A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2018. április 17.(*)(i)

„Tagállami kötelezettségszegés – Környezet – 92/43/EGK irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – A 6. cikk (1) és (3) bekezdése – A 12. cikk (1) bekezdése – 2009/147/EK irányelv – A vadon élő madarak védelme – 4. és 5. cikk – »Puszcza Białowieska« Natura 2000 terület – Az erdőgazdálkodási terv módosítása – A fakitermelés növelése – A terület kezeléséhez közvetlenül nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt, amely azonban jelentős hatással lehet e területre – A területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálata – A terület épségének hátrányos befolyásolása – Védelmi intézkedések tényleges végrehajtása – A védett fajok szaporodási és pihenőhelyéül szolgáló területekre gyakorolt hatások”

A C‑441/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2017. július 20‑án

az Európai Bizottság (képviselik: C. Hermes, H. Krämer, K. Herrmann és E. Kružíková, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Lengyel Köztársaság (képviselik: J. Szyszko környezetvédelmi miniszter, valamint B. Majczyna és D. Krawczyk, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: K. Tomaszewski ekspert)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, M. Ilešič, L. Bay Larsen, T. von Danwitz, J. Malenovský és E. Levits tanácselnökök, A. Borg Barthet, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev, S. Rodin, F. Biltgen, K. Jürimäe, C. Lycourgos és E. Regan (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. december 12‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. február 20‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az alábbi rendelkezésekből eredő kötelezettségeit:

–        a 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 158., 193. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikkének (3) bekezdése, mivel anélkül fogadta el a białowieżai erdőkerület erdőgazdálkodási tervéhez fűzött mellékletet, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy e melléklet nem befolyásolja hátrányosan a PLC200004 Puszcza Białowieska (a továbbiakban: Puszcza Białowieska Natura 2000 terület) közösségi jelentőségű természeti terület (a továbbiakban: KJT) és különleges védelmi terület (a továbbiakban: KVT) épségét;

–        az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2013/17 irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 4. cikkének (1) és (2) bekezdése, mivel nem hozta meg az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok és az ezen irányelv II. mellékletében szereplő fajok, valamint a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok és az e mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok ökológiai szükségleteinek megfelelő védelmi intézkedéseket, amely élőhelyek és fajok tekintetében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet képező KJT‑t és KVT‑t kijelölték;

–        az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv IV. mellékletében felsorolt kéregrágó bogarak, nevezetesen a pompás díszbogár (Buprestis splendens), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a vörösnyakú komorbogár (Phryganophilus ruficollis) és az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis) szigorú védelmét, vagyis nem tiltotta meg a białowieżai erdőkerületben e fajok szándékos megölését és zavarását, illetve a szaporodási helyeik károsítását vagy elpusztítását, továbbá

–        a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv 1. cikkének hatálya alá tartozó madárfajok, különösen a törpekuvik (Glaucidium passerinum), a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) védelmét, vagyis nem gondoskodott arról, hogy a białowieżai erdőkerületben ne kerüljön sor e fajok szándékos elpusztítására, a költési és fiókanevelési időszakban a szándékos zavarására, valamint a fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítására, károsítására és eltávolítására.

I.      Jogi háttér

A.      Az élőhelyvédelmi irányelv

2        Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikke előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      védelem: valamennyi, a vadon élő állat‑ és növényfajok természetes élőhelyei és populációi e) és i) pontban meghatározott kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartásához, illetve helyreállításához szükséges intézkedés;

[…]

c)      közösségi jelentőségű természetes élőhely [helyesen: élőhelytípus]: olyan élőhely, amelyet a 2. cikkben meghatározott területen belül:

i.      természetes kiterjedésében az eltűnés veszélye fenyeget;

vagy

ii.      visszaszorulása, illetve eleve korlátozott területe következtében természetes kiterjedése csekély;

vagy

iii.      bemutatja a következő kilenc bioföldrajzi régió legalább egyikének jellegzetes ismertetőjegyeit: alpesi, atlanti, fekete‑tengeri, boreális, kontinentális, makaronéziai, mediterrán, pannon és sztyeppes.

Az ilyen típusú élőhelyek felsorolása az I. mellékletben szerepel, illetve ott szerepelhet.

d)      elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus: olyan, a 2. cikkben említett területen megtalálható természetes élőhely, amelyet az eltűnés veszélye fenyeget, és amelynek védelméért a Közösség különös felelősséggel tartozik természetes kiterjedésének a 2. cikkben meghatározott területre eső része tekintetében; ezen elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust csillag (*) jelöli az I. mellékletben;

e)      egy természetes élőhely védettségi helyzete [helyesen: állapota]: a természetes élőhelyet és jellegzetes fajait érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják az élőhely természetes kiterjedését, szerkezetét és funkcióit, csakúgy, mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását.

Egy természetes élőhely védettségi állapota abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:

–        természetes kiterjedése és az azon belül található területek nagysága állandó vagy növekvő,

továbbá

–        hosszú távú fennmaradásához szükséges sajátos szerkezete és funkciói biztosítottak és valószínűleg a belátható jövőben is biztosítottak lesznek,

továbbá

–        jellegzetes fajainak védettségi helyzete [helyesen: állapota] az i) pontban meghatározottak szerint kedvezőnek minősül;

[…]

g)      közösségi jelentőségű fajok: olyan fajok, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül:

i.      veszélyeztetettek […];

vagy

ii.      sebezhetők, azaz valószínű, hogy a közeljövőben a veszélyeztetett csoportba fognak tartozni, amennyiben az okozati tényezők továbbra is fennállnak;

vagy

iii.      ritkák, azaz kis populációkban fordulnak elő, amelyek jelenleg nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek, de annak veszélye fennáll, hogy azzá válnak. Az érintett fajok szűk földrajzi területen, illetve kiterjedtebb területen ugyan, de csak gyéren elszórva fordulnak elő;

vagy

iv.      endémikusak és különös figyelmet igényelnek élőhelyük sajátos jellege és/vagy használatuk élőhelyre és/vagy védettségi helyzetükre gyakorolt potenciális hatása következtében.

E fajok felsorolása a II. és/vagy a IV. illetve V. mellékletben szerepel, illetve ott szerepelhet;

h)      veszélyeztetett fajok: a g) pont i. alpontjában említett fajok, amelyek védelméért a Közösség különös felelősséggel tartozik természetes elterjedésüknek a 2. cikkben említett területre eső része tekintetében; e veszélyeztetett fajokat csillag (*) jelöli a II. mellékletben;

i)      egy faj védettségi helyzete [helyesen: állapota]: a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét.

A védettségi helyzet [helyesen: állapot] abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:

–        az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként,

továbbá

–        a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni,

továbbá

–        kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához;

j)      terület: világosan körülhatárolt kiterjedésű, földrajzi tényezők által meghatározott terület;

k)      [KJT]: olyan természeti terület, amely az azt magában foglaló bioföldrajzi régión vagy régiókon belül jelentős mértékben hozzájárul az I. mellékletben felsorolt természetes élőhely [helyesen: természetes élőhelytípus] vagy a II. mellékletben felsorolt faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához, illetve helyreállításához, csakúgy, mint a 3. cikkben említett Natura 2000 egységességéhez, és/vagy a biológiai sokféleség fenntartásához az érintett bioföldrajzi régión vagy régiókon belül.

Nagy területen elterjedt állatfaj esetében a közösségi jelentőségű természeti terület az adott faj elterjedési területén belül elhelyezkedő olyan területi egység, amelynek fizikai, illetve biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához;

l)      különleges természetmegőrzési terület: olyan, […] a tagállamok által törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási és/vagy szerződéses aktus útján kijelölt [KJT], amelyben meghozták [helyesen: alkalmazzák] a szükséges intézkedéseket azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] helyreállítására, illetve fenntartására, amelyek céljára a természeti területet kijelölték;

[…]”

3        Az említett irányelv 2. cikkének szövege a következő:

„(1)      Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].

(2)      Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása.

[…]”

4        Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre [helyesen: Natura 2000 néven létrehozzák a különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát]. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a [vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i] 79/409/EGK [tanácsi] irányelvnek [(HL 1979. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.)] megfelelően minősített [KVT‑ket] is magában foglalja.”

5        Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. Nagy területen elterjedt, vízben élő fajok esetében csak olyan egyértelműen körülhatárolt területi egység javasolható, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. A 11. cikkben említett felügyeleti tevékenység eredményeinek ismeretében a tagállamok adott esetben javasolják a jegyzék kiigazítását.

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat, a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban.

(2)      A III. mellékletben (2. szakasz) meghatározott követelmények alapján, továbbá az 1. cikk c) pontjának iii. alpontjában említett kilenc bioföldrajzi régió, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében említett terület egészének keretén belül a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben – az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a [KJT‑k] jegyzékének tervezetét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként [helyesen: amely felsorolja azokat a területeket, ahol egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus található, illetve amelyek egy vagy több veszélyeztetett fajnak adnak otthont].

[…]

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a [KJT‑k] jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként [helyesen: amely felsorolja azokat a területeket, ahol egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus található, illetve amelyek egy vagy több veszélyeztetett fajnak adnak otthont].

[…]

(4)      Egy [KJT] (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.

(5)      Amint egy természeti terület felvételre kerül a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett jegyzékbe, a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell rá alkalmazni.”

6        Az említett irányelv 6. cikke értelmében:

„(1)      A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási, vagy szerződéses aktusokat [helyesen: intézkedéseket] is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve [a] II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.

[…]

(3)      Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)      Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra figyelemmel, ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot [helyesen: projektet], a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének [helyesen: koherenciájának] megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

[…]”

7        Az említett irányelv 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a [79/409] irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a [79/409] irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”

8        Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint:

„(1)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:

a)      e fajok vadon befogott [helyesen: vadon élő] példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája;

[…]

d) párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.”

9        Az élőhelyvédelmi irányelv „Közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges” című I. mellékletének 9. pontja, amely az olyan „[ő]shonos fajokból álló természetes (természetközeli) erdő[re vonatkozik], amely magas fákból állományokat képez, tipikus aljnövényzettel, továbbá eleget tesz a következő feltételnek: ritka vagy maradvány és/vagy közösségi jelentőségű fajoknak ad otthont”, továbbá az „Európa mérsékelt övi erdőire” vonatkozó 91. pontja tartalmazza a szubkontinentális gyertyános‑tölgyeseket (Galio‑Carpinetum gyertyános‑tölgyesek, Natura 2000 kódszám: 9170), a láperdőket (Natura 2000 kódszám: 91D0), valamint az éger, kőris, fűz és nyár (enyves éger [Alnus glutinosa] és magas kőris [Fraxinus excelsior: Alno‑Padion, Alnion incanae, Salicion albae]) alkotta ligeterdőket (Natura 2000 kódszám: 91E0); ez utóbbi két erdőt kifejezetten elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusnak jelölték ki.

10      Ezen irányelv „Közösségi jelentőségű állat‑ és növényfajok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges” című II. mellékletének „Állatok” című a) pontja többek között tartalmazza a „Gerincteleneket”, amelyek között az „Insecta” [rovarok] fajainak listáján találhatók a Coleoptera [bogarak], köztük a fenyőkéregbogár (Boros schneideri), a pompás díszbogár (Buprestis splendens), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a remetebogár (Osmoderma eremita) és a vörösnyakú komorbogár (Phryganophilus ruficollis), azzal a pontosítással, hogy e két faj veszélyeztetett csakúgy, mint az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis) és a kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus).

11      Az említett irányelv „Közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állat‑ és növényfajok” című IV. mellékletének „Állatok” című a) pontja szintén tartalmazza többek között a „Gerincteleneket”, amelyek között az „Insecta” [rovarok] fajainak listáján a fenyőkéregbogár és a kerekvállú állasbogár kivételével megtalálhatók az előző pontban említett Coleopterák [bogarak].

B.      A madárvédelmi irányelv

12      A madárvédelmi irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ez az irányelv a tagállamok Szerződésben érintett európai területén [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül] természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.

(2)      Az irányelvet a madarakra, tojásaikra, fészkeikre és élőhelyeikre kell alkalmazni.”

13      A madárvédelmi irányelv 4. cikke előírja:

„(1)      Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

a)      a kipusztulással fenyegetett fajokat;

b)      az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;

c)      a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;

d)      az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információjaként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében [KVT‑vé] minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)      A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. […]

[…]

(4)      Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából. […]”

14      Az említett irányelv 5. cikke értelmében:

„A 7. és 9. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, megtiltva különösen:

[…]

b)      fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítását vagy károsítását, illetve fészkeik eltávolítását;

[…]

d)      e madarak szándékos zavarását, különösen a költési és fiókanevelési időszakban, amennyiben a zavarás jelentős lenne az irányelv céljaira tekintettel;

[…]”

15      A madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt különböző fajok között szerepel a darázsölyv (Pernis apivorus), a törpekuvik (Glaucidium passerinum), a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), a kis légykapó (Ficedula parva) és az örvös légykapó (Ficedula albicollis).

II.    A jogvita alapját képező tényállás

16      Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a kontinentális bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó, első alkalommal frissített jegyzék elfogadásáról szóló, 2007. november 13‑i 2008/25/EK határozatával (HL 2008. L 12., 383. o.) a tagállamok javaslatai alapján a Bizottság jóváhagyta, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésével összhangban KJT‑nek jelöljék ki, tekintettel arra, hogy e terület természetes élőhelyeknek, továbbá bizonyos állatfajok élőhelyeinek ad otthont, amely területet ezt követően az érintett tagállamnak különleges természetmegőrzési területté kellett nyilvánítania ezen irányelv 4. cikkének (4) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ez, a tíz természetes élőhely és 55 állat‑és növényfaj védelme érdekében létrehozott természeti terület emellett a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban kijelölt KVT‑nek minősül. Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett terület – különleges természetmegőrzési területként és KVT‑ként – a Natura 2000 hálózathoz tartozik.

17      A Bizottság szerint a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület Európa legjobb állapotban megőrzött természetes erdőinek egyike, amelyet a nagy mennyiségben előforduló száradékok és öreg, különösen több mint százéves fák jellemeznek. Területén az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletének értelmében vett „elsődleges fontosságú”, rendkívül jó állapotban megőrzött természetes élőhelyek találhatók, így 91D0 (láperdők) és 91E0 kódszámú élőhelyek (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők), valamint egyéb közösségi jelentőségű élőhelyek, így 9170 kódszámú élőhelyek (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek).

18      Nem vitatott, hogy a száradékok nagy mennyisége következtében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen számos, az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében említett kéregrágó bogárfaj is él, például fenyőkéregbogár és kerekvállú állasbogár, továbbá az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában szigorú védelmet igénylő fajként is megjelölt bogárfajok, mint a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár. Megtalálhatók itt egyrészt a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő, az elhaló és holt lucfenyők – többek között a betűzőszú (Ips typographus) által megtámadott fák – alkotta élőhelyen előforduló madárfajok, így különösen a darázsölyv, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó és az örvös légykapó, továbbá az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt védelem alá tartozó vonuló faj, a kék galamb (Colomba oenas).

19      Természeti értékére tekintettel a Puszcza Białowieża (a továbbiakban: Białowieża‑erdő) a világörökségi helyszíneknek az Egyesült Nemzetek Szervezete Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által készített listáján is szerepel.

20      A 63 147 hektáron elterülő Puszcza Białowieska Natura 2000 területet két különböző hatóság igazgatja. Az egyik az e terület hozzávetőleg 17%‑ának megfelelő, vagyis körülbelül 10 517 hektáros białowieżai nemzeti park (Białowieski Park Narodowy, Lengyelország) igazgatásáért felel. A másik hatóság, a Lasy Państwowe (állami erdőhivatal, Lengyelország) kezeli a három – nevezetesen a białowieżai (12 586,48 hektár), a browski (20 419,78 hektár) és a hajnówkai (19 640,62 hektár) – erdőkerületre osztott, összesen 52 646,88 hektáros területet. A białowieżai erdőkerület így a Puszcza Białowieska Natura 2000 területnek hozzávetőleg 20%‑át teszi ki, vagyis a nemzeti park területével közel azonos területet, amely a három erdőkerület együttes területe hozzávetőleg 24%‑ának felel meg.

21      2012. május 17‑én a Minister Środowiska (környezetvédelmi miniszter, Lengyelország) ajánlást adott ki, amely kizárta az erdőgazdálkodási intézkedéseket a 100 évnél idősebb erdőállományban.

22      2012. október 9‑én a környezetvédelmi miniszter a Bizottság által 2011 júniusában indított jogsértés megállapítása iránti eljárást megelőző EU Pilot vizsgálatára (EU Pilot 2210/11/ENVI. sz. ügy) reagálva elfogadta a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületre a 2012–2021 közötti időszakra vonatkozó Plan urządzenia lasut (erdőgazdálkodási terv, a továbbiakban: 2012. évi EGT), amelyhez környezeti hatás‑előrejelzéseket csatolt.

23      A 2012. évi EGT a három erdőkerületben tíz év alatt a fakitermelés engedélyezett mennyiségét hozzávetőleg 470 000 m³‑re, vagyis a 2003 és 2012 között kitermelt 1 500 000 m³‑hez képest jelentős mértékben csökkentette. A białowieżai erdőkerület vonatkozásában 63 471 m³‑ben határozta meg e határértéket.

24      Nem vitatott azonban, hogy a 2012 és 2015 közötti jelentős fakitermelés következtében a 2012. évi EGT‑ben 10 éves időtartamra engedélyezett maximális mennyiséget a białowieżai erdőkerületben gyakorlatilag négy év alatt elérték. Ezzel párhuzamosan a białystoki erdészeti hivatal a betűzőszú elterjedését észlelte ezen időszakban.

25      2015. november 6‑án a Regionalny Dyrektor Ochrony Środowiska w Białymstoku (białystoki regionális környezetvédelmi igazgató, Lengyelország) egy Plan zadań ochronnych (gazdálkodási terv, a továbbiakban: 2015. évi PZO) megnevezésű tervet fogadott el, amely rögzíti a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre vonatkozó megőrzéssel kapcsolatos célokat, és meghatározza a védelmi intézkedéseket a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületek vonatkozásában.

