T‑225/06., T‑255/06., T‑257/06. és T‑309/06. sz. egyesített ügyek
Budějovický Budvar, národní podnik
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A BUD közösségi szó‑ és ábrás védjegyek bejelentése – A »bud« elnevezés – Viszonylagos kizáró okok – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése”
Az ítélet összefoglalása
1. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A jogosultját a későbbi védjegy használatának megtiltására jogosító megjelölés
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)
2. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A jogosultját a későbbi védjegy használatának megtiltására jogosító megjelölés
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 20. szabály, (7) bekezdés, c) pont)
3. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata
(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (2) bekezdés)
4. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont, 4 cikk és 43. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály)
5. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)
6. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – A jogosultját a későbbi védjegy használatának megtiltására jogosító megjelölés
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)
7. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata
(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (1) bekezdés)
1. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsa megsértette a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését azáltal, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél (WIPO) a Lisszaboni Megállapodás alapján a sörre vonatkozóan lajstromozott BUD eredetmegjelölés hatályának egy francia bírósági ítélet által történő érvénytelenítésére tekintettel úgy vélte, hogy a BUD ábrás és szómegjelölésekkel – amelyek közösségi védjegyként történő lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 16. 21., 25. és 32., illetve 32., 33., 35., 38., 41. és 42. osztályba tartozó áruk tekintetében kérték – szemben benyújtott felszólalás nem járhat sikerrel „eredetmegjelölésként fennálló” jog alapján, amely valójában „nem is eredetmegjelölés”, miközben az említett ítélet halasztó hatályú fellebbezés tárgyát képezte.
Mivel Franciaországban a „bud” eredetmegjelölés hatályát nem érvénytelenítették jogerősen, a fellebbezési tanácsnak a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján az irányadó nemzeti jogot és a Lisszaboni Megállapodás alapján történt lajstromozást kellett figyelembe vennie, és nem vonhatta kétségbe, hogy a hivatkozott korábbi jog „eredetmegjelölés” volt‑e.
(vö. 83., 87., 90. pont)
2. Amint a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet ötödik preambulumbekezdéséből következik, a védjegyekre vonatkozó közösségi szabályozás nem lép a tagállamok védjegyekre irányadó jogszabályainak helyébe. Ezen az alapon az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy nemzeti védjegy érvényessége nem vonható kétségbe közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás keretében.
Ebből következik, hogy a 40/94 rendelettel létrehozott rendszer feltételezi, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) figyelembe veszi a nemzeti szinten oltalomban részesített korábbi jogok fennállását. Így a 8. cikk (1) bekezdése, összefüggésben a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével, úgy rendelkezik, hogy a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt és valamely tagállamban hatályos bármely más megjelölés jogosultja a rendeletben meghatározott feltételek mellett felszólalhat a közösségi védjegy lajstromozása ellen. Ezen oltalom biztosítása érdekében a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése kifejezetten említi a hivatkozott korábbi jogra „irányadó tagállami jogszabályokat”.
Amennyiben az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszabon Megállapodás szerződő országában valamely eredetmegjelölés hatályát nem érvénytelenítették jogerősen, az OHIM‑nak a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján az irányadó nemzeti jogot és a Lisszaboni Megállapodás alapján történt lajstromozást kell figyelembe vennie, és nem vonhatja kétségbe, hogy a hivatkozott korábbi jog „eredetmegjelölés”‑e.
Ha az OHIM‑nak komoly kétségei vannak a korábbi jog „eredetmegjelölési” minősítésével, és így azon oltalommal kapcsolatban, amelyben azt a hivatkozott nemzeti jog alapján részesíteni kell, miközben e kérdés éppen a szóban forgó szerződő országban bíróság előtti eljárás tárgyát képezi, a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 20. szabálya (7) bekezdésének c) pontja alapján lehetőség van a felszólalási eljárást mindaddig felfüggeszteni, amíg e tekintetben jogerős határozat nem születik.
(vö. 88–91. pont)
3. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének szövegéből is következik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket a felek nem kellő időben terjesztettek elő. Ebből a szövegből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet rendelkezései értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie.
(vö. 153. pont)
4. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a közösségi védjegyként történő lajstromozás ellen nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés alapján nyújtsanak be felszólalást.
A korábbi védjegynek a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tényleges használata bizonyításának céljai, valamint az ahhoz kapcsolódó feltételek eltérnek az említett rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alá tartozó megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használata bizonyításának céljaitól és feltételeitől, különösen amennyiben a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromozott eredetmegjelölésről vagy kétoldalú egyezmény alapján oltalom alatt álló elnevezésről van szó.
