Language of document : ECLI:EU:C:2002:495

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2002. szeptember 17.(*)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések a szállítási ágazatban – 92/50/EGK irányelv és 93/38/EGK irányelv – Az autóbusszal végzett szállítást szervező ajánlatkérő község, melynek gazdaságilag önálló szervezeti egysége ajánlattevőként részt vesz a közbeszerzési eljárásban – Környezetvédelmi szempontok figyelembevétele a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása során – Megengedhetőség, amikor a község ajánlattevő szervezeti egysége könnyebben teljesíti e követelményeket”

A C‑513/99. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein hallinto‑oikeus (Finnország) terjesztett elő az előtte

a Concordia Bus Finland Oy Ab (korábban: Stagecoach Finland Oy Ab)

és

a Helsingin kaupunki,

a HKL‑Bussiliikenne

között folyamatban lévő eljárásban, annak érdekében, hogy előzetes döntés szülessen az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994. C 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) által módosított, a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/38/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 84. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 194. o.) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának, (2) bekezdése c) pontjának és (4) bekezdésének, valamint 34. cikke (1) bekezdésének, továbbá a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv 36. cikk (1) bekezdésének (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) értelmezésére vonatkozóan,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, P. Jann és F. Macken tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, A. La Pergola, M. Wathelet, R. Schintgen és V. Skouris (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Mischo,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető‑helyettes,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Concordia Bus Finland Oy Ab képviseletében M. Heinonen oikeustieteen kandidaatti,

–        a Helsingin Kaupunki képviseletében A.‑L. Salo‑Halinen, meghatalmazotti minőségben,

–        a finn kormány képviseletében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,

–        a görög kormány képviseletében D. Tsagkaraki és K. Grigoriou, meghatalmazotti minőségben,

–        a holland kormány képviseletében A. Fierstra, meghatalmazotti minőségben,

–        az oszták kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

–        a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Nolin, meghatalmazotti minőségben, segítője: E. Savia ügyvéd,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Concordia Bus Finland Oy Ab (képviseli: M. Savola asianajaja), a Helsingin Kaupunki (képviseli: A.‑L. Salo‑Halinen), a finn kormány (képviseli: T. Pynnä), a görög kormány (képviseli: K. Grigoriou), az osztrák kormány (képviseli: M. Winkler, meghatalmazotti minőségben), a svéd kormány (képviseli: A. Kruse), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: R. Williams barrister), valamint a Bizottság (képviseli: M. Nolin, segítője: E. Savia) szóbeli észrevételeinek a 2001. október 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2001. december 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        1999. december 17‑i végzésével, amely 1999. december 28‑án érkezett a Bírósághoz, a Korkein hallinto‑oikeus (Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság), az EK 234. cikk alapján, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994. C 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.) által módosított, a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/38/EGK irányelv (HL L 199., 84. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 194. o.; a továbbiakban: 93/38 irányelv) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának, (2) bekezdése c) pontjának és (4) bekezdésének, valamint 34. cikke (1) bekezdésének, továbbá a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) 36. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan három kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából.

2        Ezek a kérdések a Concordia Bus Finland Oy Ab (a továbbiakban: Concordia) és a Helsingin Kaupunki (Helsinki város), valamint a HKL‑Bussiliikenne (a továbbiakban: HKL) közötti jogvitában merültek fel, melynek tárgya Helsinki város közbeszerzési bizottsága (liikepalvelulautakunta) azon határozatának érvényessége, melyben a közbeszerzési bizottság a HKL‑nek ítélte oda a városi autóbusz‑hálózat egyik vonalának üzemeltetésére vonatkozó szerződést.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

 A 92/50 irányelv

3        A 92/50 irányelv 1. cikke kimondja:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a)      szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés: egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés, a következők kivételével:

         [...]

ii.      a 90/531/EGK irányelv 2., 7., 8. és 9. cikkében említett területeken odaítélt vagy az ugyanezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő szerződés.

[...]”

4        A 92/50 irányelvnek „A szerződés odaítélésének feltételei [helyesen: A szerződés odaítélésének szempontjai]” címet viselő 36. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)      Az egyes szolgáltatások díjazására vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül az ajánlatkérő a következő feltételek [helyesen: szempontok] alapján ítéli oda a szerződéseket:

a)      ha a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a kérdéses szerződéstől függően olyan különböző feltételek [helyesen: szempontok], mint például: a minőség, az esztétikai és funkcionális sajátosságok, műszaki érték, a műszaki segítségnyújtás és vevőszolgálat, a szállítási nap, a szállítási vagy teljesítési határidő, az ellenszolgáltatás összege; vagy

b)      kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás.

(2)      Ha a szerződést a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek kell odaítélni, az ajánlatkérő az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben feltünteti, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés általa alkalmazni kívánt feltételeit [helyesen: szempontjait].”

 A 93/38 irányelv

5        A 93/38 irányelv 2. cikke szerint:

„(1)      Ezt az irányelvet olyan ajánlatkérőkre kell alkalmazni, amelyek:

a)      állami szervek vagy közvállalkozások és a (2) bekezdésben említett tevékenységek valamelyikét folytatják;

b)      ha nem állami szervek vagy közvállalkozások, akkor tevékenységeik között a (2) bekezdésben említett tevékenységek egyikét vagy azok bármely kombinációját folytatják, és egy tagállam illetékes hatósága által adott különleges vagy kizárólagos jogok alapján működnek.

(2)      A következő tevékenységek tartoznak ezen irányelv hatálya alá:

[...]

c)      olyan hálózatok üzemeltetése, amely az utazóközönség számára szolgáltatást végez a vasúton, automatikus rendszerekkel, villamossal, trolibusszal, busszal vagy drótkötélpályán való szállítás terén.

A szállítási szolgáltatások esetében egy hálózat akkor tekinthető meglévőnek, ha a szolgáltatást egy tagállam illetékes hatósága által meghatározott üzemeltetési feltételek, például a szolgáltatási útvonalakra, a rendelkezésre bocsátandó kapacitásra vagy a szolgáltatás gyakoriságára vonatkozó feltételek alapján végzik;

[...]

(4)      Az autóbusszal végzett szállítási szolgáltatások utazóközönség számára történő biztosítása nem tekinthető a (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységnek olyan esetekben, amikor más szervezetek általában vagy egy meghatározott földrajzi területen szabadon, ugyanolyan feltételekkel teljesíthetnek ilyen szolgáltatásokat, mint az ajánlatkérő.

[...]”

