A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2017. február 2.(*)(i)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – A TOSCORO európai uniós szóvédjegy – A korábbi »Toscano« oltalom alatt álló földrajzi jelzés – Feltétlen kizáró ok – A 40/94/EK rendelet 142. cikke – A 2081/92/EGK rendelet 13. és 14. cikke – Részleges törlés”
A T‑510/15. sz. ügyben,
Roberto Mengozzi (lakóhelye: Monaco [Monaco], képviseli: T. Schuffenecker ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Schifko és S. Crabbe, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Consorzio per la tutela dell’olio extravergine di oliva Toscano OFJ (székhelye: Firenze [Olaszország], képviseli: F. Albisinni ügyvéd),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Consorzio per la tutela dell’olio extravergine di oliva Toscano OFJ és R. Mengozzi közötti törlési eljárással kapcsolatban 2015. június 5‑én hozott határozata (R 322/2014‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: V. Tomljenović elnök, A. Marcoulli (előadó) és A. Kornezov bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 7‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2015. november 5‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2015. november 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék hetedik tanácsa elnökének 2016. január 15‑i határozatára, amellyel az Olasz Köztársaság számára engedélyezte, hogy az EUIPO kérelmei támogatása végett beavatkozzon,
tekintettel az Olasz Köztársaságnak a Törvényszék Hivatalához 2016. március 1‑jén benyújtott beavatkozási beadványára,
tekintettel a felperesnek a Törvényszék Hivatalához 2016. április 14‑én benyújtott észrevételeire,
tekintettel az ügy hetedik tanácsnak történt újrakiosztására,
tekintettel a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változásra,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2002. június 17‑én a felperes, Roberto Mengozzi, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78, 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a TOSCORO szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 29. és 30. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 29. osztály: „étkezési olajok és zsírok; étkezési növényi olaj, és különösen olívaolaj; étkezési krém, és különösen diókrém, articsókakrém szarvasgombalével, zöld és fekete olívakrém; gombaszósz és száraz gomba;
– 30. osztály: „kávé, kávékivonatok és kávéalapú készítmények; pótkávé és a pótkávékivonat; teakivonatok és teakivonat alapú készítmények; kakaó és kakaóalapú készítmények, csokoládé, csokoládétermékek, édességek, cukoráruk; cukor; természetes édesítőszerek; pékáruk, kenyér, élesztő, cukrászsütemények; aprósütemények, kekszek; sütemények, desszertek, pudingok; fagylaltok, termékek fagylalt előállításához; méz és mézhelyettesítők; rizspelyhek, rizs, lisztből készült tészták, rizsből, lisztből vagy gabonakészítményekből készült élelmiszertermékek készételek formájában is; termékek élelmiszerek ízesítésére vagy fűszerezésére, salátaöntet, ecet, majonéz, pizza, szószok, különösen paradicsomszószok és zöldségszószok”.
4 2003. november 17‑én a TOSCORO szómegjelölést az 002752509. számon lajstromozták európai uniós védjegyként.
5 A vitatott védjegy lajstromozását a Közösségi Védjegyértesítő 2004. január 5‑i 2004/001. számában hirdették meg.
6 2012. december 10‑én a beavatkozó fél, a Consorzio per la tutela dell’olio extravergine di oliva Toscano IGP, a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett, ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c), g) és k) pontja alapján törlési kérelmet terjesztett az EUIPO elé.
7 A törlési kérelem a „Toscano” oltalom alatt álló földrajzi jelzésen (OFJ) alapult, amelyet az Európai Unióban a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK rendelet (HL 1992. L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) (helyébe lépett a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet [HL 2006. L 93., 12. o.], amely utóbbi helyébe lépett a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 55., 2013.2.27., 27. o.]) alapján jegyeztek be. A „Toscano” OFJ‑t az „olívaolaj” árura a 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 1998. március 20‑i 644/98/EK rendelet (HL 1998. L 87., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 22. kötet, 333. o.) alapján jegyezték be.
