A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2011. szeptember 14.

F‑47/10. sz. ügy

André Hecq

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Foglalkozási megbetegedés – A személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke – Az orvosi bizottság véleményének szabályszerűsége – A részleges állandó rokkantság elismerésének megtagadása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben A. Hecq lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2009. szeptember 7‑i határozatát, amely elutasította a foglalkozási megbetegedésből eredő részleges állandó rokkantsága mértékének elismerését.

Határozat:      Már nem szükséges határozni az Európai Bizottság 2009. szeptember 7‑i határozatainak annyiban történő megsemmisítése iránti kereseti kérelmekről, amennyiben e határozatok a felperest kötelezik azon orvos költségeinek és munkadíjának viselésére, akit képviseletének az orvosi bizottság munkája keretében történő ellátása érdekében meghatalmazott, valamint az orvosi bizottság azon harmadik orvosa költségei és munkadíja felének viselésére is, akit közös megegyezéssel jelöltek ki. A Közszolgálati Törvényszék a 2009. szeptember 7‑i határozatok annyiban történő megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket, amennyiben e határozatok megtagadják felperes állandó rokkantsága mértékének elismerését mint megalapozatlanokat elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi valamennyi költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 23. cikk)

2.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosi bizottság – A bizottság testületi működésének elve

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat, 23. cikk)

3.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A személyzeti szabályzat 73. és 78. cikke értelmében vett állandó rokkantság – Eltérő fogalmak

(Személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)

4.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottságot terhelő indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat, 23. cikk)

5.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság összetétele

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)

1.      A tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 23. cikke szerinti orvosi bizottság által adott szűkebb értelemben vett orvosi értékelést véglegesnek kell tekinteni, amennyiben azt szabályszerű feltételek között alakították ki. A bíróság feladata kizárólag annak vizsgálata, hogy egyrészt az említett bizottság felállítása és működése szabályszerű volt‑e, másrészt annak véleménye szabályszerű‑e, különösen abból a szempontból, hogy tartalmaz‑e olyan indokolást, amely lehetővé teszi a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését, és érthető összefüggést teremt‑e a benne szereplő orvosi megállapítások és az abból levont következtetések között.

Így, tekintettel a Közszolgálati Törvényszék által gyakorolt bírósági felülvizsgálat korlátozott jellegére, az orvosi bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogás nem lehet eredményes.

Ilyen körülmények között az orvosi bizottság által folytatott eljárás alapos bírósági vizsgálata a biztosított jogai fontos garanciájának tekintendő.

Ugyanakkor, a bíróságnak ugyan alaposan felül kell vizsgálnia az említett bizottság előtti eljárásban a biztosított rendelkezésére álló eljárási garanciákat, e felülvizsgálatnak szintén figyelembe kell vennie az ezen bizottság keretén belül folyó munka jellegét, amelynek célja nem egy kontradiktórius vita eldöntése, hanem orvosi megállapítások tétele.

(lásd a 44–47. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítéletének 16. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 64. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 89. pontja; F‑53/09. sz., J kontra Bizottság ügyben 2011. május 11‑én hozott ítéletének 104. pontja.

2.      A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat nem tartalmaz konkrét rendelkezést a testületi működés elvével kapcsolatban. A tisztviselő érdekeinek megóvása az orvosi bizottságon belül ezen elv által – amelynek értelmében az orvosi bizottság minden tagja érdemben kifejtheti véleményét a többi tag előtt –, a tisztviselő bizalmát élvező orvos jelenlétén, valamint egy harmadik orvosnak az egyes felek által kinevezett tagok közös megegyezésével történő kijelölésén keresztül érvényesül.

A kollegialitás elve nem jelenti azt, hogy az orvosi bizottság nem hozhat érvényes határozatot egyszerű többséggel, vagy az orvosi bizottság jelentéséért nem vállalhatja a fő felelősséget a bizottságon belüli többséggel rendelkező két orvost.

Így tehát, ha a tisztviselő által kijelölt orvosnak lehetősége volt arra, hogy észrevételeit, valamint az érintett aktájával kapcsolatos véleményét ismertesse az orvosi bizottság ülése során, az, hogy e bizottság másik két – többségben lévő – orvosa nem ért egyet ezen orvossal, aki az érintettnek és aktájának testületi vizsgálatát követően kollégái orvosi véleményétől eltérő álláspontra jutott, nem sérti sem az orvosi bizottság munkájának testületi jellegét, sem olyan szabályszerűtlenséget nem jelent, amely a bizottság nevében elkészített jelentés érvénytelenségéhez vezetne. Különösen az a tény, hogy a tisztviselő által kijelölt orvos az orvosi bizottság nevében elkészített jelentést, amelyet a többségben lévő két másik kollégája készített és már véglegesítettként mutatott be, csak aláírásra kapta meg, és e körülmények között egyetlen lehetősége a különvélemény megfogalmazása maradt, önmagában nem sérti a kollegialitás elvét, amelynek az orvosi bizottság munkája során érvényesülnie kell.

(lásd az 52., 55., 57. és 58. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑20/00. sz., Camacho‑Fernandes kontra Bizottság ügyben 2000. november 15‑én hozott ítéletének 31. és 32. pontja.

3.      Alapvető különbség van a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti, a munkavégzésre való képtelenségnek megfelelő és rokkantsági támogatás formájában jövedelempótlásra jogosító állandó rokkantság, valamint a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti végleges állandó rokkantság között, amely a személy testi és szellemi egészségkárosodásának felel meg.

Ugyanis noha az említett 73. cikk értelmében vett teljes rokkantság általában a munkavégzésre való teljes képtelenséget eredményez, annak ellenkezője nem feltétlenül igaz, tekintve, hogy a tisztviselő az említett 78. cikk alapján lehet teljesen munkaképtelen úgy is, hogy a 73. cikk értelmében csak nagyon korlátozott részleges állandó rokkantságban szenved.

Egyébiránt a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti támogatás is különbözik a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíjtól, amely csak munkavégzésre való képtelenség esetén jár. Ezzel szemben a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti támogatás az érintett feladatainak további ellátására vonatkozó képességétől függetlenül jár. A részleges állandó rokkantság támogatásra jogosít, még ha a rokkantság semmilyen módon nem is befolyásolja az érintett feladatai ellátására való képességét. Ebből következően a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti rokkantságot a munkavégzésre való esetleges képtelenség mértékétől függetlenül a tisztviselő testi és szellemi egészségkárosodásának kell tekinteni.

Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikkének rendszerében nem zárható ki, hogy a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján foglalkozási megbetegedésből kifolyólag rokkanttá nyilvánított tisztviselő esetében a személyzeti szabályzat 73. cikke és a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat rendelkezései, valamint a rokkantságbesorolási táblázat alapján semmilyen mértékű részleges állandó rokkantságot nem állapítanak meg, amennyiben e betegség nem károsította e rendelkezések értelmében a testi és lelki egészségét.

(lásd a 73–76. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének 74. pontja; T‑47/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének 73. és 74. pontja.

4.      Amikor a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 23. cikke szerinti orvosi bizottság véleményét olyan összetett orvosi kérdésekben kérik ki, amelyek valamely bonyolult diagnózisra vagy az érintett megbetegedése és a valamely intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság véleményében köteles megjelölni többek között, hogy az akta mely irataira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén köteles részletezni azokat az okokat, amelyek miatt eltért bizonyos – korábbi és releváns –, az érintett számára kedvezőbb orvosi jelentésektől.

Az orvosi bizottság jelentésének alakiságában nem szükséges formalizált mintát követnie. Elegendő, ha a jelentés olyan indokolást tartalmaz, amely lehetővé teszi a következtetések alapjául szolgáló megfontolások értékelését, és érthető összefüggést teremt a benne szereplő orvosi megállapítások és az orvosi bizottság által levont következtetések között.

Tekintve ezenfelül, hogy az orvosi bizottság jelentése tudományos jellegű, a belső összefüggésre és az érthetőségre vonatkozó követelményeket nem magának a tisztviselőnek, hanem az orvosi bizottságban őt képviselő orvosnak a szemszögéből kell értékelni, mivel az említett orvos feladata éppen az, hogy szükség esetén megértesse a betegével, hogy a foglalkozási megbetegedés elismerésére irányuló kérelmét milyen indokok alapján utasították el.

(lásd a 80., 86. és 87. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AE kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 64. és 65. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a fent hivatkozott J kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 96. pontja.

5.      Ha a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat 23. cikke szerinti orvosi bizottság három orvosát az erre jogosult személyek kijelölték, a tisztviselő érdekeinek védelmét megfelelően biztosítja a bizalmát élvező orvos jelenléte és az adminisztráción kívüli harmadik orvos kijelölése. E tekintetben a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó szabályzat semmilyen különös követelményt nem támaszt az orvosi bizottság tagjainak szakterületét illetően. Így, amennyiben e szabályzat mind az érintett tisztviselő, mind az adminisztráció számra biztosítja az érdekeit képviselő orvos megválasztásának szabadságát, semmi sem tiltja, hogy a tisztviselő, amennyiben szükségesnek tartja, szakorvost nevezzen ki arra, hogy őt képviselje az orvosi bizottságban.

(lásd a 107. és 108. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 186/80. sz., Suss kontra Bizottság ügyben 1981. július 14‑én hozott ítéletének 9. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AE kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 50. és 51. pontja.