Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. február 22.(1)
C‑603/22. sz. ügy
M. S.,
J. W.,
M. L.;
a Prokurator Rejonowy w Słupsku,
D. G. (M. B. és B. B. képviseletére kinevezett eseti gondnok)
részvételével
(a Sąd Rejonowy w Słupsku [słupski kerületi bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2016/800/EU irányelv – A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékok – A 2016/800 irányelv 4. cikke – A tájékoztatáshoz való jog – A 2016/800 irányelv 6. cikke – Ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog – A bizonyítékok elfogadhatósága”
I. Bevezetés
1. Az Európai Unióban a büntetőeljárások elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A kölcsönös bizalom erősítése érdekében azonban az Európai Unió egy sor minimum harmonizációs irányelvet fogadott el bizonyos jogok ilyen eljárásokban történő védelmére.(2)
2. A jelen ügy alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy pontosítsa a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek vonatkozásában alkalmazandó egyes jogokat.
3. A kérdéseket a Sąd Rejonowy w Słupsku (słupski kerületi bíróság, Lengyelország) terjesztette a Bíróság elé három személlyel, M. S.‑sel, J. W.‑vel és M. P.‑vel szemben felhozott vádakon alapuló ügyben. E személyek mind kiskorúak voltak a nyomozás megindításakor, de (legalább együk) az eljárás során betöltötte a 18. életévét.
4. A kérdést előterjesztő bíróság a büntetőeljárás alá vont gyermekek jogairól szóló 2016/800/EU irányelv(3) több rendelkezésének értelmezését kéri, a 2013/48/EU irányelvvel(4) (az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog), a 2012/13/EU irányelvvel (a tájékoztatáshoz való jog) és a 2016/343/EU irányelvvel(5) (az ártatlanság vélelme és a tárgyaláson való jelenlét joga) összefüggésben.(6)
II. A tényállás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
5. A Prokurator Rejonowy w Słupsku (słupski kerületi ügyész, Lengyelország) a kérdést előterjesztő bíróság előtt vádat emelt M. S. ellen, egy üdülőközpontban, 2021 decembere és 2022 januárja közötti időszakban elkövetett többrendbeli magánlaksértés miatt. Ehhez hasonlóan J. W.‑vel és M. P.‑vel szemben ugyanazon bűncselekmény egyrendbeli elkövetése miatt emeltek vádat. A bűncselekmények elkövetésekor mindhárom vádlott 17 éves volt.
6. A rendőrség nem tájékoztatta M. S.‑t arról a jogáról, hogy a kihallgatáson ügyvéd legyen jelen, sem pedig arról, hogy joga van betekinteni az ügy irataiba. Hasonlóképpen, a rendőrség nem tette lehetővé M. S. anyja számára, hogy a fia kihallgatásán részt vegyen, és megtagadta tőle a nyomozás menetéről vonatvaló tájékoztatást.
7. A rendőrségi kihallgatáson, amelyről nem készítettek audiovizuális felvételt, M. S. számos önmagára terhelő tényt tárt fel az üdülőközpontban történtek részletes bemutatása során. Az ügyészség ezt követően az üdülőközpontban elkövetett egyrendbeli magánlaksértésről többrendbeli magánlaksértésre módosította az M. S.‑sel szembeni vádat.
8. A kihallgatás végén a rendőrség egy, a büntetőeljárás során rá vonatkozó általános jogokról és kötelezettségekről szóló iratot adott át M. S.‑nek. M. S. aláírta az iratot, de annak terjedelme és összetettsége miatt nem olvasta el annak tartalmát.
9. Hasonlóan jártak el J. W.‑vel és M. P.‑vel szemben is. M. S.‑től eltérően e két vádlott szülei számára lehetővé tették, hogy a gyermekeik a kíséretükben vegyenek részt a kihallgatáson. Egyebekben mindkét ügyben az M. S.‑sel szembeni eljáráshoz nagyon hasonló lépésekre került sor, kivéve az egyrendbeli magánlaksértés vádját, amelyet velük szemben nem módosítottak.
10. Az eljárás tárgyalást megelőző szakaszában nem került sor a gyanúsítottak egyéni értékelésére.
11. A vádlottakra vonatkozó vádiratokat az ügyészség 2022. május 31‑én írta alá és küldte meg a kérdést előterjesztő bíróságnak. Mivel a vádlottaknak nem volt meghatalmazott védője, mindegyikük számára a kérdést előterjesztő bíróság rendelt ki védőt.
12. Mindegyik vádlott védője kérte, hogy a vádlottak tárgyalást megelőző nyilatkozatait hagyják figyelmen kívül, arra hivatkozva, hogy a bizonyítékot jogszabály megsértésével, ügyvéd jelenléte nélküli rendőrségi kihallgatása során szerezték meg, noha ügyvéd részvétele kötelező volt. Álláspontjuk szerint az így megszerzett bizonyíték nem szolgálhat a tényállás megállapításának alapjául.
13. A kérdést előterjesztő bíróság mindegyik esetben helyt adott e kérelmeknek, és mint elfogadhatatlanokat elutasította az ügyész arra irányuló kérelmeit, hogy a vádlottak által a nyomozás során, ügyvéd jelenléte nélkül tett nyilatkozatokat bizonyítékként elfogadják.
14. M. P. az eljárás bírósági szakaszában, 2022 augusztusában töltötte be 18. életévét. Védője kérte, hogy a képviseletét továbbra is elláthassa, és a kérdést előterjesztő bíróság helyt adott az említett kérelemnek. Nem áll rendelkezésre pontos információ arról, hogy J. W. és M. S. az eljárás során az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztését megelőzően betöltötték‑e 18. életévüket.
15. A kérdést előterjesztő, egyesbíróként eljáró bíróság amellett, hogy a 2016/800 irányelv értelmezésére vonatkozó, a tárgyalást megelőző szakasz lefolytatásának módjával kapcsolatos kérdéseket terjesztett a Bíróság elé, az alapeljárást megelőző események alapján a bírói függetlenségre vonatkozó kérdéseket is előzetes döntéshozatalra utalt.
16. Amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kifejti, ugyanaz a bíró egy másik ügyben 2021. november 29‑i végzésében helyt adott egy másik bíró kizárása iránti kérelemnek, amely az uniós joggal és az emberi jogok európai egyezményével (EJEE) ellentétes összetételű bírósággal kapcsolatos bizalmatlanságon alapult. A végzést azzal indokolták, hogy az említett másik bírót a 2018 után bevezetett, a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország) közreműködésével zajló eljárás keretében nevezték ki.
17. A słupski kerületi ügyész erre válaszul értesítette a gdański regionális ügyészt (Lengyelország) a kérdést előterjesztő bíróság bírája által hozott végzésről, aki erről tájékoztatta a rendes bíróságok bírái fegyelmi biztosának helyettesét, akit e tisztségre az igazságügyi miniszter nevezett ki, a helyettes pedig értesítette az igazságügyi minisztert. A hivatkozott értesítési láncolat eredményeként a kérdést előterjesztő bíróság bíráját M. S., J. W. és M. P. tárgyalását megelőzően, 2022. február 9‑től 2022. március 8‑ig ideiglenesen felfüggesztették tisztségéből.
18. A fenti körülményekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] 6. cikkének (1), (2) bekezdését, (3) bekezdésének a) pontját és (7) bekezdését, valamint 18. cikkét a (25), (26) és (27) preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy a 18. életévét be nem töltött gyanúsított személlyel szembeni vádemelés időpontjától kezdve az eljáró hatóságoknak hivatalból biztosítaniuk kell a gyermek számára a védőhöz való jogot, ha nem rendelkezik választott védővel (mivel a gyermek vagy a szülői felelősség gyakorlója saját maga nem gondoskodott ilyen segítségről), valamint biztosítaniuk kell a védő részvételét a tárgyalást megelőző szakasz olyan cselekményeiben, mint a kiskorú gyanúsítottkénti kihallgatása, és hogy e rendelkezésekkel ellentétes a kiskorú kihallgatására irányuló cselekmény védő távollétében való elvégzése?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] (16), (30), (31) és (32) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (6) és (8) bekezdését, hogy a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokban semmilyen körülmények között nem lehet eltérni az ügyvédi képviselet indokolatlan késedelem nélküli igénybevételétől, és hogy az irányelv 6. cikkének (8) bekezdése értelmében az ügyvédi képviselethez való jog alkalmazásától ideiglenesen csak a tárgyalást megelőző szakaszban és csak a 6. cikk (8) bekezdésének a) és b) pontjában szigorúan meghatározott olyan körülmények esetén lehet eltérni, amely körülményeket kifejezetten meg kell állapítani a kihallgatás ügyvédi jelenlét hiányában történő lefolytatásáról szóló, főszabály szerint megtámadható határozatban?
3) Az első és második kérdés valamelyikére (vagy mindkét kérdésre) adott igenlő válasz esetén – úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] fent említett rendelkezéseit, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint:
a) a [büntetőeljárásról szóló törvény] 301. cikkének második mondata, amely szerint a gyanúsítottat csak kérelmére kell kirendelt védő jelenlétében kihallgatni, és nem akadálya a kihallgatásnak, ha a védő nem jelenik meg a gyanúsított kihallgatásán;
b) a [büntetőeljárásról szóló törvény] 79. cikkének 3. §‑a, amely szerint a 18. életévét be nem töltött személy (a [büntetőeljárásról szóló törvény] 79. cikke 1. §‑ának 1. pontja) esetében a védő jelenléte csak a tárgyaláson és azokon az üléseken kötelező, amelyeken a vádlott részvétele kötelező, azaz a bírósági eljárás szakaszában?
