AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2007. november 15.(*)

„Mezőgazdaság – A gabonafélék piacának közös szervezése – A gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvétele – A kukorica minőségi követelményeinek megszigorítása – A kukoricára vonatkozó új fajsúlykövetelmény bevezetése – A jogos bizalom megsértése – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”

A T‑310/06. sz. ügyben,

a Magyar Köztársaság (képviselik: Fazekas J., Somssich R. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Pataki Z. B. és F. Clotuche‑Duvieusart, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott, a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló 824/2000/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. október 18‑i 1572/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 290., 29. o.) egyes rendelkezéseinek megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(kibővített harmadik tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, V. Tiili, J. Azizi, E. Cremona és Czúcz O. bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. május 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        A gabonafélék piacának közös szervezését a 2003. szeptember 29‑i 1784/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 78. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 346. o.; a továbbiakban: közös piacszervezési rendelet) szabályozza.

2        A közös piacszervezési rendelet 5. cikke előírja, hogy a tagállamok által kijelölt intervenciós hivatalok felvásárolják – többek között – a számukra felajánlott és a Közösségben betakarított kukoricamennyiségeket, feltéve, hogy az ajánlatok, különösen a minőség és a mennyiség tekintetében, megfelelnek a megállapított feltételeknek. Felvásárlás csak az intervenciós időszakokban lehetséges, vagyis a jelen ügyben Magyarország esetében 2006. november 1‑jétől 2007. március 31‑ig.

3        A közös piacszervezési rendelet részletes végrehajtási szabályait a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló, 2000. április 19‑i 824/2000/EK bizottsági rendelet (HL L 100., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 29. kötet, 27. o.; helyesbítés: HL L 214., 2006.8.4., 60. o.) állapítja meg. Ez a rendelet határozza meg az intervenciós felvásárláshoz szükséges minimális minőségi követelményeket is.

4        2006. október 18‑án a Bizottság elfogadta a 824/2000 rendelet módosításáról szóló 1572/2006/EK rendeletet (HL L 290., 29. o.; a továbbiakban: Rendelet), abból a célból, hogy figyelembe vegye az intervenció rendszerében a bizonyos gabonafélék hosszú ideig tartó tárolásával és a tárolásnak a termékek minőségére gyakorolt hatásával összefüggésben kialakult új helyzetet. A Rendelet kiigazítja a 824/2000 rendeletben meghatározott minőségi követelményeket, és egy, a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelményt vezet be. Az így bevezetett módosításokat 2006. november 1‑jétől kell alkalmazni.

5        A 824/2000 rendeletnek a Rendelettel módosított 3. cikke meghatározza azokat a módszereket, amelyeket az intervencióra felkínált gabona minőségének meghatározásához kell alkalmazni. E cikk 3.9. pontjának rendelkezése szerint a fajsúly meghatározására az ISO 7971/2:1995 módszer, illetve a kukorica esetében „az alkalmazott hagyományos módszerek” szolgálnak referencia‑módszerként.

6        A 824/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének értelmében az ajánlattevőnek fizetendő ár a közös piacszervezési rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett intervenciós ár, azaz 101,31 EUR/tonna. Ezt az árat a 824/2000 rendelet 9. cikkében említett emeléseknek és csökkentéseknek megfelelően kell kiigazítani.

7        A 824/2000 rendeletnek a Rendelettel módosított 9. cikke meghatározza azokat az árnövekedéseket vagy -csökkenéseket, amelyekkel az intervenciós ár nő vagy csökken. E cikk többek között a következőképpen rendelkezik:

„Az árnövekedéseket vagy -csökkenéseket, amelyekkel az intervenciós ár nő vagy csökken, euró/tonnában kell kifejezni, és közösen alkalmazni az alábbiak szerint:

[…]

b) ha az intervencióra felkínált gabonafélék fajsúlya eltér a […] kukorica esetében a 73 kg/hl […] tömeg/térfogat aránytól, a VII. melléklet III. táblázatában meghatározott árcsökkentési értékeket kell alkalmazni

[…]”.

8        A 824/2000 rendeletnek a Rendelettel módosított I. melléklete az E. sorban előírja, hogy a kukorica minimális fajsúlya 71 kg/hl.

9        A 824/2000 rendeletnek a Rendelettel módosított VII. mellékletében található III. táblázat előírja, hogy a kukorica esetében a fajsúly függvényében történő árcsökkentések a következők: 73 kg/hl fajsúly alatt, 72 kg/hl‑ig 0,5 EUR/tonna; 72 kg/hl fajsúly alatt, 71 kg/hl‑ig pedig 1,0 EUR/tonna.

 A jogvita alapját képező tényállás

10      A magyar hatóságok a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának főigazgatójához 2006. január 13‑án benyújtott levélben részletezték a hosszú ideig tartó intervenciós raktározás során a kukorica tárolásával kapcsolatban felmerült nehézségeket, a törtszemek arányának növekedését, valamint annak szükségességét, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap vállalja a hosszú ideig tartó raktározással kapcsolatos költségeket.

11      Több megbeszélést követően a Bizottság 2006. július 27‑én mutatta be a Gabonapiaci Irányítóbizottság szakértői csoportjának (a továbbiakban: gabonapiaci szakértői csoport) azt a rendelettervezetet, amely a maximális nedvességtartalomra, a tört és a szárítás során túlhevült szemek arányára vonatkozó feltételek megszigorítására, valamint a kukorica tekintetében új kritérium, a minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény (73 kg/hl) bevezetésére irányult. A Bizottság rámutatott arra, hogy ezeket a módosításokat még 2006. november 1‑je előtt el kell fogadni, ugyanis ez az az időpont, amikor az intervenciós időszak a legtöbb tagállamban kezdetét veszi.

12      A Bizottság javaslatának kibocsátását követően számos megbeszélésre, illetve levélváltásra került sor a magyar kormány és a Bizottság képviselői között. E megbeszélések során a magyar kormány jelezte, hogy véleménye szerint a Bizottságnak a törtszemekre, illetve a fajsúlyra vonatkozó javaslatai különösen súlyosan és indokolatlanul érintik Magyarországot, mivel átlagos időjárású években a magyar kukoricatermés 90%‑át kizárnák az intervencióból. A magyar kormány szerint a 75 kg/hl‑es szint alatti intervenciós árcsökkenés a teljes magyar termést érintené.

13      2006. augusztus 8‑i levelében a magyar Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára megerősítette a magyar kormány álláspontját, amelyet minőségvizsgáló intézetektől származó adatokkal is alátámasztott, és azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül a rendelettervezetet.

14      2006. augusztus 31‑én a gabonapiaci szakértői csoport újra megvitatta a rendelettervezetet. Ezen ülés során több tagállam kifejezte ellenkezését, illetve kifogásait, többek között a minimális fajsúly minőségi követelményének bevezetésével kapcsolatban.

15      Az ugyanezen a napon a Bizottsághoz címzett levelében a szakállamtitkár megerősítette a magyar kormány álláspontját, és ismét arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját.

16      2006. szeptember 6‑án – a Gabonapiaci Irányítóbizottság 2006. szeptember vége előtt esedékes szavazására tekintettel – a rendelettervezet bekerült a tagállamok kormányainak szánt elektronikus információs rendszerbe.

17      2006. szeptember 7‑én a gabonapiaci szakértői csoport újra megvitatta a rendelettervezetet.

18      2006. szeptember 18‑án az Agrárminiszteri Tanács ülésén a Magyar Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Osztrák Köztársaság a rendelettervezettel szemben foglalt állást, és Marianne Fischer Boel – a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos – ígéretet tett arra, hogy bizonyos kiigazításokat végeznek a tervezeten, és kijelentette, hogy a Bizottságnak vigyáznia kell a Közösség pénzügyi érdekeire.

19      2006. szeptember 21‑én a Bizottság – a Magyar Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és az Osztrák Köztársaság álláspontjára, valamint az általa tett ígéretre tekintettel – egy módosított rendelettervezetet mutatott be a Gabonapiaci Irányítóbizottságnak, amelyben a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelményt 73 kg/hl helyett 71 kg/hl‑ben állapította meg, valamint árcsökkentést írt elő a 71 és 73 kg/hl közötti tartományban.

20      A Gabonapiaci Irányítóbizottság a 2006. szeptember 28‑i ülésén a rendelettervezetben előírt maximális nedvességtartalmat 13%‑ról 13,5%‑ra növelte.

21      2006. október 18‑án a Bizottság elfogadta a Rendeletet, amely 2006. október 20‑án, az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése napján lépett hatályba, és 2006. november 1‑jétől alkalmazandó.

22      A Rendelet (2) és (3) preambulumbekezdése szerint:

„(2) Nem szabad intervenciós célra átvenni az olyan felkínált gabonaféléket, amelyek minősége nem teszi lehetővé a megfelelő felhasználást vagy tárolást. Ebben a vonatkozásban figyelembe kell venni az intervenció terén különösen bizonyos gabonafélék hosszú ideig tartó tárolásával és annak a termékek minőségére gyakorolt hatásával összefüggésben kialakult új helyzetet.

(3) Ezért annak érdekében, hogy az intervenciós termékek a minőségromlással szemben ellenállóbbakká és a későbbi felhasználásra alkalmasabbakká váljanak, meg kell szigorítani a 824/2000 […] rendelet I. mellékletében a kukoricára vonatkozóan előírt minőségi követelményeket. E célból csökkenteni kell a maximális nedvességtartalom értékét, valamint a törtszemek és a szárítás során túlhevült szemek maximális százalékos arányát. Tekintettel arra, hogy a kukorica és a cirok agronómiai szempontból sok hasonlóságot mutat, a következetesség érdekében helyénvaló hasonló intézkedéseket előírni az utóbbi termékre vonatkozóan is. Ezenkívül az intervenciós rendszer által érintett egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhang biztosítása érdekében helyénvaló bevezetni egy, a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelményt.”

 Eljárás és a felek kereseti kérelmei

23      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. november 17‑én érkezett keresetlevelében a felperes benyújtotta a jelen, a Rendelet egyes rendelkezéseinek (a továbbiakban: megtámadott rendelkezések) megsemmisítésére irányuló keresetét; e rendelkezések a következők:

–        az 1. cikk 1. pontjának következő része: „illetve a kukorica esetében az alkalmazott hagyományos módszerek”;

–        az 1. cikk 3. pontja b) alpontjának következő része: „a kukorica esetében a 73 kg/hl”;

–        a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény tekintetében a melléklet 1. pontjában szereplő táblázat „E. Minimális fajsúly (kg/hl)” sorában szereplő érték: „71”;

–        a mellékelt 2. pontjában szereplő III. táblázatban a kukoricára vonatkozó intervenciós ár csökkentésének értékei.

24      A felperes kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzata 14. cikkének 1. §‑a, valamint 51. cikkének 1. §‑a értelmében utalja az ügyet a nagytanács elé.

25      Az Elsőfokú Bíróság 2006. december 11‑i határozatával, mivel úgy értelmezte a felperesnek a nagytanács elé utalásra irányuló kérelmét, hogy az, másodlagosan, az ügynek egy öt bíróból álló tanács elé utalására irányul, az eljárási szabályzat 51. cikke 1. §‑ának második bekezdése értelmében, amely szerint az ügyben legalább öt bíróból álló tanács határoz, ha valamely, az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény ezt kéri, a harmadik tanács javaslata alapján a kibővített harmadik tanács elé utalta az ügyet.

26      A felperes az Elsőfokú Bírósághoz ugyanezen a napon érkezett külön iratban kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárásban határozzon.

