AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2012. december 13.

F‑101/11. sz. ügy

Tzena Mileva

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/188/10 versenyvizsga‑kiírás – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A vizsgabizottság összetétele – Állandó és nem állandó tagok”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel T. Mileva elsődlegesen az EPSO/AD/188/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága arra vonatkozó határozatának megsemmisítését kéri, hogy nem veszi fel a felperest az említett versenyvizsga tartaléklistájára.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli saját költségeit és a Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A pályázat elutasítása – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A működés titkosságának tiszteletben tartása

(EUMSZ 296. cikk; Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés; III. melléklet, 6. cikk)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A pályázók képességeinek értékelése – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – A tartaléklistára való felvételt mellőző határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

3.      Tisztviselők – Tisztviselők – Versenyvizsga – A pályázók képességeinek értékelése – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 5. cikk)

4.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

5.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – A vizsgabizottság tagjainak a vizsgák tárgyilagos értékeléséhez szükséges képesítése

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)

1.      Az EK 296. cikkből és a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdéséből következik, hogy a személyzeti szabályzat alapján hozott minden egyedi, sérelmet okozó határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat. A versenyvizsga‑bizottság határozatait illetően az indokolási kötelezettségnek azonban összeegyeztethetőnek kell lennie a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke alapján a versenyvizsga‑bizottság működésére vonatkozó titkossággal.

Mivel ezt a titkosságot azért vezették be, hogy garantálják a versenyvizsga‑bizottságok függetlenségét és tárgyilagos működését, és hogy megvédjék őket az akár az uniós adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről történő beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól, e titkossággal ellentétes mind a versenyvizsga‑bizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a pályázókra vonatkozó személyes vagy összehasonlító értékeléssel kapcsolatos adatok hozzáférhetővé tétele.

A versenyvizsga‑bizottság eljárásának kötelező titkosságára tekintettel a pályázó által a különböző vizsgákon elért osztályzatok közlése a versenyvizsga‑bizottság határozatai elégséges indokolásának minősül. Az ilyen indokolás nem sérti a pályázók jogait, mivel lehetővé teszi, hogy a pályázók megismerjék a teljesítményük értékelését, és adott esetben ellenőrizzék, hogy tényleg nem kapták meg a versenyvizsga‑kiírásban bizonyos vizsgákra bocsátáshoz vagy az összes vizsgára bocsátáshoz előírt számú pontot.

Az indokolási kötelezettség ugyanis csupán azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni a sérelmet okozó határozat címzettje számára azt, hogy világosan és egyértelműen megértse azt az érvelést, amely alapján az adminisztráció az adott határozatot meghozta. Annak megállapítása azonban, hogy ez az indokolás téves, esetleges jogi hiba vagy nyilvánvaló értékelési hiba fennállásától függ.

(lásd a 27–29. és 34. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének 24. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑19/03. sz., Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben 2004. február 19‑én hozott ítéletének 27., 32. és 33. pontja; T‑30/04. sz., Sena kontra EASA ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének 62. pontja.

2.      A versenyvizsga‑bizottság a vizsgák eredményének értékelése terén rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörére tekintettel a valamely pályázó vizsgára bocsátását mellőző határozatának indokolásában nem köteles közelebbről meghatározni, hogy a pályázó mely válaszait ítélte elégtelennek, vagy kifejteni, hogy ezeket a válaszokat miért ítélte elégtelennek.

(lásd a 30. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 34. pontja.

3.      A Közszolgálati Törvényszék, ha valamely pályázó tartaléklistára való felvételét megtagadó, versenyvizsga‑bizottsági határozat jogellenességére hivatkozva fordulnak hozzá, az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartását vizsgálja felül, vagyis többek között a személyzeti szabályzatban és a versenyvizsga‑kiírásban előírt eljárási szabályok, valamint a vizsgabizottság működésére vonatkozó szabályok betartását, különösen pedig azt, hogy a vizsgabizottság pártatlan volt‑e, egyenlően bánt‑e a pályázókkal, illetve nem élt‑e vissza a hatalmával.