4) Úgy kell‑e értelmezni az első és második kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az irányelvek elsőbbségének és közvetlen hatályának elvét, hogy azok feljogosítják (vagy kötelezik) a [2016/800 irányelv] hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot és valamennyi állami hatóságot arra, hogy mellőzze a nemzeti jognak az irányelvvel ellentétes, a harmadik kérdésben említettekhez hasonló rendelkezéseinek alkalmazását, és következésképpen – az átültetési időszak lejártára tekintettel – a nemzeti szabály helyett az irányelv fentiekben említett közvetlenül hatályos rendelkezéseit alkalmazza?
5) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] 2. cikkének (1) és [(3)] bekezdésével, valamint (11), (25) és (26) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1), (2), (3) és (7) bekezdését, valamint 18. cikkét a [2013/48 irányelv] 13. cikkével és (50) preambulumbekezdésével együtt, hogy a tagállam hivatalból biztosít jogi segítséget a büntetőeljárás azon gyanúsítottjai vagy vádlottjai számára, akik az eljárás alá vonás időpontjában gyermekkorúak voltak, azonban később betöltötték a 18. életévüket, e segítségnyújtás pedig az eljárás jogerős befejezéséig kötelező?
6) Az ötödik kérdésre adott igenlő válasz esetén, úgy kell‑e értelmezni az irányelv fent említett rendelkezéseit, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a [büntetőeljárásról szóló törvény] 79. cikke 1. §‑ának 1. pontja, amely szerint a büntetőeljárásban a vádlottnak csak 18. életévének betöltéséig kell védővel rendelkeznie?
7) Úgy kell‑e értelmezni az ötödik kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az irányelvek elsőbbségének és közvetlen hatályának elvét, hogy azok feljogosítják (vagy kötelezik) a [2016/800 irányelv] hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot és valamennyi állami hatóságot arra, hogy mellőzzék a nemzeti jog irányelvvel ellentétes, ötödik kérdésben említettekhez hasonló rendelkezéseinek alkalmazását, és hogy alkalmazzák a nemzeti jog[nak a büntetőeljárásról szóló törvény] 79. cikkének 2. §‑ához hasonló rendelkezéseit az irányelvnek megfelelő (uniós joggal összhangban álló) értelmezés során, azaz arra, hogy a védő hivatalból történő kirendelését fenntartsa azon vádlott esetében, aki a vele szembeni vádemelés időpontjában nem töltötte be a 18. életévét, azonban később az eljárás során betöltötte azt, és akivel szemben a büntetőeljárás az eljárás jogerős befejezéséig tart, feltéve, hogy ez a védekezést megnehezítő körülményekre tekintettel szükséges, vagy hogy az átültetési időszak lejártára tekintettel a nemzeti szabály helyett az irányelv fentiekben említett közvetlenül hatályos rendelkezéseit alkalmazzák?
8) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] (18), (19) és (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1)–(3) bekezdését, valamint a [2012/13 irányelv] (19) és (26) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (2) bekezdését, hogy az illetékes hatóságoknak (ügyészség, rendőrség) legkésőbb a gyanúsított rendőrség vagy más illetékes hatóság általi első hivatalos kihallgatása előtt haladéktalanul tájékoztatniuk kell a gyanúsítottat, egyúttal pedig a szülői felelősség gyakorlóját az eljárás tisztességes voltának megőrzéséhez elengedhetetlen jogokról, valamint az eljárás során azon eljárási lépésekről, köztük különösen a védő kiskorú gyanúsított részére történő kirendelésére vonatkozó kötelezettségről és a védőnek a kiskorú vádlott részére a kirendelhető védők jegyzékéből történő kirendelése (védő hivatalból történő kirendelése) elmulasztásának következményeiről, amelynek során a kiskorú gyanúsítottak tekintetében ezt a tájékoztatást a kiskorú korának megfelelő egyszerű és közérthető nyelven kell megadni?
9) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/343 irányelv] (31) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) és (2) bekezdését a [2012/13 irányelv] 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjával és (2) bekezdésével együtt, hogy a büntetőeljárást kiskorú gyanúsított/vádlott részvételével folytató tagállami hatóságoknak közérthető és a gyanúsított korának megfelelő módon kell tájékoztatniuk a gyanúsított gyermeket a hallgatáshoz való jogról és az önvádra való kötelezés tilalmáról?
10) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] (18), (19) és (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1)–(3) bekezdését, valamint a [2012/13 irányelv] (19) és (26) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (2) bekezdését, hogy a fentiekben említett rendelkezésben említett követelményeknek nem felel meg az, hogy közvetlenül a kiskorú gyanúsított kihallgatása előtt bocsátják rendelkezésre az általános tájékoztatót anélkül, hogy figyelembe vennék a 2016/800 irányelv alkalmazásából eredő egyes jogokat, és ennek során e tájékoztatót a szülői felelősség gyakorlójának mellőzésével csak a védő nélkül eljáró gyanúsított részére bocsátják rendelkezésre, és e tájékoztatót a gyanúsított korának nem megfelelő nyelven fogalmazzák meg?
11) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelv] (26) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 18. és 19. cikkét, valamint a [2013/48 irányelv] (50) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (2) bekezdését a [2016/343 irányelv] 10. cikkének (2) bekezdésével és (44) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével együtt, hogy a gyanúsított által azon rendőrségi kihallgatás során tett vallomások tekintetében, amelyre ügyvéd távollétében és anélkül került sor, hogy a gyanúsítottat megfelelően tájékoztatták volna a jogairól, a szülői felelősség gyakorlója pedig megkapná a jogokra és az eljárások lefolytatásának általános szempontjaira vonatkozó azon tájékoztatást, amelyhez a gyermeknek a hivatkozott irányelv 4. [cikkével] összhangban joga van; e rendelkezések feljogosítják (vagy kötelezik) a fentiekben említett irányelv hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot és valamennyi állami hatóságot arra, hogy a gyanúsítottat/vádlottat a lehető legnagyobb mértékben ugyanolyan helyzetbe hozza, mint amelyben akkor lenne, ha a jogsértések nem következtek volna be, így arra, hogy hagyja figyelmen kívül e bizonyítékot, különösen abban az esetben, amikor az ilyen kihallgatás során szerzett terhelő információkat az adott személy elítéléséhez kívánták felhasználni?
12) Úgy kell‑e tehát értelmezni a tizenegyedik kérdésben megjelölt rendelkezéseket, valamint az elsőbbség és a közvetlen hatály elvét, hogy azok arra kötelezik a fentiekben említett irányelvek hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot és valamennyi más állami hatóságot, hogy mellőzze a nemzeti jog fentiekben említett irányelvekkel ellentétes olyan rendelkezéseit, mint a [büntetőeljárásról szóló törvény] 168a. cikke, amely szerint a bizonyíték nem minősíthető elfogadhatatlannak kizárólag azon az alapon, hogy azt az eljárási szabályok megsértésével vagy a [büntető törvénykönyv] 1. cikkének 1. §‑ában említett bűncselekmény elkövetésével szerezték meg, kivéve, ha a bizonyítékot a köztisztviselő hivatali kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban emberölés, szándékos testi sértés vagy jogellenes fogvatartás révén szerezték meg?
13) Úgy kell‑e értelmezni a [2016/800 irányelvnek] az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdését, valamint az uniós jog tényleges érvényesülésének elvét, hogy az ügyésznek az igazságszolgáltatásban részt vevő, jogállamiságot érvényesítő, és ennek során a tárgyalás előtti szakaszért felelő hatóságként a tárgyalás előtti szakaszban a fentiekben említett irányelv hatálya alá tartozó ügyekben biztosítania kell a hatékony jogvédelmet, és hogy az uniós jog hatékony érvényesítése során az ügyésznek garantálnia kell saját függetlenségét és pártatlanságát?
14) Az [első–tizenkettedik] kérdés bármelyikére adott igenlő válasz esetén, és különösen a tizenharmadik kérdésre adott igenlő válasz esetén – úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését (a hatékony jogvédelem elvét) az EUSZ 2. cikkel, különösen a jogállamiság tiszteletben tartásának a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (2021. december 21‑i Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie és Tribunalul Bihor ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034) értelmezett elvével összefüggésben, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített bírói függetlenségnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117) értelmezett elvét, hogy azokkal – azon lehetőség miatt, hogy közvetett nyomás gyakorolható a bírákra, és e tekintetben a legfőbb ügyész kötelező érvényű utasításokat adhat az alacsonyabb rangú ügyészeknek – ellentétes az ügyészség igazságügyi miniszterhez hasonló végrehajtó szervtől való függőségét érzékeltető szabályozás, valamint az olyan nemzeti szabályozás is, amely az uniós jog alkalmazása terén korlátozza a bíróság és az ügyészség függetlenségét, különösen:
a) az ustawa z dnia 27 lipca 2001 roku o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény) 130. cikkének 1. §‑a, amely az ügyész azon kötelezettségével összefüggésben, hogy jelentést tegyen az olyan esetről, amelyben a bíróság az uniós jogot alkalmazva ítélkezik, lehetővé teszi az igazságügyi miniszter számára, hogy a fegyelmi bíróság határozatának meghozatalára rendelkezésre álló, egy hónapnál rövidebb határidő lejárta előtt azonnali hatállyal felfüggessze a bíró tevékenységét abban az esetben, ha a bíró által elkövetett, az uniós jog közvetlen alkalmazásában megnyilvánuló cselekmény jellegére tekintettel az igazságügyi miniszter úgy ítéli meg, hogy ezt a bíróság tekintélye vagy az alapvető szolgálati érdekek teszik szükségessé;
b) az ustawa z dnia 28 stycznia 2016 roku Prawo o prokuraturze (az ügyészségről szóló, 2016. január 28‑i törvény) 1. cikkének 2. §‑a, 3. cikke 1. §‑ának 1. és 3. pontja, 7. cikkének 1–6. és 8. §‑a, valamint 13. cikkének 1. és 2. §‑a, amelyek tartalma és együttes értelmezése azt mutatja, hogy a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő és a legfőbb ügyészi szervnek tekinthető igazságügyi miniszter az alacsonyabb beosztású ügyészeknek az uniós jog közvetlen alkalmazását korlátozó vagy akadályozó módon is kötelező erejű utasításokat adhat?”
