A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. január 15.(*)
„ERFA – Pénzügyi hozzájárulás csökkentése – Az 1. célkitűzés (2000–2006) hatókörébe tartozó, Andalúzia régióra (Spanyolország) vonatkozó operatív programhoz nyújtott támogatás – Az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontja – Három hónapos határidő – 93/36/EGK irányelv – Hirdetmény előzetes közzététele nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás”
A T‑54/11. sz. ügyben,
a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: M. Muñoz Pérez, később: S. Martínez‑Lage Sobredo és végül: A. Rubio González és N. Díaz Abad abogados del Estado)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Steiblytė és J. Baquero Cruz, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Regionális fejlesztési Alapból (ERFA) az 1. célkitűzés (2000–2006) alá tartozó, Andalúzia integrált operatív program részére nyújtott támogatás csökkentéséről szóló – az ERFA terhére kifizetett kiadások tekintetében, a 2075/2003. sz. és a 2120/2005. sz. szerződések vonatkozásában 100%‑os pénzügyi korrekciót előíró – 2010. november 16‑i C(2010) 7700 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: Czúcz O. elnök, I. Labucka (előadó) és D. Gratsias bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.), amelyet az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohéziós politikájának keretében fogadtak el, az Unió különböző régióinak fejlettségi szintje közötti eltérés csökkentésére, valamint az említett gazdasági és társadalmi kohézió elősegítésére törekszik. Tekintettel arra, hogy célja a közösségi strukturális támogatások hatékonyságának javítása, egyszerűsíti az alapok működését, különösen azáltal, hogy az elsődleges támogatási célkitűzések számát az 1994–1999‑es időszakban hétre, a 2000–2006‑os időszakban pedig háromra csökkenti, és pontosabban meghatározza az uniós tagállamoknak, illetve az Uniónak a programozás, a végrehajtás, a nyomonkövetés és az ellenőrzés során fennálló hatásköreit.
2 2000. december 29‑i C(2000) 3965 határozatával az Európai Közösségek Bizottsága jóváhagyta az első célkitűzés (2000–2006) hatókörébe tartozó Andalúzia (Spanyolország) integrált operatív programot, és a strukturális alapokból származó maximális támogatás összegét 6 152 700 000 euróban határozta meg. E határozatot több alkalommal módosították, legutóbb a 2007. február 16‑i C (2007) 1782. sz. bizottsági határozat, amely az Európai Regionális fejlesztési Alapból (ERFA) származó támogatást 6 427 411 070 euróban maximálta.
3 Az említett támogatás körébe tartozó egyik projekt az andalúz egészségügyi szolgáltató egészségügyi kártyájának kidolgozása (Tarjeta sanitaria del Servicio Andaluz de Salud projekt), amelynek a célja az Andalúz Autonóm Közösség valamennyi polgára számára olyan egységes online orvosi dokumentáció létrehozása és használata, amelyhez említett közösség közegészségügyi szakemberei hozzáférhetnek.
4 A projekt eredetileg az 1995. július 24‑én az állami általános közigazgatás (munkaügyi minisztérium) és a regionális kormány (Junta de Andalucía) között annak érdekében kötött együttműködési szerződésből ered, hogy egyetlen közös egyéni kártyát használjanak az andalúz regionális kormány által irányított egészségügyi szolgáltatások és az állami általános közigazgatás által irányított társadalombiztosítás tekintetében. A hivatkozott szerződés végrehajtása magában foglalta, hogy az Andalúzia különböző tartományaiban található Centros de Saludhoz (egészségügyi központok) (elsősegély) információs rendszereket rendeltek.
5 A későbbiekben az andalúz egészségügyi szolgáltató (a továbbiakban: SAS) a többi tartomány informatizálását is elvégezte a Diraya elnevezésű – az elektronikus orvosi dokumentáció, azaz az „Historia de Salud Digital del Ciudadano” (polgári digitális orvosegészségügyi dokumentáció) létrehozását célzó – projekt megvalósítása révén. E célból a SAS megalkotta és szakaszonként bevezette az egészségügyi kártya eredeti projektjéből kiinduló, továbbfejlesztett információs rendszert.