26      A 2015. évi PZO 3. melléklete az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében hivatkozott természetes élőhelyek, valamint az ezen irányelv II. mellékletében hivatkozott állatfajok élőhelyei, továbbá a madárvédelmi irányelv I. mellékletében hivatkozott madárfajok élőhelyei szerint megjelölte azokat az erdőgazdálkodási gyakorlatokat, amelyek potenciális veszélyt jelentenek az élőhelyek kedvező védettségi állapotának fenntartására a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen.

27      A 2015. évi PZO 5. melléklete az e terv 3. mellékletében hivatkozott, a három erdőkerületben megtalálható védett élőhelyeket és fajokat fenyegető potenciális veszélyek megelőzését célzó védelmi intézkedéseket állapított meg.

28      A környezetvédelmi miniszter 2016. március 25‑i határozatában az állami erdészeti hivatal főigazgatójának kérelmére jóváhagyta a 2012. évi EGT mellékletét (a továbbiakban: 2016. évi melléklet), amely a 2012. évi EGT‑nek abból a célból történő módosítására irányul, hogy a białowieżai erdőkerületben a kivágást megelőző vágásokból, illetve a kivágásból származó, kitermelt elsődleges erdészeti termékmennyiséget 63 471 m³‑ről 188 000 m³‑re, valamint a telepítésre és újraerdősítésre kijelölt területet 12,77 hektárról 28,63 hektárra változtassa a 2012 és 2021 közötti időszakban.

29      E kérelmet „a betűzőszú lucfenyőn való folyamatos terjedése eredményeként az erdőállományt ért súlyos károk [igazolták], amelyek (a [2012. évi] EGT végrehajtásának ideje során) szükségessé tették a fakitermelés növelését, az erdők megfelelő egészségi állapotának fenntartása, az erdei ökoszisztémák fenntarthatóságának biztosítása, a természetes élőhelyek, köztük a közösségi jelentőségű élőhelyek pusztulásának megállítása és regenerációs folyamatának megindítása érdekében”.

30      Az említett kérelem kifejtette azt is, hogy a 2016. évi melléklet „elsősorban a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kivágására vonatkozik, a betűzőszú terjedésének megakadályozása érdekében (egészségügyi fakitermelések elvégzésének szükségessége)”, és hogy „fakivágásokra kerül sor a Białowieża‑erdőben (białowieżai erdőkerület) tartózkodó személyek biztonságának garantálása érdekében, mivel az elhaló fák felgyűlése veszélyes a közbiztonságra”. Kiemelte azt is, hogy „az utóbbi évek szárazsága fokozta a lucfenyőfák és állományok sorvadását, ezáltal növelve az erdőtűz kockázatát a Białowieża‑erdőben”.

31      A białystoki regionális környezetvédelmi igazgató 2016. február 12‑i levelében adott véleménye támogatta e melléklet elfogadását. Egyébként nem vitatott, hogy ennek elfogadása érdekében a Regionalna Dyrekcja Lasów Państwowych w Białymstoku (az erdészeti hivatal białystoki regionális igazgatósága, Lengyelország) 2015‑ben értékelte a tervezett intézkedések környezetre gyakorolt hatását (a továbbiakban: 2015. évi hatásvizsgálat), amelyből az tűnt ki, hogy azok nem befolyásolják „jelentős mértékben hátrányosan a környezetet, és különösen a [Puszcza Białowieska] Natura 2000 terület megőrzéssel kapcsolatos céljait és épségét”.

32      Egy ugyancsak 2016. március 25‑én kelt dokumentumban a környezetvédelmi miniszter és az állami erdészeti hivatal főigazgatója – annak érdekében, hogy „tudományos ismeretekre támaszkodva” megoldják a Białowieża‑erdő igazgatásával kapcsolatos nézetkülönbségeket – „a Białowieża‑erdőre mint az [UNESCO] kulturális és természeti örökségi helyszínére, illetve mint a Natura 2000 hálózathoz tartozó helyszínre vonatkozó program” című helyreállítási programot dolgozott ki (a továbbiakban: helyreállítási program).

33      A helyreállítási program az emberi beavatkozás és a fakivágás célszerűségéről szóló tudományos vita lezárása érdekében többek között előírja, hogy hosszú távú kísérletet fognak folytatni, amelynek keretében a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület három erdőkerülete területének egyharmadán értékelni fogják az erdőgazdálkodási intézkedések végrehajtásának elmaradása által eredményezett hatásokat abból a célból, hogy ezeket összehasonlítsák a 2016‑tól előírt „fakivágási és fakitermelési műveletekkel”, amelyekre a másik részben kerül sor.

34      2016. március 31‑én az állami erdészeti hivatal főigazgatója – feladatának megfelelően, továbbá „figyelemmel a betűzőszú Białowieża‑erdő területén, történelem során történt egyik legjelentősebb elterjedésének eredményeként a természetes élőhelyek megváltozása és a biológiai sokféleség megszűnése jelentős kockázatainak diverzifikációjához kapcsolódó követelményekre” – meghozta a „białowieżai és a browski erdőkerületek területén folytatott erdőkezelés részletes szabályainak megállapításáról szóló” 52. sz. határozatot (a továbbiakban: 52. sz. határozat).

35      Az 52. sz. határozat 1. szakasza „funkcionális referenciazónák” létrehozatalát írja elő e két erdőkerületben, amelyekben 2016. április 1‑jétől kizárólag természetes folyamatokon alapuló erdőgazdálkodást fognak folytatni. Így előírja, hogy az e zónákban – amelyek a pontosítás szerint nem foglalják magukban a természetvédelmi területeket – folytatott gazdálkodási tevékenység különösen a következőkre korlátozódik: az olyan fák kivágása, amelyek veszélyeztetik a közbiztonságot és tűzveszélyt jelentenek; a természetes megújulás biztosítása; az erdészeti erőforrások olyan állapotban való fenntartása, amely a lehető legnagyobb mértékben korlátozza az ember belépését az erdőbe; valamint védőövezet létrehozása e zónák határai mentén, feromoncsapdák, vagyis olyan eszközök felállításával, amelyek célja, hogy megakadályozzák az erdő túlélését veszélyeztető mértékben ártalmas organizmusok e zónákból és e zónákba történő mozgását.

36      Az említett határozat 2. szakasza előírja, hogy „[a] białowieżai és browski erdőkerületekhez tartozó, az 1. szakaszban említett zónákon kívül eső erdőkben (erdőgazdálkodási tervekre alapított) gazdálkodási tevékenységet a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek megfelelően kell folytatni, ugyanakkor e gazdálkodást oly módon kell folytatni, hogy ténylegesen biztosítsa a környezet védelmét, az erdőgazdálkodás módszereinek alkalmazásával”.

37      Ugyanezen határozat 4. szakasza értelmében az e korlátozásoktól való eltérések létező erdőgazdálkodási megállapodásokban szereplő munkálatok befejezése és munkálatok végzése céljából megengedettek, amennyiben az említett munkálatok elvégzésére irányuló kötelezettség általánosan alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből ered, beleértve a 2015. évi PZO‑t is.

38      2017. február 17‑én az állami erdészeti hivatal főigazgatója meghozta „a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben a faállományok valamennyi korcsoportjában a betűzőszú által megtámadott fák kivágásáról, valamint a közbiztonságot veszélyeztető és erdőtűz veszélyét hordozó fák begyűjtéséről szóló” 51. sz. határozatot (a továbbiakban: 51. sz. határozat).

39      Az 51. sz. határozat 1. cikke „[a] betűzőszú […] elterjedése által eredményezett rendkívüli és katasztrofális helyzetre figyelemmel” többek között kötelezi a hatáskörrel rendelkező hatóságokat arra, hogy e három erdészeti kerületben azonnal gondoskodjanak a közbiztonságot fenyegető fák kivágásáról, először a közlekedési útvonalak és a turistaútvonalak mentén; gondoskodjanak a száraz fák, valamint a kivágást követően a maradványok folyamatos eltávolításáról; gondoskodjanak a betűzőszú által megtámadott fák folyamatos és kellő időben történő kivágásáról a faállomány minden korcsoportjában; valamint a fa kellő időben történő begyűjtéséről és elszállításáról, vagy kéregtelenítéséről és tárolásáról. E határozat 2. cikke e tekintetben azt írja elő, hogy a fakivágás szükségessége érdekében „el kell térni a fák életkorával és a faállományok funkciójával összefüggő korlátozásoktól”.

40      A kivágást követően begyűjtött fát illetően az említett határozat 1. cikke úgy rendelkezik, hogy azt be kell vonni az erdei szénelnyelők projektjének megvalósításába, hogy a betűzőszú által meg nem támadott száraz fa az üressé vált területeken és a nyílt területeken létrehozott ideiglenes létesítményekben tárolható, míg a megtámadott fát kéregteleníteni és tárolni kell. E rendelkezés a begyűjtött fa értékesítési rendszerének megszervezését is előírja a Puszcza Białowieska területi zónájában található községek lakosai szükségleteinek kielégítése érdekében.

41      Egyebekben az 51. sz. határozat 1. cikke előírja egyfelől a betűzőszú elterjedését követően a faállomány helyreállítása céljából „különböző megújítási módszereknek” természetes regeneráció, újraerdősítés vagy ültetés és védelmi módszerek révén történő bevezetését, másfelől ezen intézkedések figyelemmel kísérésének kötelezettségét, rendszeresen felmérve az erdők állapotát és a biológiai sokféleség alakulását, beleértve a nagyléptékű természeti felmérési felületek hálózatának alkalmazását is.

42      Nem vitatott, hogy az 51. sz. határozat elfogadását követően gondoskodtak a száraz fák és a betűzőszú által megtámadott fák eltávolításáról a białowieżai, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben, egy körülbelül 34 000 hektáros „erdőrestaurációs zónában”, amely körülbelül 54%‑át teszi ki a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület felszínének. Egyébként az állami erdészeti hivataltól származó adatokra hivatkozó Bizottság szerint a Białowieża‑erdőben 2017 eleje óta végzett vágások összesen több mint 35 000 m³ faanyagot jelentettek, és ebből 29 000 m³ lucfenyő, vagyis hozzávetőleg 29 000 fa.

III. A pert megelőző eljárás

43      A Bizottság, miután tájékoztatták a 2016. évi melléklet jóváhagyásáról, 2016. április 7‑én a jogsértés megállapítása iránti eljárást megelőző szakaszra vonatkozó EU Pilot eljárás elektronikus kommunikációs rendszerén keresztül (EU Pilot 8460/16/ENVI. sz. ügy) felvilágosítást kért számos, a białowieżai erdőkerületben a fakitermelés növelésének a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen található közösségi jelentőségű természetes élőhelyek és vadon élő állatfajok védettségi állapotára gyakorolt hatásaira vonatkozó kérdéseket illetően.

44      2016. április 18‑i válaszukban a lengyel hatóságok az e területen kitermelt fa mennyiségének növelését a betűzőszú soha nem látott mértékű elterjedésével indokolták.

45      2016. június 9‑én és 10‑én a Bizottság szolgálatai látogatást tettek a Białowieża‑erdőben, hogy megvizsgálják a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület mintegy tíz különböző szektorát.

46      2016. június 17‑én a Bizottság az EUMSZ 258. cikknek megfelelően felszólító levelet küldött a lengyel hatóságok részére, arra hivatkozva, hogy a 2016. évi mellékletben jóváhagyott intézkedések nem indokoltak, és e hatóságok nem bizonyosodtak meg arról, hogy az említett intézkedések nem befolyásolják hátrányosan a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét, valamint a fakitermelés növelésének engedélyezésével nem teljesítették az élőhelyvédelmi irányelvből és a madárvédelmi irányelvből eredő kötelezettségeiket.

47      Az EU környezetvédelmi biztosához intézett 2016. június 27‑i levelében a környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen található élőhelyekkel és fajokkal kapcsolatos további információkra van szükség, valamint, hogy ezek felmérése folyamatban van.

48      A lengyel hatóságok 2016. július 18‑án válaszoltak a felszólító levélre, teljes egészében elutasítva a Bizottság kifogásait.

49      2017 februárjában és márciusában levélváltásra került sor a környezetvédelmi miniszter és az EU környezetvédelmi biztosa között. A környezetvédelmi miniszter kiemelte, hogy a felmérés első eredményei már ismertek, és ezek alapján úgy döntött, hogy megkezdik a 2016. évi mellékletben előírt vágásokat.

50      2017. április 28‑i levelével a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett a Lengyel Köztársasághoz, azt kifogásolva, hogy az nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből, valamint 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából, továbbá a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, illetve 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit. A Bizottság felhívta a lengyel hatóságokat, hogy az átvételtől számított egy hónapos határidőn belül tegyenek eleget az indokolással ellátott véleménynek. E határidőt többek között azzal az információval indokolta, amely szerint a fakivágások megkezdődtek, illetve annak közvetlen veszélyével, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület ennek következtében súlyos és helyrehozhatatlan károsodást szenved.

51      2017. május 17‑én a Bizottságot tájékoztatták az 51. sz. határozat elfogadásáról.

52      2017. május 26‑i levelében a Lengyel Köztársaság válaszolt az indokolással ellátott véleményre, azt állítva, hogy a felrótt kötelezettségszegések nem megalapozottak.

53      Mivel a Bizottságot nem elégítette ki ez a válasz, úgy határozott, hogy előterjeszti a jelen keresetet.

IV.    A Bíróság előtti eljárás

54      A Bíróság Hivatalához 2017. július 20‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság az EUMSZ 279. cikk és a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (2) bekezdése alapján ideiglenes intézkedések iránti kérelmet nyújtott be, amelyben annak elrendelését kérte a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság a Bíróságnak az ügy érdemében történő ítélethozataláig hagyja abba – kivéve, ha ez veszélyt jelent a közbiztonságra – a 91D0 (láperdők) és a 91E0 kódszámú (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) élőhelyeken, a több mint 100 éves erdőállománnyal rendelkező, 9170 kódszámú élőhelyen (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek), valamint a darázsölyv, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó, az örvös légykapó és a kék galamb élőhelyein, továbbá a kéregrágó bogarak, így a fenyőkéregbogár, a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár és a kerekvállú állasbogár élőhelyein folytatott aktív erdőgazdálkodási műveleteket, továbbá hagyja abba a több mint 100 éves holt lucfenyők eltávolítását és a fák kivágását a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen, amely műveleteket a fakitermelés növelése érdekében a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat alapján folytatnak.

55      A Bizottság emellett a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület élőhelyeinek, illetve e terület épsége súlyos és helyrehozhatatlan károsodásának veszélye miatt az eljárási szabályzat 160. cikkének (7) bekezdése alapján még azelőtt kérte a fent hivatkozott ideiglenes intézkedések elrendelését, hogy az alperes benyújtotta volna az észrevételeit.

56      A 2017. július 27‑i Bizottság kontra Lengyelország végzésével (C‑441/17 R, nem tették közzé, EU:C:2017:622) a Bíróság elnökhelyettese az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés meghozataláig ideiglenesen helyt adott e kérelemnek.

57      2017. szeptember 13‑án a Bizottság kiegészítette az ideiglenes intézkedések iránti kérelmét, és arra kérte a Bíróságot, hogy kötelezze továbbá a Lengyel Köztársaságot kényszerítő bírság fizetésére, ha e tagállam nem tesz eleget az eljárásban vele szemben előírt kötelezettségeknek.

58      2017. szeptember 28‑án a Lengyel Köztársaság az Európai Unió Bírósága alapokmánya 16. cikkének harmadik bekezdésére hivatkozva kérte, hogy a jelen ügyben a Bíróság nagytanácsa járjon el. A Bíróság elnökhelyettese az eljárási szabályzat 161. cikkének (1) bekezdése alapján ezen ügyet a Bíróság elé utalta, amely az említett ügyet annak jelentőségére tekintettel az említett szabályzat 60. cikkének (1) bekezdése alapján a nagytanács elé utalta.

59      A 2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzésével (C‑441/17 R, EU:C:2017:877) a Bíróság helyt adott a Bizottság kérelmének a jelen ügyet befejező ítélet kihirdetéséig, kivételes jelleggel engedélyezve a Lengyel Köztársaság számára, hogy folytassa a 2016. évi mellékletben és az 51. sz. határozatban előírt műveleteket akkor, ha azok feltétlenül szükségesek a személyek közbiztonságának közvetlen és azonnali biztosítása érdekében, és azzal arányosak, feltéve hogy objektív indokok alapján nincs mód más, enyhébb intézkedések alkalmazására. A Bíróság azt is elrendelte, hogy a Lengyel Köztársaság legkésőbb e végzés kézbesítését követő 15 napon belül küldje meg a Bizottságnak az e végzés maradéktalan végrehajtása céljából az e tagállam által elfogadott intézkedéseket, és indokolással ellátva jelölje meg azokat az aktív erdőgazdálkodási műveleteket, amelyek folytatását a közbiztonság garantálása érdekében szükségesnek tartja. A Bíróság a Bizottság által előterjesztett, a kényszerítő bírság kiszabására irányuló kiegészítő kérelemről nem határozott.

60      2017. október 11‑i Bizottság kontra Lengyelország végzésével (C‑441/17, nem tették közzé, EU:C:2017:794) a Bíróság elnöke továbbá úgy határozott, hogy a jelen ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében, valamint az eljárási szabályzat 133. cikkében foglalt gyorsított eljárás alá vonja.

V.      A keresetről

61      A Bizottság keresetének alátámasztása érdekében négy kifogást hoz fel, az elsőt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének, a másodikat ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének, a harmadikat az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) és d) pontjának, a negyediket pedig a madárvédelmi irányelv 5. cikke b) és d) pontjának megsértésére alapítja.

A.      A kereset elfogadhatóságáról

1.      A felek érvei

62      A Lengyel Köztársaság előadja, hogy a Bizottság által felhozott második, harmadik és negyedik kifogás elfogadhatatlan, mivel azok a browski és a hajnówkai erdőkerületekben végzett, az 51. sz. határozatban említett műveletekre vonatkoznak. Egyrészt ugyanis a Lengyel Köztársaság szerint e kifogások indokolatlanul kitágítják az indokolással ellátott véleményben meghatározott kifogások terjedelmét, mivel az utóbbiak kizárólag a 2016. évi melléklet elfogadása białowieżai erdőkerületre gyakorolt hatásaira vonatkoznak. Ily módon a jogvita tárgya rationae loci, de rationae materiae is kitágult, mivel az 51. sz. határozatban említett műveletek eltérnek a 2016. évi mellékletben meghatározottaktól. Másrészt a második, harmadik és negyedik kifogás szövege homályos. Nem lehet ugyanis meghatározni, hogy e kifogások kizárólag e melléklet elfogadásához kapcsolódnak‑e, vagy az 51. sz. határozatban előírt műveletekre is vonatkoznak.

