A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. március 17.(*)
„Állami támogatások – Egy Land Hessenben található fűrészüzem létesítését érintő állami intézkedések – Megsemmisítés iránti kereset – A panaszosokhoz címzett levél – Keresettel meg nem támadható aktus – Elfogadhatatlanság – Az állami támogatás hiányát megállapító határozat – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmulasztása – Komoly nehézségek – Az állami kezességvállalások támogatási elemének számítása – A kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági közlemény – Nehéz helyzetben lévő vállalkozás – Állami föld eladása – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség”
A T‑89/09. sz. ügyben,
a Pollmeier Massivholz GmbH & Co. KG (székhelye: Creuzburg [Németország], képviselik kezdetben: J. Heithecker és F. von Alemann, később: J. Heithecker ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: F. Erlbacher és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Land Hessen ([Németország], képviselik: U. Soltész és P. Melcher ügyvédek)
beavatkozó,
az egyrészt az N 512/2007. sz. állami támogatás – Németország, Abalon Hardwood Hessen GmbH‑ról szóló, 2008. október 21‑i C(2008) 6017 végleges bizottsági határozat, és másrészt a CP 195/2007. sz. állami támogatás – Németország, Abalon Hardwood Hessen GmbH‑ra vonatkozó eljárást érintő, 2008. december 15‑i D/55056. sz. bizottsági levélben állítólagosan foglalt határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
21 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2009. február 25‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.
22 A Land Hessen a Törvényszék Hivatalához 2009. június 11‑én benyújtott beadványában kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
23 A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2009. szeptember 22‑i végzésével helyt adott a Land Hessen beavatkozási kérelmének.
24 A Land Hessen 2009. december 3‑án benyújtotta beavatkozási beadványát. A felperes 2010. január 22‑én, a Bizottság pedig 2010. január 21‑én, az előírt határidőn belül előterjesztette az e beadványra vonatkozó észrevételeit.
25 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót az első tanácsba osztották be, amelynek következésképpen a jelen ügyet kiosztották..
26 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a feleknek, valamint bizonyos dokumentumok benyújtására szólította fel őket. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek e felhívásoknak.
27 A Törvényszék a 2014. március 18‑án tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.
28 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2008. október 21‑i határozatot;
– semmisítse meg a CP 195/2007. sz. eljárásra vonatkozó, 2008. december 15‑i bizottsági határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
29 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet utasítsa el részben elfogadhatatlanság, részben megalapozatlanság miatt;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
[omissis]
A jogkérdésről
[omissis]
B – Az ügy érdeméről
[omissis]
2. A hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettség megsértésének bizonyítására irányuló jogalapokról
a) Az első és harmadik jogalap keretében előterjesztett, a bejelentett támogatások értékelése szempontjából releváns időpont meghatározására vonatkozó kifogásokról
[omissis]
Az első, az alkalmazandó jog meghatározását érintő hibára alapított részről
[omissis]
– A befektetési támogatásról
64 Emlékeztetni kell arra, hogy amint az többek között a megtámadott határozat (12) és (46) preambulumbekezdéséből, valamint (59) preambulumbekezdésének a) pontjából kitűnik, a Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a befektetési támogatást 2006 decemberében nyújtották, megállapította, hogy az az N 642/2002. sz. program alapján elfogadott egyedi intézkedésnek minősül. A Bizottság következésképpen a megtámadott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy a befektetési támogatás a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja értelmében vett „létező támogatás”.
65 A következetes ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha valamely általános támogatási programot jóváhagytak, az egyedi végrehajtási intézkedéseket nem kell bejelenteni a Bizottságnak, kivéve ha az utóbbi ilyen értelmű fenntartásokat fogalmazott meg jóváhagyó határozatában. Mivel ugyanis az egyedi támogatások az általános támogatási programnak pusztán egyedi végrehajtási eszközei, azok a tényezők, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellene vennie megítélésük során, ugyanazok lennének, mint amelyeket az általános program vizsgálata során alkalmazott. Következésképpen felesleges az egyedi támogatásokat bizottsági vizsgálat alá vonni (1994. október 5‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑47/91, EBHT, EU:C:1994:358, 21. pont; 2008. szeptember 24‑i Kahla/Thüringen Porzellan kontra Bizottság ítélet, T‑20/03, EBHT, EU:T:2008:395, 92. pont).
