A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2017. március 9.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 805/2004/EK rendelet – Nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat – Európai végrehajtható okiratként való hitelesítés feltételei – A »bíróság« fogalma – »Bizonyító erejű okirat« alapján végrehajtási lapot kiállító közjegyző – Közokirat”
A C‑484/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Općinski sud u Novom Zagrebu – Stalna služba u Samoboru (újzágrábi helyi bíróság – szamobori állandó hivatal, Horvátország) a Bírósághoz 2015. szeptember 11‑én érkezett, 2015. szeptember 7‑i határozatával terjesztett elő az
Ibrica Zulfikarpašić
és
Slaven Gajer
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal, A. Rosas, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. július 14‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a horvát kormány képviseletében A. Metelko‑Zgombić, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga, S. Ječmenica és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. szeptember 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 143., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 38. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Ibrica Zulfikarpašić és Slaven Gajer között egy közjegyző által „bizonyító erejű okirat” alapján Horvátországban kiállított végrehajtási lapot érintő, európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 805/2004 rendelet (3), (5), (7), (10), (12) és (18) preambulumbekezdése értelmében:
„(3) 1999. október 15–16‑i tamperei ülésén az Európai Tanács megerősítette a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvét, mint a valódi európai igazságügyi térség megteremtésének alapkövét.
[…]
(5) A »nem vitatott követelések« fogalmának minden olyan helyzetre ki kell terjednie, amikor a hitelező – akinek pénzbeli követelése jellegét és mértékét az adós igazoltan nem vitatja – az említett adóssal szemben bírósági határozatot, illetve az adós kifejezett beleegyezését igénylő végrehajtható okiratot, legyen az bírósági egyezség vagy közokirat, tud felmutatni.
[…]
(7) E rendeletet a nem vitatott követelésekről szóló határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra, valamint az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok megtámadását követően hozott határozatokra kell alkalmazni.
[…]
(10) Ha egy tagállam bírósága az adósnak az eljárásban való részvétele nélkül hoz határozatot egy nem vitatott követelésről, úgy a határozatnak a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő vizsgálata csak akkor mellőzhető, ha kellő biztosíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a védekezéshez való jogot tiszteletben tartották.
[…]
(12) A határozat meghozatalára irányuló bírósági eljárás tekintetében minimumszabályokat kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy az adós kellő időben és olyan módon kapjon tájékoztatást a vele szemben induló bírósági eljárásról, az eljárásban a követelés vitatása érdekében való tevőleges részvételének követelményeiről, illetve részvétele elmaradásának következményeiről, hogy a védekezéséhez szükséges előkészületeket megtehesse.
[…]
(18) A tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom igazolja azt, hogy csak egyetlen tagállam bírósága döntsön arról, hogy egy határozatnak európai végrehajtható okiratként való hitelesítéséhez minden feltételt teljesítettek‑e annak érdekében, hogy az összes többi tagállamban lehetővé váljon a határozat végrehajtása anélkül, hogy a határozat végrehajtása szerinti tagállamban az eljárási minimumszabályok helyes alkalmazását egy további bíróságnak vizsgálnia kellene.”
4 E rendelet 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„E rendelet célja a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozása annak érdekében, hogy minimumszabályok megállapítása révén lehetővé váljon a határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgása a tagállamok között anélkül, hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelőzően bármely közbenső eljárás meghozatalára lenne szükség.”
5 Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„E rendeletet a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra kell alkalmazni.
A követelést akkor kell nem vitatottnak tekinteni, ha:
a) annak fennállását az adós a bírósági eljárás során kifejezett elismeréssel, illetve bíróság által jóváhagyott vagy az eljárás során a bíróság előtt kötött egyezséggel elfogadta;
b) a bírósági eljárás során a származási tagállam joga szerinti eljárási szabályokkal összhangban az adós a követeléssel szemben nem emelt kifogást;
c) miután a bírósági eljárás során korábban a követeléssel szemben kifogást emelt, ezt követően az adós nem jelent meg, illetve nem képviseltette magát a bírósági tárgyaláson, feltéve hogy a származási tagállam joga szerint az ilyen magatartás a követelés vagy a hitelező által állított tények hallgatólagos elismerésének minősül;
d) az adós azt közokiratban kifejezetten elismerte.”
