A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2021. október 20.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – EUMSZ 266. cikk – Igazgatási vizsgálatok – A megfelelő ügyintézés elve – A pártatlanság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”

A T‑220/20. sz. ügyben,

Petrus Kerstens (lakóhelye: La Forclaz [Svájc], képviseli: C. Mourato ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: B. Mongin és A.‑C. Simon, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészt a Bizottság 2017. március 27‑i, a felperest fegyelmi eljárás megindításáról tájékoztató feljegyzése és a felperest figyelmeztetésben részesítő, 2019. július 11‑i határozat megsemmisítése iránt, másrészt három fegyelmi eljárás lefolytatása és időtartama miatt őt ért kár megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius (előadó) és L. Truchot bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. április 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Petrus Kerstens felperes az Európai Bizottság volt tisztviselője. A felperes a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalnál (PMO) dolgozott, ahol 2003 és 2011 között egységvezető volt, majd a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság mellett tanácsadóként dolgozott. 2016. április 1‑je óta nyugállományban van.

2        Először is 2012. július 20‑án a felperessel szemben a Bizottsággal szembeni jogvita rendezése kapcsán a felperes belső feljegyzést készített, amelyet követően a Bizottság a CMS 12/063. hivatkozási számú fegyelmi eljárás megindításáról határozott, azzal az indokkal, hogy a feljegyzés sértőnek minősülő kijelentéseket tartalmaz. Ez az eljárás a felperessel szemben megrovást kiszabó 2014. április 15‑i határozat meghozatalával zárult (a továbbiakban: 2014. április 15‑i határozat).

3        A 2014. április 15‑i határozattal szemben benyújtott keresetet az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke 2016. március 18‑i Kerstens kontra Bizottság ítéletével (F‑23/15, EU:F:2016:65) elutasította.

4        A felperes fellebbezést nyújtott be az ítélettel szemben, amelynek a Törvényszék a 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítéletben (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) helyt adott.

5        E tekintetben a Törvényszék a 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) 62–70. pontjában rámutatott arra, hogy a CMS 12/063. sz. fegyelmi eljárást előzetes igazgatási vizsgálat lefolytatása nélkül indították meg, anélkül hogy a felperest előzetesen meghallgatták volna, és hogy igazgatási vizsgálat alapján megfelelő módon vizsgálati jelentést készítettek volna, megsértve ezzel a Bizottságot terhelő kötelezettségeket. Az említett ítélet 88. és 89. pontjában a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által igazgatási vizsgálat és azt lezáró jelentés alapján, a felperes meghallgatását követően lefolytatandó fegyelmi eljárás során ilyen lényeges mulasztások történtek, így nem zárható ki, hogy a fegyelmi eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, ha az erre vonatkozó szabályokat tiszteletben tartották és a felperest meghallgatták volna. Következésképpen a Törvényszék megsemmisítette a 2014. április 15‑i határozatot.

6        2017. április 6‑i feljegyzésében a kinevezésre jogosult hatóság arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) végrehajtása keretében arra utasította a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalát (IDOC), hogy egyrészt új CMS‑számon újból folytassa le a CMS 12/063. sz. fegyelmi eljárást, másrészt távolítsa el a felperes személyi aktájából a vele szemben a 2014. április 15‑i határozattal kiszabott megrovást.

7        2017. április 18‑án a felperes panaszt nyújtott be a kinevezésre jogosult hatóság 2017. április 6‑i feljegyzésével szemben.

8        2017. július 25‑én a kinevezésre jogosult hatóság az említett panaszt elutasította.

9        Másodszor, 2015. szeptember 7‑én a kinevezésre jogosult hatóság bizalmas információk intézményen kívüli címzett számára történő hozzáférhetővé tételének gyanúja miatt úgy határozott, hogy a felperessel szemben egy másik fegyelmi eljárást indít, CMS 15/017. hivatkozási számon. A fegyelmi tanács 2016. április 7‑én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy a felperes nem tartotta tiszteletben lojalitási kötelezettségét, és pénzügyi következményekkel járó fegyelmi szankció kiszabása indokolt. Ugyanakkor a felperes által a 2016. március 18‑i Kerstens kontra Bizottság ítélettel (F‑23/15, EU:F:2016:65) szemben benyújtott fellebbezés miatt a kinevezésre jogosult hatóság úgy határozott, hogy ezt a fegyelmi eljárást a fellebbezés elbírálásáig felfüggeszti, és erről a felperest 2016. szeptember 19‑i feljegyzésben tájékoztatta.