6 Tekintettel arra, hogy a projekt III. szakasza során hiányosságokra és kockázatokra derült fény, a SAS a IV‑1., IV‑2. és V. szakasz bevezetésére kényszerült. A IV‑1. szakasz, amelynek vonatkozásában a 2075/2003. sz., árubeszerzésre irányuló szerződést megkötötték, olyan kísérleti projekt Córdoba (Spanyolország) és Sevilla (Spanyolország) kórházaiban történő megvalósítását érintette, amely a helyi klinikai adatoknak egy központi adatbázisba történő továbbítására irányult annak érdekében, hogy az információkat olyan egyetlen adatkezelő központban központosítsák, amely lehetővé teszi az egészségügyi központok összekapcsolását. A SAS kulcsrakész projektet dolgozott ki, rendelkezésre bocsátotta az adatbázisok központosításának elvégzéséhez szükséges felszerelést, és biztosította annak üzembehelyezését. A 2120/2005. sz., árubeszerzésre irányuló szerződés célja pedig a fent említett szerződés kiegészítése volt azzal, hogy helyi informatikai szervereket bocsátottak az egészségügyi központok rendelkezésére a projekt során megállapított tárhelyproblémák megoldása érdekében. Mindez a projekt IV‑1. szakaszában meghatározott célok elérése érdekében vált szükségessé. Az említett két árubeszerzésre irányuló szerződést hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében ítélték oda a nyertes vállalkozás részére.
7 Az ERFA irányítási és ellenőrzési rendszerei 2000–2006‑os működésének vizsgálata érdekében lefolytatott ellenőrzési eljárás keretében a Bizottság a strukturális alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2‑i 438/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 63., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 132. o.) 4. cikkének megfelelően elemezte a közvetítő szervezetként eljáró Junta de Andalucía által lefolytatott ellenőrzési eljárásokat.
8 E vizsgálatot követően az ellenőrzési eljárás előzetes következtetéseit 2007. április 25‑én jelentés formájában közölték a spanyol hatóságokkal, amelyek 2009. október 30‑án további információkat szolgáltattak.
9 Az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2010. február 25‑én meghallgatást tartottak Brüsszelben (Belgium), amelynek során a spanyol hatóságok kötelezettséget vállaltak kiegészítő információk szolgáltatására, amely kötelezettségnek 2010. március 17‑én eleget is tettek.
10 2010. április 15‑i levelében a Bizottság megküldte a meghallgatás ideiglenes jegyzőkönyvét a spanyol hatóságok részére, amelyre az utóbbiak 2010. április 29‑i levelükben tették meg észrevételeiket.
11 A meghallgatás jegyzőkönyvének végleges változatát a Bizottság 2010. június 30‑i levelében küldte meg a spanyol hatóságok részére.
12 Az ERFA‑ból az 1. célkitűzés (2000–2006) hatókörébe tartozó, Andalúzia integrált operatív program részére nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2010. november 16‑i C(2010) 7700 végleges határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság az említett programnak odaítélt támogatás összegét 3 836 360,40 euróval csökkentette. E pénzügyi korrekciót, amelyről 2010. november 17‑én tájékoztatta a spanyol hatóságokat, azzal az indokkal hajtotta végre, hogy a részfinanszírozásra előterjesztett 2075/2003. sz. és 2120/2005. sz. szerződést (a továbbiakban együttesen: szóban forgó szerződések) az uniós közbeszerzési jog megsértésével, hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban ítélték oda.
13 2011. január 25‑én a spanyol hatóságok megküldték a végleges kifizetési kérelmet a Bizottság részére.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 A Törvényszék Hivatalához 2011. január 27‑én benyújtott keresetlevelével a Spanyol Királyság előterjesztette a jelen keresetet.
15 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az 100%‑os pénzügyi korrekciót ír elő az ERFA terhére a szóban forgó szerződések vonatkozásában kifizetett kiadások tekintetében;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet teljes egészében utasítsa el;
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
17 Megsemmisítési keresetének alátámasztására a Spanyol Királyság két jogalapra hivatkozik, amelyek egyrészt az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő három hónapos határidő be nem tartásán, másrészről az ugyanazon rendelet 39. cikke (3) bekezdése b) pontjának és az uniós közbeszerzési szabályozásnak a szabálytalan alkalmazásán alapulnak.
Az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő három hónapos határidő be nem tartásán alapuló, első jogalapról
18 A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a megtámadott határozatot az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő határidő lejártát követően fogadták el, és ezért az jogellenes.
