A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2015. május 13.(*)

„Állami támogatások – Ausztria által az Austrian Airlines csoport részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatás – A támogatást bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Az Austrian Airlines csoport privatizációja – A támogatás kedvezményezettjének meghatározása – A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás”

A T‑511/09. sz. ügyben,

a Niki Luftfahrt GmbH (székhelye: Bécs [Ausztria], képviselik: H. Asenbauer és A. Habeler ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: kezdetben B. Martenczuk és K. Gross, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: G. Quardt ügyvéd; később B. Martenczuk és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben, segítőik: G. Quardt és J. Lipinsky ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

az Osztrák Köztársaság (képviselik: C. Pesendorfer és M. Klamert, meghatalmazotti minőségben),

a Deutsche Lufthansa AG (székhelye: Köln [Németország], képviselik: kezdetben H.‑J. Niemeyer, H. Ehlers és M. Rosenberg, később H.‑J. Niemeyer, H. Ehlers, C. Kovács és S. Völcker ügyvédek),

az Austrian Airlines AG (székhelye: Bécs, képviselik: kezdetben H.‑J. Niemeyer, H. Ehlers és M. Rosenberg, később H.‑J. Niemeyer, H. Ehlers és C. Kovács ügyvédek)

és

az Österreichische Industrieholding AG (székhelye: Bécs, képviselik: T. Zivny, P. Lewisch és H. Kristoferitsch ügyvédek)

beavatkozók,

a C 6/09 (ex N 663/08) számú állami támogatás – Ausztria Austrian Airlines – [S]zerkezetátalakítási tervről szóló, 2009. augusztus 28‑i 2010/137/EK bizottsági határozat (HL 2010. L 59., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amely határozat bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította az Austrian Airlines csoportnak a Lufthansa csoport általi felvásárlása keretében az Osztrák Köztársaság által az Austrian Airlines csoport részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatást,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva (előadó) és C. Wetter bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 25‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Austrian Airlines csoport (a továbbiakban: Austrian Airlines) három vállalkozásból áll, amelyek a következők: az 1957‑ben alapított, gyűjtő-elosztó repülőtérrel rendelkező légitársaság, az Austrian Airlines Österreichische Luftverkehrs AG, továbbá az 1978‑ban alapított regionális leányvállalat, a Tiroler Luftfahrt GesmbH, valamint az 1979‑ben alapított charter légitársaság, a Lauda Air Luftfahrt GmbH. Az Austrian Airlines olyan légi fuvarozó, amelynek székhelye Bécsben (Ausztria) található, és amelynek gyűjtő-elosztó repülőtereit a bécsi nemzetközi repülőtér és az innsbrucki (Ausztria) repülőtér képezik. Az Austrian Airlines a Star Alliance tagja. Az Osztrák Köztársaság az Österreichische Industrieholding AG (a továbbiakban: ÖIAG) közvetítésével 41,56%‑os részesedéssel rendelkezett az Austrian Airlines‑ban, ennek révén pedig az Austrian Airlines fő részvényese volt.

2        A felperes, a Niki Luftfahrt GmbH az osztrák jog hatálya alá tartozó, Bécsben székhellyel rendelkező társaság, amely a „flyniki” vagy „Niki” néven ismert légitársaságot üzemelteti. E légitársaság indulási helyei Bécsben, Linzben (Ausztria), Salzburgban (Ausztria), Grazban (Ausztria) és Innsbruckban vannak, és többek között olyan légi járatokat üzemeltet, amelyek Európa egész területén, valamint Észak‑Afrikában található célállomásokra közlekednek. A kereset előterjesztésének időpontjában a felperes 76%‑ban a Privatstiftung Lauda (a Lauda magánalapítvány), 24%‑ban pedig a második német légitársaság, az Air Berlin tulajdonában volt.

3        Az Austrian Airlines több éve jelentős pénzügyi nehézségekkel küzd. Az osztrák szövetségi kormány e nehézségeket figyelembe véve 2008. augusztus 12‑én olyan privatizációs megbízást adott, amely az ÖIAG‑ot feljogosította arra, hogy az Austrian Airlines‑ban fennálló valamennyi részesedését eladja. E megbízást 2008. október 29‑én 2008. december 31‑ig meghosszabbították.

4        Az ÖIAG 2008. augusztus 13‑án felhívásokat tett közzé az osztrák és a nemzetközi sajtóban, amelyekben felhívta a potenciális befektetőket, hogy jelezzék az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedéseinek megszerzése iránti érdeklődésüket. Az ajánlattevők ezen érdeklődésüket 2008. augusztus 24‑ig jelezhették. Összesen tizenkét befektető jelentkezett.

5        A befektetők 2008. augusztus 28‑án azt a tájékoztatást kapták, hogy 2008. szeptember 12‑ig nyújthatnak be felvásárlási tervet. A tervnek tartalmaznia kellett az ajánlattevővel kapcsolatos információkat, az Austrian Airlines‑ra vonatkozó stratégiai tervet, a tranzakció struktúrájára vonatkozó javaslatot, a tervezett finanszírozással kapcsolatos információkat, valamint a szerződés tartalmával kapcsolatos néhány kiegészítő információt (biztosítékok, garanciák). Mindössze három felvásárlási tervet nyújtottak be, egyet az Air France‑KLM, egyet a Deutsche Lufthansa AG (a továbbiakban: Lufthansa), egyet pedig az S7 orosz fuvarozó.

6        Azt a három vállalkozást, amelyek felvásárlási tervet nyújtottak be, 2008. szeptember 16‑án felhívták, hogy a vételár megjelölése nélküli végleges ajánlatukat legkésőbb 2008. október 21‑ig, a vételár megjelölését tartalmazó végleges ajánlatukat pedig legkésőbb 2008. október 24‑ig nyújtsák be.

7        2008. október 21‑én egyedül a Lufthansa nyújtott be olyan ajánlatot, amelyhez szerződést és stratégiai tervet mellékelt, a fenti felhívásnak megfelelően az ár megjelölése nélkül. 2008. október 24‑én a Lufthansa kötelező érvényű ajánlatot nyújtott be annak az árnak a megjelölésével, amelyet kész volt kifizetni az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedéseinek felvásárlásáért.

8        A felvásárlási ajánlat a következőket tartalmazta:

–        a Lufthansa az ÖIAG‑nak 366 268,75 euró összegű vételárat fizet;

–        az ÖIAG pótteljesítési jegyet kap, amelynek alapján a vagyoni helyzet javulása esetén további fizetési igénye keletkezhet, amelynek összege 162 000 000 euróig terjedhet;

–        az ÖIAG egy projekttársaságon keresztül 500 000 000 euró összegű szubvenciót utal át, amelyet az Austrian Airlines tőkéjének emelésére fognak felhasználni.

9        A pótteljesítési jegyet illetően abban állapodtak meg, hogy a lezárást követően három évvel, illetve legkésőbb a 2011. december 31‑én lezáruló időszakra vonatkozó pénzügyi beszámolók benyújtását követően az ÖIAG további kifizetésben részesül, amelynek összege 162 000 000 euróig terjedhet.

10      Az Austrian Airlines‑nak az ÖIAG tulajdonában lévő részesedéseit az Österreichische Luftverkehrs‑Holding‑GmbH‑nak kellett megszereznie, amelynek 49,8%‑os tulajdonosa a 100%‑ban a Lufthansa tulajdonában lévő Österreichische Luftverkehrs‑Beteiligungs‑GmbH, 50,2%‑os tulajdonosa pedig az osztrák jog hatálya alá tartozó alapítvány, az Österreichische Luftverkehrs‑Privatstiftung volt, amelynek alapítója az Österreichische Luftverkehrs‑Beteiligungs.

11      E tranzakcióval párhuzamosan az Österreichische Luftverkehrs‑Holding GmbH‑nak felvásárlási ajánlat vagy „squeeze out” (kiszorítási) művelet útján meg kellett szereznie az Austrian Airlines összes többi részesedését annak érdekében, hogy biztosított legyen az Austrian Airlines valamennyi részesedése feletti tulajdonjog.

12      A tranzakciót a Lufthansa felügyelőbizottsága 2008. december 3‑án, az ÖIAG felügyelőbizottsága pedig 2008. december 5‑én hagyta jóvá.

13      Az Osztrák Köztársaság 2008. december 21‑én bejelentette az Európai Közösségek Bizottságának az Austrian Airlines‑ban fennálló részesedésének értékesítési tervére vonatkozó intézkedéseket.

14      Ezzel párhuzamosan az Osztrák Köztársaság 2008. december 19‑én bejelentette a Bizottságnak azt a határozatát, hogy az Austrian Airlines részére 100%‑os kezesség formájában megmentési célú támogatást nyújt annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára egy 200 millió euró összegű kölcsön formájában történő finanszírozás elnyerését.

15      A Bizottság az NN 72/08 állami támogatás, Austrian Airlines – [M]egmentési célú támogatásról szóló, 2009. január 19‑i határozatában engedélyezte e kezesség formájában nyújtott megmentési célú támogatást, amelyet meg kellett szüntetni akkor, amikor a Bizottság az osztrák hatóságok által benyújtott értékesítési eljárás vagy szerkezetátalakítási terv keretében bejelentett támogatást illetően végleges határozatot hoz.

16      A Bizottság a 2009. február 11‑i levélben közölte az Osztrák Köztársasággal azt a határozatát, hogy az Osztrák Köztársaság által az Austrian Airlines‑ban fennálló részesedésének átruházása tekintetében bejelentett intézkedések tárgyában megindítja az állami támogatásokra vonatkozó, az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

17      Az Osztrák Köztársaság 2009. március 11‑én a Bizottság elé terjesztette a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása tárgyában tett észrevételeit.

18      Ugyanezen a napon hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az érintett feleket pedig felhívták, hogy tegyék meg észrevételeiket (HL 2009. C 57., 8. o.).

19      E határozatban a Bizottság mindenekelőtt kiemelte, hogy azt kell eldöntenie, hogy a Lufthansa által az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedéséért fizetett ár megfelelt‑e a piaci árnak. E tekintetben a Bizottság kétségeit fejezte ki az eladás nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellegét, valamint a pótteljesítési jegy értékét illetően. A Bizottság megjegyezte, hogy amennyiben az Austrian Airlines‑ért fizetett összeg nem felelne meg a piaci árnak, a kifizetett összeg és a piaci ár közötti különbözetet állami támogatásnak kellene tekinteni.

20      A Bizottság ezt követően úgy ítélte meg, hogy az Osztrák Köztársaság azon állítását kell megvizsgálnia, amely szerint a Lufthansa által fizetett összeg nem minősült állami támogatásnak amiatt, hogy az ÖIAG vonatkozásában minden más forgatókönyv magasabb költségeket eredményezett volna.

21      Végül, mivel az Osztrák Köztársaság szerkezetátalakítási tervet javasolt arra az esetre, ha a Bizottság a bejelentett intézkedést állami támogatásnak ítélné, a Bizottság kiemelte, hogy azt kell megvizsgálnia, hogy az említett terv összeegyeztethető‑e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatást tartalmazó, 2004. október 1‑jei közleményével (HL 2004. C 244., 2. o.) (a továbbiakban: 2004. évi iránymutatás), továbbá az [EK 87. cikk] és az [EK 88. cikk], valamint az EGT‑Megállapodás 61. cikkének a légi közlekedést érintő állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 1994. december 10‑i közleményével (HL 1994. C 350., 5. o.) (a továbbiakban: a légi közlekedésre vonatkozó 1994. évi iránymutatás).

22      A Bizottság megkapta az érintett felek, köztük a felperes észrevételeit, és azokat 2009. április 15‑én megküldte az Osztrák Köztársaságnak.

23      Az Osztrák Köztársaság 2009. május 8‑án megküldte a Bizottságnak az érintett felek által előadottakkal kapcsolatos észrevételeit.

24      Ugyanezen a napon a Bizottság bejelentést kapott egy tervezett összefonódásról, amelynek keretében a Lufthansa egyedüli irányítást szerzett volna az Austrian Airlines felett.

25      Az Osztrák Köztársaság kérelme alapján 2009. május 7‑én és 2009. május 18‑án találkozókra került sor az Austrian Airlines privatizációja tárgyában. E találkozókat követően a Bizottság által kért további információkat 2009. május 22‑én június 18‑án közölték.

26      A Bizottság 2009. augusztus 28‑án elfogadta a C 6/09 (ex N 663/08) számú állami támogatás – Ausztria Austrian Airlines – [S]zerkezetátalakítási tervről szóló 2010/137/EK határozatot (HL 2010. L 59., 1. o.), amely bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította az Osztrák Köztársaság által az Austrian Airlines csoport részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatást (a továbbiakban: megtámadott határozat).

27      A Bizottság – miután felhívta az Osztrák Köztársaságot, hogy az áruk szabad mozgása, a személyek szabad mozgása, a vállalati jog, a versenypolitika, a mezőgazdaság (ideértve az állat‑ és növény‑egészségügyi jogszabályokat), a közlekedéspolitika, az adózás, a statisztika, az energia, a környezetvédelem, a bel‑ és igazságügyi együttműködés, a vámunió, a külkapcsolatok, a közös kül‑ és biztonságpolitika, valamint az intézmények területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 25. cikke alapján jelölje meg azokat az információkat, amelyek megítélése szerint a szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartoznak – 2010. március 9‑én ugyanezen rendelet 26. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a megtámadott határozat nem bizalmas változatát.

28      A Bizottság 2009. augusztus 28‑án elfogadta a C(2009) 6690 végleges határozatot is (COMP/M.5440 ügy – Lufthansa/Austrian Airlines), amely a javasolt kötelezettségvállalások tiszteletben tartásától függően a közös piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánította a vállalkozásoknak a Lufthansa által az Austrian‑csoport feletti egyedüli irányítás megszerzésére irányuló összefonódási műveletét, e határozat összefoglalóját pedig közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2010. C 16., 11. o.; a továbbiakban: az összefonódást engedélyező határozat).

