A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2011. február 17.*(1)

„Televíziós műsorszolgáltatás – A 89/552/EGK irányelv 3a. cikke – Az Egyesült Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések – Labdarúgó-világbajnokság – Az intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Indokolás – Az EK 43., EK 49. és EK 86. cikk – A tulajdonhoz való jog”

A T‑68/08. sz. ügyben,

a Fédération internationale de football association (FIFA) (székhelye: Zürich [Svájc], képviselik kezdetben: E. Batchelor, F. Young solicitors, A. Barav és D. Reymond ügyvédek, valamint F. Carlin barrister, később: E. Batchelor, A. Barav, D. Reymond és F. Carlin)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Benyon, E. Montaguti és N. Yerrell, később: F. Benyon és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Flynn QC és M. Lester barrister)

alperes ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviseli: C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítői: J. Stuyck és A. Joachimowicz ügyvédek)

és

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: S. Behzadi‑Spencer és V. Jackson, később: S. Behzadi‑Spencer és L. Seeboruth, meghatalmazotti minőségben, segítőjük kezdetben: T. de la Mare, később: B. Kennelly barristers)

beavatkozók,

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. október 16‑i 2007/730/EK bizottsági határozat (HL L 295., 12. o.) részleges megsemmisítése tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), L. Truchot és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. február 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az EK 43. cikk előírja:

„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen a[z EK] 48. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.”

2        Az EK 49. cikk első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.”

3        Az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében „[a] közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen a[z EK] 12. és [EK] 81–89. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket”.

4        A [89/552] irányelv módosításáról szóló, 1997. június 30‑i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202, 60. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) kiegészített, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 1989. október 3‑i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.; helyesbítés: HL L 227., 62. o.) 3a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Minden tagállam hozhat intézkedést a közösségi jog szerint annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatások [helyesen: televíziós műsorszolgáltatók] kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események követésének lehetőségéből élő vagy későbbi közvetítés útján az ingyenes televíziós szolgáltatásban [helyesen: megfosztják attól a lehetőségtől, hogy élőben vagy későbbi, ingyenes televíziós szolgáltatás révén történő közvetítés során kövessék az ilyen eseményeket]. Amennyiben így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tart. Ezt világos és átlátható módon teszi meg a szükséges és hatékony időhatáron belül. Ennek az eljárásnak a keretében az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy ahol a közérdeknek megfelelően szükséges vagy alkalmas, objektív okoknál fogva teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.

(2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdéssel kapcsolatban hoznak [helyesen: hoznak vagy terveznek]. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság köteles igazolni [helyesen: ellenőrizni], hogy az ilyen intézkedések megfelelnek a közösségi jognak, és erről tájékoztatják a további tagállamokat [helyesen: tájékoztatja a többi tagállamot]. A Bizottság kikéri a 23a. cikk alapján létrehozott bizottság állásfoglalását. A Bizottság továbbá haladéktalanul megjeleníti [helyesen: közzéteszi] a meghozott intézkedéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések összesített jegyzékét.

(3) A tagállamok kötelesek biztosítani megfelelő eszközökkel jogrendszerük keretein belül, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók ezen irányelv közzétételének napját követően az említett műsorszolgáltatók által vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt, teljes körű vagy részleges élő közvetítés, vagy ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő, teljes körű vagy részleges közvetítés útján az ingyenes televízióban, amint azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta.”

5         A 97/36 irányelv (18)–(22) preambulumbekezdése értelmében:

„(18) mivel lényeges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosítására, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó‑világbajnokság és az európai labdarúgó‑bajnokság; [helyesen: a labdarúgó‑Európa‑bajnokság] ebből a célból a tagállamok jogában áll a közösségi joggal összhangban lévő intézkedések meghozatala, melyek célja a joghatóságuk alá tartozó, az ilyen események kizárólagos műsorközvetítési jogaival rendelkező műsorszolgáltatók gyakorlatának szabályozása;

(19)      mivel a közösségi keretekben szükséges intézkedéseket hozni a lehetséges jogi bizonytalanság és piaci torzulások elkerülésére, és a televíziós szolgáltatások szabad forgalmazásának egyeztetésére azzal a szükséglettel, hogy megakadályozzák a jogos közérdekeket védő nemzeti intézkedések megkerülésének lehetőségét;

(20)      mivel különösen helyénvaló ebben az irányelvben olyan előírások megfogalmazása, amelyek a műsorszolgáltatók részéről kizárólagos közvetítési jogok gyakorlására vonatkoznak, amelyeket a műsorszolgáltatók felett joghatósággal rendelkező tagállam helyett más tagállamokban a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak; […]

(21)      mivel ezen irányelv alkalmazásában a társadalom számára a kiemelten jelentős eseményeknek bizonyos feltételeknek kell eleget tenniük, azaz olyan kiemelkedő eseményeknek kell lenniük, amelyek az Európai Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére;

(22)      mivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a »szabadon igénybe vehető televízió« műsorszolgáltatás egy közszolgálati vagy kereskedelmi műsorcsatornán, amely fizetés nélkül a közönség rendelkezésére áll a műsorközvetítés olyan finanszírozási módjain túlmenően, amelyek széles körben alkalmazottak az egyes tagállamokban (például engedélydíj és/vagy alapszintű előfizetési díj egy kábelhálózatban);”

 A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

6         A felperes, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), 208 nemzeti labdarúgó‑szövetségből álló egyesület, és a labdarúgás világszintű végrehajtó szerve. Céljai közé tartozik különösen a labdarúgás globális előmozdítása és nemzetközi versenyeinek megszervezése. A világbajnokság (a továbbiakban: világbajnokság) – amelynek megszervezését biztosítja – utolsó szakasza televíziós közvetítési jogainak értékesítése képezi fő bevételi forrását.

7        1998. június 25‑i határozatában az Egyesült Királyság és Észak‑Írország kulturális, média‑ és sportminisztere (a továbbiakban: miniszter) a Broadcasting Act 1996 (a műsorszolgáltatásról szóló 1996. évi törvény) IV. részének értelmében megállapította az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékét, amely a világbajnokságot is magában foglalta.

8        E jegyzék elfogadását a miniszter által 1997 júliusában kezdeményezett, 42 különböző szervezettel azon kritériumok tárgyában tartott konzultáció előzte meg, amelyekre figyelemmel a különböző eseményeknek az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségét értékelni kellett. Ezen eljárás azon kritériumok jegyzékének elfogadásához vezetett, amelyek szerepelnek a kulturális, média‑ és sportminisztérium 1997 novemberében keltezett iratában, és amelyeket a miniszter az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének létrehozása céljából alkalmazott. Ezen irat értelmében egy esemény különösen akkor alkalmas az e jegyzékbe való felvételre, ha széles körben különös visszhangot kelt, nem pedig csupán az adott sport szokásos közönségének fontos. Ugyanezen irat szerint ilyennek minősíthető valamely kiemelkedő nemzeti vagy nemzetközi sportesemény, vagy az, amely az Egyesült Királyság nemzeti csapatának vagy nemzeti képviselőinek részvételével zajlik. Az e kritériumokat teljesítő események közül azok, amelyek jelentős televíziós nézettségnek örvendenek, vagy amelyeket hagyományosan ingyenes szolgáltatás keretében élőben közvetítenek, nagyobb eséllyel szerepelhetnek a jegyzékben. Továbbá, a miniszter ennek mérlegelése során az érintett sportágra vonatkozó más tényezőket is figyelembe vesz, mint például valamely esemény teljes terjedelmű élő közvetítése kínálatának célszerűsége, a szóban forgó sportág bevételeire gyakorolt hatás, a műsorszolgáltatói piacra gyakorolt hatás, továbbá azon körülmények fennállása, amelyek biztosítják az eseményhez való hozzáférést késleltetett televíziós vagy rádiós közvetítés révén.

9        Ezt követően a miniszter a Broadcasting Act 1996 97. cikkének megfelelően megindította a jegyzékbe felveendő különleges eseményekre vonatkozó konzultációs eljárást. E konzultáció keretében a miniszter kikérte számos érintett szervezetnek és gazdasági szereplőnek, valamint a televíziós közvetítések jogai birtokosainak, mint például a FIFA‑nak a véleményét. Továbbá, a miniszter által létrehozott „Advisory Group on listed events” (a jegyzékben szereplő események konzultációs csoportja) nevű konzultációs bizottság is véleményezte a listára kerülő eseményeket, és a világbajnoksággal kapcsolatban azt javasolta, hogy a jegyzékbe vegyék fel a döntőt, a középdöntőt, valamint azokat a mérkőzéseket, amelyeken az Egyesült Királyság nemzeti csapatai szerepelnek.

10      A Television Broadcasting Regulations 2000 (a televíziós műsorszolgáltatásról szóló 2000. évi rendelet) által módosított Broadcasting Act 1996 98. cikke értelmében a televíziós műsorszolgáltató szervezetek két kategóriára oszlanak. Az első kategóriába tartoznak az ingyenes szolgáltatást nyújtó szervezetek, amelyek szolgáltatása az Egyesült Királyság lakosságának legalább 95%‑a számára fogható. A második kategóriába tartoznak az e feltételeknek meg nem felelő szervezetek.

11      Továbbá, a Television Broadcasting Regulations 2000 által módosított Broadcasting Act 1996 101. cikke értelmében az e kategóriák egyikébe tartozó televíziós műsorszolgáltató csak akkor közvetítheti élő adásban a jegyzékben szereplő valamely esemény egy részét vagy egészét, ha valamely más, a másik kategóriába tartozó televíziós műsorszolgáltató megszerezte annak jogát, hogy ugyanezen esemény egészét vagy egy részét élő adásban ugyanezen vagy lényegében ugyanezen a területen közvetítse. Amennyiben e feltétel nem teljesül, a szóban forgó esemény egészét vagy egy részét közvetíteni szándékozó szervezetnek meg kell szereznie az Office of Communications (kommunikációs hivatal) előzetes engedélyét.

12       A Code on sports and other listed and designated events (a jegyzékben szereplő sport‑ és egyéb események kódexe) 2000‑ben hatályos változata 3. cikke értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékében szereplő események két csoportba oszlanak. Az „A csoportba” tartoznak azok, amelyekről nem adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek. A „B csoportba” azok az események tartoznak, amelyekről csak akkor adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha rendelkezéseket fogadtak el az utólagos közvetítés biztosítása céljából.

13      A Code on sports and other listed and designated events 13. cikke értelmében az Office of Communications engedélye megadható a jegyzékben szereplő, az „A csoportba” tartozó események – amelyek közé a világbajnokság is tartozik – tekintetében, amennyiben a vonatkozó közvetítési jogokat valamennyi műsorszolgáltató szervezetnek méltányos és ésszerű feltételek mellett ajánlották fel, amennyiben valamely, a másik csoportba tartozó szervezet nem fejezte ki e jogok megszerzése iránti szándékát.

14      1998. szeptember 25‑i levelében az Egyesült Királyság a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében megküldte az Európai Közösségek Bizottságának az eseményeknek a miniszter által összeállított jegyzékét, valamint egyéb, az ugyanezen irányelv 3a. cikke (1) bekezdése értelmében az e tagállam által elfogadott szabályozásra vonatkozó felvilágosítást. Az Egyesült Királyság és a Bizottság közötti levélváltást, valamint az intézkedéseknek 2000. május 5‑én történt új közlését követően a Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának főigazgatója 2000. július 28‑i levelében tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a Bizottság nem emel kifogásokat e tagállam intézkedéseivel szemben, tehát azokat hamarosan közzéteszik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

15      A T‑33/01. sz., Infront WM kontra Bizottság ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletében (EBTH 2005., II‑5897. o.) a Törvényszék azzal az indokkal semmisítette meg a 2000. július 28‑i levélben szereplő határozatot, hogy azt, mivel az EK 249. cikk szerinti határozatnak minősül, a Bizottság tagjaiból álló testületnek kellett volna elfogadnia (a fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 178. pontja).

16      A fenti 15. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozva a Bizottság elfogadta a [89/552/EGK] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. október 16‑i 2007/730/EK bizottsági határozatot (HL L 295., 12. o.; a továbbiakban: a megtámadott határozat).

17       A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen került megfogalmazásra:

„1. cikk

A [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések, amelyekről az Egyesült Királyság 2000. május 5‑én értesítette a Bizottságot, és amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 2000. november 18‑i C 328. számában tettek közzé, összeegyeztethetők a közösségi joggal.

2. cikk

Az e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”

18       A megtámadott határozatot többek között a következő preambulumbekezdések indokolják:

„(4)      az Egyesült Királyság [intézkedéseiben] szereplő kiemelt társadalmi fontosságú események jegyzékét egyértelmű és átlátható módon állították össze, és ezt széles körű konzultáció előzte meg [e tagállamban].

(5)      A Bizottság elégedetten nyugtázta, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események legalább kettőnek megfelelnek az események társadalmi fontosságát megbízhatóan jelző következő kritériumok közül: i. az esemény a tagállamban széles körben különös visszhangot kelt, és nem csupán az adott sport, illetve tevékenység szokásos közönségének fontos; ii. az eseménynek általánosan elismert egyedi kulturális jelentősége van a tagállam lakossága számára, különösen a kulturális önazonosság erősítésében; iii. az ország csapata résztvevője az eseménynek, amely egy nemzetközi jelentőségű verseny vagy bajnokság keretében zajlik; valamint iv. hagyomány, hogy az eseményről ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend.

(6)      az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események között nagy számban szerepelnek olyanok – beleértve a nyári és a téli olimpiai játékokat, valamint a labdarúgó‑világbajnokság és ‑Európa‑bajnokság döntőit –, amelyeknek a hagyományosan elismert kiemelt társadalmi jelentőségét kifejezetten említi a [97/36] irányelv (18) preambulumbekezdése. Ezek az események az Egyesült Királyságban széles körben különös visszhangot keltenek, mivel általában különösen közkedveltek (a résztvevők nemzetiségétől függetlenül), nem pedig csupán a sportesemények szokásos közönségének körében.