27      A felperes az Elsőfokú Bírósághoz ugyanezen a napon érkezett külön iratban az EK 242. cikk alapján a megtámadott rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére irányuló, ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő.

28      2006. december 4‑i levelében a Bizottság a gyorsított eljárás iránti kérelemmel szemben foglalt állást.

29      2006. december 13‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.

30      A T‑310/06. R. sz., Magyarország kontra Bizottság ügyben 2007. február 16‑án hozott végzésével (az EBHT‑ban még nem tették közzé) az Elsőfokú Bíróság elnöke elutasította a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet, és a költségekről nem határozott.

31      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (kibővített harmadik tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

32      Az Elsőfokú Bíróság a 2007. május 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszait.

33      A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott rendelkezéseket;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

34      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

35      A Bizottság azt állítja, hogy a kereset csak a Rendeletnek a kukorica minimális fajsúlyára vonatkozó követelményt megállapító rendelkezéseinek a megsemmisítésére irányul, és megkérdőjelezi a kereset elfogadhatóságát, mivel vitatja, hogy a megtámadott rendelkezések a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében elválaszthatóak a Rendelet többi részétől. A Bizottság szerint a fajsúly lényegi követelmény, amelyet a jogalkotó azért választott, hogy növelje az intervenció során felvásárolt gabona minőségét, következésképpen minőségi gabona értékesítését biztosítsa a hosszú ideig tartó tárolást követően.

36      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fajsúlykövetelmény szükségszerűen összefügg a Rendelet által megszigorított egyéb minőségi kritériumokkal, e Rendelet tehát megbonthatatlan egészet alkot. A nedvességtartalom csökkenése ugyanis elkerülhetetlenül a fajsúly növekedéséhez vezet. A fajsúlyra vonatkozó új követelmény bevezetése nélkül nem lenne biztosítva a gabona újraértékesítésének reális lehetősége, és a jelenlegi kritériumok még a szigorítás után sem lennének hatásosak. Keresetlevelének 95. pontjában egyébként maga a felperes is elismeri a különböző minőségi paraméterek közötti ezen összefüggést.

37      A felperes azt állítja, hogy a Rendelet részleges megsemmisítésére irányuló kérelem elfogadható. A kukorica vonatkozásában megállapított fajsúly ugyanis az egyéb intervenciós paraméterektől elválasztható külön elemnek minősül, amelynek megsemmisítése objektíven tekintve nem változtatja meg a Rendelet lényegét (a Bíróság C‑29/99. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2002. december l0‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑11221. o.] 45. és 46. pontja, valamint a C‑239/0l. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10333. o.] 34. és 37. pontja). A felperes szerint e követelmény megsemmisítése egyáltalán nem változtatja meg a Rendelet lényeges tartalmát, mivel a helyzet hasonlatos lesz a Rendelet elfogadása előtti helyzethez.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

38      A Bizottság azon az alapon vitatja a kereset elfogadhatóságát, hogy a megtámadott rendelkezések nem választhatóak el a Rendelet többi részétől.

39      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – mint ez az állandó ítélkezési gyakorlatból is következik – valamely közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak az aktus többi részétől (a Bíróság Bizottság kontra Tanács ügyben hozott, a 37. pontban hivatkozott ítéletének 45. és 46. pontja; a C‑378/00. sz., Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. január 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑937. o.] 30. pontja, valamint a Németország kontra Bizottság ügyben hozott, a 37. pontban hivatkozott ítéletének 33. pontja). A Bíróság továbbá több alkalommal akként határozott, hogy az elválaszthatóság e követelménye nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán a jogi aktus lényeges tartalma megváltoznék (a Bíróság C‑36/04. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2006. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑2981. o.] 13. és 14. pontja, valamint a C‑540/03. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2006. június 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5769. o.] 28. pontja).

40      Jelen esetben a Rendeletből következik, hogy annak lényege az intervencióra alkalmas kukorica minőségének a javítása. Ennek érdekében a Rendelet két különböző típusú intézkedést ír elő: egyrészt – a Rendelet (3) preambulumbekezdésének első mondata szerint – a kukoricára vonatkozóan a 824/2000 rendelet I. mellékletében korábban előírt minőségi követelmények megszigorítását, amelynek a megsemmisítését nem kéri a felperes, másrészt – a Rendelet (3) preambulumbekezdésének utolsó mondata szerint – a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelmény bevezetését, mégpedig az intervenciós rendszer által érintett egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhang biztosítása érdekében.

41      Ebből következik, hogy e két típusú intézkedés nem elválaszthatatlan egymástól, és a Rendelet esetleges részleges, azon részében történő megsemmisítése, amely a kukorica fajsúlyára vonatkozóan új követelményt vezet be, nem változtatná meg azoknak a rendelkezéseknek a lényegét, amelyek nem képezik az esetleges megsemmisítés tárgyát. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a kukoricára vonatkozó azon minőségi követelmények, amelyek megszigorítását a Rendelet előírja – vagyis a maximális nedvességtartalom, valamint a törtszemek és a szárítás során túlhevült szemek maximális százalékos aránya –, a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelménytől eltérően már a korábbi szabályozás alatt, a fajsúlyra vonatkozó követelmény hiányában is léteztek.

42      A Bizottság azon érvét, miszerint a fajsúly lényegi követelmény, amelyet a jogalkotó azért választott, hogy növelje az intervenció során felvásárolt gabona minőségét, el kell utasítani. Egyrészt, a Bizottság állításával ellentétben, a Rendeletből semmilyen módon nem következik, hogy a fajsúly az intervencióra alkalmas kukorica minőségének növeléséhez szükséges lényegi követelmény lenne. Másrészt meg kell állapítani, hogy még ha feltételeznénk is, hogy ez így van, a Bizottság nem tudta megmagyarázni, hogy mennyiben változtatná meg a Rendelet lényegét kizárólag azoknak a rendelkezéseknek a megsemmisítése, amelyek ezen új követelmény bevezetését írják elő.

43      Azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint a fajsúlykövetelmény szükségszerűen összefügg a Rendelet által megszigorított egyéb paraméterekkel, mivel a nedvességtartalom csökkenése a fajsúly növekedéséhez vezet, elegendő megállapítani, hogy a Rendelet nem állít fel semmilyen összefüggést e két követelmény között, és a nedvességtartalomra vonatkozó követelmény már ezt megelőzően, a fajsúlykövetelmény hiányában is létezett.

44      Ezenkívül a Bizottság beadványaiban kifejezetten hivatkozott arra, hogy a korábban létező minőségi követelmények – és különösen a kukorica maximális nedvességtartalmára vonatkozó minőségi követelmény – megszigorítása arra irányul, hogy lehetővé tegye az intervencióra alkalmas kukorica jobb eltarthatóságát, míg a kukorica fajsúlyára vonatkozó követelmény bevezetésének az a célja, hogy olyan minőségi szabványt állítson fel a felvásárolt gabonára nézve, amely biztosítja, hogy a termék még a hosszú ideig tartó, szükségszerűen bizonyos minőségromlással járó raktározást követően is megfelelő minőségű lesz ahhoz, hogy értékesíthető legyen a piacon.

45      Az eddigiekből következik, hogy a megtámadott rendelkezések elválaszthatók a Rendelet többi részétől, ezért a részleges megsemmisítésre irányuló kereset elfogadható.

 Az ügy érdeméről

46      A megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására a felperes hat jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a jogos bizalom megsértésén, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértésén alapul. A második jogalap a Rendelet kibocsátója hatáskörének hiányán alapul. A harmadik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul. A negyedik jogalap nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul. Az ötödik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A hatodik jogalap pedig a Gabonapiaci Irányítóbizottság eljárási szabályzatának megsértésén alapul.

 Az első jogalapról: a jogos bizalom megsértése, valamint a jogbiztonság és az arányosság elvének megsértése

 A jogalap első részéről: a jogos bizalom megsértése

–       A felek érvei

47      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a magyar termelők jogos várakozásait, mivel a kukorica fajsúlyára vonatkozó új minőségi követelménynek a rendelet alkalmazhatóságának kezdete előtt tizenkét nappal történt bevezetésével lényegesen, a gondos, körültekintő termelők számára is előreláthatatlan módon változtatta meg a kukorica intervenciós feltételeit.

48      A felperes elismeri, hogy a gazdasági helyzetben bekövetkezett változások szerinti folyamatos alkalmazkodást célzó közös piacszervezés területén a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (a Bíróság C‑350/88. sz., Delacre és társai kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑395. o.] 33. pontja). Mindazonáltal a felperes úgy véli, hogy a jelen ügyben fennálló különleges körülmények lehetővé teszik a jogos bizalom elvére való hivatkozást.

49      A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben teljesülnek a Bíróság által a Crispoltoni‑ügyben hozott ítéletben (a C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 1991., I‑3695. o.], a továbbiakban: a Crispoltoni I. ügyben hozott ítélet) a jogos bizalom védelmével kapcsolatban kialakított kritériunok. Először is: az intervenció során felvásárolt termék minőségére vonatkozó módosítások azt követően kerültek bevezetésre, hogy a magyar termelők már jelentős beruházásokkal járó döntéseket hoztak (a vetőmag, valamint a vetéshez és a talajelőkészítéshez szükséges anyagok beszerzése stb.). A minimális fajsúlyra vonatkozó új követelmény elsősorban a felhasznált vetőmagok fajtájától függ, és akkor került bevezetésre, amikor a termelők már nem voltak képesek megváltoztatni az előkészített földeket, illetve beruházásaikat.

50      Másodszor: a kukorica minimális fajsúlyára vonatkozó minőségi követelmény bevezetése teljesen újszerűnek minősül, és addig nem létezett sem a közösségi jogban, sem az európai gyakorlatban. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy az intervencióra felajánlott kukorica minőségi paramétereinek módosítása először 2006. július 27‑én, a gabonapiaci szakértői csoport ülésén hangzott el. Előzetes információ hiányában tehát még a gondos és körültekintő magyar termelők sem számíthattak ésszerűen arra, hogy az elvetett kukoricafajta és az alkalmazott technológia a továbbiakban nem teszi majd lehetővé olyan kukorica termelését, amely megfelel az intervenciós felvásárlás minőségi követelményeinek. Márpedig jóllehet a mezőgazdasági termelők elsősorban a szabad piaci értékesítésre termelnek, gazdasági döntéseiket nagyban befolyásolják az intervenció feltételei.

51      Harmadszor: a megtámadott rendelkezések hatálybalépésének időpontja is teljesen váratlanul érte a termelőket, akik joggal számíthattak arra, hogy elég idő áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak egy ilyen újszerű követelmény bevezetéséhez.

52      Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a fajsúlyra vonatkozó új követelmény bevezetése, amely az intervenciós rendszer által érintett egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhangra irányul, nem volt előre látható, és nem előzték meg piaci változások. A felperes elismeri, hogy a gondos és körültekintő termelőknek számolniuk kell a piaci helyzet változásai révén indukált ésszerű kockázatokkal, illetve a Bizottság által elfogadott, a piac kiegyensúlyozatlanságának orvoslását szolgáló esetleges módosításokkal, de azt állítja, hogy a termelők a termékhez kapcsolódó kockázatok értékelése során nem számolhattak előzetesen a fajsúlykövetelmény bevezetésével. A felperes szerint tehát a termelők nem kötelesek viselni ezen új követelmény bevezetésének pénzügyi következményeit, amely meghaladja a mezőgazdasági termelői tevékenységükkel összefüggő gazdasági kockázatok határait.