29      A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az a vételár, amelyet a Lufthansa az ÖIAG tulajdonában lévő Austrian Airlines‑beli részesedésekért fizetett, negatív árnak felelt meg, mivel az egyrészt az Austrian Airlines részére folyósított szubvenció összege, másrészt pedig a pótteljesítési jegy összege, valamint az ÖIAG részesedéseiért fizetett összeg közötti különbözetből ered. A Bizottság – miután megvizsgálta az ÖIAG tulajdonában lévő Austrian Airlines‑beli részesedések értékét – arra a következtetésre jutott, hogy a Lufthansa által ajánlott negatív ár megfelelt a piaci árnak, következésképpen azt nem lehetett a Lufthansa részére nyújtott támogatásnak tekinteni.

30      A Bizottság ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy ha az állam negatív áron értékesít valamely vállalkozást, az a körülmény, hogy ez az ár megfelel a piaci árnak, nem elegendő ismérv annak megállapításához, hogy az állam piacgazdaságban működő befektetőként járt el, és nem nyújtott semmilyen állami támogatást. Az ilyen befektetőnek ugyanis a negatív piaci árat össze kell hasonlítania azokkal a költségekkel, amelyeket egyéb megoldások keretében kellett volna viselnie. E tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy a jelen esetben az Austrian Airlines fizetésképtelensége, amely az államnak semmilyen költséggel nem járt volna, előnyösebb opció lett volna az állam számára, mint az Austrian Airlines‑beli részesedésének negatív áron történő eladása. A Bizottság következésképpen úgy ítélte meg, hogy a negatív ár teljes összegét az Austrian Airlines‑nak nyújtott állami forrásoknak kell tekinteni, továbbá hogy e forrásoknak a Közösség egyéb légi fuvarozóival versenyben lévő vállalkozás részére történő, az államnak betudható odaítélése korlátozza a Közösségen belüli kereskedelmet, és ezért az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

31      A szóban forgó támogatás vizsgálatát követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e támogatás bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett, valamint a Bizottságnak bejelentett szerkezetátalakítási terv teljes körű megvalósítása esetén az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül.

32      A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:

„1. cikk

Az Ausztria által az Austrian Airlines részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatás az [EK 87. cikk] (3) bekezdésének c) pontja szerint[,] a 2. cikkben megnevezett feltételek és kötelezettségek fenntartásával a közös piaccal összeegyeztethető, amennyiben a Bizottságnál bejelentett szerkezetátalakítási tervet teljes körűen megvalósítják.

2. cikk

(1)      Ausztria végrehajtja a szükséges intézkedéseket, ezáltal az Austrian Airlines 2010 vége előtt teljes kínált férőhelykilométer‑ (ASK‑) kapacitását a 2008. januári szint 15%‑ával csökkenti. Ezt követően az Austrian Airlines kapacitásának növekedését az Európai Légitársaságok Szövetségének a légiközlekedési tagvállalkozásaira megállapított átlagos bővítési rátára korlátozza. Ez a felső korlát a 2015. év végéig marad érvényben, vagy – amennyiben az hamarabb bekövetkezik – addig, ameddig az Austrian Airlines kiegyensúlyozott kamat‑ és adófizetés előtti eredményt (EBIT‑nullszaldó) nem ér el.

(2)      Ausztria meghozza a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az Austrian Airlines a Schedule Coordination Austria GmbH társaságban lévő részesedését 2009. szeptember 30‑ig 25%‑ra csökkentse, és hogy sem a Flughafen Wien AG, sem bármely olyan fél, amelyben az Austrian Airlines vagy a Flughafen Wien AG meghatározó részesedéssel rendelkezik, ne birtokolja a Schedule Coordination Austria többségi részesedését a szerkezetátalakítási folyamat befejezését követően.

(3)      Ausztria meghozza a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy betartsák a COMP/M.5440 – Lufthansa/Austrian Airlines fúziós határozatból eredő feltételeket.

(4)      Ausztria felmondja azokat a kétoldalú légiközlekedési egyezményeket, amelyek nem tartalmazzák a közösségi záradék elismerését, vagy azokat a 847/2004/EK rendelet rendelkezéseinek megfelelően újratárgyalja. Ausztria tájékoztatja a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket annak érdekében hozott, hogy biztosítsa az ilyen egyezmények közösségi joggal való összeegyeztethetőségét a közösségi záradék elismerésének vonatkozásában.

(5)      Ausztria 2009. december 31‑ig jelentést nyújt be a Bizottságnak a szerkezetátalakítási terv előrehaladásáról és ügyviteléről, valamint azokról a meghozott intézkedésekről, amelyekkel az Austrian Airlines részesedését a Schedule Coordination Austria GmbH társaságban csökkentette. Ausztria 2010. április 31‑ig tájékoztatást ad azokról a lépésekről, amelyeket a 2. cikk (4) bekezdésének megvalósítása érdekében hozott. Ausztria évente jelentést nyújt be a Bizottságnak a szerkezetátalakítási terv megvalósításáról, valamint 2015‑ig terjedően minden év kapacitásbővítési rátájáról.

3. cikk

Ennek a határozatnak az Osztrák Köztársaság a címzettje.”

 Eljárás

33      A Törvényszék Hivatalához 2009. december 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján előterjesztette a jelen keresetet.

34      A Törvényszék Hivatalához 2010. április 23‑án benyújtott iratban az Osztrák Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2010. június 15‑i végzésével megengedte Osztrák Köztársaság beavatkozását.

35      A Törvényszék Hivatalához 2010. április 27‑én benyújtott iratokban a Lufthansa és az Austrian Airlines kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

36      A Törvényszék Hivatalához 2010. május 7‑én benyújtott iratban az ÖIAG kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

37      A Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 30‑án benyújtott iratban az Osztrák Köztársaság előterjesztette a beavatkozási beadványát.

38      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót a hetedik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen 2010. szeptember 27‑én ennek a tanácsnak osztották ki.

39      A Törvényszék Hivatalához 2010. október 18‑án benyújtott iratban a felperes előterjesztette az Osztrák Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit.

40      A Törvényszék Hivatalához 2010. november 11‑én benyújtott iratokban a Bizottság és az Osztrák Köztársaság előterjesztette a pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel iránti azon kérelmekre vonatkozó észrevételeit, amelyeket a felperes az Osztrák Köztársaság beavatkozási beadványára tett észrevételeiben terjesztett elő.

41      A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2010. november 29‑i végzésében megengedte a Lufthansa, az Austrian Airlines és az ÖIAG beavatkozását.

42      A Törvényszék Hivatalához 2011. február 14‑én benyújtott iratokban a Lufthansa, az Austrian Airlines és az ÖIAG előterjesztette a beavatkozási beadványait.

43      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 13‑án benyújtott iratban a felperes előterjesztette a Lufthansa, az Austrian Airlines és az ÖIAG beavatkozási beadványaira vonatkozó észrevételeit.

44      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót az első tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen 2012. május 16‑án ennek a tanácsnak osztották ki.

45      A Törvényszék a dokumentumok benyújtásával kapcsolatos pervezető intézkedésre vonatkozó, 2012. július 10‑i végzésben – miután megállapította először is, hogy a Bizottság azzal az indokkal vitatta a felperes egyes érveinek elfogadhatóságát, hogy azok olyan részletes információkon alapultak, amelyek nem szerepeltek a megtámadott határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett nem bizalmas változatában; másodszor, hogy a felperes a keresetleveléhez mellékelte a megtámadott határozat nem bizalmas változatát; harmadszor pedig, hogy a megtámadott határozat nem bizalmas változatából törölt információk szükségesek voltak a határozat alapos megértéséhez, következésképpen a jogvita elbírálásához is – a Törvényszék eljárási szabályzata 65. cikkének b) pontja, 66. cikkének 1. §‑a, valamint 67. cikke 3. §‑ának második bekezdése alapján felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be a megtámadott határozat azon teljes változatát, amelyet e határozat címzettjével, vagyis az Osztrák Köztársasággal közölt. A végzés kiemelte, hogy a megtámadott határozat teljes változatát a Törvényszék az eljárás e szakaszában nem fogja közölni sem a felperessel, sem pedig az eljárásban részt vevő többi féllel, kivéve az Osztrák Köztársaságot, amely e nem bizalmas változatnak már eleve címzettje volt. A Bizottság e felhívásnak 2012. július 25‑én eleget tett.

46      A Törvényszék 2012. július 11‑én, az eljárási szabályzat 64. cikke alapján felhívta a felperest annak pontosítására, hogy betekinthetett‑e a megtámadott határozat teljes, az Osztrák Köztársasággal közölt változatába. A felperes e kérdésre 2012. július 26‑án igenlő választ adott.

47      A Törvényszék 2013. február 18‑án, az eljárási szabályzat 64. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja szerinti pervezető intézkedések keretében több felhívást intézett a felekhez.

48      Mindenekelőtt, miután megállapította, hogy a keresetlevélben foglalt azon részletes információkat, amelyek a megtámadott határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett változatában nem szerepeltek, a megtámadott határozat teljes változata tartalmazta, a felperes pedig megerősítette, hogy a keresetének előkészítése érdekében tudomást szerzett a megtámadott határozat teljes változatáról, a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy az ellenkérelmét egészítse ki, és nyilatkozzék az említett keresetlevélben kifejtett összes olyan jogalapról, kifogásról és érvről, amelyekről még azért nem foglalt állást, mert ezáltal megsértette volna az EUMSZ 339. cikk szerinti szolgálati titoktartási kötelezettséget.

49      A Törvényszék ezt követően felhívta a Bizottságot annak megjelölésére, hogy a jelen jogvita szempontjából a felperessel és az eljárásban részt vevő többi féllel szemben feloldható‑e, illetve milyen mértékben oldható fel a megtámadott határozat teljes változatában foglalt összes információ bizalmas jellege. Arra az esetre, ha a Bizottság meg kívánná őrizni mindezen információk bizalmas jellegét, a Törvényszék felhívta őt arra, hogy minden egyes, állítólag bizalmas adat vonatkozásában indokolja meg a bizalmas kezelés fenntartását, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Törvényszéknek, hogy e kérdésben az eljárási szabályzat 67. cikke 3. §‑ának második bekezdése alapján határozatot hozzon.

50      Végül a Törvényszék a beavatkozókat is felhívta, hogy nyilvánítsanak véleményt a megtámadott határozat teljes változatának bizalmas jellegéről.

51      Az Osztrák Köztársaság 2013. március 14‑én, az ÖIAG március 18‑án válaszolt e pervezető intézkedésre. A Bizottság, az Austrian Airlines és a Lufthansa 2013. március 19‑én adott választ.

52      Mivel a Bizottság a 2013. március 19‑i válaszában a megtámadott határozat bizalmas jellege megőrzésének igazolása érdekében arra szorítkozott, hogy e határozat bizalmas jellege feloldásának az Osztrák Köztársaság általi megtagadására utaljon, a Törvényszék 2013. július 18‑án, az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának a) és b) pontja alapján felhívta a Bizottságot, hogy a megtámadott határozat teljes változatának minden egyes, állítólag bizalmas adata vonatkozásában jelölje meg azokat az indokokat, amelyek alapján helyt adott az Osztrák Köztársaság bizalmas kezelés iránti kérelmének, megjelölve az annak eldöntéséhez alapul vett ismérveket, hogy a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozó, különösen az állami támogatásokra vonatkozó határozatokkal kapcsolatos szakmai titoktartásról szóló, 2003. december 1‑jei C(2003) 4582 bizottsági közlemény (HL C 297., 6. o.) értelmében vett információkról van‑e szó. A Bizottság 2013. szeptember 19‑én válaszolt e pervezető intézkedésre.

53      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót a nyolcadik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen 2013. október 1‑jén ennek a tanácsnak osztották ki.

54      A Törvényszék 2013. november 14‑én, miután megvizsgálta a megtámadott határozat teljes változatában foglalt információk bizalmas jellegével kapcsolatban a Bizottság és a beavatkozók által előadott érveket, akként határozott, hogy e változatot visszaküldi a Bizottságnak, és új pervezető intézkedést hozott, amelynek keretében felhívta a Bizottságot, hogy az eljárásban részt vevő többi féllel való közlés érdekében nyújtsa be a megtámadott határozat olyan új változatát, amelyből kizárólag azokat a bizalmas információkat törli, amelyeket a felperes a beadványaiban nem említett.

55      A Bizottság a 2013. december 3‑i levélben megtagadta e pervezető intézkedés teljesítését, többek között azzal az indokkal, hogy mivel a Törvényszék visszaküldte neki a megtámadott határozat teljes körű bizalmas változatát, és nem vitatta azon határozat megalapozottságát, amellyel a Bizottság a megtámadott határozat nem bizalmas, nyilvános változatából törölt bizonyos információkat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem köteles elkészíteni a megtámadott határozat új változatát.

56      A Törvényszék a 2014. január 27‑i végzésben egyrészt felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be a megtámadott határozat azon változatát, amelyből kizárólag azokat a bizalmas információkat törli, amelyeket a felperes a beadványaiban nem említett, másrészt pedig úgy határozott, hogy a felperes képviselői, valamint az Osztrák Köztársaság és az ÖIAG, továbbá a Lufthansa és az Austrian Airlines képviselői e dokumentum közlését követően a tárgyalás időpontjáig a Törvényszék Hivatalában tekinthetnek be e dokumentumba, másolatok készítése nélkül. A Bizottság e bizonyításfelvételnek 2014. február 13‑án eleget tett.

57      A Törvényszék 2014. március 11‑én, a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy zárt tárgyalást tart, amelyre 2014. június 25‑én került sor.

 A felek kérelmei

58      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

59      Az Osztrák Köztársaság, az ÖIAG, a Lufthansa és az Austrian Airlines által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet legalább részben elfogadhatatlanként, másodlagosan pedig megalapozatlanként utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     Az elfogadhatóságról

 A keresetlevél eredeti példánya aláírásának hiányáról

60      A Bizottság az ellenkérelemben azt állítja, hogy mivel a részére kézbesített keresetlevél nem volt aláírva, az nem felel meg az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §‑ában meghatározott követelményeknek, következésképpen pedig elfogadhatatlan. Ugyanakkor a 2014. június 25‑i tárgyaláson a Bizottság elállt ettől az elfogadhatatlansági kifogástól, válaszul a Törvényszék azon kérdésére, hogy a Bizottság milyen következtetéseket von le a Törvényszék hivatalvezetőjének 2010. április 14‑én kelt azon leveléből, amelyben a hivatalvezető megerősítette, hogy a keresetlevél eredeti példányát a felperes képviselője igenis aláírta.

