2020. május 28-án benyújtott kereset – ACMO és társai kontra ESZT

(T-330/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: ACMO Sàrl (Luxembourg, Luxemburg) és 69 további felperes (képviselők: T. Soames, N. Chesaites ügyvédek és R. East solicitor)

Alperes: Egységes Szanálási Testület

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testületnek a Banco Popular Español S. A.-ra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek fizetendő kártérítés megítéléséről szóló, 2020. március 17-i SRB/EES/2020/52 határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) 2. cikkét; és/vagy

semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét; és/vagy

semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkét; és/vagy

másodlagosan, teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat, és konkrétan annak megállapítása, hogy a hitelezőknek (beleértve a felpereseket is) nem jár kártérítés a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet¹ 76. cikke (1) bekezdésének (e) pontja alapján (2. cikk), nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz és téves jogalkalmazáson alapul, ezért sérti a felperesek tulajdonhoz való jogát. Így különösen a felperesek azt állítják, hogy az ESZT nyilvánvaló értékelési hibákat vétett és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatot egy olyan értékelési jelentésre („3. értékelési jelentés”) és annak a megtámadott határozathoz mellékelt „magyarázatára” alapozta, amelyet a Deloitte Réviseurs d’Entreprises (a továbbiakban: Deloitte) készített, és amely megállapította, hogy a felperesek nem kapnának visszatérítést, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás alá vonták volna Spanyolországban.

A második jogalap azon alapul, hogy az ESZT azon döntése, hogy a Deloitte-ot bízta meg a 3. értékelés elkészítésével, nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz és/vagy téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Deloitte nem felel meg a függetlenség alapvető kritériumának a 806/2014/EU rendelet 20. cikkének (16) bekezdése értelmében.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy az ESZT szabálytalanul ruházta át a 806/2014/EU rendeleten alapuló döntéshozatali hatáskörét a Deloitte-ra megsértve ezzel az elvi jelentőségű 9/56. sz. Meroni ítéletben² kimunkált elvet.

____________

¹ A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.).

² 1958. június 13-i Meroni kontra Főhatóság ítélet (9/56, EU:C:1958:7).