6        A 93/38 irányelv 34. cikkében foglaltak értelmében:

„(1)      Az egyes szolgáltatások díjazására vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül az ajánlatkérő a következő feltételek [helyesen: szempontok] alapján ítéli oda a szerződéseket:

a)      ha a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek ítéli oda, a kérdéses szerződéstől függően olyan különböző feltételek [helyesen: szempontok], mint például: szállítási vagy teljesítési határidő, működési költségek, költséghatékonyság, minőség, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, műszaki érték, vevőszolgálat és műszaki segítségnyújtás, pótalkatrészek biztosítására vonatkozó kötelezettség, készletbiztonság és ár; vagy

b)      kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás.

(2)      Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az ajánlatkérőnek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben fel kell tüntetnie, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés általa alkalmazni kívánt feltételeit [helyesen: szempontjait].

[...]”

7        A 93/38 irányelv 45. cikkének (3) és (4) bekezdése kimondja:

„(3)      A 90/531/EGK irányelv hatálya attól az időponttól szűnik meg, amikor ezt az irányelvet a tagállamok alkalmazni kezdik; ez azonban nem sérti a tagállamoknak a hatályát vesztő irányelv 37. cikkében rögzített határidőkre vonatkozó kötelezettségeit.

(4)      A 90/531/EGK irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásokként kell érteni.”

 A nemzeti szabályozás

8        A 92/50 és 93/38 irányelvet a közbeszerzési szerződésekről szóló 1505/1992 törvény (julkisista hankinnoista annettu laki; a továbbiakban: 1505/1992 törvény) ültette át a finn jogrendbe, amelyet az 1523/1994 és a 725/1995 törvények módosítottak.

9        Az 1505/1992 törvény 1. cikke értelmében az országos és helyi hatóságok, valamint a hivatkozott törvényben említett egyéb ajánlatkérők kötelesek a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseket tiszteletben tartani, és a résztvevők számára egyenlő, hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódot biztosítani.

10      Az 1505/1992 törvény 2. cikke szerint ajánlatkérők többek között a helyi önkormányzatok.

11      Az 1505/92 törvény 7. cikkének (1) bekezdése egyrészt úgy rendelkezik, hogy a beszerzésnek a legelőnyösebb feltételek mellett kell megvalósulnia, másrészt azt az ajánlatot kell elfogadni, amely a legalacsonyabb árat tartalmazza, vagy amely gazdaságilag összességében a legelőnyösebb.

12      Finnországban a közbeszerzési eljárásokat részletesebben az árubeszerzésre és szolgáltatások megrendelésére, valamint a bizonyos összeget meghaladó építési átalányszerződésekre vonatkozó 243/1995 rendelet, továbbá a 244/1995 rendelettel módosított, az önkormányzatok által a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban kötött bizonyos összeget meghaladó szerződésekről szóló 567/1994 rendelet (a továbbiakban: 567/1994 rendelet) szabályozza.

13      A 243/1995 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése kizárja a hatálya alól azokat a beszerzéseket, amelyekre az 567/1994 rendelet alkalmazandó. Az 567/1994 rendelet 1. cikkének (10) bekezdése kizárja a hatálya alól azokat a beszerzéseket, amelyekre a 234/1995 rendelet vonatkozik.

14      A 243/95 rendelet 43. cikke kimondja:

„1.      Az ajánlatkérőnek vagy azt az ajánlatot kell elfogadnia, amely a javasolt szerződés értékelési szempontjai alapján gazdaságilag összességében a legelőnyösebb, vagy pedig amelynek ára a legalacsonyabb. A gazdasági értékelés szempontja lehet például az ár, a szállítási vagy termelési határidő, a működési költségek, a minőség, a dolog élettartama alatt előreláthatóan felmerülő kiadások, az esztétikai vagy működési tulajdonságok, a műszaki előnyök, a karbantartási szolgáltatások, a készletbiztonság, a műszaki támogatottság és a környezeti megfontolások.

[...]”

15      Ehhez hasonlóan az 567/1994 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérőnek az összes ajánlat közül azt kell kiválasztania, amely az ajánlott dolog, szolgáltatás, illetve felkínált építési beruházás értékelési szempontjai alapján gazdaságilag összességében a legelőnyösebb, vagy pedig amelynek ára a legalacsonyabb. A gazdasági értékelés szempontja lehet például az ár, a szállítási határidő, a működési költségek, a dolog élettartama alatt előreláthatóan felmerülő kiadások, a minőség, a környezeti, esztétikai vagy funkcionális tulajdonságok, a műszaki előnyök, a karbantartási szolgáltatások és a műszaki támogatottság.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 Helsinki város autóbusszal végzett szállításokért felelős szolgálatának felépítése

16      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy Helsinki városi önkormányzata 1997. augusztus 27‑én úgy határozott, hogy közbeszerzési eljárás útján fokozatosan kiszervezi Helsinki városi autóbusz‑hálózatának egészét oly módon, hogy az első odaítélt vonal az 1998. év őszi szolgálati időszak elején kezdje meg működését.

17      A Helsinki tömegközlekedésére vonatkozó szabályozás szerint a tömegközlekedés tervezéséért, fejlesztéséért, megvalósításáért, általános szervezéséért, valamint felügyeletéért – ellenkező rendelkezés hiányában – a joukkoliikennelautakunta (tömegközlekedési bizottság) és az ennek alárendelt Helsingin kaupungin liikennelaitos (Helsinki város közlekedési vállalkozása; a továbbiakban: közlekedési vállalkozás) felel.

18      Az alkalmazandó szabályozás szerint Helsinki város közbeszerzési bizottságának feladata, hogy a Helsinki önkormányzata és a tömegközlekedési bizottság által meghatározott céloknak megfelelően határozzon a városi tömegközlekedési szolgáltatások megpályáztatásáról. Helsinki város beszerzési osztályának feladata pedig a városi tömegközlekedési szerződésekkel kapcsolatos tevékenységek végrehajtása.

19      A közlekedési vállalkozás olyan önkormányzati kereskedelmi vállalkozás, amely működési és gazdasági szempontból négy termelési egységre oszlik (autóbuszok, villamosok, metró, valamint út‑ és ingatlanszolgáltatások). Az autóbuszokkal foglalkozó termelési egység a HKL. A közlekedési vállalkozás egy központi egységet is magában foglal, amely tervezési egységből, valamint egy igazgatási és gazdasági egységből áll. A tervezési egység megrendelői feladatot lát el a tömegközlekedési bizottság elé terjesztendő javaslatok előkészítését, valamint a megpályáztatandó vonalaknak és az igényelt szolgáltatások szintjének meghatározását illetően. A termelési egységek a közlekedési vállalkozás egyéb részeitől gazdaságilag elkülönülnek, külön könyveléssel és önálló mérleggel rendelkeznek.