66 Az uniós bíróság azt is megállapította, hogy ha a Bizottság elé olyan egyedi támogatás kerül, amellyel kapcsolatban azt állítják, hogy azt előzetesen engedélyezett program alapján nyújtották, a Bizottság nem vizsgálhatja meg azonnal a Szerződés alapján e támogatást. Bármiféle eljárás megindítása előtt először is annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a támogatás része‑e az általános programnak, és megfelel‑e a jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeknek. Ha nem így járna el, a Bizottság minden egyes egyedi támogatás vizsgálata során kétségbe vonná a támogatási programot jóváhagyó határozatát, amely már feltételezi a Szerződés 87. cikke szerinti vizsgálatot. Ezáltal a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét veszélyeztetné mind a tagállamok, mind a gazdasági szereplők szempontjából, hiszen a Bizottság bármikor kétségbe vonhatná a támogatási programot jóváhagyó határozatnak pontosan megfelelő egyedi támogatásokat (Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 65. pont, EU:C:1994:358, 24. pont; 2005. május 10‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑400/99, EBHT, EU:C:2005:275, 57. pont).
67 Ha az ily módon korlátozott vizsgálatot követően a Bizottság azt állapítja meg, hogy az egyedi támogatás megfelel a programot jóváhagyó határozatának, akkor azt engedélyezett támogatásként – tehát létező támogatásként – kell kezelni. Ezzel ellentétben abban az esetben, ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy az egyedi támogatás nem tartozik a programot jóváhagyó határozatának a hatálya alá, akkor a támogatást új támogatásnak kell tekinteni (Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 65. pont, EU:C:1994:358, 25. és 26. pont; Olaszország kontra Bizottság, fenti 66. pont, EU:C:2005:275, 57. pont).
68 A jelen ügyben a Bizottság elé olyan egyedi támogatás – a vitatott befektetési támogatás – került, amellyel kapcsolatban a német hatóságok azt állították, hogy azt a Bizottság által jóváhagyott N 642/2002. sz. program alapján nyújtották. A fentiekben ismertetett elveket alkalmazva a Bizottságnak tehát meg kellett vizsgálnia azt, hogy ez az intézkedés a kérdéses program része‑e, és amennyiben igen, az megfelel‑e a programot jóváhagyó határozatban meghatározott feltételeknek. A Bizottság a megtámadott határozatában megállapította, hogy ezek teljesülnek (a megtámadott határozat (44)–(46) preambulumbekezdése).
69 Mivel a Bizottság a jelen ügyben a fenti 66. és 67. pontban ismertetett elveknek megfelelően olyan vizsgálatot végzett, amely annak ellenőrzését foglalta magában, hogy a bejelentett támogatási intézkedés megfelel‑e az N 642/2002. sz. programnak, jogosan vette figyelembe ezen intézkedés nyújtásának az időpontját. Arra tekintettel ugyanis, hogy a fenti 65. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat szerint ez az intézkedés nem képezte bejelentési kötelezettség tárgyát, és a Bizottságnak főszabály szerint azt nem kellett vizsgálnia (ha az nem a felperes panaszára és ezen intézkedésnek a Németországi Szövetségi Köztársaság ezt követő bejelentésére történik), az, ha elsőként ezt az intézkedést a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában alkalmazandó jogi rendszer alapján megvizsgálnák, sértené a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét, hiszen a Bizottság a határozatának időpontjában alkalmazandó jogi rendszer szerint bármikor kétségbe vonhatná ezt az intézkedést, amely megfelel az N 642/2002. sz. programot jóváhagyó határozatnak.
70 Nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, amely szerint abban az esetben, ha a támogatás nyújtásának az időpontját elismerik az irányadó jogi helyzetet meghatározó időpontnak, a tagállamok azáltal, hogy a bejelentést a „jogbiztonság céljából” a támogatás nyújtását követően teszik meg, lényegében meghatározhatnák az időbeli szempontból alkalmazandó jogot. Nem az intézkedés bejelentése határozza meg ugyanis az időbeli szempontból ezen intézkedésre alkalmazandó jogi rendszert, hanem az, hogy az intézkedés létező támogatásnak minősül‑e, amely főszabály szerint nem képezi bejelentési kötelezettség tárgyát, vagy új támogatásnak, amelyre az EK 88. cikk (3) bekezdése szerint bejelentési kötelezettség és végrehajtási tilalom vonatkozik. A bejelentés csak olyan eljárásjogi eszköz, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a kérdéses intézkedés ellenőrzését, és az nem rendelkezik jog‑keletkeztető hatállyal (lásd ebben az értelemben: 2008. december 11‑i Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet, C‑334/07 P, EBHT, EU:C:2008:709, 52. pont).