19 A felek közötti fő nézeteltérés abban áll, hogy az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő három hónapos határidő kötelező, vagy csupán tájékoztató jellegű. E kérdéstől függ ugyanis a megtámadott határozat érvényessége.
20 A Spanyol Királyság úgy véli, hogy amennyiben az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (2) bekezdésében szereplő, mindkét fél részvételével zajló meghallgatáson nem kötnek megállapodást, a Bizottság három hónapos határidővel rendelkezik arra, hogy határozatot hozzon az előleg csökkentéséről vagy a pénzügyi korrekciókról. E határidő lejártával többé nincs lehetősége ilyen határozat meghozatalára. A Spanyol Királyság azt állítja, hogy az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének kizárólag ezen értelmezése biztosítja e rendelkezés hatékony érvényesülését. Hozzáteszi, hogy e határidő „hatályossági határidő”, amelynek célja a tagállamokat védő jogbiztonság biztosítása. Valójában annak a tagállamokkal való közlése érdekében előírt ésszerű határidőről van szó, hogy a felmerült költségeket finanszírozza‑e az Unió az ERFA keretében.
21 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy e határidő tisztán tájékoztató jellegű, és az említett határidő be nem tartása nem vonja maga után a határozat hatálytalanságát. E tekintetben a Bíróságnak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalaphoz (EMOGA) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára támaszkodik, amelyből az következik, hogy az olyan határidők, mint amelyeket az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (3) bekezdése is előír, tájékoztató jellegűek, mivel azok Bizottság általi elmulasztásának nincs szankciója. Ezért a tájékoztató jellegű határidőkkel mutatnak rokonságot. A Bizottság e tájékoztató jelleget a pénzügyi korrekciók jellegével indokolja, amelyek alapvető célja annak biztosítása, hogy a nemzeti hatóságok által lekötött kiadások összhangban legyenek az uniós joggal.
22 Az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdése b) pontjának szövege is úgy rendelkezik, hogy „[a] Bizottság által megállapított időszak végén, amennyiben nem jött létre megállapodás, és a tagállam nem végezte el a korrekciókat, figyelembe véve a tagállam esetleges észrevételeit, a Bizottság három hónapon belül határozhat úgy, hogy a kérdéses támogatáshoz az alapokból nyújtott hozzájárulás részben vagy egészben történő visszavonása révén elvégzi a szükséges pénzügyi korrekciókat”.
23 A strukturális alapok keretében nyújtott támogatások pénzügyi korrekciós eljárásai tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2‑i 448/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 64., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 155. o.) 5. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]bban az esetben, ha a tagállam tiltakozik a Bizottság megállapításai ellen, és az 1260/1999[...] rendelet 39. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint meghallgatásra kerül sor, akkor a három hónapos időszak, amelyen belül az említett rendelet 39. cikke (3) bekezdése alapján a Bizottság határozatot hozhat, a meghallgatás időpontjától kezdődik”.
24 A fenti cikk szövegéből nem következik, hogy az említett három hónapos határidő elmulasztása kizárja, hogy a Bizottság az említett határidő elteltét követően határozatot hozzon pénzügyi korrekciókról, vagy lemondjon azok alkalmazásáról. Következésképpen az említett határidő be nem tartása nem eredményezi arra vonatkozó hallgatólagos határozat meghozatalát, hogy az ERFA fedezi a nemzeti hatóságok által lekötött kiadásokat.
25 E következtetést teljes mértékben megerősíti először is az 1260/1999 rendelet 39. cikkének teleologikus értelmezése. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a számlaelszámolás alapvető célja annak biztosítása, hogy a tagállami hatóságok által lekötött kiadások megfeleljenek az uniós szabályoknak (a Bíróság 349/85. sz., Dánia kontra Bizottság ügyben 1988. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 169. o.] 19. pontja).
26 Az 1260/1999 rendelet 38 és 39. cikke e célból a tagállamok és a Bizottság között olyan együttműködési eljárást szabályoz, amely az érintett tagállamok számára biztosít minden olyan feltételt, amely ahhoz szükséges, hogy ismertethessék álláspontjukat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑61/95. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑207. o.] 39. pontját). Ezen eljárás szerint a Bizottság és a tagállamok a partnerségen alapuló együttműködés szellemében arra törekszenek, hogy azonosítsanak és elemezzenek valamennyi releváns adatot annak elkerülése érdekében, hogy az ERFA fedezze a szabálytalan kiadásokat, valamint annak érdekében, hogy alkalmazzák a szükséges pénzügyi korrekciókat.
