YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. szeptember 20.1(1)
C‑220/06. sz. ügy
Asociación Profesional de Empresas de Reparto y Manipulado de Correspondencia
kontra
Administración del Estado
(Az Audiencia Nacional [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„97/67/EK irányelv – 92/50/EGK irányelv – EK 43. cikk, EK 49. cikk és EK 86. cikk – A fenntartott és a nem fenntartott postai szolgáltatás nyújtását egyetlen szolgáltatóra bízó nemzeti jogszabály – »In house« szerződés – Igazolás”
1. Az a részvénytársaság, amelynek tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, megbízható‑e közvetlenül a fenntartott és a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi szabályok és az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen olvasott EK 43. és EK 49. cikk megsértése nélkül? Lényegében ezt a kérdést terjesztette a Bíróság elé az Audiencia Nacional (Spanyolország).
2. A jelen indítványban azt javaslom a Bíróságnak, határozzon akként, hogy a közbeszerzésre vonatkozó szabályokkal, valamint az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen olvasott EK 43. és EK 49. cikkel ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely az egyetemes szolgáltatóra bízza a fenntartott és nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását.
I – A jogi háttér
A – A közösségi jog
1. Az elsődleges jog
3. Az EK 43. cikk megtiltja a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó korlátozásokat. Az EK 49. cikk szerint tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.
4. Az EK 86. cikk (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a] közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak, és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen az annak 12. és 81–89. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket”.
5. Az EK 86. cikk (2) bekezdése bizonyos vállalkozások esetében eltérést enged a különleges és kizárólagos jogok meghozatalának vagy fenntartásának tilalma alól, amennyiben a Szerződés szabályainak alkalmazása jogilag vagy ténylegesen akadályozza az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásokat a sajátos feladataik végrehajtásában.
2. A 97/67/EK irányelv
6. A belső piac megvalósítása érdekében, amelyen belül biztosítani kell többek között a szolgáltatások szabad mozgását, és figyelembe véve a Közösség gazdasági és társadalmi kohéziója biztosításának szükségességét,(2) a Közösség – a 97/67 irányelv elfogadásával – bevezette a minimális postai szolgáltatás közös működési keretét.
7. Ez az irányelv biztosítja a minimális egyetemes postai szolgáltatás fennállását és meghatározza annak terjedelmét, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy bizonyos szolgáltatásokat egyetlen szolgáltató számára tartsanak fenn, ennélfogva ezek a szolgáltatások monopóliumban is maradhatnak.
8. Az említett irányelv célja tehát a postai ágazatnak a verseny számára való fokozatos és ellenőrzött megnyitása.(3)
9. A 97/67 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint a postai szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek a postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését foglalják magukban.
10. Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az „egyetemes szolgáltatás” jogot jelent „a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítására területük minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron”.
11. Az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdése ekként rendelkezik:
„Az egyes tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az egyetemes szolgáltatás legalább a következő lehetőségeket biztosítsa:
– legfeljebb két kilogramm tömegű postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése,
– legfeljebb 10 kilogramm tömegű postai csomagok gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése,
– ajánlott küldeményekre és biztosított küldeményekre vonatkozó szolgáltatások.”
12. Ebben a vonatkozásban a 97/67 irányelv előírja az egyes tagállamok által az egyetemes postai szolgáltató számára fenntartható szolgáltatások listáját. Ezek a belföldi levélküldemények és a külföldről érkező postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése függetlenül attól, hogy a kézbesítés soron kívüli vagy sem, az e rendeletben meghatározott díj‑ és tömeghatárokon belül.(4)
13. A postai szolgáltatások liberalizálásától való ezen eltérés ugyanis csak a 350 grammnál kisebb súlyú küldeményekre alkalmazható, amelyek ára kevesebb, mint a leggyorsabb szabvány kategória első súlyosztályában a levélküldeményre vonatkozó közszolgáltatói díj ötszöröse.(5)
14. A 97/67 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben továbbra is fenntartsák a határokon átnyúló posta és a címzett reklámküldemény szolgáltatást(6) a fenntartható szolgáltatások esetében meghatározott díj‑ és tömeghatárokon belül.
15. A 97/67 irányelvet ezt követően módosította a 2002/39/EK irányelv.(7)
16. A 2002/39 irányelv azonban az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépett hatályba, azaz 2002. július 5‑én. Márpedig az alapügybeli esetben a releváns tények korábbiak ezen időpontnál. A 2002/39 irányelv tehát a jelen esetben nem alkalmazható.
3. A 92/50/EGK irányelv
17. Mivel a közbeszerzések verseny számára való megnyitásának elmaradása akadályt jelentett a belső piac megvalósítása előtt, és fékezte a versengő európai vállalkozások világpiaci fejlődését, a Közösség úgy határozott, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseket a verseny szabályainak rendeli alá.
18. A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseket a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv(8) egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződésként határozza meg.
19. Az említett irányelv 6. cikke szerint ez az irányelv nem alkalmazható „arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is […] a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a Szerződéssel összeegyeztethető kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő”.
