A Bíróság (nyolcadik tanács) 2018. szeptember 6‑i végzése –
Gmalieva és társai
(C‑79/17. sz. ügy)(1)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Szerencsejátékok – A szerencsejátékok monopóliuma valamely tagállamban – A játékautomaták közigazgatási hatóságok előzetes engedélye nélkül történő üzemeltetését tiltó nemzeti szabályozás”
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – A játékautomaták közigazgatási hatóságok előzetes engedélye nélkül történő üzemeltetését tiltó nemzeti szabályozás – Igazolás – A szerencsejáték‑kínálat korlátozása és a bűnözés elleni küzdelem – Az arányosságra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó feltételek teljesítésének kötelezettsége – Feltételek – E célok tényleges, következetes és módszeres követése – A nemzeti bíróság általi értékelés
(EUMSZ 56. cikk)
(lásd: 22–31. pont és a rendelkező rész)
Rendelkező rész
A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az Európai Unió Bírósága által, különösen a 2014. április 30‑i Pfleger és társai ítéletben (C‑390/12, EU:C:2014:281) szolgáltatott adatok alapján megállapítsa, hogy valamely olyan szerencsejátékra vonatkozó nemzeti monopóliumrendszer, mint amilyen az alapügyben szerepel, összeegyeztethetőnek tekintendő‑e az EUMSZ 56. és azt követő cikkekkel, amennyiben valamely nemzeti bíróság előtti eljárásban megállapításra került, hogy:
– a játékfüggőség nem jelent állami intézkedést igénylő társadalmi problémát;
– a tiltott szerencsejátékok csak szabálysértésnek, nem pedig bűncselekménynek minősülnek;
– a szerencsejátékból származó éves állami bevétel több mint 500 millió eurót, azaz az éves költségvetés 0,4%‑át teszi ki, és
– a koncessziójogosult jogalanyok reklámtevékenysége túlnyomó részt arra irányul, hogy az eddig nem érintett személyeket szerencsejátékra ösztönözzék.