YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. március 6.(1)
C‑144/12. sz. ügy
Goldbet Sportwetten GmbH
kontra
Massimo Sperindeo
(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Joghatóság és a határozatok elismerése a polgári és kereskedelmi ügyekben – Az alperes perbe bocsátkozására alapított joghatóság – Európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem”
1. A jelen ügy az 1896/2006/EK rendelet(2) 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, amely úgy rendelkezik, hogy e rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel(3) összhangban kell meghatározni.
2. Közelebbről az a kérdés merül fel, hogy egy európai fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondás a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak, és ezáltal azon bíróság joghatósága elfogadásának minősül‑e, amely előtt az 1896/2006 rendelet szerinti eljárást követő polgári peres eljárást lefolytatják.
3. A jelen indítványban kifejtem azt, hogy miért gondolom úgy, hogy az 1896/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátás iránti kérelemmel szemben benyújtott ellentmondás nem minősül az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárásban történő, a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak.
4. Azt is ismertetem, hogy véleményem szerint miért nem releváns e tekintetben az, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben ellentmondással élő személy az ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő.
I – A jogi háttér
A – Az uniós jog
1. Az 1896/2006 rendelet
5. Az 1896/2006 rendelet európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról rendelkezik. E rendeletnek 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint „célja a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén.”
6. Az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján:
„E rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel összhangban kell meghatározni.”
7. Az 1896/2006/EK rendelet 16. cikke a következőképpen szól:
„(1) A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található »F« formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.
(2) Az ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.
(3) A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.
[…]”
8. A rendelet 17. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben a 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül a kötelezett ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg.
Amennyiben a jogosult az európai fizetési meghagyásos eljárással érvényesítette a követelését, a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem sértheti jogi helyzetét az azt követő polgári peres eljárásban.
(2) Az (1) bekezdés értelmében vett polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni.
(3) A jogosultat tájékoztatni kell arról, hogy a kötelezett élt‑e ellentmondással, valamint arról, hogy az eljárás átalakul polgári peres eljárássá.”
2. A 44/2001 rendelet
9. A 44/2001 rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szól. E rendelet 5. cikkének 1. pontja a következőket állapítja meg:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:
– […]
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
[…]”
10. E rendelet 24. cikke a következőket tartalmazza:
„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 22. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.”
B – Az osztrák jog
11. A polgári perrendtartásról szóló osztrák törvénynek (Zivilprozessordnung) az európai fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó 252. §‑a úgy rendelkezik, hogy amennyiben az 1896/2006 rendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás tárgyára vonatkozó eljárási rendelkezések alkalmazandók. E § szerint az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (bécsi kerületi kereskedelmi bíróság) (Ausztria) kizárólagosan illetékes. E rendelkezés szerint továbbá az ellentmondás határidőn belüli benyújtását követően azt a bíróságnak azzal a felhívással kell kézbesítenie a jogosultnak, hogy 30 napon belül jelölje meg a peres eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot. A bíróság joghatóságának hiányát az alperesnek azt megelőzően kell kifogásolnia, hogy az ügy érdemének tárgyalásába bocsátkozna.
II – Az alapjogvita tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12. A Goldbet Sportwetten GmbH (a továbbiakban: felperes) ausztriai székhelyű, sportfogadásokat szervező vállalkozás. M. Sperindeo (a továbbiakban: alperes) olaszországi lakóhellyel rendelkezik. Az alperes szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződéssel kötelezettséget vállalt a felperes fogadási hálózatának olaszországi kiépítésére és működtetésére. Az alperes feladata többek között az volt, hogy a helyi fogadóirodáktól begyűjtse a fogadási téteket, és a pénzt a kifizetett nyeremények összegének levonását követően átutalja a felperesnek.
13. A felperes, mivel úgy vélte, hogy az alperes nem tett eleget szerződéses kötelezettségeinek, 2009. december 29‑én kártérítés címén 16 406 euró és annak kamatai, valamint az eljárási költségek megfizetése iránti európai fizetési meghagyást kibocsátását kérte az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására illetékes Bezirksgericht für Handelssachen Wien előtt, amely 2010. február 17‑én kibocsátotta a fizetési meghagyást.
14. 2010. április 19‑én az alperes az ügyvédje útján határidőn belül ellentmondást nyújtott be az európai fizetési meghagyással szemben. A fizetési meghagyást azzal az indokkal vitatta, hogy a felperes követelése alaptalan és nem esedékes.