[…]

(18)      Hagyomány, hogy a felsorolt eseményekről – köztük azokról is, amelyek teljes egységet alkotnak, nem pedig események sorozatából állnak – ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend […]

(19)      az Egyesült Királyság intézkedései arányosnak tekinthetők, tekintetbe véve, hogy a szolgáltatásnyújtásnak az EK‑Szerződés szerinti alapszabadságától való eltérést azon felsőbb [helyesen: kényszerítő] közérdek teszi indokolttá, hogy a [társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez a közönség széles körű hozzáférését biztosítani kell].

(20)      az Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők az [EK‑Szerződés] versenyszabályaival, mivel a felsorolt események közvetítésére feljogosított műsorszolgáltatók körét objektív kritériumok alapján jelölik ki, így az események közvetítési jogának megszerzéséért tényleges, illetve potenciális verseny alakulhat ki. A lista továbbá nem tartalmaz olyan aránytalanul sok eseményt, hogy ez torzítaná a versenyt az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacain.

(21)      az Egyesült Királyság intézkedéseinek arányosságát megerősíti az a tény, hogy a felsorolt események egy része tekintetében csak utólagos közvetítést írnak elő.

[…]

(24)      Az [Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből] következik, hogy a [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján tett intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről tett megállapítás határozatnak minősül, ezért azt a Bizottságnak kell elfogadnia. Ennek megfelelően e határozatban ki kell jelenteni, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedések összeegyeztethetők a közösségi joggal. Az e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”

 Eljárás és a felek kérelmei

19      A Törvényszék Hivatalához 2008. február 6‑án érkezett keresetlevelével a FIFA benyújtotta a jelen keresetet

20      A Törvényszék Hivatalához 2008. február 28‑án benyújtott külön beadványában a FIFA azt kérte, hogy a Törvényszék a pervezető intézkedések keretében hívja fel a Bizottságot több olyan irat benyújtására, amelyek szerinte lényegesek jogai gyakorlásának, valamint a Törvényszék hatáskörébe tartozó bírósági felülvizsgálatnak a tekintetében.

21      2008. május 26‑i határozatában a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke úgy döntött, hogy az eljárás e szakaszában nem ad helyt a FIFA által benyújtott, pervezető intézkedésekre vonatkozó kérelemnek.

22      A Törvényszék Hivatalához 2008. június 11‑én, illetve 16‑án benyújtott beadványaikban az Egyesült Királyság és a Belga Királyság a Bizottság kérelmeinek támogatása céljából a jelen eljárásba való beavatkozását kérte.

23      2008. augusztus 14‑i végzésében a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást. A beavatkozók beadványaikat, a FIFA pedig észrevételeit a kitűzött határidőn belül nyújtották be.

24      A 2009. december 15‑én hozott végzés a szóbeli szakasz lefolytatása céljából elrendelte a jelen ügynek a T‑385/07. sz., FIFA kontra Bizottság üggyel történő egyesítését.

25      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a pervezető intézkedések keretében egy kérdést intézett a FIFA‑hoz és két kérdést a Bizottsághoz. A kérdésekre a felek a megszabott határidőn belül válaszoltak.

26      A FIFA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot egészében, illetve a világbajnokságra vonatkozó részében;

–        kötelezze a Bizottságot, a Belga Királyságot és az Egyesült Királyságot a költségek viselésére.

27      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a FIFA‑t a költségek viselésére.

28      A Belga Királyság és az Egyesült Királyság a kereset elutasítását kéri a Törvényszéktől.

 A jogkérdésről

1.     Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

29      A Belga Királyság azt állítja, hogy a kereset azon okból elfogadhatatlan, hogy sem személyében, sem pedig közvetlenül nem érinti a FIFA‑t, és a Törvényszéknek nincs hatásköre a nemzeti intézkedések jogszerűségének vizsgálatára. Továbbá a FIFA a nemzeti bíróságokhoz nem nyújtott be keresetet az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedésekkel szemben, úgyhogy keresetét a Törvényszékhez határidőn túl nyújtotta be, a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése nem érinti a szóban forgó nemzeti intézkedések érvényességét.

30      A FIFA úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat keresettel megtámadható jogi aktus, sőt őt közvetlenül és személyében is érinti.

 A Törvényszék álláspontja

31      A Belga Királyság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogások a közrendre vonatkoznak, tekintettel arra, hogy ezek keretében a FIFA kereshetőségi jogát vitatják, valamint a kereset benyújtása határidejének és a Törvényszék hatáskörének tiszteletben tartását. A Törvényszéknek tehát hivatalból kell megvizsgálnia ezen elfogadhatatlansági kifogásokat, jóllehet a Belga Királyság mint beavatkozó nem rendelkezik jogosultsággal ahhoz, hogy ezekre hivatkozzon a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikkének 3. §‑a értelmében, mivel a Bizottság nem vitatta a kereset elfogadhatóságát (ebben az értelemben és analógia útján lásd a C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑1125. o.] 21–23. pontját).

32      A FIFA közvetlen érintettségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd a C‑125/06 P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑1451. o.) 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33      E tekintetben a Broadcasting Act 1996 101. cikke értelmében (lásd fentebb, 11. pont), a fenti 10. pontban hivatkozott kategóriák egyikébe tartozó televíziós műsorszolgáltató sem közvetítheti élő adásban és kizárólagosan az Egyesült Királyság jegyzékében szereplő valamely eseményt. Az Office of Communications csak akkor adhat engedélyt valamely esemény élő és kizárólagos közvetítési jogát megszerző szervezet számára, ha a másik kategóriába tartozó televíziós műsorszolgáltatók egyike sem nyilvánította ki azon szándékát, hogy megszerezze ugyanezen esemény közvetítésének jogát, és amennyiben a fenti 13. pontban hivatkozott feltételek teljesülnek.

34      E szabályozásból az következik, hogy a világbajnokság – amelynek a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében a FIFA a szervezője – közvetítése kizárólagos jogainak oly módon történő átengedése az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók számára, hogy ez megfosztja az ugyanezen tagállam joghatósága alá tartozó és ezen jogok megszerzését szándékozó szervezeteket ezen esemény egészének vagy egy részének ezen országban történő közvetítése lehetőségétől, nem jár az ilyen kizárólagosság által általában keletkeztetett joghatásokkal.

35      Amennyiben e jogi következmények az Egyesült Királyság szabályozásából, és nem a megtámadott határozatból erednek, az ez utóbbi által megállapított kölcsönös elismerési mechanizmus a 89/552 irányelv 3a. cikke (3) bekezdésének megfelelően arra kötelezi a tagállamokat, hogy tiszteletben tartsák e következményeket. A tagállamoknak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók tiszteletben tartsák a megtámadott határozat mellékletében szereplő jegyzékre felvett események Egyesült Királyságban történő közvetítésének azon feltételeit, amelyeket e tagállam határozott meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett intézkedéseiben. Márpedig ezen eredmény elérésének kötelezettsége közvetlenül érinti az Egyesült Királyságtól eltérő tagállamok joghatósága alá tartozó azon műsorszolgáltatók jogi helyzetét, amelyek az Egyesült Királyságban történő közvetítésnek az eredetileg a FIFA által birtokolt jogait szándékoznak megvásárolni (lásd ebben az értelemben a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 62. és 63. pontját).

36      Következésképpen a megtámadott határozatban megállapított kölcsönös elismerési mechanizmus arra kötelezi a tagállamokat, hogy kizárják a fenti 34. pontban felsorolt jogoknak a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók általi kizárólagos közvetítési joga végrehajtását, ily módon a FIFA által eredetileg birtokolt jogok is érintettek, amennyiben ezeket nem az Egyesült Királyság, hanem egy másik tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató számára ajánlják fel nyilvános formában.

37      Ebből következik, hogy a megtámadott határozat közvetlen joghatásokat gyakorol a FIFA jogi helyzetére az általa eredetileg birtokolt jogokat illetően, és nem biztosít semmiféle mérlegelési lehetőséget a tagállamok számára az elérni kívánt, automatikus jellegű és egyedül a közösségi szabályozásból eredő eredmény tekintetében, függetlenül az ezen eredmény elérése céljából a nemzeti hatóságok által előírt egyedi mechanizmusok tartalmától (lásd a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 60. és 61. pontját).

38      A FIFA‑t tehát a megtámadott határozat közvetlenül érinti.

39      Azt a kérdést illetően, hogy a FIFA‑t személyében érinti‑e a megtámadott határozat, emlékeztetni kell arra, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

40      A jelen ügyben nem vitatott, hogy – függetlenül jogi jellegétől és közvetítési jogainak forrásától – a világbajnokság a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti eseménynek minősül, abban az értelemben, hogy egy olyan eseményszervező szervezi meg előzetesen, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére, és a FIFA a szóban forgó szervező. Mivel ez volt a helyzet a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában is, a FIFA tökéletesen azonosítható volt ezen időpontban.

41      Továbbá, a magtámadott határozat név szerint említi a FIFA‑t, mellékletében pedig a „FIFA‑világbajnokság utolsó szakaszára hivatkozik”.

42      Következésképpen, a FIFA‑t személyében érinti a megtámadott határozat.

43      A Belga Királyságnak az azon alapuló érvelését illetően, hogy a Törvényszéknek nincs hatásköre, hogy a nemzeti eintézkedések jogszerűségét értékelje az EK 230. cikk keretében, és hogy a FIFA nem vitatta az Egyesült Királyság intézkedéseit a nemzeti bíróságok előtt, elegendő arra rámutatni, hogy keresetében a FIFA elsősorban a megtámadott határozat 1. cikkének jogszerűségét vitatja, amely szerint az Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők a közösségi joggal.

44      Ebből következik, hogy az a felülvizsgálat, amelynek elvégzésére a jelen ügyben a Törvényszéket kérik, e megállapítás jogszerűségére vonatkozik anélkül, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseinek a nemzeti bíróságok előtt történő megtámadása hiánya bármely módon érintené a kereset elfogadhatóságát, amelyet egyébiránt azt az EK 230. cikkben előírt határidőn belül nyújtottak be (lásd ebben az értelemben a fenti 15. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 109. pontját).

45       Következésképpen a Belga Királyság által hivatkozott, a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó érveléseket el kell utasítani.

2.     Az ügy érdeméről

46      A FIFA lényegében hat jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: először is az indokolási kötelezettség megsértése, másodszor a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértése, harmadszor a tulajdonhoz fűződő jogának megsértése, negyedszer a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése, ötödször a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek megsértése, hatodszor pedig a Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése.

47      A FIFA által hivatkozott jogalapok vizsgálata előtt néhány olyan általános jellegű megállapítást kell tenni, amelyeket a jogalapok megalapozottságának értékelése során figyelembe kell venni.

48      Először is meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése konkréttá tette a tagállamok azon lehetőségét, hogy kényszerítő közérdekű indokok alapján a műsorszolgáltatás területén korlátozhatják az elsődleges közösségi jog által előírt alapvető szabadságokat.

49      Ugyanis, még ha a tagállamok által a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének keretében elfogadott intézkedéseket megkülönböztetésmentesen alkalmazzák is mind a nemzeti területen letelepedett vállalkozásokkal, mind pedig a más tagállamokban letelepedett vállalkozásokkal szemben, ahhoz hogy valamely szabályozás az EK 49. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősüljön, elegendő, ha ezen intézkedések a nemzeti területen letelepedett egyes vállalkozásoknak kedveznek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑398/95. sz. SETTG‑ügyben 1997. június 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑3091. o.] 16. pontját és a C‑250/06. sz., United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑11135. o.] 37. és 38. pontját). Hasonlóképpen, ezen intézkedések korlátozhatják a letelepedés szabadságát is, amennyiben alkalmasak arra, hogy más tagállamok vállalkozásait az ezen intézkedéseket elfogadó tagállam vállalkozásaihoz viszonyítva hátrányosabb ténybeli vagy jogi helyzetbe hozzák (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑255/97. sz., Pfeiffer‑ügyben 1999. május 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑2835. o.] 19. pontját).

50      Márpedig a Szerződés által biztosított ezen alapvető szabadságok ilyen korlátozásai igazolhatók, mivel e korlátozások kényszerítő közérdekű indokoknak felelnek meg, amennyiben az általuk követett célkitűzések megvalósítására irányulnak, és nem lépik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott, Pfeiffer‑ügyben hozott ítélet 19. pontját és a fenti 49. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szólásszabadság – amint azt az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt Európai Egyezmény 10. cikke is védeni rendeli – a közösségi jogrend által biztosított alapvető jogok között szerepel, és olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül, amely igazolhatja e korlátozásokat (lásd ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 41. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Továbbá, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a szólásszabadság az információkhoz való hozzáférés szabadságát is magában foglalja.

52      A jelen ügyben, amint azt a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdése is kiemeli, az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedések a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősülnek. Ugyanakkor, amint az a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdéséből következik, a 89/552 irányelv 3a. cikkében előírt intézkedések az információhoz való jog védelmére, valamint arra irányulnak, hogy biztosítsák a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférést. A 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események olyan kiemelkedő események, amelyek az Európai Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére.

53      Ebből következik, hogy mivel azok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak, a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedéseket kényszerítő közérdekű indokok igazolják, amit egyébként a FIFA nem vitat.

54      Továbbá, amint az a fenti 50. pontban is megállapításra került, a szóban forgó intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük az általuk követett célkitűzések megvalósításának biztosítására, és azok nem léphetik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket.

55      Végül, a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének terjedelmét illetően, meg kell állapítani, hogy először is, a 89/552 irányelv 3a. cikke, amelyre e preambulumbekezdés utal, nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek. Ugyanis e cikknek a 97/36 irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös állásfoglalásról szóló európai parlamenti határozatban (HL 1996. C 362., 56. o.) szereplő változatával ellentétben, amely kifejezetten utal a nyári és téli olimpiai játékokra, valamint a labdarúgó‑Európa‑ és ‑világbajnokságokra, e rendelkezés nem hivatkozik olyan egyedi eseményekre, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzeti jegyzékeken szerepeljenek.