19. A słupski kerületi ügyész, a cseh és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.
20. 2023. november 15‑én tárgyalást tartottak, amelynek során a lengyel kormány és a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
III. Jogi háttér
21. A 2016/800 irányelv 2. cikkének (1) és (3) bekezdése a következők szerint határozza meg az irányelv hatályát:
„(1) Ezt az irányelvet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre kell alkalmazni. Ezt az irányelvet annak végső megállapításáig kell alkalmazni, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette‑e a bűncselekményt, beleértve adott esetben a büntetéskiszabást és a fellebbezés elbírálását is.
[…]
(3) Az 5. cikk[(7)], a 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja[(8)], valamint a 15. cikk[(9)] kivételével, a szülői felelősség gyakorlójára vonatkozó rendelkezések tekintetében, ez az irányelv, vagy ennek egyes rendelkezései alkalmazandók azokra az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett személyekre, akikkel szemben akkor indult eljárás amikor még gyermekek voltak, de azóta betöltötték a 18. életévüket, és ennek az irányelvnek, vagy egyes rendelkezéseinek alkalmazása az eset összes körülményeinek fényében – ideértve az érintett személy érettségét és kiszolgáltatottságát – megfelelő. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen irányelvet az érintett személyre a 21. életévének betöltését követően már nem alkalmazzák.”(10)
22. A 2016/800 irányelv 4. cikke szabályozza a tájékoztatáshoz való jogot:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy amikor a gyermekeket tájékoztatják arról, hogy a büntetőeljárásban gyanúsítottak vagy vádlottak, haladéktalanul tájékoztassák őket a 2012/13/EU irányelvnek megfelelő jogaikról és az eljárások lefolytatásának általános szempontjairól.
A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a gyermekeket tájékoztassák az ezen irányelvben foglalt jogokról. Az említett tájékoztatást a következők szerint kell megadni:
a) amint a gyermeket tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott, haladéktalanul tájékoztatást kell kapnia:
i. a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatásához való jogról, az 5. cikkben foglaltak szerint;
ii. az ügyvédi támogatáshoz való jogról, a 6. cikkben foglaltak szerint;
iii. a magánélet védelméhez való jogról, a 14. cikkben foglaltak szerint;
iv. azon jogáról, hogy az eljárás bizonyos – bírósági meghallgatástól eltérő – szakaszaiban elkísérheti a szülői felelősséget gyakorló személy, a 15. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint;
v. a költségmentességhez való jogról, a 18. cikkben foglaltak szerint;
b) az eljárás lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában tájékoztatást kell kapnia:
i. az egyéni értékeléshez való jogról, a 7. cikkben foglaltak szerint;
ii. az orvosi vizsgálathoz való jogról, ideértve az orvosi ellátáshoz való jogot, a 8. cikkben foglaltak szerint;
iii. a szabadságelvonás korlátozásához és alternatív intézkedések alkalmazásához való jogról, ideértve a fogva tartás időszakonkénti felülvizsgálatához való jogot, a 10. és a 11. cikkben foglaltak szerint;
iv. a bírósági meghallgatásokon a szülői felelősség gyakorlója általi kísérethez való jogról, a 15. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint;
v. a tárgyaláson való jelenlét jogáról, a 16. cikkben foglaltak szerint;
vi. a hatékony jogorvoslathoz való jogról, a 19. cikkben foglaltak szerint;
c) a szabadságelvonással egyidejűleg a szabadságelvonás esetén alkalmazandó különleges bánásmódhoz való jogról, a 12. cikkben foglaltak szerint.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás írásban, szóban vagy mindkét módon, egyszerű és közérthető nyelven történjen, és hogy az átadott információkat a nemzeti jog által előírt jegyzőkönyvezési eljárással rögzítsék.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy amikor a gyermekeknek a 2012/13/EU irányelvnek megfelelően jogokról szóló írásbeli tájékoztatót bocsátanak rendelkezésére, ez a tájékoztató hivatkozást tartalmaz az ezen irányelv szerinti jogaikról.”
23. A 2016/800 irányelv 6. cikke szabályozza az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot:
„(1) A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekeknek a 2013/48/EU irányelvnek megfelelően joguk van ügyvédi segítség igénybevételéhez. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése és különösen ezen cikk sem érinti ezt a jogot.
(2) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a gyermekek e cikkel összhangban ügyvédi támogatást kapjanak annak érdekében, hogy ténylegesen érvényesíteni tudják a védelemhez való jogot.
(3) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a gyermekek indokolatlan késedelem nélkül ügyvédi támogatást kapjanak, amint tudomásukra jut, hogy gyanúsítottak vagy vádlottak. A gyermekek számára mindenképpen ügyvédi támogatást kell biztosítani az alábbi időpontok közül a legkorábbiban:
a) a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásukat megelőzően;
b) a (4) bekezdés c) pontjával összhangban bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozati vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor;
c) a szabadságelvonást követően indokolatlan késedelem nélkül;
d) amennyiben büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságra idézték be, az említett bíróság előtti megjelenés előtt kellő időben.
(4) Az ügyvédi támogatás az alábbiakra terjed ki:
a) a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeknek joga legyen az őket képviselő ügyvéddel négyszemközt találkozni és kommunikálni, ideértve a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatás előtti időszakot is;
b) a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek a kihallgatásuk során ügyvédi támogatást kapjanak, és hogy az ügyvéd ténylegesen részt tudjon venni a kihallgatáson. Az ilyen részvételre a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban kerül sor, feltéve, hogy ezen eljárások nem sértik az érintett jogok tényleges gyakorlását vagy lényegét. Amennyiben az ügyvéd részt vesz a kihallgatáson, ezt a nemzeti jog által előírt jegyzőkönyvezési eljárással rögzíteni kell;
c) a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek ügyvédi támogatást kapjanak legalább a következő nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmények során, amennyiben a nemzeti jog ilyen cselekményekről rendelkezik, és amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott köteles megjelenni vagy megjelenése megengedett e cselekményeken:
i. felismerésre bemutatás;
ii. szembesítés;
iii. bizonyítási kísérlet.
(5) A tagállamok tiszteletben tartják az ezen irányelv alapján biztosított, ügyvédi támogatás igénybevételéhez való jog gyakorlása során a gyermekek és az ügyvédjük közötti kommunikáció bizalmas jellegét. E kommunikáció magában foglalja a találkozókat, a levelezést, a telefonbeszélgetéseket, valamint a nemzeti jog alapján engedélyezett egyéb kommunikációs formákat.
(6) Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, a tagállamok eltérhetnek a (3) bekezdéstől, amennyiben az ügyvédi támogatás nem arányos az ügy körülményei fényében, figyelembe véve az állítólagos bűncselekmény súlyosságát, az ügy összetettségét, valamint az ilyen bűncselekmény esetében meghozható intézkedéseket, mindvégig kiemelt figyelmet fordítva a gyermek mindenek fölött álló érdekére.
A tagállamok mindenképpen ügyvédi támogatást biztosítanak a gyermekek számára az alábbi esetekben:
a) amennyiben az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában a gyermeket azzal a céllal állítják illetékes bíróság vagy bíró elé, hogy a fogvatartásáról döntsenek; valamint
b) a fogvatartás ideje alatt.
A tagállamok azt is biztosítják, hogy a szabadságtól való megfosztás nem szabható ki büntetésként, kivéve, ha a gyermek olyan ügyvédi támogatásban részesült, amely lehetővé tette a gyermek védelemhez való jogának tényleges gyakorlását, és ez a segítség mindvégig rendelkezésére állt a bírósági tárgyalások során.
(7) Abban az esetben, amikor a gyermek számára ezen irányelv alapján ügyvédi támogatást kell biztosítani, de nincsen jelen ügyvéd, az illetékes hatóságoknak észszerű időtartamra el kell halasztaniuk a gyermek kihallgatását vagy a (4) bekezdés c) pontja szerinti más nyomozati vagy bizonyításfelvételi eljárást annak érdekében, hogy lehetősége legyen az ügyvédnek megérkezni, vagy hogy ha a gyermek saját maga nem gondoskodott ügyvédi képviseletről, akkor gondoskodjanak a gyermek számára egy ügyvédről.
(8) Rendkívüli körülmények esetén, és kizárólag csak a tárgyalást megelőző szakaszban a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek a (3) bekezdésben foglalt jogok alkalmazásától, az eset egyedi körülményeinek a fényében, az alábbi nyomós okok egyike alapján:
a) sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét;
b) a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák valamely súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését.
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok e bekezdés alkalmazásakor figyelembe veszik a gyermek mindenek fölött álló érdekét.
A kihallgatás e bekezdés szerinti ügyvédi jelenlét hiányában történő lefolytatásáról kizárólag valamely igazságügyi hatóság, vagy – amennyiben e határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti – más illetékes hatóság határozhat eseti alapon.”