 Az alapeljárásban vitatott közbeszerzési eljárás

20      1997. szeptember 1‑jén kelt levelével és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 1997. szeptember 4‑én közzétett hirdetményével Helsinki város beszerzési osztálya közbeszerzési pályázatot írt ki Helsinki városi autóbusz‑hálózatának működtetésére, egy hét részt tartalmazó dokumentumban rögzített útvonalak és menetrendek alapján. Az alapeljárás e hirdetménynek a 62‑es vonalra vonatkozó 6. részét érinti.

21      Az ügy irataiból kiderül, hogy az említett hirdetmény szerint a nyertes pályázó az a vállalkozás lesz, amely a város számára összességében gazdaságilag a legelőnyösebb ajánlatot nyújtja be. Ennek értékelése során a szempontok három csoportját kellett figyelembe venni, nevezetesen a teljes üzemeltetési költséget, a járművek (autóbusz) minőségét, és a járműpark minőségi és környezeti szempontból történő kezelését.

22      Először is a kért teljes árat illetően a legjobb ajánlatnak 86 pontot kellett adni, a többi ajánlat pontszámának kiszámítására pedig a következő módon került sor: pontok száma = a legjobb ajánlat éves teljes üzemeltetési költsége osztva a szóban forgó ajánlattal, szorozva 86‑tal.

23      Ami a járművek minőségét illeti, az ajánlattevő bizonyos szempontok alapján legfeljebb további 10 pontot kaphatott. Többletpont járt egyrészt az olyan autóbuszok használatáért, amelyek nitrogén‑oxid kibocsátása 4 g/kWh‑nál alacsonyabb (+2,5 pont buszonként) vagy 2 g/kWh‑nál alacsonyabb (+3,5 pont buszonként), másrészt azokért, amelyek zajszintje 77 dB‑nél alacsonyabb (+1 pont buszonként).

24      Végül a járműpark minőségi és környezeti szempontból történő kezelését illetően, többletpontot kellett adni több igazolt minőségi feltétel teljesítéséért, valamint egy bizonyítvánnyal igazolt környezetvédelmi programért.

25      Helsinki város beszerzési osztálya a 6. részre vonatkozóan nyolc ajánlatot kapott, köztük a HKL és a Swebus Finland Oy Ab ([a továbbiakban: Swebus], amely később átalakult Stagecoach Finland Oy Ab‑vá [a továbbiakban: Stagecoach], majd Concordiává) ajánlatát. Ez utóbbi ajánlata két javaslatot tartalmazott, melyeket „A” és „B” betűjellel láttak el.

26      A közbeszerzési bizottság 1998. február 12‑én a HKL‑t választotta a 6. részben szereplő vonal üzemeltetőjének, mivel annak ajánlatát ítélte összességében gazdaságilag a legelőnyösebbnek. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a Concordia (ekkor Swebus) nyújtotta be a legkedvezőbb árajánlatot tartalmazó pályázatot: „A” jelű ajánlatáért 81,44 pontot, „B” jelű ajánlatáért pedig 86 pontot kapott. A HKL 85,75 pontot ért el. A járműveket tekintve a HKL kapta a legtöbb pontot, vagyis 2,94 pontot, míg a Concordia (ekkor Swebus) 0,77 pontot kapott „A” jelű ajánlatáért és ‑1,44 pontot „B” jelű ajánlatáért. A HKL e címen szerzett 2,94 pontja maximálisan megszerezhető többletpontokat is tartalmazott, mivel a nitrogén‑oxid kibocsátás 2 g/kWh alatti, a zajszint pedig 77 dB‑nél kevesebb volt. A nitrogén‑oxid kibocsátására és az autóbuszok zajszintjére vonatkozó szempontok alapján a Concordia (ekkor Swebus) nem kapott többletpontokat. A HKL és a Concordia a minőségi és környezeti bizonyítványukért a legmagasabb pontszámot kapták. Ilyen feltételek mellett a HKL kapta összességében a legtöbb pontot, 92,69‑et. A Concordia (ekkor Swebus) a második helyre került, „A” jelű ajánlatáért 86,21 pontot, „B” jelű ajánlatáért 88,56 pontot szerezve.

 A nemzeti bíróságok előtti eljárás

27      A Concordia (ekkor Swebus) megsemmisítés iránti kérelmet nyújtott be a Kilpailuneuvostóhoz (finn versenytanács) a közbeszerzési bizottság említett határozata ellen, különösen azt állítva, hogy méltánytalan, és hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha többletpontok járnak olyan járművek után, amelyek nitrogén‑oxid kibocsátása és zajszintje bizonyos határértéknél alacsonyabb. A Concordia szerint olyan típusú autóbusz használatáért ítéltek meg többletpontokat, amelyet kizárólag egyetlen pályázónak, nevezetesen a HKL‑nek volt tényleges lehetősége felkínálni.

28      A Kilpailuneuvosto a kérelmet elutasította. Úgy ítélte meg, hogy a pályázatot kiírónak joga van meghatározni a használni kívánt járműtípust. A kiválasztási szempontokat és ezek súlyozását mindazonáltal objektív módon kell rögzíteni, figyelembe véve a pályázatot kiíró igényeit és a kívánt szolgáltatás minőségét. A pályázatot kiírónak adott esetben képesnek kell lennie arra, hogy igazolja választásának és értékelési szempontjai alkalmazásának megalapozottságát.

29      A versenytanács hangsúlyozta, hogy Helsinki város azon döntése, hogy a kevésbé szennyező autóbuszokat részesíti előnyben, a város környezetpolitikájával függ össze, melynek célja az autóbuszok által okozott környezeti károk csökkentése. E döntés nem minősülhet eljárási hibának. Ha e szempontot valamely versenytárssal szemben méltánytalanul alkalmaznák, akkor lehetőség volna beavatkozásra. A Kilpailuneuvosto azonban megállapította, hogy bármely versenytárs beszerezhetett volna földgázüzemű autóbuszokat, ha kívánt volna. A Kilpailuneuvosto tehát megállapította: nincs bizonyíték arra, hogy a szóban forgó szempontnak a Concordiával szembeni alkalmazása hátrányos megkülönböztetésnek minősülne.