53      A Bizottság először is azt állítja, hogy a Rendelet elfogadásának célja nem egy standardizáló intézkedés bevezetése, hanem a kukorica hosszú ideig tartó raktározásával és e raktározásnak a termékre gyakorolt hatásával összefüggő, az intervenció területén a 2004/2005‑ös gazdasági évtől kezdődően felmerült új probléma megoldása. Mivel a kukorica olyan gabonaféle, amely biológiai sajátosságai folytán igen könnyen romlik, a Bizottság szerint a kukoricakészletek megfelelő kezelése szükségessé teszi a minőségi követelmények növelését. Így a Bizottság egyrészt arra hivatkozik, hogy a már létező követelmények – vagyis a nedvességtartalomra, valamint a törtszemek és a túlhevült szemek százalékos arányára vonatkozó követelmények –megszigorításának lehetővé kell tennie a kukoricaszemek túl gyors minőségromlásának megakadályozását és ezáltal a hosszabb ideig való eltarthatóságot; a Bizottság másrészt arra hivatkozik, hogy a minimális fajsúlyra vonatkozó új követelmény bevezetésének biztosítania kell, hogy a kukorica hosszabb ideig tartó tárolás után is „eladható” minőségű legyen.

54      A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Közösség azért, hogy a termelők számára megfelelő piaci árat biztosítson, nem köteles felvásárolni a tagállamok teljes termékmennyiségét, különösen az alacsonyabb minőségű gabonaféléket. Továbbá még ha feltételezzük is, hogy a magyar termés jelentős része nem felel meg az intervenciós feltételeknek, az intervenciós hivatal még ebben az esetben is eleget tenne piacvédelmi szerepének, hiszen lehetővé tenné bizonyos árszint fenntartását, mivel az egyetlen változás az lenne, hogy az intervenció során felvásárolt gabona jobb minőségű lenne.

55      A Bizottság továbbá – bár elismeri, hogy a vetőmag befolyásolhatja a termés végső fajsúlyát – vitatja a felperes azon állítását, miszerint a fajsúly elsősorban az elvetett mag fajtájától függ.

56      A Bizottság e tekintetben kifejti, hogy a fajsúly – az adott térfogatú gabonamennyiség azonos térfogatú vízmennyiséggel történő összehasonlításával –lehetővé teszi a gabona sűrűségének mérését. A minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény a gabona osztályozásának egyik tényezője, amely szerint a nagyobb fajsúlyú gabona tekinthető jobb minőségűnek. A Bizottság előadja, hogy a fajsúlyt általános szabályként a nedvességtartalom és a szennyező anyagok határozzák meg, oly módon, hogy a fajsúly megnő, ha a gabona nedvességtartalma csökken, és fordítva. Következésképpen ha az adott termés a jó időjárási viszonyoknak (mint a napsütésnek és főleg a csapadéknak) köszönhetően magas hozamú, a fajsúly általában alacsony, míg szárazság esetén ennek ellenkezője következik be. A Bizottság szerint ebből az következik, hogy a kukoricatermés fajsúlya változó paraméter, amelyet több tényező határoz meg, és ezek közül a legfontosabb az adott év időjárása. A többi tényező a vetőmag fajtája, a termőtalaj minősége és a vetés kezelése.

57      A Bizottság azt állítja, hogy a Magyarországon legelterjedtebb, ún. „lófogú” fajta az időjárási körülményektől függően igen eltérő fajsúlyt eredményez, és a legtöbb gazdasági év során bőven eléri az intervenciós felvásárlás feltételéül előírt minimális fajsúlyt (71 kg/hl). Maga a felperes is elismeri, hogy ebből a fajtából olyan kukorica fejlődik, amelynek fajsúlya 68 és 74 kg/hl között változik. Az a tény, hogy a kukoricavetőmag‑katalógusok egyetlen fajtánál sem tüntetik fel a fajsúlyt, azt mutatja, hogy a forgalmazott vetőmagok esetében ez a kritérium nem elsősorban a választott vetőmag függvénye, illetve az összes vetőmagféle esetében nagyjából azonos értéket mutat. A Magyarországon termesztett kukorica fajsúlyának a gazdasági évek szerinti változása 2001 és 2006 között, amint az a keresetlevél A. 12. mellékletében található táblázatból kiderül, azt bizonyítja, hogy a termés átlagos fajsúlya lényegében az időjárási viszonyoktól függ.

58      Mivel tehát a fajsúlyt nem elsősorban a felhasznált vetőmag fajtája határozza meg, a Bizottság véleménye szerint a megtámadott rendelkezések elfogadása nem minősül olyan intézkedésnek, amely hatással van a termelők beruházásaira.

59      A Bizottság továbbá vitatja a magyar hatóságok elemzését, amely a 2006/2007‑es termés átlagos fajsúlyának meghatározásához a 2005/2006‑os idény állítólagosan normális jellegét veszi kiindulópontként. A Bizottság e tekintetben kifejti, hogy a 2006/2007‑es gazdasági év termése normális, sőt, csapadék és napsütés szempontjából jó volt, és ezt nem lehet összehasonlítani az előző idénnyel, amely rendkívüli volt, és olyan termést eredményezett, amelynek átlagos fajsúlya valamivel a 71 kg/hl‑es minimális követelmény alatt maradt. A Bizottság hozzáteszi, hogy a 2006 novemberéig tartó kedvező időjárásra tekintettel az új minőségi követelményekről értesült magyar termelők még várhattak a lábon álló termés betakarításával, és e várakozás lehetővé tette volna számukra a termés nedvességtartalmának csökkentését. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem bizonyította kellőképpen azon állítását, miszerint a magyar termés fele nem tud majd eleget tenni az intervenciós felvásárlás minőségi kritériumainak.

60      Végül a Bizottság hangsúlyozza, hogy a kukoricára vonatkozó minőségi követelmények megszigorítása – amelynek célja a raktározott készletek újraértékesítésének a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmében történő biztosítása – nem akadályozta, hogy a magyar termés nagyobb részét intervencióra ajánlják fel, mivel a gabonapiaci szakértői csoporttal folytatott megbeszéléseket követően, és a magyar hatóságok észrevételeinek figyelembevétele végett a Bizottság – 73‑ról 71 kg/hl‑re csökkentve a minimális fajsúlyt – módosította a minimális fajsúlyra vonatkozó követelményt.

61      A Bizottság e tekintetben megjegyzi, hogy a jelenlegi konjunktúra a belső és a nemzetközi gabonapiacon alapvetően különbözik a korábbi állapottól. A belső piacon az árak jelenleg igen magasak, általában az intervenciós árnál magasabbak. A magyar intervenciós hivatal birtokában lévő kukoricának a belső piacon történő újraeladása érdekében végzett árverés során 2006 novemberében kapott ajánlatok 123 és 103 EUR/tonna között mozogtak az intervenciós kukorica vétele tekintetében, az értékesítésekre pedig az adott héttől függően 112 vagy 113 EUR/tonnában megállapított kikiáltási ár alapján 112–123 EUR/tonna áron került sor. A Bizottság kiemeli, hogy mivel a szabad piac feltételei a termelők számára kedvezőbbek az intervenciós felajánlásnál, mégpedig a Közösség egészében, az eddig érkezett intervenciós ajánlatok 8 355 tonnát tesznek ki (egészében Magyarországon), ám ez igen távol esik a 2005. év hasonló időszakában felajánlott mennyiségtől (1 755 825 tonna, amelyből 1 273 106 tonna magyar termény). A Bizottság továbbá rámutat arra, hogy a világpiacon azon országok készletei csökkentek jelentősen, amelyek a kukorica vonatkozásában „nettó exportőröknek” minősülnek, valamint arra, hogy a világméretű termelés elmarad a fogyasztás mértékétől.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

62      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a magyar termelők jogos várakozásait, mivel a kukorica fajsúlyára vonatkozó új minőségi követelményt a Rendelet alkalmazhatóságának kezdete előtt tizenkét nappal vezette be.

63      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (a Bíróság 245/81. sz. Edeka‑ügyben 1982. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 2745. o.] 27. pontja, valamint a Delacre és társai kontra Bizottság ügyben hozott, a 48. pontban hivatkozott ítélet 33. pontja). Ez különösen érvényes olyan területen, mint a piacok közös szervezése, amely megkívánja a gazdasági helyzet változásaihoz történő folyamatos alkalmazkodást (a Bíróság C‑133/93., C‑300/93. és C‑362/93. sz., Crispoltoni és társai egyesített ügyekben 1994. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4863. o.; a továbbiakban: a Crispoltoni II. ügyben hozott ítélet] 57. pontja, valamint a C‑104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség ügyben 1999. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑6983. o.] 52. pontja).

64      Mint azt a Bíróság a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 48. pontban hivatkozott ítéletének 17. pontjában kimondta: „meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd, többek között, a 98/78. sz. Racke‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 69. o.] 20. pontját, valamint a 99/78. sz. Decker‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 101. o.] 8. pontját) bár főszabály szerint a jogbiztonság elve kizárja, hogy valamely közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdete a jogi aktus kihirdetése előtti időpontra essék, ettől kivételes esetben el lehet térni, ha a megvalósítandó cél ezt igényli, és ha az érdekeltek jogos bizalmát kellőképpen tiszteletben tartják”, és „[e]z az ítélkezési gyakorlat abban az esetben is irányadó, ha a visszaható hatályt nem maga a jogi aktus írja elő kifejezetten, hanem az a jogi aktus tartalmából következik”.

65      A Bíróság ebben az ítéletben kimondta, hogy a jogvita tárgyát képező rendeletek megsértették az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát, mivel az adott év során, a beruházásokat érintő (a megművelni kívánt területekkel, ültetvényekkel stb. kapcsolatos) döntések meghozatalát követően vezették be a dohányra vonatkozó maximális garantált mennyiség rendszerét, e mennyiség túllépése esetére pedig az intervenciós ár és prémium arányos csökkentését írták elő. A Bíróság szerint ugyanis „jóllehet az érintett gazdasági szereplők előre láthatták azokat az intézkedéseket, amelyek a közösségi dohánytermelés növekedésének korlátozására és a nehezen értékesíthető fajták termelésének visszafogására irányultak, jogosan várhatták azt, hogy a beruházásaikat érintő esetleges intézkedésekről megfelelő időben értesülnek” (a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítélet 21. pontja).

66      A jelen ügyben fennálló helyzet teljes mértékben összehasonlítható a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítélet alapjául szolgáló helyzettel.

67      A Rendeletet ugyanis 2006. október 18‑án fogadták el, 2006. október 20‑án hirdették ki, és a Rendelet 2006. november 1‑jétől, vagyis az érintett intervenciós időszak első napjától alkalmazandó, oly módon, hogy az általa megállapított új minőségi követelményeket a 2006 tavaszán elvetett, 2006 őszén betakarított kukoricára is alkalmazni kell.

68      A megtámadott rendelkezések tehát azáltal, hogy a kukorica fajsúlyára vonatkozó új minőségi követelményt tizenkét nappal a Rendelet alkalmazhatóságának kezdete előtt vezették be, vagyis olyan időpontban, amikor a termelők már elvetették a kukoricát, és a termés fajsúlyát már nem tudták befolyásolni, hátrányos következményekkel járnak az érintett termelők beruházásaira, mivel alapvetően megváltoztatták a kukorica intervenciós feltételeit.