63      A Bizottság megítélése szerint a második, harmadik és negyedik kifogás elfogadható. A Lengyel Köztársasággal szemben az indokolással ellátott véleményben kifogásolt tények egyedül azért érintették kizárólag a białowieżai erdőkerületet, mert a lengyel hatóságok által e vélemény időpontjában hozott intézkedések csak erre az erdőkerületre vonatkoztak. E tagállam azonban ugyanezeket az intézkedéseket a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület részét képező két másik erdőkerület vonatkozásában is meghozta. Mivel azonos tényekről van szó, amelyek ugyanazt a magatartást valósítják meg, igazolt, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset a Bírósághoz fordulás napján az érintett aktív erdőgazdálkodási műveletek által érintett egész területre vonatkozik. Az indokolással ellátott vélemény és a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset között megvalósult földrajzi kiterjesztés csupán annak a következménye, hogy maguk a lengyel hatóságok döntöttek úgy, hogy a pert megelőző eljárás során ugyanolyan jellegű határozatokat hoznak, és ezeket késedelmesen teszik közzé.

2.      A Bíróság álláspontja

64      Emlékeztetni kell arra, hogy a pert megelőző eljárás célja az, hogy lehetőséget nyújtson az érintett tagállamnak arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségeit teljesítse, vagy arra, hogy a Bizottság részéről megfogalmazott kifogásokkal szemben hatékonyan védekezzen. A pert megelőző eljárás szabályos lefolytatása lényeges garanciának minősül nemcsak a szóban forgó tagállam jogainak védelme, hanem annak biztosítása érdekében is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya egyértelműen meghatározásra kerül (2015. szeptember 16‑i Bizottság kontra Szlovákia ítélet, C‑433/13, EU:C:2015:602, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát a Bizottság indokolással ellátott véleményének tartalma határozza meg, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint a véleményt (2010. július 8‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑171/08, EU:C:2010:412, 25. pont; 2017. április 5‑i Bizottság kontra Bulgária ítélet, C‑488/15, EU:C:2017:267, 37. pont).

66      Ez a követelmény mindazonáltal nem terjedhet odáig, hogy minden esetben teljesen azonosan kelljen kifejteni a kifogásokat az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, és a kérelmeket a keresetlevélben, amennyiben az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjesztik ki vagy nem változtatják meg (lásd különösen: 2006. november 9‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑236/05, EU:C:2006:707, 11. pont).

67      Konkrétan, a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgya az indokolással ellátott vélemény után bekövetkezett tényekre is kiterjeszthető, ha ezek a tények ugyanolyan jellegűek, mint az említett véleményben említett tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg (lásd különösen: 1988. február 4‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, 113/86, EU:C:1988:59, 11. pont; 2006. november 9‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑236/05, EU:C:2006:707, 12. pont; 2017. április 5‑i Bizottság kontra Bulgária ítélet, C‑488/15, EU:C:2017:267, 43. pont).

68      A jelen esetben a Bizottság az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben ugyanazt a négy kifogást hozza fel, amelyeket arra alapít, hogy a Lengyel Köztársaság megsértette az egyfelől az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikknek (1) és (3) bekezdéséből, valamint 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából, másfelől a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 5. cikkének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit.

69      Az indokolással ellátott véleményből és a keresetlevélből egyaránt kiderül, hogy a Bizottság arra hivatkozik, hogy e jogsértések mindegyike hátrányosan befolyásolja a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

70      E tekintetben nem vitatott, hogy az indokolással ellátott vélemény kizárólag a 2016. évi mellékletben foglalt, a białowieżai erdőkerületben végzendő műveletekre vonatkozik, míg a keresetlevélben előterjesztett második, harmadik és negyedik kifogás, amelyekkel kapcsolatban a Lengyel Köztársaság elfogadhatatlansági kifogást emelt, a browski és a hajnówkai erdőkerületekben az 51. sz. határozattal bevezetett műveletekre is vonatkozik.

71      Mindenekelőtt azonban meg kell jegyezni, hogy e három erdőkerület mindegyike a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület alá tartozik, amely az indokolással ellátott vélemény tárgyát képezi.

72      Ezt követően az 51. sz. határozat – hasonlóan a 2016. évi melléklethez, amely a białowieżai erdőkerületben ír elő lényegében különböző favágási műveleteket, így különösen a betűzőszú által megtámadott lucfenyők és a közbiztonságot fenyegető, elhaló fák „egészségügyi kitermelés” formájában történő eltávolítását, valamint újraerdősítést – ugyanezen erdőkerületben, valamint a browski és a hajnówkai erdőkerületben írja elő a betűzőszú által megtámadott fák folyamatos és kellő időben történő kivágását, a közbiztonságot veszélyeztető fák azonnali kivágását, a száraz fák folyamatos eltávolítását, valamint a betűzőszú által megtámadott faállományok újraerdősítését (a továbbiakban: szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek).

73      Végül a Bizottság által szolgáltatott és a Lengyelország Köztársaság által nem vitatott információkból következik, hogy az 51. sz. határozat elfogadásával kapcsolatos tájékoztatás csak 2017. május 17‑én, az indokolással ellátott vélemény 2017. április 28‑i elküldését követően érkezett meg a Bizottsághoz.

74      Ebből következik, hogy az indokolással ellátott véleményben szereplő tények ugyanolyan jellegűek és ugyanazt a magatartást valósítják meg, mint a keresetlevélben szereplő tények.

75      E körülmények között a jelen ítélet 66. és 67. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság a jogvita tárgyának módosítása nélkül belefoglalhatta a keresetlevelébe a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület browski és hajnówkai erdőkerületében bevezetett aktív erdőgazdálkodási műveleteket.

76      A fenti megfontolásokból az is következik, hogy a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben ez utóbbinak semmilyen kétségei sem lehettek a második, a harmadik és a negyedik kifogás terjedelmét illetően.

77      Ráadásul, legelőször is arra tekintettel, hogy azon rendelkezések, amelyeknek a megsértésére hivatkoznak, azonosak, ezenkívül arra tekintettel, hogy e jogsértések tárgya – amelyek mindegyike hátrányosan befolyásolja a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét – ugyanaz, végül pedig arra tekintettel, hogy az érintett magatartások és tényállás, nevezetesen a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek ugyanolyan jellegűek és ugyanazon megfontolások indokolják azokat, nevezetesen a betűzőszú elterjedése és a közbiztonság, a Lengyel Köztársaság nem állíthatja, hogy nem tudott a Bizottság által megfogalmazott kifogásokkal szemben hatékonyan védekezni.

78      E tekintetben meg kell egyebek mellett jegyezni, hogy az e tagállam által az ellenkérelmében e kifogásokkal kapcsolatban előterjesztett érvelés kifejezetten vonatkozik mind a 2016. évi mellékletben, mind pedig az 51. sz. határozatban szereplő műveletekre.

79      Következésképpen a második, harmadik és negyedik kifogás elfogadható.

B.      A kötelezettségszegésről

1.      Az első, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított kifogásról

a)      A felek érvei

80      A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, amikor anélkül hagyta jóvá a 2016. évi mellékletet és vezette be a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveleteket, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy ez nem befolyásolja hátrányosan a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

81      A Bizottság szerint a 2016. évi melléklet, amennyiben az a 2012. évi EGT‑t módosítja, egy olyan terv vagy projekt, amely nem kapcsolódik közvetlenül vagy nem szükséges a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület kezeléséhez, azonban jelentős hatással lehet e területre amiatt, hogy azt írja elő, hogy a białowieżai erdőkerületben meg kell háromszorozni a kitermelt fa mennyiségét. A 2015. évi PZO‑tól eltérően a 2012. évi EGT ugyanis nem az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „intézkedési terv”, mivel nem a Natura 2000 területekre vonatkozó célkitűzéseket és a szükséges védelmi intézkedéseket állapítja meg. A 2012. évi EGT célja elsődlegesen az erdőgazdálkodási gyakorlatok – többek között a kitermelhető fa maximális mennyiségének meghatározása és erdővédelmi intézkedéseket rögzítése révén történő – szabályozása. Ezért annak elfogadása vagy módosítása előtt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban megfelelő módon meg kellett volna vizsgálni az érintett Natura 2000 területre gyakorolt hatásait e területek megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseire figyelemmel.

82      A Bizottság megítélése szerint ugyanakkor a lengyel hatóságok elmulasztottak megbizonyosodni arról, hogy a 2016. évi melléklet nem befolyásolja hátrányosan a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét, ami azt jelenti, hogy e területnek megmaradnak az olyan természetes élőhelytípus jelenlétéhez kötődő alapvető tulajdonságai, amelynek a megőrzéséhez fűződő cél indokolta e terület KJT‑nek vagy KVT‑nek való kijelölését. A jelen esetben az ugyanezen terület épségéhez fűződő alapvető tulajdonságok a következők, nevezetesen az ott zajló természetes ökológiai folyamatok, így a fák természetes regenerálódása, a fajok természetes, az emberi beavatkozástól mentes kiválasztódása, természetes ökológiai szukcesszió, a fajok összetételének és a többek között jelentős arányban optimális vagy végső stádiumban lévő fákat tartalmazó faállomány korszerkezetének diverzitása, a holt fák nagy mennyisége, valamint az emberi tevékenységtől mentes természetes erdőkre jellemző, természetes élőhelyeken élő fajok jelenléte.

83      Márpedig a 2016. évi mellékletben előírt azon intézkedések, amelyek a holt és elhaló fáknak eltávolítására, az „egészségügyi kitermelés” formáját öltő erdőgazdálkodásra, a 100 évesnél idősebb fák szubkontinentális gyertyános‑tölgyesekben, illetve láperdőkben történő kivágására, továbbá a betűzőszú által megtámadott, elhaló vagy holt, 100 évesnél idősebb lucfenyők eltávolítására irányulnak, potenciális veszélynek minősülnek a 2015. évi PZO‑ban említett természetes élőhelyekre és a szóban forgó fajok élőhelyeire nézve. E potenciális veszélyek de facto magukban foglalják az „egészségügyi kitermelést”.

84      A 2015. évi PZO viszont nem tekintette a betűzőszú tevékenységét a szóban forgó élőhelyek veszélyeztetésének, ahogyan a betűzőszú ellen a faállomány kivágása és a megtámadott lucfenyők eltávolítása révén folytatott küzdelmet sem ismerte el e terv védelmi intézkedésként. Éppen ellenkezőleg, pontosan a betűzőszú által megtámadott lucfenyők eltávolítása az, amit a 2015. évi PZO kifejezetten a törpekuvik, a gatyáskuvik és a háromujjú hőcsik élőhelyei veszélyeztetésének tekint.

85      A jelenlegi ismeretek szerint a betűzőszú elterjedésének szakaszait úgy kell tekinteni, hogy azok a lucfenyőket is magukban foglaló öreg erdőkre jellemző természetes ciklus részét képezik. E jelenségeket korábban is rendszeresen tapasztalták a Białowieża‑erdőben. Ezeket egyébként egyáltalán nem kísérik figyelemmel a białowieżai nemzeti park övezetében, ahol az élőhely védettségi állapota jobb, mint az állami erdészeti hivatal által igazgatott erdőkerületekben, amelyekben „egészségügyi fakitermeléseket” végeztek. Tudományos kutatások is alátámasztják a Białowieża‑erdő emberi beavatkozástól mentes természetes élőhelyeinek jobb védettségi állapotát. A tudósok attól is tartanak, hogy a holt vagy elhaló fák eltávolítása kiegyensúlyozatlanná teszi a faállomány korstruktúráját, szegényíti a védett fajok és élőhelyek diverzitását, valamint elvonja számos védett állatfaj jelentős táplálékforrását. A holt fa egészségügyi fakitermelések keretében történő eltávolítása tehát összeegyeztethetetlen a védett területek megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseivel, a holt fa erdőben tartása ugyanis nélkülözhetetlen a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

86      A Bizottság azt is kiemeli, hogy a 2016. évi mellékletben tervezett kivágások mértéke nem elhanyagolható.

87      Ugyanis, legelőször is, azok az övezetek, ahol a fakitermelés növelése engedélyezett, megegyeznek azokkal az övezetekkel, ahol a 2015. évi PZO védelmi intézkedéseket ír elő, amelyek az erdőgazdálkodási műveletek alól kizárják a 100 évesnél idősebb faállományokat.

88      Ezt követően az 51. sz. határozat a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület három erdőkerületében írja elő a betűzőszú elleni küzdelem céljából a faállományok valamennyi korcsoportjában a fák kivágását és eltávolítását. Így az az „erdőrestaurációs zóna”, ahol a 2016. évi melléklet alapján megkezdték a betűzőszú elterjedésének megakadályozására irányuló műveleteket, 34 000 hektárt tesz ki, vagyis e terület 50%‑át, míg a referenciazónák 17 000 hektárra terjednek ki.

89      Végül, feltételezve akár, hogy az a terület, amelyen a 2016. évi melléklet erdőgazdálkodási műveleteket ír elő, a lengyel hatóságok állításának megfelelően a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület 5%‑át teszik ki, ez nem elhanyagolható, mivel abból az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettségek alkalmazásának elmulasztása következik, valamint döntő fontosságot kell tulajdonítani e terület funkcionális épségének megőrzésére irányuló kötelezettségnek, tiszteletben tartva a nagy mennyiségű holt fától függő fajok ökológiai folytonosságát. A hatáskörrel rendelkező hatóságok azáltal, hogy a 2012. évi EGT‑ben a 2021‑ig kitermelhető fa mennyiségét 63 471 m³‑ben állapították meg, a környezeti hatások értékelését követően valójában kiegyensúlyozott kitermelési szintet állapítottak meg az említett terület megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseire figyelemmel.

90      A Bizottság megítélése szerint a lengyel hatóságok a döntéshozatali eljárás egyetlen pillanatában sem vették figyelembe a tudományos szervezetek által megfogalmazott véleményeket – jóllehet tudomásuk volt azokról –, amelyek lényegében arról számolnak be, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek károsíthatják a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet.

91      E hatóságok különösen nem zárhatták volna ki a tudományos kételyek fennállását e terület épségére gyakorolt káros hatások hiányát illetően a 2015‑ben végzett környezeti hatásvizsgálatra támaszkodva. Ezen értékelés ugyanis a 2012‑ben végzett hatásvizsgálaton alapult, és a betűzőszú által megfertőzött faállományokra irányult. E hatásvizsgálat továbbá téves módszeren alapult, mivel nem hivatkozik a 2015. évi PZO tárgyát képező élőhelyek és állatfajok megőrzésének sajátos céljaira, valamint nem határozza meg, hogy mit jelent e terület épsége, és azt sem jelöli meg, hogy az előírt műveletek miért nem befolyásolhatják azt hátrányosan. Egyébként a 2016. évi melléklet elfogadása nem naprakésszé tett információkon alapul, mivel annak érdekében, hogy jobban megismerjék e fajok elterjedési területeit, a lengyel hatóságok 2016‑ban elvégezték a terület felmérését, amelynek eredményei még nem készültek el az indokolással ellátott vélemény elfogadásának időpontjában.

92      A Bizottság emlékeztet arra, hogy a szóban forgó projekt kivitelezését engedélyező határozat meghozatalának időpontjában kell, hogy tudományos szempontok alapján ne maradjon semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy az nem jár az érintett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ennélfogva a Lengyel Köztársaság megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését, már csak azon oknál fogva sem, hogy a környezetvédelmi miniszter a 2016. évi melléklet jóváhagyása során nem lehetett biztos abban, hogy az e mellékletben előírt műveletek nem lesznek káros hatással a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére. Ebből az is következik, hogy semmilyen későbbi intézkedés nem orvosolhatja e rendelkezés megsértését, még a káros hatások hiányának utólagos megállapítása esetén sem, mivel a pozitív határozat meghozatalának feltételei nem teljesültek az említett melléklet jóváhagyásának időpontjában.

93      A referenciazónák 52. sz. határozattal történő létrehozása tehát nem tekinthető a 2016. évi melléklet káros hatásait enyhítő intézkedésnek. Egyrészt e zónák nem képezték részét a 2015‑ben végzett hatásvizsgálatnak. Másrészt az említett zónák kialakítása nem tette lehetővé az e melléklet végrehajtása által eredményezett káros hatások elkerülését vagy csökkentését. E zónák ugyanis csak a korábbi helyzetet őrzik meg a białowieżai erdőkerület egy részében, de nem korlátozzák a 2016. évi mellékletben előírt műveletek káros hatásait az erdőkerület területének többi, nagyobb kiterjedésű részén. A szóban forgó referenciazónákat ezenkívül önkényes módon jelölték ki. Mivel e zónák kijelölése valójában nem hatott ki a kitermelhető fa mellékletben meghatározott maximális összmennyiségére, így e zónák meghatározása a vágás intenzívebbé válását eredményezte a białowieżai erdőkerület többi részén. Emellett eltérést lehetett alkalmazni az említett zónák kizárása alól. Az 51. sz. határozat továbbá ugyanezen zónákra tekintet nélkül elrendelte a száraz fák, illetve a betűzőszú által megtámadott, bármely korcsoportba tartozó fák kivágását és eltávolítását.

94      A Lengyel Köztársaság legelőször is kiemeli, hogy a 2012. évi EGT – csakúgy, mint a 2016. évi melléklet – az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „intézkedési terv”. E terv valójában a 2015. évi PZO‑ban előírt védelmi intézkedések végrehajtásának biztosításához szükséges technikai eszköz, mivel e terv nem állapítja meg a fakitermelés mennyiségét. A 2016. évi melléklet különösen a betűzőszú terjedésének korlátozására irányuló megőrzéssel kapcsolatos célkitűzés megvalósítását teszi lehetővé. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fakitermelés e mellékletben szereplő szintje, vagyis a białowieżai erdőkerület esetében 188 000 m³, egyértelműen alacsonyabb, mint az 1992–2001 (308 000 m³) és a 2002–2011 (302 000 m³) időszakokra vonatkozó EGT‑ben előírt szintek.