15. 2010. július 2‑án a Bezirksgericht für Handelssachen Wien az ügyet a Landesgericht Innsbruckhoz (innsbrucki tartományi bíróság) tette át, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1896/2006 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján ez a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.
16. Az alperes a Landesgericht Innsbruck előtt első ízben kifogásolta e bíróság joghatóságának hiányát, azzal az indokkal, hogy a lakóhelye Olaszországban van. Ezért azt kérte, hogy e bíróság állapítsa meg joghatóságának hiányát és utasítsa el a keresetet. A felperes a maga részéről úgy vélte, hogy a peresített pénzkövetelés teljesítésének helye szerinti bíróságként a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja alapján a Landesgericht Innsbruck rendelkezik joghatósággal az eljárásra. Mindenesetre ez a bíróság – mivel az alperes megjelent előtte – e rendelet 24. cikke alapján joghatósággal rendelkezik, mert az alperes már az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő, de nem kifogásolta akkor a joghatóság hiányát.
17. A Landesgericht Innsbruck végzésében helyt adott az alperes kérelmének, megállapította joghatóságának hiányát, és elutasította a keresetet. A felperes e végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Innsbruckhoz (innsbrucki tartományi legfelsőbb bíróság) (Ausztria). Ez utóbbi bíróság azzal az indokolással utasította el a fellebbezést, hogy az osztrák bíróságok főszabály szerint nem rendelkeznek joghatósággal, mert a felperes szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződésből eredő igényt érvényesít, és a megállapodás szerinti – a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett – teljesítési hely Olaszországban volt. A másodfokú bíróság hozzáfűzte, hogy az eljáró bíróság joghatóságának hiányát még a 44/2001 rendelet 24. cikke szerinti perbe bocsátkozás sem orvosolta.
18. A felperes az Oberlandesgericht Innsbruck határozatával szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett az Oberster Gerichtshof (Ausztria) elé, amelyben az alsóbb fokú bíróságok határozatainak hatályon kívül helyezését és az eljárásnak a Landesgericht Innsbruck előtti folytatását kéri.
19. Az Oberster Gerichtshof, miután kétségei támadtak az uniós jog értelmezése tekintetében, felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1. Úgy kell‑e értelmezni az […] 1896/2006 […] rendelet […] 6. cikkét, hogy a 44/2001 […] rendelet […] 24. cikke – amely a bíróság joghatóságának az alperes perbe bocsátkozása általi megalapozását szabályozza – az európai fizetési meghagyásos eljárásban is alkalmazandó?
2. Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó:
Úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendeletnek a 44/2001 rendelet 24. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkét, hogy már az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtása is perbe bocsátkozásnak minősül, ha abban nem kifogásolják a származási bíróság joghatóságának hiányát?
3. A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
Úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendeletnek a 44/2001 rendelet 24. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkét, hogy az ellentmondás benyújtása csak akkor alapozhatja meg a joghatóságot perbe bocsátkozás révén, ha már abban az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesznek, de a joghatóság hiányát nem kifogásolják?”
III – Elemzés
20. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdései lényegében arra irányulnak, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtása a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében perbe bocsátkozásnak minősül az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárásban, és hogy e tekintetben mennyiben releváns az a körülmény, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben ellentmondással élő személy az ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő.
21. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az 1896/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján e rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001 rendelettel összhangban kell meghatározni. Márpedig a 44/2001 rendelet 24. cikkében foglalt hallgatólagos joghatósági kikötés alapján az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes – anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát – perbe bocsátkozik.
22. Az osztrák és a német kormány, valamint a Bizottság álláspontjával egyetértve azon a véleményen vagyok, hogy az európai fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondás nem minősül e rendelkezés értelmében perbe bocsátkozásnak. Azt a körülményt, hogy az ellentmondást benyújtó személy indokolást fűzött az ellentmondásához, nem tartom relevánsnak.
