A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2020. szeptember 9.(*)

„Mezőgazdaság – 1308/2013/EU rendelet – Eredetmegjelölések a borágazatban – A borok címkézése – Borszőlőfajta oltalom alatt álló eredetmegjelölésből álló vagy azt tartalmazó nevének feltüntetése – Tilalom – Eltérés – (EU) 2017/1353 felhatalmazáson alapuló rendelet – A »teran« borszőlőfajtanévnek a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részében található jegyzékbe történő felvétele – A Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjára visszaható hatály – »Teran« szlovén oltalom alatt álló eredetmegjelölés – Jogbiztonság – Jogos bizalom – Arányosság – A tulajdonhoz való jog – A Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló okmány – A minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás – Intézményi egyensúly”

A T‑626/17. sz. ügyben,

a Szlovén Köztársaság (képviselik: V. Klemenc és T. Mihelič Žitko, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: R. Knaak ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: B. Eggers, I. Galindo Martín és B. Rous Demiri, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Horvát Köztársaság (képviseli: G. Vidović Mesarek, meghatalmazotti minőségben, segítője: I. Ćuk ügyvéd)

beavatkozó fél,

a 607/2009/EK rendeletnek a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek és szinonimáik tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 19‑i (EU) 2017/1353 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2017. L 190., 5. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz, L. Madise, C. Iliopoulos és I. Reine (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. december 3‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      Jogi háttér

A.      A borágazatban az eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó általános rendelkezések

1.      A 479/2008 rendeletről és az 1234/2007/EK rendeletről

1        A borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 29‑i 479/2008/EK tanácsi rendelet (HL 2008. L 148., 1. o.; helyesbítés: HL 2008. L 220., 35. o.) 51. cikke, amely 2009. augusztus 1‑jétől volt alkalmazandó, és amely a korábbi rendeletek értelmében már oltalom alatt álló bornevekre vonatkozott, a következőket írta elő:

„(1)      Az 1493/1999/EK rendelet 51. és 54. cikkével […] összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerint oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 46. cikke szerinti nyilvántartásba.

[…]

(4)      […]

Az a döntés hozható 2014. december 31‑ig a Bizottság kezdeményezésére és [a rendelet 113. cikkének] (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, hogy az (1) bekezdésben említett létező oltalom alatt álló bornevek oltalma törölhető, amennyiben azok nem felelnek meg [az e rendelet 34. cikkében] foglalt feltételeknek.”

2        A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) módosításáról szóló, 2009. május 25‑i 491/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 154., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 313., 47. o.) hatályon kívül helyezte a 479/2008 rendeletet és annak helyébe lépett. Ennek során a 479/2008 rendeletnek a borágazatra vonatkozó rendelkezéseit belefoglalták a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK rendeletbe (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.).

3        Ebben az összefüggésben a 479/2008 rendelet 51. cikke (1) és (4) bekezdésének rendelkezései megismétlődnek az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) és (4) bekezdésében.

2.      Az 1308/2013 rendeletről

4        A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 189., 261. o.; HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2016. L 130., 9. o.; HL 2017. L 262., 16. o.) 2014. január 1‑jétől alkalmazandó.

5        Az 1308/2013 rendelet 107. cikke az alábbiak szerint veszi át az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (1) és (4) bekezdésének rendelkezéseit a meglévő elnevezések oltalmára vonatkozóan:

„(1)      Az 1493/1999/EK tanácsi rendelet 51. és 54. cikkében […] említett bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság e borneveket felveszi az e rendelet 104. cikke szerinti [E‑Bacchus elektronikus] nyilvántartásba.

(3)      […] A Bizottság 2014. december 31‑ig, saját kezdeményezésére, végrehajtási jogi aktusok útján dönthet az e cikk (1) bekezdésében említett, meglévő oltalom alatt álló bornevek oltalmának törléséről, amennyiben azok nem felelnek meg [az e rendelet 93. cikkében] foglalt feltételeknek.”

B.      Az OEM‑ből álló vagy azt tartalmazó borszőlőfajtanév borok címkézésére történő használatára vonatkozó rendelkezések

1.      A 753/2002 rendeletről

6        Az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 118., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 455. o.) 2009. augusztus 1‑jéig hatályos változata különös szabályozást vezetett be a borok címkézésére vonatkozóan. Többek között az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezett:

„(1)      A földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor vagy [meghatározott termőhelyről származó minőségi bor {m. t. minőségi bor}] készítéséhez használt szőlőfajták neve vagy azok szinonimái feltüntethetők a szóban forgó bor címkéjén, feltéve, hogy

[…]

c)      a fajta neve, illetve szinonimáinak valamelyike nem tartalmaz m. t. minőségi bor vagy asztali bor […] leírására használt földrajzi jelzést […]”

7        Mindazonáltal a 753/2002 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja különös kivételt állapított meg a címkézés tilalma alól az alábbiak szerint:

„(2)      [A 753/2002 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének] c) pontjától eltérve:

[…]

b)      a [rendelet II. mellékletében] szereplő fajtanevek és szinonimáik az e rendelet hatálybalépésének napján érvényben levő nemzeti és a közösségi szabályok szerint használhatók.”

2.      A 479/2008, az 1234/2007 és az 1308/2013 rendeletről

8        A 479/2008 rendelet 42. cikkének (3) bekezdése a következőket mondta ki:

„Ha a Bizottság végrehajtási intézkedései másként nem rendelkeznek, amennyiben egy borszőlőfajta neve egy oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből áll vagy azt tartalmazza, a szóban forgó név nem használható az e rendelet hatálya alá tartozó termékek címkézése céljából.”

9        Az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdése átvette a 479/2008 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit. Ez a 2013. július 1‑jén alkalmazandó változatában a következőképpen rendelkezett:

„Ha a Bizottság végrehajtási intézkedései másként nem rendelkeznek, amennyiben egy borszőlőfajta neve egy oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből áll vagy azt tartalmazza, a szóban forgó név nem használható az e rendelet hatálya alá tartozó termékek címkézése céljából.”

10      A 2014. január 1‑jétől az 1234/2007 rendelet helyébe lépő 1308/2013 rendelet 100. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben egy borszőlőfajta neve valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből áll vagy ilyet tartalmaz, a szóban forgó név nem használható mezőgazdasági termékek címkézése céljából.

A meglévő címkézési gyakorlatok figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy [az 1308/2013 rendelet 227. cikkével] összhangban olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben rendelkezik a fenti szabály alóli kivételekről.”

11      Ezenkívül az 1308/2013 rendelet 227. cikke felhatalmazást ad az Európai Bizottságnak arra, hogy az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

12      Az 1308/2013 rendelet 232. cikke (1) bekezdésének második albekezdése azt írja elő, hogy ezt a rendeletet 2014. január 1‑jétől kell alkalmazni.

3.      A 607/2009 rendeletről

13      A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14‑i 607/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 193., 60. o.) 62. cikkének (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A 479/2008/EK rendelet 42. cikkének (3) bekezdésében foglaltaktól eltérve az e rendelet XV. mellékletének A. részében felsorolt, oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből álló vagy ilyen eredetmegjelölést, illetve földrajzi jelzést magukban foglaló borszőlőfajtanevek és ezek szinonimái csak abban az esetben szerepelhetnek az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel[…] ellátott termékek címkéjén, ha azokat a 2002. május 11‑én hatályban lévő közösségi szabályozás értelmében vagy az érintett tagállamok csatlakozásának időpontjában (amennyiben ez a fent említettnél későbbi időpontra esik) engedélyezték.”

14      A 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. része tartalmazta a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek és szinonimáik jegyzékét, e rendelet 62. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

15      A 607/2009 rendeletet hatályon kívül helyezte az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a borágazati eredetmegjelölésekre, földrajzi jelzésekre és hagyományos kifejezésekre vonatkozó oltalom iránti kérelmek, a kifogásolási eljárás, a használatra vonatkozó korlátozások, a termékleírások módosítása, az oltalom törlése, valamint a címkézés és a kiszerelés tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2018. október 17‑i (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2019. L 9., 2. o.; helyesbítés: HL 2019. L 269., 13. o.). A 2019/33 rendelet 50. cikkének (3) bekezdése lényegében átvette a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit. Ezenkívül a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. része immár a 2019/33 rendelet IV. mellékletében szerepel.

C.      A Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően elfogadott, címkézésre vonatkozó rendelkezések

1.      A 753/2013 végrehajtási rendeletről

16      Azt követően, hogy a Horvát Köztársaság 2013. július 1‑jén csatlakozott az Európai Unióhoz, a Bizottság elfogadta a 607/2009 rendelet módosításáról szóló, 2013. augusztus 2‑i 753/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 210., 21. o.).

17      A 753/2013 végrehajtási rendelet (2), (3) és (5) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(2)      Horvátország uniós csatlakozása előtt az országban hatályos, a szőlő‑ és borágazatra vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak az uniós jogszabályokban, különösen a 607/2009/EK bizottsági rendeletben foglalt, a borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre, valamint a borászati termékek címkézésére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy a [Horvát Köztársaságban] székhellyel rendelkező gazdasági szereplők továbbra is forgalmazhassák az ország uniós csatlakozása előtt hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően előállított termékeket, lehetővé kell tenni számukra a csatlakozás előtt hatályos szabályoknak megfelelően előállított borászati termékek meglévő készleteinek értékesítését.

(3)      A 607/2009/EK rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 2013. júliusi 1‑jei uniós csatlakozására tekintettel [a Horvát Köztársaság] kérte, hogy az Unióban oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből álló, illetve ilyen eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést magukban foglaló, saját területén való forgalmazáshoz használt »Alicante Bouschet«, »Burgundac crni«, »Burgundac sivi«, »Burgundac bijeli«, »Borgonja istarska« és »Frankovka« borszőlőfajtanevek továbbra is szerepelhessenek az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott horvát borok címkéjén. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy [a Horvát Köztársaság] csatlakozásának időpontjával kezdődő hatállyal az ország nevét fel kell venni a kérelemben feltüntetett borszőlőfajtanevek tekintetében az említett rendelet XV. mellékletének A. részébe.

[…]

(5)      A 607/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.”

18      A 753/2013 végrehajtási rendelet 1. cikke kimondja, hogy a 2013. június 30‑ig az akkor Horvátországban hatályos rendelkezéseknek megfelelően Horvátországban előállított borokat egyrészt a készletek kimerüléséig forgalomba lehet hozni, másrészt pedig ezek a termékek a Horvátországban 2013. június 30‑án hatályos rendelkezéseknek megfelelően címkézhetők. Ez az 1. cikk lényegében azt is előírja, hogy a Horvát Köztársaság nevét az Unióhoz való csatlakozásának időpontjától kezdődő hatállyal fel kell venni a 607/2009 rendelet XV. mellékletébe az ezen állam kérelmében szereplő borszőlőfajtaneveket illetően.

2.      A megtámadott rendeletről

19      2017. május 19‑én a Bizottság elfogadta a 607/2009/EK rendeletnek a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek és szinonimáik tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 19‑i (EU) 2017/1353 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (HL 2017. L 190., 5. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). E rendelet (2)–(5) preambulumbekezdése a következőket rögzíti:

„(2)      [A Horvát Köztársaság] az Európai Unióhoz való 2013. július 1‑jei csatlakozására tekintettel kérelmezte az elismert borszőlőfajtáit felsoroló nemzeti jegyzék belefoglalását a földrajzi árujelzőt tartalmazó, a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek jegyzékébe, amely a kérelmezés időpontjában a 753/2002/EK bizottsági rendelet II. mellékletében szerepelt, jelenleg pedig a 607/2009/EK bizottsági rendelet XV. mellékletében található. A Bizottság az 1234/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően tájékoztatta [a Horvát Köztársaságot] arról, hogy a nemzeti fajtajegyzéket nem szükséges uniós szinten jóváhagyni, és hogy az egyes tagállamok maguk döntenek saját jegyzékükről. A Bizottság azt is közölte [a Horvát Köztársasággal], hogy a korábbi csatlakozások során követett gyakorlattal és különösen a 753/2002/EK rendelet II. mellékletét módosító 1429/2004/EK bizottsági rendelettel összhangban a horvát borszőlőfajtaneveknek a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletében található jegyzékbe történő belefoglalására a csatlakozás után kerül majd sor. [A Horvát Köztársaság] ezen információk alapján visszavonta az említett kérelmét tárgyalási álláspontjából.

(3)      A 753/2013/EU bizottsági rendelet módosította a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletét abból a célból, hogy az említett mellékletben szerepeljenek a [Horvát Köztársaság] területén előállított borok forgalmazásához hagyományosan használt, az Unióban oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből álló, illetve ilyen eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést magukban foglaló borszőlőfajtanevek, és ezáltal továbbra is fel lehessen tüntetni őket az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott horvát borok címkéjén. Tekintettel arra, hogy a »Teran« borszőlőfajta neve, amely azonos alakú a »Teran« oltalom alatt álló szlovén eredetmegjelöléssel (PDO–SI–A1581), [a Szlovén Köztársaság] szempontjából érzékeny problémának bizonyult, a kérdéses horvát fajtanévnek az említett rendeletbe való felvétele halasztásra került arra az időre, amíg [a Horvát Köztársaság] és [a Szlovén Köztársaság] tárgyalások útján megállapodásra jut egymással.

(4)      [A Horvát Köztársaság] a »Teran« borszőlőfajtanév használatára vonatkozó kérelmét a »Hrvatska Istra« (PDO–HR–A1652) oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borokra korlátozta. A kért engedély területi hatályának korlátozása és a Bizottság kitartó erőfeszítései ellenére lehetetlennek bizonyult kompromisszumos megoldást találni [a Horvát Köztársaság] és [a Szlovén Köztársaság] vitájában.

(5)      Tekintettel arra, hogy [a Horvát Köztársaság] és [a Szlovén Köztársaság] álláspontjának összehangolására irányuló bizottsági erőfeszítések ellenére a két fél közötti tárgyalások nem vezettek eredményre, továbbá a »Teran« borszőlőfajtával kapcsolatos címkézési gyakorlatra vonatkozóan a Bizottság birtokában lévő információk vizsgálata alapján indokolt bejegyezni az említett fajtanevet a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részébe a »Hrvatska Istra« oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel összefüggésben.”

20      A megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy annak a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjára, 2013. július 1‑jére visszaható hatályt kell tulajdonítani, a következő indokok miatt:

21      A megtámadott rendelet 1. cikke értelmében a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részébe egy további, 55. számú sor került, amely pontosítja, hogy a „Teran” elnevezés a Horvátországban készített borok címkéjén borszőlőfajtanévként feltüntethető, de kizárólag a „Hrvatska Istra” eredetmegjelölés (PDO–HR–A 1652) esetében, azzal a feltétellel, hogy a „Hrvatska Istra” és a „Teran” jelöléseknek ugyanazon látómezőben kell szerepelniük, és a „Teran” nevet kisebb betűmérettel kell feltüntetni, mint a „Hrvatska Istra” eredetmegjelölést.

22      A megtámadott rendelet 2. cikke ugyanakkor a következő átmeneti intézkedést írja elő:

„Azok a »Hrvatska Istra« oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (PDO–HR–A1652) ellátott borok, amelyek előállítására e rendelet hatálybalépése előtt, az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően került sor, a készletek kimerüléséig forgalmazhatók, még akkor is, ha esetükben nem teljesülnek a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részébe e rendelet 1. cikke szerint beillesztett 55. sorban a címkézés tekintetében előírt feltételek.”

23      A megtámadott rendelet 3. cikkének első bekezdése alapján az az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésének napján, azaz 2017. július 21‑én lépett hatályba. Mindazonáltal e cikk második bekezdése azt írja elő, hogy a megtámadott rendeletet 2013. július 1‑jétől kell alkalmazni.

II.    A jogvita előzményei

A.      A Szlovén Köztársaság Unióhoz való csatlakozásáról és a „Teran” oltalom alatt álló eredetmegjelölésről

24      Szlovénia 2004. május 1‑jén csatlakozott az Unióhoz.

25      E csatlakozást követően a Bizottság elfogadta a 753/2002 rendelet módosításáról szóló, 2004. augusztus 9‑i 1429/2004/EK rendeletet (HL 2004. L 236., 11. o.; helyesbítés: HL 2005. L 78., 74. o.). Az 1429/2004 rendelet 3. cikkének megfelelően e rendeletet a Szlovén Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjára visszaható hatállyal kell alkalmazni.