69      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedéseket nem hozták megfelelő időben az érintett termelők tudomására. A Bizottság a jogos bizalom megsértésére vonatkozóan kifejtett érvelésében egyáltalán nem terjesztett elő semmilyen körülményt, amely ellentmondott a felperes azon állításának, amely szerint még a gondos és körültekintő termelők sem számíthattak a Rendelet elfogadására. A Bizottság csak annyit tett, hogy az ellenkérelme bevezető részében hivatkozott a magyar hatóságok által 2006. január 13‑án a Bizottsághoz benyújtott levélre, amelyben részletezték a hosszú ideig tartó intervenciós raktározás során a gabona tárolásával összefüggésben felmerült nehézségeket, valamint hivatkozott a Gabonapiaci Irányítóbizottság szakértői csoportja keretében a kukorica hosszú ideig tartó raktározásával kapcsolatban 2006. március 9‑én tartott megbeszélésre, továbbá a Bizottságnak a magyar hatóságokhoz intézett levelére, végül a 2006 júniusában tartott újabb megbeszélésekre. Látható azonban, hogy e megbeszélések és levelek egyike sem utalt semmilyen módon az új fajsúlykövetelmény – akár esetleges – bevezetésére.

70      Épp ellenkezőleg: az ügyiratokból az következik, hogy a Bizottság csak 2006. július 27‑én mutatta be a Gabonapiaci Irányítóbizottságnak a vitatott új fajsúlykövetelmény bevezetésére vonatkozó rendelettervezetet, vagyis jóval azt követően, hogy az érintett mezőgazdasági termelők meghozták a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket.

71      Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy egyrészt a vitatott intézkedések nem csupán megszigorították a már létező követelményeket, hanem új követelményt is bevezettek, másrészt a fajsúlykövetelmény teljesen újszerűnek minősül a kukorica közösségi kereskedelmében. Márpedig, mint az a C‑324/96. sz. Petridi‑ügyben 1998. március 26‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1333. o.] 43–45. pontja alapján egyértelmű, a Bíróság a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítéletében úgy értékelte, hogy a jogvita tárgyát képező rendeletek megsértették az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát, mivel a maximális garantált mennyiség olyan rendszerét vezették be, amely az érdekelt gazdasági szereplők számára ismeretlen volt, mind a dohány piacának közös szervezésére vonatkozó új közösségi intézkedések természetét, mind a hatálybalépésük időpontját illetően.

72      Az eddigiekből következik, hogy a megtámadott rendelkezések azáltal, hogy az érintett termelők megfelelő időben történő tájékoztatása nélkül vezették be az olyan minimális fajsúlyra vonatkozó követelményt, amely alatt a kukorica nem ajánlható fel az intervenciós hivatalnak, vagy árcsökkentést kell alkalmazni rá, megsértették az érintett termelők jogos bizalmát. Az első jogalap első része tehát megalapozott.

73      A Bizottság által előterjesztett egyik érv sem alkalmas arra, hogy megcáfolja ezt a következtetést.

74      Először is: az az érv, miszerint a kukoricakészletek megfelelő kezelése szükségessé teszi a minőségi követelmények emelését, a fajsúly pedig minőségi tényező, a jogos bizalom megsértésére alapított jelen jogalap vizsgálata szempontjából nem bír jelentőséggel. A kérdés ugyanis nem az, hogy a vitatott intézkedések megfelelőek‑e (ez a kérdés a hatáskörrel való visszaélésre és a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapok tárgyát képezi), hanem az, hogy még ha feltételezzük is, hogy megfelelő intézkedésekről van szó, a visszaható hatállyal történt bevezetés nem vezetett‑e az érintett termelők jogos bizalmának megsértéséhez.

75      Másodszor: el kell utasítani azt az érvet is, miszerint a vitás intézkedések azért nem minősülnek a beruházásokra hátrányos következményekkel járó intézkedéseknek, mert a fajsúly nem elsősorban a vetőmag fajtájától függ.

76      A beruházásokkal kapcsolatos döntések ugyanis nem korlátozhatók egyedül a vetőmag kiválasztására, hanem a termelési folyamat valamennyi szakaszát felölelik, magára a kukorica veteményezésére és a termőterület méretének meghatározására vonatkozó döntéstől egészen a betakarításig. Annak bizonyítása érdekében, hogy a vitatott intézkedések károsították az érintett termelők beruházásait, a felperes egyébként is arra hivatkozott, hogy a Bizottság olyan időpontban változtatta meg a kukoricára vonatkozó intervenciós feltételeket, amikor a termelők már hozzáfogtak a vetéshez. Jóllehet a felperes valóban állította, hogy a választott vetőmag típusa nagyban meghatározza az abból betakarított áru fajsúlyát, a beruházásokat ennél tágabban határozta meg, és ezzel kapcsolatban az egyéb alkalmazott anyagokat és eszközöket, a talajelőkészítést, a speciális géppel végzett vetést, a betakarításhoz szükséges speciális kombájnadapter beszerzését, valamint, általánosabban, az alkalmazott technológiát említette.

77      A Bizottság azon érve, miszerint a fajsúly nem a vetőmag fajtájától függ, azonkívül, hogy nem bír jelentőséggel, nem meggyőző. Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság olyan egyszerű állításra szorítkozik, amely nincs alátámasztva, ez az érv tehát nem alkalmas arra, hogy ellentmondjon a felperes által hivatkozott tényeknek és tanulmányoknak. Így nem megalapozott a Bizottság azon állítása, miszerint a felperes által csatolt, a Magyarországon 2001 és 2006 között termelt kukorica átlagos fajsúlyát tartalmazó táblázatból (a keresetlevél A. 12. melléklete) kiderül, hogy az adott termés fajsúlya elsősorban az időjárási viszonyoktól függ, mivel a fajsúly évről évre változik anélkül, hogy az elvetett kukoricafajtákban nagyobb változás következnék be. E táblázat szerint ugyanis az átlagos fajsúly 70,90 kg/hl és 73,22 kg/hl között alakult, a felperes által csatolt bizonyítékokból (a keresetlevél A. 6. melléklete) pedig az következik, hogy a Magyarországon legelterjedtebb, ún. „lófogú” fajtából 68 kg/hl és 74 kg/hl közötti fajsúlyú kukorica fejlődik, míg az egyéb fajták ennél magasabb fajsúlyt érnek el (az ún. „keményszemű” fajta esetében a fajsúly 74 kg/hl és 82 kg/hl között, az ún. „puhaszemű” fajta esetében pedig 72 kg/hl és 79 kg/hl között van). A Bizottság továbbá mind a beadványaiban, mind a tárgyaláson elismerte, hogy a vetőmag fajtája bizonyos mértékben befolyásolhatja a termés végső fajsúlyát. Végül a Bizottság azt állítja, hogy a kukorica fajsúlya változó paraméter, amelyet több tényező határoz meg, és ezek közül a legfontosabb az adott év időjárása, a többi tényező pedig a termőtalaj minősége és főleg a vetés kezelése (a vetés időpontja, az ültetés minősége, az öntözésre fordított gondosság, a betakarítás időpontja stb.). Márpedig az érintett termelők az időjáráson kívül az összes többi említett tényezőt számításba vehették volna a magasabb fajsúlyú kukorica termelése érdekében, ha megfelelő időben értesültek volna a tervezett intézkedésekről.

78      Harmadszor: ami azt az érvet illeti, miszerint a felperes nem bizonyította kellőképpen azon állítását, hogy a magyar termés fele nem felel majd meg a fajsúlykövetelménynek, elegendő megjegyezni, hogy a Bíróság a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítéletében semmilyen feltételt nem támasztott azzal kapcsolatban, hogy a jogos bizalom megsértésének megállapításához milyen nagyságrendű hátrányoknak kell bekövetkezniük a beruházások tekintetében. A Bizottság ezenkívül nem jelöli meg, hogy minek alapján lehetne ezt a feltételt vizsgálni, sem azt, hogy a termés milyen százalékos arányú érintettsége lenne szükséges annak elismeréséhez, hogy fennáll a jogos bizalom megsértése.

79      Ezenkívül a felperes által csatolt és a Bizottság által nem vitatott táblázatból (a keresetlevél A. 12. melléklete) kiderül, hogy még azokban az években is, amikor a termés átlagos fajsúlya a legmagasabb volt, a termés 10%‑a nem felelt volna meg a megtámadott rendelkezések által támasztott intervenciós követelményeknek, a termelés 40%‑ára pedig árcsökkentés vonatkozott volna.

80      Egyébiránt jóllehet a mezőgazdasági termelők elsősorban a szabadpiaci értékesítésre termelnek, gazdasági döntéseiket befolyásolják az intervenció feltételei, és a beruházásaik (vetés, művelés stb.) során ésszerűen számíthattak arra, hogy az addig alkalmazott fajták és az addig alkalmazott technológia továbbra is megfelel majd az ahhoz megkövetelt közösségi minőségi feltételeknek, hogy az általuk termelt kukoricát intervencióra lehessen felajánlani. Végeredményben a Bíróság a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítéletében érvénytelennek nyilvánította a jogvita tárgyát képező azon rendeletet, amely csupán azt írta elő, hogy a különböző dohányfajtákra vonatkozó intervenciós árat és prémiumokat 1%‑kal csökkenteni kell a maximális garantált mennyiség minden egyes 1%‑os mértékű túllépése után, a kérdést előterjesztő bíróság pedig csak egyetlen termelő érintettségét értékelte.

81      Az eddigiekből következik, hogy a megtámadott rendelkezéseket meg kell semmisíteni.

82      Másfelől az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap keretében a felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottság nem jelöli meg azokat a különleges indokokat, amelyek okán az új, szigorított kritériumokat már a 2006. november 1‑jén megnyíló intervenciós felajánlási időszakban, azaz tizenkét nappal a Rendelet kihirdetését követően alkalmazni kell.

83      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak az a célja, hogy az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a közösségi bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson Az indokolásnak ezért világosan és félreérthetetlenül be kell mutatnia a kifogásolt jogi aktust elfogadó közösségi hatóság érvelését. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a C‑260/91. és a C‑261/91. sz., Diversinte és Iberlacta egyesített ügyekben 1993. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑1885. o.) 10. pontjában érvénytelennek nyilvánította az ezen ügyben vitatott rendeletet, mivel úgy ítélte meg, hogy az indokolása nem tette lehetővé a Bíróság számára többek között annak felülvizsgálatát, hogy a visszaható hatályt mennyiben igazolta a rendelet célja, és hogy tiszteletben tartották‑e az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát.

84      Márpedig meg kell állapítani, hogy a Rendelet semmilyen módon nem jelöli meg azokat az indokokat, amelyek alapján a kifogásolt új intézkedéseket azonnal alkalmazni kell a folyamatban lévő betakarításra, mivel a (9) preambulumbekezdés kizárólag azt tartalmazza, hogy „[a]z e rendeletben meghatározott módosításokat 2006. november 1‑jétől kell az intervencióra felkínált gabonafélékre alkalmazni”, hozzátéve, hogy „[k]övetkezésképpen indokolt előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba”.

85      A Bizottság az ellenkérelemben megelégszik annak megállapításával, hogy a 2006. november 1‑jei alkalmazás azért indokolt, mert – mint arra a Bizottság szervezeti egységei már a kezdetektől rámutattak – a tagállamok többségében ez a nap az intervenciós időszak kezdőnapja. A gyors intézkedést továbbá az is indokolta, hogy Románia és a Bolgár Köztársaság – e két állam együttesen 12–13 millió tonnát termel – 2007. január 1‑jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

86      Azonkívül, hogy a Rendeletben a hatálybalépés időpontjára vonatkozó indokolás teljes hiánya nem pótolható a Rendelet előkészítésére irányuló eljárás során tett utalásokkal, az a tény, hogy 2006. november 1‑je az intervenciós időszak kezdőnapja, csupán általános megállapításnak minősül, amelyet nem lehet olyan egyedi indokolásnak tekinteni, amely bemutatná a Rendelet hatálybalépésének időpontjával elérni kívánt joghatást, és amely lehetővé tenné a közösségi bíróság számára annak vizsgálatát, hogy tiszteletben tartották‑e az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát.