20. A 92/50 irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontja második franciabekezdésének ii. pontja szerint ezt az irányelvet kell alkalmazni az ajánlatkérők által odaítélt olyan szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyeknek szárazföldi és légipostai küldemények szállítása a tárgya, és amelyek HÉA nélküli becsült értéke legalább 200 000 SDR (special drawing rights: különleges lehívási jogok; a továbbiakban: SDR) euróban kifejezett értékének felel meg.(9)
B – A nemzeti jog
1. A postai szolgáltatásokról
21. A 97/67 irányelvet a spanyol jogrendbe az egyetemes postai szolgáltatásról és a postai szolgáltatások liberalizációjáról szóló 1998. július 13‑i törvény (Ley 24/1998 del Servicio Postal Universal y de Liberalización de los Servicios Postales) ültette át.(10)
22. E törvény 1. és 2. cikke értelmében a postai szolgáltatásokat általános érdekű szolgáltatásnak kell tekinteni, és az egyetemes postai szolgáltatás a közszolgáltatási kötelezettségnek van alárendelve.
23. Az említett törvény 18. cikke bizonyos szolgáltatásokat az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásával megbízott szolgáltató számára tart fenn. Ezek a fenntartott szolgáltatások:
– a postautalvány szolgáltatás;
– a legfeljebb 100 gramm súlyú ajánlott és rendes helyközi küldemények, levelek és levelezőlapok gyűjtése, felvétele, feldolgozása, átadása, kezelése, elküldése, szállítása és kézbesítése. 2006. január 1‑jétől a súlybeli korlátozás 50 gramm.
Más szolgáltatók a tevékenységeknek ezt a típusát a helyközi küldeményeket illetően akkor végezhetik, ha a felhasználóktól igényelt díjazás az egyetemes postai szolgáltatás ellátásával megbízott szolgáltató esetében rögzített leggyorsabb szabványkategória első súlyosztályában a rendes küldeményekre alkalmazandó nyilvános díj összegének legalább háromszorosa. 2006. január 1‑jétől ezen díjnak legalább a két és félszerese.
A belföldi vagy határon átlépő direktmarketing‑, könyv‑, katalógus‑ vagy folyóirat‑küldemények nem tartoznak a fenntartott szolgáltatások közé.
A dokumentumok cseréje nem tartható fenn;
– a bejövő és kimenő levelek és levelezőlapok határon átlépő postai szolgáltatása a második franciabekezdésben meghatározott díj‑ és tömeghatárokon belül és
– az állampolgárok által a közigazgatási szervekhez címzett kérelmeknek, leveleknek és közléseknek – postai szolgáltatóként való – átvétele.
2. A közbeszerzési szerződésekről
24. A Ley de Contratos de las Administraciones Públicas (közbeszerzésekről szóló törvény) 11. cikke szerint – amely törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegét a 2000. június 16‑i Real Decreto Legislativo 2/2000 (2/2000 királyi törvényrendelet)(11) hagyta jóvá – a hatóságok által odaítélt szerződések az e törvényben előírt kivételektől eltekintve a nyilvánosság és a verseny, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének vannak alávetve.
25. E királyi törvényrendelet 206. cikkének (4) bekezdése szerint a küldemények földi vagy légi úton való szállítását az e királyi törvényrendelet 11. cikke értelmében vett közbeszerzésnek kell tekinteni, tehát az a verseny szabályainak van alávetve.
26. Azonban a közbeszerzésekről szóló törvény 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján e törvény hatálya alól ki vannak zárva az olyan együttműködési megállapodások, amelyeket – az azokat szabályozó sajátos rendelkezéseknek megfelelően – a közigazgatási szervek a magánjog szerinti természetes és jogi személyekkel kötnek, amennyiben e megállapodások tárgya nem tartozik az e törvény vagy közigazgatási rendelkezések által szabályozott közbeszerzésekhez.
3. A 14/2000 törvényről
27. A 2000. december 29‑i Ley 14/2000 de medidas Fiscales, Administrativas y de Orden Social (a szociális jellegű pénzügyi és közigazgatási intézkedésekről szóló, 14/2000 törvény)(12) létrehozta a Sociedad Estatal Correos y Telégrafos, Sociedad Anónimát (a továbbiakban: Correos). E rendelkezés kifejti, hogy a Correos tőkéje az állam tulajdonában van. Ezenkívül az említett rendelkezés értelmében a társasági tőkével való bármilyen rendelkezés vagy az abban való közvetlen vagy közvetett részesedés megszerzése az állami közigazgatáson kívüli személyek vagy szervezetek számára törvényi szintű jogi aktusban való felhatalmazást igényel.
28. Ezenkívül ugyanezen 58. cikk szerint a hatóságok köthetnek a 2/2000 királyi törvényrendelet 3. cikkében érintetthez hasonló együttműködési megállapodásokat a Correosszal e társaság tevékenységi köréhez tartozó szolgáltatások – többek között postai szolgáltatások – nyújtása céljából.
II – A tényállás és az alapeljárás
29. A Ministerio de Educación, Cultura y Deporte (spanyol oktatási, kulturális és sportminisztérium, a továbbiakban: minisztérium) és a Correos közötti, 2002. június 6‑án aláírt együttműködési megállapodásban (a továbbiakban: együttműködési megállapodás) a Correost bízták meg a postai és távíró‑szolgáltatások nyújtásával.