26      Az 1429/2004 rendelet II. melléklete értelmében a 753/2002 rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott jegyzékre a Szlovén Köztársaság tekintetében olyan földrajzi jelzéseket tartalmazó különböző borszőlőfajták neveit vették fel, amelyek megjelenhetnek a borok címkéin. A „Teran” elnevezést a Szlovén Köztársaság kapcsán az Unióban a „kiegészítő hagyományos kifejezések” közé vették fel, vagyis az olyan, a termelő tagállamokban a borok leírására hagyományosan használt kifejezések listájára, amelyek különösen a termelés, a készítés és az érlelés módjára, illetve a bor minőségére, színére, típusára, egy helyre vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi eseményre vonatkoznak, és amelyeket a termelő tagállamok jogszabályai a területükről származó borok jelölésére meghatároznak. A „Teran” kiegészítő hagyományos kifejezést így a Kras borhoz mint „meghatározott termőhelyről származó minőségi borhoz” (m. t. minőségi bor) kapcsolták.

27      2006. február 17‑én a Bizottság az 1493/1999 rendelet 54. cikke (5) bekezdésének megfelelően közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2006. C 41., 1. o.) az m. t. minőségi borok naprakésszé tett listáját, amely a tagállamok által közölt adatokon alapul. E listán Szlovénia tekintetében szerepel a „Kras, teran” név.

28      2009. július 7‑i levelében a Szlovén Köztársaság megküldte a Bizottságnak az m. t. minőségi borok új nemzeti listáját, amely ezúttal a „Teran, Kras” és „Kras” neveket tartalmazta. Ezt az új listát, amely a 2009. július 31‑i szlovéniai helyzetet tükrözte, 2009. augusztus 8‑án tették közzé a Hivatalos Lapban (HL 2009. C 187., 1. o.). A 479/2008 rendelet 51. cikkének (1) bekezdése alapján az e listán szereplő nevek ebben az időpontban automatikusan oltalomban részesültek az új rendelet alapján. Mindazonáltal a Szlovén Köztársaságra hárult az a kötelezettség, hogy benyújtsa a Bizottsághoz a termékleírást, valamint az ezen elnevezéseket jóváhagyó nemzeti határozatokat.

29      2011. december 6‑án a Szlovén Köztársaság benyújtotta a Bizottsághoz a „Teran” borágazati elnevezésre vonatkozó, az 1234/2007 rendeletnek (a 479/2008 rendelet 35. cikkének megfelelő) 118c. cikke szerinti termékleírást, ezen elnevezés e rendelet 118b. cikke szerinti oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) történő oltalomban részesítése érdekében.

30      2014. december 17‑én a Bizottságnak címzett C(2014) 9593 final közleményében a Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja felkérte a biztosok kollégiumát, hogy hagyja jóvá a létező bornevekre vonatkozó, a Bizottsághoz az 1234/2007 rendeletnek (a 479/2008 rendelet 51. cikkének megfelelő) 118s. cikkének(2) bekezdése alapján megküldött termékleírásra vonatkozóan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság által elvégzett vizsgálat eredményeit. A „Teran” szlovén név szerepelt azon létező bornevek listáján, amelyek tekintetében az OEM‑ként fennálló oltalmat megerősítették. Egy lábjegyzet ugyanakkor pontosította, hogy a „Teran” név Szlovén Köztársaság általi használata nem érinti a horvát termelők azon jogait, hogy e nevet egy borszőlőfajta megjelölésére használják a Bizottság által az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadni kívánt, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően.

B.      A „teran” borszőlőfajtanévről Horvátországban

31      Az Unióhoz való csatlakozása érdekében a Horvát Köztársaság 2008. szeptember 8‑án terjesztette elő tárgyalási álláspontját. E dokumentum mezőgazdaságról szóló 11. fejezetének 51. oldalán a Horvát Köztársaság többek között azt kérte, hogy „[a]z elismert borszőlőfajtákra vonatkozó nemzeti jegyzékét vegyék fel azon szőlőfajtaneveknek és szinonimáiknak a 753/2002 rendelet II. mellékletében szereplő listájára, amelyek földrajzi jelzést tartalmaznak, és amelyek a borok címkéin feltüntethetők”.

32      2011. január 28‑án a Horvát Köztársaság tárgyalási álláspontjának a „Mezőgazdaság és vidékfejlesztés” című 11. fejezetre vonatkozó kiegészítésében jelezte, hogy vissza kívánja vonni a fenti 31. pontban említett kérelmét. Hangsúlyozta, hogy megértette, hogy a földrajzi jelzést tartalmazó és a borok címkéjén megjeleníthető szőlőfajták és szinonimáik nemzeti listáját minden egyes tagállamnak az 1234/2007 rendelet követelményeinek megfelelően kell elkészítenie, és hogy e fajták listáját a Bizottság állítja össze a 607/2009 rendelet 62. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

33      A mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről szóló, 2011. április 15‑i AD 12–11. sz. közös álláspontjában az Unió kiemelte, hogy a Horvát Köztársaság „lemondott azon kérelméről, hogy az elismert borszőlőfajtákra vonatkozó nemzeti jegyzékét vegyék fel azon szőlőfajtáknak és szinonimáiknak a 607/2009 rendelet 62. cikkének (4) bekezdésében hivatkozott listájára, amelyek földrajzi jelzést tartalmaznak, és amelyek megjelenhetnek a borok címkéin”.

C.      A megtámadott rendelet elfogadására irányuló eljárásról

34      A Bizottsághoz intézett 2013. május 13‑i levelében a Horvát Köztársaság aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Unióhoz történő 2013. július 1‑jei csatlakozását követően továbbra is fennáll‑e lehetőség a „teran” borszőlőfajtanévnek borainak címkézése céljából történő használatára, mivel ezt a nevet már szlovén OEM‑ként bejegyezték. Ezért azt kérte a Bizottságtól, hogy találjon olyan megoldást, amely minden érintett fél számára kielégítő. Ezzel összefüggésben arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „Teran” szlovén OEM jogállását.

35      Ugyanezen a napon a Bizottsághoz intézett második levelében a Horvát Köztársaság a 607/2009 rendelet XV. mellékletében szereplő A. jegyzék felülvizsgálatára irányuló javaslatot terjesztett elő. E javaslat nem vonatkozott a „teran” névre.

36      2013. július 5‑i levelében a Bizottság azt válaszolta a Horvát Köztársaságnak, hogy a „Teran” OEM bejegyzése kényes kérdésnek minősül, amelyet szolgálatai gondosan megvizsgálnak.

37      A Bizottsághoz intézett 2014. április 16‑i levelében a Horvát Köztársaság ismételten azzal kapcsolatos aggodalmaira hivatkozott, hogy az azonos nevű szlovén OEM fennállása miatt nem lehetséges a „teran” név borainak címkézése céljából történő használata. Azt javasolta, hogy a „teran” nevet vegyék fel a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részébe. Horvátország azt is jelezte, hogy a Bizottság azt javasolta, hogy találjanak tárgyalásos megoldást a Szlovén Köztársasággal, és hogy ennek megfelelően 2014. február 11‑én találkozóra került sor a horvát és a szlovén miniszter között.

38      A Bizottság felhatalmazáson alapuló rendelettervezetet készített, amely a 607/2009 rendelet XV. melléklete A. részének módosítására irányult annak érdekében, hogy abba felvegye a „teran” borszőlőfajtanevet. E tervezetet, amelyet eredetileg a GREX WINE tagállamok szakértői csoportjának 2014. szeptember 8‑i ülésén kellett volna megvitatni, végül levették e találkozó napirendjéről.

39      2014. november 11‑i levelében a Szlovén Köztársaság köszönetét fejezte ki a Bizottság felé azon kétoldalú megbeszélés vonatkozásában, amelyre a „Teran” bor kérdésére vonatkozóan került sor közöttük. Hozzátette, hogy ez a kérdés döntő jelentőséggel bír a bortermelői számára, és nagyon meglepte az arról szóló tájékoztatás, hogy a Bizottság arra irányuló felhatalmazáson alapuló rendelettervezetet készített, hogy engedélyezze a Horvát Köztársaság számára e névnek a borai címkézése során történő használatát, figyelembe véve a Bizottság által 2013 áprilisában nyilvánosan tett, ezzel ellentétes nyilatkozatokat.

40      2014. december 4‑én a Bizottság azt a választ adta a Szlovén Köztársaságnak, hogy nem vitatott, hogy a „Teran” szlovén megjelölés oltalom alatt áll, a Horvát Köztársaság azonban felvetette a „teran” borszőlőfajtanév használatának kérdését az Unióhoz való csatlakozást megelőző tárgyalások során, hogy nem volt lehetősége arra, hogy a „Teran” név szlovén OEM‑ként történő bejegyzésével szemben kifogást emeljen, és hogy a Bizottságnak a hatályos jogszabályok alapján jogában áll az OEM‑ek feltétlen oltalmától való eltéréseket előírni.

41      Ezt követően több találkozóra is sor került, illetve több levélváltás történt a Bizottság és a Szlovén Köztársaság között.

42      2017. január 24‑én a GREX WINE szakértői csoportban megvitatták az annak lehetővé tételére irányuló felhatalmazáson alapuló rendelettervezetet, hogy a Horvát Köztársaság a „Teran” nevet borainak címkézésére használja. A Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság ezen az ülésen előterjesztette észrevételeit.

43      2017. március 17. és április 14. között a fenti 42. pontban említett felhatalmazáson alapuló rendelettervezetet közzétették a Bizottság „Minőségi jogalkotás” portálján. Különböző érdekeltek, ideértve a szlovén bortermelőket és a szlovén bortermelők szövetségét is, közölték az e rendelettervezettel kapcsolatos álláspontjukat.

44      2017. május 19‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott rendeletet.

III. Az eljárás és a felek kérelmei

45      A Törvényszék Hivatalához 2017. szeptember 15‑én benyújtott keresetlevelével a Szlovén Köztársaság megindította a jelen keresetet.

46      A Bizottság 2017. december 4‑én nyújtotta be az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

47      A Törvényszék Hivatalához 2017. december 29‑én érkezett beadványával a Horvát Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

48      A Szlovén Köztársaság 2018. február 23‑án nyújtotta be a választ a Törvényszék Hivatalához.

49      A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2018. március 1‑jei végzésével engedélyezte a Horvát Köztársaság részére, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

50      A Bizottság 2018. május 16‑án benyújtotta viszonválaszát a Törvényszék Hivatalához.

51      A Horvát Köztársaság 2018. május 16‑án nyújtotta be a beavatkozási beadványt a Törvényszék Hivatalához.

52      A Szlovén Köztársaság 2018. július 26‑án nyújtotta be a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit a Törvényszék Hivatalához.

53      A Bizottság nem nyújtott be a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeket.

54      2018. augusztus 3‑i levelében a Szlovén Köztársaság jelezte azon szándékát, hogy a tárgyaláson élni kíván a meghallgatáshoz való jogával.

55      A negyedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikke alapján úgy határozott, hogy kibővített tanács elé utalja az ügyet.

56      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

57      A hivatalvezető 2019. október 10‑i levelével a Törvényszék a tárgyalást megelőzően, pervezető intézkedések keretében írásban megválaszolandó kérdéseket tett fel a feleknek. A felek a kérdésekre az előírt határidőn belül válaszoltak.

58      A Törvényszék a 2019. december 3‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

59      A Szlovén Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        teljes egészében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

60      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet megalapozatlannak;

–        a Szlovén Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

61      A Horvát Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

IV.    A jogkérdésről

62      Keresetének alátámasztása érdekében a Szlovén Köztársaság nyolc jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapítja:

–        az első jogalap az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben értelmezett 232. cikkének megsértésére vonatkozik;

–        a második jogalap a jogbiztonság, a szerzett jogok tiszteletben tartása, a bizalomvédelem és az arányosság elvének megsértésén alapul;

–        a harmadik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének megsértésére vonatkozik;

–        a negyedik jogalap a Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló okmány 41. cikkének megsértésén alapul, amennyiben a megtámadott rendelet átmeneti időszakot ír elő a 2013. július 1‑je előtt készített bor forgalmazására;

–        az ötödik jogalap az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére vonatkozik, az e rendelkezésnek az uniós jog alapvető elvei, valamint a Charta 17. cikke és az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke alapján tulajdonított értelemre tekintettel;

–        a hatodik jogalap az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésén és az EUMSZ 290. cikk megsértésén alapul, mivel a Bizottság túllépte a Szerződésekben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására biztosított felhatalmazás korlátait;

–        a hetedik jogalap az 1308/2013 rendelet EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével és az EUSZ 49. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 100. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozik, mivel a Horvát Köztársaság az Unióhoz való csatlakozását megelőzően nem nyújtott be kérelmet arra vonatkozóan, hogy a „teran” borszőlőfajtanevet vegyék fel a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részébe, valamint hogy a Szlovén Köztársaságot nem tájékoztatták ilyen kérelemről a csatlakozási tárgyalások céljából;

–        a nyolcadik jogalap az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között 2016. április 13‑án létrejött, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (HL 2016. L 123., 1. o.; a továbbiakban: intézményközi megállapodás) V.28. pontjának, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodás (a továbbiakban: egyetértési megállapodás) II.7. pontjának, továbbá az intézményi egyensúly elvének megsértésén alapul.

A.      Az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben értelmezett 232. cikkének megsértésére alapított első jogalapról

63      A Szlovén Köztársaság először is hangsúlyozza, hogy a megtámadott rendelet jogalapja, nevezetesen az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése, e rendelet 232. cikkének megfelelően csak 2014. január 1‑jétől alkalmazandó. Márpedig a megtámadott rendelet 3. cikkéből kitűnik, hogy e rendeletet 2013. július 1‑jétől, vagyis azon időpontot megelőzően kell alkalmazni, amikor az a rendelet, amelynek alapján a megtámadott rendeletet elfogadták, alkalmazandóvá vált. Következésképpen azáltal, hogy a megtámadott rendeletet visszaható hatállyal ruházta fel, amely még az 1308/2013 rendelet hatálybalépését, sőt létezését megelőző időszakra is kiterjed, a Bizottság túllépett az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének e rendelet 232. cikkével együttesen értelmezett második albekezdésében szereplő felhatalmazás korlátain.

64      Másodszor a Szlovén Köztársaság azt állítja, hogy a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megfelelően a „teran” névnek az e rendelet XV. mellékletének A. részébe való felvételét a Horvát Köztársaság csatlakozásának időpontjában, azaz 2013. július 1‑jén hatályos uniós szabályoknak megfelelően kellett engedélyezni. Márpedig 2013. július 1‑jén az 1308/2013 rendelet, amely a megtámadott rendelet elfogadásának jogalapja, még nem volt hatályban. Az ezen időpontban alkalmazandó rendelkezések tehát az 1234/2007 rendelet rendelkezései voltak, különösen annak 118j. cikke, amely 2014. január 1‑jén vesztette hatályát. Következésképpen a Szlovén Köztársaság szerint az 1308/2013 rendelet a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdése értelmében nem tekinthető a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjában hatályos rendeletnek.

65      A Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

1.      Az 1308/2013 rendelet ugyanezen rendelet 232. cikkével együttesen értelmezett 100. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértéséről

66      Meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletet 2017. május 19‑én fogadták el, és az az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján, azaz 2017. július 21‑én lépett hatályba. Mindazonáltal e rendelet 3. cikke azt írja elő, hogy a megtámadott rendeletet 2013. július 1‑jétől kell alkalmazni. Amint azt a Szlovén Köztársaság hangsúlyozza, ez az időpont korábbi, mint a megtámadott rendelet jogi alapját képező 1308/2013 rendelet alkalmazhatóságának időpontja, vagyis 2014. január 1‑je.

67      Meg kell tehát vizsgálni, hogy – amint azt lényegében a Szlovén Köztársaság állítja – a Bizottság túllépett‑e az 1308/2013 rendelet 232. cikkével összefüggésben értelmezett 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében biztosított hatáskörön, amennyiben e rendelkezések egyáltalán nem tették lehetővé számára, hogy visszaható hatállyal éljen az e rendelkezések által biztosított felhatalmazással.

68      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az anyagi jogi szabályokat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd: 2002. szeptember 24‑i Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EU:C:2002:524, 119. pont; 2015. június 19‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑358/11, EU:T:2015:394, 112. pont).