95      A Lengyel Köztársaság ezt követően kiemeli, hogy valószínűnek tartotta, hogy a 2016. évi melléklet végrehajtása potenciális hatást gyakorolhat a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre. Pontosan emiatt tartotta szükségesnek a 2015. évi hatásvizsgálat elvégzését. A jelen esetben e hatásvizsgálatot követően a melléklet első tervezete, amely 317 894 m³ fakitermelési mennyiségre vonatkozott, negatív véleményt kapott. E hatásvizsgálatra tekintettel a 2016. évi melléklet 129 000 m³‑re csökkentette a fakitermelést. Az e mellékletre vonatkozó új hatásvizsgálat a terület épségére gyakorolt jelentős negatív hatás valószínűségének hiányát támasztotta alá. Az említett melléklet valójában jelentős pozitív hatást gyakorolt a 2015. évi PZO‑ban védett elemekre. A kivágási mennyiség módosítása ugyanis nélkülözhetetlen az e tervben előírt védelmi intézkedések végrehajtása céljából. Egyébként a 2016. évi melléklet nem írta elő az állatok szándékos elpusztítását, befogását vagy zavarását.

96      A Lengyel Köztársaság szerint a Bizottság tévesen feltételezte, hogy a 2016. évi mellékletben felsorolt intézkedések önmagukban a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt káros hatások veszélyét hordozzák.

97      A Bizottság ezzel kapcsolatban nem vette figyelembe azt, hogy e terület épsége századokon át az emberi kéz nyomán alakult, az erdők tartós kiaknázásának hatására. Közelebbről, az említett terület kijelölésekor az élőhelyek állapota és az általuk elfoglalt terület aránya, valamint a jelenlévő fajok a Białowieża‑erdő korábbi kiaknázásának, vagyis a múltban ültetett faállomány kitermelésének az eredménye. Valójában az elöregedő faállományon végzett fakitermelésnek a 2012. évi EGT‑ben a Bizottság nyomására bekövetkezett radikális csökkentése eredményezte a faállomány, különösen a lucfenyők pusztulását, a betűzőszú emiatti elterjedése következtében. E pusztulást követően kezdtek el módosulni a védett élőhelyek. Különösen a 9170 kódszámú élőhely (szubkontinentális gyertyános‑tölgyes), amely a domináns élőhely, elkezdett mocsarakká és rétekké alakulni. A lengyel hatóságok ezért helyreállítási programot dolgoztak ki, amelynek kiindulópontja a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület élőhelyei és fajai állapotának átfogó felmérése volt. Ebben az összefüggésben a 2016. évi melléklet elfogadása a korábbi gazdálkodási módszerhez való visszatérésre irányuló kísérletet jelentett.

98      E körülmények között a védelmi intézkedések megszakadása veszélyeztette e terület épségét és az ott található élőhelyek folyamatosságát. A biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítására irányuló emberi tevékenység hiánya a fajok és az élőhelyeik pusztulását okozta. A Bizottság tehát tévedett, amikor a Białowieża‑erdő elsődleges jellegére támaszkodva azt állította, hogy az ezen erdőben jelenlévő fajok az emberi tevékenységtől háborítatlan területekre jellemzők.

99      Az aktív erdőgazdálkodás melletti döntést más tagállamokban is meghozták. Például Ausztriában egy, a betűzőszú nemzeti parkokban és magas természeti értékű területeken történő terjedésének korlátozását célzó programot fogadtak el, amelynek keretében fenntartották a munkálatok végzésének tilalmát a „biodiverzitási központokban”, ezzel egyidejűleg az erdőgazdálkodás technikáinak alkalmazásával védve a szomszédos fakitermelésre szánt erdőket. Általában célszerű, ha azokat a területeket, amelyeken a természetes folyamatok védettek, mint a nemzeti parkok, egyértelműen felosztják egy szabad beavatkozási zónára, illetve olyan periferikus zónákra, amelyekben a betűzőszú elterjedésének korlátozására irányuló műveleteket végeznek. A referenciazónák létrehozásával a Lengyel Köztársaság ugyanezt a megközelítést érvényesítette.

100    A Lengyel Köztársaság előadja, hogy a 2016. évi mellékletben előírt műveletek megfelelnek a 2015. évi PZO‑nak. Ez utóbbi szerint ugyanis e melléklet kizárja a gazdálkodási műveleteket, így a kivágást és a kivágást megelőző vágásokat az olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak. E faállományok esetében csak „egészségügyi fakitermelésekre” kerül sor, annak érdekében, hogy eltávolítsák a betűzőszú által megtámadott lucfenyőket. A száraz fát nem távolítják el. Ezenfelül semmilyen „egészségügyi fakitermelésre” nem kerül sor a természetvédelmi területeken, valamint a mocsaras és nedves élőhelyeken. Az „egészségügyi fakitermelések” által nem érintett terület így 7 123 hektár, vagyis a białowieżai erdőkerület területének 58%‑a. Egyebekben a 2016. évi mellékletben előírt műveletek a szóban forgó terület területének mindössze 5,4%‑ára, vagyis 3401 hektárra vonatkoznak. E körülmények között a 2015‑ben végzett környezeti hatásvizsgálat kizárta a 2015. évi PZO‑ban meghatározott, a holt és elhaló fák eltávolításához kapcsolódó esetleges veszély bekövetkezésének lehetőségét.

101    A Lengyel Köztársaság a kéregrágó bogarakat illetően hozzáteszi, hogy azokat a lábon álló, napfénynek kitett holt fenyőket, amelyek a pompás díszbogár élőhelyét alkotják, nem távolítják el. A skarlátbogár populációi pedig, a 2016 és 2017 között közel 12 000 fa vizsgálatával végzett kutatások szerint, a rezgő nyárfán és a kőrisen koncentrálódnak. A 2016 áprilisa óta elvégzett felmérés az első ilyen jellegű projekt, amelynek keretében a biológiai sokféleséget alkotó különböző elemeket objektív és statisztikailag ellenőrzött módon értékelték 1400, egy rendszeres hálózatban elhelyezkedő területen, amely lefedi a Białowieża‑erdő területének egészét. A fenyőkéregbogarat illetően a legnagyobb veszély szintén a fenyők kihalásából ered. A vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár és a kerekvállú állasbogár esetében a legsúlyosabb veszély a jelentős mennyiségű holt fa folyamatos beáramlásának megszűnéséből ered, amelyet a régebbi lucfenyőállománynak a betűzőszú elterjedése miatt bekövetkező hirtelen pusztulása okoz.

102    Egyébként a holt lucfenyők eltávolításához kapcsolódó vágások pozitív hatást gyakorolnak a pompás díszbogár és a remetebogár élőhelyére, növelve a fényhez való hozzáférést az erdőben. Ami az egyéb fajokat, nevezetesen a fenyőkéregbogarat, a skarlátbogarat és a kerekvállú állasbogarat illeti, ezeknek nem a lucfenyő a legkedveltebb fajuk. A Białowieża‑erdőben jelenleg hektáronként átlagosan körülbelül 64 m³ holt fa található. Figyelemmel a holt fa folyamatos megjelenésére e tájon, e körülmény teljes mértékben garantálja a szóban forgó bogárfajok élőhelyeinek biztonságát.

103    A Lengyel Köztársaság szerint a referenciazónákat is figyelembe kell venni. Ezek célja egyáltalán nem az, hogy kiegyenlítsék vagy enyhítsék a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek állítólagos káros hatását. E zónákat ugyanis az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott lojális együttműködés elvének megfelelően hozták létre a Białowieża‑erdő más területeivel való összehasonlítás céljából. Egyebekben az említett zónák elhelyezkedése a természetes élőhelyek védettségi állapotához és a 2015. évi PZO‑ból következő megőrzési feladatok végrehajtásának szükségtelenségéhez kapcsolódik. A Bizottság azt sem róhatja fel, hogy a lengyel hatóságok nem végeztek környezeti hatásvizsgálatot ugyanezen zónákban. Ha ugyanis ezt a gondolatmenetet tovább visszük, ugyanezt a kifogást kellene megfogalmazni a kitermelésnek a Białowieża‑erdő teljes területén történő, a Bizottság által kért leállítását illetően is.

104    E tekintetben a Bizottság téved, amikor úgy ítéli meg, hogy a tétlenség pozitív hatással van a biológiai sokféleségre. Így a 2016 áprilisa óta végzett felmérés eredményeiből kitűnik, hogy például a białowieżai nemzeti park szigorúan védett övezetében egyetlen fenyőkéregbogár‑kolónia van jelen, míg a białowieżai erdőkerületekben 70 alkalommal állapítottak meg ilyen jelenlétet. Hasonló a helyzet egy sor más faj, így például a törpekuvik és a háromujjú hőcsik esetében is.

105    Végül a rendelkezésre álló, legjobb tudományos ismeretek figyelembevételét illetően a Lengyel Köztársaság kiemeli, hogy a Białowieża‑erdő olyannyira sajátos és egyedi ökoszisztéma, hogy a különböző organizmusok közötti kölcsönös függésre vonatkozó, más ökoszisztémákban végzett kutatások eredményei nem ültethetők át ezen erdő helyzetére. Márpedig, noha a tudományos közeg egy része ellenzi a betűzőszú terjedésének a megtámadott fák kivágása révén történő kezelését, egy sor olyan tudományos munka is van, amelyek szerint a betűzőszú elleni fellépés elmaradása a Białowieża‑erdőben éppen azon természetes élőhelyeket és állatfajok élőhelyeit érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár nagy valószínűségű bekövetkezését eredményezi, amelyek védelme érdekében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet kijelölték. A Białowieża‑erdővel kapcsolatos tanulmányból emellett kiderül, hogy a szigorú védelem csak kiegészítő, nem pedig központi eleme lehet a biológiai sokféleség magas szintjének megőrzésére és fenntartására irányuló stratégiának.

b)      A Bíróság álláspontja

1)      Előzetes észrevételek

106    Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke a tagállamokkal szemben egy sor egyedi kötelezettséget és eljárást állapít meg azzal a céllal, hogy – amint ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik – biztosítsa az európai uniós jelentőségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartását, illetve adott esetben annak helyreállítását ugyanezen irányelv általánosabb céljának megvalósítása érdekében, amely az annak értelmében védett területek tekintetében magas szintű környezetvédelem biztosítása (lásd ebben az értelemben különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU:C:2013:220, 36. pont; 2016. november 8‑i Lesoochranárske zoskupenie VLK ítélet, C‑243/15, EU:C:2016:838, 43. pont).

107    Ebben az összefüggésben az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezéseinek célja, hogy a tagállamok a természetes élőhelytípust magában foglaló területek vonatkozásában megtegyék a megfelelő védelmi intézkedéseket az említett természeti területek ökológiai jellegzetességeinek megőrzése érdekében (lásd: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 38. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 36. pont).

108    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése e célból olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen jóváhagyni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét (lásd különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU:C:2013:220, 28. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 43. pont).

109    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a KVT‑vé minősített területek esetében az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke értelmében többek között az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő kötelezettségek lépnek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe, az ez utóbbi irányelv szerinti besorolás időpontjától, vagy – amennyiben az későbbi időpontra esik – az élőhelyvédelmi irányelv szerinti besorolás időpontjától kezdve (lásd ebben az értelemben különösen: 2016. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑461/14, EU:C:2016:895, 71. és 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése két szakaszt különböztet meg.

111    Az említett rendelkezés első mondatában található első szakasz valamely tervnek vagy projektnek valamely védett területre kifejtett hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a tagállamok számára, amennyiben a szóban forgó terv vagy projekt jelentős hatással lehet e területre (2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 29. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 44. pont).

112    Közelebbről, az elővigyázatosság elvére figyelemmel, ha a természeti terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy ahhoz nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt veszélyezteti e terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzéseket, akkor úgy kell tekinteni, hogy az jelentős hatást gyakorolhat az adott területre. Ennek kockázatát az ilyen terv vagy projekt által érintett terület egyedi környezeti jellemzőinek és feltételeinek figyelembevételével kell megítélni (lásd különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 30. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 45. pont).

113    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében elvégzendő, a terv vagy projekt által az érintett területre gyakorolt hatásokra vonatkozó megfelelő vizsgálat azt jelenti, hogy az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretekre figyelemmel meg kell határozni a szóban forgó terv vagy projekt minden olyan részletét, amely önmagában, illetve más tervvel vagy projekttel együtt hatással lehet az e területet érintő, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzésekre (lásd különösen: 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 51. pont; 2017. április 26‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑142/16, EU:C:2017:301, 57. pont).

114    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján végzett vizsgálat nem lehet hiányos, továbbá annak olyan teljes, pontos és végleges megállapításokat és következtetéseket kell tartalmaznia, amelyek minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak az érintett védett természeti területen tervezett munkálatok hatásait illetően (lásd különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 44. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 50. pont).

115    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában foglalt, az említett megfelelő vizsgálatot követő második szakasz egy ilyen terv vagy projekt jóváhagyását attól teszi függővé, hogy az nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét, e cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve (2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU:C:2013:220, 31. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 46. pont).

116    Az, hogy valamely terv vagy projekt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében a természeti terület mint természetes élőhely épségét nem befolyásolja hátrányosan, azt feltételezi, hogy a kedvező védettségi állapot fennmarad, ami azt jelenti, hogy az érintett természeti területnek megmaradnak az olyan természetes élőhelytípus jelenlétéhez kötődő alapvető tulajdonságai, amelynek a megőrzéséhez fűződő cél indokolta e természeti terület KJT‑ként való kijelölését ezen irányelv értelmében (lásd különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 39. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 47. pont).

117    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében valamely terv vagy projekt csak azzal a feltétellel hagyható jóvá, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az érintett terület épségét veszélyeztető tartós káros hatásokkal. Ez az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontok alapján nem marad semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy ilyen hatások nem következnek be (lásd ebben az értelemben különösen: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 40. pont; 2016. november 8‑i Lesoochranárske zoskupenie VLK ítélet, C‑243/15, EU:C:2016:838, 42. pont).

118    E rendelkezés így magában foglalja az elővigyázatosság elvét, és hatékony módon hozzájárul ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a kérdéses terv vagy projekt következtében fellépő, a védett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatások. Az ennél kevésbé szigorú jóváhagyási kritérium nem lenne képes ilyen hatékonyan biztosítani az említett rendelkezés természeti területek védelmével kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósulását (2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 41. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 53. pont).

119    A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok tehát nem hagyhatnak jóvá olyan beavatkozást, amely tartósan veszélyeztetheti a közösségi jelentőségű vagy elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusokat magukba foglaló természeti területek ökológiai jellegzetességeit. Ez különösen igaz akkor, ha a beavatkozás az érintett természeti területen található természetes élőhelytípus eltűnéséhez vagy részleges és helyreállíthatatlan károsodásához vezethet (lásd ebben az értelemben különösen: 2011. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/09, EU:C:2011:768, 163. pont; 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet, C‑258/11, EU: C:2013:220, 43. pont).

120    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a projekt kivitelezését engedélyező határozat meghozatalának időpontjában kell, hogy tudományos szempontok alapján ne maradjon semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy az nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal (lásd különösen: 2006. október 26‑i Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑239/04, EU:C:2006:665, 24. pont; 2017. április 26‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑142/16, EU:C:2017:301, 42. pont).

121    Ezen elvek alapján kell megvizsgálni, hogy – amint azt a Bizottság az első kifogásában állítja – a Lengyel Köztársaság a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat elfogadásával megsértette‑e az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      Az érintett terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt létéről

122    A 2016. évi melléklet abból a célból módosította a białowieżai erdőkerületre vonatkozó 2012. évi EGT‑t, hogy aktív erdőgazdálkodási műveletek megvalósítása – így a betűzőszú által megtámadott lucfenyők „egészségügyi kitermelése” révén történő eltávolítása, az elhaló fák eltávolítása és újraerdősítés – révén a 2012–2021 időszakban lehetővé tegye ezen erdőkerületben a kitermelhető fa mennyiségének 63 471 m³‑ről 188 000 m³‑re való emelését. Az 51. sz. határozat értelmében e műveleteket nem csak a białowieżai erdőkerületben, hanem a browski és a hajnówkai erdőkerületekben is végrehajtották.

123    Ebből következik, hogy a 2016. évi melléklet, amelynek így egyetlen célja a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek Puszcza Białowieska Natura 2000 területen való végrehajtása révén a kitermelhető fa mennyiségének emelése volt, egyáltalán nem állapít meg e területre vonatkozóan megőrzéssel kapcsolatos célokat és intézkedéseket, ezek ugyanis a lengyel hatóságok által valamivel korábban elfogadott 2015. évi PZO‑ban szerepelnek.

124    Ezért a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat, mivel lehetővé teszi a természetes környezetbe történő, az erdészeti erőforrások kiaknázására irányuló beavatkozást, „olyan tervnek vagy projektnek [minősül], amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a [Puszcza Białowieska Natura 2000] terület kezeléséhez” az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében.

125    E tekintetben nem bír jelentőséggel, hogy a kitermelhető fa 2016. évi mellékletben előírt mennyisége alacsonyabb annál, mint amelyet az 1992–2001 és a 2002–2011 időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási terv engedélyez. A védett terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt létezése ugyanis alapvetően a szóban forgó beavatkozás jellegétől, és nem annak terjedelmétől függ.

126    Egyébként a Lengyel Köztársaság tévesen állítja, hogy a 2016. évi melléklet lehetővé tette a betűzőszú terjedésének korlátozására irányuló, megőrzéssel kapcsolatos célkitűzés megvalósítását. E célkitűzés ugyanis semmilyen formában nem szerepel a 2015. évi PZO megőrzéssel kapcsolatos célkitűzései között, amely – éppen ellenkezőleg – kifejezetten előírja a 3. mellékletében, hogy a betűzőszú által megtámadott lucfenyők eltávolítását a törpekuvik, a gatyáskuvik és a háromujjú hőcsik élőhelyei kedvező állapotának fenntartását fenyegető potenciális veszélynek kell tekinteni.

127    Ebből következik, hogy a Lengyel Köztársaság az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében köteles volt megfelelően megvizsgálni a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek hatásait, hogy fennállt‑e annak valószínűsége, hogy e műveletek jelentősen érintik a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

3)      Az érintett területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatának szükségességéről és megtörténtéről

128    Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek, mivel olyan intézkedések végrehajtását írják elő a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen belül védett élőhelyeken, mint a fák eltávolítása és kivágása, jellegüknél fogva, valamint terjedelmüket és intenzitásukat is figyelembe véve alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az e terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzéseket.

