A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2017. november 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Devizaalapú hitelszerződések – Az alapeljárás ténybeli és szabályozási hátterére, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása szükségességének indokaira vonatkozó kellően pontos ismertetés hiánya – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”
A C‑232/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2017. május 4‑én érkezett, 2017. április 10‑i határozatával terjesztett elő a
VE
és
a WD
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: A. Rosas tanácselnök, C. Toader és A. Prechal (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikke (2) bekezdésének és 5. cikkének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a VE és a WD, egy magyar zártkörű részvénytársaság jogutódja között személygépkocsi megvásárlására kötött, devizaalapú, változó futamidejű és változó kamatozású hitelszerződés tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdése szerint:
„mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget [helyesen: számára ténylegesen lehetőséget] kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; és mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni”.
4 Ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:
„A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek].”
5 Az említett irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. […]”
6 A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke értelmében:
„A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:
a) a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;
b) az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;
c) azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 VE 2008. április 22‑én devizaalapú, változó futamidejű és változó kamatozású hitelszerződést kötött egy személygépkocsi megvásárlása céljából a WE jogelődjével, egy magyar Zrt.‑vel. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szerződés megkötésekor bonitásos árfolyamkockázatra is kiterjedő hitelbírálat nem történt.
8 VE a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult, elsődlegesen a szerződés létre nem jöttének vagy érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása érdekében, másodlagosan pedig annak érdekében, hogy a bíróság az érvénytelenség/részleges érvénytelenség megállapítása mellett 50 625 Ft‑ban (hozzávetőleg 163 euró) és kamataiban állapítsa meg a szerződéses hátralékot a szerződéshez csatolt matematikai levezetés szerint.
9 Keresetének alátámasztására VE az árfolyamkockázati tájékoztatás nem megfelelő mivoltára hivatkozik. Mégpedig, hogy az információt nyújtó valamely autókereskedő, illetőleg annak alkalmazottja nem képviselheti a bankot, lízingcéget, és nem adhat tájékoztatást az árfolyamkockázatról sem.
10 VE továbbá azzal érvel, hogy a hitelbírálatot kizárólag a forintban meghatározott, már meglévő kezdeti összegre nézve végezték el, és a hitelképességét is csak ezen összeg vonatkozásában értékelték, nem számolva az árfolyamkockázattal. VE szerint az árfolyamkockázatra ki nem terjedő hitelbírálat a nemzeti jog szerint és a 2016. november 9‑i Home Credit Slovakia ítéletből (C‑42/15, EU:C:2016:842) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében teljes vagy részleges érvénytelenséget okoz az elvárt kötelező tartalmi elemek hiánya, illetve a befektetési jogviszonnyal kapcsolatos tájékoztatás hiánya miatt.
11 Végül, VE szerint az alapügy tárgyát képező szerződés semmis, mivel nem tartalmazza a törlesztőrészletek összegét, számát, esedékességét, 360 napos banki évvel ejti meg a kamatok meghatározását, és nem határozza meg az alkalmazott árfolyam típusát.
12 A WD e kereseti kérelmek elutasítását kéri, és hangsúlyozza, hogy a magyarországi bírói gyakorlat a devizaalapú jelleget nem tekinti befektetési elemnek, továbbá elévülési kifogást is benyújtott. Ezenkívül a WD azzal érvel, hogy az a körülmény – amennyiben bizonyítást nyer –, hogy az autókereskedő eljárása vagy képviseleti joga nem felelt meg a jogi követelményeknek, nem eredményezi az alapügy tárgyát képező szerződés érvénytelenségét. Végezetül a WD vitatja a tájékoztatás állítólagosan nem megfelelő mivoltát.
13 E körülmények között a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [93/13 irányelv] huszadik preambulumbekezdésében hivatkozott összes feltétel megismerhetőségének biztosítására vonatkozó előírás és a [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében hivatkozott világosság és érthetőség előírás értelmezése körében tisztességesnek minősülnek‑e a vonatkozó szerződéses feltételek, amennyiben a kölcsönszerződés valamely lényeges elemének (szerződés tárgya[,] azaz kölcsönösszeg, törlesztőrészletek, ügyleti kamat) mértéke kizárólag a szerződéskötést követően, a másik[,] professzionális szerződő fél (akár a szerződés részének minősített) a fogyasztóra nézve jogilag kötelező erejű egyoldalú jognyilatkozata alapján válik (nem objektív szükségszerűség, hanem a másik[,] professzionális szerződő fél által alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt általános szerződési feltétel ez irányú rendelkezése alapján) a fogyasztó számára megismerhetővé?
