsgálata szempontjából nem tűnik elengedhetetlennek azon adásvételi szerződés tartalmának elemzése, amely alapján a károsult e gépjárművet megszerezte. Következésképpen a megfelelő igazságszolgáltatás és a hatékony eljárásszervezés követelménye az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, jogellenes károkozásért való felelősség megállapítása iránti keresettel összefüggésben nem követeli meg a joghatóságnak az adásvételi szerződés megkötésének helye szerinti bíróság számára történő biztosítását.
38 Másodszor, mivel a jelen ügyben hivatkozott kár nem minősül tisztán vagyoni kárnak, amint az a jelen ítélet 32. pontjából kitűnik, az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett azon hely, „ahol a káresemény bekövetkezett”, sem feltétlenül azonos azzal a hellyel, ahol a károsult vevő által a kellékhibás gépjárműért fizetett ár és a gépjármű valós értéke közötti különbözet megfizetésére vonatkozó kötelezettség keletkezett. Ugyanis a joghatóságnak az azon hely szerinti bíróság számára történő biztosítása, ahol a pénzügyi veszteség a felperes vagyonát végeredményben terhelte, csak tisztán vagyoni kár esetén bizonyul relevánsnak (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑i Universal Music International Holding ítélet, C‑12/15, EU:C:2016:449, 30–32. pont), ami az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben nem áll fenn.
39 Harmadszor és utolsósorban, ami azt a kérdést illeti, hogy a kellékhibás jármű megszerzésének helye, és következésképpen a kár bekövetkezésének az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett, a VKI‑ítéletben értelmezett helye annak a helynek felel‑e meg, ahol a járművet a végső vevőnek átadták, emlékeztetni kell arra, hogy a 2009. július 16‑i Zuid‑Chemie ítélet (C‑189/08, EU:C:2009:475) 27. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a kár megvalósulásának helye az a hely, ahol a károkozó esemény kiváltja károsító hatásait, vagyis az a hely, ahol ténylegesen megvalósul a hibás termékkel okozott kár.
40 Ezen ítélkezési gyakorlatra, valamint a jelen ítélet 36–39. pontjában kifejtett indokokra tekintettel meg kell állapítani, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – egyfelől az adásvételi szerződés aláírására, másfelől pedig a gépjármű átadására és használatára különböző tagállamokban került sor, e gépjármű megszerzésének helye, és így a kár bekövetkezésének az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontja értelmében vett, a VKI‑ítéletben értelmezett helye az a hely, ahol az említett járművet érintő hiba, azaz a tiltott berendezés beépítése – vagyis a kárt okozó esemény – megnyilvánul, és károsító hatásait kiváltja a végső vevővel szemben, tehát az a hely, ahol a járművet átadták.
41 Ez az értelmezés megfelel az e rendelet (15) preambulumbekezdésében említett, a joghatósági szabályok kiszámíthatóságára irányuló célkitűzésnek, mivel a Bíróság által a VKI‑ítélet 36. pontjában már megállapítottaknak, vagyis annak folyományaként, hogy a tagállamok egyikében működő gépjárműgyártónak, amely más tagállamokban forgalomba hozandó járműveken végez tiltott manipulációkat, észszerűen számítania lehet arra, hogy ezen államok bíróságai előtt indulnak ellene keresetek, meg kell állapítani, hogy az ilyen gyártónak ugyanígy számítania kell arra, hogy azon tagállamok bíróságai előtt perelhető, ahol a forgalmazott járműveket átadták a végső vásárlóknak.
42 Mindemellett a kellékhibás gépjármű használatának helye nem lehet releváns a kár bekövetkezése helyének meghatározása szempontjából. Egyrészt az átadás helyétől eltérően az ilyen kritérium nem felel meg a kiszámíthatóság célkitűzésének, másrészt pedig, amint az a fenti megfontolásokból kitűnik, meg kell állapítani, hogy a kár a gépjármű megszerzésével, azaz a jelen esetben annak átadásával nyilvánul meg.
43 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a jármű gyártója által a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő tiltott hatástalanító berendezéssel az első tagállamban állítólagosan felszerelt jármű egy második tagállamban kötött adásvételi szerződés tárgyát képezte, és azt a vevő részére egy harmadik tagállamban adták át, a kár bekövetkezésének e rendelkezés értelmében vett helye ez utóbbi tagállamban van.
A költségekről
44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló , 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját
a következőképpen kell értelmezni:
amennyiben a jármű gyártója által a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát csökkentő tiltott hatástalanító berendezéssel az első tagállamban állítólagosan felszerelt jármű egy második tagállamban kötött adásvételi szerződés tárgyát képezte, és azt a vevő részére egy harmadik tagállamban adták át, a kár bekövetkezésének e rendelkezés értelmében vett helye ez utóbbi tagállamban van.
Aláírások