Ezenkívül bizonyos esetekben, amikor a vizsgabizottságnak nincs mérlegelési mozgástere – például amikor a vizsgabizottság által a pályázónak feltett kérdésekre csak egyetlen helyes válasz adható – ez a felülvizsgálat kiterjedhet azon tények helytállóságára is, amelyekre a vizsgabizottság a döntését alapozta. Végül a Közszolgálati Törvényszék azt is vizsgálja, hogy nem történt‑e tárgyi tévedés, és hogy az adott érdemjegy megfelel‑e a vizsgabizottság szöveges értékelésének, azzal, hogy a megfelelés felülvizsgálata csak arra a kérdésre terjed ki, hogy nem áll‑e fenn nyilvánvaló következetlenség.

Ezzel szemben a versenyvizsga‑bizottságnak a pályázók ismereteire és képességeire vonatkozó értékelése nem tartozik a Közszolgálati Törvényszék által végzett felülvizsgálat körébe. A felülvizsgálata nem vonatkozhat arra, hogy a különböző vizsgák során végzett értékelések nem állnak összhangban egymással, mivel ez egyenértékű lenne annak a vizsgálatával, hogy a versenyvizsga‑bizottság helyesen értékelte‑e a pályázók ismereteit és képességeit.

Mindenesetre, még ha abból is indulunk ki, hogy a Közszolgálati Törvényszék hatásköre kiterjed az ilyen felülvizsgálatra, akkor is azt kell megállapítani, hogy a két különböző vizsga során kialakított értékelések közötti ellentmondás alapján nem lehet azt állítani, hogy értékelési hiba történt. Mivel ugyanis a versenyvizsgák több vizsgát is előírnak, és különböző személyek javítják azokat, elkerülhetetlen, hogy az értékelések között ne legyen ellentmondás.

(lásd a 40–45. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 144/73. és 145/73. sz., Campogrande és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1974. október 9‑én hozott ítéletének 53. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑33/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben 2003. március 27‑én hozott ítéletének 62–64. pontja; T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének 42, 50. és 51. pontja; T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének 277. és 278. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑127/07. sz., Coto Moreno kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 32. és 34. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat

4.      Az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a versenyvizsgák módjának meghatározása terén, és az uniós bíróság csak abban az esetben ezt vizsgálhatja felül, ha az nem áll összhangban a versenyvizsga céljaival.

A legjobb pályázók kiválasztása mindenesetre – az adminisztráció számára – olyanok felkutatását jelenti, akik a széles körű ismereteket a szellemi képességgel oly módon egyesítik, hogy azokat változó körülmények között is tudják alkalmazni, és ezért nem tekinthető a versenyvizsga céljaival összhangban nem állónak az olyan vizsgák előírása, amelyek a pályázók általános készségeinek értékelésére irányulnak. Még ha az általános készségeket felmérő vizsgák olyan tesztekből is állnának, amelyek a pályázók pszichológiai elemzésére irányulnak, ez a körülmény nem bizonyítaná azt, hogy az említett vizsgák értékelése oly mértékben szubjektív, hogy az egyenlő bánásmód és az objektív értékelés elvének betartása nem biztosítható.

(lásd az 51., 54. és 55. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑71/96. sz., Berlingieri Vinzek kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének 36. pontja; T‑207/02. sz., Falcone kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének 31. pontja; T‑361/03. sz., Vanlangendonck kontra Bizottság ügyben 2005. november 30‑án hozott ítéletének 38. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑34/08 és F‑75/08. sz., Aparicio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 29‑én hozott ítéletének 53. pontja.

5.      Ha a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsgán részt vevő pályázók értékelésére vonatkozóan, akkor cserében működése során gondosan be kell tartania a vizsgák megszervezésére és a pályázó teljesítményének vizsgálatára felkészítő képzés kiválasztására vonatkozó szabályokat.

E tekintetben ahhoz, hogy a versenyvizsga‑bizottság megfeleljen a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek és III. melléklete 3. cikkének, a vizsgabizottság összetételének biztosítania kell a vizsga során a pályázók teljesítményének tárgyilagos, a tőlük elvárt szakmai képességekre tekintettel történő értékelését. Ezenkívül mivel a versenyvizsgán részt vevő pályázókat egymással összehasonlítva értékelik, az egyik pályázó az őt a tartaléklistáról mellőző határozat megsemmisítése érdekében hivatkozhat a másik pályázó javára elkövetett szabálytalanságra.

(lásd a 61. és 63. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének 37 és 41–56. pontja; T‑92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 24‑én hozott ítéletének 24. pontja; T‑165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott ítéletének 39. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑147/06. sz., Dragoman kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 4‑én hozott ítéletének 49. pontja.