2) A [93/13 irányelv] huszadik preambulumbekezdésében hivatkozott összes feltétel megismerhetőségének biztosítására vonatkozó előírás és a [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében hivatkozott világosság és érthetőség előírás értelmezése körében tisztességesnek minősülnek‑e a vonatkozó szerződéses feltételek, amennyiben a kölcsönszerződés csupán ’tájékoztató jelleggel’ fordulatot alkalmazva közöl valamely lényeges elemet (szerződés tárgya[,] azaz kölcsönösszeg, törlesztőrészletek, ügyleti kamat), nem tisztázva azt, hogy a tájékoztató jelleggel közölt szövegrész bír‑e jogi kötőerővel[,] vagy sem[,] és arra jogok és kötelezettségek alapíthatóak[,] vagy sem?
3) A [93/13 irányelv] huszadik preambulumbekezdésében hivatkozott összes feltétel megismerhetőségének biztosítására vonatkozó előírás és a [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében hivatkozott világosság és érthetőség előírás értelmezése körében tisztességesnek minősülnek‑e a vonatkozó szerződéses feltételek, amennyiben a kölcsönszerződés téves terminológiát alkalmazva határoz meg valamely lényeges elemet, így különösen devizaalapú kölcsönszerződés (ahol a kölcsönszerződésből eredő követelések valamely külföldi pénznemben kerülnek meghatározásra és nyilvántartásra [a továbbiakban: a követelés pénzneme] és ezen követelések a belföldi pénznemben teljesítendőek [a továbbiakban: a teljesítés pénzneme])
(1) kölcsönösszegnek nevezi
– a hitelkeret követelés pénznemében megadott összegét[,] vagy
– a kölcsönösszeg követelés pénznemében meghatározott maximális felső határértékét[,] vagy
– a fogyasztó teljesítés pénznemében meghatározott finanszírozási igényét[,] vagy
– a teljesítés pénznemében meghatározott folyósítási limitet?
(2) törlesztőrészleteknek nevezi a törlesztőrészletek követelés pénznemében és/vagy teljesítés pénznemében megadott várható felső határértékét?
4) A [93/13 irányelv] huszadik preambulumbekezdésében hivatkozott összes feltétel megismerhetőségének biztosítására vonatkozó előírás és a [93/13 irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében hivatkozott világosság és érthetőség előírás értelmezése körében tisztességesnek minősülnek‑e a vonatkozó szerződéses feltételek, amennyiben valamely devizaalapú kölcsönszerződésben a szerződés tárgya, azaz a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek (nem objektív szükségszerűség, hanem a másik[,] professzionális szerződő fél által alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt általános szerződési feltétel ez irányú rendelkezése alapján)
(1) a követelés pénznemében tételesen összegként (amely kizárólag 0 és 9 közé eső számjegyekből álló karaktersorozatot jelent), a teljesítés pénznemében legfeljebb egyértelműen kiszámítható módon kerülnek meghatározásra?
(2) a teljesítés pénznemében tételes összegként, a követelés pénznemében legfeljebb egyértelműen kiszámítható módon kerülnek meghatározásra?
(3) a követelés pénznemében és a teljesítés pénznemében is legfeljebb egyértelműen kiszámítható módon kerülnek meghatározásra?
(4) a követelés pénznemében egyáltalán nem, a teljesítés pénznemében legfeljebb egyértelműen kiszámítható módon kerülnek meghatározásra?
(5) a teljesítés pénznemében egyáltalán nem, a követelés pénznemében legfeljebb egyértelműen kiszámítható módon kerülnek meghatározásra?