56      Ebből következik – amint azt a Bizottság hangsúlyozza –, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése nem értelmezhető úgy, hogy ebből az következik, hogy a világbajnokság felvétele a társadalom számára kiemelten jelentős események nemzeti jegyzékébe automatikusan összeegyeztethető a közösségi joggal. Sőt, e preambulumbekezdés úgy sem értelmezhető, hogy előírja azt, hogy a világbajnokság minden esetben érvényesen felkerülhet a maga egészében ezekre a jegyzékekre, függetlenül attól, hogy e verseny mérkőzései mekkora érdeklődést keltenek az érintett tagállamban.

57      Ezzel szemben, a fenti 48–53. pontokban tett megállapításokra figyelemmel, e preambulumbekezdésből az következik, hogy ha valamely tagállam az általa elkészítendő jegyzékbe felveszi a világbajnokság mérkőzéseit, nincs szükség arra, hogy a Bizottságnak címzett közleményében egyedileg indokolja, hogy e mérkőzések jellegüknél fogva a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősülnek.

58      E megfontolások fényében kell értékelni a FIFA által hivatkozott jogalapok megalapozottságát.

 Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló első jogalapról

 A felek érvei

59      A FIFA szerint a Bizottság a megtámadott határozatban semmiféle indokolást nem fejt ki a világbajnokság 64 mérkőzésének az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételének az igazolására. Az igaz, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése példa jelleggel említi a világbajnokságot, mint a társadalom számára kiemelten jelentős eseményt, de ez nem jelenti azt, hogy a világbajnokság valamennyi mérkőzését automatikusan ilyen jelentőségű eseménynek kell tekinteni, vagy hogy ezekhez a közönség korlátlan hozzáférését kell biztosítani. Továbbá, semmi nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy e preambulumbekezdés a világbajnokság egészére vonatkozik. E tekintetben a FIFA hangsúlyozza, hogy a szóban forgó verseny mérkőzéseinek felosztása egyfelől a középdöntőket, a döntőt és a vonatkozó nemzeti csapat, a jelen ügyben az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapata mérkőzéseit magában foglaló „kiemelt mérkőzésekre”, amelyek alkalmasak arra, hogy az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeknek minősítsék ezeket, és másfelől minden egyéb mérkőzést magában foglaló „nem kiemelt mérkőzésekre”, amelyeket nem szükségszerű ilyennek minősíteni, mindenképpen helytálló, és megfelel az azon más tagállamok által követett módszernek, amelyek intézkedéseiket a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megfelelően közölték. A Bizottság a 89/552 irányelv 3a. cikkének alkalmazásáról szóló CC TVSF(97) munkadokumentumában maga is elismerte a mérkőzések e csoportosítását.

60      Figyelemmel arra, hogy a kiemelten jelentős események nemzeti kiválasztása felett gyakorolt ellenőrzése pusztán marginális és gyakorlatilag felesleges, a Bizottság megsértette azon kötelezettségét, hogy részletesen ellenőrizze az Egyesült Királyság intézkedéseinek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, amely körülmény oda vezetett, hogy nem indokolta megfelelően a megtámadott határozatot a világbajnokság mérkőzései összességének az e tagállam társadalma számára kiemelkedő jelentőségű eseménnyé történő minősítése tekintetében.

61      A FIFA azt is hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság hatóságai nem vették figyelembe az 1998‑as világbajnokságra vonatkozó nézettségi mutatókat 1998. június 25‑i határozatuk elfogadásakor (lásd fentebb, 7. pont), mivel e verseny 1998. július 12‑én ért véget, míg a Bizottság 2000. július 28‑i határozatának elfogadása tekintetében ezen adatokra támaszkodott. E hatóságok továbbá nem vették figyelembe a hivatkozott nézettségi mutatókat jegyzéküknek a Bizottsággal való újbóli, 2000. május 5‑én történt közlése előtt sem.

62      Tekintettel arra, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összességét felvették az 1998. június 25‑i határozat (lásd fentebb, 7. pont) jegyzékébe az Advisory Group on listed events (lásd fentebb, 9. pont), a kulturális, média‑ és sportminisztérium hatáskörrel rendelkező tisztviselőinek, valamint az Office of Fair Trading (OFT, az Egyesült Királyság versenyhivatala), továbbá a miniszter javaslatai ellenére, amely javaslatok kizárólag a „kiemelt mérkőzések” felvételét ajánlották, a Bizottságnak indokolnia kellett volna azon döntését, amellyel elfogadja a mérkőzések összességének az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételét. Továbbá a Bizottságnak tájékozódnia kellett volna az 1998‑as, a 2002‑es és a 2006‑os világbajnokság nézettségi mutatóiról, ahelyett, hogy megismételte a hét évvel azelőtt, 2000. júliusában elfogadott határozatban foglaltakat. A FIFA e tekintetben azt állítja, hogy a Bizottság maga is elismeri, hogy az 1998‑as Világbajnokság nézettségi mutatóit figyelembe vette 2000. július 28‑i határozata tekintetében, azon tény ellenére, hogy ezen adatok nem álltak rendelkezésre, amikor az Egyesült Királyság 1998. július 25‑én elfogadta jegyzékét, ami megerősíti, hogy a legfrissebb adatokat kellett volna figyelembe venni a megtámadott határozat elfogadása tekintetében. A FIFA hangsúlyozza továbbá, hogy a fenti 15. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Törvényszék nem foglalt állást más megsemmisítési jogalapok tekintetében, csak abban, amely azon az alaki hibán alapult, amelynek alapján megsemmisítette a 2000. július 28‑i határozatot.

63      A FIFA arra hivatkozik, hogy 2006 augusztusa és 2007 februárja között levélváltás történt a Bizottság és az Egyesült Királyság hatóságai között. Hangsúlyozza, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésekre vonatkozó eljárások mind közösségi, mind nemzeti szinten, számára kedvező eredmény nélkül zajlottak le. A FIFA azt állítja, hogy a Bizottságnak ki kellett volna fejtenie a megtámadott határozatban valamennyi, az Egyesült Királyság intézkedéseinek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelését, különösen az 1998‑as, 2002‑es és 2006‑os világbajnokságra vonatkozó nézettségi mutatókat, valamint e levélváltás tartalmát, amennyiben az ezekben szereplő információkat figyelembe vette a megtámadott határozat elfogadása tekintetében.

64      Végül a FIFA arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat indokolását nem lehet kiegészíteni a bírósági eljárás során, úgyhogy bármelyik, először a Törvényszék előtt hivatkozott olyan indokot, mint amelyekre a Bizottság hivatkozott válaszbeadványában, e tekintetben nem lehet figyelembe venni, bizonyító erejüktől és érdemüktől függetlenül.

65      A fentiekből következik, hogy azon értékelést illetően, miszerint a világbajnokság mérkőzéseinek inkább az összessége kiemelten jelentős esemény az Egyesült Királyság társadalma számára, mint csak a „kiemelt mérkőzések”, a Bizottság az EK 253. cikk megsértésével megsértette indokolási kötelezettségét.

66      A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

67       Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazítani, annak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt az illetékes bíróság számára felülvizsgálati hatásköre gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (a Bíróság C‑265/97. P. sz., VBA kontra Florimex és társai ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2061. o.] 93. pontja).

68      A FIFA azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta azon megállapítását, miszerint inkább a világbajnokság mérkőzéseinek összessége minősül kiemelten jelentősnek az Egyesült Királyság társadalma számára, mint kizárólag a „kiemelt mérkőzések”. Hangsúlyozni kell egyébként, hogy a Törvényszéknek a pervezető intézkedések keretében feltett kérdésre (lásd a fenti 25. pontot) adott írásbeli válaszában a FIFA kifejezetten megerősítette azt, ami iratainak számos pontjából közvetetten következett, nevezetesen azt, hogy úgy ítéli meg, hogy a kizárólag a világbajnokság „kiemelt mérkőzéseinek” felvétele a nemzeti jegyzékbe összeegyeztethető a közösségi joggal, azzal a feltétellel, ha tiszteletben tartják az egyértelmű és átlátható eljárás követelményeit.

69      Márpedig, jóllehet a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése nem foglal állást azon központi kérdés tekintetében, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összessége vagy egy része vehető‑e fel a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe, egyetlen érvényes megfontolás sem enged arra következtetni, hogy főszabály szerint kizárólag a „kiemelt mérkőzéseket” lehet ilyennek minősíteni, és e tényből következően csak ezek szerepelhetnek az ilyen jegyzékben.

70      A világbajnokság ugyanis olyan verseny, amely ésszerűen egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt mérkőzésekre” és „nem kiemelt mérkőzésekre” osztott eseményekből álló összeállításnak. E tekintetben közismert, hogy a világbajnokság keretében a nem kiemelt mérkőzések eredményei határozzák meg a csapatok sorsát, tehát ezektől függ az, hogy a vonatkozó nemzeti csapatok részt vehetnek‑e a „kiemelt mérkőzéseken”. Ily módon a „nem kiemelt mérkőzések” határozzák meg a vonatkozó nemzeti csapat ellenfeleit a verseny további fordulóiban. Továbbá, a „nem kiemelt mérkőzések” eredményei azt is meghatározhatják, hogy e nemzeti csapat részt vehet‑e vagy sem a verseny további fordulójában.

71      E sajátos körülményekre tekintettel, amelyek lehetővé teszik, hogy a világbajnokságot egységes eseménynek lehessen tekinteni, amint azt a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdése hangsúlyozza, a Bizottságnak nem kellett részletesebben indokolnia a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó értékelését, különösen azért, mert releváns statisztikai adatok nem támasztják alá azt, hogy e mérkőzések elhanyagolható számú nézőt vonzanak (lásd az alábbi 122–129. pontokat). E körülmények tették lehetővé a Bizottság számára, hogy határozatát a világbajnokság által az Egyesült Királyságban keltett különös visszhang vonatkozásában abban az értelemben indokolja, hogy különösen közkedvelt, nem pedig csupán a labdarúgás szokásos közönségének körében közkedvelt eseményről van szó, amint azt a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése megállapítja.

72      Ebből következik, hogy a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésébe foglalt indokolás (lásd a fenti 18. pontot) lehetővé teszi a FIFA számára, hogy azonosítsa azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összessége érvényesen felvehető az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelkedően fontos események jegyzékébe, a Törvényszék számára pedig azt, hogy gyakorolja felülvizsgálati hatáskörét ezen értékelés megalapozottsága vonatkozásában, ily módon a megtámadott határozat e tekintetben megfelel az EK 253. cikk feltételeinek.

73      E következtetést az a tény sem cáfolja, hogy az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzéke elfogadásának eljárása során bizonyos szervek kizárólag a „kiemelt mérkőzéseket” javasolták az e jegyzékbe történő felvételre. Ugyanis, tekintve, hogy a „kiemelt mérkőzések” jelentősége igazolja, hogy az egész világbajnokság a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, az a tény, hogy egyes tisztviselők vagy konzultációs szervek feladataik keretében azt javasolták a miniszternek, hogy kizárólag a „kiemelt mérkőzések” kerüljenek a jegyzékbe, nem keletkeztet a Bizottság számára olyan kötelezettséget, hogy elmagyarázza, a miniszter miért nem követett el hibát, amikor más, de szintén érvényes álláspontot fogadott el.

74      Ugyanez a helyzet a Bizottság és az Egyesült Királyság közötti levélváltást illetően is, amelyre nem hivatkozik a megtámadott határozat. Ugyanis, mivel a megtámadott határozat indokolása elégséges, nem lehet felróni a Bizottságnak, hogy nem foglalt bele további elemeket. Továbbá annak a kérdése, hogy más elemekből az következik‑e, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” ténylegesen az Egyesült Királyság társadalma számára nem kiemelten jelentős események, a megtámadott határozat érdemének jogszerűségét érinti, és a második jogalap keretében kerül vizsgálatra (lásd alább, 118–129. pont).

75      Az azon érvelést illetően, miszerint az 1998‑as világbajnokság nézettségi adatai nem álltak rendelkezésre 1998. június 25‑én, az Egyesült Királyság jegyzékének elfogadása időpontjában (lásd fentebb, 7. pont), míg a Bizottság ezen mutatókra támaszkodott, meg kell állapítani, hogy semmi nem akadályoz meg egy tagállamot abban, hogy a Bizottsághoz a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzéke elfogadásának időpontjánál későbbi adatokat nyújtson be, és a Bizottságot sem, hogy ezeket figyelembe vegye. Továbbá, ezek az adatok arra indíthatják a Bizottságot, hogy felhívja a szóban forgó tagállamot intézkedéseinek a célból történő módosítására, hogy ezek összeegyeztethetők legyenek a közösségi joggal, a lehető legfrissebbé tett adatok alapján. Ezt az értelmezést az a tény is megerősíti, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése felhívja a tagállamokat, hogy intézkedéseiket az elfogadásukat megelőzően mutassák be a Bizottságnak.

76      Következésképpen, a Bizottságnak nem kellett kifejtenie egyedileg a megtámadott határozatban azt az indokot, amelynek alapján úgy határozott, hogy olyan elemeket vesz figyelembe, amelyek az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzéke létrehozásának időpontjában nem léteztek.

77      Az első jogalapot következésképpen el kell utasítani.

 A 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló második jogalapról

78      E jogalap két részből áll, az első azon alapul, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseit nem egyértelmű és átlátható eljárás során fogadták el, a második pedig azon, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” e tagállam számára nem kiemelten jelentős események.

 Az Egyesült Királyság hatóságai által lefolytatott eljárás

–       A felek érvei

79      A FIFA arra hivatkozik, hogy a világbajnokság mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételét bizonyos homály övezte, és az önmagában érthetetlen. E tekintetben a FIFA hangsúlyozza, hogy a miniszter nem fogadta meg azokat a tanácsokat, amelyeket a minisztérium hatáskörrel rendelkező tisztviselőitől, az Advisory Group on listed eventstől, valamint az Office of Fair Trading (OFT, az Egyeült Királyság versenyhatósága) főigazgatójától kapott, sem pedig a minisztérium eredeti állásfoglalását, és e döntés okai soha nem váltak ismertté. Márpedig azon okok közzétételének hiánya, amelyek arra indították a minisztert, hogy figyelmen kívül hagyja ezen független ajánlásokat, nem összeegyeztethető az egyértelműség és az átláthatóság követelményeivel, amelyek szerint a szóban forgó eljárást le kell folytatni. Továbbá az Egyesült Királyság hatóságai egy 1999. szeptember 23‑i dokumentumban nem valósághűen állították, hogy az 1998‑as világbajnokságra vonatkozó nézettségi mutatókat figyelembe vették az 1998. június 25‑i határozat elfogadása tekintetében (lásd fentebb, 61. pont), amelyeket pedig a Bizottság könnyűszerrel figyelembe vehetett volna.