129    E tekintetben különösen meg kell jegyezni, hogy a 2016. évi melléklet 188 000 m³ mennyiségű fa kivágását engedélyezi a białowieżai erdőkerületben a 2012–2021 időszakban, amely jelentős kitermelési szintet képvisel, a 2012. évi EGT által ugyanazon időszakra vonatkozóan engedélyezettnél közel háromszor nagyobb mennyiséget.

130    Ebből következik, hogy fennállt annak a valószínűsége, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek jelentős mértékben érintik a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

131    A jelen esetben a Lengyel Köztársaság egyébként nem vitatja, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján köteles volt e műveletek említett területre gyakorolt hatásainak vizsgálatát elvégeznie. Állítása szerint azonban a 2015. évi hatásvizsgálat elkészítésével maradéktalanul megfelelt e rendelkezésnek.

132    Kétségtelenül nem vitatott, hogy miután az első vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a 2012. évi EGT białowieżai erdőkerületre vonatkozó mellékletében szereplő eredeti projekt, amely 317 894 m³ fakitermelési mennyiséget engedélyezett, a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét érintő káros hatások bekövetkeztének veszélyét hordozhatták, a lengyel hatóságok e mennyiséget a 2016. évi mellékletben 188 000 m³‑re csökkentették.

133    Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy a 2015. évi hatásvizsgálat több lényeges hiányosságot tartalmaz.

134    Először is meg kell állapítani, hogy e vizsgálat kizárólag a 2016. évi mellékletre vonatkozik, és az 51. sz. határozatra nem, noha e határozat az említett mellékletben kizárólag a białowieżai erdőkerületre vonatkozóan előírt aktív erdőgazdálkodási műveletek végrehajtását kiterjesztette a browski és a hajnówkai erdőkerületre, és ennélfogva az egész Puszcza Białowieska Natura 2000 területre, kizárólag a nemzeti park területének kivételével.

135    Ebből következik, hogy e műveletek ez utóbbi két erdőkerületben kiváltott hatását semmilyen formában nem vizsgálták a lengyel hatóságok. Márpedig – a jelen ítélet 113. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – az érintett terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy ahhoz nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt hatásvizsgálatának figyelembe kell vennie az e terv vagy projekt más tervekkel vagy projektekkel közösen gyakorolt együttes hatását, figyelemmel az e terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzésekre is.

136    Másodsorban, amint a főtanácsnok indítványának 162. pontjában kifejtette, a 2015. évi hatásvizsgálat 4.2. pontjának magának a szövegéből – amely szerint „[a] 2012–2021 közötti évekre vonatkozó »környezeti hatásvizsgálatban« a [Puszcza Białowieska] Natura 2000 területre gyakorolt hatásokra vonatkozó rendelkezéseket főszabály szerint nem kell aktualizálni” – is kitűnik, hogy azt a 2012. évi EGT‑ből származó adatok alapján végezték, nem pedig az aktualizált adatok alapján.

137    Márpedig a vizsgálat nem tekinthető az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében „megfelelőnek”, ha hiányoznak a védett élőhelyekre és fajokra vonatkozó, aktualizált adatok (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 11‑i Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias és társai ítélet, C‑43/10, EU:C:2012:560, 115. pont).

138    Még inkább ez a helyzet áll fenn a jelen esetben, mivel a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek pontosan egy olyan új körülmény figyelembevételét célozzák, amely a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen a 2012. évi EGT elfogadását követően merült fel, nevezetesen – a 2015. évi hatásvizsgálat 2.8. pontjának szövege szerint – a „faállománynak a betűzőszú fokozódó elterjedése által okozott jelentős romlását”, amelynek első jelei e dokumentum szerint 2011‑ben mutatkoztak, és amely 2015‑ben érte el csúcspontját.

139    Továbbá a jelen ítélet 113., 114. és 120. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően teljes, pontos és végleges megállapítások és következtetések alapján a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek elvégzését engedélyező, 2016. évi melléklet elfogadása időpontjában kell, hogy tudományos szempontok alapján, az adott területre vonatkozó legjobb ismeretekre figyelemmel ne maradjon semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy az nem jár az említett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal.

140    Harmadsorban rá kell mutatni, hogy a 2015. évi hatásvizsgálat nem hivatkozik a 2015. évi PZO tárgyát képező Puszcza Białowieska Natura 2000 területen védett élőhelyek és fajok megőrzéssel kapcsolatos célkitűzésekre, és nem határozza meg e terület épségét, illetve nem vizsgálja meg alaposan azon indokokat, amelyek miatt a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek nem befolyásolják azt hátrányosan.

141    E vizsgálat, amely alapvetően a betűzőszú által megtámadott faállományokra, nevezetesen főként a lucfenyőre fókuszál, különösen nem vizsgálja meg szisztematikusan és részletesen azon kockázatokat, amelyeket e műveletek végrehajtása a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen védett egyes élőhelyek és fajok tekintetében jelent.

142    Így a 91D0 kódszámú élőhely (láperdők) és a 91E0 kódszámú élőhely (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) tekintetében az említett vizsgálat – miután rámutat arra, hogy ezen élőhelyek a lucfenyőből álló faállományok „megtisztítását” képezik – további elemzés nélkül vonja le 4.2.1. pontjában azon következtetést, hogy e megtisztítás „nem károsítja az élőhely védettségi állapotát”, és e tekintetben annak kifejtésére szorítkozik, hogy a vágások terjedelmének „követnie kell a [betűzőszú] további elterjedésének valódi kockázatát”, azonban nem ad a legcsekélyebb konkrét adatot sem ezen elterjedés valószínű lefolyására vonatkozóan.

143    A 2015. évi hatásvizsgálat ehhez hasonlóan a 4.2.3. pontjában a vörösnyakú komorbogarat, az északi sárkánybogarat, a darázsölyvet, a fehérhátú fakopáncsot, a kis légykapót, az örvös légykapót és a kék galambot érintő „elhanyagolható hatások” fennállására következtetett, magyarázatként mindössze annyit említve, hogy olyan fajokról van szó, amelyek „többségükben közvetlenül az erdei zónákhoz kapcsolódnak, és amelyekre semmilyen jelentős hatást nem gyakorolnak a tervezett műveletek”. Egyebekben, noha e vizsgálat ugyanezen 4.2.3. pontban a fenyőkéregbogarat, a pompás díszbogarat, a skarlátbogarat, a remetebogarat, a kerekvállú állasbogarat, a törpekuvikot és a háromujjú hőcsiket illetően megállapítja, hogy „elszigetelt esetekben nem zárható ki az élőhelyeikre gyakorolt hatás”, a jelentős hatás fennállásának kizárása érdekében „az elhaló faállomány egy része” fennmaradásnak megállapítására szorítkozik, anélkül azonban, hogy megállapítaná azok mennyiségét vagy azon helyet, ahol meg kell e fákat őrizni.

144    Ebből következik, hogy a 2015. évi hatásvizsgálat nem tudott minden tudományos kételyt eloszlatni a 2016. évi melléklet Puszcza Białowieska Natura 2000 területre gyakorolt káros hatásait illetően.

145    E megállapítást megerősíti az, hogy e melléklet jóváhagyásának napján elfogadták a helyreállítás programot, hat nappal később pedig az 52. sz. határozatot.

146    Amint ugyanis e program indokolásából és e határozat rendelkezéseiből kiderül, ezen intézkedéseknek célja pontosan az említett mellékletben előírt aktív erdőgazdálkodási műveletek Puszcza Białowieska Natura 2000 területre gyakorolt hatásainak vizsgálata volt, azáltal hogy a białowieżai és a browski erdőkerületben olyan referenciazónákat alakítottak ki, amelyeken belül e műveletek egyikét sem végezhették.

147    A Lengyel Köztársaság által adott magyarázat szerint e zónáknak lehetővé kellett tenniük különösen azt, hogy egy megközelítőleg 17 000 hektáros területen vizsgálják e terület jellemzőinek mindennemű emberi beavatkozástól háborítatlan alakulását, abból a célból, hogy azt összehasonlítsák a 2016. évi mellékletben előírt aktív erdőgazdálkodási műveletekből eredő folyamatokkal, amely műveleteket így a szóban forgó három erdőkerület területének fennmaradó, 34 000 hektáros részén fognak majd végrehajtani.

148    Mindazonáltal az adott terv vagy projekt jóváhagyását a terv vagy projekt által az érintett területre gyakorolt hatásokra vonatkozó megfelelő vizsgálatnak kell megelőznie (lásd különösen: 2004. szeptember 7‑i Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ítélet, C‑127/02, EU:C:2004:482, 53. pont). Az tehát nem lehet egyidejű vagy utólagos (lásd analógia útján: 2007. szeptember 20‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑304/05, EU:C:2007:532, 72. pont; 2011. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/09, EU:C:2011:768, 104. pont).

149    Továbbá nem vitatott, hogy a 2016. évi melléklet elfogadásának időpontjában a lengyel hatóságok nem rendelkeztek a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület biológiai sokféleségével kapcsolatos felmérés összes eredményével, amelynek a 2016 áprilisától kezdődő elvégzését szükségesnek tekintették az e területen jelen lévő védett fajok elterjedési területeinek azonosításához.

150    Ebből következik, hogy e hatóságok maguk is tisztában voltak azzal, hogy az e melléklet elfogadásának időpontjában a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek által e fajokra gyakorolt hatásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló adatok nem elégségesek.

151    E körülmények mellett azt a következtetést kell levonni, hogy a lengyel hatóságok – mivel nem rendelkeztek valamennyi releváns adattal a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt hatásainak vizsgálatához – a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat elfogadása előtt nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot, és ezért megsértették az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségüket.

4)      Az érintett terület épségének hátrányos befolyásolásáról

152    A Bizottság továbbá azt állítja, hogy a lengyel hatóságok jóváhagyták a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveleteket, holott azok alkalmasak voltak arra, hogy hátrányosan befolyásolják a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

153    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint a jelen ítélet 16. pontja kifejtette – a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet a Lengyel Köztársaság kérelmére az élőhelyvédelmi irányelv alapján KJT‑nek minősítették, és a madárvédelmi irányelvvel összhangban KVT‑nek is minősül.

154    Márpedig a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek vonatkozásában az ezen irányelvekben biztosított védelmi rendszer – a Lengyel Köztársaság állításának megfelelően – bár nem tilt minden emberi tevékenységet ezeken a területeken belül, ugyanakkor az említett tevékenységek jóváhagyását az ezen irányelvekben foglalt kötelezettségek teljesítésétől teszi függővé (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Azienda Agro‑Zootecnica Franchini és Eolica di Altamura ítélet, C‑2/10, EU:C:2011:502, 40. pont).

155    Következésképpen, amint arra a főtanácsnok indítványának 134. pontjában rámutat, e tagállam arra alapított érvelése, hogy a Białowieża‑erdő nem tekinthető „természetes” vagy „elsődleges” erdőnek, mivel mindig is aktív emberi tevékenység tárgya volt, amely meghatározta a jellegzetességeit, semmilyen relevanciával nem bír, mivel az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv ezen erdő minősítésétől függetlenül meghatározza az erdőgazdálkodás kereteit.

156    Így – a KVT‑kre az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke alapján alkalmazandó 6. cikke (3) bekezdésének második mondatával összhangban – a Lengyel Köztársaság csak azzal a feltétellel hagyhatta volna jóvá a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveleteket, hogy azok nem járnak káros hatással a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület alapvető tulajdonságainak tartós fenntartásához, amelyek az olyan élőhelytípusok jelenlétéhez kötődnek, amelyek megőrzéséhez fűződő cél indokolta e természeti területnek a KJT‑k jegyzékére való felvételét.

157    A jelen esetben nem vitatott, hogy a megőrzéssel kapcsolatos célkitűzés, amely a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület KJT‑nek és KVT‑nek való kijelölését eredményezte, e terület alapvető jellegzetességei folytán megfelel a 9170 kódszámú élőhely (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek), a 91D0 kódszámú élőhely (láperdők) és a 91E0 kódszámú élőhely (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők), valamint a kéregrágó bogarak – így a fenyőkéregbogár, a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár és a kerekvállú állasbogár – élőhelyeinek, valamint egyes madarak – így a darázsölyv, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó, az örvös légykapó és a kék galamb – élőhelyei kedvező védettségi helyzete fenntartásának.

158    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatát érintő kötelezettségszegés megállapítása érdekében a Bizottságnak az elővigyázatosság elvére figyelemmel – amely, amint a jelen ítélet 118. pontjában kifejtésre került, e rendelkezés részét képezi – nem kell bizonyítania a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek, valamint ezen élőhelyek és fajok épségének sérelme közötti okozati összefüggés fennállását, hanem elegendő, ha annak valószínűségét vagy kockázatát bizonyítja, hogy e műveletek ilyen zavart okoznak (lásd ebben az értelemben: 2011. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/09, EU:C:2011:768, 142. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

159    Ezért azt kell megvizsgálni, hogy – amint azt a Bizottság az első kifogásának alátámasztására állítja – a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek alkalmasak‑e arra, hogy káros hatásokkal járjanak a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen védett, említett élőhelyekre és fajokra nézve, és ennélfogva hátrányosan befolyásolják e terület épségét.

160    E tekintetben legelőször is meg kell állapítani, hogy noha e műveletek a 2016. évi melléklet értelmében „mindenekelőtt” a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kivágására irányulnak, sem e melléklet, sem pedig az 51. sz. határozat nem tartalmaz korlátozásokat a fák életkorára, vagy az említett műveletekkel érintett erdei faállományokra vonatkozóan, különösen nem tartalmaz korlátozásokat azon élőhely alapján, ahol azok találhatók. Épp ellenkezőleg, az 51. sz. határozat kifejezetten előírja a betűzőszú által megtámadott fák kivágását „a faállomány minden korcsoportjában” és rámutat arra, hogy a vágások során „el kell térni a fák életkorával és faállományok funkciójával összefüggő korlátozásoktól”. Ebből következik, hogy a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat engedélyezi a több mint 100 éves lucfenyők kivágását minden faállománytípusban, így a védett élőhelyeken is.

161    Ezen túlmenően bizonyos, hogy a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat lehetővé teszi a fák „közbiztonsági” okokból történő kivágását is, annak a legcsekélyebb pontosítása nélkül, hogy milyen konkrét feltételek igazolják az ilyen indokkal történő kivágást.

162    Végül a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat engedélyezi bármilyen típusú „fa” eltávolítását, ideértve nem csak a lucfenyőket, hanem a fenyőt, a tölgyet, a gyertyánt, az égert, a kőrist, a fűzfát és nyárfát is, ha ezek „holtak”, „szárazak” vagy „elhalóak”, és itt sem ír elő korlátozásokat az érintett faállományok tekintetében.

163    A Lengyel Köztársaság állításával szemben az is bizonyos, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek nem kizárólag a betűzőszú által megtámadott lucfenyők eltávolítására irányuló, „egészségügyi kitermelésből” állnak, és lehetővé teszik a kivágást és a kivágást megelőző vágásokat az olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak.

164    Márpedig a jelen ítélet 119. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, a szóban forgókhoz hasonló, a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen jelentős számú fa eltávolítására és kivágására irányuló aktív erdőgazdálkodási műveletek már jellegüknél fogva is tartósan veszélyeztethetik e terület ökológiai jellemzőit, mivel elkerülhetetlenül az élőhelyek és az említett területen jelen lévő, védett fajok eltűnéséhez vagy részleges és helyreállíthatatlan károsodásához vezethetnek.

165    Így meg kell állapítani, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek pontosan a lengyel hatóságok által a 2015. évi PZO 3. mellékletében azonosított potenciális veszélyek megvalósulását jelentik ezen élőhelyekre és fajokra nézve.

166    Ugyanis, először is, „a 100 évesnél idősebb fák kivágását” a 2015. évi PZO potenciális veszélyként jelöli meg a 9170 kódszámú élőhelyre (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek) és a 91E0 kódszámú élőhelyre (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) nézve, valamint az ezen élőhelyeken élő darázsölyvre nézve, a „fák kivágását”, valamint „az erdők és vegyes erdők erdőgazdálkodási műveletek révén történő regenerálását” pedig a fenyőkéregbogarat fenyegető veszélyként említi.

167    Ezen túlmenően „a 100 évesnél idősebb fenyők és lucfenyők eltávolítása”, nevezetesen azoké, amelyeket betűzőszú támadott meg, potenciális veszélyt jelent a törpekuvikra, a gatyáskuvikra és a háromujjú hőcsikre nézve.

168    Végül „a holt vagy elhaló fák eltávolítása” potenciális veszélyként jelenik meg a 9170 kódszámú élőhelyre (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek) és a 91E0 kódszámú élőhelyre (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) nézve, valamint a törpekuvikra, a gatyáskuvikra, a fehérhátú fakopáncsra, a háromujjú hőcsikre és a skarlátbogárra, míg „az elhaló fák eltávolítása” a fenyőkéregbogárra, a pompás díszbogárra, a vörösnyakú komorbogárra, az északi sárkánybogárra és a kerekvállú állasbogárra nézve azonosított veszély.

169    E tekintetben rá kell mutatni, hogy amennyiben a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek ezen élőhelyek és fajok esetén pontosan megfelelnek a lengyel hatóságok által a 2015. évi PZO 3. mellékletében azonosított potenciális veszélyeknek, a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben nincs jelentősége a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségének hátrányos befolyásolására irányuló vizsgálat szempontjából annak, hogy a 2016. évi melléklet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kifejezetten előírja az állatok szándékos elpusztítását, befogását vagy zavarását.

170    A Lengyel Köztársaság által felhozott egyetlen más érv sem cáfolja e megállapításokat.

171    Elsőként, ami a betűzőszú elterjedése elleni küzdelem szükségességét illeti, az elővigyázatosság elvére figyelemmel – amely az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a magas szintű védelmet célzó európai uniós környezetpolitika egyik alapja, és amelynek fényében az uniós környezetvédelmi jogszabályokat értelmezni kell – kétségkívül nem zárható ki, hogy valamely tagállam számára az arányosság elvének szigorú betartása mellett megengedett legyen az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv címén védelemben részesített Natura 2000 területen aktív erdőgazdálkodási műveleteket végezni egy olyan káros szervezet elterjedésének megakadályozása érdekében, amely hátrányosan befolyásolhatja e terület épségét.