 Az olyan információknak a felperes általi felhasználásáról, amelyek a megtámadott határozatnak nem az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett változatában szerepeltek, hanem amelyeket a megtámadott határozatnak az Osztrák Köztársasággal közölt változata tartalmazott

61      A Bizottság anélkül, hogy az eljárási szabályzat 114. cikke értelmében vett alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelne, azt állítja, hogy a keresetlevél elfogadhatatlan abban a részében, amelyben a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi, a felperes szerint téves megállapítása alapjául szolgáló bizonyos olyan információkra vonatkozó állításokat tartalmaz, amelyek a megtámadott határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, a keresetlevélhez mellékelt változatában nem szerepeltek.

62      A Bizottság azt állítja, hogy ezen állításokról nem tud úgy állást foglalni, hogy az EUMSZ 339. cikk szerinti szolgálati titoktartási kötelezettséget meg ne sértse. Márpedig e körülmény korlátozza a védelemhez való jogának gyakorlását, következésképpen pedig az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján a keresetlevél abban a részében való elfogadhatatlanságát eredményezi, amelyben az a szóban forgó információkra utal.

63      A Bizottság ezenkívül azt állítja, hogy a keresetlevél abban a részében, amelyben a szóban forgó információkat tartalmazza, azért is elfogadhatatlan, mert a felperes nem szabályszerűen jutott ezekhez az információkhoz. A Bizottság szerint, amennyiben a Törvényszék e tekintetben nem állapítja meg a keresetlevél részbeni elfogadhatatlanságát, lényegében jóváhagyja a szóban forgó információk felperes általi megszerzésének módját, és ilyen magatartásokra biztat. Ez sértheti a gazdasági szereplők azon bizalmas információk védelmébe vetett bizalmát, amelyeket az állami támogatások vizsgálatára irányuló eljárások keretében közölhetnek a Bizottsággal, és arra késztetheti őket, hogy a jövőben ne szolgáltassanak ilyen információkat a Bizottságnak, ami egészében árthat az állami támogatások vizsgálatára irányuló eljárások hatékonyságának.

64      Először is, a Bizottság által az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának megsértésére alapított érvelés nem meggyőző.

65      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. E tájékoztatásnak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Törvényszék gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Így a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében szükséges, hogy a keresetet megalapozó lényeges jogi és ténybeli adatok legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (1993. április 28‑i De Hoe kontra Bizottság végzés, T‑85/92, EBHT, EU:T:1993:39, 20. pont; 2005. július 11‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság végzés, T‑294/04, EBHT, EU:T:2005:280, 23. pont).

66      Márpedig a keresetlevélben foglalt jogalapok ismertetését illetően a Bizottság nem arra hivatkozik, hogy e jogalapok ne lennének egyértelműek és pontosak, hanem kizárólag arra, hogy a felperes érveire jogszabályi kötelezettség folytán nem válaszolhat. Ezért a Bizottság nem bizonyítja az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában meghatározott alaki követelmények olyan megsértését, amely a keresetlevélnek a fenti 65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett elfogadhatatlanságát eredményezhetné.

67      Végeredményben nem lehet helyt adni a Bizottság által a védelemhez való jogának megsértésére alapított azon érvelésnek, amely azon alapul, hogy a Bizottság állítólag nem válaszolhat a felperes olyan információkra alapított érveire, amelyek nem szerepelnek a megtámadott határozat nyilvános változatában.

68      Az a természetes vagy jogi személy ugyanis, aki vagy amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján jogosult az e rendelkezés első bekezdése szerinti jogi aktus megtámadására, az ugyanezen rendelkezés második bekezdésében említett valamennyi jogalapra korlátozás nélkül hivatkozhat.

69      Következésképpen az ilyen felperest megillető, az általa megfelelőnek ítélt megsemmisítési jogalapok felhozatalához való jog korlátozásáról – figyelembe véve, hogy e korlátozás a hatékony jogorvoslathoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított jog korlátozásának is minősül – ugyanezen Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jognak kell rendelkeznie, és e korlátozásnak meg kell felelnie az utóbbi rendelkezésben foglalt követelményeknek. Közelebbről, az ilyen korlátozásnak az arányosság elvére figyelemmel elengedhetetlennek kell lennie, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét kell szolgálnia.

70      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által az elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztása érdekében hivatkozott EUMSZ 339. cikk akként rendelkezik, hogy a Bizottság nem fedheti fel a jellegüknél fogva szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó információkat. A 659/1999 rendelet 24. cikke az e rendelet alapján beszerzett információkat illetően emlékeztet e kötelezettségre. E rendelkezés értelmében a szolgálati titoktartási kötelezettség nem csupán a Bizottságot terheli, hanem a tagállamokat, valamint azok tisztviselőit és egyéb alkalmazottait is, beleértve a Bizottság által kijelölt független szakértőket. A 659/1999 rendelet 25. cikke pontosítja, hogy a II., III., IV., V. és VII. fejezet szerint hozott határozatokról a Bizottság haladéktalanul értesíti az érintett tagállamot, és lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállam jelezze a Bizottságnak, megítélése szerint melyik információ tartozik a szolgálati titoktartási kötelezettség alá. Ezenkívül a Bizottság a C(2003) 4582 közleményében (lásd a fenti 52. pontot) ismertette az olyan kérelmek kezelésének módjait, amelyeket a tagállamok az állami támogatások tárgyában hozott határozatok címzettjeiként terjesztenek elő annak érdekében, hogy e határozatok bizonyos részeit a Bizottság szolgálati titoktartási kötelezettség alá tartozónak tekintse, vagyis azok ne szerepelhessenek a közzétett változatban.

71      Meg kell állapítani, hogy sem az EUMSZ 339. cikk, sem pedig a 659/1999 rendelet 24. cikke nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy elfogadhatatlanként el kellene utasítani a kereset tárgyát képező határozat olyan elemeire alapított jogalapokat, amelyeket e határozat nyilvánosságra hozott változatából töröltek, és amelyekhez a felperes csak úgy juthatott hozzá, hogy a Bizottság engedélye nélkül beszerezte e határozat teljes körű bizalmas változatát.

72      Még ha feltételezzük is, hogy e rendelkezéseket a fentiek szerint kell értelmezni, meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei között e rendelkezések nem lennének alkalmazhatók.

73      A Bizottság által a Törvényszék pervezető intézkedésére adott, 2013. szeptember 19‑i válaszból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot 2009. augusztus 31‑én közölte az Osztrák Köztársasággal, ezzel egyidejűleg pedig felhívta őt arra, hogy tizenöt munkanapon belül jelölje meg az e határozatban foglalt azon információkat, amelyeket bizalmasnak tekint, és amelyek közzétételének mellőzését kéri. Az Osztrák Köztársaság a 2009. szeptember 18‑i levélben arra kérte a Bizottságot, hogy bizalmas jellegüknél fogva töröljön bizonyos információkat a megtámadott határozatból. Az Osztrák Köztársaságnak címzett 2009. szeptember 29‑i levélben a Bizottság jelezte e tagállamnak, hogy a kérelmének nem adhat teljes egészében helyt, és megküldte neki a megtámadott határozat bizalmas információktól megtisztított átmeneti változatát, egyben pedig felhívta őt arra, hogy e változatot öt munkanapon belül hagyja jóvá. Az Osztrák Köztársaság a 2009. október 2‑i levélben lényegében hozzájárulását adta a megtámadott határozatnak a Bizottság által megküldött változatához. Ugyanakkor ismételten kérte a megtámadott határozat (61) és (63) preambulumbekezdésében foglalt információk törlését, előadva olyan további indokokat, amelyek szerinte igazolják ezen információk bizalmas kezelését. Az Osztrák Köztársaság által előadott indokok újbóli vizsgálatát követően a Bizottság törölte az érintett információkat a megtámadott határozat (61) és (63) preambulumbekezdéséből, e határozatot pedig (a továbbiakban: a megtámadott határozat nyilvános változata) közölte az érintett harmadik felekkel, ideértve a felperest is, továbbá 2009. október 13‑án közzétette a honlapján. A megtámadott határozat nyilvános változatát ezt követően, 2010. március 9‑én közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

74      Márpedig a Bizottsághoz hasonlóan a Törvényszék megállapította, hogy a felperes a keresetlevélben olyan információkon alapuló érveket adott elő, amelyek állítólag szerepeltek ugyan a megtámadott határozatban, viszont a megtámadott határozatnak a keresetlevélhez mellékelt nyilvános változata nem tartalmazta azokat. A Törvényszék ezenkívül megállapította, hogy a megtámadott határozat nyilvános változatában azok a preambulumbekezdések, amelyekre a felperes a kérdéses információkkal kapcsolatos állításainak alátámasztása érdekében utalt, azt a megjegyzést tartalmazták, amely szerint bizonyos információk a bizalmas jellegüknél fogva törlésre kerültek.

75      A keresetlevélben említett kérdéses információk a következőkre vonatkoznak: a kizárólag az Austrian Airlines által viselt saját hozzájárulás összegére és a szerkezetátalakítási költségeken belül e hozzájárulás feltételezett százalékos arányára; az Austrian Airlines tervezett működési veszteségeinek összegére; a Lufthansa saját hozzájárulásának összegére; a Lufthansa és az Austrian Airlines együttes saját hozzájárulásának összegére, valamint a szerkezetátalakítási költségek összegére abban az esetben, ha az Austrian Airlines működési veszteségeinek a Lufthansa általi átvállalása és a Lufthansa által az Austrian Airlines adósságrátájának csökkentéséhez való hozzájárulás nem minősülne a szerkezetátalakítási költségekhez való hozzájárulásnak.

76      Ezek az információk a következőkre is vonatkoztak: a szerkezetátalakítási terv bizonyos intézkedéseire; a bizonyos országok közötti forgalom optimalizálására; az Austrian Airlines menetrend szerinti és charter járatain 2008‑ban és 2009‑ben lezajlott kapacitáscsökkentés százalékos arányaira; azon légi járművek számára, amelyekkel az Austrian Airlines‑nak 2011‑ben rendelkeznie kellett, valamint azon légi járművek számára és típusára, amelyeket az Austrian Airlines‑nak forgalomba kellett állítania; e légi járművek beszerzésének módjára, valamint a forgalomba állításuk tervezett időpontjára.

77      E szakaszban a megtámadott határozat teljes körű változatának hiányában a Törvényszék nem tudta megvizsgálni, hogy a felperes által e határozat tartalmát illetően megfogalmazott állítások helytállóak‑e.

78      Márpedig ezek az állítások olyan információkra vonatkoztak, amelyek a jelen jogvita elbírálása szempontjából relevánsnak tűntek, mivel a felperes a keresetének alátámasztása érdekében többek között az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok azáltal történő megsértésére hivatkozott, hogy a támogatás kedvezményezettjének a szerkezetátalakítási tervhez való hozzájárulása elégtelen, továbbá nincs igazi szerkezetátalakítási terv, a kérdéses állami támogatással okozott versenytorzulás orvoslására szolgáló kiegyenlítő intézkedések pedig elégtelenek.

79      Másfelől, ha a Bizottság megválaszolta volna a felperes ezen információkon alapuló érveit, ez – még ha közvetetten is – a felperes által a megtámadott határozat teljes körű változatának tartalmát illetően megfogalmazott állítások cáfolatát, következésképpen pedig az EUMSZ 339. cikk szerinti szolgálati titoktartási kötelezettség megsértését eredményezte volna.

80      Ezért a kérdéses információknak a jogvita elbírálása szempontjából fennálló jelentőségére tekintettel a Törvényszék a megtámadott határozat teljes körű változatának benyújtására hívta fel a Bizottságot, hangsúlyozva, hogy e változatot az eljárás e szakaszában sem a felperessel, sem pedig a beavatkozókkal nem fogja közölni – kivéve az Osztrák Köztársaságot –, mégpedig annak ellenőrzése érdekében, hogy a keresetlevélben említett és a megtámadott határozat nyilvános változatában nem szereplő információk valóban megfelelnek‑e a megtámadott határozat teljes körű változatában szereplő információknak. A Bizottság e bizonyításfelvételre válaszul benyújtotta a megtámadott határozat teljes körű változatát. A Törvényszék ekkor megállapíthatta, hogy a felperes által a megtámadott határozat teljes körű változatának tartalmára vonatkozóan megfogalmazott állítások valóban pontosak.

81      Ezzel egyidejűleg a Törvényszék pervezető intézkedés keretében nyilatkozattételre hívta fel a felperest azzal kapcsolatban, hogy betekinthetett‑e a megtámadott határozat teljes körű változatába. A felperes e kérdésre azt a választ adta, hogy az ügyvédei a kereset előkészítése során betekinthettek e dokumentumba.

82      E feltételek mellett a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a keresetlevélben foglalt azon információkat illetően, amelyeket nem tartalmazott a megtámadott határozat nyilvános változata, viszont amelyek szerepeltek a megtámadott határozat teljes körű változatában, a Bizottságot terhelő szolgálati titoktartási kötelezettség a felperes tekintetében tárgytalanná vált, mivel a felperesnek már tudomása volt a kérdéses információkról.

83      A kérdéses információk jellegére tekintettel e kötelezettség a beavatkozók tekintetében is tárgytalanná vált. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az Osztrák Köztársaság a megtámadott határozat teljes körű változatának volt a címzettje, ezáltal pedig tudomást szerzett e dokumentum tartalmáról. A szolgálati titoktartási kötelezettség többi beavatkozó tekintetében történő megsértésének kockázatát illetően meg kell állapítani, hogy a kérdéses információkat – amelyek az Austrian Airlines szerkezetátalakítási tervének költségére, az Austrian Airlines és a Lufthansa e szerkezetátalakítási terv költségeihez való hozzájárulására, az Austrian Airlines előrelátható működési veszteségeire és a szerkezetátalakítási terv tartalmára vonatkoztak – minden valószínűség szerint ismerte az ÖIAG, az Austrian Airlines és a Lufthansa. Ha a Bizottságnak e tekintetben kétségei lennének, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság feladata lenne a keresetlevél e beavatkozókkal szembeni bizalmas kezelését kérni, amit nem tett meg.