80      Egyébiránt az 1994‑es világbajnokságra vonatkozó nézettségi mutatók is súlyos matematikai hibában szenvednek. Mindenesetre, sem az 1998‑as világbajnokságra, sem pedig az 1994‑esre vonatkozó mutatók nem igazolják e verseny mérkőzései összességének a jegyzékbe történő felvételét. A jegyzéknek 2000. május 5‑én történt második közlése semmilyen hatással nem volt a hivatkozott helyzetre, mivel az 1998‑as adatok nem kerültek ténylegesen felülvizsgálatra ezen új közlés előtt.

81      Tekintettel arra, hogy először is a mérkőzések összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételét alátámasztó indokok nyilvánvalóan nem voltak ugyanazok, mint amelyeket e tagállam hatóságai a Bizottsággal közöltek, és másodszor, mivel az előbbieket nem kellett közzétenni, a Bizottság csak arra a következtetésre juthatott volna, hogy a nemzeti eljárás összeegyeztethetetlen az egyértelműségnek és az átláthatóságnak a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeivel. E körülményekre figyelemmel a Bizottság hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó eljárás egyértelmű és átlátható volt. E kifogás nem a nemzeti eljárás érvényességére mint ilyenre vonatkozik, hanem a Bizottság e tekintetben tett értékelésének jogszerűségére.

82      Végül a FIFA hangsúlyozza, hogy az olyan konzultáció lefolytatása, amilyet a miniszter tartott a társadalom számára kiemelten jelentős események kiválasztásának kritériumai tekintetében, nem változtatja meg értékeléseit, mivel nem vitatta e kritériumok relevanciáját.

83      A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

–       A Törvényszék álláspontja

84      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése nem sorolja fel azokat a sajátos elemeket, amelyeknek a nemzeti szinten a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékének összeállítása céljából indított eljárásokat kell jellemezniük. E rendelkezés mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára a szóban forgó eljárások megszervezése tekintetében ezek szakaszait, az érintett személyekkel történő esetleges konzultációt, illetve a közigazgatási hatáskörök odaítélését illetően, előírva, hogy ezeket az eljárásokat összességében az egyértelműség és az átláthatóság kell, hogy jellemezze.

85       A Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlása kényszerítő közérdekű indokokkal igazolt nemzeti intézkedések általi korlátozásának ugyanis alkalmasnak kell lennie az általa követett célkitűzés megvalósításának biztosítására, és arra, hogy ne lépje túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket (lásd fentebb, 50. pont).

86       Ily módon, még ha az olyan nemzeti szabályozások célja, mint a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében szereplők, a szólásszabadság védelme (lásd fentebb, 51–53. pont), az e politika megvalósítását szolgáló intézkedésekből következő előírások semmiképpen sem lehetnek aránytalanok az említett célhoz képest, és azok alkalmazásának módszerei nem járhatnak hátrányos megkülönböztetéssel a más tagállamokból származók számára (lásd ebben az értelemben a C‑379/87. sz. Groener‑ügyben 1989. november 28‑án hozott ítélet [EBHT 1989., 3967. o.] 19. pontját és a C‑112/00. sz. Schmidberger‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5659. o.] 82. pontját).

87      E körülményekre figyelemmel, a tagállamok által a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékének elfogadása céljából lefolytatott eljárásoknak egyértelműnek és átláthatónak kell lenniük, abban az értelemben, hogy olyan, az érintett személyek által előzetesen ismert objektív kritériumokon kell alapulniuk, hogy el lehessen kerülni azt, hogy a tagállamok önkényes módon gyakorolják mérlegelési jogkörüket a jegyzékeikre kerülő egyedi eseményekre vonatkozó döntésük során (lásd ebben az értelemben a fenti 49. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 46. pontját). Amennyiben ugyanis valamely eseménynek a jegyzékbe történő felvétele a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében megköveteli, hogy ez az esemény a társadalom számára kiemelten jelentős legyen, akkor az azon sajátos kritériumok előzetes meghatározása, amelyek tekintetében e jelentőség értékelésre kerül, lényegi elemnek minősül annak vonatkozásában, hogy a nemzeti döntéseket átlátható módon azon mérlegelési mozgástéren belül fogadják el, amellyel a tagállamok e tekintetben rendelkeznek (lásd alább, 112. pont).

88      Az eljárás egyértelműségének és átláthatóságának követelményéből az is következik, hogy a vonatkozó rendelkezések megjelölik az események jegyzékének összeállítására hatáskörrel rendelkező szervet, valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett az érdekelt személyek benyújthatják észrevételeiket.

89      Ezzel szemben az olyan elemek puszta létezése, amelyek valamely nemzeti hatóságnak egy meghatározott esemény társadalom számára való jelentőségére vonatkozó értékelése érvényességét kérdőjelezik meg, nem a lefolytatott eljárás egyértelműségét és átláthatóságát érintik, hanem ezen értékelés megalapozottságát. Ugyanez a helyzet, ha ezeket az elemeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok alá tartozó konzultációs szervek és szolgálatok, illetve az eljárásban részt vevő, érdekelt személyek által adott vélemények vagy észrevételek alkotják.

90      A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a FIFA az Egyesült Királyság által lefolytatott eljárás egyértelműségét és átláthatóságát vitatja, mivel ennek következtében a világbajnokság mérkőzéseinek összessége a jegyzékbe került, és nem csak a „kiemelt mérkőzések”.

91      Ezt követően meg kell állapítani, hogy a FIFA által hivatkozott kifogások nem teszik cáfolhatóvá a Bizottságnak a miniszter által az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzéke elfogadása céljából lefolytatott eljárás egyértelműségére vagy átláthatóságára vonatkozó értékelését (lásd fentebb, 7–9. pont). A FIFA állításával ellentétben ugyanis a 89/552 irányelv 3a. cikkében előírt egyértelműség és átláthatóság követelményének nem tárgya, és az nem is jár azzal a hatással, hogy arra kényszerítse a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságot, hogy kifejtse azokat az indokokat, amelyek miatt nem követte a konzultációs eljárás során benyújtott véleményeket vagy észrevételeket.

92      Ez az értékelés még inkább érvényes a világbajnokság tekintetében, amely említésre kerül a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében, és amely ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt mérkőzésekre” és „nem kiemelt mérkőzésekre” osztott egyedi eseményekből és a vonatkozó nemzeti csapatok részvételével zajló mérkőzésekből álló összeállításnak (lásd fentebb, 70. pont).

93      E körülményekre figyelemmel, ha valamely érdekelt személy úgy ítéli meg, hogy a konzultációs eljárás során benyújtott vélemények vagy észrevételek a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szóban forgó esemény társadalom számára való jelentőségére vonatkozó végső értékelését érvénytelenné tévő elemeket tartalmaz, először is vitathatja ezen értékelést a nemzeti bíróságok előtt, másodszor, vitathatja a Törvényszék előtt az ezen értékelést jóváhagyó esetleges Bizottsági határozat megalapozottságát, mint ahogyan egyébként a FIFA a jelen jogalap második részének keretében tette.

94      Az Egyesült Királyság hatóságai által figyelembe vett nézettségi mutatókra vonatkozó hivatkozásokat illetően meg kell állapítani, hogy ezek is a Bizottságnak a „nem kiemelt mérkőzések” e tagállam társadalma számára való jelentőségére való miniszteri állásfoglalás megalapozottságára vonatkozó érdemi értékelését vitatják. Tehát ezek sem arra a kérdésre irányulnak, hogy az Egyesült Királyság hatóságai által lefolytatott eljárás egyértelmű és átlátható volt‑e.

95      Az azon alapuló érvelést, hogy az 1998‑as világbajnokság nézettségi mutatói még nem álltak rendelkezésre 1998. június 25‑én, az Egyesült Királyság jegyzékének elfogadása időpontjában (lásd fentebb, 7. pont), ugyanakkor a Bizottság ezen mutatókra támaszkodott, a fenti 75. pontban hivatkozott indokok alapján el kell utasítani.

96      A FIFA érvelése tehát nem bizonyítja, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság által a világbajnokságnak az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvétele tekintetében lefolytatott eljárás egyértelmű és átlátható volt.

97      Ebből következik, hogy a második jogalap első részét el kell utasítani.

 A „nem kiemelt mérkőzéseknek” az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségéről

–       A felek érvei

98      A jelen jogalap e részének alátámasztására a FIFA először is arra hivatkozik, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” csak a labdarúgás iránt érdeklődők körében keltenek különös visszhangot, másodsorban pedig e mérkőzéseket hagyományosan nem közvetítették ingyenes televíziós csatornákon, és azok nem vonzottak számos televíziónézőt. Ebből következik, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” nem felelnek meg a Bizottság által a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében előírt két kritériumnak, úgyhogy ezen intézmény e tekintetben hibát követett el.

99      A FIFA szerint nem állítható érvényesen, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összessége az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, azaz a közvélemény számára kiemelkedő eseménynek, amint azt a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése előírja.

100    E tekintetben a FIFA arra hivatkozik, hogy bár a tagállamok szabadon eldönthetik, hogy mely eseményeket tartanak a társadalom számára kiemelten jelentősnek, a Bizottságnak részletesen ellenőriznie kell e választást a közösségi jog szempontjából. Ily módon a tagállamok vonatkozó mérlegelési hatásköre nem jogosít fel önkényes álláspontok elfogadására, és nem korlátlan, és ezen utóbbiak döntései nem lehetnek sem kedvezménnyel járók, sem erőfölényt biztosítók, sem pedig vitathatatlanok.

101    A jelen ügyben az elkészült tanulmányok megerősítik, hogy azok a személyek, akik szokásosan nem érdeklődnek a labdarúgás iránt, csak korlátozott érdeklődést mutatnak a „nem kiemelt mérkőzések” iránt. A FIFA azt is hangsúlyozza, hogy nem a jogalkotó azon döntését vitatja, hogy olyan szabályokat állapít meg, mint a 89/552 irányelv 3a. cikke, amely a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozik, hanem azt a terjedelmet, amellyel a Bizottság felruházta e fogalmat a megtámadott határozatban. E tekintetben a FIFA megismétli, hogy a „kiemelt mérkőzések” joggal minősülhetnek a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek e rendelkezés értelmében, ami egyébként megfelel saját politikájának. E politika értelmében a középdöntőket, a döntőt, a vonatkozó nemzeti csapat mérkőzéseit és a világbajnokság nyitómérkőzését kell szabad hozzáférésű csatornán élő adásban közvetíteni.

102    A Broadcast Audience Research Board adatbázisának elemein alapuló tanulmányból az következik, hogy azon a labdarúgás iránt nem rajongók, akik legalább 30 egymást követő percig nézték a 2006‑os világbajnokság valamennyi „nem kiemelt mérkőzését”, a teljes nézettségnek csupán átlagosan 2,8%‑át képviselték, szemben a labdarúgás iránt nem rajongóknak a valamennyi „kiemelt mérkőzést” legalább 30 percen keresztül néző 14,7%‑ával, míg 18,5%‑uk ugyanennyi időt nézett a döntőből, 7,1%‑uk a középdöntőkből, 17%‑uk pedig Anglia nemzeti csapatának mértkőzéseiből

103    Az Egyesült Királyság által a Bizottságnak megküldött adatokat illetően a FIFA megismétli, hogy az 1998‑as világbajnokságra vonatkozó adatok 1998. június 25‑én, az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének elkészítése időpontjában nem álltak rendelkezésre (lásd fentebb, 7. pont), míg az 1999. szeptember 23‑i dokumentum (lásd fentebb, 79. pont) az e verseny mérkőzéseit követő átlagosan 8,59 milliós nézőszámra vonatkozott. Ezen mutató túlbecslésétől eltekintve – a valós szám 6,518 millió néző volt – e dokumentum egyáltalán nem tesz utalást a „nem kiemelt mérkőzéseknek” a széles közönség tekintetében való jelentőségére az Egyesült Királyságban. Egyrészről ugyanis ez az eredmény figyelembe veszi a „kiemelt mérkőzéseket” is, másrészről pedig nem különbözteti meg a labdarúgás iránt rajongókat a nem rajongóktól, akik a Világbajnokság legalább egy mérkőzését mégis megnézik, mivel ezt a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek tekintik. Márpedig a fenti 102. pontban hivatkozott tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a labdarúgás rajongóin kívül a széles körű nyilvánosság nem mutat különös érdeklődést a „nem kiemelt mérkőzések” iránt, úgyhogy ezek a mérkőzések nem keltenek visszhangot e közönség körében. E megállapítások megfelelnek a Bizottság határozathozatali gyakorlatának. Ezen intézmény tehát hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” a labdarúgás iránt nem rajongók számára jelentős események.

104    A Bizottság hibát követett el akkor is, amikor úgy ítélte meg, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összességét hagyományosan szabad hozzáférésű televízión, élő adásban közvetítik, mivel az 1994‑es, 1998‑as, illetve 2002‑es világbajnokság 16, 8 és 8 mérkőzése nem került így közvetítésre, még ha bizonyos esetekben e mérkőzések nem is más mérkőzéssel egy időben zajlottak. Továbbá, a 2006‑os világbajnokság 8 „nem kiemelt mérkőzését” a Broadcasting Act 1996 (lásd fentebb, 10. pont) 98. cikkének második kategóriájába tartozó műsorszolgáltatók közvetítették. Az 1994‑es, 1998‑as és 2002‑es világbajnokságok során követett megközelítés egyébként az volt, hogy nem közvetítettek egy mérkőzést, ha ugyanazon időben egy másik is zajlott.