10      2017. március 27‑i feljegyzésében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) meghozatalát követően folytatták a CMS 15/017. sz. fegyelmi eljárást, és tekintettel arra, hogy az IDOC nem folytatott le igazgatási vizsgálatot a felperesnek az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) IX. mellékletének 3. cikke szerinti meghallgatása előtt, utasította az IDOC‑ot, hogy folytassa ezt a fegyelmi eljárást abban a szakaszban, amelyben bekövetkezett ez a szabálytalanság, amely ugyanolyan típusú volt, mint amelyet a Törvényszék a CMS 12/063. sz. eljárással kapcsolatban megállapított. A felperes által ezen feljegyzés ellen 2017. április 18‑án benyújtott panaszt a kinevezésre jogosult hatóság 2017. július 25‑én elutasította.

11      2017. november 10‑én a felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az említett 2017. március 27‑i feljegyzéssel, valamint a fenti 6. pontban említett 2017. április 6‑i feljegyzéssel szemben. A 2018. június 26‑i Kerstens kontra Bizottság végzésben (T‑757/17, nem tették közzé, EU:T:2018:391) a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott feljegyzések nem minősülnek sérelmet okozó aktusoknak, mivel azokat a folyamatban lévő fegyelmi eljárásokkal összefüggő, előkészítő aktusoknak kell tekinteni. Ezt a végzést a 2019. január 22‑i Kerstens kontra Bizottság végzésével (C‑577/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:129) a Bíróság fellebbezés nyomán helyben hagyta.

12      Harmadszor, 2016. szeptember 27‑én a kinevezésre jogosult hatóság CMS 16/009. számon külön fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, amely a felperes által az adminisztráció tagjaival szemben a CMS 15/017. sz. fegyelmi eljárás keretében tanúsított, „nem a személyzeti szabályzatnak megfelelő magatartásokra” irányult.

13      2017. június 21‑i feljegyzésében az IDOC megküldte a felperesnek a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.) eljárásokban a vizsgálati meghatalmazásokat. Az ezen eljárásokban és a CMS 16/009. sz. eljárásban történő meghallgatását a felperes kérelmére több alkalommal elhalasztották. 2018. április 4‑én az IDOC feljegyzést küldött a felperesnek a felrótt tényekről, és felszólította arra, hogy tíz napon belül nyújtsa be észrevételeit. Az igazgatási vizsgálati jelentést 2018. augusztus 1‑jén megküldték a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságnak. A felperes meghallgatására 2019. január 28‑án került sor.

14      A kinevezésre jogosult hatóság a CMS 16/009. sz., CMS 17/009. sz. és CMS 17/010. sz. eljárást lezáró, 2019. július 11‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy a felperes magatartása a személyzeti szabályzat 11., 12. és 17. cikke megsértésének minősül. Mindazonáltal úgy határozott, hogy nem indít vele szemben fegyelmi eljárást, és a személyzeti szabályzat IX. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján figyelmeztetésben részesíti.

15      A felperes 2019. augusztus 29‑én panaszt nyújtott be e határozattal szemben. A kinevezésre jogosult hatóság ezt a panaszt 2019. december 19‑i határozatával elutasította.

 Az eljárás és a felek kérelmei

16      A Törvényszék Hivatalához 2020. április 16‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

17      Az eljárás írásbeli szakasza 2020. november 4‑én fejeződött be.

18      2020. november 30‑án a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 106. cikke alapján tárgyalás tartását kérte.

19      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hetedik tanács) helyt adott a felperes kérelmének és megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.

20      A Törvényszék a 2021. április 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

21      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot, valamint a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperest a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) eljárás folytatásáról tájékoztató 2017. március 27‑i feljegyzését;

–        a Bizottságot kötelezze az őt ért nem vagyoni kár jogcímén 30 000 euró megfizetésére;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

22      A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        teljes egészében utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A megsemmisítés iránti kérelemről

23      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2018. június 26‑i Kerstens kontra Bizottság végzésben (T‑757/17, nem tették közzé, EU:T:2018:391) a Törvényszék már kimondta, hogy a 2017. március 27‑i feljegyzés nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a feljegyzés megsemmisítésére irányuló kérelem elfogadhatatlan.

