C‑175/08., C‑176/08., C‑178/08. és C‑179/08. sz. egyesített ügyek

Aydin Salahadin Abdulla és társai

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2004/83/EK irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok – »Menekülti« minőség – A 2. cikk c) pontja – A menekült jogállás megszűnése – 11. cikk – A körülmények megváltozása – A 11. cikk (1) bekezdésének e) pontja – Menekült – Üldöztetéstől való nem megalapozott félelem – Mérlegelés – A 11. cikk (2) bekezdése – A menekült jogállás visszavonása – Bizonyítás – A 14. cikk (2) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok

(EK 68. cikk és EK 234. cikk)

2.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A menekült jogállás megszűnése

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, c) pont, 7. cikk, (1) bekezdés és 11. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

3.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A menekült jogállás megszűnése

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, e) pont, 4. cikk és 11. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

4.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A menekült jogállás megszűnése

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, c) pont és 11. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

5.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A menekült jogállás megszűnése

(2004/83 tanácsi irányelv, 4. cikk, (4) bekezdés és 11. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

1.        Sem az EK 68. cikk és az EK 234. cikk szövegéből, sem az ez utóbbi rendelkezéssel létrehozott eljárás céljából nem következik, hogy a Szerződés alkotói ki akarták volna zárni a Bíróság hatásköréből a valamely irányelvre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket abban a sajátos esetben, amikor a tagállam tisztán belső jogviszonyára alkalmazandó szabályok meghatározása érdekében ezen állam nemzeti joga ezen irányelv rendelkezéseinek tartalmára utal. Ilyen esetben ugyanis egyértelmű közösségi érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések elkerülése érdekében egységesen értelmezzék a közösségi jogból vett rendelkezéseket, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket.

(vö. 48. pont)

2.        A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy:

– az érintett személy elveszíti menekült jogállását, ha a körülményeknek az érintett harmadik országban bekövetkezett jelentős és maradandó jellegű megváltozására tekintettel a 2004/83 irányelv 2. cikkének c) pontjában említett okok valamelyike miatti üldöztetéstől való félelmét igazoló körülmények, amelyek alapján menekültként elismerték, megszűntek, és más okból sem kell az említett irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett „üldöztetéstől” tartania;

– a körülmények megváltozásának értékelése érdekében a tagállam illetékes hatóságainak a menekült egyéni helyzetére tekintettel meg kell vizsgálniuk, hogy a 2004/83 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében említett védelmet nyújtó szereplő, illetve szereplők megfelelő lépéseket tettek‑e az üldöztetés megakadályozása érdekében, így különösen rendelkeznek‑e az üldöztetésnek minősülő cselekmények felderítéséhez, büntetőeljárás útján történő üldözéséhez és szankcionálásához szükséges hatékony jogszabályokkal, és az érintett állampolgár a menekült jogállásának megszűnése esetén hozzáférhet‑e e védelemhez;

– a 2004/83 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett védelmet nyújtó szereplők magukban foglalhatják az államot, illetve az államterület egy jelentős részét akár nemzetközi erők e területen való jelenléte révén ellenőrzésük alatt tartó nemzetközi szervezeteket is.

(vö. 76. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv a nemzetközi védelem fogalma keretében két elkülönülő védelmi rendszert szabályoz, azaz egyrészről a menekült jogállást, másrészről pedig a kiegészítő védelmi jogállást, mivel az irányelv 2. cikkének e) pontja kimondja, hogy a kiegészítő védelemre jogosult személy az, aki nem minősül menekültnek. Ennélfogva sértené a két különböző védelmi rendszer hatályát, ha az elsőnek a megszűnését azon megállapítástól lehetne függővé tenni, hogy a másodiknak az alkalmazási feltételei nem teljesülnek.

Ezen irányelv rendszerében a menekült jogállás esetleges megszűnése nem érinti az érintett személy azon jogát, hogy kiegészítő védelmi jogállás nyújtását kérje, amikor rendelkezésre áll minden, az irányelv 4. cikkében említett, annak megállapításához szükséges bizonyíték, hogy teljesülnek az ugyanezen irányelv 15. cikkében említett, az ilyen védelem igazolására alkalmas feltételek.

(vö. 78–80. pont)

4.        Amikor a menekült jogállás nyújtását eredményező körülmények megszűntek, és a tagállam illetékes hatóságai megvizsgálják, hogy fennállnak‑e egyéb olyan körülmények, amelyek igazolják az érintett személynek az eredetileg szóban forgó ugyanazon ok, vagy a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv 2. cikkének c) pontjában foglalt más ok miatti üldöztetéstől való félelmét, az ezen egyéb körülményekből eredő veszély értékelésére szolgáló valószínűségi kritérium megegyezik a menekült jogállás nyújtásakor alkalmazott kritériummal.

A vizsgálat e két szakaszában ugyanis az értékelés ugyanazon kérdésre vonatkozik, vagyis arra, hogy a megállapított körülmények olyan fenyegetettséget jelentenek‑e, hogy az érintett személy egyéni helyzetére tekintettel megalapozottan félhet üldözési cselekmények tényleges elszenvedésétől. A veszély jelentőségének ezen értékelését minden esetben körültekintően és óvatosan kell elvégezni, mivel a személy testi épségével és személyes szabadságaival kapcsolatos kérdésekről van szó, amely kérdések az Unió alapvető értékei közé tartoznak.

(vö. 89–91. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

5.        A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv 4. cikkének (4) bekezdése, amely az üldözésnek minősített korábbi cselekményeknek vagy az üldöztetés korábbi veszélyének bizonyító erejét illetően ad útmutatást, alkalmazható akkor, ha az illetékes hatóságok a 2004/83 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a menekült jogállást vissza kívánják vonni, és az érintett személy az üldöztetéstől való megalapozott félelme további fennállásának igazolására azon körülményektől eltérő körülményekre hivatkozik, amelyek alapján menekültként elismerték. Ugyanakkor ezen eset főszabály szerint csak akkor állhat fenn, ha az üldöztetési ok eltér a menekült jogállás nyújtásakor figyelembe vett üldöztetési októl, és olyan üldözésnek minősített korábbi cselekmény vagy az üldöztetés olyan korábbi veszélye áll fenn, amely összefügg az e szakaszban vizsgált üldöztetési okkal.

(vö. 100. pont és a rendelkező rész 3. pontja)