A Bíróság (ötödik tanács) 2018. március 22-i ítélete (a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Agnieška Anisimovienė és társai (C-688/15), valamint az „Indėlių ir investicijų draudimas” VĮ (C-109/16) által indított eljárások
(C-688/15. és C-109/16. sz. egyesített ügyek)1
(Előzetes döntéshozatal – Betétbiztosítási és befektetőkártalanítási rendszerek – 94/19/EK irányelv – Az 1. cikk 1. pontja – Betétek – A szokásos banki ügyletből eredő átmeneti helyzet – 97/9/EK irányelv – A 2. cikk (2) bekezdésének második albekezdése – A befektetőnek járó vagy az ő tulajdonát képező és valamely hitelintézet által a befektető számláján a befektetési ügyletekkel kapcsolatban tartott pénzösszegek – Értékpapírokat kibocsátó hitelintézet – A magánszemélyek által e hitelintézetnek a jövőben kibocsátandó értékpapírok jegyzése címén átadott pénzösszegek – A 2004/39/EK irányelv alkalmazása – Az említett hitelintézetnek a szóban forgó értékpapírok kibocsátását megelőzően történő fizetésképtelenné válása – A betétbiztosítási és befektetőkártalanítási rendszerekkel megbízott közvállalkozás – A 94/19/EK és a 97/9/EK irányelvnek e vállalkozással szemben való felhívhatósága)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos Aukščiausiasis Teismas
Az alapeljárás felei
Agnieška Anisimovienė és társai
Az eljárásban részt vesz: bankas „Snoras” AB, felszámolás alatt, „Indėlių ir investicijų draudimas” VĮ, bankas „Finasta” AB (C-688/15)
„Indėlių ir investicijų draudimas” VĮ
Az eljárásban részt vesz: Alvydas Raišelis, bankas „Snoras” AB, felszámolás alatt (C-109/16)
Rendelkező rész
Egyrészt a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit, másrészt a 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az olyan pénzösszegekre vonatkozó követelések, amelyekkel megterhelik azon számlákat, amelyeknek valamely hitelintézetnél magánszemélyek a jogosultjai, és amelyeket jóváírnak az e hitelintézet nevében nyitott számlákon az ez utóbbi által a jövőben kibocsátandó értékpapírok jegyzése címén, mind a 97/9 irányelvben előírt befektetőkártalanítási rendszerek, mind a 94/19 irányelvben előírt betétbiztosítási rendszerek alá tartoznak olyan körülmények között, amelyekben ezen értékpapírok kibocsátása végül az említett hitelintézet fizetésképtelensége miatt nem valósult meg.
A 97/9 irányelv 2. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, amelyben a követelések mind a 94/19 irányelvben előírt betétbiztosítási rendszerek, mind a 97/9 irányelvben előírt befektetőkártalanítási rendszerek alá tartoznak, és amelyben a nemzeti jogalkotó az ilyen követeléseket az egyik vagy másik irányelv alá tartozó rendszer alá sem sorolta be, az eljáró bíróság maga e rendelkezés alapján nem döntheti el, hogy az említett követelések jogosultjaira mely rendszer alkalmazandó. Ezzel szemben ilyen helyzetben ez utóbbiak feladata annak eldöntése, hogy az e két irányelv végrehajtására a nemzeti jogban előírt rendszerek közül melyik alapján kérnek kártérítést.
Egyrészt a 2009/14 irányelvvel módosított 94/19 irányelv 1. cikkének 1. pontját, másrészt pedig a 97/9 irányelv 1. cikkének 4. pontját, valamint 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokra magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt annak érdekében, hogy alátámasszák a valamely tagállamban a betétbiztosítási és befektetőkártalanítási rendszerekkel megbízott közvállalkozással szembeni kártérítési kérelmeket.
____________
1 HL C 106., 2016.3.21.HL C 156., 2016.5.2.