105    Az 1994‑es, 1998‑as, 2002‑es és 2006‑os világbajnokságok nézettségi mutatóira vonatkozó, a megtámadott határozat időpontjában rendelkezésre álló adatokból egyébként az következik, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” a „kiemelt mérkőzéseket” követő televíziónézők töredékét vonzzák. Ráadásul, a Bizottság állításával ellentétben, az 1994‑es és 1998‑as világbajnokság „nem kiemelt mérkőzéseire” vonatkozó nézettségi mutatókat semmi esetre sem lehet kivételesen magasnak tekinteni, figyelemmel az Egyesült Királyság népességére és a „kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatókra.

106    Ugyanis az 1994‑es világbajnokság 9 mérkőzése és a 2002‑es világbajnokság 23 mérkőzése, élő adásban közvetítve, kevesebb, mint 3 millió televíziónézőt vonzott, az 1998‑as világbajnokság 12 élő adásban közvetített mérkőzése kevesebb, mint 5 millió televíziónézőt vonzott, és a 2006‑os világbajnokság 5 „nem kiemelt mérkőzése” 65 000–96 000 televíziónézőt vonzott.

107    Következésképpen, a Bizottság által azon következtetés levonása tekintetben hivatkozott két kritérium, hogy a világbajnokság „nem kiemelt mérkőzései” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősülnek, tehát olyannak, amelyek különös visszhangot keltenek e tagállamban, és amelyeket mindig ingyenes televíziós csatornákon közvetítettek, és amelyek számos televíziónézőt vonzottak, valójában nem teljesül.

108    Ráadásul a FIFA szerint nem lehet azt állítani, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentősek, mivel e tagállam szabályozása nem kötelezi a televíziós műsorszolgáltató szervezeteket, hogy ezeket közvetítsék, és e kötelezettségek más eseményeket illetően léteznek. A FIFA vitatja továbbá a Bizottság azon érvelését, miszerint lehetetlen ugyanazon a csatornán a világbajnokság két, egy időben zajló mérkőzését közvetíteni, amelyeket, ha a szóban forgó mérkőzések valóban kiemelten jelentősek a társadalom számára, egy műsorszolgáltató ugyanazon időben két, hozzá tartozó különböző csatornán is közvetíthet (mint a BBC 1 vagy a BBC 2), vagy egy másik műsorszolgáltatóval alhasznosítási szerződést köthet. A Bizottság azon érvelését illetően, miszerint a FIFA által hivatkozott számok nem veszik tekintetbe sem azt az időpontot, sem azt a napot, amikor a mérkőzést közvetítették, ez utóbbi azt állítja, hogy e tényezőknek nincs jelentős hatása a nézettségi mutatókra, és számos példát idéz állításának alátámasztására az 1994 és a 2006 közötti világbajnokságok mérkőzései közül.

109    A FIFA továbbá azt állítja, hogy – tekintve, hogy a valamely társadalom számára kiemelten jelentősnek minősített esemény nem szükségszerűen ilyen egy másik társadalom számára – a Bizottság azon állítása, miszerint a világbajnokságra történő utalás a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében e verseny valamennyi mérkőzésére vonatkozik, nem tartható fenn. Továbbá, illogikus a világbajnokságot oszthatatlan eseménynek minősíteni, miközben több szakaszban megy végbe, és az Egyesült Királyság jegyzéke a több mérkőzést tartalmazó egyéb eseményeket, különösen a krikett‑világbajnokságot felosztható eseménynek minősíti. Egyébiránt az Egyesült Királyságon és a Belga Királyságon kívül valamennyi tagállam az események olyan jegyzékét állította össze, amelyeken csak néhány a világbajnokság „kiemelt mérkőzéseinek” megfelelő esemény került fel, és a Bizottság ezeket jóváhagyta. E körülmény bizonyítja, hogy a világbajnokságot nem szükségszerűen kell oszthatatlan eseménynek minősíteni.

110    A FIFA továbbá arra hivatkozik, hogy ha – érvelésével ellentétben – az irányelv 3a. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a világbajnokságot a maga összességében kell a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek minősíteni a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében előírtak okán, akkor meg kell állapítani, hogy e rendelkezés ellen a keresetlevélben, illetve – mindenesetre – a válaszában közvetetten az EK 241. cikk szerinti kifogás felhozására került sor. E kifogás keretében a FIFA az annak bizonyítására irányuló érvelések összességére hivatkozik, hogy szerinte semmi nem igazolja, hogy a világbajnokságot a maga egészében a társadalom számára kiemelten jelentős, egységes eseménynek minősítsék.

111    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja a második jogalap e részének megalapozottságát, és hangsúlyozza, hogy a FIFA nem hozhat fel érvényesen az EK 241. cikk jogcímén kifogást a 97/36 irányelvvel szemben.

–       A Törvényszék álláspontja

112    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikke, annak elrendelésével, hogy a tagállamok feladata a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti, a társadalom számára kiemelten jelentős események meghatározása, e tekintetben a tagállamok széles mérlegelési mozgásterét ismeri el.

113    Másodsorban, azon tény ellenére, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikke nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek (lásd a fenti 55. és 56. pontot), a világbajnokságnak a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében történő megemlítéséből az következik, hogy a Bizottság nem minősítheti a közösségi joggal ellentétesnek e verseny mérkőzéseinek egy eseményeket tartalmazó jegyzékbe történő felvételét azon okból, hogy az érintett tagállam nem közölte vele azokat az egyedi indokokat, amelyek igazolják a társadalom számára kiemelten jelentős esemény jellegüket (lásd fentebb, 57. pont). Mindenesetre a Bizottság azon esetleges következtetése, miszerint a világbajnokság egészének felvétele a valamely tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére azon okból összeegyeztethető a közösségi joggal, hogy e verseny – jellemzői okán – érvényesen tekinthető egységes eseménynek, azon sajátos elemek alapján vitatható, amelyek azt bizonyítják, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” nem bírnak ilyen jelentőséggel e tagállam társadalma számára.

114    Amint ugyanis az a fenti 55. és 56. pontban is megállapításra került, sem a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése, sem pedig a 89/552 irányelv 3a. cikke nem érinti azt a kérdést, hogy a világbajnokság a maga egészében szerepelhet‑e érvényesen a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékén, függetlenül az mérkőzései, és különösen a „nem kiemelt mérkőzések” iránti érdeklődéstől az érintett tagállamban.

115     Következésképpen azon vitáknak, amelyek a 97/36 irányelv jogszerűségére vonatkoznak abban a tekintetben, hogy a világbajnokságot inkább a maga egészében kell‑e a társadalom számára kiemelten jelentős események minősíteni, mintsem kizárólag a kiemelt mérkőzéseket (lásd fentebb, 110. pont), nincs tárgyuk, mivel az irányelv (18) preambulumbekezdése nem érinti e kérdést. Ily módon nem kell arról a kérdésről határozni, hogy a FIFA érvényesen terjeszthetett‑e elő az EK 241. cikk szerinti kifogását e tekintetben válaszbeadványában.

116    Harmadsorban, amint az a fenti 69. és 70. pontban is megállapításra került, a világbajnokság ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt mérkőzésekből” és „nem kiemelt mérkőzésekből” álló összeállításnak, tehát a miniszter megközelítése nem önkényes, hanem mérlegelési mozgásterén belül marad.

117    A „nem kiemelt mérkőzések” jelentősége egyébiránt abból a puszta tényből is következik, hogy ezek e verseny részét alkotják, mint ahogy más sportágak esetében is megnő a szokásosan csekély érdeklődés, ha az olimpiai játékok keretében folynak.

118    Ebből következik, hogy – nem cáfolva azt az álláspontot, miszerint a világbajnokságnak az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségére vonatkozó értékelés tekintetében nem kell különbséget tenni a „kiemelt mérkőzések” és „nem kiemelt mérkőzések” között, hanem e versenyt a maga egészében kell tekinteni, és nem önálló események sorozatának (a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdése; lásd fentebb, 18. pont) – a Bizottság semmiféle hibát nem követett el.

119    A FIFA‑nak e tárgyban a jelen jogalap keretében hivatkozott érvelései nincsenek hatással a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelésekre.

120    Az a körülmény ugyanis, miszerint a labdarúgás iránt nem rajongóknak csak 2,8%‑a nézte legalább 30 egymást követő percen keresztül a 2006‑os Világbajnokság valamennyi „nem kiemelt mérkőzését (lásd fentebb, 102. pont), nem meghatározó, mivel nem szükségszerű, hogy valamennyi „nem kiemelt mérkőzés” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentősnek minősüljön a célból, hogy a világbajnokság a maga egészében érvényesen felkerüljön e tagállam ilyen eseményeket tartalmazó jegyzékébe. Éppen ellenkezőleg, elegendő az, hogy a fenti 70. pontban leírt jellemző csak bizonyos „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozzon – amelyeknek sem a száma, sem pedig a résztvevői nem határozhatók meg a jegyzék összeállításakor vagy a közvetítési jogok megszerzésekor –, annak igazolása céljából, hogy nem kell különbséget tenni az „kiemelt mérkőzések” és „nem kiemelt mérkőzések” között ezeknek a társadalom számára való jelentőségét illetően. Ebből következik, hogy az e vizsgálat keretében végzett közvélemény‑kutatások céljából alkalmazott kritérium túlzottan megszorító jellegű volt, következésképpen alkalmatlan mind a világbajnokság szerkezete, mind pedig azon jellemzők tekintetében, amelyeknek ez a verseny meg kell, hogy feleljen ahhoz, hogy összességében a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek minősülhessen.

121    E megállapítás a FIFA‑nak az azon alapuló érvelését is érvényteleníti, hogy az 1994‑es, az 1998‑as és a 2002‑es világbajnokság bizonyos nem kiemelt mérkőzéseit nem közvetítették élő adásban, illetve az azon alapulót, hogy ezeket a Broadcasting Act 1996 98. cikke szerinti második kategóriába tartozó műsorszolgáltatók közvetítették (lásd fentebb, 10. pont). Továbbá, a FIFA állításával ellentétben, a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdése nem azokra a mérkőzésekre vonatkozik, amelyeket mindig élő adásban közvetítettek, hanem azokra a mérkőzésekre, amelyeket ingyenes televíziós csatornák közvetítettek, ami megfelel az ugyanezen határozat (5) preambulumbekezdésében előírt negyedik kritériumnak.

122    Az 1994‑es, 1998‑as 2002‑es és 2006‑os világbajnokság „nem kiemelt mérkőzéseire” vonatkozó nézettségi mutatókon alapuló érvelést illetően (lásd fentebb, 105. pont) meg kell állapítani, hogy ezek sem helytállók.

123    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – a FIFA állításával ellentétben – a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatók a „kiemelt mérkőzések” nézettségi mutatóihoz viszonyítva nem bizonyítják, hogy az előbbiek nem vonzanak számos televíziónézőt. A FIFA által hivatkozott statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” az 1994‑es világbajnokság „kiemelt mérkőzéseit” követő televíziónézők átlagosan 60%‑át vonzották, ezen százalékos arány 43%, 30% és 33% az 1998‑as, a 2002‑es és a 2006‑os világbajnokságok esetében. Bár e számok alacsonyabbak, mint az kiemelt mérkőzésekre vonatkozó számok, ugyanakkor a „nem kiemelt mérkőzések” felvétele a társadalom számára kiemelten jelentős események nemzeti jegyzékébe nem követeli meg, hogy ezek ugyanannyi számú nézőt vonzzanak, mint a „kiemelt mérkőzések”. A jelen ügyben e számok nem értelmezhetők úgy, mint amelyek azon nézők számát tükrözik, akiket az Egyesült Királyságban szokásosan azok a mérkőzések vonzanak, amelyek nem egy fontosabb, nemzetközi labdarúgó verseny keretében zajlanak a nemzeti csapatok szintjén, és amelyeken ráadásul nem szerepel az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapata

124    Ezeket az értékeléseket az Egyesült Királyságnak a Bizottsághoz 1999. március 24‑én címzett közleményének számos eleme is megerősíti, amelynek tartalma „A Bizottság 1998. december 23‑i levelére adandó válasz tervezete” című, a válaszbeadványhoz csatolt dokumentumban található. E dokumentum E melléklete tartalmazza az 1998‑as világbajnokságra vonatkozó nézettségi mutatók elemzését. Ezen elemzésből az derül ki, hogy a Hollandia és Jugoszlávia közötti „nem kiemelt mérkőzés”, amelynek eredményétől függött az angol csapat ellenfele, amennyiben ez utóbbi legyőzi Argentínát, körülbelül 10,55 millió televíziónézőt vonzott, amely szám 10,605 millióra emelkedett egy másik „Az élő közvetítések nézettségi mutatói az Egyesült Királyságban” című, a keresetlevélhez csatolt dokumentumban (a továbbiakban: analitikus nézettségi adatok). Ugyanakkor a Brazília és Chile, valamint a Nigéria és Dánia közötti „nem kiemelt mérkőzések” 10,63, illetve 10,32 millió televíziónézőt vonzottak, amely adatok megfelelnek az analitikus nézettségi adatoknak, azon tény ellenére, hogy e mérkőzések nem függtek össze az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapatának előrejutásával sem. Továbbá, Kamerun nemzeti csapata e két dokumentum szerint mintegy 9,18 millió televíziónézőt vonzott átlagosan az 1998‑as világbajnokság keretében élő adásban közvetített, Ausztria, illetve Olaszország ellen játszott két mérkőzése tekintetében, míg az Amerikai Egyesült Államok és Irán, illetve a Spanyolország és Bulgária közötti mérkőzések 7,94, illetve 7,91 millió televíziónézőt vonzottak. Végül, e két dokumentum szerint Jamaica nemzeti csapata átlagosan 7,89 millió televíziónézőt vonzott Horvátország, illetve Argentína ellen játszott mérkőzéseivel, ez előbbi 10,234 millió televíziónézőt vonzott.