A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének keretében bizonyos megjelölések nem veszthetik el a hozzájuk fűződő jogokat, annak ellenére sem, hogy nem képezik „tényleges” használat tárgyát. Mindaddig, amíg a származási országban eredetmegjelölésként oltalom alatt áll, nem lehet a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromozott eredetmegjelölést úgy tekinteni, hogy az szokásossá vált. Ezenkívül az eredetmegjelölés oltalma biztosított, anélkül hogy a megújítására szükség lenne (a Lisszaboni Megállapodás 6. cikke és 7. cikkének (1) bekezdése). Ez nem jelenti azt, hogy megengedett, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján hivatkozott megjelölést ne használják. Azonban a felszólalónak elegendő csupán azt bizonyítania, hogy a szóban forgó megjelölés használata gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történik, anélkül hogy a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése, illetve a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabálya értelmében és az e rendelkezésekben rögzített feltételek alapján bizonyítania kellene az említett megjelölés tényleges használatát. Az ezzel ellentétes értelmezés azt eredményezné, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett megjelölésekre a kimondottan a védjegyekhez és az azok oltalmának mértékéhez kapcsolódó feltételek vonatkoznának. Ráadásul a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontjától eltérően a felszólalónak a 8. cikk (4) bekezdése keretében még azt is bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megjelölés az érintett tagállam joga alapján biztosítja számára a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogát.
A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének szövegéből nem derül ki, hogy a szóban forgó megjelölést azon a területen kell használni, amelynek a jogára az említett megjelölés oltalmának az alátámasztása céljából hivatkoznak. Az említett cikkben említett megjelölések oltalom alatt állhatnak egy meghatározott területen, jóllehet azokat ott nem, csak más területen használják.
Meg kell vizsgálni, hogy a felszólaló által a közigazgatási eljárás során benyújtott bizonyítékok a szóban forgó megjelölés gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történő, és nem magáncélú használatát tükrözik‑e, az e használattal érintett területre való tekintet nélkül.
Végül a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a felszólalás kereskedelmi forgalomban „használt” megjelölésen alapul. E rendelkezésből nem következik, hogy a felszólalónak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megjelölést a közösségi védjegybejelentés előtt használták. Legfeljebb azt lehet megkövetelni ‑ a korábbi védjegyek esetében előírtakhoz hasonlóan és a korábbi jognak kizárólag a felszólalási eljárással előidézett használatának az elkerülése érdekében ‑, hogy a szóban forgó megjelölést a védjegybejelentés Közösségi Védjegyértesítőben történő meghirdetése előtt használják.
(vö. 163., 166–169. pont)
5. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a közösségi védjegyként történő lajstromozás ellen nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés alapján nyújtsanak be felszólalást.
Az említett cikk szövegének olvasatából az állapítható meg, hogy ez a rendelkezés a hivatkozott megjelölés jelentőségére, és nem használatának jelentőségére vonatkozik. A szóban forgó megjelölés jelentősége a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének keretében az oltalmának a földrajzi kiterjedését foglalja magában. Ez utóbbi nem lehet csupán helyi. Ebben az esetben a közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalás nem lehet sikeres. A 40/94 rendelet „Helyi jelentőségű korábbi jogok” című 107. cikke kimondja továbbá, hogy a „[k]izárólag egy meghatározott területre érvényes korábbi jog jogosultja felléphet a közösségi védjegynek az azon a területen való használata ellen, ahol az ő joga védelemben részesül, feltéve hogy az érintett tagállam jogszabályai erre lehetőséget biztosítanak”. A jog hatálya tehát szorosan kapcsolódik azon területhez, amelyen e jog oltalom alatt áll.
(vö. 180. pont)
6. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a közösségi védjegyként történő lajstromozás ellen nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés alapján nyújtsanak be felszólalást.
Az említett cikk alapján a hivatkozott megjelölésre irányadó közösségi jog vagy a tagállami jogszabályok szerint e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. Minthogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése a viszonylagos kizáró okokról szóló részben található, valamint figyelemmel ugyanezen rendelet 74. cikkére is, a felszólalót terheli a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtt a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó megjelöléshez fűződő jogok alapján megtilthatja a későbbi védjegy használatát.
Ebben az összefüggésben különösen a hivatkozott nemzeti szabályozást és az érintett tagállamban hozott bírósági határozatokat kell figyelembe venni. Ez alapján a felszólalónak kell bizonyítania azt, hogy a szóban forgó megjelölés a hivatkozott tagállami jog hatálya alá tartozik, és hogy az alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének keretében a felszólaló bizonyítékait a lajstromozási kérelemmel érintett közösségi védjegyre tekintettel kell figyelembe venni.
(vö. 184–185., 187. pont)
7. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikke alapján „lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a [Belső Piaci Harmonizációs] Hivatal [(védjegyek és formatervezési minták)] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”.
Az OHIM által végzett vizsgálat ténybeli alapjának e korlátozottsága nem zárja ki, hogy a felszólalási eljárás során a felek által kifejezetten előterjesztett tényeken felül az OHIM figyelembe vegyen köztudomású – azaz bárki által megismerhető vagy általánosan hozzáférhető forrásokból megismerhető – tényeket.
(vö. 96., 193. pont)