24      Megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes három jogalapot ad elő. Az első jogalapban az EUMSZ 266. cikk azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság nem megfelelő intézkedéseket fogadott el a 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet (T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) végrehajtásához a CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) fegyelmi eljárás keretében vele szemben megrovást elrendelő 2014. április 15‑i határozatra vonatkozóan, és megsértette a ne bis in idem elvét. A második jogalapban az EUMSZ 266. cikk megsértésére, a megfelelő ügyintézés elvének és azon belül az ügyek részrehajlás nélkül, tisztességes módon való intézésére vonatkozó kötelezettségnek a megsértésére, az ártatlanság vélelmének megsértésére, valamint a védelemhez való jog megsértésére hivatkozik. A harmadik jogalapban az EUMSZ 266. cikk megsértésére, az igazgatási vizsgálatra és a fegyelmi eljárásra alkalmazandó eljárási szabályok megsértésére, a védelemhez való jog megsértésére, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.

25      A Törvényszék szerint először a második jogalapot kell megvizsgálni.

26      E jogalap keretében a felperes lényegében azzal érvel, hogy minden új fegyelmi eljárásban biztosítani kell a részrehajlás nélkül, tisztességes módon való ügyintézést, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elve megköveteli. Hangsúlyozza, hogy a pártatlanság elvének két oldala van, szubjektív és objektív, amely a fegyelmi hatóságot arra kötelezi, hogy egyrészt magatartásával ne mutasson részrehajlást vagy személyes előítéletet, másrészt hogy objektíve pártatlan legyen, és ezzel megfelelő biztosítékokat nyújtson az ezzel kapcsolatos bármely jogos kétely kizárására.

27      A felperes szerint a jelen ügyben a fegyelmi eljárások folytatása azzal a következménnyel járt, hogy – a fenti 26. pontban említett elveket megsértve – ugyanazoknak az igazgatási hatóságoknak és ugyanazoknak a felelősöknek kellett újból megvizsgálniuk az általuk korábban már kezelt iratokat.

28      A felperes továbbá azt állítja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság azáltal, hogy egységes vizsgálat céljából egyesítette a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.), CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és CMS 16/009. sz. fegyelmi eljárást, megsértette az objektív pártatlanságra vonatkozó kötelezettségét. Ez a csoportosítás ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság azon szándékát tükrözi, hogy a felperessel szemben megnehezítse a költségviselést, és a CMS 12/063. sz. (jelenleg CMS 17/010. sz.) eljárást fegyelmi tanács vizsgálja. A felperes szerint a három igazgatási vizsgálatot külön folytatták le, és a három jelentést csak a vizsgálat befejezésének szakaszában csatolták az IDOC végleges jelentéséhez mellékletként.

29      A felperes végül rámutat, hogy a CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) és a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) fegyelmi eljárás tekintetében az IDOC‑on belüli vizsgálatokért felelős személy az utóbbi eljárásban vizsgált tények bejelentője. A felperes kétségbe vonja a szubjektív pártatlanságát ennek a személynek, valamint a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság főigazgatójának, aki több, a felperest érintő eljárásban is részt vesz. Kétségbe vonja továbbá az egységes vizsgálati eljárás objektív pártatlanságát amiatt, hogy az említett bejelentő a vizsgálatban a vizsgálat lefolytatásáért felelős személyként vett részt.

30      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperesre vonatkozó három fegyelmi eljárást eljárásgazdaságossági okokból vonták össze. A Bizottság szerint az IDOC és a kinevezésre jogosult hatóság ezzel az eljárásukkal nem arra törekedtek, hogy a felperes helyzetét súlyosbítsák, vagy a felperes hátrányára cselekedjenek, hanem éppen ellenkezőleg, azt tették lehetővé, hogy a felperest a három eljárás alapjául szolgáló valamennyi tény tekintetében egy figyelmeztetésben részesítsék.

31      A Bizottság a vizsgálatért felelős személy, valamint a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság főigazgatója pártatlanságának megkérdőjelezését illetően azt állítja, hogy a felperes csupán ellenőrizhetetlen gyanúsítgatásokat, illetve aggodalmakat hoz fel. A Bizottság szerint ugyanez vonatkozik a vizsgálati eljárás pártatlanságának amiatti megkérdőjelezésére is, hogy a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) eljárás alapjául szolgáló tények bejelentője a vizsgálatban a vizsgálat lefolytatásáért felelős személyként vett részt.

32      Emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke, amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekével megegyező jogi kötőerővel bír, rögzíti a megfelelő ügyintézéshez való jogot. E jog a Charta 41. cikkének (1) bekezdése alapján különösen azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.

33      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megfelelő ügyintézés elve értelmében az adminisztráció feladata, hogy gondosan és pártatlanul vizsgáljon meg minden, az előtte folyamatban lévő ügyre vonatkozó releváns tényt, és gyűjtse össze a mérlegelési jogköre gyakorlásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet, továbbá hogy biztosítsa az általa végrehajtott eljárások szabályos lefolytatását és hatékonyságát (lásd: 2014. szeptember 26‑i B&S Europe kontra Bizottság ítélet, T‑222/13, nem tették közzé, EU:T:2014:837, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Emlékeztetni kell arra is, hogy a pártatlanság követelménye magában foglalja egyrészt a szubjektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az ügyben eljáró érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az ezzel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (lásd: 2019. november 7‑i ADDE kontra Parlament ítélet, T‑48/17, EU:T:2019:780, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A testületi eljárás pártatlanságának vizsgálatával összefüggésben az a tény, hogy a pártatlanság látszatával kapcsolatos kétségek egy testületi szerven belül csak egyetlen személyt érintenek, nem szükségszerűen meghatározó, mivel elképzelhető, hogy ez a személy döntő befolyást gyakorolt a tanácskozásokra (2019. november 7‑i ADDE kontra Parlament ítélet, T‑48/17, EU:T:2019:780, 58. pont).

35      A szubjektív pártatlanságot az ítélkezési gyakorlat szerint az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell (2018. november 27‑i Mouvement pour une Europe des nations et des libertés kontra Parlament ítélet, T‑829/16, EU:T:2018:840, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alapján kétségbe lehetne vonni a vizsgálati eljárás szubjektív pártatlanságát.

37      A Törvényszék korábban már elismerte, hogy nem teljesül a vizsgálat objektív pártatlansága, ha bizonyítást nyert, hogy a vizsgálat megindítása előtt az egyik vizsgálónak tudomása volt a vizsgálat tárgyát képező tényekről, mivel egy panaszos személyesen konzultált vele, és az érintett intézmény olyan személyt is kijelölhetett volna vizsgálóként, akinek nem volt előzetes ismerete a tényállásról, és így a pártatlanságát illetően nem merült fel jogos kétely (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 20‑i UZ kontra Parlament ítélet, T‑47/18, fellebbezés alatt, EU:T:2019:650, 51–56. pont).

38      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a CMS 16/009. sz., CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) és CMS 12/063. sz. (később CMS 17/010. sz.) eljárás lefolytatásáért felelős személy ugyanaz a személy, aki a CMS 15/017. sz. (később CMS 17/009. sz.) eljárás tárgyát képező tényállást bejelentette, nevezetesen a „HR IDOC 1” egység vezetője.

39      Egyébiránt megállapítást nyert, hogy az említett bejelentő később aktív szerepet játszhatott a CMS 15/017. sz. (jelenleg CMS 17/009. sz.) eljárás keretében lefolytatott vizsgálatban, mint a három fegyelmi eljárásra vonatkozó egységes vizsgálat vezetésével megbízott személy. Egyrészt ugyanis 2017. június 21‑i feljegyzésben ez a személy jelezte a felperesnek, hogy 2017. június 1‑jén megbízást kapott az említett vizsgálat vezetésére, és e célból két vizsgálót nevezett ki. Másrészt a vizsgálatot lezáró jelentést saját kezűleg aláírta, ami bizonyítja, hogy ténylegesen részt vett a vizsgálatban.

40      E tekintetben a Bizottság a tárgyaláson elismerte, hogy még ha nem is állapították meg pontosan, mennyire töltött be ez a személy mint a vizsgálat figyelemmel kíséréséért felelős személy aktív szerepet a szóban forgó vizsgálat jellegével és teljes körű jellegével kapcsolatban, lehetősége volt arra, hogy a vizsgálatra vonatkozó terv kézhezvételekor beavatkozzon.

