A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2023. november 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – 2003/96/EK irányelv – A 7. cikk (2) és (3) bekezdése – A gázolaj kereskedelmi vagy nem kereskedelmi felhasználásától függően differenciált adómértékek – A »motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj« fogalma – A menetrendszerű személyszállítás során felhasznált gázolaj – Nemzeti szabályozás, amely a személyszállító járművek karbantartása és üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak során felhasznált gázolaj kivételével előírja a jövedéki adó visszatérítését”
A C‑391/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Pécsi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2022. június 14‑én érkezett, 2022. június 7‑i határozatával terjesztett elő
a Tüke Busz Közösségi Közlekedési Zrt.
és
a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: M. Ilešič, tanácselnökként eljárva (előadó), I. Jarukaitis és D. Gratsias bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Kissné Berta R., meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia és Tokár A., meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Tüke Busz Közösségi Közlekedési Zrt. (a továbbiakban: Tüke Busz) és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: fellebbviteli igazgatóság) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta a Tüke Busztól a személyszállítási tevékenységéhez használt járművek javítása, karbantartása és üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak során felhasznált gázolajat terhelő jövedéki adó összegének visszatérítését.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2003/96 irányelv
3 A 2003/96 irányelv (3)–(6), (12), (19) és (20) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(3) A belső piac megfelelő működése és az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése megköveteli, hogy a legtöbb energiatermékre, beleértve a villamos energiát, a földgázt és a szenet is, közösségi szinten minimum adómértékeket állapítsanak meg.
(4) A tagállamok által alkalmazott nemzeti energiaadó‑mértékek érezhető különbségei hátrányosnak bizonyulhatnak a belső piac megfelelő működésére.
(5) A megfelelő minimum közösségi adómértékek meghatározása lehetővé teheti a nemzeti adómértékek között fennálló különbségek csökkentését.
(6) [Az EUMSZ 11. cikkel] összhangban a környezetvédelmi követelményeket be kell építeni az egyéb közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába.
[…]
(12) Az energiaárak kulcsfontosságú elemei a Közösség energia‑, közlekedés‑ és környezetvédelmi politikáinak.
[…]
(19) A fuvarozók, különösen a Közösségen belüli tevékenységeket folytató fuvarozók által használt dízelüzemanyag adóztatása egy különleges bánásmód lehetőségét követeli meg, beleértve ebbe olyan intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik az úthasználati díjak rendszerének bevezetését annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági szereplők által a versenyben esetleg tapasztalt torzulásokat.
(20) A tagállamoknak esetleg különbséget kell tenniük a kereskedelmi és nem kereskedelmi dízelüzemanyag között. A tagállamok ezt a lehetőséget felhasználhatják a motorhajtóanyagként felhasznált nem kereskedelmi gázolaj és a benzin adóztatása közötti különbség csökkentésére.”
4 Ezen irányelv 1. cikke értelmében:
„A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.”
5 Az említett irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Azon adómértékek, amelyeket a tagállamok a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum adómértékek.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve [hozzáadottérték‑adó (héa)]) tekintetében megállapított teljes teher.”
6 Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok adóügyi felügyelet mellett alkalmazhatnak eltérő adómértékeket, feltéve hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket, és hogy azok összeegyeztethetők a közösségi joggal, mégpedig [az e cikkben felsorolt] esetekben.”
7 A 2003/96 irányelv 7. cikke a következőképpen szól:
„(1) 2004. január 1‑jétől és 2010. január 1‑jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum adómértékek alkalmazandók.
Legkésőbb 2012. január 1‑jéig, az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően egyhangúlag eljárva, [az Európai] Bizottság jelentése és javaslata alapján [az Európai Unió Tanácsa] határoz a gázolajra alkalmazandó minimum adómértékekről a 2013. január 1‑jével kezdődő további időszakra.
(2) A tagállamok különbséget tehetnek a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása között, feltéve hogy a minimum közösségi adómértékeket betartják és a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj adómértéke nem kisebb, mint a 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómérték, az ezen irányelvben erre a felhasználásra meghatározott bármilyen eltérés ellenére.
(3) »Motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj« a következő célokra motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj:
a) ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló és legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel végzett közúti árufuvarozás;
b) személyszállítás akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6‑i 70/156/EGK tanácsi irányelvben [(HL 1970. L 42., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 13. fejezet, 1. kötet, 44. o.)] meghatározott M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel.
(4) A (2) bekezdés ellenére azon tagállamok, amelyek kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjárművekre vagy nyerges járműszerelvényekre úthasználati díjrendszert vezetnek be, az ilyen járművek által használt gázolajra olyan kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak, amely alacsonyabb a 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómértéknél, amennyiben a teljes adóteher nagyjából azonos marad, feltéve hogy a közösségi minimummértékeket betartják, továbbá a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra 2003. január 1‑jén hatályban levő nemzeti adómérték legalább kétszerese a 2004. január 1‑jén alkalmazandó minimum adómértéknek.”
A 2007/46/EK irányelv
8 A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.) hatályon kívül helyezte a 70/156 irányelvet, és annak helyébe lépett.
9 A 2007/46 irányelv II. mellékletének felváltásáról, valamint IV., IX. és XI. mellékletének módosításáról szóló, 2011. július 14‑i 678/2011/EU bizottsági rendelettel (HL 2011. L 185., 30. o.) módosított 2007/46 irányelv tartalmazza az „Általános fogalommeghatározások, kritériumok a járművek, a járműtípusok és a felépítménytípusok kategóriákba sorolásához” című II. mellékletet, amely A. részének 1. pontja pontosítja, hogy az M2 járműkategóriába tartoznak „[a] vezetőülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező, [elsősorban személyek, illetve poggyászuk szállítására tervezett és épített gépjárművek], amelyek legnagyobb tömege nem haladja meg az 5 tonnát[; a]z M2 kategóriájú járműveken az ülőhelyek mellett lehet hely álló utasok számára is”. Az M3 járműkategóriába tartoznak „[a] vezetőülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező, [elsősorban személyek, illetve poggyászuk szállítására tervezett és épített gépjárművek], amelyek legnagyobb tömege meghaladja az 5 tonnát[; a]z M3 kategóriájú járműveken lehet hely álló utasok számára”.
Az 1370/2007/EK rendelet
10 A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 315., 1. o.) 2. cikkének a) pontja a következőképpen szól:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »személyszállítási közszolgáltatás«: a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatások”.
A magyar jog
A jövedéki adóról szóló 2003. évi törvény
11 Az adó‑ és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó‑ és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvénnyel módosított, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 7. §‑ának 51. pontja e törvény alkalmazásában a következőképpen rendelkezik:
„kereskedelmi gázolaj: az 52. § (1) bekezdés d) pontja alá tartozó gázolaj, amelyet
a) ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló, legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel (nyerges vontatóval) végzett közúti árufuvarozáshoz, vagy
b) akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel végzett személyszállításhoz
használnak fel.”
A jövedéki adóról szóló 2016. évi törvény
12 A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: a jövedéki adóról szóló 2016. évi törvény) 3. §‑a (2) bekezdésének 21. pontja e törvény alkalmazásában az energiatermékek adóztatását illetően a következőket írja elő:
„kereskedelmi gázolaj: gázolaj, amelyet
a) ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló, legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel (nyerges vontatóval) végzett közúti árufuvarozáshoz, vagy
b) akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel végzett személyszállításhoz.”
13 Az említett törvény 113. §‑ának (3) és (5) bekezdése értelmében:
„(3) A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott M2 járműkategóriába és M3 járműkategóriába tartozó autóbuszokat a helyi és helyközi közlekedésében üzemeltető személy jogosult az e tevékenységéhez felhasznált földgáz adójának visszaigénylésére.
[…]
(5) A 3. § (2) bekezdés 21. pontja szerinti jármű üzembentartója vagy – bérelt jármű esetében – bérlője jogosult:
a) az üzemanyagtöltő‑állomáson üzemanyagkártyával megvásárolt, vagy
b) belföldi telephelyén üzemanyag‑tárolásra rendszeresített üzemanyag‑tankoló automatával ellátott tartályból elektronikus mérőeszközön keresztül betöltött kereskedelmi gázolaj után
a 110. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén literenként 3,5 [magyar forint (HUF)], a 110. § (1) bekezdés c) pont cb) [a]lpontja szerinti adómérték alkalmazása esetén literenként 13,5 Ft visszaigénylésére.”
14 A jövedéki adóról szóló 2016. évi törvény 149. §‑ának (1) bekezdése értelmében e törvény 2016. november 1‑jén lépett hatályba. Ugyanakkor e § (3) bekezdése értelmében az említett törvény 3. és 113. §‑a 2017. július 1‑jén lépett hatályba.
A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény
15 A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 2. §‑ának 29. pontja szerint a személyszállítási közszolgáltatás az 1370/2007 rendelet 2. cikk a) pontja szerint, közszolgáltatási szerződés alapján végzett személyszállítási szolgáltatás.
16 E törvény 2. §‑ának 30. pontja alapján a személyszállítási szolgáltatás az említett törvényben meghatározott járművel szerződés alapján, díj ellenében végzett személyszállítás, valamint az ezekhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
17 A Tüke Busz egy magyarországi székhelyű vállalkozás, amely közszolgáltatási szerződés alapján autóbuszos személyszállítási tevékenységet végez.
18 2017‑ben e társaság az e tevékenység keretében felhasznált gázolajra kivetett jövedéki adó visszatérítését kérte.
19 A fellebbviteli igazgatóság, miután megállapította, hogy a Tüke Busz nemcsak az e szállítási tevékenység gyakorlása során felhasznált gázolajra, hanem azon gázolajra vonatkozó jövedéki adó visszatérítéséhez való jogát is érvényesítette, amelyet az érintett járművek karbantartásához és üzemanyag‑tankolásához megtett utak során használt fel, elfogadott egy, az ezen útvonalakon felhasznált gázolajat terhelő jövedéki adó visszatérítésének jogellenességét megállapító határozatot, következésképpen pedig növelte a Tüke Busz által 2017 januárja és decembere között fizetendő, üzemanyag‑energiatermékekre kivetett jövedéki adó összegét.
20 A Pécsi Törvényszék (Magyarország) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság, a fellebbviteli igazgatóság arra hivatkozott, hogy kizárólag a főkötelezettséghez kapcsolódó szolgáltatások minősíthetők kiegészítő szolgáltatásnak. Ami a személyszállítást illeti, ez a helyzet a fuvarozó által az utasok részére ellenszolgáltatás fejében nyújtott olyan szolgáltatások esetében, mint többek között a poggyászok, kerékpárok vagy állatok szállítása.
21 Ezzel szemben, mivel az érintett járművek javítási vagy karbantartási szolgáltatásainak nem az utasok a címzettjei, e szolgáltatások nem tartozhatnak a „kiegészítő szolgáltatás” fogalma alá.
22 A fellebbviteli igazgatóság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a személyszállításra szolgáló járművek javítása vagy karbantartása céljából megtett utak során felhasznált gázolajat terhelő jövedéki adó nem téríthető vissza, mivel nem személyszállítási szolgáltatáshoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokról van szó.
23 A Tüke Busz többek között azzal érvel, hogy a földgázüzemű autóbuszokat illetően a jövedéki adóról szóló 2016. évi törvény 113. §‑ának (3) bekezdése lehetővé teszi nemcsak kizárólag a szó szoros értelmében vett személyszállítás céljára, hanem a „tevékenység” céljára felhasznált gázt terhelő jövedéki adók visszatérítését, így indokolatlan lenne, ha más szabály vonatkozna a gázolaj jövedéki adójának visszatérítésére.
24 E körülmények között határozott úgy a Pécsi Törvényszék, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A [fellebbviteli igazgatóság] jelen ügyben meghozott döntése és gyakorlata, miszerint »a menetrend szerinti személyszállítás körébe nem tartozik bele a menetrend szerinti személyszállító eszközök karbantartásához szükséges, illetve üzemanyag tankolásához szükséges futásteljesítmény«, összeegyeztethető‑e a [2003/96 irányelv] rendelkezéseivel?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
25 A Bizottság – anélkül, hogy formálisan az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozna – azzal érvel, hogy az alapeljárás kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ténybeli és jogi hátterének bizonyos elemei pontatlanok. Konkrétan, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat különösen nem jelöli meg azt a jogalapot, amelyre a Tüke Busz az általa üzemeltetett autóbuszok által felhasznált gázolajat terhelő jövedéki adó visszatérítéséhez való jognak, valamint az e társaság által kért jövedékiadó‑visszatérítés mértékének az érvényesítése érdekében támaszkodik.
26 Meg kell továbbá állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki azokat az okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse a 2003/96 irányelv értelmezését, sem pedig azt a kapcsolatot, amelyet ezen irányelv és a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény rendelkezései között felállít.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja az utóbbiak számára az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek (2020. október 1‑jei Elme Messer Metalurgs ítélet, C‑743/18, EU:C:2020:767, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amelyet immár a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke is tükröz, az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak ezenkívül pontosan meg kell jelölnie azon okokat, amelyek arra indították a nemzeti bíróságot, hogy felvesse az uniós jog értelmezésének kérdését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni a kérdését (2020. október 1‑jei Elme Messer Metalurgs ítélet, C‑743/18, EU:C:2020:767, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ugyanakkor az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti viszonyban irányadó együttműködés szellemében az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem tett meg bizonyos előzetes megállapításokat, nem jár szükségszerűen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságával, ha e hiányosságok ellenére a Bíróság az iratokból kitűnő elemekre tekintettel úgy véli, hogy képes hasznos választ adni a kérdést előterjesztő bíróságnak (2020. október 1‑jei Elme Messer Metalurgs ítélet, C‑743/18, EU:C:2020:767, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Márpedig a jelen ügyben, noha kétségkívül hasznos lett volna, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részletesebben kifejtse azt a ténybeli és jogi hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik, valamint azokat az okokat, amelyek miatt kérdés merült fel benne a 2003/96 irányelv értelmezésére vonatkozóan, az értelmezni kért uniós jogi rendelkezés jellegére és hatályára tekintettel e pontatlanság nem képezi akadályát azon összefüggés kielégítő megértésének, amelybe e kérdés illeszkedik.
31 Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a Tüke Busz e bíróság előtt lényegében arra hivatkozott, hogy a jövedéki adóról szóló 2016. évi törvény 113. §‑ának (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az előírja az ilyen típusú szállításra használt járművek javításához, karbantartásához vagy üzemanyag‑tankolásához megtett utak során felhasznált gázolajra vonatkozó jövedéki adók visszatérítését. Így az alapügy kimenetele különösen attól függ, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes‑e az ilyen visszatérítést előíró tagállami jogi rendelkezés vagy adóhatósági gyakorlat. Ez lenne a helyzet, ha az így felhasznált gázolaj nem tartozna a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” e 7. cikk (3) bekezdése értelmében vett fogalma alá. E tekintetben a fent említett pontatlanságok ellenére a kérdést előterjesztő bíróság által a ténybeli és jogszabályi háttérre vonatkozóan szolgáltatott információk lehetővé teszik e kérdés terjedelmének értékelését, és azt, hogy az említett bíróság számára az alapjogvita megoldásához hasznos választ lehessen adni.
32 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az ügy érdeméről
33 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a személyszállító járművek javítása, karbantartása vagy üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak során felhasznált gázolaj a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik.
34 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés hatályának meghatározásakor nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. Az uniós jogi rendelkezés keletkezése szintén felfedhet az értelmezése szempontjából releváns tényezőket.
35 Ami először is a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának szövegét illeti, meg kell jegyezni, hogy a 678/2011 rendelet által módosított, a 70/156 irányelv helyébe lépő 2007/46 irányelv II. melléklete A. részének 1. pontjával összefüggésben értelmezett, „személyszállítás[ra motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj] akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban […] M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel” fordulatból kitűnik, hogy ahhoz, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozzon, a gázolajat nemcsak hogy olyan járműnek kell felhasználnia, amelyet személyszállításra terveztek és építettek, hanem annak emellett személyszállítás célját kell szolgálnia.
36 Az említett rendelkezés értelmében a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” fogalma tehát kettős kritériumnak felel meg, amely egyszerre alapul azon a kategórián, amelybe az érintett gépjármű tartozik, és azon célokon, amelyekre a gázolajat használják (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Autoservizi Giordano ítélet, C‑513/18, EU:C:2020:59, 20. pont).
37 Ebből következik, hogy a gázolaj e fogalma az M2 vagy M3 kategóriájú gépjárművek által közvetlenül a személyszállítási szolgáltatásnyújtást szolgáló utak során felhasznált gázolajra terjed ki (lásd analógia útján: 2017. július 13‑i Vakarų Baltijos laivų statykla ítélet, C‑151/16, EU:C:2017:537, 29. pont). Ez a helyzet áll fenn különösen az autóbuszgarázs és az utasok első felszállóhelye között megtett út, valamint az utasok kiszállását követően a garázsba való visszatérés során megtett út esetében.
38 Ezzel szemben a kizárólag az érintett járművek javítása, karbantartása vagy üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak, amennyiben azokat főszabály szerint „üresen” teszik meg, és amennyiben azok utasok felszállására sem szolgálnak, nem minősíthetők „személyszállításnak”, mivel azok nem szolgálják közvetlenül a személyszállítási szolgáltatásnyújtást (lásd analógia útján: 2017. július 13‑i Vakarų Baltijos laivų statykla ítélet, C‑151/16, EU:C:2017:537, 30., 35. és 36. pont).
39 Másodszor, ezt az értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontja illeszkedik.
40 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e 7. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az üzemanyagokra minimális adómértékeket kell alkalmazni. Amint ugyanis ezen irányelv (3) preambulumbekezdéséből és 4. cikkéből kitűnik, az nem az energiatermékek és a villamos energia jövedékiadó‑mértékének kimerítő harmonizálására irányul, hanem a minimális adómértékek meghatározására korlátozódik.
41 A 2003/96 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok számára biztosított azon lehetőségnek, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználásától függően eltérő adómértékeket írjanak elő, tiszteletben kell tartania az ezen irányelvben megállapított minimális adómértékeket. Ezenkívül e rendelkezés megakadályozza a tagállamokat abban, hogy a kereskedelmi gázolaj adómértékét a 2003. január 1‑jén hatályban lévő nemzeti adómértéknél alacsonyabb szinten határozzák meg. E tényezők arra utalnak, hogy ezen irányelv hatálybalépése nem vezethet a kereskedelmi gázolaj adómértékének csökkenéséhez.
42 E körülmények között a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” fogalmát nem lehet kiterjesztően értelmezni.
43 E megállapítást megerősíti a 2003/96 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése, amely e 7. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérve lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bizonyos körülmények között kedvezményes adómértéket alkalmazzanak a kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjárművek vagy nyerges járműszerelvények által felhasznált gázolajra, amely adómérték alacsonyabb lehet a 2003. január 1‑jén hatályban lévő nemzeti adómértéknél. A „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” fogalmának kiterjesztő értelmezése ugyanis azzal a hatással járna, hogy még jobban kiterjesztené ezen eltérés hatályát, ami ellentétes lenne azzal az elvvel, amely szerint az olyan eltérést engedő rendelkezést, mint a 2003/96 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése, szigorúan kell értelmezni.
44 Harmadszor, a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának a jelen ítélet 37. és 38. pontjában kifejtett szó szerinti értelmezését megerősítik az ezen irányelv által követett célok. Közelebbről, annak (6), (12) és (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv többek között a környezetvédelmi követelmények megvalósítására irányul, különösen azáltal, hogy ösztönzi a motorhajtóanyagként felhasznált nem kereskedelmi gázolaj és a benzin adóztatása közötti különbség csökkentését. Az említett irányelv (3)–(5) és (19) preambulumbekezdésére tekintettel az arra is irányul, hogy lehetővé tegye a gázolaj nemzeti adómértékeinek közelítését, különösen a verseny torzulásának elkerülése és ezáltal a belső piac megfelelő működésének előmozdítása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Autoservizi Giordano ítélet, C‑513/18, EU:C:2020:59, 30. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Márpedig a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” fogalmának megszorító értelmezése hozzájárulhat mind a környezetvédelmi politikai célkitűzés megvalósításához, mivel korlátozza a kedvezményes adómértékben való részesülés lehetőségeit, és így ösztönzi a teljes üzemanyag‑fogyasztás csökkentését, mind a belső piac megfelelő működésének előmozdítására irányuló célkitűzés megvalósításához azáltal, hogy biztosítja a gázolaj adómértékeinek fokozottabb közelítését.
46 Végül negyedszer, a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdése b) pontjának szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezését megerősítik ezen irányelv előkészítő munkálatai, amelyekből az uniós jogalkotó azon szándéka tűnik ki, hogy szigorúan körülhatárolja annak lehetőségét, hogy ugyanazon termékre eltérő adómértékeket írjanak elő.
47 Míg az energiatermékek közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (HL 1997. C 139., 14. o.) 5. cikkének (1) bekezdése, amelynek értelmében „[a] tagállamok eltérő adómértékeket alkalmazhatnak a termék felhasználása vagy minősége szerint, feltéve hogy e mértékek tiszteletben tartják az ezen irányelvben megállapított minimális adómértékeket, és összhangban vannak a közösségi joggal”, viszonylag széles mérlegelési mozgásteret biztosított a tagállamok számára az energiatermékek adómértékének meghatározására, ezt a mozgásteret a jogalkotási eljárás során jelentősen csökkentették. A 2003/96 irányelv 5. cikke ugyanis csak az e cikkben tételesen felsorolt esetekben hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy az ezen irányelvben előírt minimális adómértékek és az uniós jog tiszteletben tartása mellett eltérő adómértékeket írjanak elő.
48 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a személyszállító járművek javítása, karbantartása vagy üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak során felhasznált gázolaj nem tartozik a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a személyszállító járművek javítása, karbantartása vagy üzemanyag‑tankolása céljából megtett utak során felhasznált gázolaj nem tartozik a „motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá.
Ilešič | Jarukaitis | Gratsias |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. november 16-i nyilvános ülésen.
A. Calot Escobar | | M. Ilešič |
hivatalvezető | | tanácselnökként eljárva |