23. A válasz első elemét az 1896/2006 rendelet indokolásának szövege szolgáltatja.
24. E rendelet indokolása rendkívül világosan tartalmazza, hogy a rendelet által létrehozott európai fizetési meghagyásos eljárás arra irányul, hogy az Európai Unióban a nem vitatott pénzkövetelések behajtását szolgáló egységes, gyors és hatékony mechanizmus jöjjön létre.(4)
25. Az 1896/2006 rendelet ebben az összefüggésben az Európai Unió Tanácsa által 2000‑ben elfogadott intézkedési program részét képezi, amely „a bírósági határozatokra irányuló […] egységes és összehangolt”(5) programnak az Európai Közösségben történő bevezetését helyezi kilátásba, és amelyet az Európai Tanács által 2004. november 5‑én elfogadott hágai program megerősített.(6)
26. Erre a sajátosságra emlékeztetett egyébként a Bíróság a Szyrocka‑ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 30. pontjában(7), amely a következőket tartalmazza: „[v]égül felidézendő, amint az az 1896/2006 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy ennek célja többek között a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése. Amint azt a szóban forgó rendelet (8), (10) és (29) preambulumbekezdése kimondja, jóllehet e rendelet nem lép a nem vitatott követelések behajtására szolgáló, nemzeti jog szerint létező mechanizmusok helyébe, és nem is hangolja azokat össze, a célkitűzése megvalósítása érdekében az ilyen pénzkövetelések behajtását szolgáló egységes eszközt hoz létre, amely az Európai Unió egész területén egyenlő lehetőségeket biztosít a hitelezők és adósok számára”.
27. A megállapított célkitűzés kétségtelenül olyan jogi eszközre vonatkozik, amelynek révén elkerülhető az érdemben történő kifogásolás és a hagyományos bírósági eljárásokkal rendszerint együtt járó elhúzódás. Ez egyébként oly mértékben így van, hogy ez az eljárás – a tagállamok mérlegelésétől függően – közigazgatási bíróság előtt is lefolytatható.
28. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kitűzött cél elérése érdekében e rendelet 5. cikkének (3) bekezdése a „bíróság” fogalmát önálló módon úgy határozza meg, mint „bármely hatóság[ot], amely a tagállamban az európai fizetési meghagyás vagy bármely más, ahhoz kapcsolódó ügy tekintetében hatáskörrel rendelkezik”(8). Ez egyértelműen kizárja azt, hogy az eljárást csak igazságszolgáltatási, bírósági, illetve – amennyiben a tagállamokban létezik ilyen – közigazgatási fórumok előtt lehet lefolytatni.
29. Ebből a szemszögből nézve az említett rendelettel létrehozott rendszert az alábbiak jellemzik.
30. Először is nem kontradiktórius jellegű. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság ugyanis tárgyalás nélkül bocsátja ki az európai fizetési meghagyást vagy utasítja el a kérelmet(9), e hatóság azonban magyarázatot vagy igazolást kérhet a jogosulttól, amit kizárólag annak ellenőrzésére irányuló szándékként lehet érteni, hogy a hivatkozott követelés – legalábbis szemmel láthatóan – megfelel a „nem vitatott követelés” minősítésnek. Az adóst ebben a szakaszban egyáltalán nem hallgatják meg, és nem is terjeszthet elő érveket.
31. Ezután a kötelezett csak az európai fizetési meghagyás végrehajtásának szakaszában jelenik meg, ha a meghagyást kibocsátották. A kötelezett az európai fizetési meghagyás elrendeléséről voltaképpen csak annak közlése révén szerez tudomást, amelytől számítva 30 napos határidő áll rendelkezésére az ellentmondás benyújtására.(10) Az ellentmondást a közölt meghagyáshoz mellékelt formanyomtatványon vagy sajátos alakiságok nélkül kell benyújtani.(11).Az ellentmondás automatikusan megszünteti az európai fizetési meghagyásos eljárást.(12) A rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében a hatóság nem rendelkezik többé hatáskörrel az ügy tekintetében. Az ügy ezt követően már csak a polgári peres eljárás szabályai szerint folytatható, amelyek ettől kezdve kizárólagos jelleggel alkalmazandók.(13)
32. Ezek a működési elvek már önmagukban is elegendők annak igazolására, hogy a rendes polgári bíróságok előtt egy teljesen új eljárás indul, amelyben az egész ügyet elölről kell kezdeni még akkor is, ha a az európai fizetési meghagyás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóság az ügy érdemére vonatkozóan is hatáskörrel rendelkezik.
33. Egyebekben rá szeretnék mutatni arra, hogy ez a helyzet nem azonos az alapeljárásban szereplő tényállással, mivel az 1896/2006 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján hatáskörrel rendelkező hatóság a Bezirksgericht für Handelssachen Wien, az általa az ügy érdemére vonatkozóan kijelölt bíróság pedig a Landesgericht Innsbruck.