30      A Concordia (ekkor Stagecoach) felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Korkein hallinto‑oikeushoz, kérve a Kilpailuneuvosto határozatának hatályon kívül helyezését. A Concordia szerint a többletpontok juttatása a legkevésbé szennyező és legkevésbé zajos autóbuszokért a HKL‑nek kedvezett, mivel gyakorlatilag egyedül e vállalkozásnak volt lehetősége a többletpontokat biztosító járművek használatára. A Concordia másrészt azzal érvelt, hogy az ajánlatok átfogó értékelése során nem volna szabad e környezeti szempontokat számításba venni, mivel azok nem állnak közvetlen összefüggésben az ajánlati felhívás tárgyával.

31      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a Korkein hallinto‑oikeus először is megállapítja, hogy annak meghatározása érdekében, hogy az adott ügyben a 243/1995 vagy az 567/1994 rendelet alkalmazandó‑e, meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban szereplő szerződés a 92/50 vagy a 93/38 irányelv hatálya alá tartozik‑e. Erre vonatkozóan a Korkein hallinto‑oikeus megállapítja, hogy a 93/38 irányelv VII. mellékletében a Finn Köztársaságra nézve említésre kerülnek azok a köz‑ és magánjogi jogalanyok, amelyek a 343/91. sz., az engedélyhez kötött közúti személyszállításra vonatkozó törvényben (laki luvanvareisesta henkilöliikenteestä tiellä) létrehozott rendszer keretében az autóbusszal végzett szolgáltatást működtetik, valamint a Helsinki metró‑ és villamoshálózatát működtető közlekedési vállalkozás is.

32      A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően rámutat arra, hogy az ügy vizsgálata közösségi jogi rendelkezések értelmezését is igényli, annak megállapítása érdekében, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződés odaítélésekor a helyi önkormányzat jogosult‑e tekintetbe venni a felkínált járművekkel kapcsolatos környezeti megfontolásokat. Ugyanis ha a Concordiának a környezeti szempontok alapján, valamint más címen odaítélt pontokkal kapcsolatos érvelését elfogadnák, akkor a „B” jelű ajánlatáért kapott pontjainak száma meghaladná a HKL által elért pontszámot.

33      Erre vonatkozóan a Korkein hallinto‑oikeus megállapítja, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a 93/38 irányelv 34. cikke (1) bekezdésének a) pontja sem említi a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásakor figyelembe veendő szempontok között a környezeti kérdéseket. Márpedig a 31/87. sz. Beentjes‑ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítéletében (EBHT 1988., 4635. o.), valamint a C‑324/93. sz., Evans Medical és Macfarlan Smith ügyben 1995. március 28‑án hozott ítéletében (EBHT 1995., I‑563. o.) a Bíróság kimondta, hogy az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása érdekében szabadon meghatározhatja a közbeszerzési szerződés odaítélésének szempontjait. Ugyanakkor a szempontok meghatározásakor kizárólag a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását célzó szempontok jöhetnek számításba.

34      A kérdést előterjesztő bíróság végezetül a Bizottság 1998. március 11‑i, „A közbeszerzések az Európai Unióban” című COM (1998) 143 végleges közleményére hivatkozik, melyben a Bizottság megállapítja, hogy a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása során jogszerű a környezeti megfontolások figyelembevétele, feltéve, hogy az ajánlatkérőnek közvetlen haszna származik a termék környezeti tulajdonságaiból.

35      E körülményekre tekintettel a Korkein hallinto‑oikeus az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A […] vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/38/EGK tanácsi irányelv hatályára vonatkozó rendelkezéseket, és különösen ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, (2) bekezdésének c) pontját, valamint (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az említett irányelvet alkalmazni kell a helyi önkormányzat mint ajánlatkérő által a városi autóbusz‑szolgáltatás üzemeltetésére kiírt közbeszerzési eljárásra, ha

–        a helyi önkormányzat feladata a tömegközlekedés saját területén történő megtervezése, fejlesztése, megvalósítása és általános szervezése, valamint felügyelete,

–        a helyi önkormányzat a fent említett feladatok végrehajtása érdekében tömegközlekedési bizottsággal és annak alárendelt helyi közlekedési vállalkozással rendelkezik,

–        a helyi közlekedési vállalkozás olyan tervezési egységgel rendelkezik, amely megrendelőként a megpályáztatandó vonalakra és az igényelt szolgáltatások minőségére vonatkozó javaslatokat készít elő a tömegközlekedési bizottság részére, és

–        a helyi közlekedési vállalkozás termelési egységekkel rendelkezik, amelyek a vállalkozás többi részétől gazdaságilag elkülönülnek, és amelyek közül az egyik az autóbusz‑közlekedésre szakosodott, és részt vesz az ezzel kapcsolatos ajánlati felhívásokban?

2)       Úgy kell‑e értelmezni a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi szabályozást, többek között […] a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv 36. cikkének (1) bekezdését, illetve a 93/38/EGK irányelv hasonló rendelkezését (34. cikk (1) bekezdése), hogy a helyi önkormányzat mint ajánlatkérő a városi autóbusz‑szolgáltatás üzemeltetésére kiírt közbeszerzési eljárásban a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat alapján megkötendő szerződés szempontjai közé az ajánlott ár, a járműpark minőségi és környezeti szempontból történő kezelése és a járművek egyéb tulajdonságai mellé felveheti a nitrogénoxid‑kibocsátás és a zajszint csökkentését az ajánlati felhívásban szereplő módon, vagyis hogy bizonyos járművek adott szintnél alacsonyabb nitrogénoxid‑kibocsátása és zajszintje az ajánlatok összehasonlítása során többletpontok odaítélését teszi lehetővé?

3)      Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogi szabályokat úgy kell‑e értelmezni, hogy tilos többletpontokat megítélni a járműveknek a nitrogénoxid‑kibocsátással és a zajszinttel kapcsolatos fent említett tulajdonságai után akkor, ha előre látható, hogy az ajánlati felhívást közzétevő város saját, az autóbusz‑hálózatot működtető közlekedési vállalkozásának lehetősége van olyan járműveket ajánlani, amelyek eleget tesznek az előírt feltételeknek, miközben a körülmények folytán az ágazatban erre csupán néhány vállalkozásnak van lehetősége?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

36      Bevezetésképpen hangsúlyozni kell, hogy amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, a Concordia által felülvizsgálati kérelmének alátámasztására a Korkein hallinto‑oikeus előtt felhozott jogalapok kizárólag az alapeljárásban érintett ajánlati felhívásban szereplő járművekkel kapcsolatos szempontok pontozási rendszerének állítólagos jogellenességére vonatkoznak.