8 A törlési kérelem a vitatott védjeggyel érintett összes áru tekintetében került előterjesztésre.
9 2013. november 29‑én a törlési osztály egyes 29. osztályba tartozó áruk („étkezési olajok és zsírok”; „étkezési növényi olaj, és különösen olívaolaj”) és egyes 30. osztályba tartozó áruk („termékek élelmiszerek ízesítésére vagy fűszerezésére, salátaöntetek”) tekintetében helyt adott a törlési kérelemnek.
10 2014. január 27‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján a törlési osztály határozatával szemben fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz. E határozattal szemben a beavatkozó fél csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
11 2015. június 5‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa részben helyt adott a felperes és a beavatkozó fél fellebbezésének. Először is megjegyezte, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja a jelen esetben nem alkalmazható, mivel ez a rendelkezés a vitatott védjegy bejelentési napján nem volt hatályban. Másodszor, a 40/94 rendelet 142. cikkére utalva a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 2081/92 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése a jelen ügyben közvetlenül alkalmazandó. Ennek alapján az ütköző megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli hasonlóságokra tekintettel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a TOSCORO megjelölés használata egyes 29. osztályba tartozó áruk („étkezési olajok és zsírok”, „étkezési növényi olaj, és különösen olívaolaj” és „zöld és fekete olívakrém”) esetében a szóban forgó OFJ‑re történő utalásnak minősül, és azt, hogy ezen áruk tekintetében a vitatott védjegyet törölni kell.
A felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács az „étkezési olajok és zsírok”, „étkezési növényi olaj, és különösen olívaolaj” és „zöld és fekete olívakrém” áruk vonatkozásában törölte a vitatott védjegyet;
– állapítsa meg, hogy a vitatott védjegy érvényes, és azt a fent hivatkozott áruk tekintetében tartsa fenn az európai uniós védjegylajstromban;
– az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeket is beleértve.
13 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
14 Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
A jogkérdésről
15 Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának és az 1151/2012 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. A második jogalap az ütköző megjelölések hasonlóságának az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján való elemzése során elkövetett értékelési hibán alapul. A harmadik jogalap a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló 1994. április 15‑i egyezmény (TRIPS) (HL 1994. L 336., 214. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 305. o.; a továbbiakban: TRIPS‑megállapodás) – amely a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény (HL 1994. L 336., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.; kihirdette: 1998. évi IX. törvény) 1. C. mellékletét képezi – 15. cikkének megsértésén alapul.
Az első, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának és az 1151/2012 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapról
16 A felperes kifejti, hogy nem vitatja azt, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja a jelen esetben alkalmazható. Mindazonáltal úgy véli, hogy a fellebbezési tanács e rendelkezés alkalmazása során értékelési hibát követett el. Így különösen a felperes arra mutat rá, hogy a „toscano” szó az olaszországi Toscana tartományban lakó személyre utal. Ennélfogva a szóban forgó OFJ az e tartományból származó összes áru tekintetében leíró jellegű, a „toscano” pedig – például az olívaolaj tekintetében – köznevesült szó. A felperes azt állítja, hogy az 1151/2012 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint az OFJ‑k „nem köznevesülhetnek”. Ezzel összefüggésben a „toscoro” szót, amely semmilyen módon nem utal Toscana tartományra, nem lehet összetéveszteni a szóban forgó OFJ‑vel az olívaolaj és a hasonló áruk tekintetében.
17 Az Olasz Köztársaság által támogatott EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
18 Bevezetésképpen rá kell mutatni, hogy a felperes által az 1151/2012 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szavaiként idézett „nem köznevesülhetnek” kifejezés valójában az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében szerepel, amely szerint „[a]z oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nem köznevesülhetnek”.