27 Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság köteles megtagadni azon kiadásoknak az ERFA általi fedezését, amelyeket nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítettek. E kötelezettség nem szűnik meg pusztán annak folytán, hogy a Bizottság határozata a meghallgatás időpontjától számított, az 1260/1999 rendelet 39. cikkének a 448/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett (3) bekezdésében szereplő három hónapos határidő lejártát követően születik meg. Mivel e határidő Bizottság általi be nem tartásának nincs semmilyen szankciója, e határidő az 1260/1999 rendelet 38. és 39. cikkében leírt eljárás jellegére tekintettel, amely eljárás alapvető célja annak biztosítása, hogy a nemzeti hatóságok által teljesített kiadások az uniós szabályoknak megfelelőek legyenek, csak tájékoztató jellegű határidőnek tekinthető, kivéve ha sérti valamely tagállam érdekeit (lásd analógia útján a Törvényszék T‑345/10. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2012. május 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 32. pontját). A Bizottságnak e határidő betartására kell törekednie, de az említett kiadások ellenőrzésének esetleges összetettsége miatt több időre lehet szüksége a helyzet alapos elemzéséhez a szabálytalan kiadások fedezésének elkerülése érdekében.
28 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy mivel az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdésének b) pontjából és a 448/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdéséből egyértelműen kitűnő jogalkotói szándék ezzel nem ellentétes, az említett határidő főszabály szerint csak tájékoztató jellegű, és figyelmen kívül hagyása nem érinti a Bizottság határozatának jogszerűségét. Ezen értelmezés nem fosztja meg az 1260/1999 rendelet 39. cikkének (3) bekezdését a hatékony érvényesülésétől, ahogyan azt a jelen ügyben a Spanyol Királyság állítja, mivel az említett cikk (3) bekezdésének utolsó albekezdéséből egyértelműen következik, hogy „ha sem az a), sem a b) pont szerinti eljárásról nem hoznak határozatot, az időközi kifizetések felfüggesztése haladéktalanul megszűnik”. Egyébiránt meg kell említeni, hogy a Spanyol Királyság nem hivatkozott az érdekeit a vitatott határidő elmulasztása miatt ért sérelemre, és nem is bizonyította azt.
29 Mindazonáltal még az 1260/1999 rendelet szövege által előírt kötelező határidő hiányában is a jogbiztonság alapvető követelménye kizárja, hogy a Bizottság határozatlan ideig késlekedhessen jogkörei gyakorlásával (lásd ebben az értelemben a C‑74/00. P. és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7869. o.) 140. pontját).
30 Ennek kapcsán, amennyiben a Spanyol Királyság érve úgy is értelmezhető, hogy azt kívánja felróni a Bizottságnak, miszerint a megtámadott határozat elfogadásához igénybe vett időtartam ésszerűtlen volt, rá kell mutatni, hogy az eljárás lefolytatásának vizsgálata nem tárt fel olyan késedelmet, amely sértené a jogbiztonság és az ésszerű határidő alapvető követelményét. Közelebbről, az 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2010. február 25‑ére meghallgatást tartottak a Bizottság és a Spanyol Királyság között annak érdekében, hogy megállapodást érjenek el a Bizottság által tett, és azzal kapcsolatos észrevételek tárgyában, hogy az egészségügyi kártya projekt keretében nem igazolták az ERFA által a szóban forgó két szerződés vonatkozásában nyújtott támogatást. A felek elismerik, hogy e meghallgatás során a Spanyol Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy kiegészítő információkat szolgáltat a Bizottság részére, aminek 2010. március 17‑én eleget is tett. A meghallgatás jegyzőkönyvének végleges változatát a Bizottság 2010. június 30‑i levelében küldte meg a spanyol hatóságok részére. A jelen ügyben kétségtelen, hogy az elküldött információk olyan új adatokat tartalmaztak, amelyekre a Bizottság a 2010. november 16‑i megtámadott határozat elfogadása során is támaszkodott.
