T‑241/01. sz. ügy

Scandinavian Airlines System AB

kontra

Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Kartell – Légiközlekedés – 3975/87/EGK rendelet – Bejelentett megállapodások – Bejelentés keretein kívüli együttműködés – Piacfelosztás – Bírság – Bírságkiszabási iránymutatás – Jogsértés súlya – Engedékenységi közlemény – Enyhítő körülmények – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – Annak a Bizottságra kötelező ereje

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 3975/87 tanácsi rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

2.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – A 3975/87 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési mozgástér – Iránymutatások Bizottság általi bevezetése – Jogszerűség

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 3975/87 tanácsi rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

3.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya – A jogsértés jellege szerinti értékelés

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

4.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya – Azon kötelezettség, hogy kizárólag a földrajzilag igen kiterjedt jogsértések minősüljenek az iránymutatás értelmében vett „különösen súlyos” jogsértésnek – Hiány – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

5.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya – Az érintett földrajzi piac meghatározásának kötelezettsége – Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A pont)

6.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevételének kötelezettsége – Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 3975/87 tanácsi rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

8.      Verseny – Bírság – Meghatározás – Annak szükségessége, hogy a vállalkozás a jogsértésből haszonra tegyen szert – Hiány – A bírság kiszámításakor figyelembe veendő jogellenes előny

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

9.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A korábbi határozathozatali gyakorlathoz képest új iránymutatás Bizottság általi bevezetése – A jogsértés valódi súlyához és időtartamához, valamint ennek körülményei alapján való kiigazításához kapcsolódó számítási mód alapulvétele – Jogszerűség

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

10.    Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A bírság kiszámításakor figyelembe veendő forgalom – A Bizottságnak a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határ betartása mellett meglévő mérlegelési jogköre

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

11.    Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – A Bizottság számára a jogsértés megállapítását megkönnyítő magatartás mint feltétel – A puszta együttműködési szándék elégtelensége

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, (4) és (5) bekezdés, valamint 15. cikk; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

12.    Verseny – Bírság – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – A bírság összegének csökkentésére a közösségi bíróság által figyelembe vehető tényezők – A vállalkozás által a határozatot követően tanúsított magatartás – Relevancia hiánya, a sajátos körülmények esetét kivéve

(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17. cikk)

1.      A légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról szóló 3975/87 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, valamint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése a bírság összege meghatározásának tekintetében csak azt mondja ki, hogy a jogsértés súlyát és időtartamát figyelembe kell venni. Ez a rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bizottságnak a bírság megállapítása során, amely jogkör a Bizottságnak a verseny területén gyakorolt általános politikai feladatainak a része. Ilyen körülmények között, a bírságra vonatkozó döntései átláthatóságának és objektivitásának biztosítása érdekében, fogadta el 1998-ban a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről az iránymutatást, amely – a magasabb szintű jogforrások betartása mellett – pontosítja azokat a feltételeket, amelyeket a Bizottság alkalmazni kíván mérlegelési jogkörének gyakorlása során; ebből e jogkör önkorlátozása adódik, mivel a Bizottság köteles tartani magát a saját maga által meghatározott iránymutatásokhoz.

(vö. 64. pont)

2.      Amennyiben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét, az iránymutatás illeszkedik mind a légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról szóló 3975/87 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének kereteibe, mind a Bizottságnak a bírságok meghatározásánál rendelkezésre álló mérlegelési mozgástérének kereteibe.

Egyébiránt az iránymutatás nem korlátozza túlzott és jogellenes módon a Bizottságnak a bírságok meghatározásakor rendelkezésére álló mérlegelési jogkörét, inkább olyan eszköznek tekintendő, amely révén a vállalkozások pontosabb képet kaphatnak a Bizottság által a bírságról szóló határozatok átláthatóságának és objektivitásának biztosítása érdekében követni kívánt versenypolitikáról.

(vö. 70., 75. pont)

3.      Még ha az érintett földrajzi piac méretét és, amennyiben az mérhető, a piacra gyakorolt tényleges hatást figyelembe kell is venni, a versenyszabályok megsértésének jellege fontos tényező a jogsértés súlyosságának megállapításakor.