19 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkének első bekezdése szerint, amely az említett alapokmány 53. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzata 177. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a Törvényszékre is alkalmazandó, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és azt, hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről (lásd: 2012. március 29‑i Omya kontra OHIM – Alpha Calcit [CALCIMATT] ítélet, T‑547/10, nem tették közzé, EU:T:2012:178, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Márpedig a jelen esetben a felperes, noha a jogalapjának alátámasztására az 1151/2012 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozik, valójában ugyanezen rendelet 13. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit idézi. Egyébiránt a felperes a keresetében egyetlen helyen sem fejti ki világosan, hogy a fellebbezési tanácsnak hogyan kellett volna alkalmaznia a hivatkozott rendelkezéseket, és azt sem, hogy ebben az összefüggésben miért sértette meg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése k) pontjának szintén a felperes által hivatkozott rendelkezéseit. Ezenkívül, amint az a megtámadott határozat 21. pontjából világosan kitűnik, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja a jelen esetben nem lehet alkalmazható. A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a fellebbezési tanács nem a felperes által a Törvényszék előtt hivatkozott 1151/2012 rendelet, hanem a 2081/92 rendelet releváns rendelkezéseit alkalmazta. Ennélfogva, amint azt az EUIPO a beadványaiban állítja, az első jogalap ismertetése nem felel meg az eljárási szabályzat 177. cikke (1) bekezdésének d) pontjában támasztott feltételeknek.
21 A teljesség kedvéért emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 65. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, és a hatályon kívül helyezés iránti kereset keretében a megtámadott jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus elfogadásakor fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell vizsgálni. Ennélfogva a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy újból megvizsgálja a ténybeli körülményeket azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyekre első alkalommal előtte hivatkoztak (lásd: 2014. június 24‑i Unister kontra OHIM [Ab in den Urlaub] ítélet, T‑273/12, nem tették közzé, EU:T:2014:568, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Törvényszék előtt hivatkozott azon ténybeli elemek, amelyeket előzőleg nem ismertettek az EUIPO fórumai előtt, az ilyen határozat jogszerűségét csak akkor érinthetik, ha azokat az EUIPO‑nak hivatalból kellett volna figyelembe vennie (lásd: 2013. február 6‑i Maharishi Foundation kontra OHIM [MÉDITATION TRANSCENDANTALE] ítélet, T‑426/11, nem tették közzé, EU:T:2013:63, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az eljárási szabályzat 188. cikke értelmében a felek által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott beadványok nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.
22 Márpedig, amint arra az EUIPO a beadványaiban rámutat, a felperes az EUIPO fórumai előtt sohasem állította azt, hogy a szóban forgó OFJ köznevesült volna, és ebben a tekintetben nem hivatkozott az 1151/2012 rendelet azon rendelkezéseire sem, amelyeket a Törvényszék előtt hozott fel. Egyébiránt egyetlen körülmény alapján sem lehet megállapítani, hogy a Törvényszék elé terjesztett tényeket az EUIPO‑nak hivatalból kellett volna figyelembe venni, amit egyébként a felperes sem állít.
23 Mindezek összességére tekintettel az első jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A második, az ütköző megjelölések hasonlóságának elemzése során elkövetett értékelési hibán alapuló jogalapról
24 A felperes azt állítja, hogy még ha az OFJ nem is köznevesült, amit nem ismer el, a fellebbezési tanács értékelési hibát követett el az ütköző megjelölések hasonlóságának az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazása keretében történő elemzése során. Hangzásbeli szempontból a „toscoro” szót, legalábbis az angolban, az olaszban és a spanyolban az utolsó szótagra eső hangsúllyal ejtik ki. A „toscano” szó kiejtésében, legalábbis az angolban a hangsúly az középső szótagra esik. Az ütköző megjelölések tehát ebben a tekintetben különböznek. Az ütköző megjelölések, azok helyesírására tekintettel, vizuális szempontból is különböznek. Végül, fogalmi szempontból a „toscoro” kitalált szó, míg a szóban forgó OFJ a toscanai olívaolaj fogalmát közvetíti. Az ütköző megjelölések ebből a szempontból is különböznek. A felperes szerint a fellebbezési tanácsnak nem kellett volna részekre osztania a vitatott védjegyet és a szóban forgó OFJ‑t. A felperes egyébiránt azt állítja, hogy a szóban forgó OFJ nem rendelkezik jóhírnévvel. Ebben az összefüggésben az átlagos fogyasztó nem fogja az ütköző megjelöléseket egymással összetéveszteni, és a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint a vitatott védjegy a szóban forgó OFJ‑re utal. A felperes hozzáteszi, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibákat követett el egyrészt a felperes azon érve elutasításával, amely szerint az EUIPO a szóban forgó OFJ‑hez nagyon hasonló védjegyeket lajtromozott, másrészt azzal a megállapításával, hogy az olívakrém összehasonlítható az olívaolajjal.