31 A fentiek összességéből következik, hogy az első jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
Az 1260/1999 rendelet 39. cikke (3) bekezdése b) pontjának és az uniós közbeszerzési szabályozás szabálytalan alkalmazására alapított, második jogalapról
32 A Spanyol Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy a projekt ERFA által finanszírozott részét azzal az indokkal korrigálta, hogy a vitatott szerződéseket nem az uniós közbeszerzési jogszabályok tiszteletben tartásával kötötték meg. Ellenkezőleg úgy véli, hogy a szerződések megkötése szabályos volt.
33 E jogalap lényegében két részre oszlik, amelyek közül a Spanyol Királyság szerint mindkettő igazolja az előzetes hirdetmény közzététele nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás alkalmazását. Az első rész azon az állításon alapul, amely szerint a szóban forgó szerződések célja – azaz kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból előállított termék beszerzése – az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 110. o.) 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján igazolja a tárgyalásos eljárás igénybevételét. A második rész azon az állításon alapul, hogy a szóban forgó szerződések olyan műszaki sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a fent hivatkozott irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján jogszerűvé teszik e kivételes eljárás alkalmazását.
34 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a tárgyalásos eljárás kivételes jellegű, mivel a 93/36 irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése kimerítően és kifejezetten felsorolja azon kizárólagos eseteket, amelyekben megengedett a tárgyalásos eljárás alkalmazása (lásd a C‑337/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. április 8‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑2173. o.] 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 Szintén emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezéseket, mint a közbeszerzési szerződések területén az uniós jog által biztosított jogok érvényesülését biztosító szabályoktól való eltéréseket, szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a C‑275/08. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2009. október 15‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy arra hárul annak bizonyítása, hogy az említett eltéréseket igazoló kivételes körülmények ténylegesen fennállnak, aki az említett eltérésekre hivatkozni kíván (lásd ebben az értelemben a fenti 34. pontban hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 58. pontját és a fenti 35. pontban hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 56. pontját).
37 A jelen ügyben tehát meg kell vizsgálni, hogy a Spanyol Királyság bizonyította‑e, hogy a szóban forgó szerződések a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdése b) vagy c) pontjának alkalmazásában lehetnek‑e hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás tárgyai.
A második jogalapnak a 93/36 irányelv 6. cikk (3) bekezdésének b) pontjával kapcsolatos első részéről
38 A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a projekt III. szakasza során több, a projekt helyi jellegéhez kapcsolódó hiányosság és kockázat merült fel, ami lehetetlenné tette az adatok központosítását és az utóbbiaknak a SAS különböző egészségügyi központjai közötti cseréjét. A Bizottságnak az európai elektronikus egészségügyi térség létrehozására irányuló projektje és cselekvési terve keretében a SAS olyan új célkitűzést javasolt, amely úgy teszi lehetővé az ápolási központok összekapcsolását, hogy közben biztosítja a betegek földrajzi mobilitását. Hangsúlyozza, hogy ezen új célkitűzés rendkívül érzékeny természetű, és ezért indokoltnak tűnik azt először olyan kísérleti projekt révén megvalósítani, amely egy egészségügyi ellátásoknak helyet adó vidékies övezetre és egy városias általános kórházra vonatkozik.
39 A Spanyol Királyság azt állítja, hogy e kísérleti projekt azon feltételek vizsgálatára és kikísérletezésére irányult, amelyek mellett a helyi adatoknak a felhasználók adatbázisa felé történő továbbítása során el kell járni, és ebben az értelemben olyan új informatikai termék létrehozásáról volt szó, amelynek célja e továbbítás teljes biztonságban történő végrehajtása annak lehetővé tétele érdekében, hogy – miután ellenőrizték a rendszer megbízhatóságát – el lehessen végezni a kísérleti projektben részt nem vevő SAS központok adatainak továbbítását. E projekt célja próbák elvégzése e továbbítás megfelelő feltételeinek megismerése érdekében. A fentiek igazolják a „kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból” előállított termékként való minősítést.
40 Emlékeztetni kell arra, hogy a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint az ajánlatkérők tárgyalásos eljárással, hirdetmény előzetes közzététele nélkül ítélhetik oda árubeszerzésre irányuló szerződéseiket, ha az adott termékeket kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból állítják elő. Ez a rendelkezés nem terjed ki a termék piacképességét megalapozó, valamint a kutatási és fejlesztési költségek fedezését szolgáló előállításra.
