T‑555/22. sz. ügy

Francia Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2024. május 8.

„Nyelvhasználati szabályok – A védelmi ipar és az űripar területén tanácsosok és szakértők felvételére irányuló nyíltversenyvizsga‑felhívás – A versenyvizsga második nyelve kiválasztásának az angol nyelvre való korlátozása – 1. rendelet – A személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése, 27. cikke és 28. cikkének f) pontja – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – Szolgálati érdek – Arányosság”

Tisztviselők – Versenyvizsga – Nyílt versenyvizsga lefolytatása – A vizsgákon való részvétel nyelvei – A második nyelv kiválasztásának korlátozása – Nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés – A szolgálati érdekre tekintettel való igazolás – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Bizonyítási teher

(Alapjogi Charta, 21. cikk, (1) bekezdés, és 22. cikk; személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (1) bekezdés, 27. cikk és 28. cikk, f) pont, és III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, f) pont; 1. tanácsi rendelet, 1. cikk)

(lásd: 23–29., 35–39., 65–69., 72., 88., 89. pont)

Összefoglalás

Az eljárásba beavatkozó három másik tagállam, nevezetesen a Belga Királyság, a Görög Köztársaság és az Olasz Köztársaság által támogatott Francia Köztársaság keresete alapján a Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AD/400/22 nyíltversenyvizsga‑felhívást. Ez a versenyvizsga arra irányult, hogy a Bizottsághoz tanácsosok és szakértők felvétele céljából tartaléklistát hozzanak létre a védelmi ipar és az űripar területén. E keresetben a Törvényszék első alkalommal határoz a nyílt versenyvizsga olyan nyelvhasználati szabályainak jogszerűségéről, amelyek az említett versenyvizsga második nyelvének kiválasztását az Unió egyetlen hivatalos nyelvére (angol) korlátozzák, és előírják, hogy e versenyvizsga összes meghatározó vizsgáját e nyelven kell letenni.

A jelen ügyben a Francia Köztársaság arra hivatkozott, hogy a szóban forgó versenyvizsga‑felhívás sérti az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) az Európai Unió Alapjogi Chartájának a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartására vonatkozó 21. és 22. cikkével összefüggésben értelmezett 1d. cikkét. A felperes kifejtette, hogy tekintettel az Unió angoltól eltérő más hivatalos nyelveinek, különösen a francia nyelvnek a Bizottságnál való használatára és hasznosságára, az annak szükségességére alapított indok, hogy a felvett személyek azonnal képesek legyenek feladataik ellátására, nem igazolhatja e korlátozást, mivel az nem felel meg a szolgálat valós igényeinek. A felperes hozzátette, hogy mindenesetre a Bizottság nem bizonyította e hátrányos megkülönböztetés arányos jellegét.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék mindenekelőtt jelzi, hogy a második nyelv valamely versenyvizsgára jelentkező pályázók általi kiválasztásának korlátozott számú nyelvre történő és más hivatalos nyelvek kizárása melletti korlátozása a nyelven alapuló, főszabály szerint a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése alapján tiltott hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ugyanis bizonyos esetleges pályázók, akik legalább az egyik kijelölt nyelv kielégítő ismeretével rendelkeznek, előnyösebb helyzetbe kerülnek, mivel részt vehetnek a versenyvizsgán, ekként pedig uniós tisztviselőkként vagy alkalmazottakként felvételt nyerhetnek, míg a többieket, akik nem rendelkeznek ilyen nyelvismerettel, kizárják a versenyvizsgából.

A személyzeti szabályzat 1d. cikke kötelező jelleggel korlátozza azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az uniós intézmények rendelkeznek szervezeti egységeik kialakítását illetően, ugyanúgy, ahogyan az EPSO‑ét, amikor az említett intézmények által rá ruházott hatásköröket gyakorolja. Ily módon a valamely versenyvizsgával kapcsolatos nyelvhasználati szabályoknak korlátozott számú hivatalos nyelvre való korlátozásából eredő, a nyelven alapuló eltérő bánásmód csak akkor elfogadható, ha ez a korlátozás objektív módon igazolható és arányos a szolgálat valós igényeihez képest. Ezenkívül a konkrét nyelvismerettel kapcsolatos bármely feltételnek olyan egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a pályázók számára, hogy megértsék e feltétel indokait, az uniós bíróságok számára pedig, hogy vizsgálják annak jogszerűségét.

A nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetést ugyanis igazolhatja az ahhoz fűződő szolgálati érdek, hogy a szóban forgó szolgálat által használt nyelvet vagy nyelveket ismerő tisztviselők azonnal el tudják látni a feladataikat. Mindazonáltal a kiválasztási eljárás nyelvhasználati szabályait az Unió korlátozott számú hivatalos nyelvére korlátozó intézmény feladata annak bizonyítása, hogy az ilyen korlátozás valóban megfelel a felvett személyek által ellátandó feladatokkal kapcsolatos valós igényeknek, és arányos ezen igényekkel, továbbá egyértelmű, objektív és kiszámítható szempontokon alapul. Ami a Törvényszéket illeti, annak feladata az, hogy konkrétan megvizsgálja, hogy e korlátozás objektív módon igazolt és arányos‑e az említett igényekre tekintettel.

Először is, ami a nyelvi korlátozásnak a szolgálat valós igényeivel való objektív igazolását illeti, az ilyen korlátozásnak a felvett személyek által ellátandó feladatokra kell vonatkoznia. Másként fogalmazva, a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a versenyvizsga‑felhívásban leírt feladatok önmagukban megkövetelik az angol nyelv B2 szintű ismeretét. Mindazonáltal a jelen ügyben a Bizottság nem kapcsolja össze azt az igényt, hogy a felvett személyek rendelkezzenek az angol nyelv B2 szintű ismeretével annak érdekében, hogy azonnal elláthassák a feladataikat, az e személyek által ellátandó különleges feladatokkal, hanem kizárólag azon körülményhez köti, hogy az említett személyeknek az említett feladatokat olyan szervezeti egységekben kell ellátniuk, amelyekben a jelenlegi személyi állomány elsősorban az angolt használja az említett feladatok ellátása során. Az ilyen érvelés, amely csupán annyit jelent, hogy a feladatokat azért kell angolul ellátni, mert azokat már angol nyelven látják el, főszabály szerint nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a vitatott nyelvi korlátozás alkalmas a szolgálatnak a felvett személyek által ellátandó feladatokkal kapcsolatos valós igényei kielégítésére. Ezenkívül az állítólagos „bizonyított tény” fennállása nincs összhangban azzal, hogy egy újonnan létrehozott szervezeti egységről van szó, amelynek személyi állományát éppen a versenyvizsga‑felhívás közzétételekor alakítják ki. Mindenesetre a Törvényszék rámutat arra, hogy a Bizottság érvelését nem támasztják alá megfelelően az e célból benyújtott dokumentumok. Ebből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a nyelvi korlátozás igazolt volt.

Másodszor, a nyelvi korlátozás arányosságát illetően az intézmények feladata, hogy mérlegeljék a versenyvizsgák nyelvei számának korlátozását igazoló jogszerű célt és a felvett tisztviselők számára a szolgálati érdek érvényesítéséhez szükséges nyelvek elsajátítására vonatkozóan az intézményekben rendelkezésre álló lehetőségeket. Mivel a Bizottság nem végzett ilyen mérlegelést, nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy a vitatott nyelvi korlátozás arányos volt a szolgálat igényeivel.