E tekintetben – ahogy azt a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás is hangsúlyozza – különösen súlyosak az olyan horizontális korlátozások, mint az árkartell vagy a piacfelosztó kvóták, vagy más, az egységes piac megfelelő működését veszélyeztető magatartások, amelyek az EK 81. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten említésre kerülnek azon példák között, amelyeket kifejezetten összeegyeztethetetlennek minősítenek a közös piaccal. Ugyanis a verseny súlyos megzavarásán kívül, amely ezen kartellek velejárója, a piac elszigetelését is okozzák azzal, hogy a feleket az egyes, gyakran államhatárok által lehatárolt piacok tiszteletben tartására kötelezi, és így ellentétesek az EK-Szerződés fő céljával, vagyis a közös piac egységesítésével.

(vö. 84‑85. pont)

4.      Az a körülmény, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás a „különösen súlyos” jogsértések csupán példálózó felsorolásával csak olyan jogsértésekre utal, amelyek érintik a legtöbb tagállamot, nem értelmezhető úgy, hogy csak az ilyen földrajzi kiterjedésű jogsértések minősíthetők különösen súlyosnak. Még akkor is, ha a legtöbb, „különösen súlyos” jogsértésre vonatkozó határozat vagy ítélkezési gyakorlat földrajzilag nagyon nagy kiterjedésű jogsértést érintett, semmi nem teszi lehetővé azt a következtetést, hogy csak ezek minősíthetők „különösen súlyosnak”. Épp ellenkezőleg: a jogsértés súlyosságának meghatározásánál és a bírság összegének megállapításánál a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely nem egy, a figyelembe veendő körülmények kötelező vagy kimerítő listájából következik. Ezenkívül a Bizottság határozathozatali gyakorlata önmagában nem képez a versenyügyekben kiszabott bírságokra vonatkozó jogi hátteret.

(vö. 87. pont)

5.      Amikor a Bizottság a versenyszabályok megsértésének súlyosságát értékeli, és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A pontjának megfelelően figyelembe veszi az érintett piac földrajzi méretét, e célból nem köteles pontosan meghatározni, hogy melyek az érintett piacok, hanem csak azt kell megítélnie, hogy az érintett piacnak vagy piacoknak mekkora a földrajzi kiterjedése. Ezenkívül a Bizottság még a jogsértés megállapítása során sem köteles az érintett piacok pontos meghatározására, ha a megállapodások egyértelműen a verseny korlátozását célozzák.

(vö. 99. pont)

6.      A Bizottságnak a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatása szerint a jogsértés súlyosságának megítélésekor csak akkor kell figyelembe vennie a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető. Így – amikor az általános megállapodás célja a potenciális verseny megszüntetése, amelynek a tényleges hatásai természetszerűleg nehezen mérhetők – a Bizottság nem köteles a kartell piacra gyakorolt tényleges hatásainak bemutatására és mennyiségi meghatározására, hanem hagyatkozhat valószínűségi becslésekre.

(vö. 122. pont)

7.      A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem határozza meg önmagában a versenyügyekben kiszabott bírságokra vonatkozó jogi hátteret, mivel ezt a 17. rendeletben vagy a megfelelő ágazati rendeletekben – mint a légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról szóló 3975/87 rendeletben és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban – szabályozzák. Az a tény, hogy a múltban a Bizottság bizonyos jellegű jogsértéseket „súlyosnak” minősített, nem akadályozhatja meg abban, hogy valamely későbbi esetben „különösen súlyosnak” minősítse őket, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtása szempontjából szükségesnek tűnik.

(vö. 132. pont)

8.      Az a tény, hogy a vállalkozásnak nem származott előnye a versenyszabályok megsértéséből, nem ellentétes a bírság kiszabásával, hiszen másként a bírság elveszítené elrettentő jellegét. Ezért a Bizottságnak a bírság megállapításánál nem kell bizonyítania, hogy a jogsértés az érintett vállalkozás számára jogellenes előnyt biztosított, és adott esetben a kérdéses jogsértésből származó előny hiányát sem kell figyelembe vennie.

E tekintetben bár a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 5. pontja b) alpontja, amely egy sor általános megjegyzést tartalmaz, előírja, hogy a körülmények függvényében a tervezett bírság összegének megállapításához bizonyos objektív adatokat is figyelembe kell lenni – mint például a sajátos gazdasági összefüggések, a jogsértők által elért gazdasági vagy pénzügyi előnyök –, ezek az adatok nem jelentik azt, hogy a Bizottság a bírság összegének megállapítása céljából a jövőre nézve minden körülmények között kötelezi magát a megállapított jogsértéssel összefüggő pénzügyi előny vizsgálatára. Ezzel csupán azt a szándékát nyilvánítja ki, hogy ezt a tényezőt majd jobban figyelembe veszi, és a bírság összegének számításánál alapul veszi, ha abban a helyzetben lesz, hogy – akár csak megközelítőleg is – meg tudja becsülni.