25 Az Olasz Köztársaság által támogatott EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
26 Bevezetésként rá kell mutatni arra, hogy a második jogalap keretében a felperes vitatja egyrészt az ütköző megjelöléseknek a fellebbezési tanács által elvégzett összehasonlítását, másrészt azt a megállapítását, amely szerint az olívaolaj a zöld és fekete olívakrém ugyanolyan jellegű termék.
27 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a felperes állításával ellentétben a fellebbezési tanács nem alkalmazta az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Ugyanis miután megállapította, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének k) pontja a jelen esetben nem alkalmazható (a megtámadott határozat 21. pontja), a fellebbezési tanács részletesen kifejtette, hogy ez a rendelkezés valójában mindössze kodifikálta a 2081/92 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből és 14. cikkének (1) bekezdéséből következő szabályokat, amelyek a 40/94 rendelet 142. cikke értelmében a jelen esetben közvetlenül alkalmazhatóak. A fellebbezési tanács hozzátette, hogy ha neki kellett volna megállapítania a felperes által hivatkozott feltétlen törlési okot, a vitatott védjegy bejelentési napján hatályos jogszabály alapján azt neki is meg kellett volna állapítania (a megtámadott határozat 27. és 28. pontja). Márpedig a felperes a Törvényszék előtt nem vonja kétségbe a fellebbezési tanács által ebben a tekintetben követett érvelést.
28 A jogvitában alkalmazandó szabályozás kérdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy 40/94 rendelet 142. cikkének a jelen ügyre alkalmazandó változata szerint „e rendelet nem érinti a […] 2081/92[…] rendeletet és különösen annak 14. cikkét”. A 2081/92 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének első albekezésének a jelen jogvitára alkalmazandó változata többek között úgy rendelkezik, hogy „amennyiben valamely […] földrajzi jelzést e rendeletnek megfelelően jegyeznek be, a 13. cikkben említett körülmények valamelyike alá tartozó és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozó védjegy bejegyzése iránti kérelmet el kell utasítani, ha a védjegy bejegyzése iránti kérelmet [ugyanezen rendelet] 6. cikk[ének] (2) bekezdésében foglalt közzététel időpontját követően nyújtották be”. A 2081/92 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy „[az e rendelkezés] első albekezdés[e] megsértésével bejegyzett védjegyeket érvénytelennek kell nyilvánítani”.
29 Ebből következik, hogy az EUIPO köteles a 40/94 rendeletet úgy alkalmazni, hogy az ne érintse az OFJ‑k számára a 2081/92 rendelettel biztosított oltalmat. Így különösen a 2081/92 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján az e rendelet 13. cikkében említett körülmények valamelyike alá tartozó és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozó védjegy lajstromozása iránti kérelmet az EUIPO‑nak el kell utasítania, és ha a védjegyet már lajstromozták, azt törölnie kell (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Consorzio per la tutela del formaggio Grana Padano kontra OHIM – Biraghi [GRANA BIRAGHI] ítélet, T‑291/03, EU:T:2007:255, 53–56. pont).
30 A jelen esetben a fellebbezési tanács a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontját alkalmazta, amely úgy rendelkezik, hogy „[a] bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat: […] bármely visszaélés, utánzás vagy félrevezető utalás, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, vagy ha például a »jellegű«, »típusú«, »eljárással készített«, »mint a ‑ban/‑ben gyártott«, »utánzat« és »hasonló« kifejezéseket szerepeltetik mellette”. Az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságára tekintettel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a TOSCORO megjelölés használata egyes 29. osztályba tartozó áruk esetében a szóban forgó OFJ‑re történő utalásnak minősül.
31 A 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjában szereplő utalás fogalma arra az esetre vonatkozik, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe (1999. március 4‑i Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ítélet, C‑87/97, EU:C:1999:115, 25. pont; 2008. február 26‑i Bizottság kontra Németország ítélet C‑132/05, EU:C:2008:117, 44. pont). Ebben a tekintetben a Bíróság figyelembe vette a hangzásbeli és vizuális hasonlóságokat, amelyek az értékesítés során használt megnevezések között fennállhatnak. A Bíróság arra is rámutatott továbbá, hogy adott esetben figyelembe kell venni a különböző nyelvekhez tartozó szavak közötti „fogalmi közelséget”. Végül a Bíróság megállapította, hogy „utalás” lehetséges az érintett termékekkel való bármely összetéveszthetőség hiányában is, jelentősége különösen annak van, hogy a fogyasztó képzetében ne váltson ki a termék származására vonatkozóan gondolattársítást, továbbá hogy valamely gazdasági szereplő az oltalom alatt álló földrajzi jelzés hírnevéből ne részesüljön jogtalanul (lásd analógia útján: 2016. január 21‑i Viiniverla‑ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 33., 35. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Egyébiránt, tekintettel a 2081/92 rendelet célkitűzéseire, amelyek többek között a fogyasztók védelmének biztosításából állnak (2002. június 25‑i Bigi‑ítélet, C‑66/00, EU:C:2002:397, 31. pont), figyelembe kell venni azon feltételezett elvárást, amelyet a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó támaszt (lásd, analógia útján: 2016. január 21‑i Viiniverla‑ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 24. és 25. pont). Arra is emlékeztetni kell, hogy ez a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont). Végül, az ütköző megjelölésekre figyelemmel, fogyasztónak az uniós fogyasztó minősül (lásd analógia útján: 2016. január 21‑i Viiniverla‑ítélet, C‑75/15, EU:C:2016:35, 27. pont).
33 Az ütköző megjelölések összehasonlítását illetően a felperes érvei lényegében azon a tényen alapulnak, hogy a megjelölések különbözőek, és ebből következően a vitatott védjegy nem utal a szóban forgó OFJ‑re.
34 Mindazonáltal, amint arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, az egyes megjelölések eleje, azaz a „tosc” elem azonos. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint a fogyasztók általában nagyobb figyelmet fordítanak a megjelölés elejére, mint annak végére (2005. március 16‑i L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ítélet, T‑112/03, EU:T:2005:102, 64. és 65. pont; 2015. július 15‑i Westermann Lernspielverlag kontra OHIM – Diset [bambinoLÜK] ítélet, T‑333/13, nem tették közzé, EU:T:2015:490, 26. pont).
35 Ezenkívül a két ütköző megjelölés utolsó betűje, azaz az „o” betű, szintén azonos.
36 Így az ütköző megjelölésekben, amelyek mindegyike hét betűből és három szótagból áll, öt azonos helyzetű, és egymással megegyező betű van.
37 Ennélfogva a fellebbezési tanács értékelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy az ütköző megjelölések, az azokban szereplő „or” és „an” elemekből fakadó különbség ellenére vizuális szempontból erőteljesen hasonlítanak. Ugyanis, amint arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, az ütköző védjegyek közepén elhelyezkedő két betűt érintő különbség nem ellensúlyozza a fentebb megállapított, az említett megjelölések elejét és véget érintő jelentős hasonlóságot.
38 Ehhez hasonlóan a fellebbezési tanács értékelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból erőteljesen hasonlítanak. Az ütköző megjelölések első és utolsó szótagja ugyanis egymással megegyező. A középső szótagjukat érintő különbség nem vonhatja kétségbe a megjelölések között fennálló jelentős hasonlóságot, amint arra a fellebbezési tanács helytállóan rámutatott. Tekintettel arra a felperes által előterjesztett tényre, amely szerint az ütköző megjelöléseket az angolban eltérő hangsúlyozással kell kiejteni, az nem vonhatja kétségbe a megjelölések közötti hangzásbeli hasonlóságot, és azt a tényt sem, hogy azokat más nyelveken azonos hangsúlyozással kell kiejteni.