37      Így a kérdést előterjesztő bíróság második és harmadik kérdésével lényegében egyrészt azt kérdezi, hogy a 92/50 irányelv 36. cikkének (1) bekezdése vagy a 93/98 irányelv 34. cikke (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi‑e a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat alapján megkötendő szerződés szempontjai közé a járművek nitrogénoxid‑kibocsátása, illetve zajszintje csökkentésének beillesztését úgy, hogy bizonyos szintnél alacsonyabb kibocsátás vagy zajszint esetén az ajánlatok összehasonlításakor többletpont adható.

38      A kérdést előterjesztő bíróság másrészt azt kérdezi, hogy az említett irányelvekben szereplő szabályok, többek között az egyenlő bánásmód elve, lehetővé teszik‑e ilyen szempontok figyelembevételét, ha előre látható, hogy az ajánlati felhívást közzétevő város saját közlekedési vállalkozása azon kevés vállalkozás közé tartozik, melynek lehetősége van az előírt szempontoknak megfelelő járművek felkínálására.

39      Márpedig meg kell állapítani, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a 93/38 irányelv 34. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazása lényegében azonos.

40      Másrészt, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, az alapeljárás során semmiféle kérdés nem merült fel az alkalmazandó nemzeti vagy közösségi szabályozásra vonatkozóan.

41      Az első kérdés megfogalmazásából ugyanis kitűnik, hogy a Korkein hallinto‑oikeus Bírósághoz intézett kérdése nem a 92/50 irányelvnek, hanem kizárólag a 93/38 irányelvnek az alapeljárásban történő alkalmazhatóságára vonatkozik.

42      Ennélfogva meg kell állapítani egyrészt, hogy a második és a harmadik kérdés a szerződés odaítélése alapügyben szereplő szempontjainak a 92/50 irányelvvel való összhangjára vonatkozik, másrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy e kérdésekre más választ kellene‑e adni, ha a 93/38 irányelv volna alkalmazandó. Ebből következik, hogy a második és a harmadik kérdést egymás után, az első kérdést pedig ezt követően kell megvizsgálni.

 A második kérdésről

43      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy ha az autóbusszal végzett városi szállítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárás keretében az ajánlatkérő úgy határoz, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köt szerződést, az ajánlatkérő figyelembe veheti‑e a járművek nitrogénoxid‑kibocsátásának, illetve zajszintjének csökkentését oly módon, hogy bizonyos szintnél alacsonyabb kibocsátás vagy zajszint esetén az ajánlatok összehasonlításakor többletpontot ad.

 A Bíróság elé terjesztett észrevételek

44      A Concordia úgy véli, hogy a vonatkozó közösségi jogi rendelkezések értelmében a közbeszerzési eljárásban a döntés szempontjainak mindig gazdasági jellegűnek kell lenniük. Ha az ajánlatkérő környezeti vagy egyéb szempontoknak kíván eleget tenni, akkor nem közbeszerzési, hanem más eljárás lefolytatásának volna helye.

45      Az alapeljárás többi résztvevője – az észrevételt előterjesztő tagállamok és a Bizottság – ezzel szemben úgy vélik, hogy lehetőség van arra, hogy környezeti szempontokat is felvegyenek a szerződés odaítélését meghatározó szempontok közé. E tagállamok és a Bizottság mindenekelőtt a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és a 93/38 irányelv 35. cikke (1) bekezdésének a) pontjára hivatkoznak, amely szerintük csupán példaként sorol fel olyan szempontokat, amelyeket az ajánlatkérő az ilyen szerződés odaítélésekor figyelembe vehet; ezt követően az EK 6. cikkre hivatkoznak, amely előírja a környezetvédelmi követelmények beillesztését a Közösség más politikáinak megvalósításába; végül utalnak a fent hivatkozott Beentjes, valamint Evans Medical és Macfarlan Smith ügyben hozott ítéletekre, amelyek lehetővé teszik az ajánlatkérő számára a benyújtott pályázatok értékelése során az általa megfelelőnek tartott szempontok figyelembevételét.

46      Helsinki város és a finn kormány különösen azt hangsúlyozza, hogy a városnak és annak lakóinak érdekében áll a károsanyag‑kibocsátás lehető legnagyobb mértékű csökkentése. Helsinki városának ugyanis – amely felelős saját területe környezetvédelméért – ebből közvetlen megtakarítása származna, többek között a város teljes költségvetésének körülbelül 50%‑át kitevő szociális‑egészségügyi ágazatban. Azon tényezők, amelyek még ha csak csekély mértékben is, de hozzájárulnak a lakosság egészségi állapotának javításához, lehetővé tennék a költségek gyors és jelentős arányú csökkentését.

47      A görög kormány hozzáteszi, hogy a nemzeti hatóságokra a közbeszerzési szerződések odaítélési szempontjainak meghatározása vonatkozásában ruházott mérlegelési jogkör feltételezi, hogy a szempontok meghatározása ne legyen önkényes, és a figyelembe vett szempontok ne sértsék az EK‑Szerződés rendelkezéseit, különösen az abban szereplő alapelveket, amilyen a letelepedési jog, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma.

48      A holland kormány pontosítja, hogy a közbeszerzési szerződés odaítélése során az ajánlatkérő által figyelembe vett szempontoknak mindig gazdasági vetülettel kell rendelkezniük. A holland kormány mindamellett úgy véli, hogy e feltétel az alapügyben teljesült, mivel Helsinki egyidejűleg ajánlatkérő és a környezeti politikáért pénzügyileg felelős szervezet.

49      Az osztrák kormány azzal érvel, hogy a 92/50 és 93/38 irányelvek két lényeges korlátozást tartalmaznak a közbeszerzési szerződések odaítélési szempontjainak meghatározására nézve. Egyrészt, az ajánlatkérő által meghatározott szempontoknak kapcsolódniuk kell az odaítélendő szerződéshez, és lehetővé kell tenniük az ajánlatkérő számára a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását. Másrészt, az említett szempontoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az ajánlatkérő objektíven gyakorolja mérlegelési jogkörét, és nem tartalmazhatnak önkényesen választott elemeket. Továbbá, az osztrák kormány szerint az odaítélés szempontjainak közvetlenül kapcsolódniuk kell a szerződés tárgyához, objektív módon mérhető hatásúnak és gazdasági szempontból számszerűsíthetőnek kell lenniük.

50      A svéd kormány ugyancsak azt állítja, hogy az ajánlatkérő választási lehetősége korlátozott, mivel az odaítélés szempontjainak összefüggésben kell lenniük az odaítélendő szerződéssel és alkalmasnak kell lenniük a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat meghatározására. A svéd kormány hozzáteszi, hogy e szempontoknak összhangban kell lenniük a Szerződésnek az áruk és szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályaival is.