87      Ami a 2007. január 1‑jén csatlakozó Románia és Bulgária kukoricatermelésének nagyságrendjére alapított körülményt illeti, meg kell állapítani, hogy nemcsak arról van szó, hogy a Bizottság nem állítja, hogy ezt a körülményt a jogalkotási eljárás bármely szakaszában megemlítették, hanem azt sem lehet ésszerűen kijelenteni, hogy ezt a körülményt nem lehetett előre látni, és a Bizottság nem tudta volna megfelelő időben figyelembe venni annak érdekében, hogy elkerülje az érdekeltek jogos bizalmának megsértését. Végeredményben az ilyen indokolás a felperes azon állításának az elismerését jelentené, miszerint a fajsúlykövetelmény bevezetése nem a raktározási feltételek javítását, illetve az intervenciós rendszer egységesítését szolgálta, hanem az intervencióra alkalmas kukorica mennyiségének csökkentésére irányult.

88      A megtámadott rendelkezéseket tehát azért is meg kell semmisíteni, mert a Rendelet sérti az indokolási kötelezettséget.

89      A tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság kérdést intézett a felekhez a jogos bizalom megsértése miatti esetleges megsemmisítés időbeli hatályával kapcsolatban, mivel ezt a kérdést a beadványok nem érintették.

90      Mint ahogy azt a Bizottság helyesen állította: mivel az első jogalap első részének keretében csak annyiban kerülhet sor a közösségi jog megsértésének megállapítására, amennyiben a megtámadott rendelkezések úgy írják elő a minimális fajsúlyra vonatkozó új követelménynek a 2006. őszi termésre való azonnali alkalmazását, hogy az érintett termelőket erről nem tájékoztatják időben, az emiatt történő megsemmisítés csak a megtámadott rendelkezések elfogadását megelőzően veteményezett és megművelt kukoricára vonatkozhat.

91      Az eddigi megfontolásokból következik, hogy az első jogalap első része alapján a megtámadott rendelkezéseket legalábbis annyiban kell megsemmisíteni, amennyiben azok a 2006‑os kukoricatermésre vonatkoznak.

92      Ezért meg kell vizsgálni a felperes többi jogalapját és érveit is.

 A jogalap második részéről: a jogbiztonság elvének és az arányosság elvének megsértése

–       A felek érvei

93      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság és az arányosság elvét azzal, hogy mivel tizenkét nappal a magyarországi intervenciós időszak kezdete előtt hirdette ki a Rendeletet, az új közösségi szabályozás a termelők számára egyáltalán nem volt előrelátható. Ez a szabályozás azért sem volt előrelátható, mert a célja nem a piacon kialakult új gazdasági helyzethez való gyors alkalmazkodás volt, hanem az intervenciós célokra alkalmas gabonafélék minőségi követelményeinek eleve technikai jellegű és hosszú távúnak tűnő standardizációja.

94      A felperes szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a magyar termelők sajátos helyzetét, és a felvásárlás új követelményeinek alkalmazását az intervencióhoz kellett volna igazítania, a Bíróság C‑487/01. és C‑7/02. sz., Gemeente Leusden és Holin Groep egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletében (EBHT 2004., I‑5337. o.) és a C‑17/03. sz., Vereniging voor Energie és társai ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletében (EBHT 2005., I‑4983. o.) megállapított elveknek megfelelően. A mezőgazdasági termelők helyzetére az jellemző, hogy a mezőgazdasági tevékenység a kukorica biológiai és termelési ciklusaihoz igazodik, amelyek a vonatkozó termelési döntések meghozatalával és végrehajtásával (vetőmagok beszerzése, vetés stb.) kezdődnek, és hónapokkal később, a termés betakarításával fejeződnek be.

95      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezések átmeneti időszak vagy fokozatos alkalmazás nélküli bevezetésével a Bizottság megsértette az arányosság elvét, valamint az EK 33. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt azon elvet, miszerint a mezőgazdaság területén figyelembe kell venni a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét. A felperes hangsúlyozza a magyar termelésnek a Közösségen belüli fontosságát (17–18%), valamint azon új, szigorú minőségi követelmény hatásának a jelentőségét, amely miatt a magyar termelés fele nem lesz alkalmas az intervencióra. Arra hivatkozik, hogy – tekintettel a magyar kukorica kiemelkedő minőségére – az európai kukoricatermés jelentős része sem tud majd megfelelni ezen új követelménynek. Ezenkívül az új szabályozás indokául megjelölt standardizációs célkitűzés sem indokolja a minimális fajsúlyra vonatkozó új követelmény azonnali alkalmazását.

96      Végül a felperes úgy ítéli meg, hogy ezt az új paramétert, amelyet Európában a kukoricára vonatkozó kereskedelmi gyakorlatban nem használnak, így nem lehet alkalmazni. A termelők ugyanis nem tudhatják, hogy melyik vetőmagfajta az, amelyik az ezen új minőségi követelménynek megfelelő termést hoz, különös tekintettel a vetőmag-katalógusokra, amelyek nem tüntetik fel a fajsúlyt, és tekintettel a Magyarországon termelt, ún. „lófogú” kukorica fajsúlyára, amely 68 kg/hl és 74 kg/hl között ingadozik. A felperes következésképpen úgy ítéli meg, hogy a vetőmagfajták körülbelül fele – a termelők akaratától függetlenül – nem fog az intervencióra alkalmas kukoricatermést hozni. A minimális fajsúly követelményének eleget tévő termés hozatalára alkalmasnak látszó új vetőmagfajták bevezetése pedig sok időt, legalább egy évtizedet igényel, úgyhogy a magyar termelők számára szinte lehetetlen volt felkészülni a Rendelet betartására.

97      A Bizottság elsősorban arra emlékeztet, hogy az intervencióra alkalmas kukorica minőségi követelményeinek megszigorítását nem lehet a standardizáció kérdésére szűkíteni. A valódi cél a raktárkészletek minőségromlásának megakadályozása és a készletek jövőbeni felhasználásának biztosítása.

98      A Bizottság ezt követően vitatja, hogy megsértette a jogbiztonság elvét. A Rendeletet az intervenciós időszak magyarországi kezdete előtt, azaz 2006. november 1‑je előtt tizenkét nappal tették közzé, így annak alkalmazhatósága előrelátható volt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Rendelet tartalma szerint nem visszaható hatályú (a Crispoltoni I. ügyben hozott, a 49. pontban hivatkozott ítélet). Mivel a fajsúlyra vonatkozó követelmény elsősorban nem az alkalmazott vetőmag fajtájától függ, hanem a gazdasági évre jellemző időjárási viszonyoktól, nem lehet megállapítani, hogy e követelmény betartása hatást gyakorolt volna a termelőknek a betakarítást megelőző beruházásaira. Következésképpen a jelen ügy tényállása a mezőgazdasági termelőkre gyakorolt pénzügyi következmények tekintetében különbözik az adójogi vagy mezőgazdasági vonatkozású, a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlattól.

99      A Bizottság hangsúlyozza, hogy a jogszabályok módosítása nem ütközik a jogbiztonság elvébe. Márpedig a Bizottságnak az intervenciós felvásárlással kapcsolatos minőségi követelmények megszigorítására irányuló döntése határozott, a készletek bonus pater familias módjára történő kezelése által támasztott igényt elégít ki, és a felvásárolt gabona bizonyos minőségének oly módon történő biztosítására irányuló technikai jellegű megfontolásokkal indokolható, amely lehetővé teszi, hogy a gabonát hosszú ideig tartó raktározás után is értékesíteni lehessen.

100    A Bizottság azt állítja, hogy a raktározott kukorica minőségével és ennek a hosszú ideig tartó raktározásra gyakorolt hatásával kapcsolatos problémakört az érdekelt felek előre láthatták, hiszen e kérdés már 2006 márciusában felmerült, majd a gabonapiaci szakértői csoport 2006. június 1‑jei és 29‑i ülésein is – tehát egy, illetve másfél hónappal a megművelt területek bevetése után – megvitatták. Ezt követően a minőségi követelmények megszigorítására vonatkozó tervezetet többször is formálisan megvitatták a gabonapiaci szakértői csoport ülésein.

101    Mindent összevéve, a megtámadott rendelkezések késedelmes bevezetése lényegében annak köszönhető, hogy az intervenciós felvásárlások tekintetében a magyar hatóságok részére engedélyezett eltérések okán nem volt azonnal előre látható, hogy a 2005/2006‑os gazdasági év kivételes lesz, és a raktárkészletek olyan további növekedésével fog járni, amely szükségessé teszi az intézkedést. A megbeszélések csak akkor kezdődtek, amikor a tagállamok értesítették a Bizottságot a kukoricakészleteik minőségének gyors romlásáról.

102    A Bizottság ezenkívül azt állítja, hogy figyelembe vette a közép-európai kukoricatermelők sajátos helyzetét, mivel a minimális fajsúly követelményét 73‑ról 71 kg/hl‑re csökkentette. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a követelmény megfelel a kívánt célkitűzésnek, és nem okoz kárt a magyar termelőknek. Önmagában a minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény bevezetése ugyanis a termésre nézve nem jár a felperes által vázolt hatással, mivel a Rendeletben előírt – és a keresetben sem támadott – maximális nedvességtartalom csökkentésével (14,5% helyett 13,5%) az intervencióra felkínált kukorica fajsúlyának 0,5 és 1 kg/hl közötti növekedése érhető el. Ezen új minőségi követelmény bevezetése tehát az elérni kívánt célt tekintve nem minősül aránytalannak.

103    Végül – a kukoricatermés fajsúlyának megállapítása kapcsán a termelők számára okozott állítólagos nehézségeket illetően – a Bizottság rámutat arra, hogy a Közösség egész területén a hagyományos módszereket alkalmazzák, és Magyarország azon választása, hogy a rozs esetében használt ISO‑módszert alkalmazza, jelenleg semmilyen nehézséget nem okoz a fajsúly mérésében. Mindenesetre a kukorica fajsúlya nem állapítható meg a betakarítás előtt.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

104    A felperes, bár elismeri, hogy a termelőknek el kell viselniük az esetleges évközi jogszabályváltozásokból fakadó bizonyos mértékű gazdasági hátrányokat, azt állítja, hogy a Bizottság a jelen ügyben megsértette a jogbiztonság és az arányosság elvét, mivel az új fajsúlykövetelményt azonnal alkalmazni rendelte, és a magyar kukorica jelentős részét kizárta az intervenciós felajánlás lehetőségéből.

105    A jelen érvelést nem szükséges vizsgálni annyiban, amennyiben az a megtámadott rendelkezések jogszerűségét azért vonja kétségbe, mert azok a folyamatban lévő betakarításra is alkalmazandók, hiszen már döntés született a Rendelet e pontban történő megsemmisítését illetően.