69      A jelen ügyben az 1308/2013 rendelet 232. cikkének megfelelően e rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése csak 2014. január 1‑jétől alkalmazandó. E rendelet egyetlen preambulumbekezdése vagy más rendelkezése sem utal arra, hogy ez utóbbi rendelkezés hatálybalépésének kezdő időpontját az említett rendelet 232. cikkéből következőtől eltérő időpontban kellene meghatározni. Még ha e rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből ki is tűnik, hogy e rendelkezés célja a címkézés terén fennálló gyakorlatok oltalma, az semmiképpen nem jelenti azt, hogy az ilyen gyakorlatok már a szóban forgó felhatalmazás alkalmazásának időpontja előtt oltalomban voltak részesíthetők. Ebben az összefüggésben az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében a Bizottságra ruházott felhatalmazást nem lehet úgy tekinteni, mint amely felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a ráruházott hatáskört a 2014. január 1‑je előtti időszakra vonatkozó eltérés engedélyezése érdekében gyakorolja.

70      Így a Bizottság azáltal, hogy 2013. július 1‑je és 2014. január 1‑je között az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján engedélyezte a megtámadott rendeletben előírthoz hasonló, címkézésre vonatkozó eltérést, visszaható hatállyal alkalmazta az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, amit e rendelet nem írt elő.

71      Meg kell azonban azt is vizsgálni, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő felhatalmazás ilyen visszaható hatályú alkalmazása a megtámadott rendelet olyan lényeges hibáját eredményezi‑e, amely a 2014. január 1‑je előtti hatályát illetően annak megsemmisítéséhez vezethet (lásd analógia útján: 2015. június 19‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑358/11, EU:T:2015:394, 121. pont).

72      E tekintetben meg kell állapítani – amint az a fenti 2. pontból kitűnik –, hogy a 479/2008 rendelet 42. cikkének (3) bekezdését később beillesztették az 1234/2007 rendeletbe, és így annak helyébe az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdése lépett, amely a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjában alkalmazandó volt. E rendelkezések már előírtak egy, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséhez hasonló szabályt, nevezetesen azt, hogy egy OEM‑ből álló vagy azt tartalmazó, a vonatkozó rendelet mellékletében nem szereplő borszőlőfajtanév nem jeleníthető meg a bor címkéjén, kivéve, ha a Bizottság ennek ellenkezőjét előíró intézkedéseket fogad el. Így az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése nem hoz létre új felhatalmazást a Bizottság javára, hanem az közvetlenül 1234/2007 rendelet 118j. cikke (3) bekezdésén alapul, amely rendelkezés a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjában, 2013. július 1‑jén hatályos és alkalmazandó volt.

73      Az 1308/2013 rendelet 230. cikkéből az is kitűnik, hogy az 1234/2007 rendeletre való hivatkozásokat az 1308/2013 rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és az e rendelet XIV. mellékletében foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni. Márpedig e megfelelési táblázatban az szerepel, hogy az 1234/2007 rendelet 118j. cikke az 1308/2013 rendelet 100. cikkének felel meg.

74      Ezenkívül, pervezető intézkedések útján feltett kérdésre válaszolva a felek elismerték, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése által a Bizottságra ruházott hatáskörök semmilyen lényeges eltérést nem mutatnak az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdéséből eredő hatáskörökhöz képest.

75      Kétségtelen, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése azzal a sajátossággal bír, hogy kifejezetten előírja a Bizottság számára, hogy vegye figyelembe a meglévő címkézési gyakorlatokat. Ez a pontosítás azonban nem vezethet annak megállapításához, hogy az e rendelkezésben a Bizottságnak adott felhatalmazás alapvetően eltér a 479/2008 rendelet 42. cikkének (3) bekezdésében, majd pedig az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdésében foglalt felhatalmazástól, mivel az kizárólag arra irányul, hogy ezt a felhatalmazást egyértelműbbé tegye, előírva a Bizottság számára a meglévő címkézési gyakorlatok figyelembevételét. Ez ráadásul lehetővé teszi, hogy az OEM‑mel rendelkező termelők számára fokozott garanciát nyújtsanak arra, hogy a Bizottság határozatát nem önkényes alapon fogadják el, anélkül azonban, hogy módosítanák a jogalkotó által a Bizottság számára adott felhatalmazás jellegét vagy terjedelmét.

76      Végeredményben a felek között nem vitatott, hogy Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában fennálltak a „teran” borszőlőfajtanevet érintő címkézési gyakorlatok. Ez a megállapítás attól függetlenül változatlan marad, hogy az 1234/2007 rendeletet vagy az 1308/2013 rendeletet alkalmazzák.

77      Következésképpen, még ha a Bizottság az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdését visszaható hatállyal is alkalmazta, amit a jogalkotó nem írt elő, lényegében nem élt a Horvát Köztársaság tekintetében olyan új felhatalmazással a 2013. július 1‑je és 2014. január 1‑je közötti időszakot illetően, amelyről a Szlovén Köztársaság nem tudott. Ezenfelül nem vitatott, hogy még ha a Bizottság támaszkodhatott is volna az 1234/2007 rendelet 118j. cikkére a megtámadott rendelet elfogadása érdekében, ugyanarra az eredményre jutott volna, vagyis arra, hogy Horvátország részére az Unióhoz való csatlakozását követően a horvát borokat illető címkézés tekintetében eltérést engedélyez.

78      Az első jogalap első részét ezért mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      A 607/2009 rendelet 62. cikkének az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével és 232. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdésének megsértéséről

79      Ami a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint az említett rendelet XV. mellékletének A. részében felsorolt, OEM‑ből álló vagy OEM‑et tartalmazó borszőlőfajtanevek és szinonimáik csak abban az esetben szerepelhetnek OEM‑mel ellátott termékek címkéjén, ha azokat a hatályos – a jelen esetben a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozása időpontjában hatályos – uniós szabályozásnak megfelelően engedélyezték.

80      Meg kell tehát vizsgálni, hogy – amint arra a Szlovén Köztársaság hivatkozik – a 607/2009 rendelet 62. cikkének az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével és 232. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése megakadályozta‑e a Bizottságot abban, hogy az utóbbi rendelet 2014. január1‑je óta alkalmazandó 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére támaszkodjon a megtámadott rendelet elfogadása érdekében.

81      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének szövegében szereplő ellenkező értelmű utalás hiányában az e rendelkezésben említett „hatályban lévő [uniós] szabályozás” szükségképpen magában foglalja az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdésében, illetve az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt, a Bizottság felhatalmazására vonatkozó szabályokat is.

82      Ugyanis bár igaz, hogy az 1308/2013 rendelet még nem volt hatályban, sőt azt nem is fogadták el a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való, 2013. július 1‑jén történő csatlakozásának időpontjában, ebben az időpontban – amint az a fenti 72. pontból kitűnik –a Bizottság már rendelkezett az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdésében szereplő kifejezett felhatalmazással, amely lehetővé tette számára, hogy a címkézés területén eltéréseket fogadjon el, és amely semmilyen lényeges eltérést nem tartalmazott az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében található felhatalmazáshoz képest.

83      A Bizottság tehát azáltal, hogy a megtámadott rendeletet az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján fogadta el, nem alkalmazott a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjában hatályostól eltérő anyagi jogi szabályt, amint azt a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban maga Szlovénia is elismerte.

84      Ezenkívül a Szlovén Köztársaság nem hivatkozott olyan más, 2013. július 1‑jén hatályban lévő szabályra, amelyet a Bizottság tévesen elmulasztott figyelembe venni a megtámadott rendelet elfogadása során. Azt sem állította, hogy a Bizottság nem vehette alapul a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontját annak értékelésekor, hogy ebben az államban léteznek‑e címkézési gyakorlatok a „teran” név tekintetében.

85      Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely jogi aktus jogalapját képező és az uniós intézményt az adott jogi aktus meghozatalára jogosító rendelkezésnek a jogi aktus elfogadásakor hatályosnak kell lennie (2000. április 4‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑269/97, EU:C:2000:183, 45. pont; lásd még ebben az értelemben: 2009. július 1‑jei ThyssenKrupp Stainless kontra Bizottság ítélet, T‑24/07, EU:T:2009:236, 74. pont).

86      Márpedig a megtámadott rendelet elfogadásának napján, 2017. május 19‑én a hatályos rendelkezések az 1308/2013 rendelet rendelkezései voltak. Ebben az időpontban a Bizottság tehát már nem alapozhatta a megtámadott rendeletet az 1234/2007 rendelet 118j. cikkére, mivel azt hatályon kívül helyezték, tehát már nem volt hatályban. Következésképpen az egyetlen jogalap, amelyre a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadása érdekében támaszkodhatott, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése volt, anélkül hogy a Bizottság e tekintetben bármiféle mérlegelési jogkörrel rendelkezett volna (lásd analógia útján: 2012. november 21‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑76/11, EU:T:2012:613, 31. és 32. pont).

87      Harmadszor, az 1234/2007 rendelet 118j. cikke, valamint az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a címkézés tekintetében eltérést fogadjon el annak érdekében, hogy lehetővé tegye az OEM‑ek és a címkézéssel kapcsolatos meglévő gyakorlatok békés együttélését valamely OEM bejegyzését vagy alkalmazhatóságát követően. Ráadásul e rendelkezések a Bizottság eljárását illetően semmilyen kifejezett időbeli korlátozást nem írnak elő.

88      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem fogadhatta el a megtámadott rendeletet a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtt, mivel ezen időpontot megelőzően nem rendelkezett joghatósággal ilyen rendelet elfogadására. Ebben az összefüggésben a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott rendeletet a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjára visszaható hatállyal fogadta el, azt az időpontot vette alapul, amikor a „Teran” szlovén OEM és a horvát címkézési gyakorlatok párhuzamos fennállásának kérdése konkrétan felmerült, vagyis e csatlakozás időpontját. A jelen ügy körülményeire tekintettel a Bizottság tehát a szóban forgó rendelkezések rendszerének és szövegének megfelelően járt el.

89      Az arra alapított kifogást tehát, hogy a Bizottság megsértette a 607/2009 rendelet 62. cikkének az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével és 232. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, mint megalapozatlant el kell utasítani.

90      Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

B.      A második, a jogbiztonság, a szerzett jogok tiszteletben tartása, a bizalomvédelem és az arányosság elvének megsértésén alapuló jogalapról

91      A Szlovén Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság azáltal, hogy közel négyéves visszaható hatállyal ruházta fel a megtámadott rendeletet, megsértette először is a jogbiztonság és a nemo potest venire contra factum proprium elvét, másodszor a szerzett jogok tiszteletben tartása és a bizalomvédelem elvét, harmadszor pedig az arányosság elvét. A jelen jogalap keretében a Szlovén Köztársaság lényegében az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének és a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megsértésére is hivatkozik.

92      Mindenekelőtt ugyanis sem a 607/2009 rendelet rendelkezéseiből, sem az 1308/2013 rendelet rendelkezéseiből nem következik, hogy a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy az utóbbi rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt kivétel tekintetében a megtámadott rendeletben előírtakhoz hasonló módon és körülmények között visszaható hatályt ismerjen el. Továbbá a jogbiztonság alapvető követelménye kizárja, hogy a Bizottság határozatlan ideig késlekedhessen jogkörei gyakorlásával. Ezenkívül a megtámadott rendeletnek a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követő több mint négy év elteltével történő elfogadása jelentősen eltér a Bizottság korábbi csatlakozások során követett gyakorlatától, és megsértette a szlovén bortermelőkben a Bizottság szolgálatai által 2013 óta tett számos nyilatkozat által keltett jogos bizalmat. Ebben az összefüggésben a Szlovén Köztársaság azt javasolja a Törvényszéknek, hogy tanúként hallgassa meg A.‑t, a szlovén mezőgazdasági minisztérium tisztviselőjét. Végül a megtámadott rendelet visszaható hatállyal történő elfogadásával a Bizottság megsértette a Szlovén Köztársaságban a „Teran” szlovén OEM elleni jogsértések felelőseivel szemben lefolytatott valamennyi vizsgálati eljárást.

93      Az arányosság elvének megsértését illetően a Szlovén Köztársaság nem fejt ki konkrét érvelést. Mindemellett a keresetlevél 28. és azt követő pontjai fényében úgy kell értelmezni, hogy lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság túllépte a szükséges mértéket azáltal, hogy közel négyéves visszaható hatállyal ruházta fel a megtámadott rendeletet.

94      A Horvát Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

1.      A jogbiztonság, a szerzett jogok tiszteletben tartása és a bizalomvédelem elvének megsértéséről, valamint lényegében az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének és a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megsértéséről

95      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli egyrészt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másrészt hogy a jogalanyok előre láthassák azok alkalmazását (2009. szeptember 10‑i Plantanol ítélet, C‑201/08, EU:C:2009:539, 46. pont).

96      A bizalomvédelem elvét úgy határozzák meg, mint a minden olyan magánszemélyt megillető jogot, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy a közigazgatás megalapozott elvárásokat keltett benne (lásd ebben az értelemben: 1983. május 19‑i Mavridis kontra Parlament ítélet, 289/81, EU:C:1983:142, 21. pont; 1990. június 26‑i Sofrimport kontra Bizottság ítélet, C‑152/88, EU:C:1990:259, 26. pont). Ezen elvre az államok is hivatkozhatnak (2012. június 26‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 180. és 181. pont; lásd még ebben az értelemben: 2009. október 6‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑562/07, EU:C:2009:614, 18–20. pont).

97      Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy senki nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére, akinek a közigazgatás nem tett pontos ígéreteket (lásd: 2000. január 18‑i Mehibas Dordtselaan kontra Bizottság ítélet, T‑290/97, EU:T:2000:8, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. július 9‑i Cheil Jedang kontra Bizottság ítélet, T‑220/00, EU:T:2003:193, 33. pont).

98      Egyébiránt egy gazdasági szereplő nem érvényesítheti szerzett jogát vagy olyan meglévő helyzet fennmaradásába vetett jogos bizalmát, amely helyzetet az uniós intézmények mérlegelési jogkörükben hozott intézkedései módosíthatnak (1994. október 5‑i Németország kontra Tanács ítélet, C‑280/93, EU:C:1994:367, 80. pont).

99      Ami közelebbről valamely uniós jogi aktus visszaható hatályát illeti, ki kell emelni, hogy a jogbiztonság elvével főszabály szerint ellentétes, hogy valamely uniós jogi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsák meg. Mindazonáltal e tilalom nem abszolút jellegű, és attól kivételesen el lehet tekinteni, ha a megvalósítandó cél ezt igényli, és ha az érdekeltek jogos bizalmát kellőképpen tiszteletben tartják (2002. szeptember 24‑i Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EU:C:2002:524, 119. pont; 2010. november 10‑i OHIM kontra Simões Dos Santos ítélet, T‑260/09 P, EU:T:2010:461, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100    Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság azáltal, hogy közel négyéves visszaható hatállyal ruházta fel a megtámadott rendeletet, megsértette‑e a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a „Teran” OEM‑re jogosult szlovén bortermelők szerzett jogai tiszteletben tartásának elvét, valamint lényegében a 607/2009 rendelet és az 1308/2013 rendelet rendelkezéseit. E tekintetben meg kell vizsgálni a Szlovén Köztársaság által felhozott minden egyes érvet, amelyek szerint először is a 607/2009 rendelet és az 1308/2013 rendelet rendelkezései nem tették lehetővé a visszaható hatálynak a megtámadott rendeletben szereplő módon és körülmények között történő biztosítását, másodszor a Bizottság a jogbiztonság elvére tekintettel nem késlekedhetett határozatlan ideig jogkörei gyakorlásával, harmadszor a Bizottság eltért a korábbi csatlakozások során követett gyakorlattól, és megsértette a szlovén bortermelők jogos bizalmát, negyedszer pedig a Bizottság megsértette a Szlovén Köztársaságban a „Teran” szlovén OEM elleni jogsértések felelőseivel szemben lefolytatott valamennyi vizsgálati eljárást.

a)      Az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének és a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított kifogásról

101    A Szlovén Köztársaságnak az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének és a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének, valamint az e rendelkezések által a Bizottságra rótt azon kötelezettségnek a megsértésére alapított érvei, amely szerint valamely állam uniós csatlakozását követően a lehető leghamarabb el kell járnia, lényegében annak bizonyítására irányulnak, hogy e rendelkezések a Bizottság fellépésének időbeli korlátját tartalmazzák.