125    Meg kell továbbá állapítani, hogy az Egyesült Királyság hatóságainak ugyanezen közleménye értelmében az 1998‑as Football Association Cup (nemzeti labdarúgó‑kupatorna) 7,81 millió televíziónézőt vonzott, ami bizonyítja azt a jelentőséget, amelyet a „nem kiemelt mérkőzések” öltenek magukra a világbajnokság keretében az előző pontban hivatkozott nézettségi adatok tekintetében.

126    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az analitikus nézettségi adatok szerint az 1994‑es világbajnokság „nem kiemelt mérkőzései” közül 16 vonzott 7,196–11,625 millió televíziónézőt, míg 8 mérkőzés 5,669‑6,926 millió televíziónézőt vonzott. Az 1998‑as világbajnokságot illetően ugyanezen dokumentumból az következik, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” közül 21 mérkőzés 7,161–10,632 millió televíziónézőt vonzott, 13 pedig 5,254–6,761 milliót. A 2002‑es világbajnokságot illetően az analitikus nézettségi adatok azt mutatják, hogy 24 nem kiemelt mérkőzés 3,073–5,317 millió televíziónézőt vonzott. A 2006‑os világbajnokságot illetően az analitikus nézettségi adatok azt mutatják, hogy 11 „nem kiemelt mérkőzés” 7,058–9,645 millió televíziónézőt vonzott, míg 15 ugyanezen kategóriába tartozó mérkőzés 5–6,692 milliót.

127     A „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi adatok önmagukban és az 1998‑as Football Association Cup döntőjének nézettségi adataival összehasonlítva is megerősítik, hogy ezek a mérkőzések az Egyesült Királyságban kimagasló nézettségnek örvendenek, ami nem magyarázható másképp, mint azzal, hogy a világbajnokság programjában szerepelnek. Ezen nézettségi mutatók megerősítik tehát a fenti 69., 70. és 117. pontokban szereplő értékeléseket, és alátámasztják a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében kifejtett azon megállapítást, miszerint a világbajnokság mérkőzései, a „nem kiemelt mérkőzéseket” is beleértve, hagyományosan számos televíziónézőt vonzottak.

128     Ezt az elemzést nem cáfolják meg a FIFA által bizonyos „nem kiemelt mérkőzéseket” illetően hivatkozott, vélhetően jóval alacsonyabb nézettségi mutatók (lásd fentebb, 106. pont). E tekintetben ki kell emelni, hogy az 1994‑es Világbajnokságnak az élő adásban közvetített, kevesebb, mint 3 millió televíziónézőt vonzó, összesen 9 mérkőzése greenwichi idő szerint éjjel fél egykor kezdődött, tekintve, hogy a mérkőzéseket az Egyesült Államokban játszották. Az időeltolódás magyarázza a Dél‑Koreában és Japánban zajló 2002‑es világbajnokság egyes mérkőzései vonatkozásában mért nézettségi mutatókat is. Ily módon a FIFA által hivatkozott, 3 milliónál kevesebb televíziónézőt vonzó 23 „nem kiemelt mérkőzésből” 14 a greenwichi idő szerint 6 óra 15 perc és 7 óra 15 perc között, 9 pedig 8 óra 25 perc és 12 óra 15 perc között kezdődött. Azt a tényt, hogy a szóban forgó mérkőzések időpontjával összefüggő időeltolódás volt az oka ennek az 1994‑es és a 2002‑es verseny vonatkozásában megfigyelt jelenségnek, a sem túl kora reggel, sem munkaidőben közvetített „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó jóval jelentősebb nézettségi mutatók bizonyítják, mint azoké, amelyek a fenti 126. pontban szerepelnek. Továbbá a T‑385/07. sz. ügyben – amellyel a jelen ügyet a szóbeli eljárás tekintetében egyesítették – a viszonválaszhoz csatolt sajtóközleményben a FIFA maga is kiemeli az időeltolódás jelentőségét, amely meghatározza a mérkőzések időpontját az egyes országokban, mivel e körülményt olyan tényezőnek ismerik el, amely Ázsiában és Európában befolyásolta a nézettséget a 2002‑es és a 2006‑os világbajnokság során.

129    A 2002‑es világbajnokságot illetően, a FIFA által hivatkozott mind a 12 „nem kiemelt mérkőzést” greenwichi idő szerint 13 óra 30 perc és 16 óra 30 perc között közvetítették, azaz munkaidő alatt. A 2006‑os világbajnokság azon 5 „nem kiemelt mérkőzését” illetően, amelyek ténylegesen nagyon alacsony nézettségi mutatókat értek el, elegendő annak megállapítása, hogy a Paraguay, valamint Trinidad és Tobago közötti mérkőzést ugyanabban az időpontban játszották, mint a 18,464 millió televíziónézőt vonzó Anglia–Svédország‑mérkőzést. A Costa Rica és Lengyelország közötti mérkőzés 14 óra 28 perckor kezdődött, és ugyanabban az időben játszották, mint a 2,725 millió televíziónéző által követett Ecuador–Németország‑mérkőzést. Az Irán és Angola közötti mérkőzés 14 óra 30 perckor kezdődött, és ugyanabban az időben játszották, mint a 2,301 millió televíziónéző által követett Portugália–Mexikó‑mérkőzést. Az Elefántcsontpart, valamint Szerbia és Montenegró közötti mérkőzés ugyanabban az időben zajlott, mint a 8,740 millió televíziónézőt vonzó Hollandia–Argentína‑mérkőzés, míg az Ukrajna és Tunézia közötti mérkőzés 15 órakor kezdődött, és ugyanabban az időben zajlott, mint az 1,872 millió televíziónéző által követett Szaúd‑Arábia–Spanyolország‑mérkőzés. E körülmények olyan objektív okoknak minősülnek, amelyek magyarázatot adnak arra, hogy e „nem kiemelt mérkőzések” nézettségi mutatói miért térnek el a szokásosan mért mutatóktól (lásd fentebb, 126. pont).

130     Következésképpen a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatók nemhogy érvénytelenítik, hanem megerősítik a fenti 118. pontban szereplő értékelést.

131    Továbbá a fenti 127. pontban szereplő megállapítás nem ellentétes az [EK] 81. cikke szerinti eljárásról szóló, 2000. május 10‑i 2000/400/EK bizottsági határozat (IV/32.150. sz. ügy (Eurovision), HL L 151, 18. o.) (40) preambulumbekezdésében szereplő, a FIFA által hivatkozott megállapítással. E preambulumbekezdés értelmében a nemzetközi események általában vonzóbbak egy adott ország közönsége számára, mint a nemzeti események, amennyiben ezeken a nemzeti csapat vagy valamely országos bajnok vesz részt, míg azok a nemzetközi események, amelyeken egyetlen nemzeti csapat vagy országos bajnok sem vesz részt, csak csekély érdeklődést keltenek. Márpedig az esetek nagy többségében a világbajnokság az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapatának részvételével zajlik. Továbbá, még ha kivételesen nem is ez a helyzet, az Egyesült Királyság valamennyi nemzeti csapata részvételének hiánya a világbajnokságon szokásosan csak az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének összeállítása után, sőt az érintett évre vonatkozó televíziós közvetítés jogainak átengedését követően állapítható meg.

132    A „nem kiemelt mérkőzések” közvetítése kötelezettségének hiányán alapuló érvelést illetően (lásd fentebb, 108. pont) elegendő arra rámutatni, hogy az a választás, hogy valamely műsorszolgáltató nem köteles valamely esemény közvetítésére, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez az esemény nem kiemelt jelentőségű a társadalom számára a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében, még akkor sem, ha e kötelezettségek előírása általában szerepel a nemzeti jogalkotók által követett gyakorlatban. Az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett ugyanis a hivatkozott cikk célja annak megakadályozása, hogy a kizárólagos televíziós közvetítések okán valamely tagállam közönsége többségének ne legyen lehetősége bizonyos eseményeknek szabad hozzáférésű televíziós csatornán történő követésére. Tehát nem az a célja, hogy közvetetten arra kényszerítse az ilyen védelmet bevezetni kívánó tagállamokat, hogy valamely szabad hozzáférésű műsorszolgáltató számára kötelezővé tegyék ezen események televíziós közvetítését. Márpedig, ha abból a célból, hogy valamely eseményt a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe érvényesen felvegyenek, a tagállamoknak kötelezniük kellene valamely szabad felhasználású műsorszolgáltatót ezen esemény közvetítésére, a szóban forgó rendelkezés olyan joghatásokkal járna, amelyek túllépnek a 89/552 irányelv 3a. cikkének célkitűzésén.

133    Az a tény, hogy az Egyesült Királyság az egyes események tekintetében követettől, mint például a krikett‑világbajnokság, vagy a jegyzékeikbe elsősorban a világbajnokság „kiemelt mérkőzéseit” felvevő más tagállamok által elfogadottól eltérő megközelítést alkalmazott, nem érinti a fenti értékeléseket, amelyek lehetővé tették, hogy ezt a versenyt érvényesen lehessen úgy tekinteni a maga összességében, mint e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményt. Mivel ugyanis a 89/552 irányelv 3a. cikke nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek (lásd fentebb, 55. pont), a világbajnokság mérkőzéseinek a jegyzékre kerülésére vonatkozó többféle megközelítés is összeegyeztethető lehet a szóban forgó rendelkezéssel.

134    Tekintve, hogy a FIFA azon alapuló érvelését, hogy a miniszter azon értékelését megerősítve, miszerint a világbajnokság a maga egészében az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, a Bizottság tévedett, el kell utasítani, a jelen jogalap második részét, így e jogalap egészét el kell utasítani.

 A FIFA tulajdonhoz való jogának megsértésén alapuló harmadik jogalapról

 A felek érvei

135    Az FIFA arra hivatkozik, hogy a tulajdonhoz való jogot a közösségi jog általános alapelvként biztosítja. E jog gyakorlása közérdekű céloknak való megfelelés érdekében korlátozható, azzal a feltétellel, hogy e korlátozások nem túlzók, és nem csorbítják e jog lényegét. A szellemi tulajdonjogok kizárólagos gyakorlása hasznosítás vagy licencek adása által e jogok lényegét alkotja.

136    Márpedig, mivel a megtámadott határozat jóváhagyta a világbajnokság „nem kiemelt mérkőzéseinek” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történt felvételét, miközben e mérkőzések nem minősíthetők ilyennek, nem csak azt hagyta jóvá, hogy korlátozzák a FIFA‑nak a tulajdona hasznosításához fűződő jogát, hanem azt is, hogy e jogot lényegében semmisítették meg, függetlenül ennek a műsorszolgáltatókra gyakorolt hatásától. Annak tilalma ugyanis, hogy nem adható az Egyesült Királyságban a világbajnokság bármely mérkőzésének kizárólagos, élő adásban történő közvetítésére vonatkozó licenc, önkényesen megfosztja a FIFA‑t tulajdonhoz való jogának lényegétől.

137    Semmiféle közérdekű célkitűzés nem igazolja e tulajdoni jog ilyen erőteljes és aránytalan sérelmét, mivel kizárólag a „kiemelt mérkőzéseknek” a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe való felvétele megfelelő lenne, és kellőképpen biztosítaná a szóban forgó eseményekhez való széles körű hozzáférést. E tekintetben a FIFA hangsúlyozza, Bizottság is elfogadja. A kizárólagosság ugyanis jelentősen megemeli a jogok értékét, és ily módon lehetővé válik a FIFA számára, hogy kövesse alapító okiratában lefektetett célkitűzéseit, úgyhogy e jogok kizárólagos átengedésének tilalma e jogok lényegét sérti.

138    A Bizottság tehát nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy az Egyesült Királyság intézkedései arányosnak látszanak azon célkitűzéshez viszonyítva, hogy a társadalom számára kiemelten jelentős események televíziós közvetítéseihez széles körű hozzáférést kell biztosítani.

139    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

140    Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a felek között nem vitatott – a FIFA a világbajnokságnak a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti szervezője, ily módon minden személynek, aki ezen esemény televíziós közvetítésének jogait kívánja gyakorolni, e jogokat a FIFA‑tól kell megszereznie, vagy egy olyan személytől, aki e jogokat a FIFA‑tól megszerezte.

141    Ilyeténképpen, mivel e jog értékét érinthetik a megtámadott határozat keltette joghatások (lásd fentebb, 33–37. pont), a FIFA tulajdonhoz való joga is érintett.

142    Továbbá az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben valamely tagállam a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedés szabadsága gyakorlásának korlátozására alkalmas szabályozás igazolása céljából olyan rendelkezésekre hivatkozik, mint az EK 49. cikk és EK 55. cikk, a közösségi jog által előírt ezen igazolást az általános jogelvek, és különösen az alapvető jogelvek fényében kell értelmezni. Ily módon a szóban forgó nemzeti szabályozásra csak abban az esetben vonatkoznak az e rendelkezésekben előírt kivételek, ha ez a szabályozás összegyeztethető azon alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑260/89. sz. ERT‑ügyben 1991 június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2925. o.] 43. pontját). Hasonlóképpen nem fogadható el, hogy valamely az alapvető jogokkal, mint például a tulajdonhoz való joggal, össze nem egyeztethető nemzeti intézkedésre (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑20/00. és C‑64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑7411. o.] 67. pontját) azon tény okán vonatkozhassanak az elismert kivételek, hogy e szabályozás olyan közérdekű kényszerítő indokoknak felel meg, mint a széles körű televíziós hozzáférés a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez.

143    Mindazonáltal, a tulajdonhoz való alapvető jog védelmének elve a közösségi jog keretében nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem azt a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni. Következésképpen a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑347/03. sz., Regione autonoma Friuli‑Venezia Giulia és ERSA ügyben 2005. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑3785. o.] 119. pontját, és a C‑154/04. és C‑155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6451. o.] 126. pontját).

144    E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a fenti 116–134. pontban szereplő indokok alapján és a FIFA állításával ellentétben a világbajnokság az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek tekinthető, mivel a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatók nemhogy érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést. E körülmények között a Világbajnokság mint esemény egységes jellegéből következik, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy mérkőzései összességének az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvétele arányos intézkedés.