4.1. A fenti 4.(5) pont körében, amennyiben nem szükséges bármilyen tételes összeget meghatározni a kölcsönszerződésbe foglaltan annak megkötésekor, az egyértelmű kiszámíthatóság biztosított‑e a kölcsönösszeg tekintetében a kölcsönszerződés megkötésekor, amennyiben (nem objektív szükségszerűség, hanem a másik[,] professzionális szerződő fél által alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt általános szerződési feltétel ez irányú rendelkezése alapján)
(1) a kölcsönszerződés semelyik pénznemben sem tartalmazza a kölcsönösszeget tételesen,
(2) a kölcsönszerződés a teljesítés pénznemében a fogyasztó finanszírozási igényét vagy a folyósítási limitet tartalmazza tételesen,
(3) a kölcsönszerződés a teljesítés pénznemében egyértelműen kiszámítható módon nem tartalmazza a kölcsönösszeget, továbbá
(4) a kölcsönösszeg követelés pénznemében történő egyértelmű kiszámíthatósága kapcsán a kölcsönszerződésben hivatkozott számtani elem nem egzakt, hanem csupán egy felső határérték: a teljesítés pénznemében tételesen megadott fogyasztói finanszírozási igény vagy folyósítási limit?
4.2.
4.2.1. Amennyiben nem szükséges tételes összegeket kölcsönszerződésbe foglaltan biztosítani annak megkötésekor, akkor az egyértelmű kiszámíthatóság körében
(1) jogilag elvárt a szerződés tárgyának, azaz a kölcsönösszegnek és – változó kamatozású termék esetén az első kamatperiódusban alkalmazandó – törlesztőrészleteknek a mértékét egyértelműen és a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában kiszámítható módon a kölcsönszerződésben meghatározni; vagy
(2) az is elegendő, ha annak megkötésekor, a kölcsönszerződés olyan, objektív módon azonosítható paramétereket tartalmaz, amelyekből ezen adatok (a szerződés tárgya és a törlesztőrészletek) kiszámíthatóak lesznek egy jövőbeni időpontban (azaz a kölcsönszerződésbe – annak megkötésekor – kizárólag a jövőbeni egyértelmű kiszámíthatóságot biztosító paraméterek kerülnek rögzítésre)?
4.2.2. Amennyiben az is elegendő, ha egy jövőbeni időpontban lesznek kiszámíthatóak a szerződés tárgya, azaz a kölcsönösszeg és – változó kamatozású termék esetén az első kamatperiódusban alkalmazandó – törlesztőrészletek mértéke a követelés pénznemében, akkor ezen jövőbeni időpont (amely értelemszerűen a szerződéses követelések összegének követelés pénznemében való rögzülésnek időpontja is egyben) a kölcsönszerződés megkötésekor abban objektív módon meghatározott kell[, hogy] legyen[,] vagy a másik[,] professzionális szerződő fél kizárólagos diszkrecionális jogkörébe tartozhat ezen jövőbeni időpont meghatározása?
4.3. Időszakonként változó kamatozású termékeknél elégségesnek és így tisztességesnek is tekintendő, amennyiben a tételes összegek és/vagy az egyértelmű kiszámíthatóság a törlesztőrészletek tekintetében a futamidő első kamatperiódusára a követelés pénznemében és/vagy a teljesítés pénznemében (a kölcsönszerződésbe foglaltan annak megkötésekor) biztosított[,] vagy jogilag elvárt a futamidő összes kamatperiódusára a követelés pénznemében és/vagy a teljesítés pénznemében biztosítani az egyértelmű kiszámíthatóságot (a kölcsönszerződésbe foglaltan annak megkötésekor)?
4.4. Az egyértelmű kiszámíthatóságot kizárólag megfelelő képlet alkalmazásával lehet tisztességes módon biztosítani, avagy más módon is?
4.4.1. Amennyiben nem kizárólag megfelelő képlet alkalmazásával, akkor kellően egzakt szöveges leírással is lehet tisztességes módon biztosítani az egyértelmű kiszámíthatóságot?
4.4.2. Amennyiben nem kizárólag megfelelő képlet alkalmazásával, akkor akár szakkifejezésre történő utalással (pl. annuitás, lineáris törlesztés) is lehet tisztességes módon biztosítani az egyértelmű kiszámíthatóságot, további magyarázat nélkül?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
14 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
15 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
16 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 26. pont). A Bíróság ugyanis kizárólag a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján ítélheti meg az uniós jogi rendelkezés értelmezését (2017. július 13‑i Túrkevei Tejtermelő Kft. ítélet, C‑129/16, EU:C:2017:547, 43. pont; 2017. július 26‑i Superfoz – Supermercados ítélet, C‑519/16, EU:C:2017:601, 44. pont).