30. E megállapodás 1. cikke szerint a Correos a következő postai szolgáltatások elvégzését vállalja:
– levélküldemények (rendes, ajánlott és expressz), helyi, helyközi és nemzetközi, tömeg‑ és terjedelmi korlátozás nélkül;
– csomagküldemények (postai, kék és nemzetközi), tömeg‑ és terjedelmi korlátozás nélkül;
– belföldi expressz küldemények és nemzetközi EMS („Express Mail Service”) küldemények tömeg‑ és terjedelmi korlátozás nélkül, és
– könyvek, könyvtári küldemények, folyóiratok és minisztériumi hivatalos lapok szállítása belföldi (helyi és helyközi) és nemzetközi viszonylatban (szárazföldi és légipostai úton), tömeg‑ és terjedelmi korlátozás nélkül.
31. Az említett megállapodás meghatározza, hogy a szolgáltatások nyújtásának pénzügyi ellenszolgáltatása a megvalósított üzleti forgalomtól függ. A kérdést előterjesztő bíróság mindenesetre úgy véli, hogy ezen ellenszolgáltatás éves összege 12 020,42 eurónál magasabb.
32. A postai szolgáltatásokra vonatkozó együttműködési megállapodást nyilvános ajánlati felhívás nélkül kötötték.
33. Ez az oka annak, hogy az Asociación Profesional de Empresas de Reparto y Manipulado de Correspondencia (postai elosztó és kezelő vállalkozások szakmai egyesülete; a továbbiakban: Asociación Profesional) ellenkérelmet terjesztett elő a minisztérium szakmai államtitkáránál a közbeszerzési szerződést a Correosnak ítélő közigazgatási határozattal szemben.
34. A 2003. március 20‑án kelt határozattal a minisztérium szakmai államtitkára elutasította ezt a kérelmet. Az Asociación Profesional e határozattal szemben fellebbezett az Audiencia Nacional előtt.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
35. Az Audiencia Nacional felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Az EK 43. és az EK 49. cikket az EK 86. cikkel együttesen – azoknak a postai szolgáltatások 97/67/EK és 2002/39/EK irányelvek által bevezetett liberalizációja, valamint a közbeszerzési szerződések vonatkozásában irányadó ad hoc irányelvekben megállapított elvek keretében való alkalmazása esetén – úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásának biztosítására kijelölt társaság – amelynek a tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van – és egy közigazgatási szerv közötti olyan megállapodás megkötése, amelynek a tárgya fenntartott és nem fenntartott, következésképpen liberalizált postai szolgáltatásokat is magába foglal?”
IV – Elemzés
A – Az elfogadhatatlanságról
36. A spanyol kormány vitatja a kérdés elfogadhatóságát. Úgy véli ugyanis, hogy a kérdés valójában a nemzeti jog hatálya alá tartozó megállapodás jogszerűségének értelmezésére irányul.
37. A spanyol kormány azt állítja az észrevételeiben, hogy a Bíróság számára ténylegesen feltett kérdés egyértelműen kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból. Az Audiencia Nacional valójában nem a 97/67 és a 92/50 irányelv értelmezését kérte a Bíróságtól, hanem azt kívánja megtudni, hogy az együttműködési megállapodás összhangban áll‑e e közösségi szabályozással.
38. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 234. cikk alapján megindított eljárásban a Bíróság nem bírálhatja el a belső jogszabályoknak a közösségi jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét, tekintettel arra, hogy e jogszabályok értelmezése a nemzeti bíróság feladata, a Bíróság mégis hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot a közösségi jog értelmezésére vonatkozó valamennyi olyan szempontról, amely lehetővé teszi számára a belső jogszabályoknak a közösségi jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének megítélését.(13)
39. Az alapügyben a Bíróság nem bírálhatja el a 14/2000 törvénynek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, de tájékoztatást adhat a közösségi jog értelmezésére vonatkozó szempontokról, amelyek lehetővé teszik a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy maga határozzon erről az összeegyeztethetőségről.
40. Ebből következően álláspontom szerint a kérdés elfogadható.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
41. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 97/67 és a 92/50 irányelvet, valamint az EK 43. és az EK 49. cikkel együttesen olvasott EK 86. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek anélkül bízzanak meg fenntartott és nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával egy olyan vállalkozást, amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, hogy ezt az ügyletet közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályoknak vetnék alá.
42. A kérdés voltaképpen annak meghatározására vonatkozik, hogy a közösségi jogot úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan törvény, amely megfosztja a potenciális szolgáltatókat attól, hogy ajánlatot tegyenek fenntartott és nem fenntartott postai szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, és amely ezáltal megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy ezen szerződéseket elnyerjék.
43. Az elemzésem érdekében először megvizsgálom, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a Correos által nyújtott szolgáltatások fenntartott szolgáltatások.
44. Továbbá abban az esetben, ha az alapügybeli szolgáltatások nem fenntartott szolgáltatások, és ezért a verseny szabályainak vannak alávetve, meg fogom határozni, hogy a 92/50 irányelv alkalmazható‑e arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amellyel a Correost bízták meg. A Bíróság ugyanis úgy határozott, hogy az EK‑Szerződés szabad mozgással kapcsolatos rendelkezései alkalmazandók az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó közbeszerzésekre.(14) Először is tehát meg kell vizsgálni, hogy az említett irányelv alkalmazható‑e az alapügybeli helyzetben. Ha nem alkalmazható, akkor az elsődleges jog fényében kell megvizsgálni ezt a helyzetet.