145    Meg kell állapítani, hogy az a kifogás, miszerint a „nem kiemelt mérkőzések” felvétele az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást jelent az FIFA tulajdonhoz való jogába azon okból, hogy e mérkőzések nem minősülnek ilyen eseményeknek, téves előfeltételezésen alapul.

146    Továbbá, ha a szóban forgó szabályozás alkalmas arra, hogy befolyásolja azt az árat, amelyet a FIFA kap a világbajnokságnak az Egyesült Királyságban történő közvetítése jogainak átengedéséért, e szabályozás nem semmisíti meg e jogok kereskedelmi értékét, mivel, először is, nem kötelezi a FIFA‑t e jogok bármilyen feltételekkel történő átengedésére, másodszor pedig ez utóbbit mind a közösségi, mind pedig a nemzeti versenyjog védi a jogsértő vagy visszaélésszerű gyakorlatokkal szemben. Ebből következik, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyság intézkedései arányosak.

147    Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései megsértésén alapuló negyedik és hatodik jogalapról

 A felek érvei

148    E jogalapok közül – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni – az első keretében a FIFA hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel először is azzal a hatással jár, hogy akadályozza a világbajnokság valamennyi mérkőzése kizárólagos közvetítése jogainak értékesítését az Egyesült Királyság szabályozása által előírt második kategóriába tartozó műsorszolgáltatók számára (lásd fentebb, 10. pont) és másodsorban, az e kategóriába tartozó, más tagállamban letelepedett műsorszolgáltatók nem közvetíthetik kizárólagossággal a világbajnokság valamely mérkőzését e tagállamban. Az Egyesült Királyságban történő közvetítés ilyen jellegű jogai kizárólagossággal való megszerzése lehetőségének a megszüntetése megfosztja a más tagállamok joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatókat az e jogok megszerzésére irányuló minden érdektől, megakadályozva ezeket abban, hogy a világbajnokság valamennyi mérkőzését közvetítsék e tagállamban. A kizárólagosság ugyanis alapvető azon műsorszolgáltatók számára, amelyek újítani szándékoznak vagy szolgáltatásaikat fejleszteni kívánják, különösen a letelepedésük szerintitől eltérő tagállamokban.

149    E tekintetben, még ha a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása igazolható is kényszerítő közérdekű indokokkal, az e tekintetben elfogadott nemzeti intézkedéseknek szükségeseknek, megfelelőknek és arányosaknak kell lenniük. A Bizottságnak – amelyre a jelen ügyben a bizonyítási teher hárul – részletes vizsgálatot kell végeznie, és bizonyítania kell, hogy ezen értelemben adatokhoz jutott.

150    Márpedig e korlátozások – amelyeket egyébként a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdése is elismer – súlyosan aránytalanok és nem megfelelők, és ezeket meg kellett volna semmisíteni, vagy enyhíteni kellett volna azzal, hogy az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe a világbajnokságnak csak azon mérkőzései kerülnek fel, amelyek valóban ilyen jelentőségűek, nevezetesen a „kiemelt mérkőzések”. Ez megfelelne a FIFA saját politikájának, amely maga is kötelezi az első mérkőzés, a középdöntők, a döntő és a vonatkozó nemzeti csapatok mérkőzéseinek ingyenes csatornák általi közvetítését, míg a többi mérkőzés fizetős csatornák által is közvetíthető. A FIFA azt állítja, hogy annak arányos jellegét, hogy valamennyi esemény felkerült az Egyesült Királyság jegyzékébe, más módon kell vizsgálni, mivel e jegyzék valójában döntések összességét foglalja magába, amelyek közül mindegyik egy egyedi eseményre vonatkozik.

151    Az Egyesült Királyság azon alapuló érvelésére adott válaszként, miszerint az Office of Communications hatáskörrel rendelkezik az élő adásban történő kizárólagos közvetítés engedélyezésére, a FIFA arra hivatkozik, hogy a nem támogatható műsorszolgáltatóknak semmiféle érdekük nem fűződik a közvetítési jogok megszerzéséhez, ha a kizárólagosság nem biztosított.

152    A letelepedés szabadságának megsértésén alapuló jogalap keretében a FIFA arra hivatkozik, hogy – mivel az EK 66. cikk a 97/36 irányelv egyik jogi alapja, és a 89/552 irányelv 3a. cikke alapján elfogadott állami intézkedéseknek a közösségi jog valamennyi rendelkezésével összeegyeztethetőknek kell lenniük – a nemzeti intézkedéseknek különösen az EK‑Szerződésnek a letelepedés jogára vonatkozó cikkeivel kell összeegyezethetőnek lenniük. A FIFA szerint az Egyesült Királyságnak a megtámadott határozat által jóváhagyott jegyzéke akadályozza az e tagállamban letelepedni szándékozó és e tekintetben fizetős televíziós szolgáltatásokat nyújtani kívánó műsorszolgáltatókat abban, hogy kizárólagos jogokat szerezzenek a Világbajnokság mérkőzései közvetítésének vonatkozásában.

153    Márpedig, ha a letelepedés szabadságát korlátozó nemzeti intézkedéseket a fogadó tagállam területén valamely tevékenységet folytató minden személlyel vagy vállalkozással szemben alkalmazni kell, ezek akkor igazolhatók, ha kényszerítő közérdekű indokoknak felelnek meg, és ehhez még az is szükséges, hogy alkalmasak legyenek az általuk követett cél megvalósulásának biztosítására, és lépjenek túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.

154    Tekintettel arra, hogy a sportesemények kizárólagos közvetítésének jogai fontos eszköznek minősülnek az Egyesült Királyság piacára újonnan belépők letelepedési jogának megvalósulása tekintetében, annak lehetetlensége, hogy egy új potenciális belépő a világbajnokság valamely mérkőzését kizárólagosan közvetítse, a letelepedés joga korlátozásának számít. A Bizottság tehát hibát követett el a megtámadott határozatban, amikor nem ismerte el e körülményt.

155    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja a FIFA által a jelen jogalapok keretében hivatkozott érvelés megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

156    Nem vitatott, hogy – amint egyébiránt a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében is elismerésre került – a kölcsönös elismerésnek a megtámadott határozatban a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében megállapított mechanizmusa azzal a hatással jár, hogy korlátozza a szolgáltatásnyújtásnak az EK 49. cikkben megállapított szabadságát a közös piacon.

157    Továbbá, amint azt a FIFA állítja, az Egyesült Királyság intézkedései alkalmasak arra, hogy a más tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatókat az e tagállamban letelepedett műsorszolgáltatókhoz viszonyítva hátrányosabb ténybeli vagy jogi helyzetbe hozza. E tekintetben, azon tény ellenére, hogy a fenti 10–13. pontokban hivatkozott szabályozás megkülönböztetésmentesen alkalmazandó az Egyesült Királyság szabályozása által előírt mindkét kategóriába tartozó műsorszolgáltatókra, ténybelileg jóval kevésbé valószínű, hogy az első kategóriába tartozó, minden bizonnyal e tagállamban letelepedett egyetlen műsorszolgáltató sem érdekelt a világbajnokság közvetítésében, így valamely, ezen országban letelepedni kívánó műsorszolgáltatónak adja át annak lehetőségét, hogy megszerezze az Office of Communicationsnak az ezen esemény gyakorlatilag kizárólagos közvetítésére vonatkozó engedélyét (lásd fentebb, 13. pont), mint ennek az ellenkezője. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság intézkedései ténylegesen korlátozzák a letelepedésnek az EK 43. cikkben rögzített szabadságát.

158     Mindazonáltal a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának korlátozásai igazolhatók, amennyiben az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti és nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű hozzáférés biztosítására irányulnak, azon kiegészítő feltételek mellett, hogy alkalmasak az általuk követett célkitűzés megvalósítására, és nem lépik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket (lásd fentebb, 48–54. pont).

159    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a FIFA a megtámadott határozat jogszerűségét a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek vonatkozásában vitatja, amennyiben a Bizottság jóváhagyta a „nem kiemelt mérkőzéseknek” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történt felvételét. A FIFA szerint e mérkőzések nem felelnek meg e minősítésnek, ily módon a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának korlátozása aránytalan.

160    Meg kell állapítani, hogy a FIFA ezen érvelése összetéveszti egy eseménynek a társadalom számára való kiemelt jelentőségét – az első kritérium, amelynek meg kell felelni, és amely a Szerződés által biztosított valamely alapvető szabadságának korlátozását indokoló közérdeknek minősül (lásd fentebb, 48–53. pont) – és a szóban forgó korlátozás arányosságát – amely a második olyan kritérium, amelynek az ilyen szabadságot korlátozó nemzeti szabályozásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy összeegyeztethető legyen a közösségi joggal (lásd fentebb, 54. pont).

161    E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 116–134. pontból következik – a FIFA‑nak a negyedik jogalapja keretében hivatkozott állításával ellentétben a világbajnokság érvényesen tekinthető az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek, mivel a nem kiemelt mérkőzésekre vonatkozó nézettségi mutatók nemhogy érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést. Meg kell tehát állapítani, hogy az azon alapuló kifogás, hogy a szóban forgó mérkőzések a társadalom számára nem kiemelt jelentőségűek, és az Egyesült Királyság intézkedései aránytalanok, mindenesetre téves előfeltevésen alapul. Következésképpen e kifogás nem teszi érvénytelenné a Bizottság azon következtetését, amely a világbajnokság mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvétele arányos jellegére vonatkozik, tekintettel e verseny egységes jellegére.

162    Ugyanezen megfontolásokat kell alkalmazni a letelepedés szabadságát illetően is. Ugyanis, még ha a hatodik jogalapjára vonatkozó érvelése keretében a FIFA nem is állította közvetlenül, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban kifejtett, az Egyesült Királyság jegyzéke közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó állásfoglalását kizárólag azért vitatja, mert a Bizottság jóváhagyta a „nem kiemelt mérkőzések” e jegyzékre történő felvételét, keresetleveléből és a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszából az következik (lásd fentebb, 68. pont), hogy mégis erről van szó.

163    Márpedig a fenti 161. pontban szereplő megfontolások alapján a Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései megsértésén alapuló érvelés nem fogadható el.

164    Következésképpen a negyedik és a hatodik jogalapot el kell utasítani.

 A Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezései megsértésén alapuló ötödik jogalapról

 A felek érvei

165    A FIFA hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmiféle elemzést a verseny torzulására vonatkozóan, amelyet az okozott, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összessége felkerült az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére. Márpedig e torzulás lényege, hogy csökken azon műsorszolgáltatók száma, amelyek a világbajnokságnak az Egyesült Királyságban történő közvetítési jogainak megszerzéséért versenyeznek egymással, ami hatással van a FIFA mint az esemény szervezője bevételeire. Továbbá a megtámadott határozat nem azonosítja sem azokat a termékeket, sem azokat a piacokat, amelyekre a megtámadott határozat (20) és (21) preambulumbekezdésében tett megállapításokhoz vezető elemzés vonatkozott (lásd fentebb, 18. pont). Ugyanakkor az érintett piac meghatározása elengedhetetlen a versenyhelyzet elemzése tekintetében, annál is inkább, mivel az Egyesült Királyság jegyzéke négy különböző labdarúgótornát érint.

166    A FIFA azt állítja, hogy az Egyesült Királyság szabályozása által előírt első kategóriába tartozó műsorszolgáltatók meghatározása nyilvánvalóan a célból született, hogy csak e tagállam történeti műsorszolgáltatói számára váljék lehetővé az előírt feltételek teljesítése, és ily módon a világbajnokság mérkőzései élő adásban történő közvetítésének kizárólagos jogainak megszerzése. Gyakorlatilag e jogokat mindig közösen szerezte meg 1966 óta két műsorszolgáltató, a BBC és az ITV, úgyhogy először is nincs semmiféle verseny a világbajnokságnak az Egyesült Királyságban történő közvetítése jogainak megszerzését illetően, másodsorban pedig a BBC és az ITV kollektív erőfölényben van. A Bizottság tehát hibát követett el, amikor a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Egyesült Királyság intézkedései e tekintetben tényleges vagy potenciális versenyt tesznek lehetővé. Továbbá, ezen intézkedések hatására torzul a reklámpiac, valamint a sportesemények fizetős csatornák általi közvetítésének piaca.

167    Ily módon az Egyesült Királyság különleges jogokat biztosít a BBC‑nek és az ITV‑nek anélkül, hogy e jogok biztosítása kritériumainak objektív jellege érintené ezen értékelést. A világbajnokságra vonatkozó jogok mindig közösen történő megszerzése által e két műsorszolgáltató kollektív gazdasági szervezetként viselkedett. Ily módon a FIFA szerint kollektív erőfölényben vannak, és alkalmasak arra, hogy visszaéljenek ezen erőfölénnyel, tekintettel a szóban forgó jogok biztosítására. A FIFA e tekintetben kiemeli, hogy nem szükséges megállapítani, hogy létrejött ilyen erőfölénnyel való visszaélés azon megállapítás levonásához, hogy valamely tagállam megsérti az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk együttes rendelkezését, mivel e tekintetben elegendő, hogy ilyen visszaélés előfordulhat. Márpedig az Egyesült Királyság intézkedései visszaélésszerű magatartást jóváhagyó és annak kedvező piaci szerkezetet hozott létre.

168    Továbbá a BBC és az ITV nem használta ki teljesen az általuk megszerzett jogokat, tekintve hogy a négy utóbbi világbajnokság 244 mérkőzéséből csak 40‑et közvetítettek élő adásban. Ezzel korlátozták a termelést, megsértve az EK 82. cikket. A szóban forgó jogoknak e két műsorszolgáltató általi megszerzése korlátozta továbbá mind a piacok, mind a fizetős sportcsatornák, mind pedig a televíziós reklám fejlődését a világbajnokság tekintetében, mivel jelentős akadályok álltak a hasonló jelentőségű sportesemények közvetítési jogainak megszerzése előtt, amely jogok összességét hosszú időn keresztül fizetős csatornák birtokolták.

169    A FIFA továbbá azt állítja, hogy a szóban forgó különleges jogok biztosítása a BBC és az ITV számára, a világbajnokság közvetítési jogainak közös megszerzésének – ami e két műsorszolgáltatót összekapcsolja – jóváhagyásával összefüggésben az EK 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes intézkedésnek minősül, megsértve az EK 86. cikk (1) bekezdését.

170    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

171    Meg kell állapítani, hogy a FIFA jelen jogalap keretében hivatkozott érvelését két kifogás szerint kell elemezni.

172    Az első kifogás az azon tényből eredő következményekre vonatkozik, hogy – azon jelentőség tekintetében, amellyel a Világbajnokság mérkőzéseinek televíziós közvetítésének kizárólagos jellege bír az Egyesült Királyság szabályozása által előírt második kategóriába tartozó műsorszolgáltatók számára – ez utóbbiak nem mutatnak érdeklődést a nem kizárólagos közvetítési jogok megvásárlása iránt. A FIFA szerint ez a körülmény több olyan piacon is a verseny korlátozását okozza, mint a szóban forgó jogok vásárlásának piaca, a reklámpiac és a sportesemények fizetős csatornák általi közvetítésének piaca, mivel csökken az e piacokon tevékeny műsorszolgáltatók száma. Ugyanezen tekintetben a FIFA azt is felrója a Bizottságnak, hogy nem határozta meg e piacokat, és nem fejtette ki értékelését e korlátozásokat illetően.

173    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó következmények közvetlenül a szolgáltatásnyújtás szabadságának az Egyesült Királyság intézkedései által okozott korlátozásából erednek. Márpedig, amint az a második és negyedik jogalap keretében megállapításra került, a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának azon korlátozását, amely a világbajnokság mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére történő felvételéből ered, kényszerítő közérdekű indokok igazolják, és e korlátozás megfelelő és nem aránytalan. A potenciális versenytársak számának szintjén jelentkező hatásokat, amelyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága e korlátozásának elkerülhetetlen következményei, nem lehet tehát a Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesnek minősíteni. E körülményekre figyelemmel a Bizottságnak nem kellett volna mélyebb elemzést végeznie, mint amilyet e következmények vonatkozásában végzett.

174    A második kifogás a BBC‑nek és az ITV‑nek feltételezetten biztosított azon különleges jogokra vonatkozik, amelyek hatására engedélyezetté vagy lehetségessé válik az azon erőfölénnyel való visszaélés, amellyel e műsorszolgáltatók rendelkeznek a releváns piacon, azaz a FIFA szerint – a világbajnokság mérkőzései közvetítési jogainak piacán.

175    Ugyanis az EK 86. cikk (1) bekezdése – az állami intézkedések tekintetében alkalmazandó versenyszabály (a Bíróság C‑22/98. sz., Becu és társai ügyben 1999. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5665. o.] 31. pontja) – értelmében a tagállamoknak tilos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések útján a közvállalkozásokat és az olyan vállalkozásokat, amelyeknek a különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, olyan helyzetbe hozniuk, amelybe e vállalkozások maguk nem kerülhetnének önálló magatartásuk által az EK 12. cikk és az EK 81–EK 89. cikk megsértése nélkül (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑18/88. sz. GB‑Inno‑BM ügyben 1991. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5941. o.] 20. pontját).

176     E tekintetben, noha az e rendelkezés szerinti különleges vagy kizárólagos jogokat úgy biztosítják, hogy az a vállalkozások egy korlátozott csoportjának védelmet nyújt, és alkalmas arra, hogy lényegileg befolyásolja azt, hogy más vállalkozások ugyanazt a tevékenységet ugyanazon a területen lényegében egyenlő feltételekkel végezhessék (a Bíróság C‑475/99. sz. Ambulanz Glöckner ügyben 2001. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑8089. o.] 24. pontja), az Egyesült Királyság szabályozása nem nyújt ilyen védelmet a szóban forgó műsorszolgáltatóknak.

177    Így ilyen jogokról van szó, amennyiben a közhatalmi szervek monopóliumot biztosítanak (a Bíróság C‑163/96. sz., Raso és társai ügyben 1998. február 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑533. o.] 23. pontja), amennyiben meggátolhatják, hogy a jog jogosultja tevékenységének piacára vagy valamely szomszédos piacra versenytárs léphessen azon negatív hatásokra vonatkozó indokok alapján, amelyeket a piacra lépés gyakorolna a szóban forgó jogosult tevékenységének működésére és jövedelmezőségére (a fenti 176. pontban hivatkozott Ambulanz Glöckner ügyben hozott ítélet 7., 23. és 25. pontja) vagy a munkaerő‑szükségletre (a fenti 175. pontban hivatkozott Becu és társai ügyben hozott ítélet 23. pontja) vonatkozó indokok alapján, vagy amennyiben a jogosult a vonatkozó szabályozás által felhatalmazást nyert, hogy befolyásolja a szóban forgó tevékenység versenytársai általi gyakorlásának a feltételeit, érdekeitől vagy azon következményektől függően, amelyeket tevékenységük okozna e piacon, illetve egy szomszédos piacon (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑202/88. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1991. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑1223. o.] 51. pontját; a fenti 142. pontban hivatkozott. ERT‑ügyben hozott ítéletének 37. pontját; a fenti 175. pontban hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítéletének 25. pontját és a C‑49/07. sz. MOTOE‑ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4863. o.] 43. pontját).

178    Ugyanakkor, távol attól hogy önmaga megtiltaná, vagy a BBC‑t vagy az ITV‑t felhatalmazná arra, hogy megtiltsa bármely műsorszolgáltatónak, hogy megszerezze a világbajnokság mérkőzéseinek közvetítési jogait, vagy befolyást gyakoroljon ezek közvetítésének feltételeire, az Egyesült Királyság szabályozása arra szorítkozik, hogy megszüntesse e mérkőzések e tagállam területén való kizárólagos közvetítésének lehetőségét, különbséget nem téve e tekintetben a két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók között (lásd fentebb, 10. és 11. pont). Meg kell állapítani e tekintetben, hogy a FIFA tévesen állítja, hogy a BBC és az ITV az egyetlen műsorszolgáltatók, amelyek jogosultak kizárólagos jogokat szerezni a világbajnokság Egyesült Királyság számára való közvetítésére. Éppen ellenkezőleg, először is, amint az majd megállapításra kerül, a kizárólagos közvetítésnek a Broadcasting Act 1996 101. cikke által előírt tilalma az ugyanezen a jogcímen az Egyesült Királyság szabályozása által létrehozott két kategóriába tartozó valamennyi műsorszolgáltatóra vonatkozik. Továbbá, a szóban forgó tilalmat kiegészíti a Broadcasting Act 1996 99. cikke, amely érvénytelennek nyilvánít a jegyzékben szereplő bármely esemény közvetítésére vonatkozó valamennyi szerződést, amennyiben ennek tárgya a kizárólagos jog biztosítása, a műsorszolgáltató személyétől függetlenül.

179     Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság szabályozása tiltja a kizárólagosságot valamennyi műsorszolgáltató számára, nem csak a közvetítés, hanem a közvetítésre vonatkozó szerződés megkötésének szakaszában is, ily módon az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók egyike sem köthet érvényesen szerződést a jegyzékben szereplő bármely esemény kizárólagos közvetítéséről. Ezzel szemben e szabályozás ugyanezen jogcímen lehetővé teszi az általa létrehozott két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók számára, hogy ajánlatokat nyújtsanak be a világbajnokság mérkőzései közvetítési jogainak nem kizárólagos megszerzése céljából.

180     E körülményekre figyelemmel az a tény, hogy végül is csak az első kategóriába tartozó bizonyos műsorszolgáltatók, mint a BBC és az ITV, közvetítik a világbajnokságot az Egyesült Királyságban – miután megkapták az Office of Communications engedélyét –, mivel versenytársaik csak a kizárólagos közvetítés iránt érdeklődnek, és e tény okán nem nyújtanak be ajánlatokat, hogy megszerezzék a vonatkozó jogokat (lásd fentebb, 13. pont), nem egyenértékű az EK 86. cikk (1) bekezdése szerinti különleges vagy kizárólagos jogok e vállalkozások számára történő biztosításával. Ugyanis e körülmény, megvalósultnak feltételezve, a kizárólagosságnak a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók által működtetett vállalkozási modell keretében tulajdonított jelentőség eredménye, nem pedig az Egyesült Királyság szabályozásából eredő valamely tilalomé, mivel e szabályozás rendelkezéseit megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni a két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók tekintetében. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság intézkedései mint olyanok, nem érintik a fizetős csatornák üzemeltetői azon képességét, hogy – a világbajnokság televíziós közvetítése jogainak megszerzését illetően – tevékenységüket a BBC vagy az ITV tekintetében hatályban lévőkkel lényegében azonos körülmények között gyakorolják.

181    Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.

 A FIFA által benyújtott, pervezető intézkedések iránti kérelemről

182    A FIFA által hivatkozott jogalapok keretében tett értékelések következményeképpen nem kell elfogadni a FIFA által kérelmezett pervezető intézkedéseket (lásd fentebb, 20. és 21. pont).

183    E tekintetben ki kell emelni, hogy a FIFA szerint kérelme arra irányul, hogy lehetővé váljon számára és a Törvényszék számára annak megvizsgálása, hogy – először is – a Bizottság rendelkezett‑e elegendő elemmel azon érvényes következtetés levonásához, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek összessége hagyományosan az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, és széles körben különös visszhangot kelt, másodszor, hogy a Bizottság igazoltan hagyta‑e jóvá e mérkőzések összességének az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételét, és harmadszor, hogy a Bizottság kellőképpen bizonyította‑e, hogy az alapvető szabadságok, a tulajdonhoz való jog és a verseny korlátozása igazolt. Továbbá, ezen elemek lehetővé tették‑e a FIFA számára annak megállapítását, hogy a Bizottság nem kellőképpen indokolta a megtámadott határozatot, mivel nem fejtette ki, hogy miért nem vette figyelembe az Egyesült Királyság hatóságai által 2000. július 28‑át követően közölt információkat. A szóban forgó kérdések annak értékelése tekintetében is relevánsak, hogy az Egyesült Királyság által lefolytatott eljárás egyértelmű és átlátható volt‑e, különösen a Bizottsághoz benyújtott, de az Egyesült Királyság jegyzéke összeállításának időpontjában nem létező elemek tekintetében, valamint a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok ellenkező értelmű véleményei tekintetében.

184    E körülményekre figyelemmel a FIFA azt kérte a Törvényszéktől, hogy hívja fel a Bizottságot, hogy nyújtsa be a közte és az Egyesült Királyság hatóságai közötti, az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére vonatkozó teljes levélváltást, a 2005. december 15‑e, a fenti 15. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetésének napja után váltott leveleket is beleértve.

185    E tekintetben hangsúlyozni kell – amint az a FIFA által hivatkozott jogalapok vizsgálata során megállapításra került –, hogy azon érvelések összessége, amelyek alátámasztására ez utóbbi azon elemekre kíván hivatkozni, amelyek potenciálisan megtalálhatók azon dokumentumokban, amelyek benyújtását kéri, nem alkalmas arra, hogy hatással legyen a megtámadott határozat jogszerűségére.

186    Különösen a „nem kiemelt mérkőzéseknek” az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségét, valamint – ezzel összefüggésben – a világbajnokság egészének az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményként történő minősítését illetően a FIFA jellegüknél fogva a legrelevánsabb statisztikai adatok sorozatát nyújtotta be, amelyek szerinte az e tekintetben hivatkozott érvelései pontosságát bizonyították, ugyanakkor a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezek nem cáfolják a Bizottság következtetéseit. Ugyanez vonatkozik azon érvelésre is, miszerint a 2000. évnél későbbi elemek nem kerültek figyelembevételre, mivel a FIFA ténylegesen erre vonatkozó statisztikai adatokat nyújtott be, és a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezek nincsenek hatással a Bizottság következtetéseinek megalapozottságára. Azt illetően, hogy a Bizottság figyelembe vette‑e az azon időpontban még rendelkezésre nem álló adatokat, amikor az Egyesült Királyság hatóságai összeállították az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékét, elegendő arra emlékeztetni, hogy ez a figyelembevétel nem jelent semmiféle eljárási vagy lényegi szabálytalanságot (lásd fentebb, 75., 76. és 95. pont), úgyhogy e tekintetben nincs szükség pervezető intézkedésre.

187    E körülményekre figyelemmel a pervezető intézkedések elfogadására irányuló kérelmet, valamint a keresetet a maga összességében el kell utasítani.

 A költségekről

188    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a FIFA pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

189    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑ával összhangban, a Belga Királyság és az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A Fédération internationale de football association (FIFA) maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.

3)      A Belga Királyság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Forwood Truchot Schwarcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A jogvita előzményei és a megtámadott határozatII – 5

Eljárás és a felek kérelmeiII – 9

A jogkérdésrőlII – 10

1.  Az elfogadhatóságrólII – 10

A felek érveiII – 10

A Törvényszék álláspontjaII – 10

2.  Az ügy érdemérőlII – 13

Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló első jogalaprólII – 15

A felek érveiII – 15

A Törvényszék álláspontjaII – 17

A 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló második jogalaprólII – 19

Az Egyesült Királyság hatóságai által lefolytatott eljárásII – 20

–  A felek érveiII – 20

–  A Törvényszék álláspontjaII – 21

A „nem kiemelt mérkőzéseknek” az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségérőlII – 23

–  A felek érveiII – 23

–  A Törvényszék álláspontjaII – 26

A FIFA tulajdonhoz való jogának megsértésén alapuló harmadik jogalaprólII – 32

A felek érveiII – 32

A Törvényszék álláspontjaII – 33

A Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései megsértésén alapuló negyedik és hatodik jogalaprólII – 34

A felek érveiII – 34

A Törvényszék álláspontjaII – 36

A Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezései megsértésén alapuló ötödik jogalaprólII – 38

A felek érveiII – 38

A Törvényszék álláspontjaII – 39

A FIFA által benyújtott, pervezető intézkedések iránti kérelemrőlII – 42

A költségekrőlII – 43

1*Az eljárás nyelve: angol.