17 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében, valamint az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások (HL 2016. C 439., 1. o.) 15. pontjában, amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania (2017. március 9‑i Milkova ítélet, C‑406/15, EU:C:2017:198, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. szeptember 27‑i Puškár ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 120. pont). Ezek alapján valamennyi előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket: „a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tényeknek a rövid ismertetése vagy legalább az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapját képező ténybeli adatok ismertetése”, „az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat”, valamint „azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint az a kapcsolat, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapjogvitában alkalmazandó nemzeti jog között felállít” (2017. július 13‑i Ingsteel és Metrostav ítélet, C‑76/16, EU:C:2017:549, 51. pont).
18 Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak nem kizárólag azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke alapján előterjeszthessék észrevételeiket. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelembe véve, hogy a fent hivatkozott rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik az érdekelt feleknek (2017. július 13‑i Szoja ítélet, C‑89/16, EU:C:2017:538, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nyilvánvalóan nem felel meg a jelen végzés 16. és 17. pontjában említett követelményeknek.
20 Ugyanis, bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy VE személygépkocsi‑vásárlás céljából devizaalapú, változó futamidejű és változó kamatozású hitelszerződést kötött a WD által képviselt pénzintézettel, a kérdést előterjesztő bíróság nem ismertette ebben a határozatban e szerződés megkötésének és teljesítésének konkrét részleteit, mégpedig a lényeges elemekre vonatkozó szerződési feltételek tartalmát. Így különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat semmiféle pontosítást nem tartalmaz a hitelezőt megillető, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben említett azon jogra vonatkozóan, hogy a szerződéskötést követően egyoldalú jognyilatkozattal meghatározhatja a szerződés lényeges elemeit.
21 Továbbá a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy mi értendő az alapügy tárgyát képező szerződés lényeges, a kölcsönösszegre, a törlesztőrészlet összegére vagy akár az ügyleti kamatra vonatkozó elemeinek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, illetve harmadik kérdésben említett „tájékoztató jelleggel” történő ismertetése, illetve a „téves terminológia” alkalmazása alatt.
22 A kérdést előterjesztő bíróság a negyedik kérdéscsoportban említett azon matematikai átváltási képlet vonatkozásában sem szolgál pontosítással, amely úgy tűnik, hogy a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek összegének forintban és devizában való kiszámítására szolgál.
23 Végezetül, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban röviden ismertetett ténybeli háttér, illetve az előzetes döntéshozatalra előterjesztett több kérdés és az alapeljárás között fennálló kapcsolat kifejtésének hiánya nem teszi lehetővé a Bíróság számára annak vizsgálatát, hogy a 4.1. és 4.2. kérdés egyes alkérdései valóban az alapügy ténybeli hátterére vonatkoznak‑e, vagyis nem pusztán hipotetikus jellegűek‑e.
24 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az előzetes döntéshozatalra utalást nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem az uniós jogot érintő jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2017. szeptember 27‑i Puškár ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 123. pont).
25 A fentiekből egyrészt az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem teszi lehetővé a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére az alapjogvita eldöntéséhez hasznos választ adjon, sem pedig a tagállamok kormányai, illetve az egyéb érdekeltek számára, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke alapján észrevételt tegyenek, másrészt pedig, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem teszi lehetővé annak biztosítását, hogy a Bíróságnak az előterjesztett egyes kérdésekre adott válasza ne valamely hipotetikus jellegű problémával kapcsolatos állásfoglalással legyen egyenlő.
26 Meg kell azonban állapítani, hogy fennmarad a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, ha a Bírósággal közölni tudja az annak határozathozatalához szükséges valamennyi elemet (2016. május 12‑i Security Service és társai végzés, C‑692/15–C‑694/15, EU:C:2016:344, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A fenti megfontolások összességére tekintettel az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
A költségekről
28 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) 2017. április 10‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Luxembourg, 2017. november 21.
A. Calot Escobar | | A. Rosas |
hivatalvezető | | a hetedik tanács elnöke |