45. Végül, amennyiben a 92/50 irányelv nem alkalmazható, az alapügybeli helyzetet az elsődleges jog, közelebbről a Szerződésben előírt alapelvek fényében fogom megvizsgálni.
1. A 97/67 irányelv 7. cikkének értelmezéséről
46. A Bíróságtól nem először kérik, hogy határozzon a 97/67 irányelv 7. cikkének értelmezéséről. Ugyanis a Bíróság már az Asempre és Asociación Nacional de Empresas de Externalización y Gestión de Envíos y Pequeña Paquetería ügyben 2004. március 11‑én hozott ítéletben(15) szigorúan értelmezte ezt a rendelkezést. A Bíróság úgy vélte, hogy e rendelkezés céljára, azaz a postai szolgáltatások liberalizálására tekintettel a tagállamoknak nincs lehetőségük arra, hogy az egyetemes szolgáltatók számára fenntartott szolgáltatások körének kibővítésével kiegészítő feltételeket írjanak elő postai szolgáltatások nyújtása vonatkozásában.(16)
47. A fenntartott szolgáltatások listáját tehát kimerítőnek kell tekinteni. Így fenntartott szolgáltatásnak tekinthető a belföldi levélküldemények, valamint a külföldre szóló küldemények és a címzett reklámküldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése, ez utóbbiak egyetemes szolgáltatásának fenntartásához szükséges mértékben.
48. Azonban, amint az megállapításra került, a fenntartott szolgáltatások csak a 350 grammnál kisebb súlyú levélküldeményekre vonatkoznak, amelyek ára kevesebb, mint a közszolgáltatói díj ötszöröse.
49. A jelen esetben az előzetes kérdést előterjesztő bíróság szerint az együttműködési megállapodásnak olyan postai szolgáltatások nyújtása a tárgya, amelyek túllépnek a fenntartottnak tekintett szolgáltatásokon.
50. Az iratokból ugyanis kitűnik, hogy a 14/2000 törvény 58. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Correos tevékenységi köre kiterjed valamennyi postai szolgáltatás irányítására és működtetésére. Egyáltalán nem tettek tehát különbséget a fenntartott és a nem fenntartott szolgáltatások között. Egyebekben e törvény alapján a Correos számára fenntartott postai szolgáltatások ellátása valamennyi levél‑ és csomagküldeményre vonatkozik tömeg‑ és terjedelmi korlátozás nélkül.
51. Márpedig, amint az korábban megállapításra került, a 97/67 irányelv 7. cikke szerint az ebben az irányelvben meghatározott tömeg‑ és díjkorlátozások mellett csak a belföldi levélküldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése tartható fenn egyetlen szolgáltató számára. Kizárólag e szolgáltatások nyújtásával lehet közvetlenül, ajánlati felhívás nélkül megbízni egyetlen szolgáltatót. A többi postai szolgáltatást az említett irányelv 2. cikkének értelmében tehát a verseny szabályainak kell alávetni.
52. A 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell tehát értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely fenntartott és nem fenntartott szolgáltatások közötti különbségtétel nélkül egyetlen szolgáltatót bíz meg a postai szolgáltatások nyújtásával.
53. Most az a kérdés merül fel, hogy a 14/2000 törvény 58. cikkében meghatározott nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásának előzetes ajánlati felhívás és versenyeztetés nélküli odaítélése ellentétes‑e a 92/50 irányelvvel.
2. A 92/50 irányelv alkalmazhatóságáról
54. A 92/50 irányelvet illetően az nem vitatott, hogy azt az olyan szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre kell alkalmazni, amelyeknek a hozzáadottérték‑adó nélküli értéke legalább 200 000 SDR.(17)
55. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az együttműködési megállapodás értéke több mint 12 020,42 euró. A tárgyaláson egyik fél sem tudta meghatározni e szerződés pontos értékét. Ezt az összeget a nemzeti bíróságnak kell tehát meghatároznia annak megállapítása érdekében, hogy a 92/50 irányelv alkalmazható‑e az alapügybeli helyzetben.
56. Először abból a feltételezésből indulok ki, hogy az együttműködési megállapodás összege legalább 200 000 SDR.
57. Ebben az esetben látható lesz, hogy a 92/50 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását egy olyan vállalkozásra bízzák, amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, mégpedig következő okok miatt.
58. A 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja szerint a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés „egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés”.
59. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szerződés minősítését nem a tagállamok joga alapján kell megvizsgálni.(18) A „közbeszerzési szerződés” fogalmát tehát közösségi fogalomnak kell tekinteni. Annak megállapítása érdekében, hogy közbeszerzési szerződésről van‑e szó meg kell tehát vizsgálni, hogy teljesültek‑e az 1. cikk a) pontjában meghatározott feltételek.
60. A 92/50 irányelv alkalmazhatósága érdekében két feltételnek kell teljesülnie. A szerződésnek visszterhesnek kell lennie, és a szerződésnek két elkülönült szervezet, az ajánlatkérő és a szolgáltató között kell létrejönnie.