41      Ugyanebben az értelemben már megállapításra került, hogy a vizsgáló a vizsgálati jogkörét az igazgatási vizsgálatért felelős személy felügyelete alatt gyakorolja, aki utasíthatja őt (2020. október 5‑i Broughton kontra Eurojust ítélet, T‑87/19, nem tették közzé, EU:T:2020:464, 70. pont). Ebből az következik, hogy az igazgatási vizsgálatért felelős személy szerepe nem csupán passzív helyzetet jelent, és mindvégig lehetősége van arra, hogy a folyamatban lévő vizsgálatba beavatkozzon.

42      Meg kell tehát állapítani, hogy a szóban forgó helyzet, amelyben a fenti 38. pontban megállapított személyek azonosak, annak objektív veszélyét idézte elő, hogy az egységes vizsgálat lefolytatásáért felelős személy még a vizsgálat megkezdését megelőzően prekoncepciót vagy előítéletet támaszthatott azzal kapcsolatban, hogy a felperes a neki a CMS 15/017. sz. (később CMS 17/009. sz.) eljárásban felrótt cselekményekben milyen módon működött közre. Tekintettel különösen arra, hogy az említett személy milyen szerepet játszott a vizsgálat lefolytatásában, és milyen befolyással lehetett a vizsgálatot lezáró jelentés tartalmára, meg kell állapítani, hogy az ilyen helyzet jogos kételyeket ébreszthet a felperesben a vizsgálat objektív pártatlanságát illetően. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Törvényszék nem köteles megvizsgálni, hogy az egységes vizsgálat lefolytatásáért felelős személy valóban táplált‑e előítéletet a felperessel szemben, mivel az is elegendő, ha az e tekintetben fennálló jogos kételyt nem lehet eloszlatni (lásd ebben az értelemben: 2019. március 27‑i August Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C‑680/16 P, EU:C:2019:257, 37. pont).

43      Ilyen körülmények között a felperes megalapozottan állítja, hogy a Bizottság nem úgy szervezte meg a három fegyelmi eljáráshoz kapcsolódóan lefolytatott vizsgálati eljárást, hogy az elegendő biztosítékot nyújtson számára az eljárás objektív pártatlanságát illetően. Ez a körülmény a fegyelmi eljárást teljes egészében érvénytelenítheti.

44      Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az eljárási hiba akkor igazolhatja egy aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna (lásd: 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      E vizsgálat keretében figyelembe kell venni az adott ügy valamennyi körülményét, különösen a kifogások jellegét és – a tisztviselőt megillető biztosítékokhoz viszonyítva – az elkövetett eljárási szabálytalanságok mértékét (lásd: 2015. április 15‑i Pipiliagkas kontra Bizottság ítélet, F‑96/13, EU:F:2015:29, 65. pont).

46      Márpedig a személyzeti szabályzat IX. mellékletével bevezetett fegyelmi eljárás két különálló szakaszt foglal magában. Az első szakaszt egy pártatlan igazgatási vizsgálat lefolytatásából áll, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság határozata indít meg, ezt a vizsgálati jelentés elkészítése követi, és az eljárás azt követően zárul le, hogy az érintett személyt az említett jelentés alapján tett megállapításokban felrótt tények tekintetében meghallgatták. A második szakaszt maga a fegyelmi eljárás alkotja, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság indít meg az említett vizsgálati jelentés alapján, és az vagy a fegyelmi tanács bevonása nélküli fegyelmi eljárás megindításából áll, vagy pedig a kinevezésre jogosult hatóság által a vizsgálat során tett megállapítások és az érintett személy által arra tett észrevételek szerint készített jelentés alapján, a fegyelmi tanács előtt indított eljárásból.

47      Ebből következően az igazgatási vizsgálatnak fontos szerepe van, és befolyásolhatja a fegyelmi eljárást. A kinevezésre jogosult hatóság ugyanis ezen vizsgálat és az érintett alkalmazott meghallgatása alapján értékeli először is azt, hogy helye van‑e a fegyelmi eljárás megindításának, másodszor azt, hogy annak adott esetben a fegyelmi tanácshoz való fordulást is magában kell‑e foglalnia, harmadszor pedig a fegyelmi tanács előtti eljárás megindítása esetén az említett tanács elé terjesztett tényállást.

48      Következésképpen nem zárható ki, hogy az igazgatási vizsgálat a tényállás eltérő értékeléséhez vezetett volna, és így más következményekkel járt volna, ha a pártatlanság teljes körű biztosítása mellett folytatták volna le (lásd ebben az értelemben: 2017. február 14‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T‑270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74, 82. pont).

49      Ilyen körülmények között a felperes valóban jogos kételyt támaszthatott a vizsgálat, és ennélfogva a vele szemben folytatott fegyelmi eljárások objektív pártatlanságát illetően.

50      A fentiekre tekintettel a második jogalapnak helyt kell adni, és ebből következően a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a felperes által hivatkozott többi jogalap vizsgálatára.

 A kártérítési kérelmekről

51      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az állítólagosan őt ért nem vagyoni kár megtérítése címén összesen 30 000 euró megfizetésére. Arra hivatkozik, hogy a szóban forgó három, egyenként majdnem nyolc, hat, illetve négy évig tartó fegyelmi eljárás stresszt és egészségügyi problémákat okozott neki. Ezenkívül azt állítja, hogy jóhírnevét és becsületét megsértették, holott a szakmai pályafutása mindaddig feddhetetlen volt.

52      A Bizottság cáfolja a felperes érveit és a kártérítési kérelem elutasítását kéri.

53      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint közszolgálati ügyekben az Unió szerződésen kívüli felelősségéhez több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az intézménnyel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár valós jellege, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása. (lásd ebben az értelemben: 1994. június 1‑jei Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet, C‑136/92 P, EU:C:1994:211, 42. pont; 2010. december 16‑i Bizottság kontra Petrilli ítélet, T‑143/09 P, EU:T:2010:531, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a három feltétel együttes feltétel, ami azt jelenti, hogy ha közülük egy nem teljesül, akkor az Unió felelősségét nem lehet megállapítani (lásd: 2017. október 26‑i Paraskevaidis kontra Cedefop ítélet, T‑601/16, EU:T:2017:757, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      Ebből az következik, hogy még abban az esetben is, ha bizonyított, hogy valamely uniós intézmény vagy szervezet hibát vétett, az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperes bizonyítja az őt ért kár ténylegességét (lásd: 2017. október 26‑i Paraskevaidis kontra Cedefop ítélet, T‑601/16, EU:T:2017:757, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Emlékeztetni kell arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott (1987. július 9‑i Hochbaum és Rawes kontra Bizottság ítélet, 44/85, 77/85, 294/85 és 295/85, EU:C:1987:348, 22. pont; 2004. november 9‑i Montalto kontra Tanács ítélet, T‑116/03, EU:T:2004:325, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      A jogellenes aktus megsemmisítése azonban nem tekinthető önmagában véve megfelelő jóvátételnek, ha a felperes bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (lásd: 2009. november 19‑i Michail kontra Bizottság ítélet, T‑49/08 P, EU:T:2009:456, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott nem vagyoni kár közvetlenül a szóban forgó három fegyelmi eljárás lefolytatása során indított vizsgálati eljárás jogellenességéből ered.

58      Mindazonáltal, bár a felperes azt állítja, hogy a fegyelmi eljárások hosszú időtartamuk miatt stresszt és egészségügyi problémákat okoztak neki, valamint sértették a jóhírnevét és a becsületét, állításai alátámasztására nem hoz fel egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem, amellyel bizonyítani lehetne a kár ténylegességét.

59      Ennélfogva a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése megfelelő és elégséges jóvátételt jelent minden olyan nem vagyoni kárért, amely a felperest érhette.

60      Ebből következően a kártérítési kérelmet el kell utasítani.

61      A fenti megfontolások összessége alapján a keresetnek a megtámadott határozat megsemmisítése iránti részében helyt kell adni, az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

62      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

63      Mivel a kereset részleges pernyertességet eredményezett, az adott ügy körülményeinek helyes mérlegelését az jelenti, ha a felperes viseli saját költségeinek egyharmadát, a költségeinek fennmaradó részét és a saját költségeit pedig a Bizottság viseli.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Bizottság 2019. július 11én hozott, Petrus Kerstenst figyelmeztetésben részesítő határozatát megsemmisíti.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Bizottság a saját költségein felül viseli Petrus Kerstens költségeinek kétharmadát.

da Silva Passos

Valančius

Truchot

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. október 20‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.