6 Ugyanezen rendelet 4. cikke előírja:
„E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1. »határozat«: egy tagállam bíróságának bármely határozata, a határozat megnevezésétől függetlenül, beleértve az ítéleteket, végzéseket, fizetési meghagyásokat vagy végrehajtási döntéseket, valamint a költségek vagy kiadások meghatározását a bíróság egy tisztviselője által;
2. »követelés«: egy már esedékes vagy a határozatban, bírósági egyezségben vagy közokiratban feltüntetett időpontban esedékessé váló, meghatározott pénzösszeg kifizetése iránti követelés;
3. »közokirat«:
a) egy hivatalosan közokiratként kiállított vagy bejegyzett irat, amelynek közhitelessége:
i. a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és
ii. egy hatóság vagy a származási tagállam e célra felhatalmazott más szerve által került megállapításra;
vagy
b) a közigazgatási hatóságok előtt kötött vagy általuk hitelesített megállapodás a tartási kötelezettségekről;
[…]
6. »származási bíróság«: a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában meghatározott feltételek teljesülésének időpontjában eljáró bíróság;
7. Svédországban a fizetési meghagyásos eljárásban (betalningsföreläggande) a »bíróság« kifejezés alatt a svéd végrehajtói hivatal (kronofogdemyndighet) is értendő.”
7 A 805/2004 rendeletnek „A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A származási tagállamban európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatot a többi tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége és az elismerés megtámadhatóságának lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.”
8 A fent említett rendelet III. fejezete, amely a 12–19. cikket tartalmazza, meghatározza a nem vitatott követelésekkel kapcsolatos eljárásokra alkalmazandó, többek között az eljárást megindító irat vagy azzal egyenértékű irat kézbesítésével vagy az adós tájékoztatásával kapcsolatos minimumszabályokat.
9 Ugyanezen rendeletnek „A minimumszabályok alkalmazási köre” című 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja értelmében nem vitatott követelésre vonatkozó határozat kizárólag akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás megfelel az e fejezetben meghatározott eljárási követelményeknek.
(2) Ugyanezen követelményeket kell alkalmazni az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány vagy a határozat megtámadása nyomán hozott határozatról a 6. cikk (3) bekezdésének értelmében kiállított helyettesítő tanúsítvány kiállítására is, amennyiben az említett határozat időpontjában a 3. cikk (1) bekezdése b) vagy c) pontjának feltételei teljesülnek.”
10 A 805/2004 rendelet „Az adós megfelelő tájékoztatása a követelésről” című 16. cikke előírja:
„Annak biztosítása érdekében, hogy az adós megfelelő tájékoztatást kapjon a követelésről, az eljárást megindító iratnak vagy azzal egyenértékű iratnak tartalmaznia kell a következőket:
a) a felek neve és címe;
b) a követelés összege;
c) amennyiben a követelés után kamatot igényelnek, a kamatláb és azon időszak, amelyre kamatot igényelnek, kivéve ha a származási tagállam joga szerint a törvényes kamat automatikusan hozzáadódik a főköveteléshez;
d) a követelés jogalapjának megjelölése.”
11 A fent említett rendeletnek a közokiratok hitelesítésével kapcsolatos 25. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„A tagállamok egyikében végrehajtható, a 4. cikk 2. pontja szerinti követelésre vonatkozó közokiratot a származási tagállam által kijelölt hatósághoz intézett kérelem alapján európai végrehajtható okiratként kell hitelesíteni a III. melléklet szerinti szabványos formanyomtatvány felhasználásával.”
12 Ugyanezen rendelet 30. cikke (1) bekezdésének c) pontja rendelkezik a tagállamok azon kötelezettségéről, hogy tájékoztatnia kell az Európai Bizottságot „a 25. cikkben említett hatóságok jegyzék[eiről] [és azok bármely későbbi változásáról]”.