172    A jelen esetben azonban a Lengyel Köztársaság által ezzel kapcsolatban kifejtett érvelés alapján nem tekinthető úgy, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek igazolhatók az ilyen káros szervezet elterjedése megakadályozásának szükségességével.

173    Ugyanis, először is, amint a jelen ítélet 126. és 167. pontjából már kiderül, a betűzőszút – noha az elterjedésének első jeleit 2011 folyamán e tagállam szerint már tapasztalták – a 2015. évi PZO semmilyen módon nem azonosította a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét érintő potenciális veszélyként, hanem épp ellenkezőleg, a betűzőszú által megtámadott, több mint 100 éves lucfenyők és fenyők eltávolítását minősítette a terv potenciális veszélyként. A Lengyel Köztársaság által a tárgyaláson előadottakkal szemben a 2015. évi PZO egyébként nem írja elő a kifejezetten a betűzőszú által megtámadott fákra irányuló „egészségügyi kitermelés” lehetőségét.

174    Másodsorban, a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló információkra tekintettel, a Lengyel Köztársaság állításával szemben semmilyen kapcsolat nem állítható fel a kitermelhető fa mennyisége és a betűzőszú elterjedése között.

175    Ugyanis, noha igaz, hogy a 2012. évi EGT a Bizottság beavatkozását követően 63 471 m³ ‑re csökkentette a białowieżai erdőkerületben a 2012–2021 időszakban kitermelhető fa mennyiségét, nem vitatott, hogy – amint a jelen ítélet 24. pontja arra már rámutatott – e keretet még 2015 vége előtt, vagyis kevesebb, mint négy évvel később már kimerítették a lengyel hatóságok.

176    Így bizonyos, hogy – amint azt a főtanácsnok indítványának 160. pontjában szintén kifejtette – az e kerületben kitermelt fa köbméterben kifejezett mennyisége valójában ugyanannyi maradt ezen időszak során, mint a korábbi időszakokban, amelyek során az alkalmazandó erdőgazdálkodási tervek a białowieżai erdőkerületben 1992–2001‑es időszakra vonatkozóan 308 000 m³‑ben, a 2002–2011‑es időszakra vonatkozóan pedig 302 000 m³‑ben állapították meg a kitermelhető fa mennyiségét. Ezért nem lehet megalapozottan állítani, hogy a betűzőszú terjedésének oka a kitermelt famennyiségek 2012 és 2015 között bekövetkezett csökkenése volt.

177    Harmadsorban, amint a jelen ítélet 160–163. pontjából már kiderült, a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek semmiképpen nem kizárólag a betűzőszú által megtámadott lucfenyőket célozták, mivel e műveletek egyfelől a holt lucfenyőkre is vonatkoztak, még ha azokat nem is támadta meg a betűzőszú, másfelől nem zárták ki más fafajták, így a tölgy, a gyertyán, az éger, kőris, fűz és nyár eltávolítását. Márpedig, amint azt a Lengyel Köztársaság a tárgyaláson a Bíróság által feltett egyik kérdésre adott válaszában megerősítette, a betűzőszú kizárólag a tűlevelű fákat, különösen a lucfenyőket támadja meg, a lombhullató fákat azonban nem.

178    Egyebekben, noha igaz, hogy – amint azt a Lengyel Köztársaság maga is kiemelte a tárgyaláson – a betűzőszú elterjedése elleni küzdelem érdekében bizonyos egyensúlyt kell találni az aktív és a passzív eredőgazdálkodási intézkedések között az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv megőrzéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása céljából, meg kell ugyanakkor állapítani, hogy – amint a főtanácsnok indítványának 158. pontjában kifejtette – e mérlegelést egyáltalán nem tükrözik az 51. sz. határozat előírásai, amennyiben azok lehetővé teszik a lucfenyők kivágását, valamint a holt és elhaló fák eltávolítását, mindössze a szóban forgó három erdőkerületben engedélyezett maximális fakitermelési mennyiségből eredő felső határra vonatkozó korlátozással.

179    Negyedsorban, a Bíróság elé terjesztett információkból, valamint a tárgyalás során folytatott vitákból kitűnik, hogy a 2016. évi melléklet elfogadásának időpontjában tudományos vita folyt azzal kapcsolatban, hogy melyek a legalkalmasabb módszerek a betűzőszú elterjedésének megakadályozására. Amint a helyreállítási programból kitűnik, e vita különösen arra vonatkozott, hogy egyáltalán lehetséges‑e a küzdelem a betűzőszú elterjedésével szemben, mivel egyes ilyen vélemények szerint azon terület sajátosságaira jellemző periodikus tendenciáknak megfelelő természetes ciklusról van szó, amely megőrzésének célja indokolta a területnek a KJT‑k jegyzékére és KVT‑nek való kijelölését. Következésképpen a jelen ítélet 117. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a lengyel hatóságok nem fogadhatták volna el a 2016. évi mellékletet a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek által az érintett terület épségére gyakorolt, tartós káros hatások hiányára vonatkozó tudományos bizonyosság hiányában.

180    Végül, ötödsorban, a Lengyel Köztársaság ellentmondás nélkül nem alapíthat érvet a más tagállamok, így az Osztrák Köztársaság által a betűzőszú elterjedése elleni küzdelem érdekében hozott intézkedésekre, mivel a saját, a tárgyaláson tett állításai szerint a Białowieża‑erdő e szempontból annyira különleges és egyedi, hogy a más ökoszisztémákra vonatkozó tudományos tanulmányok nem ültethetők át rá.

181    Ezzel szemben, ami ugyanezen ökoszisztémát illeti, fontos rámutatni, hogy a Bizottság a tárgyaláson – anélkül, hogy a Lengyel Köztársaság azt vitatta volna – kifejtette, hogy a Białowieża‑erdő fehérorosz részén, amely a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület mellett található és közel 82 000 hektárra terjed ki, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok nem tartották szükségesnek az „egészségügyi kitermelést” a betűzőszú elterjedésének megakadályozása érdekében.

182    Másodsorban, ami a referenciazónák 52. sz. határozattal történő létrehozatalát illeti, meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság maga is elismeri, hogy ezek a zónák nem a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek Puszcza Białowieska Natura 2000 területen kiváltott hatásainak enyhítését célozzák, azok egyedüli célja, amint azt a jelen ítélet 146. pontja már kifejtette, hogy megvizsgálják e terület jellemzőinek mindennemű emberi beavatkozástól háborítatlan alakulását.

183    Meg kell tehát állapítani, hogy az 52. sz. határozattal létrehozott referenciazónák – amennyiben azok arra szorítkoznak, hogy megőrizzék a 2016. évi melléklet végrehajtását megelőző állapotot a białowieżai és a browski erdőkerület bizonyos részeiben – egyáltalán nem korlátozzák a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletekből eredő káros hatásokat az ezen erdőkerületek fennmaradó területein. Éppen ellenkezőleg, amint azt a Bizottság helytállóan állítja, a kitermelhető fa engedélyezett maximális összmennyiségére gyakorolt hatás hiányában az említett zónák létrehozatala – amelyek tekintetében nem vitatott, hogy 17 000 hektáros területre terjednek ki, amely a szóban forgó két erdőkerület területének megközelítőleg felét teszi ki – súlyosbíthatja e hatásokat, mivel abból szükségképpen az ezen erdőkerületekből ki nem zárt részekben folytatott fakivágás fokozódása következik.

184    Ami azon állítást illeti, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek szintén ki vannak zárva a természetvédelmi területeken, valamint a nedves és mocsaras övezetekben, meg kell jegyezni, hogy noha ez – a Lengyel Köztársaság állításának megfelelően – kétségkívül eredményezheti a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek kizárását a 91D0 kódszámú (láperdők) és a 91E0 kódszámú élőhelyeken (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők); nem állították, és még kevésbé bizonyították, hogy e kizárás ezen élőhelyek teljes területére vonatkozik. Továbbá, noha az említett kizárásokat említi a białystoki regionális környezetvédelmi igazgató a 2016. évi melléklet tárgyában 2016. február 12‑én adott véleményében, azok nem szerepelnek sem e mellékletben, sem az 51. sz. határozatban, sem pedig az 52. sz. határozatban.

185    Harmadsorban, ami a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek kéregrágó bogarakra gyakorolt hatását illeti, noha a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy azokat „a lábon álló, napfénynek kitett holt fenyőket”, amelyek a pompás díszbogár élőhelyét alkotják, nem távolítják el, végül egyetlen bizonyítékot sem terjesztett elő ezen állítás alátámasztására, amely ráadásul ellentmond a 2016. évi mellékletnek és az 51. sz. határozatnak, amelyek az e tagállam által hivatkozott korlátozás nélkül, kifejtetten előírják a holt és elhaló fák eltávolítását.

186    Egyebekben meg kell jegyezni, hogy a fenyőkéregbogarat, a skarlátbogarat, a vörösnyakú komorbogarat, az északi sárkánybogarat és a kerekvállú állasbogarat fenyegető, a Lengyel Köztársaság által hivatkozott és a jelen ítélet 101. pontjában említett állítólagos veszély nem felel meg a lengyel hatóságok által a 2015. évi PZO‑ban azonosított veszélyeknek. Ez utóbbi dokumentumból ezzel szemben kiderül, hogy a holt lucfenyők és fenyők eltávolítása jelent ilyen veszélyt.

187    Negyedsorban nincsen jelentősége annak, hogy egyes kéregrágó bogarak, így a fenyőkéregbogár populációi, vagy egyes madarak, így a törpekuvik vagy a háromujjú hőcsik populációi jelentősebbek a białowieżai erdőkerületben, mint a nemzeti parkban, ahol semmilyen aktív erdőgazdálkodási műveletre nem került sor. Ugyanis, még ha bebizonyosodna is, az ilyen körülmény semmiképp nem cáfolja azt, hogy a jelen ítélet 164–168. pontjában kifejtett indokok miatt e műveletek hátrányosan befolyásolják a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét.

188    Végül ötödsorban, amennyiben a Lengyel Köztársaság – azzal, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek némelyikét a közbiztonságra vagy az erdészeti erőforrások gazdasági és/vagy társadalmi okokból történő kiaknázásának szükségességére alapított indokokkal igazolja – az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdésére kíván hivatkozni, emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv célja kétségkívül a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével, a biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek e rendelkezés tiszteletben tartása melletti fenntartását és ösztönzését is (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 11‑i Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias és társai ítélet, C‑43/10, EU:C:2012:560, 137. pont).

189    Ki kell azonban emelni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdését – mint a 6. cikke (3) bekezdésének második mondatában felsorolt jóváhagyási kritériumoktól eltérést engedő rendelkezést – szigorúan kell értelmezni, és az csak azt követően alkalmazható, hogy a terv vagy a projekt hatásait az említett (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően vizsgálták (lásd különösen: 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

190    Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében ugyanis, amennyiben az ezen irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti vizsgálat kedvezőtlen eredménye ellenére valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő indokra figyelemmel – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy projektet, és alternatív megoldás nem áll rendelkezésre, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános koherenciájának megóvása érdekében (lásd különösen: 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 62. pont).

191    E körülmények mellett valamely terv vagy projekt hatásainak ismerete a kérdéses területre vonatkozó megőrzéssel kapcsolatos célkitűzések tekintetében ugyanis elengedhetetlen előfeltétele az említett irányelv 6. cikke (4) bekezdése alkalmazásának, mivel ezen elemek hiányában az említett eltérő rendelkezés semmilyen alkalmazási feltétele nem értékelhető. Az esetleges nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okoknak és a kevésbé káros alternatívák fennállásának a vizsgálata ugyanis a mérlegelt terv vagy projekt által a terület tekintetében okozott veszélyekhez viszonyított mérlegelést tesz szükségessé. Ezenfelül az esetleges kiegyenlítő intézkedések jellegének meghatározása érdekében pontosan meg kell határozni az érintett terület tekintetében fennálló veszélyeket (lásd különösen: 2011. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/09, EU:C:2011:768, 109. pont; 2016. január 14‑i Grüne Liga Sachsen és társai ítélet, C‑399/14, EU:C:2016:10, 57. pont).

192    A jelen esetben azonban – a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségére gyakorolt hatásainak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti megfelelő vizsgálata hiányában, valamint az e műveletek elvégzésére szolgáló alternatív megoldások megvalósíthatósága hiányában – a Lengyel Köztársaság nem hivatkozhat az ezen irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében szereplő, eltérést engedő rendelkezésekre, különösen azért nem, mert egyébként semmilyen kiegyenlítő intézkedést sem tervezett.

193    A fenti megfontolásokra tekintettel az első, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított kifogás megalapozott.

2.      A második, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértésére alapított kifogásról

a)      A felek érvei

194    A Bizottság megítélése szerint a Lengyel Köztársaság a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek bevezetésével megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből és a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

195    Pusztán az, hogy a 2015. évi PZO‑ba felvette a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre vonatkozó védelmi intézkedéseket, anélkül azonban, hogy lehetősége lett volna azok tényleges végrehajtására, nem elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének való megfeleléshez, amely az ezen irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelyek és az említett irányelv II. mellékletében szereplő állatfajok védelméhez szükséges intézkedések megállapításának kötelezettségét írja elő. A „megállapít” kifejezés ugyanis megköveteli, hogy ezek az intézkedések ténylegesen végrehajthatók legyenek. Ez az értelmezés a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésére is alkalmazandó.

196    Márpedig az aktív erdőgazdálkodási műveletek, így a fakivágás, az „egészségügyi kitermelés” és az újraerdősítés olyan élőhelyeken történő végrehajtása, amelyek védettségi állapotának fenntartása formálisan kizárja az ilyen műveleteket, amelyek már jellegüknél fogva is veszélyt jelentenek az említett állapot fenntartására, nyilvánvalóan ellentétes a 2015. évi PZO 5. mellékletében előírt védelmi intézkedésekkel, amelyek célja különösen az erdőgazdálkodási műveletek kizárása „minden olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak”, az „elhalt fák megőrzése”, valamint „minden 100 évesnél idősebb elhalt lucfenyő megtartása a teljes mineralizációig”. E tekintetben az aktív erdőgazdálkodási műveletek tervezett helyszínei egybeesnek azokkal a területekkel, ahol a 100 éves faállomány, illetve a kéregrágó bogarak, főként a fenyőkéregbogár és a skarlátbogár élőhelyei találhatók.

197    E műveletek továbbá minden szempontból megegyeznek a 2015. évi PZO 3. mellékletében azonosított, a természetes élőhelyeket, valamint a madarak és a kéregrágó bogarak élőhelyeit fenyegető veszélyekkel. Tekintettel arra, hogy védelmi intézkedések bevezetése révén meg kell előzni e veszélyeket, minden olyan intézkedés, amely az említett veszélyeket képviseli, veszélybe sodorja e védelmi intézkedéseket, sőt, meghiúsítja azok hatékony érvényesülését.

198    Az 51. sz. határozat végrehajtása, amely a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen előírja a holt fák eltávolítását, tovább súlyosbítja a 2015. évi PZO által azonosított veszélyeket, és tovább bonyolítja az ott megállapított védelmi intézkedések végrehajtását.

199    Ráadásul a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek káros hatást gyakorolhatnak egyes kéregrágó bogárfajok, többek között a pompás díszbogár és a vörösnyakú komorbogár általános védettségi állapotára Lengyelországban és Európában, mivel a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület egyike ezek utolsó vagy egyik legjelentősebb elterjedési területeinek az Unióban.

200    Végül, mivel az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv célja a védett fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása, nem pedig pusztán azok kihalásának megakadályozása, minden olyan érvet el kell utasítani, amely az érintett faj populációjának a Puszcza Białowieska Natura 2000 területre vonatkozó 2007. évi egységes adatlapján (a továbbiakban: adatlap) megjelölt szinten való fenntartásán alapul.

201    A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a 2016. évi melléklet biztosítja a 2015. évi PZO‑ban az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően megállapított védelmi intézkedések tényleges végrehajtását. E melléklet így megfelel e tervnek, mivel biztosítja azon természetes élőhelyek, illetve fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartását, illetve helyreállítását, amelyek tekintetében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet kijelölték. Pusztán az, hogy védelmi intézkedéseket állapítanak meg a 2015. évi PZO‑ban, nem lett volna elegendő e tekintetben.

202    Így a 2015. évi PZO‑ban a 9170 kódszámú élőhely (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek) vonatkozásában előírt védelmi intézkedések többek között a faállomány összetételének olyan módon történő alakítását jelentik, amely megfelel a rezgő nyárfák, nyírfák, fenyők, és ritkábban a lucfenyők által dominált faállományban található természetes élőhelynek. Ezen intézkedések a 2012. évi EGT‑ben tervezett takarítási, tisztítási és vágási munkák formájában jelennek meg. E védelmi intézkedések végrehajtása tehát fakivágást követel meg.

203    E tekintetben mind az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvvel, mind pedig az „ökológiai ismeretekkel” és a józan ésszel ellentétes lenne egy adott faj populációja adatlapon megjelölt szintjének fenntartására alapított érvek elutasítása. Ha ugyanis az adott Natura 2000 területen minden védett faj kvantitatív szintjének folyamatosan meg kellene haladnia e szintet, ez az érintett területen az ökológiai rendszer előre jelezhetetlen felborulását eredményezné.

204    A Białowieża‑erdőben a védett fajok populációinak egy részét illetően megfigyelt kvantitatív változások a táplálék fokozott elérhetőségének következményei, ami egy rövid időtartamú zavarhoz, nevezetesen a betűzőszú nagymértékű elterjedéséhez kapcsolódik. Hosszabb távon e helyzet természetes következménye a drasztikus visszaesés. A betűzőszú elterjedésének állandó és térben korlátozott ellenőrzése, vagyis a területi hatályának és a faállományon belül a lucfenyők magas arányának fenntartása, egy viszonylag stabil helyzetet fenntartó tényező lehet például a harkálypopulációk vonatkozásában. A szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek által e populációkra gyakorolt lehetséges negatív hatások ellenére az említett populációk mérete viszonylag magas szinten maradt volna a 2015. évi PZO‑nak megfelelően.