106    Mivel a felperes a jelen jogalap kapcsán alapvetően a 2006‑os termésre vonatkozó érveket helyezi előtérbe, viszont a későbbi évek intervenciós időszakai vonatkozásában is támadni kívánja a megtámadott rendelkezések jogszerűségét, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve – mint alapvető közösségi jogelv – többek között azt követeli meg, hogy a szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve, hogy a jogalanyok félreérthetőség nélkül megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (lásd a C‑143/93. sz., Van Es Douane Agenten ügyben 1996. február 13‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑431. o.] 27. pontját, valamint a C‑110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2801. o.] 30. pontját), és hogy a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, ez pedig különösen érvényes olyan területen, mint a piacok közös szervezése, amely megkívánja a gazdasági helyzet változásaihoz történő folyamatos alkalmazkodást (a Crispoltoni II. ügyben hozott, a 63. pontban hivatkozott ítélet 57. pontja).

107    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes egyrészt nem fejti ki, hogy a megtámadott rendelkezések miért nem kellően egyértelműek és világosak ahhoz, hogy az érintett termelők félreérthetőség nélkül megismerjék a kukoricájuk intervencióra történő felajánlásához megkívánt feltételeket, másrészt nem magyarázza meg azokat az indokokat, amelyek miatt e termelőknek nem állna módjában megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az általuk termelt kukorica a következő betakarítástól kezdve megfeleljen az előírt fajsúlykövetelménynek. Azonkívül, hogy a felperes által előadott érvelés úgy tűnik, csak a folyamatban lévő betakarításra vonatkozik, meg kell jegyezni, hogy a felperes másfelől azt állítja, hogy a fajsúly elsősorban az alkalmazott vetőmag fajtájától függ; a keresetlevélhez az A. 6. mellékletben csatolt tanulmány szerint pedig két vetőmagfajtából is olyan kukorica terem, amelynek fajsúlya messze felülmúlja a megtámadott rendelkezésekben előírt minimumot.

108    Azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint a Rendelet sérti az arányosság elvét, amennyiben a magyar termelés jelentős részét kizárja az intervencióból, elegendő megállapítani, hogy ezt az állítást a Bizottság határozottan vitatja, ám az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Ezenkívül a felperes által szolgáltatott adatokból kiderül, hogy a magyar termelés jelentős hányada már az előző években is elérte az új rendelkezésekben előírt minimális fajsúlyt. Végül, mint ahogy azt fentebb kifejtettük, a felperes által benyújtott tanulmány szerint léteznek olyan vetőmagfajták, amelyek lehetővé teszik az előírt minimumon felüli fajsúllyal rendelkező kukorica termelését.

109    Az előző megfontolásokból következik, hogy az első jogalap második részét el kell utasítani.

 A második jogalapról: a Rendelet kibocsátója hatáskörének hiánya

 A felek érvei

110    A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak a közös piacszervezési rendelet 5. cikke értelmében nem volt hatásköre a kukorica minimális fajsúlyára vonatkozó új követelmény elfogadására, mivel e követelmény nem tekinthető adekvát minőségi paraméternek.

111    A felperes először is hangsúlyozza, hogy a Rendelet előkészítése során a Bizottság több alkalommal is kijelentette, hogy nincs közvetlen összefüggés a minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény és a hosszú ideig való eltarthatóság – amely a Rendelet célja – között.

112    Másodszor: a felperes vitatja, hogy a fajsúly minőségi kérdés. Az új követelmény elfogadásának javaslatát alátámasztó, a Bizottság által rendelkezésre bocsátott egyik dokumentumból (a keresetlevél A. 3. c) melléklete, 5. o.) az derül ki, hogy a kukorica fajsúlya semmilyen hatással nincs a gabona takarmányozási vagy élelmezési tápértékére. Ezt az elemzést egy másik, a keresetlevél A. 10. mellékletében szereplő publikáció is megerősíti, amely szerint a fajsúly és a nedvességtartalom nincs hatással a kukorica takarmányértékére a gabonában lévő szárazanyag minőségét tekintve.

113    Harmadszor: a felperes azt állítja, hogy a fajsúlyra vonatkozó követelményt Európában nem alkalmazzák a kereskedelmi gyakorlatban, és nincsenek erre vonatkozó szabványok sem. E tényező tehát nem játszik szerepet a gabona árának meghatározásában, és nem minősíthető a közös piacszervezési rendelet 5. cikke szerinti adekvát minőségi követelménynek.

114    Negyedszer: e paramétert az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmazzák, elsősorban azért, mert a kukorica ott jelentős mértékben élelmezési célokat szolgál. Ezzel ellentétben a kukorica Európában elsősorban takarmányozási célra szolgál, amint azt a 824/2000 rendelet módosításáról szóló, 2005. július 6‑i 1068/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 174., 65. o.) (2) preambulumbekezdése is alátámasztja.

115    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fajsúly követelményének a kukorica bizonyos minőségének biztosítása érdekében történő megállapítása, amint az más gabonafélék esetében is történt, tökéletesen megfelel annak a hatáskörnek, amelyet a közös piacszervezési rendeletben a Tanács ruház a Bizottságra.

116    A Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a minimális fajsúlyra vonatkozó új tényező releváns a kukorica minőségének a hosszú ideig való eltarthatóság és a későbbi felhasználás érdekében történő javítása tekintetében. Úgy ítéli meg ugyanis, hogy mivel a gabona víztartalma hatással van a gabona fajsúlyára és tárolhatóságára, a fajsúlykövetelmény lehetővé teszi a kukorica minőségének javítását is.

117    Másodszor: a Bizottság azt állítja, hogy a fajsúly általánosan alkalmazott követelmény a kukoricafajták minőség szerinti osztályozásában. A felperes állításával ellentétben a fajsúlyteszt az egyik olyan elem, amely az Egyesült Államokban lehetővé teszi az öt amerikai gabonaosztály megkülönböztetését. A Bizottság egyébiránt kiemeli, hogy a Rendeletben a minimális fajsúlyra vonatkozóan előírt 71 kg/hl‑es követelmény valamivel alacsonyabb, mint az első osztályú gabonáé az Egyesült Államokban (71,4 kg/hl), jóllehet ezt – a közösségi gyakorlattal ellentétben – csak nagyon rövid ideig tárolják. Ezzel szemben a fajsúly új követelménye jóval az Institut Technique des Céréales et des Fourrages által Franciaországban javasolt érték alatt marad, amely a jó minőségű kukorica esetében legalább 75 kg/hl.

118    A Bizottság hangsúlyozza, hogy sehol nem talált megerősítést a felperes azon állítása tekintetében, miszerint az első osztályú amerikai kukorica kizárólag élelmezési célokat szolgál. Mindamellett – még ha feltételezzük is, hogy ez az állítás megfelel a valóságnak – a Bizottság úgy véli, hogy az a tény, hogy az elfogadott fajsúlykövetelmény az Egyesült Államokban élelmezési célokra alkalmazott referenciakövetelménynek felel meg, a kukorica minőségének biztosítékául szolgál.

119    Harmadszor: a Bizottság úgy véli, hogy a kukorica tápértéke függ a fajsúlytól. Különböző fajsúlyú kukoricatételek vizsgálata ugyanis eltérő eredményeket mutat mind a különféle fajták kémiai összetétele, mind a tápérték (energia és aminosavak) tekintetében. A Bizottság e tekintetben rámutat arra, hogy a felperes által hivatkozott, a keresetlevél A. 10. mellékletében szereplő elemzés a „szárazanyag” tápértékére vonatkozik, és ezért viszonylagos, mivel a teljes – szárazanyagból és vízből álló – gabona szolgál takarmányul.

120    Végül: az a tény, hogy a fajsúlykövetelményt nem alkalmazzák az Európai Unió kereskedelmi gyakorlatában, nem releváns, mivel az intervenció feltételeinek a jó minőségű gabona hosszú ideig tartó raktározásának biztosítása érdekében történő megállapításáról van szó, nem pedig a közösségi kukoricakereskedelem szabályozásáról. A Bizottság azt állítja továbbá, hogy az intervenciós hivatalok általi felvásárlás időpontjában a gabona későbbi felhasználási célja még nem ismert, így jogos annak biztosítása, hogy a gabona jó minőségű legyen, akár takarmányozásra, akár élelmezésre használják fel.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

121    A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak a közös piacszervezési rendelet 5. cikke értelmében nem volt hatásköre a kukorica minimális fajsúlyára vonatkozó új követelmény elfogadására, mivel e követelmény nem tekinthető adekvát minőségi paraméternek.

122    Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy mivel egyedül a Bizottság képes folyamatosan és állandóan figyelemmel kísérni az agrárpiac fejleményeit, és a helyzet által megkövetelt gyorsasággal cselekedni, a Tanács a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési és döntéshozatali hatáskörrel ruházhatja fel a Bizottságot (a Bíróság 23/75. sz. Rey Soda‑ügyben 1975. október 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1279. o.] 11. pontja). Így a C‑296/93. és a C‑307/93. sz., Franciaország és Írország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. február 29‑én hozott ítéletében (EBHT 1996., I‑795. o.) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az intervencióra alkalmas hasított testekre vonatkozó tömegkorlátozás egyike azoknak a végrehajtási intézkedéseknek, amelyeknek elfogadására a Bizottság hatáskörrel rendelkezik, jóllehet ez a korlátozás a szarvasmarhahús-termelés átalakításához vezethet, és a felperesek arra hivatkoztak, hogy a korlátozás elfogadása alapjául szolgáló rendelkezés csak a hús kategóriáinak – az állat neme és kora alapján történő – meghatározására, valamint a hús minőségének – a hasított test felépítésével és faggyúzottsági osztályával definiálható – meghatározására biztosított hatáskört a Bizottságnak, amely ehhez képest módosította az intervencióra alkalmas termékek listáját.

123    A közös piacszervezési rendelet 6. cikkének b) pontja értelmében a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a „minimális feltételek, különösen az egyes gabonafélék esetében az intervencióra való jogosultsághoz szükséges minőségi és mennyiségi előírások” irányítóbizottsági eljárásban történő meghatározására.

124    A felperes nem vitatja, hogy a Rendelet (2) és (3) preambulumbekezdése értelmében a fajsúlykövetelmény bevezetése a kukoricára vonatkozóan előírt minőségi követelmények megszigorítása, vagy legalábbis az egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhang biztosítása érdekében történt, de csak annak megállapítására szorítkozik, hogy a Bizottság azért nem rendelkezett erre hatáskörrel, mert a fajsúly nem tekinthető adekvát minőségi paraméternek, és a Bizottság valójában az intervencióra alkalmas mennyiséget kívánja korlátozni. Márpedig ez a körülmény, ha igaznak feltételezzük, annak megállapításához vezetne, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést követett el, de nem eredményezhetné a hatáskör hiánya miatti megsemmisítést. A hatáskörrel való visszaélés a meghatározásánál fogva azt feltételezi, hogy az azt megvalósító intézmény rendelkezett ugyan hatáskörrel az adott aktus elfogadására, ám ezt a hatáskört a hivatkozott céltól eltérő cél elérése érdekében gyakorolta. A felperes által hivatkozott érvek tehát a hatáskörrel való visszaélésre, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapokhoz tartoznak, és a vizsgálatukra ennek keretében kerül sor.

125    Ebből következik, hogy a hatáskör hiányára alapított jogalapot el kell utasítani.

126    A hatáskörrel való visszaélésre alapított harmadik, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított negyedik jogalapot, mivel azok szorosan összefüggenek, az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint együtt szükséges megvizsgálni.

 A harmadik és a negyedik jogalapról: hatáskörrel való visszaélés, illetőleg nyilvánvaló mérlegelési hiba

 A felek érvei

127    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság visszaélt a Tanács által a közös piacszervezési rendeletben számára biztosított végrehajtási hatáskörrel, amikor a kukorica intervenciós felvásárlási minőségi követelményeinek megszigorítása ürügyén lényegesen módosította a kukoricára vonatkozó intervenciós rendszert.