102    A jelen ügyben az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése csupán azt írja elő, hogy az eltérés biztosítása érdekében figyelembe kell venni a címkézéssel kapcsolatban fennálló gyakorlatokat. A 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdése az érintett tagállam csatlakozásának időpontjában hatályos uniós szabályokra hivatkozik.

103    Így a címkézésre vonatkozó eltérés elfogadása szükségessé teszi annak megállapítását, hogy létezik olyan címkézési gyakorlat, amelyet adott esetben fenn kell tartani. Az ilyen gyakorlatnak tehát szükségszerűen fenn kell állnia abban az időpontban, amikor az említett eltérést elkezdik alkalmazni. Abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is –valamely állam Unióhoz való csatlakozásának időpontjában ilyen gyakorlatok léteznek, és e csatlakozástól kezdve veszélyeztethetik valamely OEM‑et, a Bizottságnak, ha úgy ítéli meg, hogy az ilyen gyakorlatokat az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján fenn kell tudni tartani, meg kell győződnie arról, hogy e címkézési gyakorlatok fennállnak a csatlakozás időpontjában, azaz akkor, amikor e gyakorlatok az említett OEM‑mel összeütközésbe kerülnek.

104    Következésképpen, a címkézésre vonatkozó eltérésnek a valamely állam Unióhoz való csatlakozásakor történő engedélyezése esetén – mint a jelen ügyben is –, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy e csatlakozás időpontját vegye alapul az ilyen címkézési gyakorlatok fennállásának értékelése érdekében, ne pedig egy későbbi időszakot, és hogy az ezen időpontban hatályos szabályoknak feleljen meg. Ezzel szemben e két rendelkezés szövegéből nem lehet arra következtetni, hogy azok meghatározott határidőt írnak elő a Bizottság számára a borok címkézése terén való eltérés elfogadására, mivel semmilyen erre vonatkozó utalást nem tartalmaznak.

105    Ezzel szemben az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése és a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz olyan jogalapot, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a megtámadott rendelethez hasonló felhatalmazáson alapuló rendeletet valamely állam Unióhoz történő csatlakozása előtt fogadjon el. A Bizottság ezen az alapon nem rendelkezik joghatósággal, mivel a szóban forgó állam harmadik ország. Ebből következik, hogy amennyiben a címkézésre vonatkozó eltérés ilyen felhatalmazáson alapuló rendelet útján történő engedélyezése ilyen csatlakozáshoz kapcsolódik, a Bizottságnak szükségképpen meg kell várnia e csatlakozás időpontját, mielőtt az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján megkezdhetné a felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadására irányuló eljárást. Figyelembe véve, hogy követni kell az EUMSZ 290. cikkben előírt, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárást, amint azt az 1308/2013 rendelet 227. cikke előírja, az ilyen eljárás az adott ügy körülményeitől függően hosszabb vagy rövidebb időt vehet igénybe.

106    Következésképpen a lényegében az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (3) bekezdésében és a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésében szereplő időbeli korlátozás megsértésére alapított jelen kifogás megalapozatlan.

107    Mindemellett az, hogy a címkézés tekintetében eltérést engedő felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadására kifejezetten előírt határidő nem szerepel az alkalmazandó szabályozásban, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Bizottság kivonhatja magát az uniós intézmények időbeli eljárását szabályozó általános elvek, különösen az észszerű határidő elve, valamint a jogbiztonság, a szerzett jogok tiszteletben tartása és a bizalomvédelem elve tiszteletben tartásának kötelezettsége alól. Ebben az összefüggésben kell a továbbiakban megvizsgálni a Szlovén Köztársaság többi kifogását.

b)      Az arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság túlzottan késlekedett jogkörei gyakorlásával

108    Amint azt a Szlovén Köztársaság kifejti, a jogbiztonság alapvető követelménye még meghatározott határidő hiányában is kizárja, hogy a Bizottság határozatlan ideig késlekedhessen jogkörei gyakorlásával (2013. január 15‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑54/11, EU:T:2013:10, 29. pont).

109    Meg kell tehát vizsgálni a megtámadott rendelet elfogadására irányuló eljárás lefolyását, és értékelni kell, hogy az ügy körülményei mennyiben igazolhatják annak időtartamát.

110    Amint az a fenti 31. és 32. pontból kitűnik, a Horvát Köztársaság a 2008. szeptember 8‑i tárgyalási álláspontjában azt kérte, hogy a borszőlőfajtákra vonatkozó nemzeti jegyzékét vegyék fel azon szőlőfajták és szinonimáik listájára, amelyek földrajzi jelzést tartalmaznak, és amelyek megjelenhetnek a borok címkéin. Ezt követően a tárgyalási álláspontjának kiegészítésében 2011. január 28‑án visszavonta e kérelmet azzal az indokkal, hogy ezt a listát a Bizottság az Unióhoz való csatlakozást követően állítja majd össze.

111    Amint azt a Törvényszék a fenti 29. pontban kiemelte, a Szlovén Köztársaság csak 2011. december 6‑án, azaz a Horvát Köztársaság fenti 110. pontban hivatkozott kérelmének visszavonását követően nyújtotta be a Bizottsághoz magára a „Teran” borágazati elnevezésre vonatkozó, az 1234/2007 rendeletnek (a 479/2008 rendelet 35. cikkének megfelelő) 118c. cikke szerinti termékleírást, ezen elnevezés e rendelet 118b. cikke szerinti OEM‑ként történő oltalomban részesítése érdekében. Ezen időpontot megelőzően, amint az a fenti 27. és 28. pontból kitűnik, a „Teran” név kiegészítő kifejezésként a „Kras” névhez kapcsolódott a szlovén m. t. minőségi borok listáján, először mint „Kras, teran”, majd „Teran, Kras”.

112    E tekintetben először is a jelen ügy irataiból kitűnik, hogy a Horvát Köztársaság legkésőbb egy 2013. május 13‑i levélben közölte a Bizottsággal az azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy az Unióhoz való csatlakozását követően továbbra is használható‑e a „teran” borszőlőfajtanév. E levél alapján számos írásbeli levélváltásra, valamint több kétoldalú megbeszélésre került sor a Bizottság és a Szlovén Köztársaság között, többek között 2014. szeptember 24‑én, november 11‑én és december 4‑én, 2015. január 26‑án, július 8‑án, 14‑én és 16‑án, valamint 2017 januárjában.

113    Ezenkívül a Szlovén Köztársaság több alkalommal dokumentumokat, valamint kiegészítő információkat küldött a Bizottságnak a „Teran” OEM‑re vonatkozóan. 2016. január 20‑án a Bizottság által ezen OEM‑mel, a címkézési gyakorlattal és az uniós szabályozással kapcsolatban feltett kérdésekre is írásbeli válaszokat adott.

114    A fenti 110–113. pontban említett tényezők azt bizonyítják, hogy a megtámadott rendelet elfogadását megelőző időszak során a Bizottság nem maradt tétlen. Az ügy irataiból az sem tűnik ki, hogy késleltette volna az érintett felekkel folytatott megbeszélések megkezdését, vagy hogy e megbeszélések során késedelmeskedett volna. Épp ellenkezőleg, valamennyi szükséges információ összegyűjtésére törekedett, és tárgyalásos megoldást próbált találni a Horvát Köztársaság fenti 112. pontban hivatkozott 2013. május 13‑i levelében felvetett problémakörre vonatkozóan.

115    Másodszor, az 1308/2013 rendelet 107. cikkének (az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (4) bekezdésének megfelelő) (3) bekezdéséből az következik, hogy 2014. december 31‑ig a Bizottság saját kezdeményezésére dönthetett úgy, hogy törli a tagállamok által bejelentett létező bornevek – köztük a „Teran” szlovén OEM – tekintetében automatikusan biztosított oltalmat, amennyiben azok nem vagy már nem felelnek meg az OEM által biztosított oltalom ugyanezen rendelet 93. cikkében előírt feltételeinek. Mivel a Horvát Köztársaság javára a „teran” kifejezés kapcsán, a címkézésre vonatkozóan engedélyezett eltérés kizárólag az ugyanilyen nevű szlovén OEM fennállása miatt volt szükséges, a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadása előtt jogszerűen várhatta be a Szlovén Köztársaság által a „Teran” OEM tekintetében benyújtott iratok vizsgálatának eredményét.

116    Harmadszor, a Szlovén Köztársaságnak küldött 2017. január 18‑i levelében a Bizottság jelezte, hogy 2017. június 30. előtt még határozatot kell hoznia a „Hrvatska Istra” horvát OEM termékleírásáról, amely éppen a „teran” borszőlőfajtanevet érinti. A pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság jelezte, hogy e horvát OEM termékleírása kifejezetten azt írta elő, hogy a „teran” név címkéken való feltüntetése a forgalomba hozatal céljából engedélyezett, feltéve, hogy e név és a „Hrvatska Istra” OEM neve ugyanazon látómezőben jelenik meg. A Bizottság azt is kiemelte, hogy figyelembe véve a megbeszélések időtartamát és a „teran” név kérdését illető pozitív előrehaladás hiányát, csak arra a következtetésre juthatott, hogy az érintett tagállamok közötti megállapodás lehetetlen, és úgy határozott, hogy a megtámadott rendeletet a „Hrvatska Istra” horvát OEM termékleírásában előírt címkézési módok átvételével fogadja el, anélkül hogy megvárná az e termékleírás vizsgálatára előírt határidő végét.

117    Negyedszer, amint az a megtámadott rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság arra számított, hogy a Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság tárgyalások útján megoldást találnak, ami a Bizottság ez irányú erőfeszítései ellenére végül lehetetlennek bizonyult.

118    A fenti megállapításokból következik, hogy a megtámadott rendelet elfogadását megelőző négy év során a Bizottság tevékenyen folytatta a „teran” ügy iratainak elemzését, amelynek érzékeny jellegét a Szlovén Köztársasághoz hasonlóan több alkalommal hangsúlyozta, és nem késlekedett határozatlan ideig jogkörének gyakorlásával. Éppen ellenkezőleg, amint az a fenti 116. pontból kitűnik, a megtámadott rendelet elfogadása érdekében úgy döntött, hogy a „Hrvatska Istra” horvát OEM termékleírásának vizsgálatára nyitva álló 2017. június 30‑i határidő lejártát sem várja meg.

119    Következésképpen a Szlovén Köztársaság arra alapított kifogását, hogy a Bizottság túlzottan késlekedett jogkörei gyakorlásával, el kell utasítani mint megalapozatlant.

c)      A megtámadott rendelet visszaható hatályának jogellenes terjedelmére alapított kifogásról

120    Amint az a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a jogbiztonság elvével főszabály szerint ellentétes az, ha az uniós jogi aktusokat visszaható hatállyal ruházzák fel. Mindazonáltal e tilalom figyelmen kívül hagyható, ha két együttes feltétel teljesül, nevezetesen először, ha a megtámadott jogi aktus által követett cél visszaható hatály biztosítását követeli meg, másodszor pedig ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartották.

121    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott rendelet visszaható hatályának terjedelme megfelel‑e a 120. pontban említett két feltételnek.

1)      A megtámadott rendelet által követett célról

122    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a visszaható hatályú uniós jogi aktusok indokolásában világosan és egyértelműen meg kell jelölni azokat az adatokat, amelyek igazolják a kívánt visszaható hatályt (1993. április 1‑jei Diversinte és Iberlacta ítélet, C‑260/91 és C‑261/91, EU:C:1993:136, 10. pont). Az is követelmény, hogy az ilyen visszaható hatályú jogi aktus alkalmas legyen a kitűzött cél elérésére (lásd ebben az értelemben: 1991. július 11‑i Crispoltoni ítélet, C‑368/89, EU:C:1991:307, 18. pont).

123    A jelen ügyben a megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendeletnek a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjától, azaz 2013. július 1‑jétől kellett hatályba lépnie, mivel a „teran” borszőlőfajtanévnek a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részébe való felvétele iránti kérelmet e csatlakozási időpont előtt nyújtották be, a címkézési gyakorlat a „teran” név kapcsán ebben az államban a csatlakozásának időpontjában fennállt, továbbá a megtámadott rendelet elfogadása csak annak reményében került elhalasztásra, hogy a Szlovén Köztársasággal tárgyalások útján megoldás születik.

124    A megtámadott rendelet tehát lényegében a Horvátországban 2013. június 30‑án fennálló, összességében nem vitatott címkézési gyakorlatok védelmére irányul, az ezen államtól származó ilyen irányú kérelem alapján. Ennek érdekében az egyrészt az említett, a fenti időpontban jogszerű gyakorlatok, másrészt a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőzően megszerzett „Teran” szlovén OEM‑ből eredő jogok közötti konfliktushelyzet rendezéséről volt szó, e konfliktushelyzet felmerülésének időpontját követően.

125    Márpedig egyrészt, amint azt a Törvényszék a fenti 105. pontban megállapította, a Bizottság nem fogadhatott el olyan felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a szóban forgó horvát címkézési gyakorlatok tekintetében a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontját megelőzően eltérést biztosít, mivel nem rendelkezett joghatósággal arra, hogy valamely harmadik ország vonatkozásában ilyen jogi aktust fogadjon el.

126    Ezenkívül, amint azt a Törvényszék a fenti 103. pontban kiemelte, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottságnak, amely nem indíthatta meg a megtámadott rendelet elfogadására irányuló eljárást a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőzően, ahhoz, hogy értékelje azon nemzeti címkézési gyakorlatok fennállását, amelyek az általános uniós címkézési szabályoktól való eltérés tárgyát képezhetik, a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontját, nem pedig egy későbbi időpontot kellett alapul vennie.

127    Másrészt, tekintettel arra, hogy a „teran” név kérdése a két érintett állam szempontjából érzékeny, a Bizottság a szóban forgó konfliktus 2013. július 1‑jei keletkezésétől kezdve jogszerűen kísérelhette meg az ezen államok közötti tárgyalásos megoldás elérését, ami bizonyos időt igényelt. Amint azt a Törvényszék a fenti 118. pontban megállapította, a Bizottság ettől az időponttól kezdve a megtámadott rendelet elfogadásáig tevékenyen folytatta a „teran” ügy iratainak vizsgálatát.

128    Ráadásul a felek között nem vitatott, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése éppen arra irányul, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy eltéréseket írjon elő a meglévő címkézési gyakorlatok valamely állam Unióhoz való csatlakozása utáni folytatásának lehetővé tétele érdekében. Amint azt a Szlovén Köztársaság a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban maga is elismerte, e visszaható hatály a címkézésre vonatkozó jogszerű gyakorlatok folytonosságának szükségessége miatt volt elkerülhetetlen, így a megtámadott rendelet 3. cikkének második bekezdése önmagában nem semmisíthető meg anélkül, hogy e rendelet lényeges tartalmát módosítaná.

129    Ebben az összefüggésben, a Bizottság arra való kötelezése, hogy valamely állam Unióhoz való csatlakozásának időpontját vegye alapul a konkrét címkézési gyakorlatok fennállásának értékelése során, anélkül hogy lehetővé tenné számára, hogy ugyanezen címkézési gyakorlatok tekintetében a csatlakozás időpontjára visszaható hatállyal alkalmazhasson eltérést, jóllehet jogilag és ténylegesen lehetetlen, hogy a Bizottság ezen állam Unióhoz való csatlakozásának napján fogadjon el rendeletet, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt felhatalmazást teljes mértékben megfosztaná a hatékony érvényesülésétől.

130    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet olyan közérdekű célt szolgált, amely szükségessé tette, hogy az e rendelet 3. cikkében előírthoz hasonló visszaható hatállyal ruházzák fel.

2)      A szlovén bortermelők jogos bizalmának tiszteletben tartásáról

131    A szlovén bortermelők jogos bizalmának tiszteletben tartását illetően meg kell vizsgálni, hogy a fenti 96. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság olyan megalapozott elvárásokat keltett‑e ezekben a termelőkben, amelyek szerint nem biztosít visszaható hatályú eltérést a Horvát Köztársaság számára a „teran” névnek a területén termelt borok címkéjén való feltüntetését illetően. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (lásd: 2018. november 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑31/17, EU:T:2018:830, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely feljogosított és megbízható forrásból származik (2018. március 9‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑462/16, nem tették közzé, EU:T:2018:127, 20. pont).

