T‑196/04. sz. ügy

Ryanair Ltd

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – A vallon régió és a Charleroi Bruxelles Sud repülőtér által a Ryanair légitársasággal kötött megállapodások – Gazdasági előny fennállása – A piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánbefektető kritériuma szerinti értékelés – Köztulajdonban álló repülőtéri létesítményeket kezelő hatóság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

1.      A magánbefektető kritériumának alkalmazása keretében a kereskedelmi ügyletet egészében kell figyelembe venni annak megvizsgálásakor, hogy a közjogi jogalany és az általa ellenőrzött jogalany együtt racionális piacgazdasági szereplőként jártak‑e el. A Bizottság a vitatott intézkedések értékelése során ugyanis köteles valamennyi releváns elemet és azok összefüggéseit figyelembe venni, ideértve az említett intézkedésekkel támogatást nyújtó hatóság vagy hatóságok helyzetére vonatkozó releváns elemeket is.

(vö. 59. pont)

2.      Annak megállapításakor, vajon valamely állami intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett előnyt jelent‑e, különbséget kell tenni egyrészről azon kötelezettségek között, amelyeket az államnak gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásként kell vállalnia, másrészről pedig azon kötelezettségek között, amelyek őt közhatalomként terhelhetik. Abban az esetben, amikor az állam magánbefektetőként tevékenykedő vállalkozás minőségében jár el, szükségesnek tűnik ugyan a magatartását a piacgazdasági magánbefektető elvének fényében elemezni, az említett elv alkalmazását ki kell azonban zárni abban az esetben, amikor közhatalomként jár el. Ez utóbbi esetben ugyanis az állam magatartása sosem hasonlítható össze a gazdasági szereplőével vagy a piacgazdasági magánbefektetőével.

Minden olyan tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár. A leszállási illetékek összegének megállapítása, valamint az ehhez kapcsolódó kártalanítási garancia a repülőtéri infrastruktúrák kezeléséhez közvetlenül kapcsolható tevékenység, amely gazdasági tevékenységet jelent. A hatóság által megállapított repülőtéri díjak a repülőtéren nyújtott szolgáltatások díjazásának tekintendők azon tény ellenére, hogy a díjak mértéke és a használók számára nyújtott szolgáltatás között fennálló közvetlen és egyértelmű kapcsolat gyenge.

Továbbá a repülőtéri létesítmények légitársaságok rendelkezésére való bocsátása valamely hatóság által, valamint azok kezelése olyan illeték fizetése ellenében, amelynek mértékét e hatóság szabadon állapítja meg, gazdasági jellegű tevékenységnek minősíthető, mivel az ilyen tevékenységek – noha a közszférában hajtják végre azokat – kizárólag ebből adódóan nem tartoznak a közhatalmi jogkörök gyakorlásába. E tevékenységek ugyanis természetüknél, tárgyuknál és a rájuk vonatkozó szabályoknál fogva nem kapcsolódnak olyan jogkörök gyakorlásához, amelyek tipikusan közhatalmi jogkörök.

Így az, hogy a köztulajdonban álló repülőtéri létesítmények tulajdonosa hatóság, nem zárhatja ki, hogy gazdasági tevékenységet folytató jogalanynak tekinthető.

Ugyanígy kizárólag azon körülmény, hogy a hatóság a repülőtéri illetékek megállapítása területén szabályozási jellegű jogkörökkel rendelkezik, nem zárja ki, hogy az említett illetékekre vonatkozó engedmények rendszerét a piacgazdasági magánbefektető elvének fényében kelljen megvizsgálni, mivel ilyen rendszert magánszereplő is bevezethet.

(vö. 84–85., 87–89., 91–92., 101. pont)