84      A Törvényszék pervezető intézkedés útján ebben az összefüggésben hívta fel a Bizottságot arra, hogy nyilatkozzék az összes olyan kifogásról, érvről és jogalapról, amelyekről még azért nem foglalt állást, mert ezáltal megsértette volna az EUMSZ 339. cikk szerinti szolgálati titoktartási kötelezettséget, aminek a Bizottság kiegészítő ellenkérelem benyújtásával 2013. március 19‑én eleget tett.

85      Másfelől figyelembe véve egyrészt, hogy a megtámadott határozat teljes körű változata olyan információkat is tartalmazott, amelyeket a bizalmas jellegüknél fogva töröltek a megtámadott határozat nyilvános változatából, és amelyek nem szerepeltek a keresetlevélben, másrészt pedig, hogy a felperes által a Törvényszék ezzel kapcsolatos kérdésére adott válasz ellenére is bizonytalanság állt fenn azzal kapcsolatban, hogy a felperes valóban betekinthetett‑e a megtámadott határozat teljes körű változatának egészébe, a Törvényszék megkérdezte a Bizottságot, hogy a jelen jogvita szempontjából feloldható‑e a megtámadott határozat teljes körű változatában foglalt valamennyi információ bizalmas jellege. A Törvényszék a beavatkozókat is felhívta arra, hogy nyilatkozzanak a megtámadott határozat teljes körű változatának bizalmas jellegéről.

86      Miután megvizsgálta a Bizottság és a beavatkozók által annak igazolása érdekében előadott érveket, hogy ne oldják fel a megtámadott határozat teljes körű változatának bizalmas jellegét, a Törvényszék e dokumentumot visszaküldte a Bizottságnak, és újabb pervezető intézkedés útján felhívta őt arra, hogy az eljárásban részt vevő többi fél részére történő kézbesítés céljából nyújtsa be a megtámadott határozat olyan változatát, amelyből kizárólag azokat a bizalmas információkat törli, amelyeket a felperes a beadványaiban nem említett. Miután a Bizottság megtagadta az említett dokumentum benyújtását, a Törvényszék meghozta a 2014. január 27‑i bizonyításfelvételi végzést, amelynek a Bizottság 2014. február 13‑án eleget tett.

87      Ezenkívül a kérdéses információk bizalmas jellegének harmadik személyekkel szembeni biztosítása érdekében a Törvényszék a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy zárt tárgyalást tart.

88      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva jelezte, hogy a zárt tárgyalás tartása ellenére továbbra is úgy véli, hogy vonatkozik rá a szolgálati titoktartási kötelezettség, következésképpen pedig a keresetlevelet részben elfogadhatatlanként el kell utasítani, amennyiben az nem teszi lehetővé számára a védelemhez való jogának teljes körű gyakorlását.

89      A Törvényszék azonban úgy véli, hogy a fentiekben kifejtett megfontolásokra tekintettel a Bizottság a jelen ügyben nem hivatkozhat a védelemhez való jogának megsértésére azon az alapon, hogy állítólag nem tudott a felperes érveire úgy válaszolni, hogy meg ne sértse a szolgálati titoktartási kötelezettségét.

90      Következésképpen el kell utasítani a Bizottság arra alapított elfogadhatatlansági kifogását, hogy nem tudott válaszolni az olyan információkon alapuló érvekre, amelyeket a megtámadott határozatnak kizárólag a teljes körű változata tartalmazott.

91      Másodszor, nem meggyőző a Bizottság azon állítása sem, amely szerint a keresetlevelet részben elfogadhatatlanként el kell utasítani azzal az indokkal, hogy az olyan információkat tartalmaz, amelyekhez a felperes szabálytalanul jutott hozzá.

92      Állításának alátámasztása érdekében ugyanis a Bizottság megelégszik annak kijelentésével, hogy amennyiben a felperes a Törvényszék előtti eljárás keretében felhasználhatná a szabálytalanul beszerzett információkat, ez hátrányosan érinthetné az állami támogatások ellenőrzésének európai uniós rendszerét, mivel visszatartaná a gazdasági szereplőket attól, hogy az állami támogatások vizsgálatára irányuló eljárás keretében bizalmas információkat közöljenek vele.

93      Márpedig egyrészt az az ilyen megfontolások – még ha megalapozottnak is feltételezzük azokat – nem tartoznak azon körülmények közé, amelyek igazolják, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján előterjesztett keresetlevelet az eljárási szabályzat 44. cikkére vonatkozó, a fenti 65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlanként elutasítsák. Másrészt olyan kifejezett rendelkezések hiányában, amelyek az állami támogatással kapcsolatos valamely határozat bizalmas elemeire alapított jogalapok elfogadhatatlankénti elutasítását írnák elő, a Bizottság által kifejtett általános megfontolásoknak nincs jelentőségük.

94      Kétségkívül igaz, hogy – mint azt a Bizottság is jelezte – a felperesnek lehetősége volt arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) meghatározott szabályok szerint kérje, hogy biztosítsanak neki hozzáférést a megtámadott határozat teljes körű változatához, vagy pedig – mint azt az Osztrák Köztársaság és a Lufthansa is állította – a keresetlevelében vitassa, hogy a megtámadott határozat nyilvános változatából bizonyos információkat az állítólag bizalmas jellegük folytán töröltek, és kérje a Törvényszéket, hogy a teljes körű változat beszerzése érdekében hozzon pervezető intézkedést.

95      Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a Bizottságtól és az Osztrák Köztársaságtól eltérően a felperesre nem vonatkozik az EUMSZ 339. cikk és a 659/1999 rendelet 24. cikke szerinti szolgálati titoktartási kötelezettség.

96      Következésképpen, mivel a felperes már hozzáférhetett a megtámadott határozat teljes körű változatában foglalt információkhoz, semmi nem kötelezte őt arra, hogy a fenti 94. pontban említett eljárási lehetőségek valamelyikét igénybe vegye.

97      A felperes ugyanis szorítkozhatott arra is, hogy a keresetlevelében a megtámadott határozat teljes körű változatának tartalmára vonatkozó állításokat fogalmaz meg, mint ahogy így is tett.

98      Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy mivel a kérdéses állítások a jogvita elbírálása szempontjából alapvető jelentőségű információkra vonatkoztak, meg kellett vizsgálnia ezen állítások valóságtartalmát, elrendelve a megtámadott határozat teljes körű változatának benyújtását.

99      A fentiekből következik, hogy el kell utasítani a Bizottság által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást is, amely azon alapul, hogy a felperes a keresetlevélben olyan információkat használt fel, amelyeket a megtámadott határozatnak kizárólag a teljes körű változata tartalmazott.

2.     Az ügy érdeméről

100    A jelen kereset alátámasztása érdekében a felperes három jogalapot hoz fel, amelyek közül az első az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek megsértésén, a második az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik pedig hatáskörrel való visszaélésen alapul.

101    A Törvényszék célszerűnek ítéli mindjárt az elején megvizsgálni a második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot.

 A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

102    A felperes által felhozott második jogalap két részből áll, amelyek közül az első a kiegyenlítő intézkedések elégséges jellegével kapcsolatos indokolási hibán, a második pedig az egyszeri támogatás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos indokolási hibán alapul.

 A második jogalap első, a kiegyenlítő intézkedéseknek a szóban forgó piacok helyzetére tekintettel elégséges jellegét illetően az indokolás hiányára alapított részéről

103    A felperes lényegében egyrészt azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen utalást azon piac helyzetére, amelyet a szóban forgó támogatás nyújtása érinthet, másrészt pedig, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást azon kiegyenlítő intézkedések elégséges jellegét illetően, amelyeket e határozat az említett piac helyzetére tekintettel előír.

104    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus jogszerűségére vonatkozik. Az ezen aktus megalapozottságának vitatását célzó kifogások és érvek ennélfogva az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében hatástalanok (2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑17/99, EBHT, EU:C:2001:178, 35–38. pont; 2005. június 15‑i Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T‑349/03, EBHT, EU:T:2005:221, 52. és 59. pont; lásd ebben az értelemben: 2006. április 6‑i Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ítélet, T‑17/03, EBHT, EU:T:2006:109, 70. és 71. pont).

105    Emlékeztetni kell arra is, hogy az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia az aktust kibocsátó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az uniós bíróság számára a jogszerűség felülvizsgálatát, másrészt pedig az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EBHT, EU:C:1998:154, 63. pont, valamint 2010. március 3‑i Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, T‑102/07 és T‑120/07, EBHT, EU:T:2010:62, 180. pont).

106    Különösen, a Bizottságnak nem kell állást foglalnia az érintettek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő, ha a határozat rendszere szempontjából alapvető fontosságú tényeket és jogi megfontolásokat ismerteti (2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C‑341/06 P és C‑342/06 P, EBHT, EU:C:2008:375, 96. pont; Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 105. pont, EU:T:2010:62, 180. pont).

107    Először is azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozatban állítólag nincs utalás azon piac helyzetére, amelyet a szóban forgó támogatás nyújtása érinthet, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség tiszteletben tartását azon összefüggésre tekintettel kell értékelni, amelyben e határozatot elfogadták. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot ugyanazon a napon fogadták el, mint a Lufthansa és az Austrian Airlines közötti összefonódást engedélyező azon határozatot, amelyben a Bizottság pontosan ezen összefonódás piacra gyakorolt hatásait vizsgálta. Ezenkívül a megtámadott határozat (316) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság megítélése szerint a piac helyzete a jelen ügyben megkövetelte a szerkezetátalakítási tervben már előirányzottakon felüli kapacitások csökkentését. Ráadásul a megtámadott határozat (322) és (324) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szerkezetátalakítási terv azon a feltételezésen alapult, hogy 2010‑től a piac fejlődésének iránya megfordul, ez pedig az Austrian Airlines kapacitásainak olyan mértékű növelését indokolta, amely 2015 végéig, illetve addig, amíg az Austrian Airlines kiegyensúlyozott kamat‑ és adófizetés előtti eredményt nem ér el, az európai légi fuvarozók tekintetében megállapított átlagos növekedési rátára korlátozódik.

108    A fentiekből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a megtámadott határozat tartalmaz utalást azon piac helyzetére, amelyet a szóban forgó támogatás nyújtása érinthet.

109    Másodszor, ami a piac helyzetére tekintettel a megtámadott határozat által előírt kiegyenlítő intézkedések elégséges jellege tekintetében a megtámadott határozat indokolásának hiányát illeti, fel kell idézni a felperes által ezen állítás alátámasztása érdekében előadott érveket.

110    Így a felperes mind a keresetlevélben, mind pedig a válaszban azt állítja, hogy a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségének elismerésével a Bizottság azoknak a versenyellenes magatartásoknak a megerősítését fogja lehetővé tenni, amelyekért a Lufthansa és az Austrian Airlines a közös vállalkozásukon keresztül 2006 óta felelősséggel tartozik; hogy a kiegyenlítő intézkedések nem teszik lehetővé a támogatás nyújtásából eredő versenyellenes hatások semlegesítését; hogy a megtámadott határozat nem ír elő semmilyen kiegyenlítő intézkedést az Ausztria és Kelet‑Európa, valamint az Ausztria és a Közel‑Kelet közötti azon útvonalak piaca vonatkozásában, amelyeken az Austrian Airlines erőfölényes helyzetben volt, végül pedig, hogy a megtámadott határozat a Lufthansa és az Austrian Airlines által gyakorolt tisztességtelen árpolitika elleni küzdelem érdekében nem ír elő kiegyenlítő intézkedéseket.

111    Ezért – a jelen jogalap címe ellenére – a felperes által mind a keresetlevélben, mind pedig a válaszban előadott érvek megfogalmazásából kitűnik, hogy azok valójában a Bizottság által a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban lefolytatott mérlegelés megalapozottságának vitatására irányulnak. Ezen érveket az első jogalapnak a szerkezetátalakítási terv és a kiegyenlítő intézkedések elégtelenségére alapított harmadik része keretében kell megvizsgálni. Ugyanakkor, mint arra a 104. pont is emlékeztetett, az ilyen érvek az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében hatástalanok.

112    Következésképpen a második jogalap első részét megalapozatlanként el kell utasítani.

 A második jogalap második, az egyszeri támogatás elvének tiszteletben tartását illetően az indokolás hiányára alapított részéről

113    A felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban egyrészt nem foglalt állást számos olyan támogatásról, amelyekben az Austrian Airlines a múltban részesült, és amelyeknek a létezését a felperes a panasza keretében bizonyította, másrészt pedig úgy ítélte meg, hogy a kérdéses támogatások nem voltak ellentétesek az egyszeri támogatás elvével.

114    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 106. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott határozatokat illetően nem köteles állást foglalni az érintett felek által előtte felhozott valamennyi érvről. Elegendő, ha a határozat rendszere szempontjából alapvető fontosságú tényeket és jogi megfontolásokat ismerteti (Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, fenti 106. pont, EU:C:2008:375, 96. pont; Freistaat Sachsen és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 105. pont, EU:T:2010:62, 180. pont).

115    Ugyanakkor emlékeztetni kell arra is, hogy az „egyszer és utoljára” elvnek kiemelt jelentősége van a szerkezetátalakítási támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének mérlegelése szempontjából, mint az kitűnik a jelen ügyben alkalmazandó 2004. évi iránymutatás 72. pontjából.

116    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság a jelen ügyben igenis állást foglalt ezen elv tiszteletben tartásáról, amennyiben a megtámadott határozat (339) preambulumbekezdésében tett megállapítása szerint korábban sem maga az Austrian Airlines, sem pedig a csoporthoz tartozó bármelyik vállalkozás nem részesült szerkezetátalakítási támogatásokban.

117    Ezért a felperes nem állíthatja, hogy a Bizottság megsértette volna az indokolási kötelezettséget, amikor a megtámadott határozatban nem foglalt részletesen állást az összes olyan érvről, amelyet a közigazgatási eljárás keretében a felperes az Austrian Airlines részére korábban nyújtott jogellenes támogatások létezésének bizonyítása érdekében hozott fel.