132    Annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottság jogos bizalmat keltett a szlovén bortermelőkben, a Szlovén Köztársaság lényegében a 753/2013 végrehajtási rendelet elfogadására hivatkozik, amely néhány hónappal az Unióhoz való csatlakozását követően címkézéssel kapcsolatos eltéréseket írt elő a Horvát Köztársaság javára, valamint B., a Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja sajtóattaséjának 2013. április 22‑i nyilatkozatára, amely szerint semmilyen horvát bor nem forgalmazható a „teran” név használatával. Hivatkozik továbbá arra is, hogy a Horvát Köztársaság egyáltalán nem kérte a „teran” névnek a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő listára történő felvételét.

133    Először is, ami a röviddel a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően elfogadott 753/2013 végrehajtási rendeletet illeti, e rendelet (3) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkének 2. pontjából valójában az tűnik ki, hogy a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részét a Horvát Köztársaság erre irányuló kérelme folytán módosítani kellett, és hogy e módosítás nem érintette a „teran” nevet. A 753/2013 végrehajtási rendeletből azonban egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Horvát Köztársaság szóban forgó kérelme kimerítő jellegű volt, és hogy e rendelet elfogadásával a Bizottság megerősítette a szlovén bortermelők számára, hogy a Horvát Köztársaság számára semmilyen más, a címkézésre vonatkozó eltérés nem biztosítható. Ebben az összefüggésben tehát nem lehet szó a nemo potest venire contra factum proprium elvének megsértéséről.

134    E tekintetben a 607/2009 rendelet 62. cikke (3) bekezdésének a Szlovén Köztársaság által ismertetett, állítólagosan egyértelmű értelmezése, amely szerint minden eltérést a csatlakozás időpontjában kell elfogadni, nem magától a Bizottságtól származik. Az ügy iratai nem tartalmaznak olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak alátámasztását, hogy a Bizottság a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjától nyilvánosan magáévá tette a Szlovén Köztársaság értelmezését, és így a „teran” névre vonatkozó címkézéssel kapcsolatos minden eltérést ki kívánt zárni.

135    Ami ezt követően a Horvát Köztársaság arra irányuló kérelmének állítólagos hiányát illeti, hogy vegyék fel a „teran” nevet a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében található listára, valamint azt, hogy e tekintetben a csatlakozást megelőzően nem folytattak tárgyalásokat, e körülmények – feltéve, hogy bizonyítást nyernek – nem tekinthetők a Bizottságtól származó pontos ígéreteknek vagy maga a Bizottság által előzetesen létrehozott helyzetnek.

136    Ehhez hozzá kell tenni – amint az a fenti 111. pontból kitűnik –, hogy a Szlovén Köztársaság csak 2011. december 6‑án nyújtotta be a Bizottsághoz a „Teran” borágazati elnevezésre mint olyanra vonatkozó, az 1234/2007 rendeletnek (a 479/2008 rendelet 35. cikkének megfelelő) 118c. cikke szerinti termékleírást, ezen elnevezés e rendelet 118b. cikke szerinti OEM‑ként történő oltalomban részesítése érdekében. Ezen időpontot megelőzően, amint az a fenti 28. és 29. pontból kitűnik, a „Teran” név a szlovén m. t. minőségi borok listáján a „Kras” névhez kapcsolódó kiegészítő kifejezés volt, először mint „Kras, teran”, majd mint „Teran, Kras”.

137    Ezenkívül az iratokból kitűnik, hogy 2013. április 22‑én, vagyis a fenti 136. pontban hivatkozott, „teran” szlovén elnevezésre vonatkozó termékleírás benyújtását követően és a Horvát Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását megelőzően találkozót tartottak a szlovén és a horvát mezőgazdasági miniszter között. E találkozónak a Horvát Köztársaság beavatkozási beadványának 6. mellékletében szereplő jegyzőkönyvében az szerepel, hogy e kétoldalú megbeszélés célja a „teran bor” kérdésének és egy olyan esetleges közös megoldásnak a megvitatása volt, amely lehetővé teheti a horvát bortermelők számára, hogy 2013. július 1‑jét követően a boraikon továbbra is használják a „teran” kifejezést az ugyanilyen elnevezésű szlovén OEM ellenére. Így e találkozótól kezdve a Szlovén Köztársaságnak tudnia kellett a Horvát Köztársaság azon szándékáról, hogy az Unióhoz való csatlakozásától kezdve védeni kívánja a címkézési gyakorlatait.

138    Ezenfelül, figyelembe véve a Horvát Köztársaság 2008. évi tárgyalási álláspontját, majd a Horvát Köztársaság tárgyalási álláspontjának 2011. szeptember 28‑i kiegészítését, amelyben a Horvát Köztársaság jelezte, hogy arra számít, hogy a címkézéssel kapcsolatos esetleges eltérések kérdését az Unióhoz való csatlakozását követően rendezik, a Szlovén Köztársaság nem hagyhatta figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy a Bizottság él az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdésében, majd az 1308/2013 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében biztosított felhatalmazással. Ez még inkább igaz a „teran” név kérdésére, amelyre a Horvát Köztársaság a fenti 137. pontban említett találkozó során kifejezetten hivatkozott.

139    Végül, ami B., a Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja sajtóattaséjának 2013. április 22‑i nyilatkozatát illeti, amely szerint semmilyen horvát bor nem forgalmazható a „teran” név használatával, meg kell állapítani, hogy ez a nyilatkozat a HRT horvát lap 2013. április 23‑án megjelent egyik cikkében szerepel röviden. Márpedig egy ilyen nyilatkozat, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság képviseletére jogosultnak tekintett forrásból származik, önmagában nem jelenthet „pontos és egybehangzó” ígéretet a Bizottság részéről.

140    Végeredményben ezt a nyilatkozatot legkésőbb akkor cáfolták, amikor a Bizottság, miután tudomást szerzett a Horvát Köztársaságnak a „teran” név használatával kapcsolatos aggályairól, és megvizsgálta a fennálló helyzetet, valamint a különböző fennálló lehetőségeket, a GREX WINE szakértői csoport 2014. szeptember 8‑i ülése előtt megküldött egy rendelettervezetet a tagállamok részére. Ettől az időponttól, azaz jóval a fenti 115. pontban említett 2014. december 31‑i határidő lejárta előtt nem lehetett tehát szó a Bizottság olyan pontos, feltétel nélküli és egybehangzó ígéreteiről, amelyek szerint a „Teran” szlovén OEM továbbra is „feltétlen védelemben” részesül.

141    Ehhez adódik az a tény, hogy – amint azt a Bizottság megjegyzi – az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (jelenleg az 1308/2013 rendelet 107. cikkének (3) bekezdése) értelmében a Bizottság 2014. december 31‑ig úgy dönthetett, hogy törli az addig automatikusan oltalom alatt álló elnevezések számára biztosított oltalmat, ha azt állapítja meg, hogy azok nem felelnek meg az OEM‑ekre vonatkozóan az 1234/2007 rendelet 118b. cikkében, majd az 1308/2013 rendelet 93. cikkében előírt feltételeknek. E tekintetben a Szlovén Köztársaság nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottságnak semmi oka nem volt arra, hogy törölje a „Teran” elnevezésnek biztosított oltalmat. Az annak alátámasztására alkalmas bizonyítékok hiányában, hogy a Bizottság kifejezetten ilyen ígéretet tett a Szlovén Köztársaságnak, az ilyen szubjektív felfogás nem tekinthető a Bizottság által nyújtott pontos és feltétel nélküli ígéretnek.

142    Következésképpen a Szlovén Köztársaság egyáltalán nem bizonyította, hogy a Bizottság jogos bizalmat keltett a bortermelőiben azzal kapcsolatban, hogy nem kerül sor a megtámadott rendelet elfogadására.

143    Egyébiránt, ami konkrétan a megtámadott rendelet visszaható hatályát illeti, meg kell állapítani, hogy nem sokkal az Unióhoz való 2004. május 1‑jei csatlakozását követően a Szlovén Köztársaság tekintetében is megállapítottak eltéréseket a címkézés területén az 1429/2004 rendelet 2004. augusztus 9‑i elfogadásának eredményeként. Márpedig, amint az a 3. cikkéből kitűnik, már e rendelet is azt írta elő, hogy az engedélyezett eltéréseket a Szlovén Köztársaság csatlakozásának időpontjára visszaható hatállyal kell alkalmazni.

144    Ezenkívül, amint azt a Szlovén Köztársaság a keresetlevél 53. és 54. pontjában jelezte, a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1‑jei uniós csatlakozását követően a Bizottság szintén elfogadott két rendeletet, amelyek ezen államok javára visszaható hatállyal engedélyeztek eltéréseket a címkézés területén. Egyrészt a 2007. április 1‑jétől alkalmazandó 753/2002 rendelet módosításáról szóló, 2007. április 4‑i 382/2007/EK bizottsági rendeletről (HL 2007. L 95., 12. o.), másrészt pedig a 2007. július 1‑jétől alkalmazandó, a 753/2002 rendelet módosításáról szóló, 2007. október 16‑i 1207/2007/EK bizottsági rendeletről (HL 2007. L 272., 23. o.) van szó.

145    Nem lehet tehát azt a következtetést levonni, hogy a Bizottság olyan pontos, feltétlen és egybehangzó ígéreteket tett volna a szlovén bortermelőknek, amelyek szerint a Horvát Köztársaság nem részesül visszaható hatállyal a „teran” névre vonatkozóan címkézési eltérésben, még akkor sem, ha e visszaható hatály időtartama hosszabb volt, mint amelyet a fenti 143. és 144. pontban hivatkozott egyéb rendeletek előírnak.

146    Ezenfelül, amint az a fenti 130. pontból kitűnik, a megtámadott rendeletnek a jelen ügy körülményeire tekintettel kellett visszaható hatályt biztosítani, amint azt maga a Szlovén Köztársaság is elismerte.

147    Következésképpen, a Szlovén Köztársaság nem bizonyította, hogy a megtámadott rendelet visszaható hatályának terjedelme és feltételei megsértették a szlovén bortermelők jogos bizalmát, anélkül hogy szükséges lenne az általa javasolt tanú meghallgatása.

d)      A „Teran” OEM elleni jogsértések felelőseivel szemben Szlovéniában lefolytatott vizsgálati eljárások megsértésére alapított kifogásról

148    Ami a Szlovéniában a „Teran” szlovén OEM‑mel szemben elkövetett jogsértések felelőseivel szemben lefolytatott vizsgálati eljárások állítólagos megsértését illeti, az iratokból ténylegesen az tűnik ki, hogy a szlovén hatóságok 2013 és 2016 között különböző vizsgálatokat végeztek, amelyek alapján bírságot szabhattak ki a „teran” névnek a Horvát Köztársaságból származó borok palackjain való feltüntetése miatt.

149    Mindazonáltal a fenti 133–145. pontban szereplő okfejtésekre figyelemmel a szlovén hatóságok nem hagyhatták figyelmen kívül sem azt a tényt, hogy a „teran” név Horvát Köztársaság általi használatának kérdése nyitva maradt, sem pedig azt, hogy a Bizottság 2014 szeptemberétől a megtámadott rendelethez hasonló rendelet elfogadását tervezte.

150    Ebben az összefüggésben nem róható fel a Bizottságnak, hogy megsértette a jogbiztonság elvét, illetve a szlovén hatóságok tekintetében a bizalomvédelem elvét olyan vizsgálati cselekmények kapcsán, amelyeket nem ő maga írt elő, és amelyekről nem is határozott.

e)      A szerzett jogok megsértésére vonatkozó kifogásról

151    Amint az a fenti 141. pontból kitűnik, a Bizottság az 1234/2007 rendelet 118s. cikke (jelenleg az 1308/2013 rendelet 107. cikkének (3) bekezdése) alapján 2014. december 31‑ig úgy dönthetett, hogy törli a „Teran” szlovén OEM részére biztosított oltalmat, ha azt állapítja meg, hogy az nem felel meg az OEM alapján fennálló oltalom megszerzéséhez szükséges feltételeknek. Tekintettel a fenti 98. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra, és figyelembe véve a Bizottságnak az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti, a címkézésre vonatkozó eltérések elfogadására vonatkozó mérlegelési jogkörét, a Szlovén Köztársaság nem hivatkozhat a jelen ügyben a szerzett jogok szükségszerű tiszteletben tartásának megsértésére.

152    Következésképpen a Szlovén Köztársaságnak a szerzett jogok megsértésére vonatkozó kifogásait is el kell utasítani.

153    A fenti 101–152. pontból tehát az következik, hogy a Szlovén Köztársaságnak a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a szerzett jogok tiszteletben tartása elvének megsértésére alapított valamennyi kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      Az arányosság elvének megsértéséről

154    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak megállapítása érdekében, hogy valamely rendelkezés megfelel‑e az arányosság elvének, azt kell megvizsgálni, hogy az általa alkalmazott eszközök lehetővé teszik‑e az elérni kívánt cél elérését, és nem haladják‑e meg az annak eléréséhez szükséges mértéket (2001. november 22‑i Hollandia kontra Tanács ítélet, C‑301/97, EU:C:2001:621, 131. pont; lásd még: 2006. március 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑226/04, nem tették közzé, EU:T:2006:85, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

155    A jelen ügyben, amint az a fenti 124. pontban kifejtésre került, a megtámadott rendelet lényegében a Horvátországban 2013. június 30‑án fennálló jogszerű címkézési gyakorlatok védelmére, valamint az e gyakorlatok és a „Teran” szlovén OEM oltalma közötti konfliktus rendezésére irányul.

156    Márpedig, amint azt a Törvényszék többek között a fenti 105. pontban kiemelte, mivel a Bizottság a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőzően joghatóság hiányában nem indíthatta meg a megtámadott rendelet elfogadására irányuló eljárást, szükségszerűen visszaható hatállyal kellett felruháznia a megtámadott rendeletet annak érdekében, hogy biztosítsa a Horvátországban 2013. július 1‑jén fennálló címkézési gyakorlatok védelmét, amint azt a Törvényszék a fenti 130. pontban megállapította.

157    Ezenkívül a Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában fennálló címkézési gyakorlatok védelmét nem lehetett volna biztosítani, ha a megtámadott rendelet visszaható hatálya csak néhány hónapra korlátozódott volna, anélkül hogy lefedte volna a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozása és az e rendelet elfogadása között eltelt teljes időszakot. Következésképpen, noha a visszaható hatály – inkább kivételes jelleggel – kétségtelenül több évet is lefed, a kevésbé kiterjedt visszaható hatály nem tette volna lehetővé az e hatály által követett cél elérését.

158    Ráadásul a jelen ügyben a visszaható hatály időtartama az ügy fenti 118. pontban felidézett különösen érzékeny jellegének, valamint az érintett államok közötti békés megoldás elérése érdekében a Bizottság által folytatott tárgyalások időtartamának tudható be. E tekintetben, amint azt a Törvényszék a fenti 114. pontban megállapította, a megtámadott rendelet elfogadását megelőző időszak során a Bizottság nem maradt tétlen. Az sem bizonyított, hogy késleltette volna az érintett felekkel folytatott megbeszélések megkezdését, vagy hogy e megbeszélések során késedelmeskedett volna. Épp ellenkezőleg, valamennyi szükséges információ összegyűjtésére törekedett, és az érintett felek közötti tárgyalások útján kívánt megoldást találni, mégpedig attól az időponttól kezdve, hogy joghatósággal rendelkezik az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (jelenleg az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése) alkalmazására, vagyis a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásától.

159    Így a megtámadott rendelet visszaható hatálya – terjedelme ellenére – lehetővé teszi a kitűzött cél elérését, és nem haladja meg az ehhez szükséges mértéket.

160    A Szlovén Köztársaságnak az arányosság elvének megsértésére alapított érveit tehát mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

161    Következésképpen a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

C.      A Charta 17. cikkének és az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének megsértésére alapított harmadik jogalapról

162    A Szlovén Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Bizottság aránytalanul megsértette a szlovén bortermelők szellemi‑ és kereskedelmitulajdon‑jogait, és így a a Charta 17. cikke és az EJEE kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke által védett, tulajdonhoz való alapvető jogukat. E tekintetben több érvre hivatkozik.

163    Először is, a „Teran” OEM‑hez kapcsolódó szellemitulajdon‑joggal ellentétben a „teran” borszőlőfajtanév horvát termelők általi használata nem minősül a Charta 17. cikkének vagy az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének értelmében vett vagyoni jognak. Így a Bizottság két olyan jogi érdeket mérlegelt, amelyek egyáltalán nem egyenértékűek.