13 Az említett 30. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján a Horvát Köztársaság az alábbi jegyzékről adott tájékoztatást:
„Azok a hatáskörrel rendelkező bíróságok, közigazgatási hatóságok, közjegyzők, közhatalmi jogosítványokkal rendelkező természetes vagy jogi személyek, akik az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján felhatalmazással rendelkeznek nem vitatott követelésekre vonatkozó végrehajtható aktusok vagy végrehajtható okiratok kiállítására.”
A horvát jog
14 Az Ovršni zakon (végrehajtásról szóló törvény, Narodne novine, 112/12, 25/13 és 93/14 sz.) 31. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) E törvény alkalmazásában bizonyító erejű okiratnak minősül a számla, a váltó, […] a könyvelési kivonat, a hitelesített magánokirat, valamint minden olyan irat, amely különös szabályozás alapján hivatalos iratnak minősül. A kamatszámítás számlának is minősül.
(2) A bizonyító erejű okirat végrehajtható, ha abban szerepel a hitelező és az adós neve, valamint a vagyoni kötelezettség tárgya, jellege, tartalma és a teljesítésének időpontja.
(3) Az ezen cikk (2) bekezdésében foglalt információkon kívül a bejegyzett tevékenységet nem folytató természetes személy részére kiállított számlának az adós részére meg kell jelölnie, hogy az esedékessé vált vagyoni kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén a hitelező bizonyító erejű okirat alapján kényszervégrehajtást kérhet.
[…]”
15 E törvény 278. cikkének szövege a következő:
„Az e törvény rendelkezései értelmében vett bizonyító erejű okiraton alapuló végrehajtás iránti kérelmet közjegyző bírálja el.”
16 Az említett törvény 281. cikkének (1) bekezdése tartalmazza azon feltételeket, amelyek mellett a közjegyzők „bizonyító erejű okirat” alapján végrehajtási lapokat állíthatnak ki, míg e cikk (2)–(8) bekezdése az abban az esetben követendő eljárásra vonatkozik, ha a közjegyző nem állít ki ilyen végrehajtási lapot.
17 Ugyanezen törvény 282. cikke a közjegyző által kiállított végrehajtási lap elleni, kifogás formájában benyújtott jogorvoslatról rendelkezik, és meghatározza az e jogorvoslat vizsgálatára irányuló eljárást.
18 A végrehajtásról szóló törvény 283. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közjegyző a kérelmező kérelmére végrehajtási záradékkal látja el az általa kiállított végrehajtási lap egyik példányát, amennyiben a kifogás benyújtására nyitva álló határidő lejártát követő nyolc napon belül nem nyújtottak be kifogást.
19 E törvény 356. cikke kimondja:
„A jelen cím rendelkezéseire a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat kiállítására vonatkozó, a [805/2004] rendelet szerinti eljárás irányadó, és azok európai végrehajtható okiraton alapuló végrehajtási eljárást hoznak létre.”
20 A fenti törvény 357. cikke előírja:
„A Horvát Köztársaságban jogosult:
[…]
– a Horvát Köztársaságban a [805/2004] rendelet 25. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján végrehajtható hivatalos okiratok végrehajthatóságára vonatkozó tanúsítvány kibocsátására,
[…]
bíróság, hatóság, közjegyző, illetve közhatalommal ellátott természetes vagy jogi személy feladata, amely/aki felhatalmazással rendelkezik valamely nemzeti bíróság által kiállított, nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat végrehajtható példányainak kiállítására.”
21 Ugyanezen törvény 358. cikke értelmében:
„(1) A rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében, 24. cikkének (1) bekezdésében, 25. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett tanúsítványokat az adós előzetes meghallgatása nélkül állítják ki.
(2) Az e tanúsítványt kiállító hatóság vagy személy köteles hivatalból egy példányt az adósnak átadni.
[…]
4) Ha a közjegyző azt állapítja meg, hogy a jelen cikk (1) bekezdésében említett tanúsítványok kiállításához szükséges feltételek nem teljesülnek, a kiállítás iránti kérelmet az adott iratok vagy dokumentumok egy példányával együtt átadja a székhelye szerint illetékes városi bíróságnak, hogy az a bíróság hozzon határozatot a kérelem tárgyában. A közjegyző köteles kifejteni azon indokokat, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a fél kérelmének elfogadásához előírt feltételei nem teljesülnek.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
22 I. Zulfikarpašić, aki ügyvédi hivatást gyakorol, jogi segítségnyújtásra és képviseletre vonatkozó szerződést kötött ügyfelével, S. Gajerrel, aki a kiállított számlát nem fizette ki.
23 I. Zulfikarpašić S. Gajer elleni végrehajtási eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be a közjegyzőhöz e számla alapján, amely a végrehajtási eljárásról szóló törvény alapján „bizonyító erejű okiratnak” minősül. A közjegyző 2014. február 12‑én e dokumentum alapján végrehajtási lapot állított ki, amely – mivel azzal szemben az adós nem nyújtott be kifogást – jogerőre emelkedett.
24 I. Zulfikarpašić 2014. november 13‑án közjegyzőhöz fordult e végrehajtási lap európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése érdekében.
25 A közjegyző azonban megállapította, hogy a kért tanúsítvány kiállításához előírt feltételek nem teljesültek. Rámutatott, hogy ahhoz a követelést a 805/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján nem vitatottnak kell tekinteni. Márpedig nem vitatottnak egyrészről e 3. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontja alapján csak azok a követelések tekinthetők, amelyek bírósági eljárás tárgyát képezték, másrészről e cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján csak azok, amelyeket közokiratban kifejezetten elismertek, mely utóbbi fogalom e rendelet rendelkezéseinek értelmében valószínűleg magában foglalja a közjegyző által kiállított olyan okiratot, mint a „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított végrehajtási lap. Az ilyen végrehajtási lap azonban nem teljesíti a követelés adós általi kifejezett elismerésének feltételét.
26 Az említett közjegyző arra is rámutatott, hogy noha a 805/2004 rendelet 4. cikkének (7) bekezdésében kifejezetten szerepel, hogy Svédországban a fizetési meghagyásos eljárásban a „bíróság” kifejezés alatt a svéd végrehajtói hivatal is értendő, sem e rendelkezés, sem e rendelet más rendelkezései vagy az uniós jog végrehajtási eljárásokra vonatkozó egyéb jogszabályainak rendelkezései nem tekintik a horvátországi közjegyzőt „bíróságnak”.
27 Következésképpen az említett közjegyző a végrehajtási eljárásról szóló törvény 358. cikkének (4) bekezdésével összhangban áttette az alapeljárás tárgyát képező ügyet az Općinski sud u Novom Zagrebu – Stalna služba u Samoboruhoz (újzágrábi helyi bíróság – szamobori állandó hivatal) annak érdekében, hogy az utóbbi határozzon az I. Zulfikarpašić által előterjesztett, hitelesítés iránti kérelem tárgyában.
28 E feltételek mellett az Općinski sud u Novom Zagrebu – Stalna služba u Samoboru (újzágrábi helyi bíróság – szamobori állandó hivatal) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A végrehajtási törvénynek az európai végrehajtható okiratra vonatkozó rendelkezései összeegyeztethetőek‑e a 805/2004 rendelettel, azaz pontosabban a Horvát Köztársaságban […] [bizonyító erejű okiraton] alapuló végrehajtási lap kiállítását illetően a »bíróság« fogalma alatt a közjegyzőket is érteni kell‑e, […] a közjegyzők kiállíthatnak[‑e olyan] [bizonyító erejű okiraton] alapuló jogerős és végrehajtható végrehajtási lapokhoz kapcsolódó európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványokat, […] amelyeket akkor állítanak ki, ha a hivatkozott végrehajtási lapokat [kifogás útján] nem vitatták, továbbá nemleges válasz esetén […] a bíróságok kiállíthatnak‑e olyan európai végrehajtási okiratra vonatkozó tanúsítványokat, amelyek [bizonyító erejű okiraton] alapuló, közjegyző által kiállított végrehajtási lapokhoz kapcsolódnak, ha e dokumentumok a tartalmuk szerint nem vitatott követelésekre vonatkoznak, és ebben az esetben milyen [formanyomtatványt] kell alkalmazni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
29 Az előterjesztett kérdés három részből áll.
A kérdés első részéről
30 Kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 805/2004 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy Horvátországban a közjegyzők, amikor a nemzeti jog által részükre biztosított hatáskörök keretében valamely „bizonyító erejű okirat” alapján végrehajtási eljárásban járnak el, az e rendelet értelmében vett „bíróság” fogalma alá tartoznak.
31 A horvát és a spanyol kormány úgy véli, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni. A 805/2004 rendelet által használt „bíróság” és a „bírósági eljárás” fogalma nem kizárólag a szigorú értelemben vett bíróságokat takarja, hanem általánosan minden hatóságot is abban az esetben, amikor lényegében igazságszolgáltatási feladatkört gyakorol, ami a jelen esetben megvalósul. Az Európai Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a fenti kérdésre nemleges választ kell adni.
32 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd 2016. október 13‑i Mikołajczyk ítélet, C‑294/15, EU:C:2016:772, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A 805/2004 rendelet rendszerét illetően meg kell jegyezni, hogy noha az több alkalommal utal a „bíróság” és „bírósági eljárás” fogalmára, nem határozza meg annak alkotó elemeit. Ily módon e rendelet 4. cikkének 6. pontja úgy határozza meg a „származási bíróság” fogalmát, mint amely „a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában meghatározott feltételek teljesülésének időpontjában eljáró bíróság”. A rendelet 4. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a „határozat” fogalmát, mint amely „egy tagállam bíróságának bármely határozata”.
34 Ugyanezen rendelet 4. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Svédországban a fizetési meghagyásos eljárásban (betalningsföreläggande) a „bíróság” kifejezés alatt a svéd végrehajtói hivatal (kronofogdemyndighet) is értendő. Mivel e cikk kifejezetten az abban említett hatóságra vonatkozik, a horvátországi közjegyzők nem tartoznak a hatálya alá.
35 Szintén meg kell állapítani, hogy például az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettől (HL 2012. L 201., 107. o.) eltérően, amely 3. cikkének (2) bekezdésében pontosítja, hogy az említett rendelet értelmében vett „bíróság” kifejezés nem csupán az igazságügyi hatóságokat foglalja magában, hanem minden egyéb e területen hatáskörrel rendelkező hatóságot, amely igazságszolgáltatási feladatot lát el, és megfelel az e rendelkezésben felsorolt bizonyos feltételeknek, a 805/2004 rendelet nem tartalmaz ilyen hatályú általános rendelkezést.
36 E megállapítást megerősíti a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez (HL 2012. L 351., 1. o.) kapcsolódó ítélkezési gyakorlat, amely szerint e rendelet 3. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a „bíróság” fogalma magában foglalja a svédországi végrehajtói hivatalt és a magyarországi közjegyzőket, de nem terjed ki a horvátországi közjegyzőkre (lásd ebben az értelemben: mai Pula Parking ítélet, C‑551/15, 46. pont).
37 A „bíróság” és a „bírósági eljárás” fogalmát tehát, amelynek az értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben kéri, ahogyan arra a jelen ítélet 32. pontja is emlékeztet, a 805/2004 rendelet által követett célokra tekintettel kell elemezni.
38 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelet 1. cikkének szövegéből kitűnik, hogy az utóbbi a nem vitatott követelések tekintetében a határozatok tagállamok közötti szabad mozgásának anélkül történő biztosítására irányul, hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelőzően közbenső eljárásra lenne szükség.
39 Az említett rendelet (10) preambulumbekezdése szerint e cél azonban nem járhat a védelemhez való jogok bármilyen módon történő gyengítésével (lásd analógia útján: 2006. december 14‑i ASML ítélet, C‑283/05, EU:C:2006:787, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Egyébiránt a 805/2004 rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elve a valódi európai igazságügyi térség megteremtésének alapköve. Ezen elv többek között a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalmon alapul, amelyre az említett rendelet (18) preambulumbekezdése utal.
41 A tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvének ugyanis az uniós jogban alapvető jelentősége van, mivel lehetővé teszi egy olyan belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását, amely azon nagy fokú bizalomra épül, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (2016. április 5‑i Aranyosi és Căldăraru ítélet, C‑404/15 és C‑659/15 PPU, EU:C:2016:198, 78. pont).
42 A fenti elv a 805/2004 rendelet 5. cikke alapján a származási tagállamban európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatok többi tagállamban való elismerésében és végrehajtásában nyilvánul meg.
43 A jogos bizalom elvének a határozatok szabad mozgásának a jelen ítélet 38. és 39. pontjában felidézett összefüggésében való megőrzése a „bíróság” e rendelet értelmében vett fogalmát meghatározó elemek szigorú értékelését követeli meg annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti hatóságok azonosíthassák a más tagállamok bíróságai által hozott határozatokat. Az uniós tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom elvének tiszteletben tartása ugyanis, amely e rendelet alkalmazásának alapját képezi, többek között feltételezi, hogy azokat a határozatokat, amelyeknek a végrehajtását a származási tagállamtól eltérő tagállamban kérik, a függetlenség és pártatlanság garanciáit nyújtó bírósági eljárásban, valamint a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásával hozták meg.
44 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban, Horvátországban a közjegyzők hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy végrehajtási lap kiállítása útján határozzanak a bizonyító erejű okiratokon alapuló végrehajtási eljárás megindítására irányuló kérelmekről. Azt követően, hogy a végrehajtási lapot az adóssal közölték, az utóbbi kifogással élhet. Az a közjegyző, amelyhez az általa kiállított végrehajtási lappal szemben elfogadható, indokolt és időben előterjesztett kifogást nyújtanak be, az ügy iratait a kifogási eljárás lefolytatása céljából átteszi a hatáskörrel rendelkező bírósághoz, amely dönt a kifogásról.
45 E rendelkezésekből következik, hogy a „bizonyító erejű okiraton” alapuló, közjegyző által kiállított végrehajtási lapot az adóssal csak annak kiállítását követően közlik, anélkül, hogy a közjegyzőhöz benyújtott kérelmet ezen adóssal közölték volna.
46 Noha kétségtelen, hogy az adósnak lehetősége van arra, hogy kifogást terjesszen elő a közjegyző által kiállított végrehajtási lappal szemben, és úgy tűnik, hogy a közjegyző a „bizonyító erejű okiraton” alapuló végrehajtási eljárás keretében neki biztosított hatásköröket bírói felügyelet mellett gyakorolja, mely utóbbi részére a közjegyzőnek az esetleges jogorvoslati kérelmeket meg kell küldenie, a végrehajtási lap ilyen alapon történő kiállítása iránti kérelemnek a közjegyző általi vizsgálata Horvátországban nem kontradiktórius jellegű.
47 Márpedig a 805/2004 rendelet 12. cikke szerint az e rendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja értelmében nem vitatott követelésre vonatkozó határozat kizárólag akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás megfelel az említett rendelet III. fejezetében meghatározott minimális követelményeknek.
48 Az említett rendeletnek a (12) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 16. cikke az adós „megfelelő” tájékoztatását írja elő annak lehetővé tétele érdekében, hogy a védekezéséhez szükséges előkészületeket megtehesse, és ily módon biztosítja az azon végrehajtható okirat kiállítását eredményező eljárás kontradiktórius jellegét, amelynek alapján tanúsítvány bocsátható ki. E minimumszabályok az uniós jogalkotó annak biztosítására irányuló szándékát tükrözik, hogy a nem vitatott követeléssel kapcsolatos határozatok elfogadását eredményező eljárások a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó megfelelő garanciákat nyújtsák (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑i Pebros Servizi ítélet, C‑511/14, EU:C:2016:448, 44. pont).
49 Márpedig a végrehajtási lap elfogadására irányuló olyan nemzeti eljárás, amelynek során nem kézbesítik az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, és az említett aktusban nem tájékoztatják az adóst a követelésről, aminek eredményeképpen az adós csak e végrehajtási lap kézbesítésének időpontjában szerez tudomást a kért követelésről, nem minősíthető kontradiktórius jellegűnek.
50 A fenti megfontolásokra tekintettel a kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 805/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti jog által részükre biztosított hatáskörök keretében valamely „bizonyító erejű okirat” alapján végrehajtási eljárásban, Horvátországban eljáró közjegyzők nem tartoznak az említett rendelet értelmében vett „bíróság” fogalma alá.
A kérdés második és harmadik részéről
51 A kérdés második és harmadik részével, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ egyrészről, hogy a 805/2004 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy a közjegyző által Horvátországban „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított olyan végrehajtási lap, amely ellen nem emeltek kifogást, hitelesíthető‑e európai végrehajtható okiratként, másrészről pedig arra, hogy e rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy az ilyen tanúsítvány kiállítására vonatkozó hatáskör a közjegyzőket illeti meg, vagy úgy, hogy e hatáskörrel a nemzeti bíróságok rendelkeznek.
52 Az említett rendelet „Európai végrehajtható okiratként hitelesítendő, a végrehajtás alapjául szolgáló okiratok” című 3. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely követelés nem vitatottnak tekinthető, megkülönböztetve az (1) bekezdés a)–c) pontjában említett azon eseteket, amelyek a bírósági eljárásban megállapított követelésekre vonatkoznak, és az (1) bekezdés d) pontjában említett azon eseteket, amelyek az adós által közokiratban kifejezetten elismert követelésekkel kapcsolatosak.
53 Noha a kérdés első részére adott válaszból az következik, hogy a közjegyző által Horvátországban „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított végrehajtási lap nem minősíthető bírósági határozatnak, mivel e nemzeti hatóság nem rendelkezik a bíróság jellemzőivel, ezért nem tekinthető úgy, hogy e végrehajtási lapot bírósági eljárás keretében állították ki, azt is meg kell vizsgálni, hogy e végrehajtási lap minősülhet‑e a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett, nem vitatott követeléssel kapcsolatos közokiratnak.
54 E vonatkozásban az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdése vagy úgy határozza meg a közokiratot, mint amely hivatalosan közokiratként kiállított vagy bejegyzett irat, amelynek a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozó közhitelességét hatóság vagy a származási tagállam e célra felhatalmazott más szerve által állapítja meg, vagy úgy, mint amely tartási kötelezettségekről közigazgatási hatóságok előtt kötött, vagy általuk hitelesített megállapodás.
55 Meg kell állapítani, hogy noha a horvát jogrendben a közjegyzők jogosultak közokiratok kiállítására, a „bizonyító erejű okirat” alapján elfogadott végrehajtási lappal megállapított követelés nem vitatott jellege nem áll fenn.
56 A 805/2004 rendelet (5) preambulumbekezdésével összhangban ugyanis e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a közokirat csak akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha az adós a követelést a közokiratban kifejezetten elismerte.
57 Márpedig az alapügyben a közjegyző „bizonyító erejű okirat”, azaz az I. Zulfikarpašić által a jogi segítségnyújtásra és képviseletre vonatkozó szerződés címén kiadott olyan számla alapján állított ki végrehajtási lapot, amely egyoldalúan az ügyvédtől származott. E végzés tartalmából nem következik, hogy az adós kifejezetten elismerte a követelést.
58 Egyébiránt az adós kifogásának hiánya nem tekinthető a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében véve a követelés kifejezett elismerésének, mivel ezen elismerésnek szerepelnie kell a hitelesítés tárgyát képező közokiratban.
59 A fenti megfontolásokra tekintettel a kérdés második és a harmadik részére azt a választ kell adni, hogy a 805/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a Horvátországban közjegyző által „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított olyan végrehajtási lap, amely ellen nem emeltek kifogást, nem hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, mivel az nem az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nem vitatott követelésre vonatkozik.
A költségekről
60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti jog által részükre biztosított hatáskörök keretében valamely „bizonyító erejű okirat” alapján végrehajtási eljárásban, Horvátországban eljáró közjegyzők nem tartoznak az említett rendelet értelmében vett „bíróság” fogalma alá.
2) A 805/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a Horvátországban közjegyző által „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított olyan végrehajtási lap, amely ellen nem emeltek kifogást, nem hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, mivel az nem az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nem vitatott követelésre vonatkozik.
Aláírások