C‑429/15. sz. ügy

Evelyn Danqua

kontra

Minister for Justice and Equality és társai

(a Court of Appeal [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2004/83/EK irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok – A kiegészítő védelem iránti kérelem benyújtására a menedékjog iránti kérelem elutasításának közlésétől számított tizenöt munkanapos határidőt előíró nemzeti eljárásjogi szabály – A tagállamok eljárási autonómiája – Az egyenértékűség elve – A tényleges érvényesülés elve – A kiegészítő védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás szabályos lefolytatása – A kiutasítási eljárás szabályos lefolytatása – Összeegyeztethetetlenség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. október 20.

1.        Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Nemzeti eljárási szabályok – Alkalmazási feltételek – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása – A kiegészítő védelem iránti kérelem benyújtására a menedékjog iránti kérelem elutasításának közlésétől számított tizenöt munkanapos határidőt előíró nemzeti eljárásjogi szabály – Az egyenértékűség elvére való, nem releváns hivatkozás

(2004/83 tanácsi irányelv és 2005/85 tanácsi irányelv)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása – A kérdések átfogalmazása

(EUMSZ 267. cikk)

3.        Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A kiegészítő védelem iránti kérelem benyújtására a menedékjog iránti kérelem elutasításának közlésétől számított tizenöt munkanapos határidőt előíró nemzeti eljárásjogi szabály – Megengedhetetlenség – A tényleges érvényesülés elvével való összeegyeztethetetlenség

(2004/83 tanácsi irányelv)

1.      Egy azzal a kérdéssel kapcsolatos előzetes döntéshozatal keretében, hogy az egyenértékűség elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti eljárásjogi szabály, amely a kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelemre tizenöt munkanapos jogvesztő határidőt ír elő attól számítva, hogy az illetékes hatóság az elutasított menedékkérőt értesíti arról, hogy lehetősége van ilyen kérelmet benyújtani, nem releváns az egyenértékűség elvére való hivatkozás.

Az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása ugyanis megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló és a nemzeti jogon alapuló eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat különbségtétel nélkül alkalmazzák.

Márpedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapjául szolgáló helyzet két, uniós jogon alapuló kérelemre vonatkozik, nevezetesen menekült jogállás iránti kérelemre és kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelemre.

(vö. 24., 30., 32., 35. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 36., 37. pont)

3.      A tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti eljárásjogi szabály, amely a kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelemre tizenöt munkanapos jogvesztő határidőt ír elő attól számítva, hogy az illetékes hatóság az elutasított menedékkérőt értesíti arról, hogy lehetősége van ilyen kérelmet benyújtani.

A tényleges érvényesülés elve alapján ugyanis az ilyen nemzeti eljárásjogi szabálynak a kiegészítő védelmet kérelmező személyek számára a harmadik országok állampolgárai, illetve hontalan személyek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelv által nyújtott jogaikhoz tényleges hozzáférést kell biztosítania. E tekintetben a kiegészítő védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás különös jelentőséggel bír, mivel e védelem nyújtása révén lehetővé teszi a nemzetközi védelmet kérelmezők számára legalapvetőbb jogaik megvédését.

Ebben az összefüggésben azokra a nehézségekre tekintettel, amelyekkel az ilyen kérelmezők különösen az emberi és anyagi szempontból adott esetben nehéz helyzetük miatt szembesülhetnek, az ilyen jogvesztő határidő rendkívül rövidnek mutatkozik, és a gyakorlatban nem biztosít valamennyi ilyen kérelmező számára tényleges lehetőséget arra, hogy kiegészítő védelem iránti kérelmet nyújtsanak be, és adott esetben megszerezzék a védelem által biztosított jogállást. Következésképpen az ilyen határidő az ezen jogállás megadása iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás szabályos lefolytatásának biztosításával nem indokolható észszerűen.

Következésképpen a szóban forgó nemzeti eljárásjogi szabály veszélyeztetheti a kiegészítő védelmet kérelmezőknek a 2004/83 irányelv által számukra biztosított jogokhoz való tényleges hozzáférését.

(vö. 39., 45., 46., 48., 49. pont és a rendelkező rész)