164    Másodszor az, hogy a horvát bortermelők a „Teran” OEM tökéletes homonimájának minősülő „teran” borszőlőfajtanevet használják, azzal a kockázattal jár, hogy a fogyasztókat könnyen megtéveszthetik, amint azt többek között a 2016. január 21‑i Viiniverla ítélet (C‑75/15, EU:C:2016:35), valamint a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1166/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 314., 27. o.) is szemlélteti.  A „teran” név ilyen használata az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (1) és (2) bekezdésével is ellentétes, továbbá lehetővé teszi a horvát termelők számára, hogy jogellenesen hasznot húzzanak a szóban forgó szlovén OEM jóhírnevéből. Ráadásul a megtámadott rendelet akár olyan mértékben kiüresítheti a „Teran” OEM‑et, hogy annak olyan általános jellemzőket tulajdonít, amelyek megfosztják az oltalomtól, az 1308/2013 rendelet 103. cikkének (3) bekezdésében foglalt kifejezett tilalom ellenére.

165    Harmadszor, a megtámadott rendelet túlmegy azon, ami észszerű és szükséges az OEM‑re vonatkozó szabályozás által követett célok eléréséhez, mivel a horvát termelők használhatnák a „teran” név szinonimáját, vagyis az „istrijanac” nevet. E tekintetben a Szlovén Köztársaság a 2005. május 12‑i Regione autonoma Friuli‑Venezia Giulia és ERSA ítéletre (C‑347/03, EU:C:2005:285) hivatkozik. Ezenkívül a megtámadott rendelet jelentős gazdasági kárt okozhat a szlovén bortermelőknek.

166    A Szlovén Köztársaság hozzáteszi, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem tesz lehetővé automatikus eltérést valamennyi meglévő címkézési gyakorlat esetében, amint azt a Bizottság gyakorlata maga is bizonyítja, többek között a horvát Barbera és Portugizac, valamint a Montepulciano szőlőfajtaneveket illetően. E tekintetben a Szlovén Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód általános elvét, mivel összehasonlítható helyzeteket eltérő módon kezelt.

167    Negyedszer, a megtámadott rendeletnek közel négy évvel a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően történő elfogadása sérti az arányosság elvét. Ezenkívül a Bizottság összehasonlítható helyzetekben a korábbi gyakorlatához képest következetlenül járt el, és e megközelítésbeli eltérésnek nincs semmilyen objektív indoka.

168    Ötödször, a Szlovén Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság azon lehetősége, hogy valamely új tagállam Unióhoz való csatlakozásakor eltérést írjon elő, azon tagállam hozzájárulásától függ, amelynek termelői valamely OEM használatára jogosultak, amint az az EUSZ 49. cikk második bekezdéséből kitűnik. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt legalábbis figyelembe kell vennie az érintett tagállam véleményét.

169    A Horvát Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

1.      Az elvek felidézése

170    A tulajdonhoz való jog a Charta 17. cikkében biztosított alapvető jog. E jog azonban nem tűnik korlátlan jogosultságnak. Amint az ugyanis a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozható, amennyiben ezeket a korlátozásokat törvény írja elő, azok ténylegesen az Unió által elérni kívánt általános érdekű célkitűzéseket szolgálják, és nem járnak az elérni kívánt cél tekintetében olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozással, amely magának az így biztosított jognak a lényegét sértené (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 20‑i Ledra Advertising és társai kontra Bizottság ítélet, C‑8/15 P–C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 70. pont).

171    Az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság az uniós jogalkotó számára széles körű mérlegelési jogkört ismert el a ráruházott hatáskörök gyakorlása során azokon a területeken, ahol fellépése politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amikor összetett értékelést és mérlegelést kell végeznie. Ez különösen érvényes a közös agrárpolitika területére, ahol az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely az EUMSZ 40–EUMSZ 43. cikkben számára biztosított politikai hatáskörökhöz igazodik (2011. március 17‑i AJD Tuna ítélet, C‑221/09, EU:C:2011:153, 80. pont; 2013. március 14‑i Agrargenossenschaft Neuzelle ítélet, C‑545/11, EU:C:2013:169, 43. pont).

172    Ráadásul e széles mérlegelési jogkör nincs a jogalkotó számára fenntartva. Már megállapítást nyert ugyanis, hogy a Tanács a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési jogkört ruházhat a Bizottságra (lásd: 2010. március 22‑i SPM kontra Tanács és Bizottság végzés, C‑39/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:157, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

173    Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a meglévő címkézési gyakorlat figyelembevételével kapcsolatban, amint az a fenti 171. és 172. pontból kitűnik, az e tárgyban hozott intézkedésnek a Bizottság által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd ebben az értelemben: 1994. december 13‑i SMW Winzersekt ítélet, C‑306/93, EU:C:1994:407, 21. pont; 2009. július 2‑i Bavaria és Bavaria Italia ítélet, C‑343/07, EU:C:2009:415, 81. pont). Az egyetlen kritérium, amelyet ebben az összefüggésben alkalmazni kell, nem az, hogy a Bizottság által alkalmazott intézkedés volt‑e az egyetlen vagy a lehető legjobb, hanem hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan volt‑e (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Beneo‑Orafti ítélet, C‑150/10, EU:C:2011:507, 77. pont; 2011. július 28‑i Agrana Zucker ítélet, C‑309/10, EU:C:2011:531, 44. pont).

174    Ez a korlátozott felülvizsgálat nem jelenti azonban azt, hogy az uniós bíróságok a vitatott intézkedéseket nem vethetik szigorú vizsgálat alá az arányosságuk felülvizsgálata céljából. E tekintetben az uniós bíróságoknak többek között meg kell győződniük arról, hogy a szóban forgó uniós intézmény az alapvető célon kívül teljeskörűen figyelembe vette‑e a fennálló érdekeket (2012. július 12‑i Association Kokopelli ítélet, C‑59/11, EU:C:2012:447, 40. pont; lásd még ebben az értelemben: 2001. július 12‑i Jippes és társai ítélet, C‑189/01, EU:C:2001:420, 85. pont) és – ebben az összefüggésben – kellően figyelembe vette‑e a hátrányosan érintett egyének érdekeit (lásd ebben az értelemben: 1997. július 17‑i Affish ítélet, C‑183/95, EU:C:1997:373, 43. pont).

2.      A jelen ügyre való alkalmazás

175    A jelen ügyben a megtámadott rendelet eltérést ír elő a horvát boroknak a „teran” borszőlőfajta feltüntetésével történő címkézésére vonatkozó tilalomtól. E rendelet tehát nem a „Teran” szlovén OEM‑mel rendelkező borok mindennemű forgalmazásának megakadályozására irányul, és még kevésbé annak megszüntetésére. Ezzel szemben a Bizottság kiterjesztette azon személyek csoportját, akik jogosultak a „teran” név boraik címkéin történő használatára annak érdekében, hogy abba a horvát bortermelők is beletartozzanak. Ebben az értelemben a Bizottság korlátozta a „Teran” szlovén OEM jogosultjai számára a tulajdonhoz való jogból eredő jogvédelem terjedelmét, mivel a megtámadott rendelet miatt e jogosultak elveszítették a a „Teran” név boraik címkézése során történő használatára vonatkozó monopóliumot.

176    Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e a fenti 170–173. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott feltételeket.

177    Mindenekelőtt nem vitatott, hogy a címkézéssel kapcsolatos szóban forgó eltérést a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendelete írta elő, amelyet az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt felhatalmazás alapján fogadtak el. Következésképpen a jelen ügyben teljesül az arra vonatkozó feltétel, hogy a tulajdonhoz való jog megsértését törvénynek kell előírnia. Ezt egyébként a felek egyáltalán nem vitatják.

178    Ezt követően, ami a megtámadott rendelet által követett célt illeti, a Törvényszék a fenti 123. és 124. pontban már megállapította, hogy e rendelet arra irányul, hogy védje a Horvátországban 2013. június 30‑án fennálló jogszerű címkézési gyakorlatokat, és rendezze azt a konfliktust, amely Horvátország Unióhoz való csatlakozásának időpontjában jött létre egyrészt e címkézési gyakorlatok, másrészt pedig a „Teran” szlovén OEM között. E célkitűzéshez kapcsolódik, hogy össze kell egyeztetni a Horvát Köztársaság és a Szlovén Köztársaság egymásnak ellentmondó kérelmeit, és ennélfogva a horvát és a szlovén termelők különböző érdekeit. Az ilyen célkitűzés, amely a „Teran” szlovén OEM jogosultjai és a horvát bortermelők jogos érdekei közötti egyensúly megteremtésére irányul, jogszerű közérdekű célnak tekinthető, amit egyébként a Szlovén Köztársaság nem vitat.

179    Végül, ami a szóban forgó eltérésnek az elérni kívánt célhoz viszonyított arányosságát illeti, a megtámadott rendelet (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság nem csupán egyszerű eltérést biztosított, hanem megvizsgálta, hogy Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában jogszerű címkézési gyakorlatok álltak‑e fenn. Ráadásul, amint azt a megtámadott rendelet (6) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság a vitatott eltérést különös feltételekhez kötötte éppen annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Szlovén Köztársaság által kifejezésre juttatott fenntartásokat.

180    Így a fogyasztó megtévesztésének elkerülése érdekében a Bizottság pontosította, hogy a „teran” borszőlőfajtanév kizárólag a „Hrvatska Istra” OEM‑mel ellátott horvát borok címkéjén szerepelhet, amennyiben a „Hrvatska Istra” és a „teran” kifejezések ugyanazon látómezőben jelennek meg, továbbá a „teran” nevet kisebb betűmérettel tüntetik fel, mint a „Hrvatska Istra” OEM‑et. A tárgyaláson a Bizottság jelezte, hogy az ilyen címkézési feltétel kivételes, mivel semmilyen más borszőlőfajtára vonatkozóan nem írnak elő különös címkézési feltételeket, és ezt a feltételt éppen azért fogadták el, hogy figyelembe vegyék a Szlovén Köztársaság fenntartásait.

181    Ebben az összefüggésben, a Szlovén Köztársaság által felhozott érvek fényében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nyilvánvalóan aránytalan módon járt‑e el a fenti 178. pontban felidézett, elérni kívánt célhoz képest.

a)      A szóban forgó érdekek egyenértékűségének hiányáról

182    Ami azt a tényt illeti, hogy a horvát bortermelők ahhoz fűződő érdeke, hogy továbbra is a „teran” címkézéssel láthassák el boraikat, egyáltalán nem volt egyenértékű a „Teran” szlovén OEM jogosultjainak minősülő szlovén bortermelők különböző jogszabályok által védett jogával, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy e körülményt az uniós jogalkotó már szükségszerűen figyelembe vette, amikor meghozta azt a politikai döntést, hogy elfogadja az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (3) bekezdését.

183    Az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése ugyanis éppen az OEM‑ből eredő használati monopólium alóli kivételek lehetővé tételére irányul, amennyiben egyéb érdekek is fennállnak, nevezetesen az OEM‑mel nem rendelkező bortermelők és a fogyasztók érdekei, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az e termelők által készített borok címkéin bizonyos megjelöléseket tüntetnek fel. Tehát maga a jogalkotó vezette be az ilyen eltérés előírásának lehetőségét annak érdekében, hogy valamely OEM homonimája, így a „teran” név, használható legyen az ezen OEM‑mel nem rendelkező borok címkézésére.

184    Ebben az összefüggésben, ellentétben azzal, amit a Szlovén Köztársaság sugall, az a tény, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése kizárólag lehetőséget, nem pedig kötelezettséget ír elő a Bizottság számára az eltérés engedélyezésére, vagy hogy az OEM‑nek a borok címkéjén való feltüntetése – ellentétben a felhasznált borszőlőfajtával – kötelező, nem bizonyítja azt, hogy a megtámadott rendeletben szereplő eltérés nyilvánvalóan aránytalan az általános érdekű célkitűzéshez képest.

b)      A „teran” borszőlőfajtanév és a „Teran” OEM közötti homonímiáról

185    Ami a „teran” borszőlőfajtanév és a „Teran” szlovén OEM közötti homonímiát illeti, először is az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdése második albekezdésének szövegéből egyáltalán nem következik, hogy az ilyen körülmény kizárná a címkézéssel kapcsolatos eltérés bármilyen lehetőségét. Az eltérés engedélyezésének egyetlen feltétele az, hogy az érintett állam Unióhoz való csatlakozásának időpontjában jogszerű címkézési gyakorlatokat folytassanak.

186    Egyébiránt az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az arra a helyzetre is vonatkozik, amikor egy borszőlőfajtanév valamely OEM‑ből „áll”, így a homonímia az e rendelkezésben említett egyik eset.

187    Ráadásul az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt elvi tilalom, amelyre a Szlovén Köztársaság hivatkozik, kizárólag a valamely már bejegyzett elnevezéssel teljesen vagy részben azonos alakú elnevezés bejegyzésére vonatkozik. Márpedig ez a helyzet eltér a jelen ügytől. Az iratokból ugyanis egyáltalán nem tűnik ki, hogy a „teran” borszőlőfajtanév az azonos nevű szlovén OEM‑mel párhuzamos OEM‑ként történő bejegyzés iránti kérelem tárgyát képezte.

188    Ezt követően meg kell állapítani egyrészt, hogy a Bizottság kifejezetten figyelembe vette annak kockázatát, hogy a fogyasztókat megtévesztik a megtámadott rendelet hatálybalépését követően termelt horvát borok tekintetében, mivel – amint arra a Törvényszék a fenti 179. pontban rámutatott – e rendelet egészen kivételes módon különös címkézési feltételeket ír elő e borokra vonatkozóan, amit a Szlovén Köztársaság nem vitat. Így a fogyasztónak a „teran” horvát borszőlőfajta említésével mindig a „Hrvatska Istra” (horvátországi Isztriai‑félsziget) OEM feltüntetésével összefüggésben kell találkoznia, mely utóbbinak a „teran” névnél nagyobb betűmérettel kell megjelennie.

189    Másrészt, ami a „Hrvatska Istra” horvát OEM‑mel ellátott azon borokat illeti, amelyeket a megtámadott rendelet hatálybalépése előtt állítottak elő, igaz, hogy e borok e rendelet 2. cikke alapján a készletek kimerüléséig továbbra is forgalmazhatók, anélkül azonban, hogy tiszteletben kellene tartaniuk az e rendelet által a hatálybalépését követően készített borra vonatkozóan előírt, a fenti 188. pontban felidézett különös címkézési feltételeket. Ugyanakkor egy egyszerű átmeneti szabályozásról van szó, amely ráadásul kizárólag a „Hrvatska Istra” horvát OEM‑mel ellátott borokra vonatkozik. A „Teran” szlovén OEM‑mel ellátott borokkal való esetleges összetéveszthetőség tehát egy meghatározott időszak alatt készített és egy meghatározott régióból származó borokra korlátozódik.

190    Ráadásul, amint azt a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszában kifejtette, a „Hrvatska Istra” elnevezés az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában már oltalom alatt állt Horvátországban. Ezen oltalom OEM‑ként történő megőrzése érdekében, amint az az 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) és (5) bekezdéséből kitűnik, a Horvát Köztársaságnak olyan termékleírást kellett benyújtania, amely lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy ez az elnevezés valóban megfelel az ugyanezen rendelet 118b. cikkében foglalt feltételeknek. A Bizottság kifejtette – anélkül, hogy ezt vitatták volna –, hogy a Horvát Köztársaság által ily módon benyújtott termékleírásban az szerepel, hogy a „teran” megjelölés csak azzal a feltétellel engedélyezett a „Hrvatska Istra” bor címkéin, hogy a „teran” név a „Hrvatska Istra” névvel ugyanazon látómezőben jelenik meg, és azt az utóbbiénál kisebb betűmérettel tüntetik fel. Márpedig az ilyen meglévő címkézési feltételekre tekintettel a Horvátországban a megtámadott rendelet hatálybalépésének időpontját megelőzően készített „teran” bor és a homonim „Teran” OEM‑mel ellátott szlovén bor közötti összetéveszthetőség korlátozottnak tűnik, különösen mivel az a kifogásolt átmeneti rendelkezés hatálya alá tartozó borok, azaz a 2013 júliusa és 2017 júliusa között termelt borok közül kizárólag azokra a „Hrvatska Istra” elnevezést használó borokra vonatkozhat, amelyek címkézése nem felel meg a fent hivatkozott termékleírásnak.

191    Egyébként, ami a 2016. január 21‑i Viiniverla ítéletet (C‑75/15, EU:C:2016:35) illeti, rá kell mutatni, hogy az a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 39., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 228., 47. o.; HL 2015. L 70., 65. o.) 16. cikke b) pontjának értelmezésére vonatkozik. E rendelkezés amellett, hogy kizárólag a rendelet 2. cikkében meghatározott „szeszes italokra” vonatkozik, a borok kivételével, védi a földrajzi jelzéseket bármely visszaélésszerű használattal, utánzással vagy idézéssel szemben, és a címkézéssel kapcsolatos eltérésre semmilyen lehetőséget nem biztosít. Ez az ítélet tehát a jelen ügyben szóban forgóktól eltérő rendelkezésre és kontextusra vonatkozik.

192    A Szlovén Köztársaság annak bizonyítása érdekében sem hivatkozhat továbbá a 2016. január 21‑i Viiniverla ítéletre (C‑75/15, EU:C:2016:35), hogy a „teran” borszőlőfajta nevének horvát bortermelők általi használata a termék származását illetően gondolattársítást vált ki a fogyasztó képzetében, lehetővé téve ezáltal e termelők számára, hogy jogtalanul részesüljenek a „Teran” szlovén OEM hírnevéből. Egyrészt ugyanis egyáltalán nem vitatott a felek között, hogy a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásakor ebben az államban fennálltak a „teran” szó feltüntetésével kapcsolatos jogszerű címkézési gyakorlatok, így e megjelölés nem tekinthető úgy, mint amely „jogtalanul” részesül a „Teran” szlovén OEM hírnevéből. Másrészt, ellentétben a 2016. január 21‑i Viiniverla ítélet (C‑75/15, EU:C:2016:35) alapjául szolgáló ügyben fennálló helyzettel, amelyben semmilyen konkrét megjelölés nem egészítette ki a szóban forgó italok címkézését, a Bizottság a megtámadott rendeletben figyelembe vette, hogy az a fogyasztó számára összetéveszthető lehet, megkövetelve, hogy a horvát borok címkéje egyértelműen utaljon arra, hogy a bor a horvátországi Isztria‑félszigetről származik („Hrvatska Istra” OEM).

193    Ezenkívül, ami a Szlovén Köztársaságnak az 1166/2009 rendeletre alapított érvét illeti, egyrészt meg kell állapítani, hogy e rendeletnek nem az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (jelenleg az 1308/2013 rendelet 100. cikke) végrehajtása a célja. Éppen ellenkezőleg, annak alapja ugyanezen rendelet 113d. cikkének (2) bekezdése, valamint 121. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, amelyeket a jelen ügy nem érint.

194    Másrészt a Szlovén Köztársaság nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy az 1166/2009 rendelet elfogadását övező körülmények hasonlóak voltak a jelen ügy körülményeihez. Éppen ellenkezőleg, e rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a „glera” szónak a szóban forgó szőlőfajta jelölésére való használatát Olaszország tekintetében előíró döntés maguktól az olasz hatóságoktól származott. A Bizottság e döntés tudomásul vételére és ebből következően a 606/2009 rendelet módosítására szorítkozott az olasz és az uniós szabályozás közötti eltérés elkerülése érdekében. A jelen ügyben ezzel szemben a Bizottságnak egymásnak ellentmondó nemzeti érdekeket kellett összeegyeztetnie, és meg kellett vizsgálnia a Horvátországban fennálló címkézési gyakorlatot.

195    Végül a Szlovén Köztársaság megalapozatlanul állítja, hogy a „teran” borszőlőfajtanévnek a horvátországi Isztria‑félszigetről származó borok esetében történő feltüntetése kiüresítené a „Teran” szlovén OEM‑et, és olyan mértékben köznevesültté tenné, hogy ezáltal megfosztaná az oltalomtól.

196    Kétségtelen, hogy az 1308/2013 rendelet 101. cikkének (1) bekezdéséből az tűnik ki, hogy valamely elnevezés OEM‑ként történő oltalomban részesítése iránti kérelmet el kell utasítani, ha úgy tűnik, hogy az az Unióban köznevesültté vált. Mindazonáltal e rendelkezés a valamely elnevezés OEM‑ként történő oltalomban részesítése iránti kérelemre vonatkozó feltételeket érinti. Ezzel szemben e rendelet 103. cikke szabályozza az OEM‑ek oltalmának terjedelmét azt követően, hogy azt megadták. E rendelkezés (3) bekezdéséből tehát az következik, hogy amennyiben valamely elnevezést úgy tekintettek, mint amely megfelel az 1308/2013 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése értelmében vett OEM‑jogállás megszerzéséhez szükséges feltételeknek, ezen OEM a továbbiakban akkor sem veszítheti el ezt a jogállást, ha látszólag köznevesültté vált az Unióban.

c)      A „teran” név szinonimájának létezéséről és a Bizottság fellépésének következetlenségéről

197    Amint azt a Szlovén Köztársaság megjegyzi, a Horvát Köztársaság által a Bizottsághoz intézett, 2013. május 13‑i levél mellékleteiből, amelyek a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő jegyzék felülvizsgálatára irányuló kérelmet tartalmaznak, kitűnik, hogy Horvátországban a „teran” borszőlőfajtát az „istrijanac” szinonima is jelölheti.

198    Mindazonáltal, a megtámadott rendelet elfogadásával a Bizottság figyelembe vette Horvátországnak az Unióhoz való csatlakozása időpontjában fennálló címkézési gyakorlatát, amint azt az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése előírja. Az ügy iratainak alapos vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy a „teran” nevet ebben az államban egy borszőlőfajta jelölésére használták, és hogy e használat miatt e fajtanév tekintetében a címkézés terén eltérést kell biztosítani.

199    Márpedig az iratokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Horvát Köztársaság hasonló kérelmet nyújtott volna be az „istrijanac” név használatával kapcsolatban. Az ügy iratai nem tartalmaznak annak bizonyítására alkalmas bizonyítékokat sem, hogy az „istrijanac” nevet a címkézés területén ténylegesen használták Horvátországban az utóbbinak az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában, és ezért a Bizottságnak azt figyelembe kellett volna vennie a megtámadott rendelet elfogadásakor.

200    Kétségtelen, hogy a 2005. május 12‑i Regione autonoma Friuli‑Venezia Giulia és ERSA ítéletben (C‑347/03, EU:C:2005:285, 133. pont), amely az olasz „Tocai friulano” és „Tocai italico” szőlőfajtanevek használatának a „Tokaj” magyar földrajzi jelzés fennállása miatti tilalmára vonatkozik, a Bíróság a szóban forgó tilalom arányosságának igazolása érdekében hangsúlyozta, hogy a „Tocai friulano” és a „Tocai italico” elnevezések helyettesítésére rendelkezésre állnak szinonimák.

201    Mindazonáltal az a tény, hogy valamely címkézési tilalmat szinonimák létezése miatt arányosnak ítéltek, nem jelenti azt, hogy a megtámadott rendelet, amely ezzel szemben arra irányul, hogy jogszabályi felhatalmazás (az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése) alapján engedélyezze egy borszőlőfajta nevének a címkézés területén történő használatát, aránytalan, mivel e fajtanévre léteznek szinonimák. Azt ugyanis, hogy a megtámadott rendelet arányos‑e, vagy sem, a jelen ügyben követett célra, vagyis a Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában fennálló címkézési gyakorlat figyelembevételére és két állam ellentétes érdekeinek összeegyeztetésére tekintettel kell értékelni. Márpedig a Bizottság azáltal, hogy a különös címkézési feltételek tiszteletben tartása mellett engedélyezte a „teran” borszőlőfajtanév használatát, nem lépett túl nyilvánvalóan az e cél eléréséhez szükséges mértéken.

202    Ami azokat a túlzott gazdasági következményeket illeti, amelyeket a megtámadott rendelet a szlovén bortermelőkre nézve jelenthet, ez az érv, amint azt a Bizottság kifejti, a Szlovén Köztársaság által hivatkozott azon előfeltevésen alapul, amely szerint a fogyasztókat megtévesztik a „teran” borszőlőfajtából készült horvát bor valódi származását illetően, és azok előnyben részesítik e horvát bor vásárlását, amely nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre és olcsóbb, mint a „Teran” OEM‑mel jelölt szlovén bor.

203    Márpedig, amint az a fenti 188. pontból kitűnik, a Bizottság figyelembe vette annak kockázatát, hogy a fogyasztókat megtévesztik az érintett borok származását illetően, és az ilyen tévedés elkerüléséhez elégséges különös címkézési feltételeket írt elő.

204    Mindenesetre az iratokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Szlovén Köztársaság által előterjesztett katasztrofális előrejelzések valóra válnának. E tekintetben az a tény, hogy Horvátországnak a „teran” borra vonatkozó termelési potenciálja jóval nagyobb, mint a Szlovén Köztársaságé, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a horvátországi Isztria‑félsziget bortermelői felhagynának bizonyos szőlőfajták termesztésével a „teran” borszőlőfajtára való áttérés miatt, vagy hogy inkább e fajtát termesztenék, mint egy másikat. A Szlovén Köztársaság által hivatkozott, a termelésre és a művelt területre vonatkozó számadatok kétségtelenül alátámasztják a „Teran” bor termelésének ebben az államban betöltött jelentőségét (a szlovén Teran‑termelők 88%‑a esetében a „Teran” OEM a termelés több mint felét képviseli), de nem bizonyítják, hogy a horvát bor „teran” megjelöléssel történő címkézésének engedélyezése ilyen jelentős veszteségeket okozna a szlovén termelők számára.

205    A Szlovén Köztársaságnak az összehasonlítható helyzeteket eltérő módon kezelő Bizottság eljárásának következetlenségére vonatkozó érvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve, amely az uniós jog általános elvének minősül, megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2014. február 13‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, C‑31/13 P, EU:C:2014:70, 73. pont). Így ezen elv megsértésének megállapítása érdekében mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben hivatkozott helyzetek összehasonlíthatók‑e.

206    E tekintetben a Horvát Köztársaság 2013. május 13‑i, a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő jegyzék módosításáról szóló leveléből kitűnik, hogy ezen állam a „barbera”, a „montepulciano” és a „portugizac” nevek e jegyzékbe való felvételét kérte a Bizottságtól, és hogy ennek ellenére a 753/2013 végrehajtási rendelet e fajták nevei tekintetében a címkézés kapcsán semmilyen eltérést nem biztosított.

207    Mindazonáltal ez az egyetlen körülmény nem elegendő annak bizonyításához, hogy Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában a fenti 206. pontban említett valamennyi név esetében a „teran” kapcsán követetthez hasonló címkézési gyakorlat létezett. Az ügy iratai erre vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem tartalmaznak. Így a Szlovén Köztársaság, mivel nem bizonyította összehasonlítható helyzetek fennállását, nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a jelen ügyben megsértette az egyenlő bánásmód elvét, sem pedig azt, hogy e tekintetben következetlenül járt el.

d)      A megtámadott rendelet elfogadását megelőző késedelemről

208    A megtámadott rendelet elfogadása késedelmének állítólagos aránytalan jellegét illetően meg kell állapítani, hogy a Szlovén Köztársaság lényegében ugyanazt az érvet hozza fel, mint amelyre a második jogalap keretében hivatkozik, és amely azon alapul, hogy a Bizottság jogellenesen késlekedett jogköreinek gyakorlásával.

209    Márpedig a fenti 112–118. pontban kifejtett indokok miatt, és figyelembe véve az ügy érzékeny jellegét, nem róható fel a Bizottságnak, hogy a „teran” ügy elintézése közel négy évet vett igénybe, sem pedig az, hogy szorgalmazta a felek közötti tárgyalásos megoldást.

210    A fentiek összességéből következik, hogy a Szlovén Köztársaság egyáltalán nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvalóan aránytalanul megsértette a „Teran” OEM‑mel ellátott szlovén borok termelőinek tulajdonhoz való jogát. Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani. E következtetés azonban nem érinti a Szlovén Köztársaság fenti 168. pontban említett érveinek vizsgálatát, amelyek a hetedik jogalap részét képezik, és amelyek vizsgálatára annak keretében kerül sor.

D.      A Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 41. cikkének megsértésére alapított negyedik jogalapról

211    A Szlovén Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről és az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Atomenergia‑közösséget létrehozó szerződés kiigazításáról szóló okmány (HL 2012. L 112., 21. o.; a továbbiakban: a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya) 41. cikke értelmében a közös agrárpolitika területére vonatkozó, a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának megkönnyítését szolgáló esetleges átmeneti intézkedéseket csak a csatlakozás időpontját követő három éven belül lehet elfogadni, és azokat csak ezen időszak alatt lehet alkalmazni.

212    Márpedig a Szlovén Köztársaság szerint a megtámadott rendelet 2. cikkében előírt átmeneti intézkedés, mivel még akkor is lehetővé teszi a Horvát Köztársaság 2013. július 1‑jei Unióhoz való csatlakozását megelőzően termelt horvát bor készleteinek értékesítését, ha azok nem felelnek meg az ugyanezen rendelet 1. cikkében meghatározott új címkézési feltételeknek, a csatlakozási okmány 41. cikkében előírt három évnél hosszabb időszakra alkalmazandó, e rendelet közel négyéves visszaható hatálya miatt. Így a Bizottság e bor vonatkozásában több mint három évvel az említett csatlakozást követően új átmeneti időszakot írt elő, ami ellentétes a Horvát Köztársaság csatlakozási okmányának 41. cikkével.

213    A Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

214    A jelen ügyben a Horvát Köztársaság csatlakozási okmányának 41. cikkét e csatlakozási okmány 2. cikkének első bekezdésével együttesen kell értelmezni. A csatlakozási okmány 2. cikke értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok a Horvát Köztársaság számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve a szóban forgó okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ebben az államban. Ebből következik, hogy a Horvát Köztársaság az Unióhoz való 2013. július 1‑jei csatlakozásától kezdve főszabály szerint a borászati termékek címkézésére alkalmazandó valamennyi rendelkezés hatálya alá tartozott, beleértve az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdésében (jelenleg az 1308/2013 rendelet 100. cikkének (3) bekezdése) rögzített címkézési tilalmat és az e tilalomtól való eltérésnek a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésében előírt lehetőségét is.

215    Ebben az összefüggésben engedélyezi a Horvát Köztársaság csatlakozási okmányának 41. cikke átmeneti rendelkezések elfogadását a közös agrárpolitika területén annak érdekében, hogy megkönnyítsék ezen állam számára a korábbi nemzeti szabályozásáról az uniós szabályozásra való áttérést. Az említett átmeneti intézkedések tehát azok, amelyek célja, hogy korlátozott ideig eltérést engedjenek a 2013. július 1‑jén hatályban lévő uniós jogszabályoktól, és amelyeket e rendelkezések hiányában ebben az időpontban azonnali hatállyal alkalmazni kellett volna a Horvát Köztársaságra.

216    Márpedig a megtámadott rendelet 2. cikkében foglalt átmeneti intézkedés nem illeszkedik a fenti 214. és 215. pontban meghatározott keretbe. E rendelkezés ugyanis nem a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásakor hatályos szabályozástól, hanem a Bizottság által az e csatlakozást követően, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett második albekezdésében biztosított kifejezett felhatalmazás alapján elfogadott rendeletben előírt új címkézési követelményektől való eltérésre irányul.

217    Következésképpen a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

E.      Az ötödik, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított jogalapról, e rendelkezésnek az uniós jog alapvető elvei, valamint a Charta 17. cikke és az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke alapján tulajdonított értelemre tekintettel, valamint a hatodik, az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének és az EUMSZ 290. cikk megsértésére alapított jogalapról

218    Ötödik jogalapjának alátámasztására a Szlovén Köztársaság arra hivatkozik, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdését az uniós jog alapelveivel, különösen a jogbiztonság, a szerzett jogok tiszteletben tartása, a bizalomvédelem és az arányosság elvével, valamint a Charta 17. cikkével és az EJEE 1. jegyzőkönyvének 1. cikkével összhangban megszorítóan kell értelmezni. A megtámadott rendelet elfogadásával, amely nem tartja tiszteletben ezen elveket, a Bizottság túllépte az említett rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt felhatalmazás korlátait.

219    Hatodik jogalapjával a Szlovén Köztársaság előadja továbbá, hogy a Bizottság túllépte hatáskörét azáltal, hogy magát az 1308/2013 rendelet lényegét sértette meg, amely rendelet elsődleges célja a termelők és a fogyasztók jogos érdekeinek védelme a megtévesztéssel szemben, valamint a belső piac megfelelő működésének biztosítása. A Bizottság ily módon megsértette az EUSZ 13. cikket és az EUMSZ 290. cikket.