51      Az Egyesült Királyság Kormánya szerint a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének és a 93/38 irányelv 34. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az autóbusszal végzett szállítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárás lefolytatásakor az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor a többi szempont között környezeti szempontokat is fegyelembe vehet, feltéve, hogy e szempontok lehetővé teszik az összes ajánlat összehasonlítását, kapcsolódnak a nyújtandó szolgáltatáshoz, és előzetesen közzétették őket.

52      A Bizottság úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárás során a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztása érdekében figyelembe vehető szempontoknak négy feltételnek kell megfelelniük. A Bizottság szerint e szempontoknak objektívnek, az összes ajánlatra alkalmazandónak, a szóban forgó szerződés tárgyához szorosan kapcsolódónak és az ajánlatkérő számára közvetlen gazdasági előnyt biztosítónak kell lenniük.

 A Bíróság álláspontja

53      Emlékeztetni kell arra, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az ajánlatkérő által a szerződés odaítélésekor figyelembe vehető szempontok, ha a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a kérdéses szerződéstől függően olyan különböző szempontok, mint például: a minőség, az esztétikai és funkcionális sajátosságok, a műszaki érték, a műszaki segítségnyújtás és vevőszolgálat, a szállítási nap, a szállítási vagy teljesítési határidő, az ellenszolgáltatás összege.

54      Annak eldöntéséhez, hogy az ajánlatkérő a 36. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően környezeti szempontokat is figyelembe vehet‑e, és ha igen, milyen feltételekkel, elsősorban meg kell állapítani, hogy e rendelkezés megfogalmazásából, különösen a „például” kifejezés használatából világosan kiderül, hogy a közbeszerzési eljárás során a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához figyelembe vehető szempontok felsorolása nem taxatív (ebben az értelemben lásd ugyancsak a C‑19/00. sz. SIAC Construction ügyben 2001. október 18‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7725. o.] 35. pontját).

55      Másodsorban, az említett 36. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem értelmezhető úgy, hogy az ajánlatkérő által a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához alkalmazott szempontok mindegyikének szükségszerűen kizárólag gazdasági jellegűnek kell lennie. Nem zárható ki ugyanis, hogy nem kizárólag gazdasági jellegű tényezők az említett ajánlatkérő szempontjából befolyásolják valamely ajánlat értékét. E megállapítással egybevág ugyanezen rendelkezés megfogalmazása is, amely kifejezetten utal az ajánlat esztétikai sajátosságára mint szempontra.

56      Másfelől, a Bíróság már kimondta, hogy a közbeszerzési eljárások közösségi szintű összehangolása a szolgáltatások és az áruk szabad mozgása akadályainak megszüntetésére irányul (lásd a fent hivatkozott SIAC Construction ügyben hozott ítélet 32. pontját).

57      E célkitűzésre tekintettel és az EK‑Szerződés 130 R. cikke (2) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatát figyelembe véve – amelyet az Amsterdami Szerződés kisebb módosítással beiktatott az EK 6. cikkbe, és amely előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába – meg kell állapítani, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat értékelése során a környezet megóvására vonatkozó szempontokat is figyelembe vegyen.

58      E megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő minden ilyen jellegű szempontot figyelembe vehet.

59      Ugyanis, noha a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontja az ajánlatkérőre bízza a szerződés odaítélése során alkalmazni kívánt szempontok meghatározását, csak olyan szempontok alkalmazhatók, amelyek a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztására szolgálnak (lásd ebben ez értelemben az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan a fent hivatkozott Beentjes‑ügyben hozott ítélet 19. pontját, az Evans Medical és Macfarlan Smith ügyben hozott ítélet 42. pontját, valamint a SIAC Construction ügyben hozott ítélet 36. pontját). Mivel az ajánlat szükségszerűen kapcsolódik a szerződés tárgyához, az említett rendelkezésnek megfelelően alkalmazható kiválasztási szempontoknak is kapcsolódniuk kell a szerződés tárgyához.

60      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Bíróság már kimondta, a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához az ajánlatkérőnek olyan helyzetben kell lennie, hogy értékelni tudja a benyújtott ajánlatokat, és a szóban forgó szerződés szerint változó minőségi és mennyiségi szempontok alapján dönteni tudjon (lásd ebben az értelemben, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan a 274/83. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1985. március 28‑án hozott ítélet [EBHT 1985., 1077. o.] 25. pontját).

61      Ráadásul az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összeegyeztethetetlen az olyan odaítélési szempont, amely korlátlan választási szabadságot biztosítana az ajánlatkérő számára a közbeszerzési szerződés valamely ajánlattevőnek való odaítélésekor (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Beentjes‑ügyben hozott ítélet 26. pontját és a SIAC Construction ügyben hozott ítélet 37. pontját).

62      Ezt követően fontos megemlíteni, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor figyelembe vett szempontok alkalmazásának a 92/50 irányelv összes eljárási szabályának, többek között a közzétételre vonatkozó szabályok betartásával kell történnie. Ebből következik, hogy az irányelv 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ajánlatkérőnek az összes szempontot kifejezetten meg kell említenie a dokumentációban vagy a hirdetményben, lehetőség szerint a nekik tulajdonított fontosság szerint csökkenő sorrendben, annak érdekében, hogy a vállalkozások tudomást szerezhessenek e szempontok létezéséről és jelentőségéről (lásd ebben az értelemben az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozóan a fent hivatkozott Beentjes‑ügyben hozott ítélet 31. és 36. pontját, valamint a C‑225/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. szeptember 26‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑7445. o.] 51. pontját).

63      Végül e szempontoknak meg kell felelniük a közösségi jog összes alapelvének, többek között a Szerződésnek a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiből következő hátrányos megkülönböztetés tilalmának (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Beentjes‑ügyben hozott ítélet 29. pontját, valamint a Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 50. pontját).

64      E megfontolásokból következik, hogy ha az ajánlatkérő a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó pályázónak ítéli oda a közbeszerzési szerződést, lehetősége van a környezet megóvásával kapcsolatos szempontok figyelembevételére, amennyiben e szempontok a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, nem biztosítanak az ajánlattevőnek korlátlan választási szabadságot, a dokumentációban vagy a hirdetményben kifejezetten említésre kerültek, és megfelelnek a közösségi jog összes alapelvének, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának.