39 E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az ütköző megjelölések között fennáll a vizuális és hangzásbeli hasonlóság.
40 A felperes annak alátámasztására irányuló érve, hogy a „toscoro” konkrét jelentés nélküli, kitalált szó, míg a szóban forgó OFJ a toscanai olívaolaj fogalmát közvetíti, még bizonyítottsága esetén sem vezethetne ahhoz a következtetéshez, hogy a vitatott védjegy nem utal a szóban forgó OFJ‑re. Ugyanis azon túl, hogy ez a körülmény nem vonhatja kétségbe az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságát, az OFJ és az oltalom alatt álló termék közötti összefüggés magának az OFJ‑nek a természetéből fakad, és az nem vezethet az uniós jog által az utóbbiak számára biztosított oltalom gyengüléséhez.
41 Figyelemmel e körülmények összességére, és különösen az ütköző megjelölések között fennálló vizuális és hangzásbeli hasonlóságra, a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát annak megállapításával, hogy a „toscoro” szó utalhat a „Toscano” OFJ‑re, ha a fogyasztó az említett OFJ‑vel megjelöltekkel azonos jellegű termékekkel találkozik. A vizuális és hangzásbeli hasonlóságok ugyanis referenciaképként a „Toscano” OFJ‑vel rendelkező olívaolajat juttathatják a fogyasztó eszébe, amikor valamely ugyanilyen jellegű „toscoro” megnevezéssel ellátott termékkel találkozik (lásd ebben az értelemben: 2008. február 26‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑132/05, EU:C:2008:117, 48. pont).
42 Az érintett árukat illetően a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását – amely végső soron nem szenved értékelési hibában –, amely szerint az olívaolaj a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő, 29. osztályba tartozó „étkezési olajok és zsírok” és „étkezési növényi olaj, és különösen olívaolaj” nevű árukhoz tartozik. Ezek az áruk tehát ugyanolyan jellegűek, mint a szóban forgó OFJ‑vel oltalmazott olívaolaj.
43 A felperes vitatja azonban a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint a vitatott védjegy a szóban forgó OFJ‑re utal a szintén a 29. osztályba tartozó „zöld és fekete olívakrém” áruk vonatkozásában.
44 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2081/92 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a jelen esetben alkalmazandó változata szerint az EUIPO‑nak az e rendelet 13. cikkében említett körülmények valamelyike alá tartozó, és ugyanolyan jellegű termékre vonatkozó védjegy lajstromozása iránti kérelmet el kell utasítania. A szóban forgó terméknek tehát nem feltétlenül kell azonosnak lennie az OFJ tárgyát képező termékkel, azonban rendelkeznie kell az utóbbi termék bizonyos tulajdonságaival.
45 Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy egyrészt az olívakrémeknek, másrészt az olívaolajnak van közös tulajdonsága, nevezetesen az, hogy azok az olívabogyóból származó élelmiszerek közé tartoznak. A fő összetevőjük tehát azonos. Egyébiránt el kell utasítani a felperesnek azt a nyilvánvalóan megalapozatlan állítását, amely szerint az olívakrémek lényegében „kozmetikai termékek” volnának. Ugyanis azonkívül, hogy a felperes ezt az állítást nem támasztotta alá, ez az állítás ellentmondásban áll a nizzai osztályozás 29. cikkébe tartozó árukra vonatkozó magyarázó megjegyzés címével, amelyek lényegében ehető árukat foglalnak magukban. Ezenfelül a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, anélkül hogy a felperes erre vonatkozóan részletes bizonyítékot terjesztett volna elő, hogy az „olívakrémek” fogalma kellően bizonytalan ahhoz, hogy az az olívaolajból készített krémeket is magában foglalja, ezért az olívakrémek és az olívaolaj között bizonyos közelség áll fenn. Egyébiránt ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a beavatkozó fél által többek között a 2013. július 5‑én kelt észrevételei keretében az EUIPO elé terjesztett bizonyítékok azt mutatják, hogy bizonyos üvegben kiszerelt olívabogyóból készített konyhai készítmények összetevőként tartalmaznak olyan olívaolajat, amely adott esetben a szóban forgó OFJ‑vel rendelkezik. Ennélfogva a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát annak megállapításával, hogy az olívakrémek ugyanolyan jellegű termékek, mint a szóban forgó OFJ‑vel oltalmazott olívaolajok.