220    A Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit, és az általa az első három jogalap keretében adott válaszokra utal.

221    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Szlovén Köztársaságnak a jogbiztonság, a szerzett jogok védelme, a bizalomvédelem és az arányosság elveinek figyelembevételére vonatkozó érveit a Törvényszék a fenti 95–161. pontban a második jogalap keretében már tárgyalta, és azokat már megalapozatlannak minősítette. Így, mivel az ötödik jogalap megegyezik a második jogalappal, azt ugyanazon indokok alapján kell elutasítani, mint ez utóbbi jogalapot.

222    A Charta 17. cikkének és az EJEE 1. jegyzőkönyve 1. cikkének megsértésére vonatkozó érveket illetően meg kell állapítani, hogy azok a fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelmére, a „Teran” szlovén OEM és a „teran” borszőlőfajtanév közötti teljes homonímiára, valamint az e borszőlőfajta jelölésére használt „istrijanac” szinonimára vonatkoznak. Márpedig a Törvényszék a fenti 185–210. pontban, a harmadik jogalap keretében ezeket az érveket is megvizsgálta. Mivel az ötödik jogalap megegyezik a harmadik jogalappal, azt ugyanazon indokok alapján mint megalapozatlant el kell utasítani.

223    Ehhez hasonlóan, figyelemmel arra, hogy az EUSZ 13. cikk és az EUMSZ 290. cikk megsértésének alátámasztására a hatodik jogalap keretében felhozott érvek lényegében megegyeznek az ötödik jogalap érveivel, ugyanazon indokok alapján ezeket is el kell utasítani.

224    Következésképpen az ötödik és a hatodik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

F.      Az arra alapított hetedik jogalapról, hogy a Horvát Köztársaság nem kérte az Unióhoz való csatlakozását megelőzően, hogy a „teran” borszőlőfajtanevet vegyék fel a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részébe, valamint hogy a Szlovén Köztársaságot nem tájékoztatták ilyen kérelemről a csatlakozási tárgyalások céljából

225    A Szlovén Köztársaság azt állítja, hogy az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdése és a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdése alapján a Horvát Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását megelőzően kellett volna kérnie a „teran” borszőlőfajtanév felvételét a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő jegyzékbe, amit nem tett meg. Ráadásul az EUSZ 4. cikkben előírt lojális együttműködés elve értelmében a Bizottság köteles lett volna tájékoztatni a Szlovén Köztársaságot az ilyen kérelemről, feltéve, hogy azt előterjesztették. Tekintettel arra, hogy az ilyen kérdés szükségszerűen valamely államnak az Unióhoz való csatlakozásáról szóló tárgyalások körébe tartozik, a Szlovén Köztársaságnak döntési lehetőséggel kellett volna rendelkeznie a tekintetben, hogy elfogadja vagy elutasítja a jegyzékbe való felvételt, amint az többek között az EUSZ 49. cikk második bekezdéséből következik.

226    A Horvát Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

227    Először is, ami a Horvát Köztársaság azon állítólagos kötelezettségét illeti, hogy az Unióhoz való csatlakozása előtt kérelmet nyújtson be a „teran” borszőlőfajta nevének a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében (korábban a 753/2002 rendelet II. mellékletében) szereplő jegyzékbe történő felvétele iránt, meg kell állapítani, hogy a 2008. évi tárgyalási álláspont „különleges kultúrákra, borokra és szeszes italokra” vonatkozó III.b.3. fejezetében a Horvát Köztársaság egyértelműen jelezte, hogy az a kívánsága, hogy az elismert borszőlőfajtákra vonatkozó nemzeti jegyzékét vegyék fel azon szőlőfajtaneveknek és szinonimáiknak a 753/2002 rendelet II. mellékletében szereplő létező listájára, amelyek földrajzi jelzést tartalmaznak, és amelyek a borok címkéin feltüntethetők.

228    Kétségtelen, hogy ezt a kérelmet a Horvát Köztársaság tárgyalási álláspontjának 2011. szeptember 28‑i kiegészítésében később visszavonták. Mindazonáltal e visszavonás kifejezetten azon az előfeltevésen alapult, hogy a borok címkéjén feltüntethető fajtanevek listáját nem a csatlakozási tárgyalások keretében, hanem később állítják majd össze a 607/2009 rendelet 62. cikke alapján.

229    Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy a Szlovén Köztársaság csak 2011. december 6‑án, az 1234/2007 rendelet 118c. cikkében említett, a „Teran” elnevezésre vonatkozó termékleírás benyújtásakor jelezte először a Bizottságnak, hogy a „Teran” nevet önmagában OEM‑ként oltalomban kell részesíteni. Márpedig ebben az időpontban már elfogadták az Európai Unió Tanácsának a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióba történő felvételéről szóló, 2011. december 5‑i határozatát (HL 2012. L 112., 6. o.), amelyhez csatolták a Horvát Köztársaság csatlakozási okmányát.

230    Ebben az összefüggésben kérte a Horvát Köztársaság a Bizottsághoz intézett 2013. május 13‑i három levél egyikében, amely kifejezetten a „Teran” szlovén OEM kérdésére vonatkozik, hogy a Bizottság találjon megfelelő megoldást arra, hogy a bortermelők a boraik címkézésére továbbra is használhassák a „teran” borszőlőfajtanevet. Noha nem a „teran” borszőlőfajtanévnek a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésében említett jegyzékbe való felvételére irányuló kifejezett kérelemről van szó, a Horvát Köztársaság egyértelműen a Bizottság beavatkozását kérte annak érdekében, hogy megoldást találjon a „teran” név borainak címkézésére való használatának lehetőségét illetően.

231    Mindenesetre az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett szövegéből egyáltalán nem következik, hogy a Horvát Köztársaság köteles lett volna az Unióhoz való csatlakozásra irányuló tárgyalások során a „teran” borszőlőfajtára vonatkozó eltérés iránti kérelmet benyújtani.

232    Éppen ellenkezőleg, az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy e rendelkezéssel összefüggésben a valamely tagállam borszőlőfajtanevére vonatkozó címkézési eltérés biztosításáról szóló döntést a ráruházott hatáskörök gyakorlása keretében kizárólag a Bizottság hozhatja meg. Ily módon az ilyen eltérés nem a tagállamok közötti, az Unióhoz való csatlakozást megelőzően létrejött megállapodáson alapul, hanem a jogalkotó által a Bizottságnak adott kifejezett felhatalmazáson, amely már a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjában is létezett (lásd az 1234/2007 rendelet 118j. cikkének (3) bekezdését).

233    Másként fogalmazva, a valamely borszőlőfajtanévnek a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő jegyzékbe történő felvételére vonatkozó döntés önmagában nem tartozik „[a] felvétel [feltételei] és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló [kiigazításai]” közé (az EUSZ 49. cikk második bekezdése), hanem az új tagállam által átvett uniós vívmányok részét képező valamely rendelet egyszerű végrehajtása.

234    Másodszor, ami azt a tényt illeti, hogy a Szlovén Köztársaságot nem tájékoztatták a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását megelőzően az utóbbi arra irányuló kérelméről, hogy a 607/2009 rendelet XV. mellékletének A. részében szereplő jegyzékbe vegyék fel a „teran” szőlőborfajta nevét, és hogy ebből eredően megsértették a lojális együttműködés kötelezettségét, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok közötti lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített, fent említett elve azt a kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy tegyenek meg minden intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és érvényesülésének biztosítására, az uniós intézményekre pedig a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában a tagállamok tiszteletben tartásának és segítésének fordított kötelezettségeit rója (lásd: 2018. március 1‑jei Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑402/15, EU:T:2018:107, 53. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

235    E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy nem tartozik a csatlakozási tárgyalások körébe annak a kérdése, hogy engedélyezik‑e a „teran” borszőlőfajta nevének a horvát boros palackokon való feltüntetését. Éppen ellenkezőleg, e kérdést a Horvát Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően a Bizottság erre vonatkozó jogszabályi felhatalmazása alapján folytatott tárgyalások – amelyekről a Szlovén Köztársaságnak tudomása volt, és amelyek keretében tájékoztatták, illetve amelyekben közvetlenül részt vett – külön keretében rendezték, amint az a fenti 112. és 113. pontból kitűnik. Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy a csatlakozási tárgyalások keretében nem tett eleget a Szlovén Köztársasággal szemben fennálló tiszteletbentartási és segítségnyújtási kötelezettségének.

236    Egyébiránt a szlovén mezőgazdasági miniszter által a Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagjának küldött 2014. november 11‑i levélből egyértelműen kitűnik, hogy a Szlovén Köztársaságot a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását követően tájékoztatták az utóbbi kérelméről, és hogy a Bizottsággal folytatott kétoldalú megbeszélés során lehetősége volt arra, hogy észrevételeit az utóbbi elé terjessze. Ráadásul, amint az a megtámadott rendelet (3), (4) és (5) preambulumbekezdésében helyesen szerepel, a Szlovén Köztársasággal ezt követően több alkalommal egyeztettek a „teran” kérdéséről annak érdekében, hogy a Horvát Köztársasággal kompromisszumos megoldást találjanak.

237    Harmadszor, figyelembe véve azt a tényt, hogy a „teran” borszőlőfajtanévre vonatkozó címkézési eltérést a Bizottság a csatlakozási tárgyalásokon kívül álló jogszabályi felhatalmazás alapján biztosította, szintén megalapozatlan a Szlovén Köztársaság azon érve, amely szerint a csatlakozási tárgyalások keretében az ilyen eltérés biztosítása érdekében a hozzájárulására volt szükség.

238    Ráadásul az 1308/2013 rendelet 100. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből egyáltalán nem következik az, hogy az eltérés elfogadásához be kell szerezni a tagállamok előzetes hozzájárulását. E rendelkezés ettől eltérő értelmezése ezen államok mindegyike számára vétójogot biztosítana, és így megfosztaná a lényegétől az e rendelkezés által a Bizottságnak biztosított felhatalmazást.

239    Következésképpen a hetedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

G.      Az intézményközi megállapodás V.28. pontjának és az egyetértési megállapodás II.7. pontjának, valamint az intézményi egyensúly elvének megsértésére alapított nyolcadik jogalapról

240    A Szlovén Köztársaság arra hivatkozik, hogy a GREX WINE borszakértői csoport 2017. január 24‑i ülésén előterjesztett felhatalmazáson alapuló rendelettervezetben a Bizottság azt irányozta elő, hogy meghatározott címkézési feltételek tiszteletben tartása mellett engedélyezi a horvát bortermelők számára a „teran” név feltüntetését a palackjaikon. Márpedig a megtámadott rendelet végül elfogadott változata ezenkívül átmeneti időszakot ír elő azon horvát borkészletek értékesítésére, amelyek nem tartják tiszteletben az új címkézési feltételeket. A felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetéhez képest lényeges módosításról van szó, amelyről a szakértőknek és a tagállamoknak nem volt lehetőségük nyilatkozni.

241    Következésképpen a Bizottság nem tett eleget az intézményközi megállapodás V.28. pontjában szereplő kötelezettségvállalásnak és az e megállapodáshoz csatolt egyetértési megállapodásnak. A Bizottság megsértette az intézményi egyensúly elvét is.

242    A Bizottság vitatja a Szlovén Köztársaság érveit.

243    A jelen ügyben a Szlovén Köztársaság érvelése azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a megtámadott rendelet 2. cikkében előírt átmeneti rendelkezés beiktatása a GREX WINE borszakértői csoportban 2017. január 24‑én megvitatott rendelettervezetnek az egyetértési megállapodás II.7. pontja értelmében vett lényeges módosításának minősül.

244    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az intézményközi megállapodás V.28. pontjának első bekezdése értelmében a Bizottság vállalja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően összegyűjt minden szükséges szaktudást, többek közt a tagállamok szakértőivel folytatott konzultáció és nyilvános konzultációk útján. Ezenkívül az egyetértési megállapodás II.7. pontja kimondja, hogy „[a]mennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetének érdemi tartalma bármilyen mértékben módosul, a Bizottság lehetőséget biztosít a tagállami szakértők számára, hogy – adott esetben írásos formában – véleményezzék a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetének módosított változatát”.

245    A fenti 244. pontban hivatkozott két rendelkezés együttes értelmezéséből az következik, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt összegyűjti az összes szükséges szaktudást, ami magában foglalja többek között a tagállamok szakértőivel a jogszabály valamennyi lényeges vonatkozásával kapcsolatban, annak elfogadása előtt folytatott konzultációt.

246    Ami a GREX WINE borszakértői csoport 2017. január 24‑i ülésén megvitatott felhatalmazáson alapuló rendelettervezetet illeti, e szöveg valóban nem tartalmazott a megtámadott rendelet 2. cikkébe végül beiktatotthoz hasonló átmeneti rendelkezést. Az sem vitatott, hogy a megtámadott rendelet végleges változatát e szakértői csoportban nem vitatták meg.

247    Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet célja – amint az (5) preambulumbekezdéséből is kitűnik – az, hogy figyelembe vegye a Horvátországban az Unióhoz való csatlakozásának időpontjában fennálló címkézési gyakorlatokat, és eltérés címén, bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett engedélyezze a „teran” név horvát borok címkézése során történő használatát. E tekintetben a Bizottság tiszteletben tartotta az intézményközi megállapodás V.28. pontjának első bekezdésében előírt kötelezettségvállalást, mivel nem vitatott, hogy valóban összegyűjtötte az e címkézési gyakorlat értékeléséhez szükséges szaktudást, az e pont szerinti szakértői véleményeket is beleértve.

248    Ebben az összefüggésben a megtámadott rendelet 2. cikkében foglalt átmeneti rendelkezés nem módosítja sem a biztosított eltérést, sem pedig azokat a feltételeket, amelyek mellett ez az eltérés gyakorolható. E rendelkezés arra szorítkozik, hogy korlátozott átmeneti szabályt ír elő a „Hrvatska Istra” OEM‑mel ellátott, a megtámadott rendelet hatálybalépését megelőzően termelt borokra, annak érdekében, hogy maga e rendelet ne írjon elő visszaható hatállyal új címkézési kötelezettségeket a horvát termelők számára e borok tekintetében. E tekintetben a Bizottság, amely az EUMSZ 290. cikk értelmében vett felhatalmazás alapján járt el, a jogalkotó által meghatározott korlátok között azon mérlegelési jogkörével élt, amelyet az ilyen felhatalmazás tartalmaz. Közelebbről az 1308/2013 rendelet 100. cikkének a 607/2009 rendelet 62. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett (3) bekezdésének megfelelően járt el, amely széles mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára a címkézésre vonatkozó eltérések előírására. Így a 2. cikkhez hasonló átmeneti rendelkezésnek a megtámadott rendeletbe való beillesztése a Bizottság jogköreinek szerves részét képezte.

249    Mindenesetre, még ha úgy is kellene tekinteni, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az intézményközi megállapodás V.28. pontjának az egyetértési megállapodás II.7. pontjával összefüggésben értelmezett első bekezdésében előírt kötelezettséget, a Szlovén Köztársaság nem bizonyította, hogy e konzultáció miként módosíthatta volna a megtámadott rendelet tartalmát. Éppen ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet 2. cikkében foglalt átmeneti intézkedés a fenti 99. pontban felidézett jogbiztonság elvére tekintettel szükséges volt. E rendelkezés elfogadásával ugyanis a Bizottság biztosította, hogy maga a megtámadott rendelet ne írjon elő visszaható hatállyal új címkézési kötelezettségeket a horvát bortermelők számára.

250    Ily módon a Szlovén Köztársaság által hivatkozott, az intézményközi megállapodás V.28. pontjának és az egyetértési megállapodás II.7. pontjának megsértésére alapított érvek nem fogadhatók el.

251    Ami a Szlovén Köztársaságnak az intézményi egyensúly elvére alapított érvét illeti, azt a fenti 247–251. pontban rögzítettekkel azonos indokok alapján el kell utasítani.

252    A fentiekből következően a nyolcadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

253    Következésképpen, mivel valamennyi jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, a keresetet el kell utasítani.

V.      A költségekről

254    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Szlovén Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

255    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. A Horvát Köztársaság ezért maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Szlovén Köztársaság saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

3)      A Horvát Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Schwarcz Madise

Iliopoulos       Reine

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. szeptember 9‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: szlovén.