61. Úgy tűnik, hogy az első feltétel teljesült, mivel a jelen esetben a 14/2000 törvény előírja, hogy a hatóságok köthetnek együttműködési megállapodásokat a Correosszal postai szolgáltatások nyújtása céljából. Ezenkívül ugyanezen törvény alapján az alapügybeli együttműködési megállapodás a minisztérium és a Correos között pénzügyi ellenszolgáltatás fejében jött létre, amelynek összege az üzleti forgalomtól függ. A szóban forgó szerződés tehát egyértelműen visszterhes.
62. A második feltételt, azaz egy ajánlatkérő és egy szolgáltató létezését illetően a 92/50 irányelv mindkettőt meghatározza. Az irányelv 1. cikkének b) pontja ugyanis kifejti, hogy ajánlatkérőnek tekintendő „az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás”. Az említett irányelv 1. cikkének c) pontja szerint szolgáltató „bármely természetes vagy jogi személy – beleértve az állami szervet is – aki, illetve amely szolgáltatást végez”.
63. A jelen esetben úgy tűnik, hogy a minisztérium az ajánlatkérő és a Correos a szolgáltató.
64. Mivel azonban a Correos teljes egészében állami tulajdonban van, felmerül a kérdés, hogy alkalmazható‑e a 92/50 irányelv 6. cikkében előírt kivétel. E rendelkezés szerint ugyanis ez az irányelv nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is az említett irányelv 1. cikkének b) pontja szerinti, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő.
65. A jelen esetben az nem vitatott, hogy a Correos kizárólagos jogokat élvez, amelyeket a részére a 14/2000 törvény biztosított.
66. Szerintem meg kell tehát vizsgálni, hogy a két érintett, azaz az ajánlatkérő és a szolgáltató valójában azonosnak minősül‑e. Igenlő válasz esetén nem beszélhetünk az ajánlatkérőtől jogilag elkülönült vállalkozással kötött visszterhes szerződésről, és a 92/50 irányelv 1. cikke szerinti feltételek nem teljesülnek. Ennélfogva a közbeszerzési tárgyú közösségi szabályok nem alkalmazhatók.
67. Álláspontom szerint a válasz megtalálható a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.
68. Ugyanis a Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11‑én hozott ítéletben(19) a Bíróság a 92/50 irányelv keretében alkalmazta a 93/36/EGK tanácsi irányelvvel(20) kapcsolatos Teckal‑ügyben 1999. november 18‑án hozott ítéletben(21) kifejtett feltételeket. Mivel a 93/36 irányelv nem tartalmazott a 92/50 irányelv 6. cikkében előírttal összehasonlítható kivételt, a Bíróság úgy határozott, hogy a szerződés fennállását illetően a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy két elkülönült személy között jött‑e létre megállapodás.
69. A Bíróság szerint nem ez a helyzet, ha az ajánlatkérő a szolgáltató felett „olyan ellenőrzést gyakorol, mint amilyet a saját szervei felett” és ha „ez a [szolgáltató] a tevékenységek lényeges részét [azzal vagy azokkal az ajánlatkérőkkel valósítja meg, amelyek a tulajdonosai]”.(22)
70. Ez a két feltétel, amelyek az úgynevezett „in house” viszonyokban találhatók meg, olyan kumulatív feltételeknek minősülnek, amelyek teljesülése esetén a közigazgatási hatóságok odaítélhetik a közbeszerzési szerződést egyetlen szolgáltatónak anélkül, hogy a szerződést a verseny szabályainak kellene alávetniük. Az említett feltételek azonban a közösségi jogszabályok alóli kivételnek minősülnek, azokat szigorúan kell értelmezni.(23)
71. Az ajánlatkérő által a saját szolgálatai feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzésre vonatkozó feltételt illetően a Bíróság annak tartalmát kifejtette a Parking Brixen ügyben 2005. október 13‑án hozott ítéletben.(24) Annak meghatározása érdekében, hogy az ajánlatkérő ilyen ellenőrzést gyakorol‑e szolgáltató felett, meg kell állapítani, hogy a törvényi rendelkezések és a releváns körülmények vizsgálatából következik‑e az, hogy a kérdéses szolgáltató olyan ellenőrzés alatt áll, amely lehetővé teszi az ajánlatkérő hatóság számára e szolgáltató döntéseinek befolyásolását. A Bíróság ehhez hozzáteszi, hogy olyan befolyásnak kell fennállnia, amely kiterjed mind a stratégiai célokra mind a fontos döntésekre.(25)
72. Ezenkívül a Bíróság szerint nem meghatározó az a körülmény, hogy a szolgáltató vállalkozás tőkéje teljes egészében az ajánlatkérő tulajdonában van.(26)
73. Ezzel szemben a Bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy egy különleges vállalkozás átalakul részvénytársasággá, azt bizonyítja, hogy ez a vállalkozás piacorientálttá vált, ami a hatósági ellenőrzést bizonytalanná teszi.(27)
74. Egyebekben a Bíróság is figyelembe vette azt a tényt, hogy a szolgáltató vállalkozás igazgatósága jelentős hatáskörrel rendelkezett – hatósági ellenőrzés nélkül –, és e vállalkozás tevékenyégi körét ki lehetett bővíteni.(28) Ez a két körülmény amellett szól, hogy az ajánlatkérő nem gyakorolt „hasonló ellenőrzést” a szolgáltató társaság felett.
75. Mivel a „hasonló ellenőrzés” feltételét szigorúan kell értelmezni, álláspontom szerint ez a feltétel magában foglalja, hogy a szolgáltató társaságnak egyáltalán nincs mozgástere, és a hatóság végső soron egyedül hozza meg az e társaságra vonatkozó határozatokat. Egyebekben az „in house” kifejezés használata azt a szándékot mutatja, hogy meg kívánják különböztetni a hatóság által közvetlenül – „a saját szervezetéhez tartozó” belső struktúra révén – végzett tevékenységeket azoktól, amelyekkel harmadik személyeket kíván megbízni.
76. A jelen esetben számos tény bizonyítja azt, hogy a Correosnak – amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van – változatlanul van mozgástere az általa meghozandó határozatokat illetően.
77. Ugyanis jóllehet az igaz, hogy a 14/2000 törvény 58. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerint az együttműködési megállapodást köteles elfogadni a Correos, amely az egyetemes postai szolgáltató, az iratokból kitűnik, hogy az utóbbinak lehetősége van egyhavi felmondási idővel, írásban megszüntetni az ajánlatkérővel kötött szerződését.
78. Egyebekben ugyanezen törvény szerint a Correos, amely állami vállalat volt, átalakult részvénytársasággá, amely díjazás ellenében kínálja a szolgáltatásait. Az sem vitatott, hogy a Correost fel lehet kérni valamennyi egyéb tevékenység vagy szolgáltatás elvégzésére, amelyek a fentieket kiegészítik, vagy amelyek a társaság céljának megvalósításához szükségesek.(29) Ez tűnik ki a 2005. évi jelentéséből is, amely megjelöli, hogy ebben az ágazatban növekvő verseny elkerülhetetlenné tette a kínált szolgáltatások kibővítését és a más piacokra való belépést.(30)
79. Mivel átalakult részvénytársasággá, és lehetősége van a tevékenységi körének kibővítésére, valamint arra, hogy felmondja az állammal kötött szerződést, úgy gondolom, hogy a Correos piacorientálttá vált, ami bizonytalanná teszi ezt a hatósági ellenőrzést.
80. E tényekre tekintettel úgy gondolom, hogy az ajánlatkérő hatóság nem gyakorol a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett hasonló ellenőrzést a Correos felett. A nemzeti bíróság feladata azonban annak vizsgálata, hogy a jelen esetben ez a feltétel teljesült‑e.
81. A második feltételt illetően – azaz, hogy a szolgáltatónak a tevékenységek lényeges részét azzal vagy azokkal az ajánlatkérőkkel kell megvalósítania, amelyek e szolgáltató tulajdonosai – a Bíróságnak alkalma nyílt annak tartalmát közelebbről meghatározni a Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben 2006. május 11‑én hozott ítéletben,(31) amelynek a 93/36 irányelv értelmezése volt a tárgya.
82. A Bíróság szerint e második feltétel kizárólag akkor teljesül, ha a szolgáltató vállalkozás azon ajánlatkérő számára végzi tevékenysége lényeges részét, amelynek a tulajdonában áll, és minden más tevékenysége csak másodlagos jellegű.(32) Más szavakkal a Correosnak a tevékenységét szinte kizárólag az állami közigazgatás számára kell végeznie, amelynek tulajdonában áll.
83. Annak meghatározásához, hogy a jelen esetben erről van‑e szó, az illetékes bíróságnak figyelembe kell vennie az ügy valamennyi körülményét, a minőségieket és a mennyiségieket egyaránt.
84. A jelen esetben a 14/2000 törvény értelmében a Correosnak valamennyi közigazgatási hatósággal lehetősége van együttműködési megállapodás kötésére. Az Audiencia Nacional az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban azt is kifejti, hogy a Correos ténylegesen több együttműködési megállapodást kötött különböző állami szervekkel.
85. Egyebekben a spanyol kormány a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben elismeri, hogy a Correos az egyetemes postai szolgáltatások üzemeltetője, amely szolgáltatást Spanyolország teljes területén főként harmadik személyek veszik igénybe.
86. A közigazgatási hatóságok tehát a Correos szolgáltatásainak sem fő, sem egyedüli igénybevevőjének nem minősülnek.
87. Ennélfogva – fenntartva, hogy ezt a nemzeti bíróságnak kell ellenőriznie – úgy tűnik, hogy a második feltétel sem teljesült.
88. Ebből következően, amennyiben az alapügybeli szerződés értéke legalább 200 000 SDR, véleményem szerint a 92/50 irányelv a jelen esetben alkalmazható.
89. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy ezen irányelv 8. cikkének értelmében a Correosra bízott postai szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződést az említett irányelv III–VI. címe rendelkezéseinek, és különösen ugyanezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően kellett volna odaítélni. Így álláspontom szerint e szerződés esetében ajánlati felhívást kellett volna közzétenni a megfelelő nyilvánosság biztosításával.
90. Az észrevételeiben a spanyol kormány úgy véli, hogyha alá kellene vetnie a nem fenntartott szolgáltatásokat a verseny szabályainak, az pénzügyi egyensúlyhiányt okozna, amely következtében a Correos nem lenne képes a rábízott egyetemes szolgáltatás minimális szintjének biztosítására.
91. A spanyol kormány ebben az érvelésében hivatkozik az EK 86. cikk (2) bekezdésében foglalt eltérésre.
92. Ennek az érvelésnek azonban a jelen esetben a következő okok miatt nem lehet helyt adni.
93. Az EK 86. cikk (2) bekezdése szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.
94. A jelen esetben a Correos tevékenységi köre a postai szolgáltatások ellátásából áll, ami nem korlátozódik az egyetemes postai szolgáltatásokra, hanem valamennyi postai szolgáltatás kezelésére és működtetésére kiterjed.
95. Úgy gondolom, hogy a közösségi jogalkotónak a postai ágazat liberalizálására vonatkozó szándéka – a fenntartott és a nem fenntartott szolgáltatások megkülönböztetésével – azt bizonyítja, hogy a Correoshoz hasonló szolgáltatókra bízott sajátos feladatok végrehajtását nem veszélyezteti, ha a nem fenntartott szolgáltatásokat alávetik a verseny szabályainak.
96. A 97/67 irányelv ugyanis szabályozási keretet vezetett be a postai ágazatban. Ez az irányelv többek között előírta ebben az ágazatban az egyetemes szolgáltatás biztosítását, lehetőséget adva a tagállamoknak bizonyos postai szolgáltatások fenntartására. Az összes többi, nem fenntartható szolgáltatás nyújtását meg kellett nyitni a verseny számára.
97. Ellentétes lenne a 97/67 irányelv céljával – amely a postai ágazat liberalizálása –, ha a tagállamoknak lehetőségük volna előzetes ajánlati felhívás nélkül egyetlen szolgáltatónak odaítélni a nem fenntartott postai szolgáltatások közbeszerzési szerződését.
98. Ezt kiegészítem azzal, hogy a Bizottság által kifejtettek szerint a fenntartott szolgáltatásokkal kapcsolatban vélelmezni kell, hogy azok az EK 86. cikk (2) bekezdésének értelmében indokoltak.(33)
99. Véleményem szerint a fenntartott szolgáltatásoknak a nem fenntartott szolgáltatásoktól való megkülönböztetésével, és azáltal, hogy a tagállamoknak lehetőséget ad arra, hogy a fenntartott szolgáltatásokat az egyetlen egyetemes szolgáltatóra bízza, a 97/67 irányelv az EK 86. cikk (2) bekezdését hajtja végre.
100. E megfontolások összességére tekintettel álláspontom szerint, ha a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés értéke legalább 200 000 SDR, akkor a 92/50 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely a nem fenntartott postai szolgáltatások ellátását egy olyan részvénytársaság számára tartja fenn, amelynek a tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van, amennyiben az ajánlatkérő nem gyakorol olyan ellenőrzést a szolgáltató felett, mint amilyet a saját szervei felett, és ez a szolgáltató a tevékenységek lényeges részét nem azzal vagy azokkal az ajánlatkérőkkel valósítja meg, amelyek a tulajdonosai.
101. Amennyiben azonban nem érik el a 200 000 SDR‑es küszöböt, akkor a közösségi irányelvek hatálya alá nem tartozó közbeszerzési szerződésekre továbbra is a Szerződés alapelvei vonatkoznak. Ennélfogva ezen elvek fényében is meg kell vizsgálni az alapügybeli helyzetet.
3. Az EK 43., EK 49. és EK 86. cikk értelmezéséről
102. Amint az a jelen indítvány 44. pontjában megállapításra került, ha a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések értéke nem éri el a 92/50 irányelvben rögzített küszöböt, az ajánlatkérők akkor is kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapelveit.
103. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az EK 43. és az EK 49. cikkel együttesen olvasott EK 86. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását egy olyan részvénytársaságra bízzák, amelynek a tőkéje az állam tulajdonában van.
104. Az EK 86. cikk (1) bekezdése szerint a közvállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak, és nem tarthatnak fenn a Szerződéssel ellentétes intézkedéseket.
105. A jelen esetben az EK 86. cikk (1) bekezdése alkalmazható az alapügybeli helyzetben, lévén a Correos az e rendelkezés értelmében vett közvállalkozás, mivel a tőkéje állami tulajdonban van. Egyebekben az iratokból kitűnik, hogy a Correosnak olyan postai szolgáltatások ellátására ítéltek oda kizárólagos jogot, amelyek – amint az megállapításra került – túllépnek a fenntartottnak tekintett szolgáltatásokon.
106. Mivel az említett 86. cikk (1) bekezdésének nincs önálló hatálya, és azt a Szerződés releváns szabályaival együttesen kell olvasni,(34) úgy gondolom, hogy a jelen esetben a releváns szabályok az EK 43. és az EK 49. cikk.
107. Ugyanis amennyiben a kérdéses postai szolgáltatás nyújtására irányuló közbeszerzési szerződés érdekelheti a másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozásokat, akkor annak ajánlati felhívás nélküli, közvetlen odaítélése megfosztja e vállalkozásokat az ajánlattétel lehetőségétől. Ezenfelül a Correoshoz hasonló szolgáltatásokat kínáló vállalkozásoknak nem lesz bátorságuk letelepedni az érintett tagállamban, mivel nincs lehetőségük az ajánlattételre.
108. Márpedig az EK 43. cikkének első bekezdése kimondja, hogy tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Az EK 49. cikkének első bekezdése szerint tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.
109. Az EK 43. és az EK 49. cikk az egyenlő bánásmód elvének különös kifejeződése, amely elv magában foglalja az EK 12. cikkben megfogalmazott állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát.(35)
110. A Bíróság a közbeszerzésről kialakított ítélkezési gyakorlatában kifejtette, hogy az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy állampolgárságuktól függetlenül minden ajánlattevőnek azonos lehetőségekkel kell rendelkeznie ajánlati feltételei kidolgozására.(36)
111. Ebből következően a Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy közbeszerzések tárgyában az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma azt feltételezi a közbeszerzésekkel kapcsolatban, hogy az ajánlatkérő tiszteletben tartja az átláthatóság elvét azáltal, hogy a közbeszerzésnek bizonyos fokú nyilvánosságot biztosít. Így minden potenciális ajánlattevő tudomást szerezhet az ilyen beszerzés létezéséről, és így válaszolhat az ajánlati felhívásra.(37)
112. Más megfogalmazásban a hátrányos megkülönböztetés a közbeszerzések terén abból áll, hogy a szerződést nem vetik alá a nyilvánosság szabályainak, és ezáltal a másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozásokat megfosztják az ajánlattétel lehetőségétől.
113. Amint az megállapításra került, a Correosra bízott közbeszerzési szerződés tárgya egyrészt a fenntartott szolgáltatások nyújtása, amelyekkel tehát közvetlenül meg lehet bízni egyetlen szolgáltatót, másrészt a nem fenntartott szolgáltatások nyújtása, amelyeket alá kell vetni a verseny szabályainak.
114. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság elfogadta, hogy a postai szolgáltatások közbeszerzési szerződésének nem biztosítottak nyilvánosságot, valamint a nemzeti és a külföldi piacokon sem hívtak fel más szolgáltatókat a részvételre, hanem azt közvetlenül a Correosra bízták.
115. Ezzel az eljárással az ajánlatkérő nem csak megfosztott másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozásokat az ajánlattétel és az érintett tagállamban való szolgáltatásnyújtás lehetőségétől, hanem a Correosszal megegyező tevékenységi körrel rendelkező más vállalkozásokat is eltántorított az e tagállamban való letelepedéstől, ami a letelepedési szabadság és a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályának minősül, és ellentétes az EK 43. és az EK 49. cikkel.
116. Ezzel szemben azonban két kifogást lehet felhozni.
117. Először is az ugyan igaz, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében a közvállalkozások nem élvezhetnek kedvezőbb bánásmódot, mint a magánvállalkozások, eltérő azonban a helyzet, ha az ajánlatkérő az ellenőrzése alatt álló vállalkozással köt szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést.(38)
118. Megállapításra került azonban a jelen indítvány 69–88. pontjában, hogy a jelen esetben az ajánlatkérő és a Correos közötti kapcsolatot nem lehet „in house” kapcsolatnak minősíteni. Ezt a kifogást tehát el kell utasítani.
119. Másodszor, az EK 86. cikk (2) bekezdése értelmében el lehet térni az ugyanezen cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomtól.
120. Amint azonban az a fentiekben megállapításra került, a spanyol kormány nem hivatkozhat az EK 86. cikk (2) bekezdésére a 97/67 irányelv keretében.
121. Tehát ezt a második kifogást is el kell utasítani.
122. Ebből következően álláspontom szerint az EK 86. cikk (1) bekezdését az EK 43. és az EK 49. cikkel együttes olvasatban úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a fenntartott és a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását anélkül bízzák egy olyan vállalkozásra, amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, hogy ezt az ügyletet alávetnék a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályoknak.
V – Végkövetkeztetések
123. A fenti megfontolásokra való tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az alábbiak szerint válaszoljon az Audiencia Nacional által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:
„Ha a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés értéke legalább 200 000 SDR, akkor az 1997. október 13‑i 97/52 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a fenntartott és a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását anélkül bízzák egy olyan vállalkozásra, amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, hogy ezt az ügyletet alávetnék a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályoknak, amennyiben az ajánlatkérő a szolgáltató felett nem gyakorol olyan ellenőrzést, mint amilyet a saját szervei felett, és ez a szolgáltató a tevékenysége lényeges részét nem azzal vagy azokkal az ajánlatkérőkkel valósítja meg, amelyek a tulajdonosai.
Ha a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés értéke alacsonyabb, mint 200 000 SDR, akkor az EK 86. cikk (1) bekezdését az EK 43. és az EK 49. cikkel együttes olvasatban úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a fenntartott és a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtását anélkül bízzák egy olyan vállalkozásra, amelynek a tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, hogy ezt az ügyletet alávetnék a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályoknak, amennyiben az ajánlatkérő a szolgáltató felett nem gyakorol olyan ellenőrzést, mint amilyet a saját szervei felett, és ez a szolgáltató a tevékenysége lényeges részét nem azzal vagy azokkal az ajánlatkérőkkel valósítja meg, amelyek a tulajdonosai.