128    A felperes kétségbe vonja annak hitelességét, hogy a minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény elfogadása a standardizációs cél megvalósítására irányult. A kukoricára vonatkozó ezen új minőségi paraméter elfogadása nyilvánvalóan alkalmatlan a standardizációs cél megvalósítására, mivel a cirok esetében továbbra sem határozza meg az intervencióra való jogosultságot.

129    Feltételezve, hogy a fajsúlykövetelmény bevezetése szükséges volt az egységesítés céljából, és amennyiben e célkitűzés széles mérlegelési jogkört tesz lehetővé, a Bizottságnak – Magyarország és más tagállamok helyzete alapján – alacsonyabb szinten kellett volna meghatároznia a fajsúly követelményét, és a végül alkalmazott két egységnyinél nagyobb csökkentést kellett volna alkalmaznia.

130    A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezések nem a standardizáció elérésére irányulnak, hanem arra, hogy a készletek kezelésével kapcsolatos probléma okán kizárják az intervencióból a magyar és a közép-európai kukoricatermés jelentős részét. Ezt az a tény is megerősíti, hogy a magyar termelők által termelt ún. „lófogú” fajták fele nem tudja teljesíteni a Bizottság által meghatározott fajsúlykövetelményt.

131    A felperes e tekintetben a Bizottság tagjának, Mariann Fischer Boelnek a 2006. május 11‑én Budapesten elhangzott beszédére hivatkozik, amelyben a biztos hangsúlyozta, hogy a gabonaszektor a készletek felhalmozódásából eredő komoly problémákkal küszködik, amely csak részben az elmúlt két év bőséges termésének a következménye, valójában ugyanis a belső piac működési zavaraiból következik, vagyis abból, hogy azon térségek raktárkészlet-feleslegei, ahol az ár alacsonyabb az intervenciós árnál, nehezen találják meg az utat azokba a térségekbe, ahol magasabb az ár. E konferencia során a Bizottság kifejezte, hogy ezen új problémára hosszú távú megoldást szeretne találni.

132    Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy még ha a valójában elérendő célkitűzés az intervenciós rendszer átalakítása volna is, a Bizottság a 824/2000 rendeletben megállapított minőségi követelmények megszigorításával túllépte végrehajtási hatáskörét, és megsértette a Tanácsnak a közös piacszervezési rendelet módosítására vonatkozó hatáskörét.

133    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel azzal, hogy a kukorica fajsúlyát ilyen magas szinten határozta meg, nem vette figyelembe a kukorica fő felhasználási célját, tehát a takarmányozást, valamint a Közösségben betakarított gabonafélék átlagminőségét, ahogy azt a 824/2000 rendelet (1) preambulumbekezdése előírja.

134    A felperes úgy véli, hogy a kukorica átlagos minőségére vonatkozó kritériumszintet nagyban meghatározza az, hogy a kukorica elsősorban élelmezési vagy takarmányozási célra szolgál, vagyis ha a kukoricát élelmezési célra szánják, indokolt a minőségi követelmények magasabb szintje.

135    A felperes arra hivatkozik, hogy a Közösségben a kukorica elsősorban takarmányozási célokat szolgál, és a Rendelet hatálybalépéséig a fajsúly követelményét nem alkalmazták e gabonaféle vonatkozásában. Az Egyesült Államokban és Kanadában meghatározott szabványok ott indokoltak, mivel az észak-amerikai kukorica – az Európában termelt kukoricától eltérően – élelmezési célokat szolgál. A Bizottság által megállapított 71 kg/hl‑es fajsúlykövetelmény e szabványok szerint élelmezési célokat szolgáló, igen magas minőségű kukoricára vonatkozik, míg a takarmányozási célokat szolgáló kukorica ezekben az országokban alacsonyabb minőségű, mint az élelmezésre szánt, és fajsúlya Kanadában 64,8 kg/hl, az Egyesült Államokban pedig 67,2 kg/hl.

136    A felperes következésképpen úgy véli, hogy a Bizottság által megállapított 71 kg/hl fajsúly szintje az elsősorban takarmányozási célt szolgáló kukorica esetében indokolatlan, és e szintet a takarmányozási célra szolgáló kukorica átlagminőségéhez kellett volna igazítani, és valahol 64,8 és 67,2 kg/hl között, illetve ez alatt kellett volna megállapítani.

137    Végül a felperes kiemeli, hogy a Bizottság által az egyéb gabonafélék tekintetében megállapított fajsúlyok megegyeznek az amerikai szabványok értékeivel.

138    A Bizottság tagadja, hogy a kukorica minőségi követelményeinek megszigorítása ürügyén alapjában próbálta megváltoztatni az intervenciós rendszert. Úgy ítéli meg, hogy a felperes semmilyen érdemi bizonyítékkal nem támasztotta alá ezt az állítását, amely kizárólag Mariann Fischer Boel biztos 2006 májusában elhangzott beszédén alapul. A Bizottság azt állítja, hogy még ha a biztos valóban megemlítette is a hosszú távú megoldások szükségességét az intervenciós rendszert érintő új probléma kezelése tekintetében, valójában egy rendelettervezetre gondolt, amely a kukorica intervenciós rendszerének eltörlésével módosítaná a gabonafélék piacának a közös piacszervezési rendeletben szabályozott közös szervezését. A Bizottság e tekintetben rámutat arra, hogy erre vonatkozóan rendelettervezetet fogadott el 2006. december 15‑én.

139    A Bizottság – bár elismeri, hogy a megtámadott rendelkezések bevezetése az intervenciós raktárkészletek növekedésének problémájához kapcsolódik, amely elsősorban a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évek rendkívüliségéből adódik – azt állítja, hogy a Rendelet preambulumából kiderül, hogy az elérni kívánt cél az, hogy biztosítsák, hogy a jelenlegi intervenciós készletek olyan jó minőségű gabonából álljanak, amely lehetővé teszi a gabona tárolását és későbbi felhasználását. A Bizottság elutasítja, hogy a Rendelet csupán a standardizáció problémájára kíván megoldást nyújtani, mivel a cirokra nézve semmilyen fajsúlykövetelmény nem került megállapításra, tekintve, hogy az intervenciós hivatalok e gabonaféle esetében nem szembesülnek a hosszú ideig tartó raktározás problémájával.

140    A Bizottság azt is vitatja, hogy a kukorica minőségi követelményeinek megszigorításával nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

141    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a fajsúly követelményének hiányát a kukorica esetében addig a 824/2000 rendelet (1) preambulumbekezdése indokolta, amely a Közösségben betakarított gabonafélék „átlagminőségének leginkább megfelelő” minőségi követelményekre utal. A Bizottság ugyanakkor – épp úgy, mint az intervencióra jogosult egyéb gabonafélék esetében – a készletek túl gyors minőségromlásának megakadályozása és a készletek „eladható” minőségének biztosítása érdekében szükségesnek találta az intervencióra felkínált kukorica minőségének javítását. A Bizottság következésképpen úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi módosításokat a Rendelet által megvalósítani kívánt cél teszi szükségessé, és nem köti őt a 824/2000 rendelet (1) preambulumbekezdése.

142    A Bizottság azt állítja, hogy a 71 kg/hl‑es minimális fajsúlyra vonatkozó követelmény megállapítása megfelel az amerikai szabványnak, és – ha a 2006/2007‑es gazdasági év időjárási viszonyait tekintjük – lehetővé teszi, hogy az európai termelés legnagyobb része teljesítse ezt a követelményt.

143    A Bizottság hangsúlyozza, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a jobb minőségű amerikai kukorica kizárólag élelmezési célokat szolgál. A Bizottság megállapítja, hogy az élelmezési célra szánt kukorica nagyon különleges fajtákból áll, amelyekre a megtámadott rendelkezések nem vonatkoznak („flint” kukorica és csemegekukorica). Továbbá az európai és az amerikai helyzet nem hasonlítható össze, mivel a raktározás az Egyesült Államokban csak rövid ideig tart, és a kukorica általában azonnal értékesítésre kerül.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

144    A felperes elsődlegesen lényegében azt állítja, hogy a fajsúly nem minőségi tényező, legalábbis abban az esetben, ha a kukorica – mint a Közösségben – elsősorban takarmányozási célt szolgál. Másodlagosan arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelkezések mindenképpen túl magas szinten állapították meg a minimális fajsúlyt.

145    A Bizottság által közbevetőleg előterjesztett első magyarázat szerint a fajsúly azért releváns minőségi követelmény a kukorica esetében, mert összefüggés áll fenn a kukorica víztartalma és fajsúlya között.

146    Ezt az érvelést eleve el kell utasítani. Egyrészt ugyanis a Rendelet szövege egyáltalán nem támasztja alá ezt a magyarázatot, ezenkívül a Bizottság is kifejezetten azt állította, hogy a nedvességtartalomra, valamint a törtszemek és a túlhevült szemek százalékos arányára vonatkozó követelmények megszigorítása a kukoricaszemek túl gyors minőségromlásának megakadályozására irányult, a fajsúlykövetelmény azonban a kukorica valódi minőségét érintette. Másrészt a Bizottság a fajsúlynak a nedvességtartalomra gyakorolt esetleges közvetett hatására vonatkozó érvelésével nem tudta igazolni a fajsúlykövetelmény relevanciáját, mivel a Rendelet már tartalmaz egy olyan követelményt, amely közvetlenül és kifejezetten a maximális nedvességtartalmat határozza meg, a kukorica intervencióra való alkalmasságának szempontjából.

147    Még inkább a lényeget tekintve: a Bizottság azt állítja, hogy a fajsúly befolyásolja a gabona minőségét, és az elfogadott szint megfelelő. Megállapítja, hogy amíg a korábban is létező három tényező – nedvességtartalom, a törtszemek és a túlhevült szemek százalékos aránya – lehetővé teszi a túl gyors minőségromlás megakadályozását, addig a fajsúlykövetelmény a kukorica valódi minőségének biztosítását szolgálja.

148    Ki kell emelni, hogy a Rendelet (2) preambulumbekezdése szerint nem szabad intervenciós célra átvenni az olyan gabonaféléket, amelyek minősége nem teszi lehetővé a megfelelő felhasználást vagy tárolást, és ebben a vonatkozásban figyelembe kell venni különösen a hosszú ideig tartó tárolással és a tárolásnak a termékek minőségére gyakorolt hatásával összefüggésben kialakult új helyzetet. A (3) preambulumbekezdés ezt követően megállapítja:

„Ezért annak érdekében, hogy az intervenciós termékek a minőségromlással szemben ellenállóbbakká és a későbbi felhasználásra alkalmasabbakká váljanak, meg kell szigorítani a 824/2000 […] rendelet I. mellékletében a kukoricára vonatkozóan előírt minőségi követelményeket. E célból csökkenteni kell a maximális nedvességtartalom értékét, valamint a törtszemek és a szárítás során túlhevült szemek maximális százalékos arányát. […] Ezenkívül az intervenciós rendszer által érintett egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhang biztosítása érdekében helyénvaló bevezetni egy, a kukorica fajsúlyára vonatkozó új követelményt.”