71 Végezetül meg kell jegyezni, hogy a fenti 70. pontban hivatkozott Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet (EU:C:2008:709), melyre a felperes hivatkozott, nem támasztja alá az azon időszak meghatározására vonatkozó állítását, amelyet a Bizottságnak a befektetési támogatás értékelésekor kiindulópontnak kell tekintenie. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Bizottságnak a Németországi Szövetségi Köztársaság által bejelentett új támogatási projektet kellett vizsgálnia, míg a jelen ügyben egy olyan támogatási intézkedés vizsgálatáról volt szó, amellyel kapcsolatban azt állították, hogy az létező támogatásnak minősül.
72 Ily módon bebizonyosodik, hogy a fenti 70. pontban hivatkozott Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet (EU:C:2008:709) alapjául szolgáló ügy keretében a Bizottság által elvégzendő ellenőrzés eltért a jelen ügyben elvégzendő ellenőrzéstől, mivel a két ügyben a kérdéses intézkedések eltérő jellegűek voltak. Következésképpen a Bíróságnak a fenti 70. pontban hivatkozott Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet (EU:C:2008:709) 50. pontjában tett megállapítása nem releváns a jelen ügyben.
73 A fentiekben kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság helyesen alapozta az értékelését a befektetési támogatás nyújtásának időpontjára, és e kérdést illetően nem álltak fenn komoly nehézségek.
[omissis]
c) A harmadik és hetedik jogalap keretében előterjesztett, az állami kezességvállalások de minimis támogatásokként való minősítésére vonatkozó kifogásokról
[omissis]
149 Meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a vizsgálat előzetes szakasza végén, az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálat megindítása nélkül elfogadhatta‑e azt, hogy a német hatóságok a biztosított összeg 0,5%‑ának megfelelő átalánykamatlábat alkalmaztak a vitatott kezességvállalások támogatási elemének a meghatározása céljából. A fent említett kamatláb elfogadása a megtámadott határozat rendszerében elsődleges fontosságú volt, mivel a vitatott kezességvállalásokat az említett kamatláb alkalmazása alapján minősítették de minimis támogatásoknak.
150 A Törvényszék által végzett felülvizsgálat jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e (lásd a fenti 47. pontot), és másrészt a Törvényszék által a komoly nehézségek meglétét illetően elvégzett jogszerűségi vizsgálat a jellegénél fogva meghaladja a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának vizsgálatát (lásd a fenti 49. pontot).
151 Meg kell állapítani azt is, hogy magatartási szabályok elfogadásával és közzétételével, ami által a Bizottság kijelenti, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magáta mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelveknek – mint az egyenlő bánásmód és a bizalomvédelem elvének – a megsértése címén felelősségre vonható legyen, kivéve, ha meghatároz olyan indokokat, amelyek ezen elvek tekintetében igazolják azt, hogy a saját szabályaitól eltér (lásd ebben az értelemben: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P – C‑208/02 P és C‑213/02 P, EBHT, EU:C:2005:408, 211. pont; 2008. szeptember 11‑i Németország és társai kontra Kronofrance ítélet, C‑75/05 P és C‑80/05 P, EBHT, EU:C:2008:482, 60. pont).
152 Az állami támogatások konkrét területén az uniós bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, hogy a Bizottság iránymutatásokat határozhat meg a mérlegelési jogkörének gyakorlására vonatkozóan, és amennyiben azok nem térnek el a Szerződés szabályaitól, az ezen iránymutatásokban foglalt jelzésértékű szabályok az intézményre nézve kötelezőek (lásd: 2002. június 13‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑382/99, EBHT, EU:C:2002:363, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
153 A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a két vitatott kezességvállást az ipari szektor számára történő kezességvállalásra vonatkozóan a Land Hessen által kiadott iránymutatások alapján nyújtották. Ezek az iránymutatások kifejezetten előírják, hogy a Land Hessen hatóságai által az azon vállalkozásoknak nyújtott kezességek támogatási eleme, amelyek nincsenek nehéz helyzetben, a biztosított összeg 0,5%‑át teszi ki, és következésképpen az ilyen vállalkozásoknak és 20 000 000 euróig terjedő összegre nyújtott kezességek de minimis támogatásoknak minősülnek, melyek a 69/2001 rendelet hatálya alá tartoznak.