65      Az alapügyre vonatkozóan elsősorban meg kell állapítani, hogy az autóbuszok nitrogénoxid‑kibocsátásának szintjéhez és zajszintjéhez kapcsolódó, az alapügyben szereplőhöz hasonló szempontokat az autóbusszal végzett szállítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódónak kell tekinteni.

66      Másodsorban a bizonyos különleges és objektíven számszerűsíthető környezeti követelményeknek eleget tevő pályázatok többletponttal való jutalmazása nem biztosít az ajánlatkérő számára korlátlan választási szabadságot.

67      Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 21–24. pontjában szerepel, az alapügyben szereplő szempontokat Helsinki város beszerzési osztálya a közzétett hirdetményben kifejezetten megemlítette.

68      Végül meg kell említeni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés megválaszolása során fog sor kerülni annak vizsgálatára, hogy az alapügyben szereplő szempontok megfelelnek‑e többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, ugyanis a harmadik kérdés pontosan erre vonatkozik.

69      Így a fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy ha az autóbusszal végzett szállítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó pályázónak ítéli oda a közbeszerzési szerződést, lehetősége van a környezet megóvásával kapcsolatos szempontok figyelembevételére – mint amilyen az autóbuszok nitrogénoxid‑kibocsátásának szintje vagy zajszintje – amennyiben e szempontok a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, nem biztosítanak az ajánlattevőnek korlátlan választási szabadságot, a dokumentációban vagy a hirdetményben kifejezetten említésre kerültek, és megfelelnek a közösségi jog összes alapelvének, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának.

 A harmadik kérdésről

70      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az egyenlő bánásmód elvével ellentétes‑e a környezetvédelemmel kapcsolatos, az alapügyben szereplőhöz hasonló szempontok figyelembevétele, csupán amiatt, hogy az ajánlatkérő saját közlekedési vállalkozása azon kevés vállalkozás közé tartozik, amelyeknek lehetősége van az említett szempontoknak megfelelő járművek felkínálására.

 A Bíróság elé terjesztett észrevételek

71      A Concordia azzal érvel, hogy a nitrogénoxid‑kibocsátás és a zajszint csökkentésének kiegészítő szempontjait egyedül teljesíteni képes földgázüzemű autóbuszok használatának lehetősége jelentős mértékben korlátozott. Az ajánlati felhívás időpontjában ugyanis Finnország egész területén mindössze egyetlen földgáztöltő‑állomás létezett. Ez az állomás körülbelül tizenöt földgázüzemű autóbusz ellátására volt képes. Márpedig a HKL éppen a vitatott ajánlati felhívást megelőzően rendelt tizenegy új, gázüzemű autóbuszt, ami azt jelenti, hogy az állomás teljes kihasználtsággal működött, és nem volt lehetőség további járművek üzemanyaggal való ellátására. Ez az állomás ráadásul csupán átmeneti jelleggel üzemelt.

72      A Concordia ebből arra következtet, hogy a HKL volt az egyetlen olyan ajánlattevő, amelynek valóban lehetősége volt gázüzemű autóbuszok felkínálására. A Concordia javaslata szerint tehát a harmadik kérdést akként kell megválaszolni, hogy az autóbuszok nitrogénoxid‑kibocsátásának és zajszintjének csökkentése alapján történő pontok odaítélése nem engedhető meg, legalábbis akkor, ha az érintett ágazat piaci szereplőinek még elméleti lehetősége sem volt arra, hogy az e pontok odaítélésére jogosító szolgáltatást felkínálják.

73      Helsinki város azzal érvel, hogy sem a közösségi szabályozás, sem a finn jogszabályok alapján nem volt köteles megpályáztatni saját autóbusz‑hálózatának működtetését. Mivel a pályázat kiírása többletmunkával és többletköltséggel jár, semmilyen ésszerű oka nem lett volna a pályázat kiírására, ha tudja, hogy egyedül a saját vállalkozásának van lehetősége a hirdetményben rögzített feltételeknek megfelelő járműveket felkínálni, vagy ha valójában saját maga kívánta volna e hálózatának üzemeltetését végezni.

74      A finn kormány szerint az alapügyben szereplő ajánlati felhívásban rögzített szempontok objektív voltának megítélése végső soron a nemzeti bíróság feladata.

75      A holland kormány érvelése szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az odaítélés szempontjainak objektívnek kell lenniük, és a pályázók között semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem szabad alkalmazni. Ugyanakkor a C‑27/98. sz., Fracasso és Leitschutz ügyben 1999. szeptember 16‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑5697. o.) 32. és 33. pontjában a Bíróság valóban úgy ítélte meg, hogy amikor a közbeszerzési eljárás során csak egyetlen ajánlat marad versenyben, az ajánlatkérő nem köteles a szerződést az eljárásban való részvételre alkalmas egyetlen ajánlattevőnek odaítélni. Ebből azonban nem következik, hogy ha az alkalmazott odaítélési szempontok alapján csak egy ajánlattevő marad, akkor e szempontok jogellenesek. Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben a verseny ténylegesen torzult‑e.

76      Az osztrák kormány szerint az alapügyben szereplő odaítélési szempontok alkalmazása főszabály szerint elfogadható, még akkor is, ha azoknak – a jelenleg a kérdést előterjesztő bíróság előtti jogvitában szereplőhöz hasonló módon – viszonylag csekély számú ajánlattevő képes eleget tenni. Úgy tűnik azonban, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (45/87. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1988. szeptember 22‑én hozott ítélet [EBHT 1988. 4929. o.]) bizonyos minimális környezetvédelmi szabályok elfogadhatóságának határa van, ha az alkalmazott szempontok a nyújtandó szolgáltatás vagy termék piacát oly mértékben korlátozzák, hogy csak egy ajánlattevő marad. Semmi sem utal azonban arra, hogy az alapügyben ez a helyzet állna fenn.

77      A svéd kormány azzal érvel, hogy a nitrogénoxid‑kibocsátásra vonatkozó szempont oly módon való figyelembevétele, ahogyan az az alapügyben történt, magában foglalja, hogy a gáz‑ vagy alkoholüzemű autóbuszokkal rendelkező ajánlattevő kedvezőbb elbírálásban részesül. A svéd kormány szerint semmi sem akadályozta a többi ajánlattevőt ilyen buszok beszerzésében. E járművek több éve rendelkezésre állnak a piacon.

78      A svéd kormány szerint nem minősül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek az, hogy az ajánlattevő többletpontokat kap az általa használatra felkínált autóbuszok nitrogénoxid‑kibocsátásának és zajszintjének alacsony mértékéért, ugyanis ez mindenkire egyformán vonatkozik. Továbbá e kedvezmény közvetett hátrányos megkülönböztetésnek sem tűnhet olyan értelemben, hogy szükségszerűen a HKL‑t részesítette volna előnyben.

79      Az Egyesült Királyság Kormánya szerint a 93/38 irányelv nem tiltja az ajánlatok értékelése során többletpontok odaítélését, ha előre ismert, hogy e többletpontok megszerzésére kevés vállalkozásnak van lehetősége, amennyiben az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban tájékoztatást nyújtott ilyen többletpontok megszerzésének lehetőségéről.

80      A Bizottság úgy véli, hogy az alapügy tárgyát képező jogvitában részt vevő felek álláspontjainak eltéréseire tekintettel nincs olyan helyzetben, hogy meg tudja állapítani, hogy az alapügyben alkalmazott szempontok sértik‑e az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy nyilatkozzon e kérdésről, továbbá objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján megállapítsa, hogy az említett szempontok alkalmazásának kizárólagos célja a végül nyertes vállalkozás kiválasztása volt‑e vagy e szempontokat ilyen célból határozták‑e meg.

 A Bíróság álláspontja

81      Meg kell állapítani, hogy az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség képezi a közbeszerzésekre vonatkozó irányelvek lényegét, amelyek célja többek között a hatályuk alá tartozó területen a hatékony verseny kialakulásának elősegítése, és amelyek meghatározzák a szerződések odaítélésének ilyen versenyt biztosító szempontjait (lásd ilyen értelemben a C‑243/89. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1993. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑3353. o.] 33. pontját).

82      A jelen ítélet 63. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az odaítélés szempontjainak meg kell felelniük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, amely a szerződésnek a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiből következik.

83      Jelen esetben mindenekelőtt meg kell említeni, hogy amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, az alapügyben szereplő odaítélési szempontok objektívek és az összes ajánlatra egyformán alkalmazandóak voltak. Továbbá e szempontok közvetlenül kapcsolódtak a felkínált járművekhez, és beépültek a pontozási rendszerbe. Végül, e rendszer lehetővé tette többletpontok odaítélését olyan egyéb, a járművekhez kapcsolódó szempontok alapján, mint a mély alvázas autóbuszok használata, az ülőhelyek és a felhajtható székek száma, valamint az autóbuszok elhasználtsága.

84      Másfelől, ahogyan azt a Concordia a tárgyaláson elismerte, ő nyerte a Helsinki által az autóbusz‑hálózat 15‑ös vonalára kiírt pályázatot, annak ellenére, hogy az ajánlati felhívás kifejezetten gázüzemű járművek használatát írta elő.

85      Meg kell tehát állapítani, hogy ilyen ténybeli összefüggések között önmagában nem sérti az egyenlő bánásmód elvét az a tény, hogy az ajánlatkérő által a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor figyelembe vett egyik szempontnak csak kevés vállalkozás tudott megfelelni, köztük az említett ajánlatkérőhöz tartozó egyik vállalkozás.

86      Ilyen körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével a környezetvédelemmel kapcsolatos, az alapügyben szereplőhöz hasonló szempontok figyelembevétele csupán amiatt, hogy az ajánlatkérő saját közlekedési vállalkozása azon kevés vállalkozás közé tartozik, amelyeknek lehetősége van az említett szempontoknak megfelelő járművek felkínálására.

 Az első kérdésről

87      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy a második és harmadik kérdésre más választ kellene‑e adni, ha a szóban forgó közbeszerzési eljárás a 93/38 irányelv hatálya alá tartozna.

88      E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a 93/38 irányelv 34. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazása lényegében azonos.

89      Másodsorban meg kell állapítani, hogy mind az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. kötet, 2. fejezet, 110. o.), mind az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/37/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. kötet, 2. fejezet, 163. o.) az odaítélés szempontjaira vonatkozó rendelkezései megfogalmazása lényegében azonos a 92/50 irányelv 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a 93/38 irányelv 34. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegével.

90      Harmadsorban fontos pontosítani, hogy ezen irányelvek együtt a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogi szabályozás alapjait alkotják, és a hatályuk alá tartozó területeken hasonló célok elérésére hivatottak.

91      Ilyen körülmények között semmi ok sincs e két, a közösségi jog azonos területére vonatkozó és lényegében azonos szövegezésű rendelkezés eltérő értelmezésére.

92      Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 33. pontjában a Bíróság már kimondta, hogy az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség képezi a közbeszerzésekre vonatkozó összes irányelv lényegét. Márpedig az alapügy iratai nem tartalmaznak olyan bizonyítékot, amely az ajánlatkérő által alkalmazott szempontok kiválasztására nézve alátámasztaná, hogy az említett elv értelmezésének a jelen esetben a szóban forgó szerződésre alkalmazandó irányelvtől kellene függenie.

93      Az első kérdésre adandó válasz tehát az, hogy a második és harmadik kérdésre nem kellene más választ adni, ha az alapügyben szereplő közbeszerzési eljárás a 93/38 irányelv hatálya alá tartozna.

 A költségekről

94      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő finn, görög, holland, osztrák és svéd kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Korkein hallinto oikeus 1999. december 17‑i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv 36. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy ha az autóbusszal végzett szállítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó pályázónak ítéli oda a közbeszerzési szerződést, lehetősége van a környezet megóvásával kapcsolatos szempontok figyelembevételére – mint amilyen az autóbuszok nitrogénoxid‑kibocsátásának szintje vagy zajszintje – amennyiben e szempontok a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, nem biztosítanak az ajánlattevőnek korlátlan választási szabadságot, a dokumentációban vagy a hirdetményben kifejezetten említésre kerültek, és megfelelnek a közösségi jog összes alapelvének, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának.

2)      Nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével a környezetvédelemmel kapcsolatos, az alapügyben szereplőhöz hasonló szempontok figyelembevétele csupán amiatt, hogy az ajánlatkérő saját közlekedési vállalkozása azon kevés vállalkozás közé tartozik, amelyeknek lehetősége van az említett szempontoknak megfelelő járművek felkínálására.

3)      A második és harmadik kérdésre nem kellene más választ adni, ha az alapügyben szereplő közbeszerzési eljárás a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/38/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozna.

Rodríguez Iglesias

Jann

Macken

Gulmann

Edward

La Pergola

Wathelet

Schintgen

Skouris

Kihirdetve Luxembourgban, a 2002. szeptember 17‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

 

      G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

 

      elnök


*Az eljárás nyelve: finn.