41 Az ügy irataiból következik, hogy a spanyol hatóságok minden információval rendelkeztek arról, hogy milyen eszközökre van szükség a céljuk eléréséhez. A két szerződéshez kapcsolódó műszaki dokumentáció egyik eleme sem utal arra, hogy a nyertes vállalkozásnak új, kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célú terméket kellene megalkotnia. Valójában a spanyol hatóságok által korábban igen részletesen leírt, és a piacon már jelen lévő, pontosan meghatározott informatikai és nem informatikai eszközök üzembe helyezéséről volt szó, amit az ágazatban működő bármely átlagos vállalkozás képes lett volna elvégezni.
42 A 2075/2003. sz. szerződéshez kapcsolódó műszaki dokumentációt illetően meg kell állapítani, hogy megnevezése és tárgya alapján a „Servicio Andaluz de Salud Tarjeta Sanitaria (Diraya) projektjének IV‑I. szakasza keretében a polgári digitális orvosi dokumentációnak az egészségügyi ágazatokhoz, a külső orvosi látogatásokhoz és a kórházi sürgősségi esetekhez való hozzáigazításához szükséges kábelezés, kommunikációs eszközök, szerverek és számítógépes perifériák beszerzésére vonatkozó szerződés”. A fenti szövegrész a dokumentum 2. oldalán a tárgy leírásában megismétlődik. Ezt követően a műszaki dokumentáció 3–6. fejezete részletesen bemutatja a szerződés tárgyát képező valamennyi informatikai és nem informatikai eszközt. Ugyanez a helyzet áll elő a költségvetés tekintetében is, ahol a beszerzendő áruk, sőt azok márkamegjelölései is szerepelnek.
43 Az eszközök üzembe helyezése kapcsán a műszaki dokumentáció 3.7.1. és 4.8.1. fejezete számos olyan egyszerű üzembehelyezési szolgáltatást jelölt meg, amelyet az ágazatban működő bármely átlagos szolgáltató képes lett volna az ajánlatkérő részére elvégezni.
44 A műszaki dokumentáció 5.1. és 5.2. fejezete az adatkezelési központ vonatkozásában ugyanezt a mintát követi.
45 A fentiekből következik, hogy a műszaki dokumentáció pontosan leírta az eszközökre, az ellenőrzésre, a szolgáltatás minőségére, a biztonságra és a szolgáltatásokra vonatkozó valamennyi részletet. E feltételek mellett azt a következtetést kell levonni, hogy a 2075/2003. sz. szerződés a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében véve nem kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból előállított termékek beszerzésére irányuló szerződés.
46 A 2120/2005. sz. szerződéshez kapcsolódó műszaki dokumentáció kapcsán meg kell állapítani, hogy megnevezése és tárgya alapján az „a Servicio Andaluz de Salud Tarjeta Sanitaria (Diraya) projektjének IV‑1. szakaszához kiegészítő felszerelés és támogatás nyújtására irányuló szerződés”.
47 A műszaki dokumentáció 1. pontja úgy rendelkezik, hogy a CC‑2075/03. sz. ügy (azaz a 2075/2003. sz. szerződés) képezte az alapját a Diraya projekt Andalúziában, az észak‑córdobai egészségügyi körzetben és egy sevillai kórházban történő kísérleti alkalmazásának. A Diraya projektnek az egészségügyi rendszer fennmaradó részében történő megvalósítása érdekében tett jövőbeli intézkedések e projekt kipróbálásából, ellenőrzéséből és értékeléséből következnek.
48 A műszaki dokumentáció 3–12. fejezete egyértelműen és pontosan megjelöli a megkívánt informatikai és nem informatikai eszközöket, valamint azok márka‑ és típusjelzését. A költségvetés ugyanilyen részletességű. Végül a műszaki dokumentáció 13. fejezete leírja az igénybe veendő szolgáltatásokat, azaz a műszaki dokumentáció korábbi fejezeteiben szereplő áruk üzembe helyezését és működtetését. E szerződés esetében az ajánlatkérő szintén teljes mértékben ismerte szükségleteit, és az azoknak való megfeleléshez szükséges felszereléseket és szolgáltatásokat.
49 A fentiekből következik, hogy a 2120/2005. sz. szerződés sem tekinthető úgy, mint amely a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányi vagy fejlesztési célból előállított termékek szállítására irányul.
50 A fentiek összességéből következik – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a második jogalap jelen részének elfogadhatóságát, amit a Bizottság vitat –, hogy az említett részt, mint megalapozatlant, el kell utasítani, mivel a spanyol hatóságok nem bizonyították, hogy a szóban forgó szerződések a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásában előzetes hirdetmény közzététele nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás tárgyát képezhetik.
A második jogalapnak a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjával kapcsolatos második részéről
51 A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a kísérleti projekt a rendszer felállításához és az adatok továbbításához kapcsolódó műszaki sajátosságokkal rendelkezik. Azt állítja, hogy elengedhetetlen volt bizonyos kimerítő és biztonságos továbbítási eljárásokat alkalmazni, amelyeknek szükségszerűen a projekt III. szakaszában meglévő adatmodellek, tervek, táblázatok és a helyi adatbázisok közötti kapcsolatok alapos ismeretén kellett alapulniuk. Márpedig – álláspontja szerint – a nyertes vállalkozás volt az egyedüli, amely rendelkezett ilyen ismeretekkel, mivel e helyi létesítményeket a szerződés odaítélésének időpontjában – az egészségügyi kártya projekt korábbi szakaszait elnyerő vállalkozásként – irányította és üzemeltette.
52 Emlékeztetni kell arra, hogy a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint az ajánlatkérők tárgyalásos eljárással, hirdetmény előzetes közzététele nélkül ítélhetik oda árubeszerzésre irányuló szerződéseiket, ha a termékeket műszaki vagy művészi sajátosságaik miatt, vagy a kizárólagos jogok védelmével kapcsolatos okból csak egy meghatározott szállító gyárthatja vagy szállíthatja le.
53 Meg kell állapítani, hogy a felek által az ügy irataihoz csatolt dokumentumokból nem következik, hogy a Spanyol Királyság vizsgálta volna, hogy léteznek‑e olyan vállalkozások, amelyek ugyanannyira alkalmasak arra, hogy a hirdetménynek ugyanolyan vagy akár jobb feltételek mellett megfeleljenek, mint a nyertes vállalkozás. E tekintetben nem említi, hogy Spanyolország területén, vagy pedig tágabban tekintve az Unióban bármilyen intézkedést tett volna. A Spanyol Királyság csupán azt állítja, hogy a nyertes vállalkozás különösen alkalmas volt arra, hogy megfeleljen az ajánlati felhívásnak, tekintettel a szóban forgó szerződéseknek a rendszer felállításához és az adatok továbbításához kapcsolódó műszaki sajátosságaira, mivel részére a IV‑1. szakaszt megelőzően szerződéseket ítéltek oda, és ily módon már kimerítő ismeretekkel rendelkezett a meglévő helyi adatbázisok vonatkozásában.
54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy mindez nem bizonyítja, hogy az említett vállalkozás egyedüliként volt abban a helyzetben, hogy ezen ismeretekkel rendelkezzen, és más vállalkozás nem lett volna képes azok megszerzésére. Nem zárható ki ugyanis, hogy amennyiben alapos kutatást végeztek volna az Unióban, azonosíthatók lettek volna olyan vállalkozások, amelyek alkalmasak megfelelő szolgáltatás nyújtására (lásd ebben az értelemben a fenti 35. pontban hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 62 és 63. pontját). Ezenkívül a Spanyol Királyság azt sem bizonyítja, hogy a vitatott szerződések mennyiben mutattak olyan műszaki sajátosságot, amely igazolta volna a hirdetmény előzetes közzététele nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás igénybevételét. A jelen ügyben szokványos termékek beszerzésére irányuló szerződésekről van szó (lásd a fenti 45–47., 50. és 51. pontot).
55 Következésképpen a Spanyol Királyság nem hivatkozhat hasznosan a 93/36 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének c) pontjára annak igazolása érdekében, hogy a vitatott szerződések vonatkozásában hirdetmény közzététele nélkül folyamodott tárgyalásos eljáráshoz.
56 A fenti megfontolásokból következik, hogy a jelen jogalap második részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
57 Következésképpen a második jogalapot teljes egészében, és ily módon a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
58 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. január 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások