A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2011. szeptember 13.
F‑4/10. sz. ügy
Christiana Nastvogel
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelésekért felelős bizottság véleménye – Az analitikus megjegyzések kedvezőtlenebbé válása – Az értékelt és az értékelő közötti párbeszéd – A különböző felettesekkel való konzultáció – Az értékelt munkájának a fellebbviteli értékelő általi ismerete – Indokolás – A betegszabadságok figyelembevétele”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben Ch. Natsvogel a 2006. július 1‑je és 2007. december 31. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentést megállapító határozat megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a 2006. július 1‑je és 2007. december 31. közötti időszak tekintetében a felperesre vonatkozó értékelő jelentést megsemmisíti. A Tanács visel minden költséget.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az értékelésekért felelős bizottság véleménye
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb értékelés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Igazolt távollétek
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A közvetlen felettesekkel való kötelező konzultáció
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
6. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Fellebbviteli értékelő
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
7. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az értékelő és az értékelt közötti párbeszéd
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
1. A Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata, hogy az érintett személy értékelésével megbízott személyek helyett elvégezze az értékelt személy munkájának értékelését, az Unió intézményei ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tisztviselőik munkájának értékelésére vonatkozóan. Ennek megfelelően a Közszolgálati Törvényszéknek a ténybeli tévedés, a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés esetein kívül nem feladata, hogy felülvizsgálja az adminisztráció által az értékelő jelentésben a tisztviselő szakmai képességeire vonatkozóan kialakított értékelés megalapozottságát, ha az értékelés olyan összetett értékítéleteket tartalmaz, amelyek természetüknél fogva nem képezhetik objektív vizsgálat tárgyát.
(lásd a 32. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑7/09. sz., Faria kontra OHIM ügyben 2010. február 23‑án hozott ítéletének 44. pontja.
2. A fellebbviteli értékelőt nem köti az értékelésekért felelős bizottság véleménye. Következésképpen az említett vélemény és az értékelő jelentés tartalma közötti eltérés csak abban az esetben alapozhatja meg a megtámadott értékelő jelentés megsemmisítését, ha az értékelésekért felelős bizottság véleménye olyan különleges körülményeket tárt fel, amelyek kétségbe vonhatják az értékelő jelentés valamely értékelő megállapításának érvényességét vagy megalapozottságát. Egyébiránt, amennyiben a megtámadott jelentés megfelelő indokolást tartalmaz, és a bizottság véleménye nem tárt fel olyan különleges körülményeket, amelyek kétségbe vonhatják az első értékelő által kialakított értékelés érvényességét vagy megalapozottságát, a fellebbviteli értékelő nem köteles további magyarázatokkal szolgálni azokkal az indokokkal kapcsolatban, amelyek alapján eltér az értékelésekért felelős bizottság ajánlásaitól.
(lásd a 33. és 63. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑187/01. sz., Mellone kontra Bizottság ügyben 2002. június 12‑én hozott ítéletének 33. pontja; T‑98/02. sz., Lebedef‑Caponi kontra Bizottság ügyben 2003. november 5‑én hozott ítéletének 61. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének 60. pontja.
3. Az adminisztráció köteles minden értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni, és az érdekelt számára lehetővé tenni, hogy ezzel az indokolással szemben kifogásokat emeljen; ezeknek a követelményeknek a tiszteletben tartása még fontosabbnak bizonyul abban az esetben, ha az értékelés a korábbi értékeléshez képest kedvezőtlenebb. E tekintetben az értékelő eleget tesz e kötelezettségnek, ha megállapítja, hogy az érintett az értékelő jelentés által lefedett időszakon belül egyes feladatait nem kivételesen magas szinten látta el. Az értékelő jelentés megfelelő indokoltságának vizsgálata céljából figyelembe kell venni az érintett tisztviselő tudomására hozott összes információt, és nem csak azokat, amelyek az említett jelentésben szerepelnek.
(lásd az 58. és 61. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben 1992. július 16‑án hozott ítéletének 32. pontja; T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének 141. pontja; a fent hivatkozott Mellone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 27. pontja; T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének 36. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑93/08. sz., N kontra Parlament ügyben 2009. november 10‑én hozott ítéletének 86. pontja.
4. Noha a tisztviselő teljesítményének értékelése javítható azon feltételek figyelembevételével, amelyek mellett a tisztviselő feladatait ellátta, annak ellenére, hogy betegség miatti távollétéből kifolyólag kevesebb tényleges munkaidő állt rendelkezésére, ennek figyelembevétele ugyanakkor nem automatikus. Ez csupán az értékelő jelentés készítői számára fennálló lehetőség, amely csak akkor válik kötelezővé, ha a körülmények ezt indokolják.
Az indokolásnak nem kell valamennyi releváns ténybeli és jogi elemet tartalmaznia, mivel azt, hogy az értékelő jelentés indokolása megfelel‑e a személyzeti szabályzat 43. cikke különleges rendelkezéseinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is. Ebből következően olyan körülmények között, amikor az értékelő nem állapíthatja meg megalapozottan, hogy az értékelt személy igazolt távollétei jelentős mértékben növekvő hatással járhattak teljesítményére, nem róható fel számára, hogy az értékelő jelentésben nem említette meg és nem is vette figyelembe az ilyen körülményt.
(lásd a 65. és 66. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének 83. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑102/08. P. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2009. október 6‑án hozott ítéletének 39. és 40. pontja.
5. Az értékelőnek – a tisztviselő érdemei teljes mértékű értékelése céljából – az értékelési időszak egészére vonatkozóan kell azon feletteseket kikérdeznie, akiknek az irányítása alatt az értékelt jelentős időn át dolgozott. Márpedig az írásbeli véleményadás konzultációnak tekinthető.
(lásd a 85. és 86. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 263/83. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1985. március 21‑én hozott ítéletének 18. és 20. pontja.
6. Az első értékelő által készített jelentéssel szembeni felülvizsgálati kérelem esetén a Tanács által elfogadott, a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezések 2. cikkének (2) bekezdéséből és 8. cikkének (4) bekezdéséből következik egyrészt, hogy a fellebbviteli értékelőnek megfelelő távolságot kell tartania ahhoz, hogy az egész ügyet értékelhesse, ellentétben az első értékelővel, akinek megfelelően közel kell állnia a tisztviselőhöz ahhoz, hogy érdemeit az ügye ismeretében tudja értékelni, másrészt a végleges értékelő jelentés kialakításakor kimondottan az említett jelentésre kell hivatkoznia. A fellebbviteli értékelő feladata így az, hogy teljesen függetlenül ellenőrizze az első értékelő által adott értékelést, amelynek során lehetősége van arra, hogy egyszerűen megerősítse az első értékelő által adott értékelést, amennyiben úgy látja, hogy azt az értékelő megadta.
(lásd a 89. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 36/81., 37/81. és 218/81. sz., Seton kontra Bizottság ügyben 1983. június 1‑jén hozott ítéletének 20. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑114/07. sz., Wenning kontra Europol ügyben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 100. pontja.
7. Az értékelt és az őt értékelő közötti párbeszéd a tisztviselőt a rá vonatkozó értékelési eljárás során megillető védelemhez való jogból ered, következésképpen az értékelő jelentés nem fogadható el anélkül, hogy az érintett tisztviselőnek nem adták volna meg a tényleges meghallgatás lehetőségét.
Az értékelési eljárás keretében a párbeszéd jellege és tárgya feltételezi az értékelt és az értékelő közötti közvetlen kapcsolatot az értékelési időszakban. Az értékelő és az értékelt közötti közvetlen eszmecsere hiányában az értékelés nem töltheti be teljesen az emberierőforrás‑gazdálkodásban és az érintett szakmai támogatásában és fejlődésében játszott szerepét. Ezenkívül kizárólag e közvetlen kapcsolat mozdítja elő az értékelő és az értékelt közötti őszinte és mély párbeszédet, lehetővé téve számukra egyrészről az esetleges véleménykülönbségek jellegének, okainak és terjedelmének pontos megállapítását, másrészről egymás jobb megértését.
(lásd a 90. és 93. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének 156. pontja; T‑173/04. sz., Carius kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének 71. pontja; T‑27/05. sz., Lo Giudice kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének 49. pontja.