118    Másfelől az arra alapított kifogást illetően, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a kérdéses támogatások nyújtása nem volt ellentétes az egyszeri támogatás elvével, meg kell állapítani, hogy e kifogás a Bizottság által lefolytatott érdemi mérlegelés megkérdőjelezésével egyenlő, ezért pedig a fenti 104. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint az indokolás hibájára vagy hiányára alapított jogalap keretében hatástalan.

119    Ezért a második jogalap második részét, következésképpen pedig a második jogalapot teljes egészében megalapozatlanként el kell utasítani.

 Az első, az EK‑Szerződés rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapról

120    A felperes által felhozott első jogalap négy részből áll, amelyek közül az első a támogatás kedvezményezettjének azonosításával és jogosultságával kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibán, a második a támogatás kedvezményezettjének a szerkezetátalakítási tervhez való hozzájárulásának elégtelenségén, a harmadik a szerkezetátalakítási terv és a kiegyenlítő intézkedések elégtelenségén, a negyedik pedig az EK 43. cikk megsértésén alapul.

 Az első jogalap első, a támogatás kedvezményezettjének azonosításával és jogosultságával kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított részéről

121    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a támogatás kedvezményezettjének azonosítását illetően, amely kedvezményezett nem az Austrian Airlines, hanem a Lufthansa. E kezdeti hiba kihat a megtámadott határozat jogszerűségére, mivel a Lufthansa nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás, vagyis nem volt jogosult arra, hogy a szóban forgó szerkezetátalakítási támogatásban részesüljön. A felperes ezenkívül azt állítja, hogy még ha valóban az Austrian Airlines lett is volna a szóban forgó támogatás kedvezményezettje, ő sem felelt volna meg az e támogatásban való részesülés feltételeinek.

122    Először is, a Bizottság által a szóban forgó támogatás kedvezményezettjének azonosítása során állítólag elkövetett hibára vonatkozó kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősítéshez az e rendelkezésben meghatározott valamennyi feltételnek teljesülnie kell. Egyrészt e beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másrészt e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadrészt előnyhöz kell juttatnia a kedvezményezettet azáltal, hogy bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti. Negyedrészt torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie (lásd ebben az értelemben: 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EBHT, EU:C:2003:415, 74. és 75. pont; 2006. február 22‑i Le Levant 001 és társai kontra Bizottság ítélet, T‑34/02, EBHT, EU:T:2006:59, 110. pont).

123    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő rendelkezésre bocsátása az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülhet (lásd ebben az értelemben: 1988. február 2‑i Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság ítélet, 67/85, 68/85 és 70/85, EBHT, EU:C:1988:38, 28. és 29. pont; 2003. november 20‑i GEMO‑ítélet, C‑126/01, EBHT, EU:C:2003:622, 29. pont; 2010. július 1‑jei Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑53/08, EBHT, EU:T:2010:267, 59. pont).

124    Abban az esetben, ha ezt az elvet valamely vagyontárgynak egy közjogi szervezet által egy magánjogi jogalany részére történő értékesítésére alkalmazzák, annak az a következménye, hogy tisztázandó különösen, hogy ezen vagyontárgy eladási ára megfelel‑e a piaci árnak, azaz rendes piaci körülmények között a szerző fél elérhette volna‑e ugyanazt a vételárat (lásd ebben az értelemben: 2004. szeptember 16‑i Valmont kontra Bizottság ítélet, T‑274/01, EBHT, EU:T:2004:266, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben a Bizottságnak a piacgazdasági feltételek mellett működő magán gazdasági szereplő kritériumát kell alkalmaznia annak ellenőrzése érdekében, hogy a támogatás feltételezett kedvezményezettje által fizetett ár megfelel‑e annak az árnak, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magán gazdasági szereplő elérhetett volna (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 2‑i Bizottság kontra Scott ítélet, C‑290/07 P, EBHT, EU:C:2010:480, 68. pont; 2010. december 16‑i Seydaland Vereinigte Agrarbetriebe ítélet, C‑239/09, EBHT, EU:C:2010:778, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett kritérium konkrét alkalmazása a Bizottság részéről általában összetett gazdasági értékelést feltételez (a fent hivatkozott Bizottság kontra Scott ítélet, EU:C:2010:480, 68. pont).

125    A bírósági felülvizsgálat terjedelmével és jellegével kapcsolatban emlékeztetni kell arra is, hogy az állami támogatás fogalma, amint azt a Szerződés meghatározza, jogi természetű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Emiatt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e (lásd ebben az értelemben: 2000. május 16‑i Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ítélet, C‑83/98 P, EBHT, EU:C:2000:248, 25. pont; 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EBHT, EU:C:2008:757, 111. pont). Az uniós bíróságnak különösen nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: Bizottság kontra Scott ítélet, fenti 124. pont, EU:C:2010:480, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    Mindazonáltal az uniós bíróság ezen ellenőrzés keretében a Bizottság gazdasági jellegű értékelését nem helyettesítheti a sajátjával. A Bizottság által végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt felülvizsgálat ugyanis olyan korlátozott ellenőrzést jelent, amely szükségképpen annak vizsgálatára szorítkozik, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, a tényállás tárgyi szempontból pontos‑e, valamint nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, illetve hatáskörrel való visszaélést (lásd: Bizottság kontra Scott ítélet, fenti 124. pont, EU:C:2010:480, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. december 17‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑196/04, EBHT, EU:T:2008:585, 41. pont).

127    Ezenkívül pontosítani kell, hogy az állami támogatással kapcsolatos bizottsági határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (1986. július 10‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, 234/84, EBHT, EU:C:1986:302, 16. pont; 2004. szeptember 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑276/02, EBHT, EU:C:2004:521, 31. pont; Valmont kontra Bizottság ítélet, fenti 124. pont, EU:T:2004:266, 38. pont). Ebből következik különösen, hogy mivel az állami támogatás fogalma olyan objektív helyzetre vonatkozik, amelyet a bizottsági határozat meghozatalának időpontjában értékelnek, az ebben az időpontban elvégzett értékeléseket kell figyelembe venni a fent említett bírósági felülvizsgálat során (Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, fenti 106. pont, EU:C:2008:375, 144. pont).

128    Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni, hogy a Bizottság a jelen ügyben nyilvánvaló mérlegelési hibát követett‑e el, amikor megállapította, hogy a szóban forgó támogatás kedvezményezettje az Austrian Airlines volt, nem pedig a Lufthansa.

129    A jelen ügyben a felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó 500 000 000 euró a Lufthansa javát szolgáló állami támogatásnak minősül. Ennek alátámasztása érdekében azt állítja, hogy az említett szubvenció az eladó, vagyis az ÖIAG által a vevőnek, vagyis a Lufthansának a negatív aktív eszközök átvétele ellenében fizetett árnak felel meg. A felperes szerint ezt megerősíti az a körülmény, hogy a szubvenciót először a Suriba Beteiligungsverwaltungs GmbH‑nak (a továbbiakban: Suriba), vagyis a Lufthansa teljes körű irányítása alatt álló társaságnak folyósították, mielőtt azt továbbutalták volna az Austrian Airlinesnak, amely végül a Lufthansa 100%‑os leányvállalata lett. Márpedig e szubvenció folyósítása az Austrian Airlines csődjénél kedvezőtlenebb forgatókönyvnek bizonyult az állam számára.

130    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Lufthansa által az Osztrák Köztársaságnak az Austrian Airlines‑ban fennálló részesedéséért tett felvásárlási ajánlatból kitűnik, hogy az Austrian Airlines részére 500 000 000 euró összegű állami szubvenció folyósítása e felvásárlás feltétele volt, hasonlóképp a Lufthansa által az ÖIAG részére történő 366 268,75 euró vételár kifizetéséhez és az olyan pótteljesítési jegy létezéséhez, amelynek alapján 162 000 000 euróig terjedő összegű további kifizetésre kerülhet sor, vagyis e szubvenció az Osztrák Köztársaság által az Austrian Airlines‑ban fennálló részesedése ellenében elfogadott vételárba integrált negatív elemként elemezhető.

131    A Bizottság által a megtámadott határozatban lefolytatott ezen árelemzést a felperes alakszerűen nem vitatja.

132    Hangsúlyozni kell azt is, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a piaci feltételek vizsgálatát követően megállapította, hogy a Lufthansa által az Osztrák Köztársaság Austrian Airlines‑beli részesedésének felvásárlására tett ajánlatban javasolt ár megfelelt a piaci árnak, amely körülményt a felperes a jelen kereset keretében nem vitatta.

133    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha olyan vállalkozást, amely állami támogatásban részesült, piaci áron vásárolnak meg, vagyis azon a legmagasabb áron, amelyet egy magánbefektető normál versenyfeltételek mellett ezért a társaságért abban a helyzetben, amelyben – különösen az állami támogatás nyújtását követően – található, kész volt fizetni, a támogatási elemet piaci áron értékelték és a vételárba beszámították. Ilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a vevő előnyben részesült a piacon működő többi gazdasági szereplőhöz képest (lásd analógia útján: 2001. szeptember 20‑i Banks‑ítélet, C‑390/98, EBHT, EU:C:2001:456, 77. pont).

134    Ebből következően a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság mennyiben követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy a szóban forgó támogatás kedvezményezettje az Austrian Airlines volt.

135    E következtetést nem vonhatja kétségbe a felperes azon érve, amely szerint az állami szubvenció folyósítása nem lett volna szükséges abban az esetben, ha az Austrian Airlines‑t valamely más gazdasági szereplő vásárolta volna fel, de még abban az esetben sem, ha az Austrian Airlines független módon folytathatta volna tovább a tevékenységét azon alternatív szerkezetátalakítási terv végrehajtását követően, amelyet az Osztrák Köztársaság állítólag titokban tartott.

136    Az ilyen érv ugyanis annak állításával egyenlő, hogy amikor az Osztrák Köztársaság az Austrian Airlines‑ban fennálló részesedéséért olyan vételi ajánlatot fogadott el, amely 500 000 000 euró összegű negatív elemet tartalmazott, nem úgy járt el, mint egy piacgazdasági magánbefektető.

137    Márpedig a Bizottság a megtámadott határozatban pontosan ezt állapította meg, amikor úgy vélte, hogy az Austrian Airlines csődje szerinti forgatókönyv – amely az állam számára semmilyen költséggel nem járt volna – kedvezőbb opció lett volna az államnak, mint az Austrian Airlines eladása, ami 500 000 000 euró állami szubvenciónak az Austrian Airlines részére történő folyósítását tette szükségessé. A Bizottság e megállapítás alapján vélte úgy a megtámadott határozatban, hogy ezen állami szubvenciót az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett, az Osztrák Köztársaság által az Austrian Airlines részére nyújtott állami támogatásnak kellett tekinteni.

138    E következtetést nem vonhatja kétségbe a felperes azon érve sem, amely szerint az Austrian Airlines nem volt az állami szubvenció kedvezményezettje, mivel e szubvenciónak az ÖIAG által a Suriba – a Lufthansa leányvállalata – részére történő folyósítását nem követte az Austrian Airlines jegyzett tőkéjének emelése. Ugyanis, jóllehet a 2009. október 23‑i Bundesgesetz über die Übertragung von Bundesbeteiligungen in das Eigentum der ÖIAG (az ÖIAG tulajdonában lévő szövetségi részesedések átruházásáról szóló szövetségi törvény) (BGB1. I, 87/1998.) rendelkezéseiből kitűnik, hogy az 500 000 000 euró összegű pénzügyi támogatásnak lehetővé kellett tennie az ÖIAG tőkéjének emelését, az nem szerepel e törvényben, hogy ezen intézkedésnek szükségképpen a jegyzett tőke emelésének formáját kell öltenie. Mint azt a Bizottság helyesen állítja, ezen intézkedés célja, hogy az Austrian Airlines saját forrásainak növelésével javítsa annak adósságrátáját. Márpedig az iratanyagból kitűnik, hogy az Austrian Airlines a Suribával való egyesülése révén igenis részesült a saját forrásainak növelésében.

139    Az eddigi megfontolásokra tekintettel a felperes azon érvét, amely szerint a szóban forgó szubvenció kedvezményezettje az Austrian Airlines valamennyi részesedésének közvetlen vagy közvetett megszerzése révén végeredményben a Lufthansa volt, megalapozatlanként el kell utasítani, mivel nem vitatott, hogy az állami szubvenció részét képezte a Lufthansa által az Austrian Airlines‑ért fizetett negatív vételárnak, valamint hogy e vételár megfelelt a piaci árnak.

140    E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a Lufthansa a 2004. évi iránymutatás értelmében vett jogosult vállalkozás‑e.

141    Másodszor, azon kifogást illetően, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen ítélte úgy, hogy az Austrian Airlines szerkezetátalakítási támogatásra jogosult vállalkozás volt, meg kell állapítani, hogy e kifogás a Bizottság által az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja keretében lefolytatott mérlegelésre vonatkozik.

142    E helyt fel kell idézni a szerkezetátalakítási támogatások nyújtásának ellenőrzésére vonatkozó releváns jogi hátteret.

143    Egyrészt, az EUMSZ 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

144    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában (lásd ebben az értelemben: 1987. február 24‑i Deufil kontra Bizottság ítélet, 310/85, EBHT, EU:C:1987:96, 18. pont; 2004. április 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑372/97, EBHT, EU:C:2004:234, 83. pont; Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, fenti 104. pont, EU:T:2005:221, 137. pont).

145    Ezenkívül a Bizottság a mérlegelési jogkörének gyakorlásához saját maga számára útmutatást adhat olyan jogi aktusok elfogadása által, mint a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokkal kapcsolatos iránymutatás, amennyiben ezek az aktusok az intézmény által követendő irányokra utaló szabályokat tartalmaznak, és nem térnek el a Szerződés szabályaitól (lásd: 2002. január 30‑i Keller és Keller Meccanica kontra Bizottság ítélet, T‑35/99, EBHT, EU:T:2002:19, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

146    Ennek keretében, a szerkezetátalakítási támogatás fogalmával kapcsolatban, meg kell állapítani, hogy a 2004. évi iránymutatás 16. és 17. pontjából lényegében kitűnik, hogy a Bizottság megítélése szerint az ilyen támogatás célja, hogy helyreállítsa a vállalkozás hosszú távú életképességét, eltérően a megmentési támogatástól, amely átmeneti segítségnyújtást jelent, rendeltetése pedig azonnali intézkedések végrehajtása.

147    Másrészt, állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a Bizottságot az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása során megillető mérlegelési jogkör gyakorlásának bírósági felülvizsgálata annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, helytállóan állapították‑e meg a tényállást, és nem alkalmazták‑e tévesen a jogot, nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelése során, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd ebben az értelemben: 2003. február 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑409/00, EBHT, EU:C:2003:92, 93. pont; Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, fenti 104. pont, EU:T:2005:221, 138. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel szemben a Törvényszék a határozat kibocsátójának gazdasági értékelését nem helyettesítheti a sajátjával (1998. június 25‑i British Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T‑371/94 és T‑394/94, EBHT, EU:T:1998:140, 79. pont; Corsica Ferries France kontra Bizottság ítélet; fenti 104. pont, EU:T:2005:221, 138. pont).

148    Másfelől a Törvényszéknek azt is meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az iránymutatásában saját maga számára előírt követelményeket (lásd ebben az értelemben: Keller és Keller Meccanica kontra Bizottság ítélet, fenti 145. pont, EU:T:2002:19, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149    Ezzel szemben nem az uniós bíróság feladata, hogy a Bizottság helyett elvégezze azt a vizsgálatot, amelyet az soha nem folytatott le, és megelőlegezze azokat a következtetéseket, amelyekre a Bizottság a vizsgálat eredményeként jutott volna (2008. július 1‑jei Deutsche Post kontra Bizottság ítélet, T‑266/02, EBHT, EU:T:2008:235, 95. pont; lásd ebben az értelemben: Valmont kontra Bizottság ítélet, fenti 124. pont, EU:T:2004:266, 136. pont).

150    A fenti elvekre tekintettel kell megvizsgálni azt a kifogást, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen ítélte úgy, hogy az Austrian Airlines szerkezetátalakítási támogatásra jogosult vállalkozás volt, amennyiben a Lufthansa átvenni készült őt, a Lufthansa pedig képes volt arra, hogy egyedül szembenézzen az Austrian Airlines nehézségeivel.

151    A 2004. évi iránymutatás 13. pontja – amely az iránymutatás azon részében szerepel, amelyben a Bizottság meghatározza a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmát – így rendelkezik:

„Egy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó vagy az által átvett vállalat rendszerint nem jogosult megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, kivéve, ha a vállalat igazoltan saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek […]”

152    Mindenekelőtt meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában az Austrian Airlines a 2004. évi iránymutatás értelmében valamely csoporthoz tartozott‑e, illetve valamely csoport által átvett társaságnak minősült‑e, majd adott esetben meg kell vizsgálni, hogy a Lufthansa képes volt‑e megoldani azokat a nehézségeket, amelyekkel az Austrian Airlines küzdött.

153    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben az, hogy az ÖIAG 2008. december 5‑én jóváhagyta az Austrian Airlines‑nak a Lufthansa általi felvásárlására tett ajánlatot, nem jelenti azt, hogy ebben az időpontban az Austrian Airlines már a Lufthansához tartozott volna. Az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedésének az ÖIAG által a Lufthansa részére történő tényleges átruházása ugyanis a Bizottság engedélyétől függött, amelyet a Bizottság csak ezt követően, 2009. augusztus 28‑án, az összefonódást engedélyező határozattal adott meg.

154    Másfelől a jelen ügyben a felperes a tárgyaláson elismerte, hogy az ügy 2008. december 5‑i állása szerint az Austrian Airlines átvételére irányuló művelet – vagyis az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedésének a Lufthansa általi felvásárlása – továbbra is a szóban forgó szubvenció folyósításától, míg maga e szubvenció a Bizottság engedélyétől függött.

155    Márpedig a szóban forgó szubvenció folyósítását nem lehet elszigetelten vizsgálni, mivel azt magában foglalta a Lufthansa által kifizetésre ajánlott és az ÖIAG által elfogadott negatív vételár.

156    Ezért a negatív vételár kifizetését, következésképpen pedig az ÖIAG Austrian Airlines‑beli részesedése feletti tulajdonjognak a Lufthansa részére történő átruházását a szóban forgó szubvenció folyósításáig felfüggesztették.

157    Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az Austrian Airlines még nem képezte részét a Lufthansa csoportnak.

158    A kérdés tehát az, hogy ugyanezen időpontban az Austrian Airlines‑t lehetett‑e a 2004. évi iránymutatás 13. pontja értelmében valamely csoport által átvett társaságnak minősíteni.

159    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2004. évi iránymutatás 13. pontjában megállapított egyik elv az, hogy tilos megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásban részesíteni a nehéz helyzetben lévő olyan vállalkozást, amely valamely csoport részét képezi, ha a nehézségei nem kifejezetten rá jellemzőek, és a csoporton belüli önkényes költségfelosztásból erednek, illetve ha e nehézségeket maga a csoport is meg tudja oldani. E tilalom célja tehát annak megakadályozása, hogy valamely vállalatcsoport az államra hárítsa az e csoportot képező társaságok egyikének szerkezetátalakítási tervével kapcsolatos költségeket, amennyiben e vállalkozás nehéz helyzetben van, e nehézségeket pedig maga a csoport okozta, vagy megvannak az eszközei ahhoz, hogy e nehézségeket egyedül leküzdje.

160    Ebben az összefüggésben a megmentési és szerkezetátalakítási támogatások nyújtásával kapcsolatos tilalomnak a valamely csoport által „átvett”, nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra való kiterjesztése annak elkerülésére irányul, hogy valamely vállalatcsoport megkerülhesse e tilalmat azon körülmény kihasználásával, hogy az általa éppen felvásárolt vállalkozás hivatalosan még nem tartozik hozzá abban az időpontban, amikor a szerkezetátalakítási támogatást a felvásárolt vállalkozás részére folyósítják.

161    Ugyanakkor a fenti helyzet nem azonos a jelen ügyben vizsgált helyzettel, amelyben a szóban forgó szubvenciónak az állam által az Austrian Airlines részére történő folyósítása – mint ezt a fenti 130. pont hangsúlyozta – a Lufthansa által az Austrian Airlines megszerzéséért az ÖIAG részére fizetendő árba integrált negatív elemet képez.

162    Ezért meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2004. évi iránymutatás 13. pontjának alkalmazási feltételei a jelen ügyben nem teljesültek.

163    Következésképpen az első jogalap első részét megalapozatlanként el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni azt, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a Lufthansa képes volt‑e leküzdeni az Austrian Airlines nehézségeit.

 Az első jogalap második, a támogatás kedvezményezettje által a szerkezetátalakítási tervhez nyújtott saját hozzájárulás elégtelenségére alapított részéről

164    A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy a szóban forgó támogatás kedvezményezettjének saját hozzájárulása a 2004. évi iránymutatás 43. pontjára tekintettel megfelelő volt.

165    A 2004. évi iránymutatás 43. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a vállalkozás, a részvényesek vagy a vállalkozást magában foglaló csoport meglévő pénzügyi erőforrásainak ismeretében, a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni. Az értékelés figyelembe veszi az előzőleg nyújtott megmentési támogatásokat. A támogatás kedvezményezettjeinek a szerkezetátalakítási tervhez jelentős mértékben hozzá kell járulniuk saját forrásaikból, ideértve olyan eszközeik eladását, amelyek nem nélkülözhetetlenek a vállalkozás túléléséhez, valamint külső finanszírozásból piaci feltételek mellett. E hozzájárulás jelzi, hogy a piacok hisznek az életképesség visszaállításának lehetőségében. E hozzájárulásnak, kizárva minden jövőbeni várt nyereséget, mint például a pénzforgalom, ténylegesnek, vagyis valósnak és a lehető legmagasabbnak kell lennie.”

166    A 2004. évi iránymutatásnak többek között a 44. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság a nagyvállalkozások esetében a támogatás kedvezményezettjének 50%‑os hozzájárulását általában megfelelőnek tekinti.

167    A megtámadott határozat azon változatának (307) preambulumbekezdéséből, amelyet a Bizottság a Törvényszék 2014. január 27‑i bizonyításfelvételi végzésére adott válaszként nyújtott be, a következők is kitűnnek:

„[A] Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szerkezetátalakítás teljes összege kb. 1 405 millió [eurót] tesz ki (vagy 1 048 millió [eurót] abban az esetben, ha a Lufthansa nem csökkenti az Austrian Airlines adósságterheit 357 millió [euróval]), miközben az önerő összege (amelyet együttesen vagy külön az Austrian Airlines és/vagy Lufthansa teljesítenek) 905 millió [euró] (vagy 548 millió [euró]). Ez a szerkezetátalakítási költségek 64%‑nak (vagy 52%‑nak) felel meg. A Bizottság ezért azt a következtetést vonhatja le, hogy a szerkezetátalakítási költségek kellő mértékű önerejének követelménye a jelen esetben teljesül.”

168    A felperes érveit e körülményekre tekintettel kell megválaszolni.

169    Először is, a felperes azon érvét illetően, amely szerint a támogatás kedvezményezettjének csak a saját forrásaiból történő hozzájárulását kell figyelembe venni a szerkezetátalakítási tervhez való hozzájárulás megfelelő jellegének ellenőrzéséhez, elegendő megállapítani, hogy a 2004. évi iránymutatás 43. pontjából kitűnik, hogy a kedvezményezett piaci feltételek mellett szerzett külső finanszírozás útján is hozzájárulhat a szerkezetátalakításhoz.

170    Másodszor nem lehet elfogadni a felperes azon érvét, amely szerint a Lufthansa hozzájárulása azért nem minősül a 2004. évi iránymutatás 43. pontja értelmében vett külső finanszírozásnak, mert egyrészt, ha a Lufthansa a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában nem volt azon a ponton, hogy átvegye az Austrian Airlinest, nem lehetett külső befektetőnek tekinteni, másrészt a Lufthansa az Austrian Airlines szerkezetátalakításához nem bocsátott az Austrian Airlines rendelkezésére sem pénztőkét, sem pedig természetbeni tőkét.

171    Mindenekelőtt ugyanis az a körülmény, hogy az Austrian Airlines – mint az a fenti 162. pontban megállapítást nyert – nem volt olyan vállalkozás helyzetében, amelyet a 2004. évi iránymutatás 13. pontja értelmében átvesz egy vállalatcsoport, nem releváns azon tény szempontjából, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Lufthansa igenis olyan magánbefektetőt képviselt, amelynek az átvételi ajánlata – a 366 268,75 euró összeg folyósításán és a 162 000 000 euróig terjedő összegű pótteljesítési jegy nyújtásán kívül – olyan negatív ár fizetését foglalta magában, amelynek keretében az Osztrák Köztársaság szerkezetátalakítási támogatást folyósít az Austrian Airlines részére, amely szerkezetátalakításban való részvételre a Lufthansa a Bizottsághoz benyújtott szerkezetátalakítási terv keretében vállalt kötelezettséget.

172    Továbbá a 2004. évi iránymutatás 43. pontjának magából a szövegéből kitűnik, hogy ez az iránymutatás nem követeli meg, hogy a külső finanszírozást pénztőke formájában vagy természetben nyújtsák. A Bizottság tehát a megtámadott határozat (303) és (304) preambulumbekezdésében nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül juthatott arra a megállapításra, hogy az ilyen külső finanszírozásra sor kerülhet többek között a működési veszteségek vagy akár az olyan költségek átvállalása formájában, mint amelyek az összefonódásokból általában származnak.

173    Végül, jóllehet a megtámadott határozat (302) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság megítélése szerint az Austrian Airlines‑nak a Lufthansa általi adósságcsökkentése csak annyiban tekinthető saját hozzájárulásnak, amennyiben erre az adósságcsökkentésre tőkeinjekció, nem pedig egyszerű tartozásátvállalás formájában kerül sor, meg kell állapítani, hogy a cél az Austrian Airlines tényleges adósságcsökkentésének biztosítása, nem pedig annak előírása, hogy a Lufthansa hozzájárulása szükségképpen pénztőke‑folyósítás formájában történjék.

174    Harmadszor téves előfeltevésen alapulóként el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint az Austrian Airlines működési veszteségeinek a Lufthansa általi átvállalását mindenesetre azért nem lehet az Austrian Airlines szerkezetátalakításához való hozzájárulásnak tekinteni a 2009‑től 2013‑ig terjedő időszak vonatkozásában, mert egyrészt nincs szó tényleges hozzájárulásról, mivel az említett veszteségeket még nem realizálták, és azok a tervezettnél alacsonyabbak lehetnek, másrészt pedig e jövőbeli működési veszteségek átvállalását nem lehet – mint azt a Bizottság teszi – a szerkezetátalakításhoz való készpénz‑hozzájárulással azonosítani.

175    A megtámadott határozat (302) és (303) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság nem az esetleges működési veszteségek átvállalását azonosítja a szerkezetátalakításhoz való hozzájárulás címén történő készpénz‑folyósítással, hanem a Lufthansa által az Austrian Airlines részére az adósságrátájának csökkentése érdekében nyújtott esetleges tőkeinjekciót.

176    Másfelől a megtámadott határozat (295) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság megítélése szerint az Austrian Airlines átfogó eredményével kapcsolatos, a szerkezetátalakítási tervben ismertetett kedvezőtlen kilátások reális feltételezéseken alapultak az üzemanyagárak, az árfolyamok, az utasforgalom és a piac alakulása tekintetében. Márpedig a felperes nem terjeszt elő semmi olyan érvet, amely e feltételezések hihetőségét kétségbe vonhatná. Így nem magyarázza meg, hogy az Austrian Airlines jövőbeli működési veszteségei miért lennének alacsonyabbak a szerkezetátalakítási tervben előirányzottaknál.

177    Következésképpen a felperes elmarad annak bizonyításával, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el az Austrian Airlinesnak a szerkezetátalakítási terv finanszírozásához való saját hozzájárulásának a 2004. évi iránymutatás 43. pontja értelmében vett megfelelő jellegét illetően.

178    A fentiekből következik, hogy az első jogalap második részét megalapozatlanként el kell utasítani.

 Az első jogalap harmadik, a szerkezetátalakítási terv és a kiegyenlítő intézkedések elégtelenségére alapított részéről

179    Az első jogalap harmadik része keretében a felperes egyrészt az Austrian Airlines életképességét helyreállítani hivatott szerkezetátalakítási tervben előírt intézkedések, másrészt pedig a megtámadott határozatban előírt kiegyenlítő intézkedések megfelelő jellegét vitatja.

 A szerkezetátalakítási tervben előírt intézkedésekről

180    Először is, a felperes azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy a vizsgálat céljából hozzá benyújtott szerkezetátalakítási terv megfelelt a 2004. évi iránymutatásnak, miközben a szóban forgó támogatást kizárólag az Austrian Airlines pénzügyi szerkezetátalakítására fordították, emlékeztetni kell arra, hogy a 2004. évi iránymutatás 17. pontja szerint:

„A szerkezetátalakítás […] egy koherens és távlati tervre épül, amely helyreállítja a vállalkozás hosszú távú életképességét. A szerkezetátalakítás rendszerint egy vagy több elemet foglal magában az alábbiak közül: a vállalkozás tevékenységének hatékonyabb alapokon történő átszervezése és ésszerűsítése, amelybe jellemző módon beletartozik a veszteséges tevékenységektől való visszavonulás, azoknak a tevékenységeknek az átszervezése, amelyek ismét versenyképessé tehetők és – lehetőség szerint – új és életképes tevékenységek irányában végrehajtott diverzifikáció. A fizikai szerkezetátalakítást rendszerint pénzügyi szerkezetátalakításnak (tőkejuttatás, adósságcsökkentés) kell kísérnie. Az iránymutatás keretében folyó szerkezetátalakítási műveletek ugyanakkor nem korlátozódhatnak a múltbeli veszteségek kiegyenlítésére irányuló pénzügyi támogatásra a veszteséget okozó problémák megoldása nélkül.”

181    A 2004. évi iránymutatás szerint tehát a szerkezetátalakítás rendes körülmények között magában foglal egy működési ágat, amely a vállalkozás tevékenységeinek átszervezésére és ésszerűsítésére irányuló intézkedésekből áll, valamint egy pénzügyi ágat, amely többek között tőkejuttatás vagy adósságcsökkentés formáját öltheti. Ilyen értelemben a szerkezetátalakítás nem korlátozódhat pénzügyi támogatásra.

182    Ugyanakkor – a felperes álláspontjával ellentétben – ez nem jelenti azt, hogy a szerkezetátalakítási támogatásnak szükségképpen a szerkezetátalakítás működési ága keretében megtett intézkedéseket kellene finanszíroznia. Így figyelembe kell venni a 2004. évi iránymutatás 43. pontját, amelyből kitűnik, hogy a támogatás összegét szigorúan a vállalkozás pénzügyi erőforrásainak ismeretében, a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez szükséges költségek minimumára kell korlátozni. Márpedig az olyan, jelentős adósságokkal küzdő vállalkozás esetében, mint a jelen ügyben az Austrian Airlines, a támogatás lényegi részét logikusan az adósságcsökkentésre fogják fordítani, míg a működési szerkezetátalakítási intézkedéseket a támogatás kedvezményezettje a saját forrásaiból, valamint a piaci feltételek mellett beszerzett esetleges külső finanszírozásból fogja viselni.

183    A jelen kifogást tehát megalapozatlanként el kell utasítani.

184    Másodszor, a felperes azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen ítélte úgy, hogy az Austrian Airlines szerkezetátalakítási intézkedései szinergiákat keletkeztetnek a költségek és a jövedelmek terén, miközben az ilyen szinergiák valamennyi összefonódás velejárói, meg kell állapítani, hogy ez utóbbi körülmény – még ha bizonyítottnak is feltételezzük – nem bizonyítja, hogy ezek az intézkedések a jelen ügyben ne lennének megfelelőek, továbbá hogy nem javíthatnák az Austrian Airlines helyzetét és nem biztosíthatnák az életképességének helyreállítását, ami valamennyi szerkezetátalakításnak célja. Ezt az érvet tehát hatástalanként el kell utasítani.

185    Harmadszor ugyanilyen választ kell adni a felperes azon kifogására, amely szerint az Austrian Airlines személyi állományának csökkentését illetően a szerkezetátalakítási tervben előírt intézkedések nem kapcsolódnak az Austrian Airlines szerkezetátalakításához, mivel annak kereskedelmi tevékenységei nem fognak csökkenni, hanem azokat az osztrák piac lefedése érdekében egyszerűen átveszi majd a Lufthansa. Az ilyen állítás ugyanis – még ha megalapozottnak is feltételezzük – nem befolyásolja azt, hogy ezen intézkedés csökkenteni fogja az Austrian Airlines költségeit, továbbá olyan hagyományos intézkedésnek minősül, amely a vállalkozás jövedelmezőségének helyreállítását biztosítja, ami – mint ez kitűnik a 2004. évi iránymutatás 43. pontjából – a szerkezetátalakítás célja.

186    Negyedszer a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megítélése szerint a szerkezetátalakítási tervben előírt, a jövedelmet érintő szinergiaintézkedések megfelelőek voltak, miközben az említett intézkedések az EK 81. cikk és az EK 82. cikk megsértésének minősülő, árak általi tisztességtelen versenypolitikán alapulnak.

187    Így a felperes a 2009. január 26‑i panaszban a Bizottság elé tárta az Austrian Airlines tisztességtelen árstratégiáit. A Lufthansát illetően a felperes előadja, hogy e politikát a „PartnerPlus Progress 2008/2009” programban foglaltakhoz hasonló olyan keretmegállapodásokon keresztül alakítják, amelyeket az üzleti ügyfélkörrel kötnek, és amelyek értelmében a Lufthansa monopóliuma alá tartozó útvonalakon jelentős árengedményeket ajánlanak annak ellenében, ha ezek az ügyfelek a versenynek kitett útvonalakon, így többek között az Ausztria és Németország közötti útvonalakon járatokat foglalnak. Az Austrian Airlines‑nak a Lufthansa keretmegállapodásaiba történő beillesztése révén keletkező szinergiákat a felperes szerint nem lehet egy nehéz helyzetben lévő, állami támogatásban részesülő vállalkozás szerkezetátalakítási tervének részeként elismerni az EK 81. cikk és az EK 82. cikk megsértésének legitimálása nélkül. A Bizottság által a megtámadott határozatban előírt kiegyenlítő intézkedések a felperes szerint nem biztosítanak semmilyen védelmet az ilyen magatartással szemben, e következtetést pedig nem vonhatja kétségbe az sem, hogy más vállalkozások is árengedmények változatos lehetőségeit kínáló keretmegállapodásokra tesznek ajánlatokat.

188    E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogásnak nincs jelentősége az olyan határozat ellen indított keresettel összefüggésben, amelyben a Bizottság valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége tárgyában foglalt állást. Ha a felperes úgy ítéli meg, hogy a Lufthansa vagy az Austrian Airlines díjszabási politikája az EK 81. cikk és az EK 82. cikk megsértésének minősül, e tekintetben panaszt kell benyújtania a Bizottsághoz, amit egyébként meg is tett azon kiszorító árpolitikával kapcsolatban, amelyet szerinte az Austrian Airlines folytat. Végeredményben emlékeztetni kell arra, hogy – mint az kitűnik a fenti 127. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból – az állami támogatással kapcsolatos bizottsági határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak. Ezért a felperes nem hivatkozhat eredményesen a Lufthansa olyan díjszabási politikájára, amelynek tárgyában a megtámadott határozat meghozataláig nem nyújtott be panaszt a Bizottsághoz. Ez utóbbi megállapítás a Lufthansa és az Austrian Airlines által a megtámadott határozat elfogadását megelőzően tanúsított díjszabási magatartásra is érvényes.

189    Ötödször, a felperes azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen hagyta jóvá a szerkezetátalakítási tervet, miközben e terv terjeszkedési intézkedéseket tartalmazott, amennyiben 2010‑től kezdve – a légi közlekedésre vonatkozó 1994. évi iránymutatással ellentétesen – az Austrian Airlines kapacitásainak növelését irányozta elő, meg kell állapítani, hogy – mint az a megtámadott határozatból kitűnik – az Austrian Airlines kapacitásainak korlátozása nem szerkezetátalakítási intézkedésnek, hanem kiegyenlítő intézkedésnek minősül.

190    Másfelől meg kell állapítani azt is, hogy a légi közlekedésre vonatkozó 1994. évi iránymutatás 38. pontjának 4) alpontjából kitűnik, hogy a szerkezetátalakítás nem vezethet az érintett piacokon a légi járművek vagy a kínált ülőhelyek számának olyan emelkedéséhez, amely meghaladja e piacok növekedését.

191    E korlátozást ugyanakkor összhangba kell hozni a légi közlekedésre vonatkozó 1994. évi iránymutatás 38. pontjának 1) alpontjában meghatározott és a 2004. évi iránymutatás 38. pontjában átvett azon célkitűzéssel, hogy a szerkezetátalakítási tervnek lehetővé kell tennie a társaság hosszú távú életképességének ésszerű időn belüli helyreállítását. Márpedig e célt nehéz lenne elérni, ha a szerkezetátalakítási támogatás kedvezményében részesülő társaság kapacitásai nem növekedhetnének a versenytársaival azonos ütemben, különösen a piac gyors növekedése esetén.

192    A jelen ügyben a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szerkezetátalakítási terv 2010‑re a piac fejlődési irányának kedvező fordulatát és a kapacitások növelését irányozta elő.

193    Így azáltal, hogy a megtámadott határozat 2. cikkében akként rendelkezett, hogy az Osztrák Köztársaság köteles megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy 2010 vége előtt az Austrian Airlines a rendelkezésre álló férőhelykilométer‑kapacitását a 2008. januári szinthez képest 15%‑kal csökkentse, továbbá azáltal, hogy az Austrian Airlines rendelkezésre álló férőhelykilométer‑kapacitásának növekedését az Európai Légitársaságok Szövetségének légiközlekedési tagvállalkozásaira megállapított átlagos bővítési rátára korlátozta a 2015. év végéig, illetve addig, ameddig az Austrian Airlines kiegyensúlyozott kamat‑ és adófizetés előtti eredményt (EBIT‑nullszaldó) nem ér el, a Bizottság gondoskodott az Austrian Airlines kapacitásai kiterjesztésének korlátozásáról, megvédve ugyanakkor az életképesség ésszerű időn belüli helyreállítását.

194    E kifogást tehát megalapozatlanként el kell utasítani.

195    Hatodszor, a felperes azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az Austrian Airlines flottájának csökkentése megfelelő intézkedés volt, miközben a regionális flotta csökkentését mindazonáltal kompenzálja a nagyméretű légi járművek beszerzése, valamint a hosszú távú légi járműveknek a rövid‑ és középtávú útvonalakon történő használata az Austrian Airlines kapacitásainak e piacokon történő növelése érdekében, meg kell állapítani, hogy mivel a megtámadott határozatban a Bizottság a kapacitáscsökkentést a rendelkezésre álló férőhely‑kilométerekben fejezte ki, az Austrian Airlines e kapacitáscsökkentést a szándéka szerint szabadon érvényesítheti a flottájának összetételében, feltéve hogy e kapacitáscsökkentést a 2004. évi iránymutatás 40. pontjának megfelelően beillesztik a szerkezetátalakítási tervbe.

196    Következésképpen e kifogást is megalapozatlanként el kell utasítani.

–       A megtámadott határozatban előírt kiegyenlítő intézkedésekről

197    Először is a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság megítélése szerint a 2008. januári szinthez viszonyított 15%‑os kapacitáscsökkentési intézkedés a szóban forgó támogatással előidézett versenytorzító hatások kiküszöböléséhez megfelelő kiegyenlítő intézkedés volt. E kifogás alátámasztása érdekében a felperes több érvet is előad.

198    Egyrészt a felperes azt állítja, hogy ez az intézkedés nem jár gyakorlati hatással az Austrian Airlines fő piacán, amely nem más, mint az Ausztriából induló és ottani célállomásokra közlekedő, közelebbről pedig az Ausztria és Németország, valamint Ausztria és Kelet‑Európa között közlekedő rövid‑ és középtávú járatok piaca.

199    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004. évi iránymutatás 40. pontja akként rendelkezik, hogy a kiegyenlítő intézkedés keretében nyújtott ellentételezéseknek arányosaknak kell lenniük a vállalkozás azon piacokon betöltött relatív súlyával, amelyeken működik, továbbá hogy ezen ellentételezéseknek különösen azon piacokra kell vonatkozniuk, amelyeken a vállalkozás a szerkezetátalakítást követően jelentős helyzetbe kerül.

200    Márpedig a megtámadott határozat (320) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2008. év folyamán az Austrian Airlines kapacitásait a menetrend szerinti járatokon, valamint a diszkont járatokon is csökkentették.

201    A megtámadott határozat (322) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy a 2009. év elején egyéb szerkezetátalakítási intézkedések újabb kapacitáscsökkentésekhez vezettek a menetrend szerinti járatokon, valamint a diszkont járatokon.

202    A megtámadott határozatból tehát nem az tűnik ki, hogy a 2008‑ban és 2009‑ben végrehajtott kapacitáscsökkentésekre kizárólag az Austrian Airlines hosszú távú járatain és charter járatain került volna sor.

203    Ezenkívül, még akkor is, ha a megtámadott határozatban megállapított kapacitáscsökkentésekre kizárólag a hosszú távú járatokon és a charter járatokon került volna sor, nem ésszerűtlen azt feltételezni, hogy a megtámadott határozatban előírt újabb kapacitáscsökkentést nagyobb eséllyel hajthatják végre az Austrian Airlines által kínált járatok egyéb típusain, ideértve az Ausztria és Németország, illetve az Ausztria és Kelet‑Európa közötti rövid‑ és középtávú járatokat.