205    A fehérhátú fakopáncs és háromujjú hőcsik populációja nem mutat drasztikus kvantitatív változást a nemzeti park határain belül. A betűzőszú elterjedése ugyanis nem tömeges jellegű, a lucfenyő által e park faállományaiban képviselt alacsony arány, illetve az erdei élőhelyek eltérő jellege következtében. Ebből következik, hogy a betűzőszú tömeges elterjedési lehetőségének befolyásolása szempontjából eltérő paraméterekkel rendelkező élőhelyeken a kiválasztott erdőgazdálkodási intézkedéseknek köszönhetően megőrizhető a dinamikus egyensúly.

206    A 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat továbbá nem gyakorolhat káros hatást egyes kéregrágó bogárfajok védettségi állapotára. A pompás díszbogárhoz és a vörösnyakú komorbogárhoz hasonló fajokat fenyegető veszély ugyanis lényegében az erdőtüzek hatásainak korlátozásából és elfojtásából ered. Más fajok, mint például a fenyőkéregbogár és a skarlátbogár, kedvező fejlődési feltételekkel találkoznak a Białowieża‑erdőben. A fenyőkéregbogár esetében a hosszú távú veszélyt a fenyő megújulásának elmaradása jelenti a białowieżai nemzeti parkban.

b)      A Bíróság álláspontja

207    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok megállapítják a minden egyes különleges természetvédelmi terület védelméhez szükséges intézkedéseket, amelyek az érintett természeti területen megtalálható, ezen irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok, illetve az említett irányelv II. mellékletében szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek. Ugyanezen irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megfelelően az érintett tagállam köteles ilyen területté nyilvánítani a KJT‑t.

208    Egyebekben meg kell jegyezni, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke egy különlegesen célirányos és megerősített védelmi rendszert ír elő az ezen irányelv I. mellékletében említett fajok és az e mellékletben nem szereplő, rendszeresen előforduló vonuló fajok számára, amit az tesz indokolttá, hogy a leginkább veszélyeztetett, illetőleg az Unió közös örökségének minősülő fajokról van szó. A tagállamok tehát kötelesek elfogadni az említett fajok védelméhez szükséges intézkedéseket (2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

209    Ezen intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük különösen a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására, valamint az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok szaporodásának, vedlésének és áttelelésének biztosítására. Nem korlátozódhatnak az ember által kiváltott külső káros hatások és zavarok elhárítására, hanem a felmerülő helyzet alapján a terület állapotának megőrzésére és javítására irányuló pozitív intézkedéseket is magukban kell foglalniuk (2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország ítélet, C‑418/04, EU:C:2007:780, 153. és 154. pont).

210    A jelen esetben nem vitatott, hogy a 2015. évi PZO célja, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv e rendelkezéseinek megfelelően a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen jelen lévő, ezen irányelvek által védett természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának fenntartásához szükséges intézkedéseket állapítson meg.

211    A 2015. évi PZO 5. mellékletében szereplő, ezen intézkedések lényegében egyfelől az aktív erdőgazdálkodási műveletek kizárását jelentik a 91D0 kódszámú (láperdők) és 91E0 kódszámú élőhelyen (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) található „minden faállomány vonatkozásában”, valamint a 9170 kódszámú élőhelyen (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek), továbbá a darázsölyv, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó, az örvös légykapó, a fenyőkéregbogár, a pompás díszbogár, a skarlátbogár és a remetebogár élőhelyén található „minden olyan faj állományában, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak”; másfelől a vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár és a kerekvállú állasbogár élőhelyeinek megőrzése érdekében „a kitermelés alatt álló állományban az elhalt fáknak”, különösen „minden 100 évesnél idősebb elhalt lucfenyőnek a teljes mineralizációig” történő megőrzését jelentik.

212    E védelmi intézkedések ekképp az ezen élőhelyeket és fajokat fenyegető, a 2015. évi PZO 3. mellékletében azonosított, olyan potenciális veszélyek bekövetkeztének megelőzésére irányulnak, mint az esettől függően – amint a jelen ítélet 166–168. pontjából kitűnik – az aktív erdőgazdálkodási műveletek végrehajtása, a holt és/vagy elhaló fák eltávolítása, valamint a betűzőszú által megtámadott, 100 évesnél idősebb lucfenyők és fenyők eltávolítása.

213    Azonban – amint a Bizottság helyesen állítja, és amint egyébként a Lengyel Köztársaság elismeri – az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése – a hatékony érvényesülése elveszítésének terhe mellett – nem csak az érintett területen belül az élőhelyek és a védett fajok kedvező védettségi állapotának fenntartásához szükséges védelmi intézkedések elfogadását követeli meg, de kiváltképp azok tényleges végrehajtását is.

214    Ezen értelmezést végül megerősíti az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének l) pontja, amely a különleges természetmegőrzési területet olyan KJT‑ként határozza meg, amelyben „alkalmazzák” a védelmi intézkedéseket, valamint az említett irányelv nyolcadik preambulumbekezdése, amely szerint az egyes kijelölt területeken „végre kell hajtani” a kitűzött természetvédelmi célok eléréséhez szükséges intézkedéseket.

215    Márpedig a jelen esetben a 2015. évi hatásvizsgálat 4.2.4. pontjából következik, hogy „[m]ivel hosszú idő telt el a [2015. évi] PZO elkészítése óta, a lucfenyővel rokonságban álló fajok tekintetében a védelmi állapot vizsgálatára és a védelmi intézkedésekre vonatkozóan előírt rendelkezéseinek egy része elavult”. Így a 2015. évi PZO‑t soha nem alkalmazták a lengyel hatóságok, hanem éppen ellenkezőleg, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat, habár formálisan nem módosítja a 2015. évi PZO‑t, megfosztja hatékony érvényesülésüktől az abban szereplő védelmi intézkedéseket.

216    A 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat ugyanis, mivel nem tartalmaz semmilyen korlátozást a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletekkel érintett fák életkorára vagy faállományra vonatkozóan, a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület három erdőkerületében olyan intézkedéseket engedélyez, amelyeket a 2015. évi PZO védelmi intézkedésként kizárt.

217    Így a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat egyfelől lehetővé teszi a 91D0 kódszámú élőhelyen (láperdők) és 91E0 kódszámú élőhelyen (éger, kőris, fűz és nyár alkotta ligeterdők) bármely fafajta kivágását és eltávolítását, valamint ilyen aktív erdőgazdálkodási műveletek végzését a 9170 kódszámú élőhelyen (szubkontinentális gyertyános‑tölgyesek), továbbá a darázsölyv, a törpekuvik, a gatyáskuvik, a fehérhátú fakopáncs, a háromujjú hőcsik, a kis légykapó, az örvös légykapó, a fenyőkéregbogár, a pompás díszbogár, a skarlátbogár és a remetebogár élőhelyén található olyan faj állományaiban, amelyet legalább 10%‑ban több mint 100 éves példányok alkotnak; másfelől az elhalt fák eltávolítását a kitermelés alatt álló állományban, amely a vörösnyakú komorbogár, az északi sárkánybogár és a kerekvállú állasbogár élőhelyéül szolgál.

218    Ebből következik, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek végrehajtása a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület egy részének eltűnését eredményezi. Az ilyen intézkedések nem minősülhetnek az említett terület védelmét biztosító intézkedéseknek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében (lásd analógia útján: 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 38. pont).

219    E körülményekre tekintettel el kell utasítani a Lengyel Köztársaság által annak alátámasztására előadott érveket, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek nem járnak káros hatásokkal a kéregrágó bogarak védett fajaira nézve. Végezetül az e tagállam által hivatkozott, e fajok kedvező állapotának fenntartását fenyegető állítólagos veszélyek nem felelnek meg a 2015. évi PZO‑ban azonosított veszélyeknek. Ezért azoknak nem lehet helyt adni.

220    Ami a betűzőszú elterjedésére alapított érveket illeti, a jelen ítélet 173–181. pontjában szereplőkkel azonos indokokkal el kell utasítani ezeket. Emlékeztetni kell ezzel kapcsolatban különösen arra, hogy a 2015. évi PZO‑ban a betűzőszút nem jelölték meg a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület épségét fenyegető potenciális veszélyként, hanem épp ellenkezőleg, a betűzőszú által megtámadott, több mint 100 éves lucfenyők és fenyők eltávolítását jelölte meg e PZO potenciális veszélyként.

221    Következésképpen a második, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértésére alapított kifogás megalapozott.

3.      A harmadik, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) és d) pontjának megsértésére alapított kifogásról

a)      A felek érvei

222    A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek végrehajtásával megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjából eredő kötelezettségeit, mivel e műveletek nem teszik lehetővé az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában szereplő kéregrágó bogarak, vagyis a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár szaporodási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának elkerülését.

223    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke szigorú védelmi rendszer meghozatalát írja elő a tagállamok számára, amely olyan, összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések elfogadását követeli meg, amelyek lehetővé teszik e fajok szaporodási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges elkerülését.

224    Minden, e szigorú védelem alá eső kéregrágó bogárfajnak szüksége van életciklusa során holt vagy elhaló fákra, álló vagy a talajon fekvő formában. Különböző tudományos kutatások megerősítik, hogy a holt lucfenyők jelentik a skarlátbogár fő élőhelyét és elsőrendű fontosságú elemét jelentik életciklusának. Két vagy három évvel az elpusztulásukat követően és a korhadás későbbi szakaszaiban a lucfenyőket a kéregrágó bogarak további fajai lepik el, így a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár. E körülmények mellett a faállomány, főként a lucfenyők vágásának intenzívebbé válása, valamint a betűzőszú által megtámadott száraz és holt faanyag és az elhaló fák elszállítása elkerülhetetlenül ezen, szigorú védelem alá tartozó fajok pusztulását, valamint szaporodási és pihenőhelyeik elpusztítását eredményezi.

225    Mivel az említett fajok a fák törzsében és kérge alatt kevéssé látható módon tartózkodnak, lehetetlen hatékony enyhítő intézkedéseket választani, mint például a szelektív vágás. Az egyetlen hatékony intézkedés, amely alkalmas e fajok szaporodási vagy pihenőhelyei károsításának megakadályozására, az, ha az ember nem avatkozik be azokon az élőhelyeken, ahol megtalálhatók.

226    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében szereplő tilalmak abszolút jellegűek, függetlenül a szigorú védelem hatálya alá tartozó fajok példányainak számától és jelenlététől. A skarlátbogár igen széles körű jelenléte tehát nem igazolhatja az e tilalmak megszegésére alkalmas erdőgazdálkodási műveletek intenzívebbé válását. Egyébként a vörösnyakú komorbogár rendkívül ritka faj, amelynek csak négy ismert élőhelye van Lengyelországban, így egyetlen élőhely elvesztése is jelentős káros hatást gyakorolna európai védettségi állapotának fenntartására. Ami a pompás díszbogarat illeti, az csak a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen van jelen Lengyelországban. Végül e terület a legfontosabb e tagállambeli élőhelye az északi sárkánybogárnak, amely egyébként az Unióban csak Finnországban és Svédországban van jelen.

227    A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen jelen lévő valamennyi kéregrágó bogárfajnak – így a pompás díszbogárnak, a skarlátbogárnak, a remetebogárnak, a vörösnyakú komorbogárnak és az északi sárkánybogárnak – szüksége van életciklusa során holt vagy halódó fákra, valamint, hogy nem lehet lárvaállapotban való jelenlétüket megállapítani az élőhely károsítása nélkül. A megfelelő védettségi állapot biztosítása érdekében így a lengyel hatóságok egy, e fajok élőhelye folyamatosságának hosszú távú megőrzését biztosító rendszert hoztak létre, a védett fajok körüli területeken és védelmi övezetekben a faültetvények szigetei által kialakított hálózat formájában, a nedves élőhelyeken, a referenciazónákban, valamint a Białowieża‑erdő valamennyi állományában a holt fákból álló állandó és természetes részeken. E művelet hatékonyságát alátámasztják az Instytut Badawczy Leśnictwa (erdészeti tanulmányok intézete, Lengyelország) által 2016‑ban végzett felmérés eredményei.

228    Ezen eredményekből kiderül, hogy a skarlátbogár, amelynek a lucfenyő a második választott élőhelye, megszokott faj a Białowieża‑erdő egész területén, és a holt és halódó fák nem képezik legfontosabb élőhelyét. A fenyőkéregbogár tekintetében ugyanezen eredmények azt támasztják alá, hogy egy, a fenyőt előnyben részesítő fajról van szó, amelynek a holt és halódó fák nem jelentik legfontosabb élőhelyét, és amely ezenkívül elterjedt a Białowieża‑erdő egész területén. A vörösnyakú komorbogár és a kerekvállú állasbogár lényeges területe a białowieżai nemzeti park. A vörösnyakú komorbogár előfordulási helye a białowieżai körzetben, továbbá a referenciazónákban található. Ezenkívül az eltűnésének elsődleges oka az égett fa hiánya. Ehhez hasonlóan az északi sárkánybogár jelenlétéről nem számoltak be e nemzeti parkon kívül. A betűzőszú tevékenysége ezzel szemben negatív hatással van az e faj által elfoglalt környezetre, vagyis a holt, régi, kivágott lucfenyőkre a nedves élőhelyeken. Végül, ami a pompás díszbogarat illeti, európai kihalásának fő oka a régi holt lucfenyők erdőtüzek miatti hiánya. Az említett nemzeti parkban a fenyő megújulásának elmaradása miatt e faj jövője csak a kitermelt erdőkben biztosítható, ahol a fenyőket mesterségesen megújították.

229    A fenti okok összessége miatt a 2016. évi mellékletben előírt műveletek nem jártak hátrányos hatásokkal e fajok populációjára nézve. E fajok fenntartása együtt jár egyes élőhelyek olyan megzavarásokból következő folyamatosságával, mint az erdőtüzek. Ennek hiányában kizárólag az aktív védelmi intézkedések képesek megvédeni az említett fajok élőhelyét.

b)      A Bíróság álláspontja

230    Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja előírja, hogy a tagállamok tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmi rendszerének kidolgozása érdekében, megtiltva e fajok vadon élő példányai szándékos befogásának vagy megölésének bármely formáját, továbbá a párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását.

231    E rendelkezés tiszteletben tartása nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is. Ugyanakkor a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi. Az ilyen szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok vadon élő példányainak szándékos befogását vagy megölését, továbbá párzási, költő‑ vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges kizárását (lásd ebben az értelemben: 2011. június 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑383/09, EU:C:2011:369, 19–21. pont).

232    A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat egyaránt előírja a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kivágását, a korukra vonatkozó korlátozás nélkül, amely tehát magában foglalja a több mint 100 éves, a holt és az elhaló fákat is.

233    Márpedig a 2015. évi PZO‑ból világosan kitűnik, hogy – az adott esetben a betűzőszú által megtámadott – holt vagy elhaló lucfenyők mindenesetre az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt kéregrágó bogarak, így a pompás díszbogár, a skarlátbogár, a vörösnyakú komorbogár és az északi sárkánybogár fontos lakóhelyei. Ugyanis, amint a jelen ítélet 168. pontjában már megállapításra került, az ilyen fafajták eltávolítását e terv pontosan a kéregrágó bogarakat fenyegető potenciális veszélyként jelölte meg.

234    Nem lehetnek tehát eredményesek a Lengyel Köztársaság által előadott, annak bizonyítására irányuló érvek, hogy a lucfenyő nem az említett fajok élőhelye, vagy legalábbis nem fontos élőhelye, ezen érvek ugyanis nyilvánvalóan ellentmondanak a lengyel hatóságok 2015. évi PZO‑ban tett saját megállapításaival, amelyet a Puszcza Białowieska Natura 2000 területtel kapcsolatban dolgoztak ki.

235    Az az állítás sem fogadható el, hogy ugyanezen fajok némelyike nincs vagy csak kevéssé van jelen e területen, noha a 2015. évi PZO‑ban kifejezetten a szóban forgó három erdőkerületben védett fajokként szerepelnek. Ami azon állítást illeti, hogy a vörösnyakú komorbogár csak a referenciazónákban van jelen, elegendő megállapítani, hogy nem támasztották alá semmivel ezen állítást.

236    Ebből következően a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat elkerülhetetlenül a jelen ítélet 233. pontjában említett kéregrágó bogárfajok megölését, valamint a szaporodási és pihenőhelyeik károsítását vagy elpusztítását eredményezi.

237    E tekintetben nincs meghatározó jelentősége annak, hogy az említett fajok jelentős számban vannak jelen a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen. Amint a jelen ítélet 231. pontjából kiderül, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja ugyanis a fajok számától függetlenül az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában szereplő fajok szaporodási vagy pihenőhelyeinek szigorú védelmi rendszerét írja elő.

238    Következésképpen a harmadik, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a) és d) pontjának megsértésére alapított kifogás megalapozott.

4.      A negyedik, a madárvédelmi irányelv 5. cikke b) és d) pontjának megsértésére alapított kifogásról

a)      A felek érvei

239    A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek végrehajtásával a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontját megsértve nem alakított ki olyan általános védelmi rendszert, amely többek között alkalmas az ezen irányelv I. mellékletében említett törpekuvik, gatyáskuvik, fehérhátú fakopáncs és háromujjú hőcsik fészkei Puszcza Białowieska Natura 2000 területen való szándékos elpusztításának és megzavarásának megakadályozására.

240    A madárvédelmi irányelv 5. cikke az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkéhez hasonlóan nem csupán átfogó szabályozási keret elfogadására kötelezi a tagállamokat, hanem konkrét és részletes védelmi intézkedések, köztük hatékony végrehajtási intézkedések elfogadására is. E rendszer azon kötelezettségből fakad, hogy megállítsák az ezen irányelv 1. cikkében szereplő fajok csökkenését. Márpedig nyilvánvaló, hogy azon élőhelyeken, amelyek elsődleges fontosságúak a szóban forgó területen természetes állapotban vadon élő fajok szaporodása és pihenése szempontjából, a fakitermelés jelentős fokozása növeli fészkeik szándékos elpusztításának és megzavarásuknak a veszélyét, a párzási és költési időszakukat is beleértve.