24. A 2016/800 irányelv 18. cikke szabályozza a költségmentességhez való jogot:
„A tagállamok biztosítják, hogy a költségmentességre vonatkozó nemzeti jog garantálja az ügyvédi támogatás igénybevételéhez való, a 6. cikk szerinti jog hatékony gyakorlását.”
25. Végül a 2016/800 irányelv 19. cikke szabályozza a jogorvoslatokat:
„A tagállamok biztosítják, hogy a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek, valamint a keresett személynek minősülő gyermekek a nemzeti jog szerint tényleges jogorvoslati joggal rendelkeznek az ezen irányelv szerinti jogaik megsértése esetén.”
IV. Értékelés
A. Előzetes megjegyzések
26. Az Európai Uniónak nincs közös joganyaga a büntetőeljárás területén. Éppen ellenkezőleg, a büntetőeljárásokat továbbra is a tagállamok szabályozzák, és ez szükségszerűen eltérő szabályozásokkal jár.
27. Ugyanakkor, még ha a büntetőeljárások el is térnek, az Európai Unióban a magánszemélyek abból a feltételezésből indulhatnak ki, hogy az alapvető jogok nyújtotta garanciák azonosak.(11)
28. Ennek fő oka az EJEE, amelynek valamennyi tagállam részese. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az EJEE‑ben foglalt jogok – különösen az EJEE 6. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog – értelmezése révén harmonizálta Európában a büntetőeljárás során biztosított jogokat.
29. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 52. cikkének (3) bekezdése alapján az EJEE által védett jogok jelentik a védelemnek azt a minimális szintjét, amelyet a magánszemélyeknek az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben biztosítani kell.
30. Az uniós jogalkotó azonban úgy ítélte meg, hogy az, hogy minden tagállam részes fele az EJEE‑nek, önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerében.(12) Ez a bizalom ugyanakkor a büntetőügyekben való kölcsönös elismerés szükséges előfeltétele, és így az EUMSZ‑en alapuló büntetőjogi együttműködés alapja.(13)
31. Ennélfogva az uniós jogalkotó a kölcsönös bizalom megerősítése érdekében elfogadott számos, a tagállamokban folytatott büntetőeljárásokra vonatkozó minimum harmonizációs irányelvet.(14)
32. A 2016/800 irányelv sajátos szerepet tölt be a hivatkozott irányelvek között. A gyermekek mint kiszolgáltatott személyek(15) különös gondosságot és fokozott védelmet érdemelnek.(16) Ez következik többek között a Charta 24. cikkéből, amely valamennyi hatóság és magánintézmény számára előírja, hogy ügyeljenek arra, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke legyen az elsődleges szempont.(17)
33. Így a 2016/800 irányelvet lex specialisként kell értelmezni,(18) amely a gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára legalább ugyanolyan – vagy akár fokozottabb – védelmet biztosít, mint a büntetőeljárás során rendelkezésre álló jogokat szabályozó más minimum harmonizációs irányelvek.
34. A többi, konkrét eljárási jogokat szabályozó irányelvekkel ellentétben a 2016/800 irányelv inkább a gyanúsítottak vagy vádlottak egy csoportjára összpontosít, és több jogot is lefed.
35. A Bíróság mindeddig csak a Piotrowski ítéletben(19) foglalkozott a 2016/800 irányelvvel, amelyben az irányelv 17. cikkét egy olyan európai elfogatóparanccsal összefüggésben értelmezte, amelyben a keresett személy kiskorú volt. A hivatkozott rendelkezés a jelen ügyben nem releváns, ezért a jelen előzetes döntéshozatalra utalás ad először lehetőséget a Bíróságnak arra, hogy értelmezze a büntetőeljárás keretében gyanúsított vagy vádlott gyermekek bizonyos eljárási jogait.
B. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések átrendezése és az indítvány felépítése
36. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések többsége a gyermekeket a büntetőeljárásban a minimum harmonizációs irányelvek, elsősorban a 2016/800 irányelv alapján megillető jogok értelmezésére irányul.
37. E kérdések érdemi elemzése előtt kitérek a lengyel kormány által elsődlegesen felhozott elfogadhatatlansági kifogásokra (C).
38. E tekintetben a tizenharmadik kérdés egy része és a tizennegyedik kérdés egésze nem a büntetőeljárási biztosítékokról szóló irányelvek értelmezéséhez kapcsolódik, hanem általánosabb jellegű. A kérdést előterjesztő bíróság az EUSZ 2. cikknek és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének, a Charta 47. cikkének, valamint a bírói függetlenség elvének értelmezését kéri. Amint azt kifejtem, a hivatkozott kérdések a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében elfogadhatatlanok, így azokkal érdemben nem foglalkozom.
39. Az érdemi részre térve, a kérdést előterjesztő bíróság által az első és második kérdésben kértek szerint a gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való joga terjedelmének értelmezését fogom megadni (D). Ennek keretében megvizsgálom az e jogtól a 2016/800 irányelv által megengedett eltéréseket is.
40. Ezt követően kifejtem, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a büntetőeljárás során a gyermek 18. életévének betöltése után is fennmarad‑e, és hogy a vonatkozó rendelkezés hagy‑e a tagállamoknak választási lehetőséget az átültetés módját illetően (E). Ez a kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésére ad választ.
41. Ezt követően válaszolok a nyolcadik, kilencedik és tizedik kérdésre, amelyek a gyermekeknek és a szülői felelősség gyakorlóinak az eljárási jogaikról való tájékoztatáshoz való jogának terjedelmére vonatkoznak (F). Az magában foglalja annak megválaszolását, hogy az említett kötelezettség vonatkozik‑e az eljárás tárgyalást megelőző szakaszában eljáró bűnüldöző hatóságokra is.
42. Ezt követően kifejtem, hogy az uniós jog milyen mértékben érinti a hivatkozott irányelvek által a gyermekeknek biztosított egy vagy több jog megsértésével szerzett bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó szabályokat (G), választ adva ezzel a tizenegyedik kérdésre.
43. Végül röviden felidézem az uniós jog közvetlen hatályának és elsőbbségének a nemzeti bíróságokra gyakorolt hatását (H). A kérdést előterjesztő bíróság által a tizenharmadik kérdésben felvetett aggályok egy részének megválaszolása érdekében kifejtem, hogy a közvetlen hatály koncepciója nem csupán a bíróságokra, hanem a tagállamok valamennyi intézményére, köztük az ügyészekre is vonatkozik.
44. Az olvasó bizonyára észrevette, hogy ebben a szerkezetben nem érintettem a kérdést előterjesztő bíróság harmadik, hatodik és tizenkettedik kérdését. A hivatkozott kérdések a lengyel jog egyes konkrét rendelkezéseire hivatkoznak, és annak megerősítését kérik a Bíróságtól, hogy azok alkalmazása ellentétes‑e az uniós joggal. Azonban, amint ismeretes, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 267. cikk első bekezdése alapján a Bíróság csak az uniós jog értelmezésére rendelkezik hatáskörrel, míg a nemzeti jog értelmezésére a nemzeti bíróságok rendelkeznek kizárólagos hatáskörrel.(20)
45. A Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti szigorú feladatmegosztás szerint az előbbi nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a nemzeti jognak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.(21) A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróság válaszának kézhezvételét követően levonja az alkalmazandó nemzeti jogra vonatkozó következtetéseket.(22) E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a fennmaradó kérdésekre adott válaszok alapján el tudja dönteni az említett három kérdésben hivatkozott nemzeti jogi rendelkezések kérdését.
C. Elfogadhatóság
46. A lengyel kormány azzal az indokkal vitatta az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azáltal, hogy kizárta a tárgyalást megelőző szakaszban ügyvéd jelenléte nélkül beszerzett bizonyítékokat, és ügyvédet rendelt ki a terhelt kiskorúak számára – ideértve a kirendelésnek az egyik vádlott 18. életévének betöltését követően történő meghosszabbítását is – már orvosolta a 2016/800 irányelv esetleges megsértését. Másként fogalmazva, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság el tudja bírálni az előtte folyamatban lévő ügyet.
47. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a nemzeti bíróság által „saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell”.(23) Mindazonáltal, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az előterjesztett kérdések megválaszolása nem szükséges ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előtte folyamatban lévő ügyben határozni tudjon, megállapítja hatáskörének hiányát.(24)
48. Ez az eset állhat fenn, ha a kérdést előterjesztő bíróság már elbírálta azokat a kérdéseket, amelyek értelmezését a Bíróságtól kéri. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a Bíróság által adandó válasz már nem szükséges. Mindazonáltal, ha az előtte folyamatban lévő ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak továbbra is lehetősége van arra, hogy az adott kérdésre vonatkozó határozatát a jogvita végleges eldöntése előtt módosítsa, az előterjesztett kérdésekre adandó válasz hasznosnak tekinthető e konkrét eljárás szempontjából.(25)
49. Bár valóban úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság már eldöntötte, hogy az ügyvéd jelenléte nélkül beszerzett bizonyítékokat kizárja, és meghosszabbította az ügyvéd kirendelését a 18. életévét betöltött vádlott részére, semmilyen olyan bizonyítékot nem terjesztettek a Bíróság elé, amely szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem módosíthatja a határozatát az ügy befejezése előtt.
50. Ezért álláspontom szerint a szóban forgó eljárási jogok terjedelmének értelmezése hasznos ahhoz, hogy elősegítse a kérdést előterjesztő bíróság számára az alapügy eldöntését.
51. Úgy vélem azonban, hogy a tizenharmadik kérdés egy része és a tizennegyedik kérdés egésze elfogadhatósági kérdéseket vet fel.
52. A tizenharmadik kérdés két részre osztható. Egyik része arra irányul, hogy a gyermekeknek biztosított (az ügyvédi segítséghez és a tájékoztatáshoz való) jogok közvetlen hatálya az ügyészt is köti‑e, aki így köteles biztosítani ezeket a jogokat, és mellőzni az azokkal ellentétes nemzeti jogszabályok alkalmazását. Az e kérdésre adandó válasz lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára annak megállapítását, hogy az ügyész a büntetőeljárás nyomozási szakaszában megsértette‑e a gyermekek jogait; ezért e jogalap elfogadható.
53. A hivatkozott kérdés másik része azonban általánosabb kérdést vet fel az ügyész függetlenségének követelményével kapcsolatban. Álláspontom szerint ez közvetlenül nem releváns a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárás szempontjából. Az ügyész a végrehajtó hatalomtól való függetlenségére tekintet nélkül köteles biztosítani a gyermekeket az uniós jog alapján a büntetőeljárásban megillető jogokat.
54. Végül a tizennegyedik kérdéssel az előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy ellentétes‑e az EUSZ 2. cikkel, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, a jogállamisággal, a bírói függetlenség elvével és a Charta 47. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az igazságügyi miniszter számára, hogy elrendelje a bírák tisztségből való azonnali felfüggesztését. A kérdést előterjesztő bíróság aggálya egy korábbi ügyben ideiglenesen tisztségéből felfüggesztett bíróval kapcsolatos személyes tapasztalatból ered. A jelen ügyben azért félő, hogy újból tisztségből való felfüggesztést rendelnek el, mert a nemzeti jog érvényességét megkérdőjelező előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére került sor.
55. A Bíróság a Lengyel Köztársasággal szemben indított két kötelezettségszegési eljárásban már megállapította, hogy az uniós jog szempontjából elfogadhatatlan az a nemzeti szabályozás, amely fegyelmi szankciók kilátásba helyezésével megakadályozza a bírákat abban, hogy az uniós jog értelmezésére irányuló kérdésekkel a Bírósághoz forduljanak.(26)
56. Mivel a bírói függetlenség ilyen fenyegetettsége elfogadhatatlan, az ilyen veszély a jelen ügyben tisztán hipotetikusnak tűnik. A kérdést előterjesztő bíróság bírájának tisztségből való korábbi felfüggesztése semmilyen összefüggésben nincs a jelen üggyel, amelynek keretében a kérdéseket a Bíróság elé terjesztették.
57. Ennélfogva, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ügyben hozott ítéletben(27) kifejtette, a feltett kérdésre adandó válasz nem szükséges a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához, ez pedig a szóban forgó kérdést elfogadhatatlanná teszi.(28)
58. A jelen ügy tehát különbözik az YP és társai (Bíró mentelmi jogának felfüggesztése és tisztségéből való felfüggesztése) ítélet alapjául szolgáló tényállástól, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan eljárási nehézségek in limine litis elbírálására irányuló kérdések, mint amelyek a kérdést előterjesztő bíróságnak az ügy elbírálására vonatkozó hatásköréhez kapcsolódnak, előzetes döntéshozatali eljárás keretében megválaszolhatók.(29) A hivatkozott ügyben a kérdést előterjesztő bíróság számára kétséges volt az ügy elbírálására vonatkozó saját hatásköre, amelyet csak azért ruháztak át rá, mert az eredetileg eljáró bírót felfüggesztették tisztségéből a Bírósághoz fordulás miatt.
59. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak a tizenharmadik kérdés egy részét, valamint a tizennegyedik kérdés egészét. Nincs azonban akadálya annak, hogy a Bíróság megválaszolja a többi kérdést.
D. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog (első és második kérdés)
60. A kérdést előterjesztő bíróság első és második kérdése a 2016/800 irányelv 6. cikke szerinti ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog terjedelmére vonatkozik. Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában eljáró hatóságoknak biztosítaniuk kell‑e, hogy a gyermeket ügyvéd támogassa (1), és hogy vannak‑e kivételek a szóban forgó jog alkalmazása alól (2).
1. Terjedelem
61. Egy 18. életévét be nem töltött gyanúsítottat vádolnak: ez automatikusan azt jelenti‑e, hogy a hatóságok kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermek ügyvédi támogatást kapjon, továbbá, hogy az ügyvéd részt vegyen az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakaszában, és hogy a gyermeket ne lehessen kihallgatni az ügyvéd részvétele nélkül?
62. Amint azt az A. pontban kifejtettem, az EJEE a Charta 52. cikkének (3) bekezdése alapján a védelem minimális szintjét jelenti. Ez azt jelenti, hogy a 2016/800 irányelv bármely értelmezésének legalább az EJEE szintjén kell védelmet biztosítania. Megfordítva, az Unió által nyújtott védelem az EJEE szintjénél magasabb is lehet. Az EJEE tehát hasznos kiindulópont a büntetőeljárás során a gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való joga terjedelmének meghatározásához.
63. Tudjuk, hogy az EJEB szerint a védelemhez való jog a tisztességes eljárás elengedhetetlen eleme.(30) Az ügyvédi segítség igénybevételének hatékonynak és gyakorlatinak kell lennie, hogy befolyásolni tudja a büntetőeljárások alakulását.(31)
64. A Salduz kontra Törökország ügyben(32) az EJEB megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog megköveteli, hogy az első rendőrségi kihallgatáskor biztosítsák az ügyvédi segítség igénybevételét, kivéve, ha ennek megtagadását kivételesen igazoló kényszerítő indokok állnak fenn; mindazonáltal az eljárás tárgyalást megelőző szakaszában az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog hiánya a tisztességes eljáráshoz való jog orvosolhatatlan sérelmét jelenti, ha önvádnak minősülő nyilatkozatokra kerül sor, és azokat az elítélés megalapozására használják.
65. E megállapításokat, valamint az EJEB védelemhez való joggal kapcsolatos kiterjedt ítélkezési gyakorlatát beépítették a 2013/48 irányelvbe.(33)
66. A 2016/800 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának terjedelme megegyezik a 2013/48 irányelv alapján bármely más gyanúsítottat vagy vádlottat megillető jog terjedelmével.
67. Álláspontom szerint a 2016/800 irányelv 6. cikke a következőket követeli meg. A gyermekek késedelem nélkül ügyvédi segítséget vehetnek igénybe, ami a hivatkozott irányelv 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján főszabály szerint azt jelenti, hogy a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásukat megelőzően vehetnek igénybe ügyvédi segítséget.
68. Ez azt jelenti, hogy a büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában eljáró hatóságok – például az ügyészek és a rendőrség – ügyvéd jelenléte nélkül nem hallgathatnak ki gyermeket gyanúsítottként vagy vádlottként.
69. A 2016/800 irányelv 6. és 18. cikkének együttes értelmezése ezenkívül azt sugallja, hogy ha egy gyermeknek nincs ügyvédje, akkor a hatóságok a kihallgatás megkezdése előtt kötelesek e gyermek számára kirendelt védőt biztosítani.(34)
70. A 2013/48 irányelv 9. cikkével ellentétben a 2016/800 irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a gyermekek lemondhatnak az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukról. Ez arra enged következtetni, hogy a felnőttek költségmentességhez való joga azzá a kötelezettséggé válik, hogy a gyermekek számára a büntetőeljárásban kötelező jogi képviseletet biztosítani.
71. Következésképpen a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának terjedelme igen szélesnek tűnik: a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a gyermek – szükség esetén kirendelt védő biztosítása révén – jogi képviselővel rendelkezzen, mielőtt első alkalommal kihallgatják.
2. Kivételek
72. A 2016/800 irányelv 6. cikkének több más bekezdése, különösen annak (6) és (8) bekezdése a tárgyalást megelőző szakaszban az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól való esetleges eltéréseket szabályozza. Ebből a szempontból a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ezen eltérések valamelyike lehetővé teszi‑e, hogy a rendőrség a tárgyalás előtti szakaszban ügyvéd jelenléte nélkül hallgasson ki kiskorú gyanúsítottat.
73. Amint azt már említettem, a 2016/800 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem érinti a 2013/48 irányelv szerinti, ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot. Ez azt jelenti, hogy a 2016/800 irányelv 6. cikkének más bekezdéseiben megengedett eltérések egyike sem értelmezhető a gyermekek jogainak a 2013/48 irányelvben biztosított általános jogokhoz képest történő korlátozásaként. Ezért először az utóbbi irányelv szerinti lehetséges eltéréseket vizsgálom.
74. A Bíróság a VW (Ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a meg nem jelenés esetén) ítéletben értelmezte a 2013/48 irányelvet, és megállapította, hogy a 2013/48 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése és (6) bekezdése kimerítően szabályozza az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog korlátozását. Következésképpen a szóban forgó jog semmilyen más esetben nem korlátozható.(35)
75. Ezenkívül a 2013/48 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól eltérő minden határozatot az igazságügyi vagy más illetékes hatóságnak kellően meg kell indokolnia, és ilyen határozatot csak eseti alapon lehet hozni, azzal a feltétellel, hogy a határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti.
76. A 2013/48 irányelv 3. cikkének (6) bekezdése, amelyet a VW (Ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog a meg nem jelenés esetén) ítélet az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól való két lehetséges eltérés egyikeként említ, a 2016/800 irányelv 6. cikke (8) bekezdésének feleltethető meg. A hivatkozott rendelkezés kivételes jelleggel lehetővé teszi az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól való ideiglenes eltérést abban az esetben, ha sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyos következmények bekövetkeztét, vagy ha az azonnali intézkedés elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák a büntetőeljárás veszélyeztetését.