46 A felperes többi érve nem vonhatja kétségbe ezeket a megállapításokat.
47 Azon tényt illetően, amely szerint az EUIPO a szóban forgó OFJ‑hez nagyon hasonló védjegyeket lajstromozott, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanácsnak a megjelölés védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 40/94 rendelet alapján meghozandó határozata nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozat. Ennélfogva, amint arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett e rendelet alapján, és nem a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján kell értékelni (2007. április 26‑i Alcon kontra OHIM ítélet C‑412/05 P, EU:C:2007:252, 65. pont). Egyébiránt, feltételezve, hogy a felperes az érveivel valójában az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy ezen elv tiszteletben tartását össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával. Végeredményben a jogbiztonságon és a megfelelő ügyintézésen alapuló indokok miatt a védjegybejelentések vizsgálatának szigorúnak és teljes körűnek kell lennie, és azt minden egyes konkrét esetben el kell végezni (lásd: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 75–77. pont). Márpedig a fenti indokok miatt a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát. Ebből az következik, hogy a felperes nem hivatkozhat eredményesen az OHIM korábbi határozataira abból a célból, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban szereplő megállapítását megcáfolja (lásd ebben az értelemben: 2012. május 2‑i Universal Display kontra OHIM [UniversalPHOLED] ítélet, T‑435/11, nem tették közzé, EU:T:2012:210, 39. pont). Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO‑nak a felperes által hivatkozott határozatai a jelen ügy tárgyát képezőtől különböző megjelölésekre utalnak.
48 A felperes azon érve esetében, amely szerint a szóban forgó OFJ nem rendelkezik jóhírnévvel, és feltételezve, hogy ez az érv a Törvényszék előtt elfogadható, az hatástalan, mivel, amint arra az EUIPO a beadványaiban rámutat, a jóhírnév nem feltétele valamely OFJ oltalmának.
49 A fenti tényezők összességére figyelemmel a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik, a TRIPS‑megállapodás 15. cikkének megsértésén alapuló jogalapról
50 A felperes azt állítja, hogy a vitatott védjegy megfelel a TRIPS‑megállapodás 15. cikkében, a szóban forgó OFJ pedig az említett megállapodás 22. cikkében támasztott feltételeknek. Mivel a két lajstromozási rendszer kölcsönösen kizárja egymást, a felperes szerint a vitatott védjegynek továbbra is az uniós védjegylajstromban kell maradnia.
51 Az Olasz Köztársaság által támogatott EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
52 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 188. cikke alapján a felek által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott beadványok nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.
53 Márpedig, amint arra az EUIPO a beadványaiban helyesen rámutat, az EUIPO fórumai előtt a felperes soha nem hivatkozott a TRIPS‑megállapodás 22. cikkével együttesen értelmezett 15. cikkére.
54 Következésképpen a harmadik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
55 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy a kereseti kérelem második részéről határozni kellene.
A költségekről
56 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
57 Egyébiránt, az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.
58 Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell őt az utóbbiak költségeinek viselésére.
59 Az Olasz Köztársaság maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Roberto Mengozzit kötelezi saját költségein kívül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Consorzio per la tutela dell’olio extravergine di oliva Toscano IGP költségeinek viselésére.
3) Az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Tomljenović | Marcoulli | Kornezov |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. február 2‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 29. és 44. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt