C‑752/22. sz. ügy
EP
kontra
Maahanmuuttovirasto
(a Korkein hallinto‑oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2024. március 14.
„Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – 2003/109/EK irányelv – 12. cikk és 22. cikk – Kiutasítással szembeni megerősített védelem – Alkalmazhatóság – A »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállam területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár – Az e jogállást megadó tagállamba történő kiutasítást elrendelő, e másik tagállam által közrendi és közbiztonsági okokból hozott határozat – Az említett másik tagállam területére való, e tagállam által elrendelt ideiglenes beutazási tilalom – A 2003/109 irányelv III. fejezetének rendelkezései alapján tartózkodási engedély iránti kérelem ugyanezen másik tagállamhoz való benyújtására vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztása – E harmadik országbeli állampolgárnak a származási országába történő kiutasítását elrendelő, az utóbbi tagállam által ugyanezen okokból hozott határozat”
1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – 2003/109 irányelv – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Hatály – Valamely tagállam területén nem jogszerűen tartózkodó, de egy másik tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállású harmadik országbeli állampolgár kiutasítása – A 2003/109 irányelv rendelkezéseinek alkalmazása
(2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 2003/109 tanácsi irányelv)
(lásd: 50. pont)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – 2003/109 irányelv – Kiutasítás elleni védelem – Hatály – Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárnak az Európai Unió területéről való, a második tagállam által közrendi és közbiztonsági okokból elrendelt kiutasítása – Olyan kiutasított harmadik országbeli állampolgár, aki beutazási tilalom megsértésével tartózkodik a második tagállam területén, és ott nem nyújtott be tartózkodási engedély iránti kérelmet a 2003/109 irányelv III. fejezetének rendelkezései alapján – Bennfoglaltság
(2003/109 tanácsi irányelv, (16) preambulumbekezdés, 2. cikk, d) pont, 15. és 22. cikk)
(lásd: 54–71. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – 2003/109 irányelv – Kiutasítás elleni védelem – Közrendi vagy közbiztonsági okokból az Unió területéről való kiutasítást elrendelő, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárral szemben meghozott határozat – Kiutasítás elleni védelmet előíró rendelkezések – Közvetlen hatály
(2003/109 tanácsi irányelv, 2. cikk, d) pont, 12. cikk, (3) bekezdés, és 22. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 73., 74., 76–79. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
Összefoglalás
A Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság állást foglal abban a kérdésben, hogy az egyik tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt megilleti‑e az Unió területéről történő kiutasítással szembeni, 2003/109 irányelvben(1) foglalt megerősített védelem egy olyan másik tagállamban, amelynek a területére beutazási tilalom megsértésével utazott be.
EP orosz állampolgár, aki Észtországban öt évre szóló érvényességgel kiállított huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EU tartózkodási engedélyével rendelkezik, amely tanúsítja, hogy e tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállása van. E jogállás megadása előtt EP számos alkalommal utazott be Finnországba, ahol négy, Észtországba történő kiutasítást elrendelő határozatot hoztak vele szemben, amelyek közül háromban Finnország területére való beutazási tilalmat is elrendeltek. E határozatok meghozatalára azt követően került sor, hogy EP‑t Finnországban különböző bűncselekmények miatt elítélték.
2019. november 19‑i határozatával a Maahanmuuttovirasto (bevándorlási hivatal, Finnország) elrendelte EP Oroszországba való kitoloncolását, többek között azzal az indokkal, hogy EP Finnországban veszélyt jelent a közrendre és a közbiztonságra. EP az Észtországba való kiutasítását nem ellenezte, Oroszországba történő kiutasítását azonban igen. Azt állította, hogy majdnem egész életében Észtországban tartózkodott, és Oroszországhoz az állampolgárságon kívül nem fűzi más kapcsolat. Miután a kiutasítási határozattal szemben benyújtott keresetét a bíróság első fokon elutasította, EP fellebbezést nyújtott be a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amely a kérdést előterjesztő bíróság.
E bíróság előtt a bevándorlási hivatal többek között arra hivatkozott, hogy a 2003/109 irányelv EP kiutasítására nem alkalmazandó, mivel EP nem jogszerűen tartózkodott Finnország területén. Vele szemben ugyanis Finnországba való beutazási tilalmat rendeltek el, valamint a Finnország területére történő, egy másik tagállamban kiállított huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EU tartózkodási engedélyével való belépését követően nem nyújtott be Finnországban tartózkodási engedély iránti kérelmet. Következésképpen e két körülményre tekintettel kiutasítására a 2008/115 irányelvet(2) kell alkalmazni. Márpedig ennek értelmében kiutasítási határozat csak valamely harmadik országba való visszatérés tárgyában hozható, másik tagállamba való visszatérés tárgyában nem. Felmerül továbbá a kérdés, hogy az említett két körülmény kizárja‑e, hogy EP‑t megillesse a 2003/109 irányelv 22. cikkének (3) bekezdésében biztosított, kiutasítással szembeni megerősített védelem.(3)
E körülmények között az előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2003/109 irányelvnek a harmadik országbeli állampolgárok kiutasításával szembeni megerősített védelmet előíró rendelkezései alkalmazandók‑e a jelen ügyben, és hogy e rendelkezések közvetlen hatállyal bírnak‑e oly módon, hogy azokra hatáskörrel rendelkező hatóságokkal szemben hivatkozni lehessen. A Bíróság mindkét kérdésre igenlő választ ad.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is előzetesen megjegyzi, hogy mivel a 2003/109 irányelvnek a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárait megillető, kiutasítással szembeni megerősített védelmet előíró rendelkezései „kedvezőbbek” az ilyen harmadik országbeli állampolgárok számára, mint a 2008/115 irányelvben foglalt, kitoloncolásra vonatkozó rendelkezések, az előbbi rendelkezéseket kell alkalmazni az alapügyben szereplő személyhez hasonló, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak az Unió területéről való kiutasítására.(4)
Ezt követően a Bíróság rámutat, hogy a 2003/109 irányelv 22. cikke (3) bekezdésének szövegére nem alapítható e rendelkezés olyan értelmezése, amely szerint az e rendelkezésben foglalt, az Unió területéről való kiutasítással szembeni megerősített védelem nem alkalmazandó abban az esetben, ha egyrészt az első tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállású harmadik országbeli állampolgár a beutazási tilalom megsértésével tartózkodik a második tagállam területén, és másrészt nem nyújtott be tartózkodási engedély iránti kérelmet ez utóbbi tagállamban az említett irányelv III. fejezetének rendelkezései alapján. Ezen irányelv 22. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának szövege azonban kifejezetten olyan okokként hivatkozik e két körülményre, amelyek igazolják az ilyen harmadik országbeli állampolgárral szemben meghozott, az említett tagállam területéről való kiutasítást elrendelő határozatot.(5) Az e két körülményre mint a kiutasítást elrendelő határozat elfogadásának igazolására alkalmas indokra való kifejezett hivatkozás megerősíti az ezen irányelv 22. cikke (3) bekezdésének szövegéből már levont azon következtetést, amely szerint e körülmények fennállása nem eredményezi ez utóbbi rendelkezés alkalmazhatatlanságát.
Ami különösen az arra vonatkozó indokot illeti, hogy nem nyújtottak be tartózkodási engedély iránti kérelmet, kétségtelen, hogy az ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdésében használt kifejezések, azaz az arra a lehetőségre való hivatkozás, amely szerint a tagállam dönthet úgy, hogy elutasítja az ezen irányelv III. fejezetének rendelkezései alapján kiadott tartózkodási engedély megújítását vagy visszavonja azt, azt sugallhatja, hogy e rendelkezés csak olyan helyzetre vonatkozik, amikor az ilyen tartózkodási engedély visszavonásáról vagy megújításának megtagadásáról van szó. Ettől még azonban az említett rendelkezés nemcsak kifejezetten az e III. fejezet rendelkezései alapján kiadott tartózkodási engedély második tagállam általi megújításának megtagadására vagy visszavonására vonatkozik, hanem más intézkedésekre, például éppen az e tagállam területéről való kiutasításra is.
A 2003/109 irányelv 22. cikke (3) bekezdésének ilyen szó szerinti és rendszertani értelmezését e rendelkezés célja is megerősíti. Ez az értelmezés ugyanis – mivel kiindulópontja a 2003/109 irányelv 22. cikke (1) és (3) bekezdése hatályának elhatárolása aszerint, hogy a második tagállam területéről történő kiutasításról vagy az Unió területéről történő kiutasításról van e szó, valamint az, hogy ebből következően a kiutasítással szembeni megerősített védelem is változó kiterjedésű – lehetővé teszi, hogy ne keletkezzen hézag az ezen irányelv 22. cikke által biztosítani kívánt „kiutasítással szembeni megerősített védelem” rendszerében, és ennélfogva biztosítja e rendszer hatékonyságát.
Másodszor, a Bíróság megállapítja, hogy a 2003/109 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése és 22. cikkének (3) bekezdése közvetlen hatállyal bír az érintett harmadik országbeli állampolgárok javára, így azok hivatkozhatnak e rendelkezésekre a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal szemben. E rendelkezések ugyanis feltétel nélküliek és kellően pontosak, mivel anélkül, hogy feltételeket írnának elő vagy további intézkedések elfogadását tennék szükségessé, egyértelműen kötelezik a második tagállamot, hogy ha az közrendi vagy közbiztonsági okokból egy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárnak az Unió területéről való kiutasítását elrendelő határozatot hoz, biztosítsa az ilyen harmadik országbeli állampolgár érdekében előírt különböző feltételek(6) és garanciák(7) tiszteletben tartását, amelyek a kiutasítással szembeni megerősített védelem 2003/109 irányelv szerinti céljával állnak összhangban.