241    A Puszcza Białowieska Natura 2000 terület ugyanis Lengyelországban a fehérhátú fakopáncs és a háromujjú hőcsik legfontosabb elterjedési területe. Az elhaló és holt fák, különösen a 100 éves lucfenyők e két harkályfaj legfontosabb táplálkozási, valamint és párzási‑ és költőhelyét jelentik. A betűzőszú által megtámadott több ezer fa kivágása e harkályok élőhelyeinek szándékos elpusztítását, valamint e fajok nagymértékű zavarását eredményezi. E tekintetben a lengyel hatóságok nem terjesztettek elő azt alátámasztó bizonyítékot, hogy a szóban forgó két harkályfaj számára előnyös az élőhelyükön a fák kivágásának intenzívebbé válása; éppen ellenkezőleg, ezen intenzívebbé válás alkalmas arra, hogy meggyorsítsa e két harkályfaj visszaszorulását. Ezenfelül nem léteznek arra vonatkozó adatok, hogy a betűzőszú terjedésének megszűnését követően az említett harkályfajok populációja képes‑e újra elérni egy többé‑kevésbé jelentős szintet. Végül figyelembe kell venni, hogy a lucfenyők maguk regenerálódnak a betűzőszú által megtámadott területen, anélkül, hogy emberi beavatkozásra lenne szükség.

242    Az elhaló és holt fák a törpekuvik és a gatyáskuvik fontos fészekrakó helyeiül szolgálnak, amelyek a harkályok által kivájt odúk meglététől függenek. A betűzőszú által megtámadott lucfenyők nagyléptékű kivágása jelentős mértékben hozzájárul párzási és költőterületük elpusztításához. Márpedig a Puszcza Białowieska Natura 2000 terület e kuvikfajok egyik legjelentősebb elterjedési területe. Az, hogy a törpekuvik koncentrációja e területen magasabb, mint e faj átlagos lengyelországi koncentrációja, nem igazolja azt, hogy olyan aktív erdőgazdálkodási intézkedéseket végezzenek, amelyek alkalmasak az említett faj egyedeinek zavarására és fészkeik elpusztítására.

243    A rendelkezésre álló információkból az is kitűnik, hogy az eltávolításra és a fák kivágására négy szóban forgó faj párzási és költési időszakában került sor. Márpedig a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat megtiltja az időbeli korlátozás nélküli vágást. Nem zárható ki tehát az e fajok párzási és költési időszak alatti zavarására vonatkozó tilalom megsértése.

244    A Lengyel Köztársaság előadja, hogy a 2015. évi melléklet hatásvizsgálatából kitűnik, hogy meghoztak minden szükséges intézkedést valamennyi vadon élő madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, így többek között a költési és fiókanevelési időszakban fészkeik és tojásaik szándékos elpusztításának, károsításának, fészkeik eltávolításának és szándékos zavarásuknak (amennyiben a zavarás jelentős hatással jár a madárvédelmi irányelv céljai szempontjából) a megtiltására.

245    Az érintett négy madárfaj Białowieża‑erdő területén – az adatlapon szereplő adatok alapján – megállapított egyedszámára figyelemmel, egyikük jelenléte, illetve életmódja sincs veszélyben. Egyébként a lengyel hatóságok vállalták, hogy minden említett fajból legalább 60 párt fenntartanak. Ezenkívül valamennyi lengyelországi Natura 2000 területen jelentősebb egyedszámban állapítható meg a szóban forgó két harkályfaj jelenléte, mint ami az adatlapon szerepel. Közelebbről, az erdei madarak populációinak összesített mennyiségi mutatója 25%‑kal nőtt a 2000–2014 közötti időszak során.

246    A betűzőszú nagymértékű elterjedésének a harkályok túlélésére és szaporodására gyakorolt pozitív hatása csak időszakos lehet, mivel annak elterjedése hosszú távon a túlnyomóan tűlevelűekből álló erdők régebbi részeinek eltűnését eredményezi. A betűzőszú terjedésének folyamatos csökkenése egy viszonylag stabil helyzet fenntartását szolgáló tényező lehet a harkályfajok esetében.

247    A ragadozók populációinak az élelem ritkábbá válása miatt bekövetkező csökkenése tudományos tény. Márpedig a Bizottság nem terjesztett elő olyan tudományos adatokat, amelyek megkérdőjeleznék a környezetnek a betűzőszú elterjedését követő átalakulásával kapcsolatban bemutatott forgatókönyvet. Önállóan nem lehet megbecsülni az átalakulás mértékét, vagyis hogy egy konkrét rovarfaj elterjedéséből előnyre szert tevő fajok egyedszámának visszaesése a terjedést megelőző helyzet visszaállására korlátozódik‑e, vagy – az élelem eltűnésére és arra tekintettel, hogy a betűzőszú nem tudna további fákat megtámadni – a harkályok e visszaesést követő egyedszáma alacsonyabb lesz, mint különösen a hatályos adatlapon és a szóban forgó terület megőrzéssel kapcsolatos célkitűzései között leírt egyedszám.

248    A Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy a Natura 2000 területeken zajló természetes folyamatok hosszú távú folyamatok. Márpedig a betűzőszú terjedésének állandó korlátozása, vagyis területi kiterjedésének korlátozása és a faállományon belül a lucfenyők magas arányának fenntartása olyan aktív védelmi intézkedés lehet, amely hosszú távon egy viszonylag stabil helyzetet tart fenn a harkálypopulációk vonatkozásában. A szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek által e populációkra gyakorolt potenciális hátrányos hatások ellenére az említett populáció mérete a 2015. évi PZO‑nak megfelelően egy viszonylag magas szinten marad, és a madárfajok elterjedési területeinek az éghajlatváltozás prediktív modelljeiből következő esetleges módosulásai eloszlanak az időben. Ebből következően az erdőgazdálkodásban alkalmazott módszerekkel végrehajtott ideiglenes műveletek végleges hatásai lehetővé tehetik a harkályok egyedszáma korábbi jelentős csökkenésének orvoslását.

249    A törpekuvikot illetően illuzórikus, hogy a párzási és költőhelyek azért vesztek el, mert a szóban forgó terület 5%‑án eltűntek a lucfenyők. E faj ugyanis, amely a harkályok, mégpedig általában a nagy fakopáncs által vájt odúkban fészkel, és amelynek egyedszáma magas, nem mutat preferenciát azon fafajt illetően, amelyben szaporodik és költ. Ezenfelül e kuvik gyakran tűnik fel lepusztult környezetben. Jelenléte ily módon gyakoribb a Białowieża‑erdő rendezett részében. Ehhez hasonlóan a gatyáskuvik gyakran foglalja el a fekete harkály által vájt odúkat. A szóban forgó terület 5%‑án a lucfenyők eltűnéséből következő esetleges hatást tehát nem létezőnek lehet tekinteni a Białowieża‑erdőben található törpekuvik és gatyáskuvik egyedszáma szempontjából.

250    Egyébként finnországi adatok szerint a területtisztításos erdőgazdálkodás, amennyiben a vágással érintett rész hosszú távon nem haladja meg az erdőterület 50%‑át, nem csak nem gyakorol hátrányos hatást e fajokra, hanem az élelem hozzáférhetőségét növelve a szaporodás fokozódását eredményezi. Ezenkívül az említett fajok populációinak mérete nő és új területekre terjed ki. Az úgynevezett „életközösségben” élő fák, köztük az üreges fák esetében megvárják a biológiai elpusztulást. Következésképpen a törpekuvik és a gatyáskuvik potenciális fészekrakó helyei elérhetőek maradnak, annál is inkább, mivel a 2015. évi PZO olyan műveleteket ír elő, amelyek „a gazdálkodási műveletek során minden, látható odvakkal rendelkező fenyő és erdei fenyő megőrzésével járnak, a közveszély esetét kivéve”.

b)      A Bíróság álláspontja

251    A madárvédelmi irányelv 5. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket az ezen irányelv 1. cikkében meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakításához. Az említett rendszer ezen irányelv 5. cikkének b) és d) pontja értelmében különösen kiterjed a költési és fiókanevelési időszakban fészkeik és tojásaik szándékos elpusztításának, károsításának, fészkeik eltávolításának és szándékos zavarásuknak (amennyiben a zavarás jelentős hatással jár ugyanezen irányelv céljai szempontjából) a tilalmára.

252    A madárvédelmi irányelv 5. cikke így teljes körű és hatékony jogszabályi keret elfogadását írja elő a tagállamok számára (2007. július 12‑i Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑507/04, EU:C:2007:427, 103. és 339. pont; 2012. január 26‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑192/11, nem tették közzé, EU:C:2012:44, 25. pont), az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében foglaltakhoz hasonlóan konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételével, amelyeknek lehetővé kell tenniük a fent említett, lényegében az ezen irányelv alá tartozó madarak párzási, költő‑ és pihenőhelyeinek védelmére irányuló tilalmak tényleges tiszteletben tartását. E tilalmak egyébként időbeli hatály nélkül alkalmazandók (1988. április 27‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, 252/85, EU:C:1988:202, 9. pont).

253    A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat többek között előírja a betűzőszú által megtámadott lucfenyők kivágását, valamint a holt és az elhaló fák eltávolítását.

254    Márpedig a 2015. évi PZO‑ból kétségkívül kitűnik, hogy a betűzőszú által megtámadott, több mint 100 éves lucfenyők, és a holt vagy elhaló fák mindenképpen fontos lakóhelyül szolgálnak a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő törpekuvik, gatyáskuvik, fehérhátú fakopáncs és háromujjú hőcsik számára. Ugyanis, amint a jelen ítélet 167. és 168. pontjában már megállapításra került, az ilyen fafajták eltávolítását e terv pontosan e madárfajokat fenyegető potenciális veszélyként jelölte meg.

255    Ezért a lengyel hatóságok a 2016. évi melléklettel és az 51. sz. határozattal engedélyezték e madarak védelmétől való eltérést a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek keretében.

256    Márpedig meg kell állapítani, hogy sem e melléklet, sem pedig e határozat nem tartalmaz korlátozásokat az e műveletekkel érintett fák korát, vagy azon időszakot illetően, amely alatt ugyanezen műveleteket végre lehet hajtani a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen. Az említett melléklet és határozat így nem tartalmaz egyetlen konkrét rendelkezést sem, amelynek célja a szóban forgó madarak párzási, költő‑ vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges megakadályozása.

257    A 2015. évi hatásvizsgálat a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben nem teszi lehetővé e következtetés cáfolását, amennyiben e vizsgálat a 4.2.3. pontjában annak kifejtésére korlátozódik, hogy „biztosítani kell […] az erdőgazdálkodási műveletek felfüggesztését a fiókanevelési időszakban”, annak megállapítása nélkül azonban, hogy meghozta a valamennyi vadon élő madárfaj általános védelmi rendszerének kialakításához szükséges intézkedéseket.

258    Ezzel kapcsolatban, amennyiben e tagállam a 2015. évi PZO‑ban a fenyőkben és az erdei fenyőkben található odvakkal kapcsolatban előírt védelmi intézkedésekre hivatkozik, elegendő arra emlékeztetni, hogy – amint a jelen ítélet 215. pontja már megállapította – a 2015. évi hatásvizsgálat 4.2.4. pontjából következik, hogy a lengyel hatóságok szerint e terv „elavulttá” vált, és hogy ezért azt nem alkalmazzák. Az említett tagállam tehát nem hivatkozhat a 2015. évi PZO rendelkezéseire annak igazolása érdekében, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek nem eredményezik a védett madarak párzási, költő‑ vagy pihenőhelyeinek károsítását vagy elpusztítását a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen.

259    E körülmények mellett meg kell állapítani, hogy a 2016. évi melléklet és az 51. sz. határozat, amelyek végrehajtása elkerülhetetlenül az említett madárfajok párzási, költő‑ vagy pihenőhelyeinek károsítását vagy elpusztítását eredményezi, nem tartalmaz konkrét és különleges védelmi intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék azt, hogy az alkalmazási körük alól kizárják e madarak életének és lakóhelyének szándékos megsértését, és hogy biztosítsák a fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítására vagy károsítására, illetve a fészkeik eltávolítására, továbbá különösen a költési és fiókanevelési időszakban a szándékos zavarásukra vonatkozó tilalom tényleges tiszteletben tartását.

260    A Lengyel Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem cáfolja e következtetést.

261    Először is, amennyiben e tagállam a betűzőszú elterjedésére hivatkozik, a jelen ítélet 173–181. pontjában szereplőkkel azonos indokokkal el kell utasítani az összes érvét.

262    Másodsorban, amennyiben a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a szóban forgó madárfajok populációja állandó maradt, vagy még nőtt is, meg kell állapítani, hogy a Bíróság már kimondta, hogy e körülmény nem teheti kétségessé a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése megsértésének fennállását, amely előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az élőhelyek elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, a védelmi kötelezettség ugyanis azelőtt fennáll, hogy a madarak számának csökkenését megállapítanák, vagy hogy valamely védett madárfaj eltűnésének veszélye ténylegessé válna (2016. január 14‑i Bizottság kontra Bulgária ítélet, C‑141/14, EU:C:2016:8, 76. pont; 2016. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑461/14, EU:C:2016:895, 83. pont).

263    Meg kell állapítani, hogy e megfontolások, amelyek az e rendelkezésben előírt általános madárvédelmi rendszerre vonatkoznak, még inkább alkalmazandók a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontjában foglalt különleges védelmi rendszer keretében.

264    Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság azon állításra szorítkozott, hogy a szóban forgó aktív erdőgazdálkodási műveletek a természetes erdők négy tipikus madárfajának, nevezetesen a törpekuviknak, a gatyáskuviknak, a fehérhátú fakopáncsnak és a háromujjú hőcsiknek sem a jelenlétét, sem pedig az életmódját nem veszélyeztetik. Többek között a 2014. és 2015. évi adatokra hivatkozott e tekintetben annak bizonyítására, hogy a fehérhátú fakopáncs egyedszáma nem csökkent. Márpedig ezek az adatok e műveletek alkalmazása előttiek. Ami azt illeti, hogy más, Lengyelországban található Natura 2000 területen a fehérhátú fakopáncs és háromujjú hőcsik jelentősebb egyedszáma található, mint amely a hatályos adatlapon a Puszcza Białowieska Natura 2000 területen szerepel, ez nem gyengíti azon megállapítást, hogy az említett műveletek veszélyeztetik az utóbbi területen található e két faj populációjának stabilitását.

265    Végül harmadsorban, amennyiben a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a lucfenyők kivágása nem veszélyezteti jelentős mértékben a törpekuvik és a gatyáskuvik élőhelyének épségét, az érvelésének nem lehet helyt adni, mivel egyfelől a 2015. évi PZO‑ból egyértelműen kitűnik, hogy a lucfenyő e madárfajok fő élőhelyének minősül, másfelől a 2016. évi melléklet a białowieżai körzetben lényegében a kivágható fák, nevezetesen a lucfenyők mennyiségének megháromszorozását írja elő.

266    Következésképpen a negyedik, a madárvédelmi irányelv 5. cikke b) és d) pontjának megsértésére alapított kifogás megalapozott.

267    Ezért egészében helyt kell adni a Bizottság által indított keresetnek.

268    A fenti megállapítások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az alábbi rendelkezésekből eredő kötelezettségeit:

–        az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdése, mivel anélkül fogadta el a białowieżai erdőkerület erdőgazdálkodási tervéhez fűzött mellékletet, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy e melléklet nem befolyásolja hátrányosan a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet alkotó KJT és a KVT épségét;

–        az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése, mivel nem hozta meg az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok és az ezen irányelv II. mellékletében szereplő fajok, valamint a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok és az ezen mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok ökológiai szükségleteinek megfelelő védelmi intézkedéseket, amelyek tekintetében a Puszcza Białowieska Natura 2000 területet alkotó KJT‑t és KVT‑t kijelölték;

–        az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv IV. mellékletében felsorolt kéregrágó bogarak, nevezetesen a pompás díszbogár (Buprestis splendens), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a vörösnyakú komorbogár (Phryganophilus ruficollis) és az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis) szigorú védelmét, tehát mivel nem tiltotta meg a białowieżai erdőkerületben e fajok szándékos megölését vagy zavarását, és szaporodási helyeik károsítását vagy elpusztítását; továbbá

–        a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv 1. cikkének hatálya alá tartozó madárfajok, különösen a törpekuvik (Glaucidium passerinum), a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) védelmét, vagyis nem gondoskodott arról, hogy a białowieżai erdőkerületben ne kerüljön sor e fajok szándékos elpusztítására, a költési és fiókanevelési időszakban a szándékos zavarására, valamint a fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítására, károsítására vagy eltávolítására.

VI.    A költségekről

269    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Lengyel Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1)      A Lengyel Köztársaság nem teljesítette az alábbi rendelkezésekből eredő kötelezettségeit:

–        a 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése, mivel anélkül fogadta el a białowieżai erdőkerület erdőgazdálkodási tervéhez fűzött mellékletet, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy e melléklet nem befolyásolja hátrányosan a PLC200004 Puszcza Białowieska közösségi jelentőségű természeti terület és különleges védelmi terület épségét;

–        a 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2013/17 irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése, mivel nem hozta meg a 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok és az ezen irányelv II. mellékletében szereplő fajok, valamint a 2013/17 irányelvvel módosított 2009/147 irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok és az ezen mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok ökológiai szükségleteinek megfelelő védelmi intézkedéseket, amelyek tekintetében a PLC200004 Puszcza Białowieska közösségi jelentőségű természeti területet és különleges védelmi területet kijelölték;

–        a 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv IV. mellékletében felsorolt kéregrágó bogarak, nevezetesen a pompás díszbogár (Buprestis splendens), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a vörösnyakú komorbogár (Phryganophilus ruficollis) és az északi sárkánybogár (Pytho kolwensis) szigorú védelmét, tehát mivel nem tiltotta meg a białowieżai erdőkerületben e fajok szándékos megölését vagy zavarását, és szaporodási helyeik károsítását vagy elpusztítását, továbbá

–        a 2013/17 irányelvvel módosított 2009/147 irányelv 5. cikkének b) és d) pontja, mivel nem biztosította az ezen irányelv 1. cikkének hatálya alá tartozó madárfajok, különösen a törpekuvik (Glaucidium passerinum), a gatyáskuvik (Aegolius funereus), a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus) védelmét, vagyis nem gondoskodott arról, hogy a białowieżai erdőkerületben ne kerüljön sor e fajok szándékos elpusztítására, a költési és fiókanevelési időszakban a szándékos zavarására, valamint a fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítására, károsítására és eltávolítására.

2)      A Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: lengyel.

i A jelen szöveg 259. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.