154 Nem kétséges, hogy a vitatott kezességvállalások nem képezik valamely, a Bizottság által engedélyezett támogatási program részét, hiszen a nyújtásuk időpontjában (2006. december) a Land Hessen által kiadott, fent említett iránymutatásokat nem közölték a Bizottsággal, és azok következésképpen képezték az iránymutatásokra vonatkozó engedélyezési eljárás tárgyát.
155 Amennyiben a vitatott kezességvállalások nem tartoznak valamely engedélyezett támogatási programba, azokat az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján meg kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben Kahla/Thüringen Porzellan kontra Bizottság ítélet, fenti 65. pont, EU:T:2008:395, 93. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[omissis]
157 Tekintettel arra, hogy az állami kezességvállalások olyan típusú támogatást képeznek, amelyet nem pénzben, hanem más formában folyósítanak, valamint a 69/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében az e kezességekben foglalt támogatási elemet ki kell számítani. Ennek a támogatási elemnek az összege határozza meg azt, hogy e kezességek a nyújtásuk időpontjában alkalmazandó de minimis szabály hatálya alá tartoznak‑e. A 69/2001 rendelet ezen támogatási elem számítási módjait érintően nem tartalmaz pontosabb információt.
158 A Bizottság azonban a kezességvállalásokban foglalt támogatási elem számítására vonatkozó gyakorlatát pontosította az EK‑Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közleményében (HL 2000. C 71., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 1. kötet, 369. o., a továbbiakban: a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény).
[omissis]
167 A fenti 151 és 152. pontban ismertetett elvek értelmében a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény annak a jogi keretnek a részét képezte, amely alapján a Bizottságnak a jelen ügyben a vitatott kezességvállalásokat vizsgálnia kellett. Ez annál is inkább igaz, mivel e közlemény 1.4 pontjában a Bizottság hangsúlyozza, hogy annak célja az, hogy a tagállamok számára részletesebb magyarázattal szolgáljon azokról az elvekről, amelyekre a Bizottság a 87. és a 88. cikk értelmezését, valamint azoknak az állami kezességvállalásra való alkalmazását alapozni kívánja annak érdekében, hogy biztosítsa határozatai kiszámíthatóságát és az egyenlő bánásmódot.
168 Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint az a megtámadott határozat (14) és (47) preambulumbekezdéséből, valamint a Bizottság által a tárgyaláson kifejtett magyarázatokból kitűnik – a Bizottság a jelen ügyben nem alkalmazta a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közleményt. A Bizottság ugyanis a tárgyaláson azt állította, hogy e közlemény akkor alkalmazandó, ha a kérdéses támogatás meghaladja a de minimis küszöbértéket, és ezáltal a bejelentési kötelezettség tárgyát képező támogatássá válik. A jelen ügyben a Bizottság álláspontja szerint a vitatott kezességvállalások a 69/2001 rendelet által bevezetett de minimis rendszerbe tartoznak, és következésképpen azokra nem vonatkozik bejelentési kötelezettség, tehát azok nem kerültek vizsgálatra a fent említett közlemény alapján
169 A Bizottság ezen értékelése önmagába visszatérő jellegű, és ezért téves. Az a következtetés ugyanis, amely szerint a jelen ügyben vitatott kezességvállalások a de minimis rendszerbe tartoznak, feltételezi a 0,5%‑os kamatláb jelen ügyben való alkalmazása jogszerűségének az előzetes vizsgálatát, hiszen az említett kamatláb alkalmazása alapján került megállapításra az, hogy az említett kezességekben foglalt támogatási elem a de minimis küszöbérték alá esik. Amint az már kifejtésre került, a fent említett kamatláb alkalmazása jogszerűségének a vizsgálatát a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény alapján kellett végezni, mely közlemény az állami kezességvállalásokban foglalt támogatási elem számítására vonatkozóan pontosításokat tartalmaz. Márpedig a Bizottság nem végzett ilyen vizsgálatot.
170 Meg kell jegyezni ezenfelül azt, hogy a Bizottság megalapozatlanul hivatkozott a jelen ügyben arra, hogy olyan gyakorlatot folytat, amelynek keretében engedélyezi a 0,5%‑os kamatláb alkalmazását a német hatóságok által az olyan vállalkozásoknak nyújtott kezességvállalások támogatási elemének a számítása tekintetében, amelyek nincsenek nehéz helyzetben (lásd a fenti 148. pontot).