77. Azonban, amint arra a Bizottság is utal, a 2016/800 irányelv 6. cikkének (8) bekezdése az alapügy tárgyát képező tényállástól eltérő helyzetre vonatkozik, és ezért nem alkalmazható. Nem kellett ugyanis sürgősen megakadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkezését, és a tényállásból az sem tűnik ki, hogy a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen lett volna a büntetőeljárás veszélyeztetésének megakadályozásához.
78. Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól való másik, a 2013/48 irányelv 3. cikkének (5) bekezdése szerinti eltérés így szól: „Rendkívüli körülmények esetén, és kizárólag a tárgyalást megelőző szakban a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásától, amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott nagy földrajzi távolságban található, és ez lehetetlenné teszi azon jogának biztosítását, hogy a szabadságelvonás megkezdését követően indokolatlan késedelem nélkül igénybe vehessen ügyvédi segítséget.” Ahogy a 2013/48 irányelv (30) preambulumbekezdése pontosítja: „Az ideiglenes eltérés ideje alatt indokolt, hogy az illetékes hatóságok ne hallgathassák ki az érintett személyt, és nem végezhetnek semmilyen, ezen irányelvben meghatározott nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekményt sem.”
79. A 2016/800 irányelv nem szabályoz hasonló eltérést. A hivatkozott irányelv elfogadására irányuló jogalkotási eljárás keretében a Tanács elfogadta az Európai Parlament arra irányuló kérését, hogy a „földrajzi távolságon” alapuló eltérés ne kerüljön át a 2016/800 irányelvbe.(36) A jelen ügy körülményei láthatólag egyébként sem indokolják annak alkalmazását.
80. Ezzel már csak a 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése marad hátra.
81. A 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogtól egy másik lehetséges eltérést vezet be, amelynek szövege nem feleltethető meg a 2013/48 irányelv alapján megengedett egyetlen eltérésnek sem. Függetlenül attól, hogy hogyan értelmezzük a hivatkozott rendelkezést, az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az eltérés gyermek érintettsége esetén ne legyen az ügyvéd igénybevételéhez való jog szűkítéseként értelmezhető a 2013/48 irányelv szerinti azonos jog terjedelméhez mérten. Ezért nehezen védhető az ügyvéd igénybevételéhez való jogtól való további eltérés megengedése gyermekek vonatkozásában.
82. A 2016/800 irányelv elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során a 6. cikk bizonyult „az egész irányelv legvitatottabb cikkének”.(37) Az eredeti javaslat a kötelező ügyvédi képviseletről rendelkezett. E jogalkotási eljárás során azonban néhány tagállam hangsúlyozta, hogy nem szükséges, hogy a gyermeket ügyvéd segítse a kisebb jelentőségű és kevésbé súlyos bűncselekmények esetén.(38) Amint az e jogalkotási eljárás keretében a nyolcadik háromoldalú egyeztetést előkészítő tanácsi dokumentumból kitűnik, a Parlament „nem volt elragadtatva” a gyermek ügyvéd jelenlétében történő kihallgatására vonatkozó kötelezettség további korlátozására irányuló kéréstől.(39)
83. A 6. cikk végleges szövege tehát egy felpuhított változat, amelynek keretében egy arányossági teszt alapján az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakaszában az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog korlátozására kerülhet sor.(40)
84. A 2016/800 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének megfogalmazása az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog további, az arányossági teszten alapuló korlátozását jelenti.(41)
85. Ez így van, annak ellenére, hogy a rendelkezésben továbbra is megtalálható két garanciális követelmény: a tisztességes eljáráshoz való jogot be kell tartani, és a gyermek mindenek felett álló érdekére kiemelt figyelmet kell fordítani.
86. A 2016/800 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének első albekezdése alapján tehát a tagállamok a tárgyalást megelőző szakaszban eltérhetnek attól a kötelezettségtől, amely szerint a gyermek számára ügyvédi támogatást kell biztosítani. A hivatkozott rendelkezés harmadik albekezdése előírja, hogy ügyvédi segítség hiányában szabadságvesztés‑büntetés nem szabható ki.
87. Ez arra enged következtetni, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog biztosításának kötelezettsége – az eltérés lehetősége nélkül – csak a fogva tartás eseteire, és arra vonatkozik, ha a büntetőeljárás szabadságelvonást eredményez.(42)
88. A jelen ügyben e rendelkezés alkalmazása annak megtiltásához vezetne, hogy a vádlottat szabadságvesztésre ítéljék. De még ez a feltétel is korlátozott, mivel csak akkor teszi lehetővé az ügyvédi segítség hiányának orvoslását, ha a gyermek olyan ügyvédi támogatásban résesült, amely lehetővé tette a gyermek számára a védelemhez való jogának hatékony gyakorlását, és ez a segítség mindvégig rendelkezésére állt a bírósági tárgyalások során.
89. Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog olyan kizárását teszi lehetővé, amelyet a 2013/48 irányelv nem enged. A 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése ezért ellentmondásban áll ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével.
90. A 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése csak egy módon egyeztethető össze ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és végső soron a 2013/48 irányelvvel.
91. Ha a gyermek ügyvéd jelenléte nélküli kihallgatása a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálná, az ügyvéd kötelező jelenlététől való eltérésnek ez a lehetősége nem lenne ellentétes azzal a követelménnyel, hogy a gyermekek jogait legalább a többi gyanúsított vagy vádlott számára biztosított védelem szintjének megfelelő védelemben kell részesíteni. A 2016/800 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése tehát értelmezhető úgy, hogy az csak abban az esetben alkalmazandó, ha a gyermek ügyvéd jelenléte nélküli kihallgatása e gyermek számára kedvezőbb, mint az ügyvéd jelenlétében történő kihallgatás. Nehezen elképzelhető, hogy ilyen helyzet merül fel. Ugyanakkor az említett értelmezés lehetővé tenné a 6. cikk (6) bekezdésének a 2016/800 irányelv rendszerével való összhangját.
92. Következésképpen álláspontom szerint a 2016/800 irányelv 6. cikke a gyermek számára közvetlenül hatályos jogot biztosít arra, hogy a tárgyalás előtti kihallgatás időpontjától kezdve ügyvéd – adott esetben kirendelt védő – segítségét vegye igénybe. A kihallgatást folytató hatóság csak a tárgyalást megelőző szakaszban, eseti értékelést követően – a 6. cikk (6) bekezdésének első albekezdésében említett körülmények figyelembevételével – határozhat ügyvéd jelenléte nélküli kihallgatásról, és csak akkor, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, és biztosítja a gyermeknek a Charta 47. és 48. cikke szerinti jogait. Az ügyvéd jelenléte nélküli eljárásra vonatkozó határozatot kellőképpen meg kell indokolni, és annak meg kell felelnie a 2013/48 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
E. A 18. életév betöltése az eljárás során (ötödik kérdés)
93. A 2016/800 irányelv 3. cikkének 1. pontja alapján „gyermek” „a 18. életévét be nem töltött személy”.(43)
94. A jelen ügyben legalább az egyik vádlott, M. P., az eljárás során töltötte be 18. életévét. A kérdést előterjesztő bíróság ezért azt kérdezi, hogy a gyermekek számára a 2016/800 irányelv alapján biztosított jogok az eljárás végső befejezéséig továbbra is alkalmazandók‑e, függetlenül attól, hogy a vádlott még a hivatkozott irányelv értelmében vett gyermeknek minősül‑e vagy sem.
95. A 2016/800 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének keletkezéstörténetét vizsgálva az látható, hogy a Bizottság eredeti javaslata az irányelv automatikus alkalmazását írta elő minden olyan gyanúsított vagy vádlott személyre, aki a büntetőeljárás során tölti be a 18. életévét. Ez a javaslat azonban a jogalkotási eljárás során ellenvetésbe ütközött.(44)
96. A 2016/800 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének végleges, kompromisszumon alapuló szövege szerint a gyermekek jogainak meghosszabbítása nem automatikus. A hivatkozott rendelkezés inkább az eljáró hatóságot jogosítja fel annak eldöntésére, hogy a jogok – és ha igen, pontosan mely jogok – szóban forgó meghosszabbítása az eset összes körülményének fényében megfelelő‑e.
97. Átültethetik‑e a tagállamok ezt a rendelkezést oly módon, hogy kizárják annak az azon túlmenően meghosszabbított alkalmazását, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak betöltötték a 18. életévüket?
98. Álláspontom szerint nem.
99. E tekintetben egyetértek a Bizottsággal. A 2016/800 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése ugyanis „kifejezett és feltétel nélküli” kötelezettséget ír elő a tagállamoknak arra, hogy jogszabályaikban tegyék lehetővé a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára annak megállapítását, hogy az eset körülményeire tekintettel a hivatkozott irányelv vagy egyes rendelkezéseinek hosszabb ideig történő alkalmazása megfelelő.
100. A Bizottság ennek megfelelően úgy véli, hogy a hivatkozott rendelkezés megfelel a közvetlen hatály követelményeinek. Egyetértek ezzel az értékeléssel. A 2016/800 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése biztosítja az érintett hatóság számára azt a jogot, hogy értékelje, hogy a büntetőeljárás során 18. életévüket betöltő gyanúsítottak vagy vádlottak továbbra is igényelnek‑e jogi képviseletet.
101. E hatóság köteles az adott ügy körülményeire tekintettel értékelni, hogy indokolt‑e a gyermekként történő kezelést meghosszabbítani. A hivatkozott irányelv átültetésekor a tagállamok nem korlátozhatják a gyanúsított vagy vádlott azon jogát, hogy helyzetét az illetékes hatóság eseti alapon értékelje.
102. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésére azt a választ kell adni, hogy a 2016/800 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik. A büntetőeljárás során 18. életévét betöltő gyermek számára biztosítja azt a jogot, hogy az illetékes hatóság eseti alapon értékelje a gyermekként való bánásmód folytatásának szükségességét. Ez magában foglalja a gyermekek ügyvédi segítség igénybevételéhez való joga meghosszabbításának értékelését is. A tagállamok nem zárhatják ki ezt a jogot.
F. A tájékoztatáshoz való jog a büntetőeljárás során (nyolcadik, kilencedik és tizedik kérdés)
103. E három kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2016/800 irányelv 4. cikke megköveteli‑e, hogy az illetékes hatóságok a gyanúsított első kihallgatását megelőzően haladéktalanul tájékoztassák mind a gyanúsított gyermeket, mind a szülői felelősség gyakorlóját az eljárás tisztességességének biztosításához szükséges alapvető jogokról és az eljárási lépésekről.
104. Ezenkívül a bíróság arra keresi a választ, hogy kötelesek‑e az illetékes hatóságok a gyanúsított gyermeket kioktatni a hallgatáshoz való jogról és az önvádra kötelezés tilalmáról, a gyanúsított életkorának megfelelő és érthető módon.
105. A kérdést előterjesztő bíróság végül arra vár választ, hogy a szóban forgó tájékoztatást miként kell megadni: ellentétes‑e a 2016/800 irányelv 4. cikkével az, ha röviddel a kihallgatást megelőzően általános tájékoztatót bocsátanak rendelkezésére, figyelmen kívül hagyva az irányelv hatályából eredő különös jogokat, és az említett tájékoztatót csak a védő nélkül, a szülői felelősség gyakorlójának részvétele nélkül jelenlévő gyanúsított kapja meg, és a tájékoztatót nem a gyanúsított életkorának megfelelően fogalmazzák meg?
106. A 2016/800 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kifejezetten hivatkozik a 2012/13 irányelv alapján nyújtott védelem szintjére mint a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogra irányadó hivatkozási alapra.
107. Ennek megfelelően hasznos emlékeztetni arra, hogy a 2012/13 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás nyújtására szóban vagy írásban, egyszerű és közérthető nyelven kerüljön sor, figyelembe véve a kiszolgáltatott gyanúsítottak és kiszolgáltatott vádlottak speciális igényeit”.
108. A 2016/800 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy a szülői felelősséget gyakorló személy a lehető leghamarabb megkapja azt a tájékoztatást, amelyhez a gyermeknek a 4. cikkel összhangban joga van”.
109. Számos más dokumentum hangsúlyozza, hogy mind a gyermekeket, mind a szülői felelősség gyakorlóit megfelelően tájékoztatni kell a gyermekek jogairól.
110. Így például az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásai kimondják, hogy „az igazságszolgáltatás rendszerével vagy más illetékes hatóságokkal (pl. rendőrség, bevándorlási, oktatási, szociális vagy egészségügyi szolgálatok) való első érintkezésükkor és végig az eljárás folyamán a gyermekeket és szüleiket haladéktalanul és megfelelő módon tájékoztatni kell” a jogaikról és az e jogok esetleges megsértésének orvoslására rendelkezésre álló eszközökről.(45)
111. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a 2016/800 irányelv átültetésére vonatkozó értékelése hangsúlyozza, hogy a gyermekek kiszolgáltatottsága miatt – különösen a büntetőeljárás korai szakaszában – a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megfelelő és időben rendelkezésre álló tájékoztatást nyújtsanak a gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára.(46)
112. A Panovits kontra Ciprus ügyben az EJEB megállapította, hogy „az, hogy a kérelmező a rendőri kihallgatást megelőzően nem kapott kellő tájékoztatást az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogáról – különös tekintettel arra, hogy akkor kiskorú volt, és a gyámja a kihallgatás során nem segítette őt – a kérelmező védelemhez való joga megsértésének minősül”.(47)
113. Világos, hogy a 2016/800 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján az illetékes hatóságok kötelesek tájékoztatni az alapeljárásban részt vevő gyermekeket az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogukról, a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatásához való jogukról, valamint a hivatkozott rendelkezésben felsorolt minden további szükséges információról.(48)
114. A 2016/800 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése továbbá megköveteli, hogy a tájékoztatást egyszerű és közérthető nyelven nyújtsák, és az átadott információkat rögzítsék.
115. Következésképpen a 2016/800 irányelv 4. és 5. cikke biztosítja a gyermekek számára azt a jogot, hogy ők maguk és a szülői felelősség gyakorlói tájékoztatást kapjanak a büntetőeljárás során a gyermeket megillető eljárási jogokról. Ezek a rendelkezések kellően pontosak és nem feltételhez kötöttek, és a kiskorúak hivatkozhatnak rájuk a nemzeti bíróságok előtt. Az is egyértelmű, hogy a gyermekeknek és a szülői felelősség gyakorlóinak az eljárási jogaikról való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség a büntetőeljárás megfelelő szakaszának lefolytatására hatáskörrel rendelkező hatóságot terheli. A büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában az érintett gyermek tájékoztatására vonatkozó szóban forgó kötelezettség a rendőrséget és az ügyészt terheli. Ez a jog biztosítja, hogy a gyermekek védelemhez való jogát tiszteletben tartják a büntetőeljárás teljes időtartama alatt.
G. A gyermekek jogai büntetőeljárásban történő esetleges megsértésének következményei: a bizonyítékok elfogadhatatlansága?
116. A büntetőeljárás olyan terület, ahol az Európai Unió hatásköre az EUMSZ 82. cikk (2) bekezdése alapján minimum harmonizációra korlátozódik. Bár az EUMSZ 82. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján az Európai Unió erre hatáskörrel rendelkezik, a bizonyítékok kölcsönös elfogadhatóságának minimum harmonizációja még nem került bevezetésre.
117. A büntetőeljárás során fennálló jogokat harmonizáló valamennyi irányelv kifejezetten előírja a tagállamok számára azt a kötelezettséget, hogy hatékony jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak azon személyek számára, akiknek az ezen irányelvekből eredő jogait megsértették.(49) Ezek az irányelvek azonban nem határozzák meg pontosan a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket, hanem meghagyják ezt a lehetőséget a tagállamok számára, kizárólag azt előírva, hogy a választott jogorvoslat hatékony legyen.(50)
118. Az alkalmazandó irányelvek esetleges megsértésével összegyűjtött bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság csatlakozott azon ügyek egyre növekvő számához, amelyekben a nemzeti bíróságok erre irányuló kérdéseket tesznek fel.(51)
119. Amint azt már egy másik indítványban(52) hangsúlyoztam, jelenleg egyetlen uniós jogi rendelkezés sem szabályozza a bizonyítékok elfogadhatóságát a nemzeti büntetőeljárásokban. A bizonyítékok elfogadhatóságának kérdése jelenleg a nemzeti jog hatálya alá tartozik.
120. Ha viszont az uniós jog alkalmazandó, a vonatkozó nemzeti rendelkezések nem sérthetik a Charta 47. és 48. cikkét,(53) és a 24. cikk (2) bekezdése alapján minden bizonnyal mindig a gyermek mindenek felett álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.
121. Az EJEB hasonló megközelítést követ, amikor azt állítja, hogy az EJEE nem szabályozza a bizonyítékok elfogadhatóságát,(54) ám a nemzeti bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy összességében sérült‑e az eljárás tisztességessége.(55)
122. Az eljárások általában vett tisztességességét mint releváns mércét nemrégiben a Bíróság is átvette, közvetlenül az EJEB ítélkezési gyakorlatára hivatkozva.(56)
123. A tárgyaláson kérdést intéztek a Bizottsághoz arról, hogy mi az uniós jog állása a bizonyítékok elfogadhatóságát illetően, valamint arról, hogy a nemzeti bíróságoknak hogyan kell kezelniük ezt a kérdést abban az esetben, ha a minimum harmonizációs irányelvek valamelyikének megsértésével szembesülnek. Válaszában a Bizottság megerősítette, hogy az uniós jog valóban nem ír elő követelményeket a bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó szabályokkal kapcsolatban; ugyanakkor kifejtette azt az uniós jogi követelményt is, hogy a nemzeti bíróságokat nem akadályozhatják abban, hogy mérlegelési szabadságukat gyakorolva ilyen megállapítást tegyenek.
124. Egyetértek ezzel az állásponttal. A Charta 47. és 48. cikkében biztosított alapvető jogok tiszteletben tartása ugyanis megköveteli, hogy a tárgyalási szakaszban a nemzeti bíróságok rendelkezzenek az eljárás általános tisztességességének vizsgálatához szükséges rugalmassággal. Amennyiben az eljáró bíróság úgy ítéli meg, hogy valamely bizonyítékot ki kell zárni amiatt, hogy azt az eljárási jogoknak a védelemhez való jog megsértésével felérő megsértésével szerezték be, jogosultnak kell lennie arra, hogy szabad belátása alapján figyelmen kívül hagyja azt.
125. Másként fogalmazva, az uniós jog nem szabályozza a bizonyítékok elfogadhatóságát, de megakadályozza, hogy a nemzeti jog korlátozza az ügy érdemében eljáró bíróságnak a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó hatáskörét, és azt, hogy a mérlegelés alapján az általa szükségesnek ítélt következtetést levonja.(57)
126. Ha a büntetőeljárást gyermekek ellen folytatják, az ügyben eljáró bíró a Charta 24. cikkének (2) bekezdése alapján köteles kiemelt figyelmet fordítani a gyermek mindenek felett álló érdekére, és össze kell hangolnia azt a büntetőeljárás más érdekeivel.
127. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy biztosítsa a hivatkozott irányelvekben rögzített jogoknak a Bíróság által adott értelmezése szerinti teljes érvényesülését. Ez a hivatkozott jogi aktusok megsértésével szerzett bizonyítékok kizárásával érhető el, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy másként sérülnének a Charta 24. cikkének (2) bekezdése, 47. és 48. cikke szerinti jogok.
H. Az uniós jog közvetlen hatálya és elsőbbsége (negyedik, hetedik és tizenegyedik kérdés)
128. A kérdést előterjesztő bíróság több kérdésébe beépítve, a negyedik, hetedik és tizenegyedik kérdésben pedig különös részletezettséggel kifejtve arra keresi a választ, hogy milyen következtetéseket kell levonni a szóban forgó irányelvek releváns rendelkezéseinek közvetlen hatályából. Mivel ezt a kérdést a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már több alkalommal kifejtette, pusztán a jelen ügyre vonatkozó legfontosabb következményeket ismétlem meg.
129. A közvetlen hatály elve alapján a magánszemélyek az uniós jogon alapuló jogaikat közvetlenül az uniós jog rendelkezéseire hivatkozással érvényesíthetik a nemzeti bíróságok előtt.(58)
130. Amennyiben az említett jogok a nemzeti jog által előírtakba ütköznek, a nemzeti bíróságok jogosultak az uniós jog felhatalmazása alapján az ellentétes nemzeti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyni. Ez a felhatalmazás az uniós jog közvetlen hatályának és elsőbbségének mint uniós alkotmányos elveknek az együttes hatásából ered.(59)
131. A nemzeti bíróságok rendelkezésére álló másik lehetőség a nemzeti jog olyan értelmezése, amely ugyanarra az eredményre vezet az uniós jog jogosultja számára, mintha az uniós jogot közvetlenül alkalmazták volna. Ez lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy elkerüljék az uniós jog és a nemzeti jog közötti összeütközéseket.(60)
132. Azok a gyermekek, akiknek a büntetőjogi felelősségéről a kérdést előterjesztő bíróság határoz, hivatkozhatnak a szóban forgó irányelvekben biztosított jogokra. Ezek közé tartozik különösen az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog, az eljárási jogokra vonatkozó tájékoztatáshoz való jog, valamint annak értékelése, hogy a 18. életév betöltését követően is alkalmazandó‑e a 2016/800 irányelv, amelyek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kérte. Ide tartoznak más jogok is a hivatkozott irányelvek alapján, valamint a Charta alapján a tisztességes eljáráshoz és hatékony védelemhez való jog.
133. A kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseinek az uniós joggal összhangban álló értelmezésével arra kell törekednie, hogy megszüntesse az említett jogok elismerésének minden lehetséges akadályát. Amennyiben az uniós joggal összhangban álló értelmezés lehetetlennek bizonyul, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia az azzal ellentétes nemzeti szabályokat, és biztosítania kell az uniós jogon alapuló jogok védelmét.
134. Végül nemcsak a nemzeti bíróságoknak kell biztosítaniuk az uniós jog rendelkezéseinek teljes érvényesülését, hanem a nemzeti közigazgatási hatóságoknak,(61) valamint minden más állami szervnek is.(62) Így a közvetlen hatály, az uniós joggal összhangban álló értelmezés és az uniós jog elsőbbsége kötelező minden olyan állami szervre, amely az uniós jog szerinti jogok biztosítására is köteles.
135. Ez azt jelenti, hogy a büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában az ügyésznek és a rendőrségnek biztosítania kell a gyermekek jogait és a közvetlenül a vonatkozó irányelveken alapuló saját megfelelő kötelezettségeik teljesítését. A nemzeti jogot a hivatkozott irányelvek által megkövetelt eredményekkel összhangban kell értelmezniük. Vagy pedig kötelesek figyelmen kívül hagyni a nemzeti jog szabályait annak érdekében, hogy elősegítsék a gyermekek védelmét, ahogy azt az említett irányelvek szintén megkövetelik. Amennyiben ezt elmulasztják, annak a bíróságnak, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, meg kell állapítania, hogy ezen állami szervek megsértették az uniós jog szerinti kötelezettségeiket.
V. Végkövetkeztetések
136. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Rejonowy w Słupsku (słupski kerületi bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A tizenharmadik kérdésnek az ügyészség függetlenségére vonatkozó része, valamint a tizennegyedik kérdés elfogadhatatlan.
2) A kérdést előterjesztő bíróság első és második kérdésére azt a választ kell adni, hogy a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11‑i 2016/800/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke a gyermek számára közvetlenül hatályos jogot biztosít arra, hogy a tárgyalás előtti kihallgatás időpontjától kezdve ügyvéd – szükség esetén kirendelt védő – segítségét vegye igénybe. A kihallgatást folytató hatóság csak a tárgyalást megelőző szakaszban, eseti értékelést követően – a hivatkozott irányelv 6. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett körülmények figyelembevételével – határozhat ügyvéd jelenléte nélküli kihallgatásról, és csak akkor, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, és biztosítja a gyermeknek a Charta 47. és 48. cikke szerinti jogait. Az ügyvéd jelenléte nélküli eljárásra vonatkozó határozatot kellőképpen meg kell indokolni, és annak meg kell felelnie a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22‑i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerinti feltételeknek.
3) A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésére azt a választ kell adni, hogy a 2016/800 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik. A büntetőeljárás során 18. életévét betöltő gyermek számára biztosítja azt a jogot, hogy az illetékes hatóság eseti alapon értékelje a gyermekként való bánásmód folytatásának szükségességét. Ez magában foglalja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog további biztosításának értékelését is. A tagállamok nem zárhatják ki ezt a jogot.
4) A kérdést előterjesztő bíróság nyolcadik, kilencedik és tizedik kérdésére azt a választ kell adni, hogy a 2016/800 irányelv 4. és 5. cikke biztosítja a gyermekek számára azt a jogot, hogy ők maguk és a szülői felelősség gyakorlói tájékoztatást kapjanak a büntetőeljárás során a gyermeket megillető eljárási jogokról. A hivatkozott rendelkezések kellően pontosak és nem feltételhez kötöttek, és a kiskorúak hivatkozhatnak rájuk a nemzeti bíróságok előtt. Az is egyértelmű, hogy a gyermekeknek és a szülői felelősség gyakorlóinak az eljárási jogaikról való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség a büntetőeljárás megfelelő szakaszának folytatására hatáskörrel rendelkező hatóságot terheli. A büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában ez a kötelezettség a rendőrséget és az ügyészt terheli. A tájékoztatáshoz való jog biztosítja, hogy a gyermekek védelemhez való jogát tiszteletben tartják a büntetőeljárás teljes időtartama alatt.
5) A kérdést előterjesztő bíróság tizenegyedik kérdésére azt a választ kell adni, hogy az uniós jog nem szabályozza a bizonyítékok elfogadhatóságát, de megakadályozza, hogy a nemzeti jog korlátozza az ügy érdemében eljáró bíróságnak a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó hatáskörét, és azt, hogy a mérlegelés alapján az általa szükségesnek ítélt következtetést levonja. Ha a büntetőeljárást gyermekek ellen folytatják, az ügyben eljáró bíró a Charta 24. cikkének (2) bekezdése alapján köteles kiemelt figyelmet fordítani a gyermek mindenek felett álló érdekére, és össze kell hangolnia azt a büntetőeljárás más érdekeivel. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy biztosítsa a hivatkozott irányelvekben rögzített jogoknak a Bíróság által adott értelmezése szerinti teljes érvényesülését. Ez a hivatkozott jogi aktusok megsértésével szerzett bizonyítékok kizárásával érhető el, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy másként sérülnének a Charta 24. cikkének (2) bekezdése, 47. és 48. cikke szerinti jogok.
6) A negyedik, hetedik kérdésre és a tizenharmadik kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak közvetlenül a vonatkozó uniós irányelvek alapján kell biztosítania a gyanúsított vagy vádlott gyermekek jogait. A kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jog hivatkozott irányelveknek megfelelő értelmezésével el kell hárítania az említett irányelvekben rögzített jogok elismerésének minden lehetséges akadályát. Amennyiben ez nem lehetséges, a kérdést előterjesztő bíróságnak az uniós jog közvetlen hatálya és elsőbbsége alapján figyelmen kívül kell hagynia az ellentétes nemzeti jogszabályi rendelkezéseket.
A közvetlen hatály, az uniós joggal összhangban álló értelmezés és az uniós jog elsőbbsége kötelező minden olyan állami szervre, amely az uniós jog szerinti jogok biztosítására is köteles. Ez azt jelenti, hogy a büntetőeljárás tárgyalást megelőző szakaszában az ügyésznek és a rendőrségnek biztosítania kell a gyermekek jogait és a közvetlenül a vonatkozó irányelveken alapuló saját megfelelő kötelezettségeik teljesítését. Amennyiben ezt elmulasztják, annak a bíróságnak, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, meg kell állapítania, hogy ezen állami szervek megsértették az uniós jog szerinti kötelezettségeiket.