A Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (Ausztria) által 2017. február 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Gmalieva s.r.o. és társai kontra Landespolizeidirektion Oberösterreich

(C-79/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesverwaltungsgericht Oberösterreich

Az alapeljárás felei

Felperesek: Gmalieva s.r.o., Celik KG, PBW GmbH, Antoaneta Claudia Gruber, Play For Me GmbH és Haydar Demir

Alperes: Landespolizeidirektion Oberösterreich

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)    Az EUMSZ 56. és azt követő cikkekkel összeegyeztethetőnek tekintendő-e a szerencsejátékra vonatkozó nemzeti monopóliumrendszer, tekintettel arra, hogy

– feltéve, hogy

a)    a hatóságok és az eljárásban részt vevő magánszemély felek által előterjesztett bizonyítékok és köztudomású tények alapján megállapított tényállás és indokolás megfelelő (e tekintetben lásd: C-685/15) és

b)    egyetlen más nemzeti bíróság – autonóm koherenciavizsgálattal alátámasztott – álláspontja sem bír kötelező erővel (e tekintetben lásd: C-589/16) –

egy, a fenti körültekintést tanúsító és ezáltal az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, illetve a Charta 47. cikke szerinti tisztességes eljárásához való jogot tiszteletben tartó bírósági eljárásban fő sarkpontokként megállapítást nyert, hogy

•    a játékfüggőség nem jelent állami intézkedést igénylő társadalmi problémát,

•    a tiltott szerencsejáték nem minősül büntetendő cselekménynek, hanem csupán (ugyanakkor gyakran) rendészeti jellegű rendzavarásnak,

•    a szerencsejátékból származó éves állami bevétel több mint 500 millió eurót tesz ki (ami az éves költségvetés 0,4%-ának felel meg), és

•    a koncessziójogosult jogalanyok reklámtevékenysége túlnyomó részt arra irányul, hogy az eddig nem érintett személyeket szerencsejátékra ösztönözzék?

Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni: az EUMSZ 56. és azt követő cikkeivel összeegyeztethetőnek tekintendő-e egy olyan rendszer, amely sem a követendő célkitűzéseket nem rögzíti, sem pedig az ezek tényleges megvalósítása tekintetében az állam bizonyítási kötelezettségét nem szabályozza, hanem az alapvető koherenciafeltételek kidolgozását és ellenőrzését oly mértékben a nemzeti bíróságokra ruházza, hogy végeredményben nem biztosítható megfelelően az EJEE 6. cikke, illetve a Charta 47. cikke értelmében vett tisztességes eljárás?

Amennyiben az első és a második kérdésre igenlő választ kell adni: az EUMSZ 56. és azt követő cikkei értelmében a jogszabályban előírt, széles végrehajtó hatósági beavatkozási jogosultságra tekintettel arányosnak tekintendő-e egy olyan rendszer, amely nem függ előzetes bírói jóváhagyástól vagy nem tartozik bírósági felügyelet alá?

Amennyiben az első, a második és a harmadik kérdésre igenlő választ kell adni: az EUMSZ 56. és azt követő cikkei értelmében arányosnak tekintendő-e egy ilyen rendszer, tekintettel arra, hogy a szigorú jogosultsági feltételek önálló – az odaítélendő koncessziók számának egyidejű meghatározása nélkül történő – szabályozása kisebb mértékű beavatkozást jelente a szolgáltatásnyújtás szabadságába?

Amennyiben az előző kérdések valamelyikére tagadó választ kell adni: a GSpG szerinti monopóliumrendszer uniós jogot sértő jellegét megállapító nemzeti bíróságnak eszerint nem csak az előtte folyamatban lévő eljárásban szóban forgó beavatkozási intézkedés jogellenes jellegét kell mindezek alapján megállapítania, hanem ezen túlmenően a hatáskörében eljárva hivatalból (például perújrafelvétel útján) újra kell értékelnie a szükségszerűen járulékos, de már jogerőre emelkedett szankciókat (mint például bírságokat)?

____________