A Landgericht Köln (Németország) által 2015. március 9-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Reha Training Gesellschaft für Sport- und Unfallrehabilitation mbH kontra Gesellschaft für musikalische Aufführungs- und mechanische Vervielfältigungsrechte (GEMA)

(C-117/15. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Köln

Az alapeljárás felei

Felperes: Reha Training Gesellschaft für Sport- und Unfallrehabilitation mbH

Alperes: Gesellschaft für musikalische Aufführungs- und mechanische Vervielfältigungsrechte (GEMA)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1. Minden esetben azonos, mégpedig az alábbi kritériumok alapján kell-e megítélni annak kérdését, hogy a 2001/29 irányelv¹ 3. cikkének (1) bekezdése és/vagy a 2006/115 irányelv² 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésről van-e szó:

–    a felhasználó magatartása következményeinek teljes tudatában jár el a védelem alatt álló mű harmadik személyek számára történő hozzáférhetővé tételével, amely hozzáféréssel e harmadik személyek e beavatkozás hiányában nem rendelkeznének,

–    a „nyilvánosság” meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és annak ezenkívül viszonylag jelentős számú egyénből kell állnia, minek körében akkor adott a meghatározatlanság, ha „általánosságban meghatározott személyekről”, tehát nem valamely magáncsoporthoz tartozó személyekről van szó, és a „viszonylag jelentős számú egyén” azt jelenti, hogy túl kell lépni egy bizonyos számbeli minimumot, az érintett személyek túlságosan kicsi vagy akár jelentéktelen száma ezért nem tesz eleget a kritériumnak, de ezzel összefüggésben nemcsak annak van jelentősége, hogy egyidejűleg hányan fértek hozzá ugyanahhoz a műhöz, hanem annak is, hogy közülük később hányan fértek hozzá a műhöz,

–    a közönség, amely számára a művet közvetítik, új, tehát olyan közönség, amelyet a mű szerzője nem vett figyelembe akkor, amikor engedélyezte annak nyilvánossághoz közvetítés útján történő felhasználását, kivéve ha a későbbi közvetítés az eredeti közvetítéstől eltérő specifikus technikai módon történik, és

–    nem lényegtelen, hogy az érintett felhasználási cselekmény haszonszerző jelleggel bír-e, ezenkívül a közönség fogékony erre a közvetítésre, és azt nem csak véletlenül „fogták beˮ, de ez nem szükségszerű feltétele a nyilvánossághoz közvetítésnek?2.    Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetekben, amelyekben valamely rehabilitációs központ üzemeltetője a helyiségeiben televíziókészülékeket szerel fel, amelyekhez sugárzott jelet továbbít, és ezáltal észlelhetővé teszi a televíziós műsorokat, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése vagy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alapján kell-e megítélni annak kérdését, hogy nyilvánossághoz közvetítésről van-e szó, ha az észlelhetővé tett televíz

iós műsorok számos érintett, különösen zeneszerző, szövegíró és zenei kiadó, valamint előadóművész, hangfelvétel-előállító és szövegműszerző, továbbá ezek kiadóinak szerzői és szomszédos jogait érintik?3.    A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése vagy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítésről” van-e szó az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetekben, amelyekben valamely rehabilitációs központ üzemeltetője a helyiségeiben televíziókészülékeket szerel fel, amelyekhez sugárzott jelet továbbít, és ezáltal vendégei számára észlelhetővé teszi a televíziós műsorokat?4.    Ha az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetek esetében igenlő választ kell adni az ilyen

értelemben vett nyilvánossághoz közvetítés fennállására: fenntartja-e a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a védelemben részesülő hangfelvételeknek rádióműsorok keretében valamely fogorvosi rendelőben a vendégek számára történő sugárzása (lásd a C-135/10. sz. SCF-ügyben 2012. március 15-én hozott ítéletet ) vagy a hasonló intézményekben történő sugárzás esetén nem kerül sor nyilvánossághoz közvet

ítésre?