204    Ráadásul a kapacitáscsökkentési intézkedés hatékonyságát az összefonódást engedélyező határozatban tett kötelezettségvállalásokra tekintettel is vizsgálni kell. E tekintetben a megtámadott határozat (328) és (329) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Lufthansa és az Austrian Airlines vállalta, hogy a Bécsből induló és Stuttgartba, Köln/Bonnba, Münchenbe, Frankfurt am Mainba és Brüsszelbe közlekedő járatokon résidőket bocsát rendelkezésre annak érdekében, hogy lehetővé tegye a versenytársak ezen útvonalakra történő belépését.

205    E feltételek mellett a rendelkezésre álló férőhely‑kilométerekre alapított kapacitáscsökkentési intézkedés előírása nem tűnik nyilvánvalóan alkalmatlannak.

206    Másrészt a felperes azt állítja, hogy a kapacitáscsökkentés szintjének 15%‑ban történő megállapításához a Bizottságnak az Austrian Airlines azon kapacitásszintjét kellett volna figyelembe vennie, amely a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, vagyis 2009. augusztus 28‑án, tehát nem 2008 januárjában állt fenn. A felperes szerint még akkor is, ha a Bizottság figyelembe vehette volna a megtámadott határozat elfogadását megelőző szerkezetátalakítás keretében végrehajtott kapacitáscsökkentéseket, akkor sem vehette volna figyelembe azokat a kapacitáscsökkentéseket, amelyekre 2008. augusztus 12‑ét, vagyis azon időpontot megelőzően került sor, amelyben az Osztrák Köztársaság megbízást adott az ÖIAG‑nak az Austrian Airlines privatizációjára. A felperes szerint ugyanis nem áll fenn kapcsolat az Austrian Airlines azon privatizációja céljából történő szerkezetátalakítás címén végrehajtott kapacitáscsökkentések között, amelynek keretében a szóban forgó támogatást nyújtották, valamint az e privatizációt megelőző kapacitáscsökkentések között.

207    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004. évi iránymutatás 40. pontjából kitűnik, hogy a kapacitáscsökkentés mértékét esetről esetre kell meghatározni, továbbá az, hogy a kapacitáscsökkentésre a támogatás nyújtását megelőzően került sor, nem zárja ki e kapacitáscsökkentés kiegyenlítő intézkedésként történő figyelembevételét, amennyiben szerves részét képezi a nehéz helyzetben lévő, a támogatás kedvezményében részesülő vállalkozás szerkezetátalakításának, ahogyan azt a szerkezetátalakítási tervben rögzítették.

208    Ebből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem volt köteles arra, hogy a kapacitáscsökkentés mértékének meghatározása céljából kizárólag a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló kapacitásszintet vegye figyelembe, hanem figyelembe vehette a korábban végrehajtott kapacitáscsökkentéseket is, amennyiben azok szerves részét képezték az Austrian Airlines azon szerkezetátalakításának, amelyet az Osztrák Köztársaság által a Bizottságnak bejelentett szerkezetátalakítási terv irányzott elő.

209    Másfelől, a felperes azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság mindazonáltal nem vehette volna figyelembe a 2008. augusztus 12‑ét, vagyis azon időpontot megelőzően végrehajtott kapacitáscsökkentéseket, amelyben az Osztrák Köztársaság megbízást adott az ÖIAG‑nak az Austrian Airlines privatizációjára, meg kell jegyezni, hogy – mint arra a Törvényszék a fentiekben emlékeztetett – a támogatás nyújtását megelőzően végrehajtott kapacitáscsökkentési intézkedések figyelembevételének lehetősége azon körülménytől függ, hogy ezen intézkedéseket a támogatás kedvezményében részesülő vállalkozás szerkezetátalakítása keretében hajtották‑e végre. Márpedig az, hogy az Osztrák Köztársaság hivatalosan 2008. augusztus 12‑én adott privatizációs megbízást az ÖIAG‑nak, önmagában nem zárja ki, hogy ebben az időpontban azokat a kapacitáscsökkentéseket, amelyekre 2008 januárjától kezdve került sor, az Austrian Airlines privatizációja céljából végrehajtott szerkezetátalakítás szerves részének lehessen tekinteni. A megtámadott határozatból egyébként kitűnik, hogy az Austrian Airlines által 2008‑tól kezdve elfogadott kapacitáscsökkentések nem tartoztak „Go4Profit” terv kapacitáscsökkentései közé, amelyeket 2007‑ben hajtottak végre és a stand‑alone megoldással összefüggésben alakítottak ki.

210    E körülmények között megalapozatlanként el kell utasítani az arra alapított kifogást, hogy a férőhelykilométer‑kapacitásnak az Austrian Airlines‑szal szemben kiegyenlítő intézkedés címén előírt 15%‑os csökkentése nem volt megfelelő.

211    Másodszor a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság kiegyenlítő intézkedések címén figyelembe vette azokat az esetleges szerkezetátalakítási kísérleteket is, amelyekre több mint egy évvel a szóban forgó támogatás bejelentését megelőzően került sor.

212    E tekintetben – amennyiben ezt az érvet úgy kell érteni, hogy a megtámadott határozatban azokra az intézkedésekre utal, amelyeket 2006‑ban, a „Go4Profit” terv keretében hajtottak végre – elegendő megállapítani, hogy ellentétben azzal, amit a felperes sugall, a megtámadott határozat (319) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az említett tervet nem tekintették kiegyenlítő intézkedésnek.

213    Következésképpen az első jogalap harmadik részét megalapozatlanként el kell utasítani.

 Az első jogalap negyedik, az EK 43. cikk megsértésére alapított részéről

214    Az első jogalap e részében a felperes lényegében azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság a szóban forgó támogatást nem nyilváníthatta volna a közös piaccal összeegyeztethetőnek, mivel e támogatás elválaszthatatlanul kapcsolódik az EK 43. cikkel ellentétes honossági záradék alapján biztosított légiközlekedési jogok fenntartásához.

215    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – mint azt a felperes állítja – jóllehet az EK 87. cikk és az EK 88. cikk a Bizottságnak széles mérlegelési mozgásteret biztosít egy állami támogatási rendszernek a közös piac követelményeivel való összeegyezethetősége megítélésében, az EK‑Szerződés általános rendszeréből következik, hogy ez az eljárás sohasem vezethet az EK‑Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre (lásd ebben az értelemben: 1980. május 21‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, 73/79, EBHT, EU:C:1980:129, 11. pont; 2000. szeptember 19‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑156/98, EBHT, EU:C:2000:467, 78. pont; 2001. január 31‑i Weyl Beef Products és társai kontra Bizottság ítélet, T‑197/97 és T‑198/97, EBHT, EU:T:2001:28, 75. pont). A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa az EK 87. cikk és az EK 88. cikk, valamint az EK‑Szerződés többi rendelkezése közötti összhangot, különösen fennáll azon esetben, amikor a többi rendelkezés ugyancsak a torzításmentes verseny közös piacon való biztosítására irányul, mint a jelen esetben az EK 43. cikk, amelynek célja a letelepedés szabadságának, valamint valamely tagállam másik tagállamban letelepedett gazdasági szereplői és az utóbbi tagállam gazdasági szereplői közötti szabad versenynek a megóvása. A Bizottság ugyanis a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló határozat meghozatala során nem hagyhatja figyelmen kívül a közös piacon belüli verseny egyes gazdasági szereplők általi torzításának veszélyét (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 9‑i British Aggregates és társai kontra Bizottság ítélet, T‑359/04, EBHT, EU:T:2010:366, 91. és 92. pont).

216    Az is megállapítást nyert, hogy a támogatás azon végrehajtási módjai, amelyek az EK‑Szerződésnek az EK 87. cikken és az EK 88. cikken kívüli egyéb különös rendelkezéseit sértenék, oly mértékben elválaszthatatlanul kapcsolódhatnak a támogatás céljához, hogy nem lehet azokat egymástól elválasztva vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 1977. március 22‑i Iannelli Volpi ítélet, 74/76, EBHT, EU:C:1977:51; 1993. június 15‑i, Matra kontra Bizottság ítélet, C‑225/91, EBHT, EU:C:1993:239, 41. pont).

217    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben az Austrian Airlines légiközlekedési jogainak fenntartása nem minősült a szóban forgó támogatás végrehajtási módjának. Jóllehet ugyanis a légiközlekedési jogok fenntartása a Lufthansa érdekében állt olyan értelemben, hogy az ilyen jogok jelentős elemet képviselnek a légitársaság aktív eszközein belül, azok fenntartása semmiképp nem képezte a szóban forgó támogatás nyújtásának feltételét. Inkább az Austrian Airlines eredményes átvételének olyan feltételéről volt szó, amely valamennyi átvevővel szemben irányadó volt, függetlenül attól, hogy az Osztrák Köztársaságtól olyan negatív vételár fizetését kérték‑e, amely adott esetben magában foglalta, hogy állami támogatást folyósítsanak az Austrian Airlines részére.

218    E körülmények között – a felperes állításával ellentétben – az osztrák jog hatálya alá tartozó alapítvány létrehozatalán keresztüli jogi praktikák annak érdekében történő alkalmazása, hogy megőrizzék az Austrian Airlines osztrák honosságát, következésképpen pedig fenntartsák azokat a légiközlekedési jogokat, amelyeket a harmadik államokkal kötött kétoldalú megállapodásokban foglalt honossági záradék alapján ítéltek oda neki, nem tekinthető úgy, hogy a fenti 216. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elválaszthatatlanul kapcsolódna a szóban forgó támogatáshoz.

219    Ezért nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy megsértette volna az EK 43. cikket, amikor megállapította, hogy a szóban forgó támogatás összeegyeztethető volt a közös piaccal.

220    Másfelől e következtetés nem dönti el előre az Osztrák Köztársaság által a légiközlekedési szolgáltatások tárgyában az EK 43. cikk alapján harmadik államokkal kötött kétoldalú megállapodásokban foglalt honossági záradékok jogszerűségének vizsgálatát.

221    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban előírta az Osztrák Köztársasággal szemben, hogy az ilyen megállapodásokat a tagállamok és harmadik országok közötti légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások tárgyalásáról és végrehajtásáról szóló, 2004. április 29‑i 847/2004/EK rendeletnek (HL L 157., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 193. o.) megfelelően mondja fel vagy tárgyalja újra. Másfelől az Osztrák Köztársaság a megtámadott határozat 2. cikke szerint arra is köteles, hogy tájékoztassa a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket annak érdekében hozott, hogy biztosítsa az ilyen egyezmények közösségi joggal való összeegyeztethetőségét.

222    E feltételek mellett az első jogalap negyedik részét megalapozatlanként, következésképpen pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról

223    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság, amikor a megtámadott határozat elfogadása céljából az Austrian Airlines saját hozzájárulásának, a szerkezetátalakítási intézkedéseknek és a kiegyenlítő intézkedéseknek a megfelelő jellegét vizsgálta, eltért a saját iránymutatásától, vagyis hatáskörrel való visszaélést követett el.

224    E tekintetben meg kell állapítani, hogy még ha bizonyítottnak is feltételezzük – ami a jelen esetben nem így van – azt az állítást, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozat meghozatala során eltért a saját iránymutatásától, az ítélkezési gyakorlatban kialakított feltételekre tekintettel az nem bizonyíthatja a hatáskörrel való visszaélést.

225    Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha objektív, releváns és egyező valószínűsítő körülmények alapján feltehető, hogy a határozatot kizárólag vagy legalább főként a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hozták (2002. március 6‑i Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, T‑92/00 és T‑103/00, EBHT, EU:T:2002:61, 84. pont; 2007. szeptember 12‑i Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ítélet, T‑68/03, EBHT, EU:T:2007:253, 484. pont). A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozik semmilyen valószínűsítő körülményre, amelynek alapján feltételezhető lenne, hogy a Bizottság célszerűségi okokból vagy különösen szigorúan, vagy különösen megengedően alkalmazta volna az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokat, továbbá hogy a Szerződés és a másodlagos jog releváns szabályainak megfelelően nem folytatta volna le az eljárást és nem alkalmazta volna az irányadó ismérveket.

226    Következésképpen a harmadik jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.

227    Ebből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

228    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

229    Mivel a felperes pervesztes lett, továbbá a Bizottság, valamint az ÖIAG, a Lufthansa és az Austrian Airlines kérte a költségek viselésére kötelezését, a felperest kötelezni kell arra, hogy a saját költségein kívül viselje a Bizottság, az ÖIAG, a Lufthansa és az Austrian Airlines részéről felmerült költségeket is.

230    Az Osztrák Köztársaság maga viseli a saját költségeit, az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése értelmében.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Niki Luftfahrt GmbH a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság, az Österreichische Industrieholding AG, a Deutsche Lufthansa AG és az Austrian Airlines AG részéről felmerült költségeket.

3)      Az Osztrák Köztársaság maga viseli a saját költségeit.

Gratsias Kancheva Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. május 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Eljárás

A felek kérelmei

A jogkérdésről

1. Az elfogadhatóságról

A keresetlevél eredeti példánya aláírásának hiányáról

Az olyan információknak a felperes általi felhasználásáról, amelyek a megtámadott határozatnak nem az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett változatában szerepeltek, hanem amelyeket a megtámadott határozatnak az Osztrák Köztársasággal közölt változata tartalmazott

2. Az ügy érdeméről

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

A második jogalap első, a kiegyenlítő intézkedéseknek a szóban forgó piacok helyzetére tekintettel elégséges jellegét illetően az indokolás hiányára alapított részéről

A második jogalap második, az egyszeri támogatás elvének tiszteletben tartását illetően az indokolás hiányára alapított részéről

Az első, az EK‑Szerződés rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapról

Az első jogalap első, a támogatás kedvezményezettjének azonosításával és jogosultságával kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított részéről

Az első jogalap második, a támogatás kedvezményezettje által a szerkezetátalakítási tervhez nyújtott saját hozzájárulás elégtelenségére alapított részéről

Az első jogalap harmadik, a szerkezetátalakítási terv és a kiegyenlítő intézkedések elégtelenségére alapított részéről

A szerkezetátalakítási tervben előírt intézkedésekről

– A megtámadott határozatban előírt kiegyenlítő intézkedésekről

Az első jogalap negyedik, az EK 43. cikk megsértésére alapított részéről

A harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: német.