(vö. 146‑147. pont)

9.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás új megközelítést vezetett be a bírságok kiszámításánál. Ugyanis míg korábban a Bizottság gyakorlata abból állt, hogy a bírságot az érintett vállalkozás forgalmának arányában állapította meg, az iránymutatás inkább az átalányelven alapul, ahol inkább a jogsértés valódi súlyossága határozza meg abszolút módon az alapösszeget, amelyet majd növel a tartósság, és amely végül a súlyosító vagy enyhítő körülmények alapján kerül kiigazításra. Ennél a módszernél, amelyet az ítélkezési gyakorlat kifejezetten elismert, a forgalom csak másodlagos szerepet játszik a bírságnak a jogsértések különböző kategóriáira vonatkozóan („enyhe”, „súlyos” és „különösen súlyos”) az iránymutatásban megállapított összegeken belüli változtatásakor.

(vö. 160. pont)

10.    A versenyügyekben kiszabott bírságok összegének megállapítása területén a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében található, a forgalomra vonatkozó egyetlen kifejezett hivatkozás arra a felső határra vonatkozik, amelyet a bírság nem haladhat meg, és ez a felső határ a teljes forgalomra vonatkozik. A Bizottság e felső határon belül főszabály szerint alapvetően szabadon választhatja meg a forgalmat, amelyet – a földrajzi területre és az érintett termékekre tekintettel – a bírság megállapításánál figyelembe kíván venni, anélkül, hogy köteles lenne pontosan a teljes forgalom vagy az érintett földrajzi vagy termékpiacon elért forgalmat alapul venni. Továbbá noha a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem írja elő, hogy a bírságokat bizonyos forgalom alapján számítsák, a forgalom figyelembevétele nem ellentétes az iránymutatással, feltéve, hogy a Bizottság választása nem tartalmaz nyilvánvaló értékelési hibát.

Ebből következik, hogy a Bizottság a bírság összegének megállapításakor a választása szerinti forgalmat veheti figyelembe, feltéve, hogy ez az adott ügy körülményei között nem minősül ésszerűtlennek. Ugyanígy: a Bizottság a bírság összegének több, ugyanabban a jogsértésben részt vevő vállalkozással szembeni meghatározása során nem köteles arról gondoskodni, hogy a bírságok végösszegében az érintett vállalkozások teljes forgalmára vonatkozó valamennyi különbség kifejezésre kerüljön.

(vö. 165‑166. pont)

11.    A bírság alóli mentesítésről vagy a bírság csökkentéséről szóló szóló közlemény D szakasza 2. pontjának első francia bekezdése ugyanis csak azon vállalkozás számára írja elő a bírság csökkentését, amelyik „olyan információkat, iratokat vagy más bizonyítékokat szolgáltat a Bizottság számára, amelyek hozzájárulnak a jogsértés fennállásának bizonyításához”, és nem azon vállalkozás számára, amelynek csak szándékában áll az együttműködés, vagy csak a Bizottsággal való együttműködésre szorítkozik. Ebből következik, hogy a Bizottság előtti versenyszabályok alkalmazására vonatkozó közigazgatási eljárás során a vállalkozás puszta együttműködésre irányuló szándékának nincs jelentősége.

Ugyanígy a bírság csökkentése a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján csak akkor igazolható, ha a kérdéses vállalkozás magatartása lehetővé tette a Bizottság számára a jogsértés fennállásának könnyebb megállapítását és adott esetben a jogsértés befejezését.

Végül, a vizsgálat során tanúsított olyan együttműködés, amely nem haladja meg azt, amire a vállalkozások a 17. rendelet 11. cikkének (4) és (5) bekezdése vagy az ágazati különös rendeletek megfelelő rendelkezései szerint amúgy is kötelesek, nem igazolja a bírság csökkentését.

(vö. 212‑213., 218. pont)

12.    A bírságnak a közösségi bíróság által az EK 229. cikk szerinti korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében a vállalkozásnak a határozat kibocsátását követő magatartására tekintettel való csökkentése, amennyiben lehetséges, mindenképpen csak nagy elővigyázatosság mellett és egészen különleges körülmények között alkalmazható. Az ilyen gyakorlat ugyanis úgy lenne értelmezhető, mintha arra buzdítaná a vállalkozásokat, hogy – a határozatot követő megváltozott magatartásuk alapján a bírság esetleges csökkentésére számítva – jogsértéseket kövessenek el.

(vö. 226., 228. pont)