149    Tehát bár meg kell állapítani, hogy alaki szempontból a kukoricára vonatkozó új fajsúlykövetelmény bevezetése a gabonafélék tárolásával összefüggő, a (2) preambulumbekezdésben említett általános cél megvalósítása érdekében bevezetett intézkedések között, ugyanabban a preambulumbekezdésben jelenik meg, a (3) preambulumbekezdés megfogalmazásából következik, hogy az említett követelmény bevezetését nem kifejezetten az indokolja, hogy az intervenciós termékeket a minőségromlással szemben ellenállóbbakká és a későbbi felhasználásra alkalmasabbakká kell tenni – ez csak az olyan minőségi követelmények megszigorítására vonatkozik, mint a maximális nedvességtartalom és a törtszemek, valamint a szárítás során túlhevült szemek maximális százalékos aránya –, hanem az a különleges indok, hogy biztosítani kell az intervenciós rendszer által érintett egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhangot.

150    Meg kell tehát állapítani, hogy a Rendelet nem mondja ki világosan és kifejezetten, hogy a kukoricára irányadó fajsúlykövetelmény bevezetése az egyéb gabonafélékre vonatkozó előírásokkal való összhang biztosításán kívül a kukoricára vonatkozó minőségi követelmények szigorítását is szolgálja.

151    A Rendelet tehát nem hivatkozik arra, hogy a fajsúly a kukorica egyik minőségi kritériuma, sőt, nem fejti ki, hogy ez a tényező mennyiben tekinthető relevánsnak a kukorica minőségének értékelésekor.

152    Ebből következik, hogy a Bizottság által a jelen eljárásban ismertetett okfejtések, amelyek szerint a fajsúly releváns minőségi követelmény, nem állnak összhangban e követelmény bevezetésének a Rendelet szigorú olvasatából következő indokával. Feltételezve mindazonáltal, hogy az említett okfejtéseket, noha érezhetően különböznek a Rendeletben kifejtett indokoktól, akként lehet tekinteni, hogy kiegészítik ezeket az indokokat, nem pedig ellentmondanak azoknak, az Elsőfokú Bíróság megvizsgálja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül találta‑e úgy, hogy a fajsúly a kukorica esetében valóban releváns minőségi követelmény, amit a felperes egyébként vitat.

153    Ezzel kapcsolatban kifogásának alátámasztása érdekében a felperes két tanulmányt csatolt (a keresetlevél A. 3. c) melléklete és A. 10. melléklete), amelyek szerint a kukorica fajsúlyának semmilyen hatása nincs az áru takarmányozási vagy élelmezési értékére.

154    Ezekre a kellően alátámasztott érvekre adott válaszként a Bizottság csak annak ismételt megállapítására szorítkozott, hogy a fajsúly befolyásolja a kukorica minőségét. Az ellenkérelem egyetlen szövegrészét kivéve nem jelölte meg, hogy ez a kritérium miért lenne releváns a kukorica valódi minőségének értékeléséhez, és nem csatolt semmilyen tanulmányt vagy egyéb dokumentumot ezen állítás alátámasztására. A tárgyaláson, az Elsőfokú Bíróság ismételt kérdései ellenére, a Bizottság ugyanígy nem volt képes pontos magyarázatokkal szolgálni ebben a kérdésben.

155    Az ellenkérelemben megjelenő egyetlen utalással kapcsolatban (90. pont), amely annak kifejtésére irányul, hogy a fajsúly miért releváns a kukorica minőségének értékeléséhez, ki kell emelni, hogy eszerint a fajsúly befolyásolja a kukorica tápértékét.

156    Márpedig, mint arra a felperes is hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ennek az állításnak kifejezetten ellentmond a Bizottság által ezzel kapcsolatban csatolt egyetlen tanulmány. Az ellenkérelem B. 20. mellékletét képező, „Guide pratique – Stockage et conservation des grains à la ferme – Principes généraux” („Gyakorlati útmutató – A gabonafélék házi raktározása és tárolása – Általános elvek”) című dokumentum egyértelmű szövege szerint „[m]indenesetre nem áll fenn semmilyen összefüggés valamely adott gabonaféle takarmányozási vagy élelmezési értéke és fajsúlya között”. Másfelől ez a dokumentum kifejti, hogy korábban elengedhetetlen volt az adott kukoricatétel fajsúlyának ismerete, hiszen a XX. század közepéig még gyakran térfogat szerint forgalmazták a gabonaféléket, így meg kellett mérni a fajsúlyukat ahhoz, hogy pontosan ismerjék a szállított mennyiséget. Napjainkban, a hídmérleg általánossá válása miatt, a fajsúlynak már nincs gyakorlati jelentősége.

157    Amikor az Elsőfokú Bíróság a tárgyaláson kérdést intézett a Bizottsághoz ezzel a nyilvánvaló ellentmondással kapcsolatban, amely az állításai és az azok alátámasztására szánt iratok között áll fenn, a Bizottság megelégedett annak észrevételezésével, hogy ugyanez a dokumentum utal arra, hogy a fajsúly egy bizonyos fizikai minőséget tükröz. Márpedig, azonkívül, hogy ez az utalás nem a kukorica fajsúlya és tápértéke közötti összefüggés kérdésére vonatkozik, az említett dokumentum figyelmesebb elolvasása alapján kiderül, hogy noha a fajsúly kritériumát valóban fenntartották, ez csak „a kalászos gabonafélékre vonatkozó kereskedelmi ügyletek esetében” van így, és csak annyiban, amennyiben ez „tükrözi valamelyest a gabonafélék bizonyos fizikai minőségét”.

158    A Bizottság tehát nem tudta feloldani a megállapított ellentmondást, úgyhogy az az állítása, miszerint a fajsúly a kukorica tápértékét tükrözi, nemcsak hogy nincs alátámasztva semmilyen bizonyítékkal, hanem ráadásul, ha csak azokat a tényállási elemeket vesszük figyelembe, amelyek a jelen kereset kapcsán az Elsőfokú Bíróság rendelkezésére állnak, nyilvánvaló mérlegelési hibát is képez.

159    Ilyen feltételek mellett, valamint figyelembe véve, hogy az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy a felek helyett kezdeményezze a bizonyításfelvételt, az Elsőfokú Bíróság nem tehet mást, mint megállapítja, hogy a Rendelet nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul.

160    A Bizottság által a tárgyaláson felhozott, a keresetlevél A. 3. b), A. 3. d) és A. 11. mellékletében csatolt publikációkból vett három kivonatra alapított érvek nem vonhatják kétségbe ezt a következtetést.

161    Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetétől származó, „L’après‑récolte des grains – organisation et techniques” („A gabonafélék betakarítása utáni műveletek – szervezés és módszerek”) című (a keresetlevél A. 3. b) mellékletében található) dokumentum kapcsán elegendő megállapítani, hogy az egyáltalán nem érinti a kukorica fajsúlyának kérdését.

162    Ami a minnesotai egyetem „Drying, Handling, and Storing Wet, Immature, and Frost‑Damaged Corn” („A nedves, az éretlen és a fagykárt szenvedett kukorica szárítása, kezelése és raktározása”) című (a keresetlevél A. 3. d) mellékletében csatolt) tanulmányát illeti, jóllehet – mint a Bizottság is hangsúlyozza – abban valóban szerepel olyan megállapítás, miszerint az alacsonyabb minőségű gabona kevésbé jól tartható el, mint a magasabb minőségű, a tanulmány nem állít fel semmilyen összefüggést a gabona minősége és fajsúlya között, az utóbbit egyébként még csak nem is említi.

163    A Kanadai Gabonaügyi Bizottságtól származó, a keresetlevél A. 11. mellékletében csatolt dokumentummal kapcsolatban ki kell emelni, hogy az nem más, mint „A fajsúly átváltási táblázata” című internetes oldal kinyomtatott változata, amely a különböző gabonafélék fajsúlyának az angolszász és európai mértékegységek közötti átváltását tartalmazó oldalakra utaló linkeket gyűjti össze, és így a jelen ügyben semmilyen relevanciával nem bír.

164    Az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszában a Bizottság végül egy tanulmányra utalt, amelyről elismerte, hogy az ügyirat nem tartalmazza, és amelyet az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban benyújtott második észrevételeihez csatolt mellékletként. Mivel ezt a dokumentumot a jelen kereset kapcsán az ügyirat nem tartalmazza, az Elsőfokú Bíróság nem értékelheti e dokumentum jelentőségét. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem terjesztett elő kifejezett kérelmet arra vonatkozóan, hogy ezt a dokumentumot csatolják az eljáráshoz. Még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság válaszát ilyen kérelemként kell értelmezni, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 46. cikke értelmében a felhozott ténybeli és jogi érveket, valamint a felajánlott bizonyítékokat főszabály szerint az ellenkérelemben kell megjelölni. Az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a szerint a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel a válaszban, illetve a viszonválaszban, azzal a feltétellel, hogy a bizonyítékok késedelmes felajánlását megindokolják, ennek elmulasztása azonban a bizonyítási indítvány elutasítását eredményezi (az Elsőfokú Bíróság T‑84/92. sz., Nielsen és Møller kontra Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 1993. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑949. o.] 39. pontja; a T‑66/92. sz., Herlitz kontra Bizottság ügyben 1994. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑531. o.] 41. pontja, valamint a T‑100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑71. és II‑347. o.] 19. pontja). Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a fajsúlynak – mint a kukorica minőségi kritériumának – a relevanciája képezte azt a központi kérdést, amelyet a felperes a keresetlevelében felvetett, és amelyet a felperes és más tagállamok már a rendelettervezet előkészítése során felvetettek. Ezért a bizonyítási indítvány mindenképpen elfogadhatatlan lenne, mivel nem tartalmaz semmilyen indokolást a bizonyítékok késedelmes felajánlására vonatkozóan.

165    Az eddigiekből az következik, hogy a Rendeletnek a kukorica fajsúlykövetelményére vonatkozó rendelkezéseit a felperes kereseti kérelmének megfelelően meg kell semmisíteni.

166    Legvégül meg kell jegyezni, hogy a 2006. december 15‑i rendelettervezet, amely a 2007/2008‑as gazdasági évtől kezdve el kívánja törölni a kukorica intervenciós rendszerét, a Rendelet által megszigorított minőségi követelmények címén csak a nedvességtartalmat, valamint a törtszemek és a túlhevült szemek arányát említi, a fajsúlykövetelményre még csak nem is hivatkozik.

167    E körülmények között nem szükséges vizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott bizonyítékok megalapozhatják‑e a Bizottság részéről a hatáskörrel való visszaélést, és az indokolási kötelezettség megsértésére, valamint a Gabonapiaci Irányítóbizottság eljárási szabályzatának megsértésére alapított többi jogalapot sem szükséges vizsgálni.

 A költségekről

168    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a gabonafélék intervenciós hivatalok által történő átvételére vonatkozó eljárások létrehozásáról, valamint a gabona minőségének meghatározására szolgáló elemzési módszerek megállapításáról szóló 824/2000/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. október 18‑i 1572/2006/EK bizottsági rendeletnek a kukorica fajsúlykövetelményére vonatkozó rendelkezéseit; e rendelkezések a következők:

–        az 1. cikk 1. pontjának következő része: „illetve a kukorica esetében az alkalmazott hagyományos módszerek”;

–        az 1. cikk 3. pontja b) alpontjának következő része: „a kukorica esetében a 73 kg/hl”;

–        a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény tekintetében a melléklet 1. pontjában szereplő táblázat „E. Minimális fajsúly (kg/hl)” sorában szereplő érték: „71”;

–        a melléklet 2. pontjában szereplő III. táblázatban a kukoricára vonatkozó intervenciós ár csökkentésének értékei.

2)      A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeit, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

Jaeger Tiili Azizi

Cremona       Czúcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. november 15‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon       M. Jaeger

hivatalvezető       elnök

* Az eljárás nyelve: magyar.