T‑549/08. sz. ügy

Luxemburgi Nagyhercegség

kontra

Európai Bizottság

„ESZA – Pénzügyi támogatás felfüggesztése – A munkaerőpiachoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek elleni küzdelem – Az irányítási, illetve ellenőrzési rendszerekben lévő súlyos hiányosságok, amelyek rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek – Az 1260/1999/EK rendelet 39. cikke (2) bekezdésének c) pontja – Jogos bizalom”

Az ítélet összefoglalása

1.      Gazdasági és társadalmi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – Közösségi finanszírozás – Az irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakítására irányuló tagállami kötelezettség

(1260/1999 tanácsi rendelet, 38. cikk, (1) bekezdés, 39. cikk, (2) bekezdés, c) pont és (3) bekezdés; 438/2001 bizottsági rendelet, 3. cikk, a) pont, 7. cikk és 9. cikk, (4) bekezdés)

2.      Gazdasági és társadalmi kohézió – Szerkezeti beavatkozások – Közösségi finanszírozás – Az eredetileg nyújtott támogatást felfüggesztő határozat

(1260/1999 tanácsi rendelet)

1.      Az a szabály, amely szerint a közösségi költségvetés csak a nemzeti hatóságok által a közösségi szabályozással összhangban teljesített kifizetéseket fedezi, az Európai Szociális Alap (ESZA) által nyújtott pénzügyi támogatásra is alkalmazandó.

Ennélfogva, a strukturális alapok működésének alapját képező hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményének megfelelően, valamint tekintettel az e működésben a nemzeti hatóságokra háruló felelősségre, az irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakítására irányuló – a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1260/1999 rendelet 38. cikkének (1) bekezdésében szereplő – tagállami kötelezettség, amelynek szabályait a 438/2001 rendelet 2–8. cikke részletezi, alapvető fontosságú. Az említett 1260/1999 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a Bizottság felfüggeszti az időközi kifizetéseket, ha a szükséges ellenőrzések lefolytatását követően azt állapítja meg, hogy olyan súlyos hiányosságok vannak az irányítási, illetve az ellenőrzési rendszerekben, amelyek rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek.

Ebben a tekintetben, mivel az ESZA által finanszírozott támogatásokra alkalmazandó szabályozás értelmében az irányító hatóság és a kifizető hatóság különböző fázisokban különböző jellegű ellenőrzéseket végez, az e hatóságokra rótt feladatok együttes gyakorlása az említett ellenőrzések összehangolásának, sőt összeolvadásának nem elhanyagolható kockázatával jár, és ennélfogva kétségeket ébreszt az említett ellenőrzések megbízhatóságát illetően. Ugyanis, jóllehet a 438/2001 rendelet 9. cikkének (4) bekezdésével nem ellentétes az, hogy az irányító hatóság és a kifizető hatóság ugyanahhoz a szervezethez tartozzon, az említett rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében biztosítani kell a feladatok érintett szervezeten belüli világos elosztását és megfelelő szétválasztását.

Egyébiránt az irányító hatóság által elvégzett első szintű ellenőrzések fázisában, csakúgy, mint a költségkimutatások kifizető hatóság általi jóváhagyása során – amelyek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítékát képezik – a nemzeti hatóságoknak előzetesen és teljes körűen meg kell győződniük az előirányzott kiadások hitelességéről, valamint azok szabályszerűségéről. Nem elegendő, ha a nemzeti hatóságok utólagos ellenőrzést folytatnak le, adott esetben pénzügyi korrekciókkal kiegészítve.

A 438/2001 rendelet 7. cikkében szereplő ellenőrzési eljárás lefolytatását illetően megállapítható, hogy az ESZA által finanszírozott program keretében a valamely támogatással kapcsolatos pályázatokra való egyszerű utalás önmagában nem képes megadni az említett rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt pontos információk összességét.

A Bizottság tehát helyesen következtethet olyan súlyos hiányosságok fennállására az irányítási, illetve az ellenőrzési rendszerekben, amelyek rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek, és – következésképpen – felfüggesztheti a szóban forgó támogatás keretében teljesített időközi kifizetéseket, ha az ESZA által finanszírozott program keretében az irányítási és kifizetési feladatok együttes gyakorlását, az első szintű ellenőrzések elmulasztását vagy nem megfelelő elvégzését, valamint az ellenőrzési eljárás figyelemmel kísérését illetően azt állapítja meg, hogy nem került sor a 438/2001 rendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt pontos információk összességének az irányítás megfelelő szintjén történő nyilvántartására és megőrzésére.

(vö. 45–47., 52., 54., 57–61. pont)

2.      A bizalomvédelem elvének megsértésére nem hivatkozhat olyan személy, aki a hatályos rendelkezéseket nyilvánvalóan megsértette.

A bizalomvédelem elvével nem ellentétes valamely közösségi támogatás felfüggesztése, amennyiben a támogatás odaítéléséhez előírt feltételeket nyilvánvalóan nem tartották tiszteletben. Abban az esetben, ha súlyos hiányosságok találhatók az irányítási és ellenőrzési rendszerben, amelyek rendszerből adódó szabálytalanságokhoz vezethetnek, ez utóbbiakat – a valamely közösségi támogatás odaítéléséről szóló határozat meghozatalának alapjául szolgáló közösségi szabályozás vagy az ilyen határozatban szereplő rendelkezések nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásának mintájára – a hatályos szabályozás nyilvánvaló megsértésének kell tekinteni.

Olyan szabálytalanságok esetleges fennállása, amelyeket korábban nem vettek figyelembe vagy nem tártak fel, semmilyen esetben sem alapozhat meg jogos bizalmat. Ezenfelül semmi nem akadályozza a Bizottságot, hogy a kötelezettségszegések valamely különleges ellenőrzés során történő feltárását követően levonja annak pénzügyi következményeit. Azok a nemzeti hatóságok, amelyek elsődlegesen felelősek a támogatások pénzügyi ellenőrzéséért, nem vonhatják ki magukat a felelősségük alól arra hivatkozva, hogy valamely korábbi ellenőrzés során a Bizottság nem állapított meg semmilyen szabálytalanságot. A strukturális alapok által finanszírozott műveletek megvalósításának keretében a Bizottság szolgálatai által készített ellenőrzési jelentések ugyanis főszabály szerint jellegüknél fogva nem alapoznak meg jogos bizalmat a tagállamok által kialakítandó irányítási és ellenőrzési rendszerek szabályosságának tekintetében. Az ilyen jelentéseket általában szúrópróbaszerűen, a támogatásra vonatkozó, reprezentatív és nem kimerítő adatok alapján készítik, és azok csupán az ellenőrzés lefolytatásának időpontjában fennálló helyzet megállapítására szorítkoznak. Ezenkívül ezek a jelentések csupán a helyszíni ellenőrzéssel megbízott tisztviselők szakmai véleményét tükrözik, és nem a Bizottságét, amely csupán később, az érintett tagállam szoros részvételével zajló kontradiktórius eljárást követően nyilvánít véleményt.

(vö. 73–77., 79. pont)