34. Ettől függetlenül továbbra is az a kérdés, hogy az a körülmény, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondást nem formanyomtatványon, hanem részletes dokumentum formájában nyújtottak be, megalapozza‑e az ügy érdemében eljáró bíróság joghatóságát azáltal, hogy az említett ellentmondás így a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak minősül.
35. Számos érv hozható fel az ellen, hogy igennel válaszoljuk meg ezt a kérdést.
36. A kérdésre adott igenlő válasz annak elismerését jelentené, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás és a polgári peres eljárás voltaképpen egy és ugyanazon eljárásnak minősül, és hogy ez az egyedüli eljárás valójában az európai fizetési meghagyás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóság előtt kezdődött. Ezt csak akkor lehet így érteni, ha az 1896/2006 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében foglalt „az eljárás […] folytatódik” kifejezést úgy értelmezzük, mint amely azt jelenti, hogy az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás utáni eljárás ugyanaz az eljárás, mint amely az elsőként eljáró hatóság előtt kezdődött, mivel az abban a szakaszban bekövetkezett eljárási cselekmények a továbbiakban az ügy érdemében eljáró bíróságot is kötik.
37. Meg kell állapítani, hogy az alperesnek, aki a jelen ügyben kötelezett, nincsen lehetősége a bíróság joghatóságának hiányára hivatkozni, mivel az eljárás megkezdődéséből teljes mértékben hiányzik, miként erre a jelen indítvány 30. és 31. pontjában rámutattam.
38. Ezt a hátrányt orvosolhatja az a megközelítés, miszerint a kötelezett szempontjából az eljárás akkor kezdődik, amikor az európai fizetési meghagyást közlik vele. Ebben az esetben azonban olyan nehézséggel szembesülnénk, amely véleményem szerint teljes mértékben megdönti ezt az értelmezést.
39. A formanyomtatvány útján eszközölt ellentmondás ugyanis érintetlenül hagyná a joghatóság kifogásolásának kérdését, amelyre vonatkozóan kizárólag az ügy érdemében eljáró bíróság rendelkezne hatáskörrel. Az alaki kötöttségek nélkül benyújtott, néhány érvvel vagy akár összefüggő érveléssel megtámogatott ellentmondás azonban perbe bocsátkozásnak, és ezáltal a joghatóság hallgatólagos elfogadásának minősülne, holott a rendelet, amely elfogadja ezt az alaki kötöttségek nélküli benyújtási módot, csupán érvényességi feltételt ír elő a tekintetében: azt, hogy világosan legyen megfogalmazva.
40. A kötelezett máskülönben nem élhetne jogorvoslattal az európai fizetési meghagyás ügyében eljáró hatóság hatáskörének téves megítélése esetén, amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint a jelen ügyben fennáll. Ebben az esetben a kötelezett adott esetben csak abban bízhatna, hogy a nemzeti bíróság a polgári peres eljárás keretében hivatalból megállapítja a joghatósága hiányát.
41. Mivel indokolható, hogy ilyen következménnyel járhasson egy európai fizetési meghagyásos eljárás, amelyben nem lehet jogorvoslattal élni? A felperes e tekintetben a tárgyaláson azt adta elő, hogy attól még, hogy hallgatólagosan – pusztán azáltal, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben ellentmondással éltek – elfogadták az ügy érdemére vonatkozó joghatóságot, a rendes polgári bíróság előtt továbbra is kifogásolni lehet a joghatóság hiányát. Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor aligha érthető, hogy miért kellene az ellentmondást perbe bocsátkozásnak tekinteni, a hozzá kapcsolódó jogi következményekkel együtt.
42. Mennyire kell részletesnek lennie az érvelésnek ahhoz, hogy az ilyen formában eszközölt ellentmondás perbe bocsátkozásnak minősüljön? Nem vezetne ez olyan bizonytalansághoz, ami – az európai jogalkotó által elérni kívánt céllal ellentétben, amely az előbbiekben ismertetettek szerint éppen az európai fizetési meghagyásos eljárás egyszerűsítése lenne – a jogbiztonság elvesztését eredményezheti?
43. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az uniós jogszabályok a jogalanyok számára egyértelműek, alkalmazásuk szempontjából pedig kiszámíthatók legyenek. Következésképpen ez az alapelv azt feltételezi, hogy a jogalanyok tekintetében jogi hatást kiváltó uniós jogi aktusok – és a jelen esetben, ebben az ügyben az 1896/2006 rendelet és a 44/2001 rendelet releváns rendelkezései – oly mértékben világosak és pontosak legyenek, hogy a jogalanyok biztos tudomást szerezhessenek arról, hogy a jogi aktus mikortól kezdve vált ki jogi hatást.
44. Ha azonban elismerjük, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben benyújtott ellentmondás attól függően minősül a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében perbe bocsátkozásnak, hogy tartalmaz‑e az ügy érdemére vonatkozó indokolást, akkor ez éppen hogy a jogbiztonság hiányát eredményezi, mivel minden egyes alkalommal mérlegelni kellene azt, hogy elég részletes‑e az indokolás, és hogy az indokolás részletessége alapján kifejezetten vagy hallgatólagosan megállapítható‑e a polgári peres eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróság joghatósága, amely – miként erre már rámutattam – ebben a szakaszban még nem is jár el.
45. Ez megbonyolítaná a helyzetet, holott az 1896/2006 rendelet éppen az európai fizetési meghagyásos eljárás egyszerűsítésére irányul.
46. Hogyan is lehetne elfogadni, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás és a polgári peres eljárás egyazon eljárásnak minősüljön, ha például az európai fizetési meghagyás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóság közigazgatási bíróság, az ügy érdemére vonatkozóan hatáskörrel rendelkező hatóság pedig rendes bíróság? Vagy ha például nem is bíróság? Hogyan lehetne következésképpen azt megindokolni, hogy egy ilyen fórum előtt bekövetkezett esemény utána ilyen következményekkel járhasson? Pusztán arra szeretnék rámutatni, milyen fontos szerepet játszanak a joghatósági szabályok a bírósági eljárás lefolytatásában.
47. Végül az 1896/2006 rendelet 16. cikkének és (23) preambulumbekezdésének együttes értelmezése úgy tűnik, hogy eldöntheti a vitát. E rendelet 16. cikkének (1) bekezdése ugyanis valójában nem ír elő semmilyen alakiságot az ellentmondásra. Úgy rendelkezik, hogy „[a] kötelezett […] formanyomtatvány felhasználásával […] ellentmondást nyújthat be”. E rendelkezés (3) bekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy a kötelezettnek nem kell megjelölnie az ellentmondás indokait.
48. A kötelezettnek tehát nincs megtiltva, hogy ismertesse az ellentmondása indokait, semmiképpen sem járhat számára azonban olyan sajátos és hátrányos jogi következményekkel, amelyek nem szerepelnek kifejezetten a rendeletben, egyszerűen azért, mert ebben a szakaszban kizárólag annak van jelentősége, hogy a követelés vitatott‑e, vagy sem. Az indokolás teljesen felesleges. Kizárólag az itt a kérdés, hogy a követelés vitatott‑e.
49. Az 1896/2006 rendelet (23) preambulumbekezdésének szövege is alátámasztja ezt, amikor úgy fogalmaz, hogy „[a] kötelezett az ellentmondást az e rendeletben meghatározott formanyomtatványon nyújthatja be. A bíróságok azonban bármilyen írásos ellentmondást figyelembe vesznek, amennyiben azt világosan fogalmazták meg”. Az érveket tartalmazó ellentmondás világosan megfogalmazott, írásos ellentmondásnak minősül. Ezért érvényesnek tekinthető, és kizárólag azokat a következményeket váltja ki, mint amelyeket a formanyomtatványon benyújtott ellentmondás, vagyis hogy az európai fizetési meghagyás nem emelkedik jogerőre. Ha más következményeket is kiváltana, akkor az nem csupán túlmutatna, de ellentétes is lenne a jogalkotó szándékával.
50. Mindezekre tekintettel az a véleményem, hogy az 1896/2006 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátás iránti kérelemmel szemben benyújtott ellentmondás nem minősül az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárásban történő, a 44/2001 rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben ellentmondással élő személy az ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő.
IV – Végkövetkeztetések
51. Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire a követező választ adja:
A 2012. október 4‑i 936/2012/EU bizottsági rendelettel módosított, az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy európai fizetési meghagyás kibocsátás iránti kérelemmel szemben benyújtott ellentmondás nem minősül a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 24. cikke értelmében vett perbe bocsátkozásnak az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárásban. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel szemben ellentmondással élő személy az ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő.