C‑388/14. sz. ügy

Timac Agro Deutschland GmbH

kontra

Finanzamt Sankt Augustin

(a Finanzgericht Köln [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Adójogszabályok – Társasági adó – Letelepedés szabadsága – Külföldi állandó telephely – A kettős adóztatásnak a külföldi állandó telephely jövedelmének adómentességével való elkerülése – Az ilyen állandó telephely veszteségének elszámolása – A korábban levont veszteségek adóköteles jövedelembe történő utólagos bevonása a külföldi állandó telephely átruházása esetén – Végleges veszteségek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. december 17.

1.        Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, amely mentesíti az adó alól azon állandó telephely jövedelmeit, amely más tagállamban található, mint az említett állandó telephellyel rendelkező társaság székhelye – Az említett belföldi illetőségű társaság számára az állandó telephely veszteségeinek elszámolását megengedő nemzeti szabályozás – Az adóalapnak a korábban levont veszteségekkel való növelése az állandó telephely ugyanazon csoporthoz tartozó, külföldi illetőségű társaságra való átruházása esetén – Megengedhetőség – Korlátok – A végleges veszteségek levonása

(EUMSZ 49. cikk)

2.        Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – Olyan állandó telephely veszteségeinek valamely belföldi illetőségű társaság általi elszámolása, amely más tagállamban található, mint az említett társaság – Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, amely az állandó telephely eredménye tekintetében e másik tagállamnak kizárólagos adóztatási joghatóságot biztosít – Olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az ilyen elszámolást abban az esetben, ha az említett telephelyet átruházzák a kizárólagos adóztatási joghatósággal rendelkező tagállamban – A belföldi illetőségű társaság székhelye szerinti tagállamban található állandó telephely helyzetével össze nem hasonlítható helyzet

(EUMSZ 49. cikk)

1.        Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami adórendszer, amelynek értelmében – amennyiben a belföldi illetőségű társaság valamely más tagállamban található állandó telephelyét átruházza a saját csoportjához tartozó külföldi illetőségű társaságra – az átruházott telephely korábban levont veszteségeivel megnövelik az átruházó társaság adóköteles eredményét, ha a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében az ilyen állandó telephely jövedelmei adómentesek azon tagállamban, ahol azon társaság székhelye található, amelyhez e telephely tartozott.

Amennyiben azonban a belföldi illetőségű átruházó társaság bizonyítja, hogy az adóalaphoz hozzáadott veszteség a C‑446/03. sz., Marks & Spencer ítélet értelmében vett végleges veszteség, az EUMSZ 49. cikkbe ütközik annak kizárása, hogy e társaság az illetősége szerinti tagállamban az adóköteles nyereségéből levonja a külföldi telephelynél keletkezett veszteséget.

(vö. 53., 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami adórendszer, amely – amennyiben a belföldi illetőségű társaság valamely más tagállamban található állandó telephelyét átruházza a saját csoportjához tartozó külföldi illetőségű társaságra – kizárja azt a lehetőséget, hogy a belföldi illetőségű társaság az adóalapjában figyelembe vegye az átruházott telephely veszteségét akkor, amikor a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény értelmében az e telephely nyereségének adóztatására vonatkozó kizárólagos joghatóság a telephely illetősége szerinti tagállamot illeti meg.

Mivel ugyanis az említett társaság székhelye szerinti tagállam nem rendelkezik adóztatási joghatósággal az ilyen állandó telephely eredménye tekintetében, a másik tagállamban található állandó telephely helyzete nem hasonlítható össze az első tagállamban található állandó telephely helyzetével a belföldi illetőségű társaság nyeresége kettős adóztatásának elkerülése, illetve mérséklése érdekében az e tagállam által hozott intézkedések szempontjából.

(vö. 65., 66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)