[omissis]
173 Ezekből az információs tényezőkből kitűnik, hogy a Bizottság által hivatkozott gyakorlat a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közleményt megelőzően született, a létező támogatások állandó ellenőrzésére vonatkozó sajátos eljárás keretében. Ezenfelül ez az eljárás soha nem érintette a Land Hessen által a kezességvállalásokra vonatkozóan kiadott iránymutatásokat.
174 A Törvényszék továbbá megállapítja, hogy amint az az 1988. november 11‑i levélből kitűnik, az, hogy a Bizottság elfogadta a 0,5%‑os kamatláb alkalmazására vonatkozó gyakorlatot, átmeneti jellegű volt, és a helyzet felülvizsgálatát tervezték egyrészt a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások módosítását, és másrészt a fent említett levél megfogalmazása szerint „a támogatások intenzitásának a kiegészítő tanulmányok alapján való pontosabb meghatározását” követően.
175 Következésképpen a 0,5%‑os kamatláb alkalmazásának a fent említett kontextusban való elfogadása nem azt célozta, és nem is járt azzal a hatással, hogy korlátozza a Bizottságnak az azon állami kezességvállalásokat érintő értékelését, amelyeket a jelen ügyhöz hasonlóan a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közleményt követően nyújtottak, és amelyek nem képezik már engedélyezett programok részét. Ellenkezőleg, amint az már megállapításra került, a 2000‑es évtől kezdődően a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény a részét képezte annak a jogi keretnek, amelynek alapján a Bizottságnak az olyan, engedélyezett programokhoz nem tartozó kezességvállalásokat értékelnie kellett, mint amilyen a jelen a jelen ügy tárgyát képezi.
[omissis]
178 A Bizottság által a Törvényszék előtt hivatkozott,. 2008. december 10‑i Kronoply és Kronotex kontra Bizottság ítélet (T‑388/02, EU:T:2008:556) sem vonja kétségbe a fenti megállapításokat. Az említett ítélet 145. pontjában ugyanis a Törvényszék a fenti 171. és 172. pontban ismertetett megállapítások megtételére szorítkozik, nevezetesen egyrészt a 0,5%‑os kamatlábnak a Bizottság által engedélyezett (és az E 24/95. sz. létező támogatásokra irányuló vizsgálati eljárás által módosított) N 297/91. sz. támogatási program keretében, a német hatóságok által történő alkalmazását, másrészt az említett kamatlábnak a német hatóságok által ettől kezdődően valamennyi vállalt kezességre való alkalmazását érintően. A Törvényszék soha nem foglalt állást az említett kamatláb olyan kontextusban való alkalmazásának a jogszerűségét érintően, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, amelyben a vitatott kezességvállalások nem képezik valamely engedélyezett támogatási program részét, és amelyben azokat következésképpen az EK 87. cikk (1) bekezdése, valamint a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény alapján értékelni kell.
[omissis]
186 A fentiekben kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben az, hogy a Bizottság nem vizsgálta, hogy jogszerű‑e a biztosított összeg 0,5%‑ának megfelelő kamatláb alkalmazása a vitatott kezességvállalások támogatási elemének a kezességvállalásokról szóló 2000. évi közlemény alapján való meghatározásához, arra utal, hogy komoly nehézség áll fenn azt a kérdést illetően, hogy a vitatott kezességvállalások de minimis támogatásoknak minősíthetők‑e. Az ilyen nehézségek fennállása a Bizottságot a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására kellett volna, hogy vezesse. A harmadik jogalapnak következésképpen helyt kell adni a vitatott állami kezességvállalásokat érintően.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az N 512/2007. sz. állami támogatás – Németország, Abalon Hardwood Hessen GmbH‑ról szóló, 2008. október 21‑i C(2008) 6017 végleges bizottsági határozatot abban a részében, amelyben az megállapítja, hogy a Land Hessen által nyújtott állami kezességvállalások nem minősülnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék a Pollmeier Massivholz GmbH & Co. KG‑t kötelezi a saját költségei négyötödének, az Európai Bizottság költségei négyötödének, valamint a Land Hessen költségei négyötödének a viselésére.
4) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a saját költségei egyötödének, valamint a Pollmeier Massivholz költségei egyötödének a viselésére.
5) A Törvényszék a Land Hessent kötelezi a saját költségei egyötödének viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. március 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások