2011. március 4-én benyújtott kereset - Carbunión kontra Tanács

(T-176/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Federación Nacional de Empresarios de Minas de Carbón (Carbunión) (Madrid, Spanyolország) (képviselők: K. Desai, Solicitor, S. Cisnal de Ugarte és M. Peristeraki ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

a megsemmisítés iránti keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak;

a megsemmisítés iránti keresetet nyilvánítsa megalapozottnak, és ennek megfelelően semmisítse meg a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról szóló, 2010. december 10-i 2010/787/EU tanácsi határozat¹ 3. cikke (1) bekezdésének a), b) és f) pontját; valamint

a Tanácsot kötelezze a felperesnek a jelen eljárással összefüggésben felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Az első, a vonatkozó jogi aktusokkal kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap, mivel az alperes a vitatott határozatot a következő megállapításokra alapozta:

a szénnek az EU energiaellátásához való hozzájárulása alacsony;

a versenyképtelen szénbányák bezárása és az EU széntermelésének leállítása ösztönözni fogja a megújuló energiaforrások használatát;

az EU, illetve különösen Spanyolország széntermelésének versenyképessé válása semmiképpen sem várható 2018-ig.

A második, az indokolás hiányára alapított jogalap, mivel a Tanács

nem foglalkozott az eljárás előkészítő szakaszában a más intézmények és egyéb érdekeltek által előterjesztett, az EU széniparának az EU energiaellátásának biztonságával kapcsolatos jelentőségét bemutató bőséges bizonyítékokkal és megállapításokkal;

nem indokolta (i) a 2002-es szénrendeletben² bevezetett állami támogatási keretszabályozástól és politikától való eltérést, amely utóbbi ellátásbiztonsági megfontolásokon alapult, illetve azt, hogy (ii) ehelyett a kizárólag versenyképességi megfontolásokon alapuló vitatott határozatot fogadta el.

A harmadik, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap, mivel a vitatott határozat

éles és váratlan fordulatot jelent az EU-nak az EU, illetve különösen Spanyolország hagyományos széniparával kapcsolatos álláspontját illetően;

sérti a bizalomvédelem elvét, mivel nem ír elő átmeneti időszakot, amely lehetővé tenné a felperes számára, hogy e jelentős politikai fordulathoz alkalmazkodjon.

A negyedik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap, mivel a vitatott határozat nem igazolható és túlzott korlátozásokat vezet be a spanyolországi hagyományos szénbányák működtetésére vonatkozóan, ami nem felel meg a Tanács célkitűzéseinek. Pontosabban a felperes álláspontja szerint a vitatott határozatban elfogadott intézkedések nem a Tanács által hangoztatott környezetvédelmi megfontolásokat célozzák, hiszen az EU területén működő elektromos energiát előállító erőművek továbbra is "égetik" az import szenet. A vitatott határozat ugyanis túlzott terheket tartalmazó kötelezettségeket ír elő a felperes számára, amelyek egyáltalán nincsenek összefüggésben a környezetvédelmi célkitűzésekkel. Ezen túlmenően a felperes előadja, hogy a hagyományos szén támogatásából eredő, a versennyel kapcsolatos megfontolások szintén túlzottak a vitatott határozatban.

Az ötödik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap. E tekintetben a felperes előadja, hogy a vitatott határozatban elfogadott intézkedések az EU szénbányászati ágazatára gyakorolt negatív hatásukra tekintettel nem felelnek meg azoknak a stratégiai céloknak és politikai célkitűzéseknek, amelyeket az EU-nak az EUMSZ 194. cikk alapján követnie kell. A vitatott határozat veszélyezteti az energiapiac megfelelő működését az EU-ban, valamint az energiaellátás biztonságát az EU-ban és különösen Spanyolországban. Ezért a Tanács visszaélt hatáskörével, amikor elfogadta az EU energiaellátásának biztosításához szükséges nyersanyagok közül az egyik legfontosabbnak a kiküszöbölését célzó vitatott határozatot.

A hatodik, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésére alapított jogalap. A felperes álláspontja szerint a vitatott határozat hátrányosan megkülönböztető a hagyományos széntermelőkkel szemben (i) egyfelől az EU szénimportőreihez képest, (ii) másfelől más energiaforrások termelőihez képest.

A hetedik jogalap, amely szerint a vitatott határozatot nem megfelelő jogi alapra támaszkodva fogadták el. A felperes előadja, hogy a vitatott határozatot kizárólag az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének e) pontja alapján fogadták el, miközben azt az EUMSZ 109. cikkre is alapítani kellett volna, és az ennek megfelelő eljárást kellett volna követni.

____________

¹ - HL L 336., 24. o.

² - A szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. július 23-i 1407/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 205., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 170. o.)