T‑220/20. sz. ügy

Petrus Kerstens

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2021. október 20.

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – EUMSZ 266. cikk – Igazgatási vizsgálatok – A megfelelő ügyintézés elve – A pártatlanság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”

1.      Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A megfelelő ügyintézéshez való jog – A pártatlanság követelménye – Fogalom – Testületi szerven belül csak egyetlen személyt érintő, pártatlanság látszatával kapcsolatos kétségek – A pártatlanságnak az ellenkezője bizonyításáig történő vélelmezése

(EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 32–35. pont)

2.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – A fegyelmi eljárás megindítását megelőző vizsgálat – A pártatlanság követelménye – Terjedelem – A vizsgálónak a tényekről szerzett előzetes tudomása – Az eljárás alapjául szolgáló tényállást bejelentő vizsgáló – A vizsgáló pártatlanságát illetően felmerült jogos kétely – A pártatlanság követelményének megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 3. cikk)

(lásd: 37–43. pont)

Összefoglalás

Petrus Kerstens felperes az Európai Bizottság volt tisztviselője, akivel szemben a Bizottság különböző időpontokban, különböző indokokból három fegyelmi eljárást indított.

A kinevezésre jogosult hatóság a három eljárást lezáró határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy a felperes magatartása az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 11., 12. és 17. cikke megsértésének minősül.

Miután a felperes által a megtámadott határozattal szemben benyújtott panaszt elutasították, a határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. Különösen az egységes vizsgálati eljárás pártatlanságát vitatja amiatt, hogy a három fegyelmi eljárást összevonták, és hogy a fegyelmi eljárás keretében vizsgált tényállás bejelentője mint a vizsgálat lefolytatásáért felelős személy részt vett a vizsgálatban.

A Törvényszék helyt ad a keresetnek és megsemmisíti a megtámadott határozatot. Ítéletében a Törvényszék kiegészíti a szubjektív pártatlanságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és pontosítja az objektív pártatlanság fogalmát, az adminisztrációnak pedig a fegyelmi eljárás keretében, a megfelelő ügyintézés elve alapján mindkettőt tiszteletben kell tartania.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja azt a mindenkit megillető jogot, hogy ügyeit az Európai Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék. Az adminisztráció feladata, hogy gondosan és pártatlanul vizsgáljon meg minden, az előtte folyamatban lévő ügyre vonatkozó releváns tényt, és gyűjtse össze a mérlegelési jogköre gyakorlásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet, továbbá hogy biztosítsa az általa végrehajtott eljárások szabályos lefolytatását.

E tekintetben a pártatlanság követelménye magában foglalja egyrészt a szubjektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az ügyben eljáró érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az ezzel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására. A testületi eljárás pártatlanságának vizsgálatával összefüggésben az a tény, hogy a pártatlanság látszatával kapcsolatos kétségek egy testületi szerven belül csak egyetlen személyt érintenek, nem szükségszerűen meghatározó, mivel elképzelhető, hogy ez a személy döntő befolyást gyakorolt a tanácskozásokra.

A szubjektív pártatlanságot az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell. Az objektív pártatlanság pedig nem áll fenn, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a vizsgálat megindítását megelőzően az egyik vizsgálónak tudomása volt a vizsgálat tárgyát képező tényekről, és az érintett intézmény olyan személyt jelölhetett ki vizsgálónak, aki nem rendelkezett előzetes ismerettel a tényállásról, hogy ily módon ne merüljön fel jogos kétely a másik féllel szembeni pártatlanságát illetően.

Ezt követően a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó helyzet, amelyet az jellemez, hogy a három eljárás tekintetében indított egységes vizsgálat lefolytatásáért felelős személy egyben az egyik eljárás tárgyát képező tényállást bejelentő személy is, annak objektív veszélyét idézi elő, hogy ez a személy még a vizsgálat megkezdését megelőzően prekoncepciót vagy előítéletet támaszthatott azzal kapcsolatban, hogy a felperes a neki felrótt cselekményekben milyen módon működött közre. Tekintettel különösen arra, hogy az említett személy milyen szerepet játszott a vizsgálat lefolytatásában, és milyen befolyással lehetett a vizsgálatot lezáró jelentés tartalmára, az ilyen helyzet jogos kételyeket ébreszthet a felperesben a vizsgálat objektív pártatlanságát illetően. Következésképpen az a körülmény, hogy a Bizottság nem úgy szervezte meg a vizsgálati eljárást, hogy az elegendő biztosítékot nyújtson a felperes számára az eljárás objektív pártatlanságát illetően, teljes egészében érvénytelenítheti a fegyelmi eljárást.

Végül a megtámadott határozat megsemmisítésével kapcsolatban a Törvényszék emlékeztet arra, hogy eljárási hiba akkor igazolhatja egy aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. E vizsgálat keretében figyelembe kell venni az adott ügy valamennyi körülményét, különösen a kifogások jellegét és – a tisztviselőt megillető biztosítékokhoz viszonyítva – az elkövetett eljárási szabálytalanságok mértékét.

E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy az igazgatási vizsgálatnak fegyelmi eljárást befolyásoló szerepe van. A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis ezen vizsgálat és az érintett alkalmazott meghallgatása alapján értékeli először is azt, hogy helye van‑e a fegyelmi eljárás megindításának, másodszor azt, hogy annak a fegyelmi tanácshoz való forduláshoz kell‑e vezetnie, harmadszor pedig a fegyelmi tanács előtti eljárás megindítása esetén az említett tanács elé terjesztett tényállást is értékeli. Következésképpen nem zárható ki, hogy az igazgatási vizsgálat a tényállás eltérő értékeléséhez vezetett volna, és így más következményekkel járt volna, ha a pártatlanság teljes körű biztosítása mellett folytatták volna le. Ilyen körülmények között a felperes jogos kételyt támaszthatott a vizsgálat, és ennélfogva a vele szemben folytatott fegyelmi eljárások objektív pártatlanságát illetően.