A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2022. május 11.(*)

„Az Unió saját forrásai – Valamely tagállam pénzügyi felelőssége – Behozatali vámok – A be nem szedett saját forrásoknak megfelelő összegek Bizottság részére történő megfizetése – Az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset – Valamely tagállam saját forrásokkal kapcsolatos kötelezettségei – Biztosítéknyújtási kötelezettség – A behajthatatlannak nyilvánított jogosultságoknak megfelelő összegek rendelkezésre bocsátása alóli mentesülés”

A T‑151/20. sz. ügyben,

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, J. Vláčil és O. Serdula, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatják:

a Belga Királyság (képviselik: S. Baeyens és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben)

és

a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: T. Materne és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Európai Unió saját forrásai címén kifizetett 40 482 255 cseh korona (CZK) összeg visszatérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: A. Marcoulli elnök, J. Schwarcz és R. Norkus (előadó) bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. november 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

 A főbb tények bemutatása

1        2007. november 2. és 26. között az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) közösségi közigazgatási és vizsgálati együttműködési küldetést hajtott végre Laoszban, amelyen részt vett a cseh vámhatóságok egy képviselője (a továbbiakban: ellenőrzési küldetés). A vizsgálat a Laoszból származó nem újratölthető tűzköves gázöngyújtóknak (a továbbiakban: öngyújtók) a 2004 és 2007 közötti időszakban az Európai Unió bizonyos országaiba történő behozatalára vonatkozó ellenőrzésekre terjed ki. 2007. november 15‑én egy „agreed joint minutes” című dokumentumot készítettek, amelyet a küldetés valamennyi résztvevője, valamint az illetékes laoszi hatóságok aláírtak (a továbbiakban: 2007. november 15‑i jegyzőkönyv).

2        2008. május 30‑án az ellenőrzési küldetést követően az OLAF elfogadta a küldetést lezáró jelentést (a továbbiakban: az OLAF jelentése). A jelentés angol, francia és német nyelvű változatát 2008. július 9‑én megküldték a Cseh Köztársaságnak.

3        A végleges vizsgálati jelentést az OLAF 2008. december 10‑én fogadta el.

4        Az OLAF jelentésének következtetéseiből kitűnik, hogy az e jelentés által lefedett időszakban a Baide lighter Industry (LAO) Co., Ltd. (a továbbiakban: BAIDE társaság) Kínából származó öngyújtókat importált, amelyeket azonban Laoszból származóként állított vám elé, így elkerülve a Kínából származó öngyújtókra alkalmazandó dömpingellenes vámot.

5        Az OLAF jelentése e tekintetben megállapította, hogy „a vizsgálat során a kínai származásra vonatkozóan feltárt bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy a tagállamok adómegállapítási eljárást indítsanak”. A jelentés szerint „a tagállamoknak nyomonkövetési ellenőrzéseket kell[ett] tartaniuk, valamint adott esetben meg kell[ett] vizsgálniuk az érintett importőröket, és haladéktalanul meg kell[ett] indítaniuk a beszedési eljárást, amennyiben arra nem került még sor”.

6        Az OLAF jelentésének következtetései többek között 28 olyan esetre vonatkoztak, amelyekben a BAIDE társaság a Cseh Köztársaságba 2005. szeptember 26. és 2007. március 1. között öngyújtókat hozott be és bocsátott szabad forgalomba (a továbbiakban: vitatott behozatalok).

7        Az illetékes cseh vámhatóságok ezen esetekben intézkedtek az utólagos adómegállapítási és beszedési eljárás lefolytatása iránt.

8        Ugyanakkor az utólagos adómegállapítást nem lehetett az említett esetek mindegyikében elvégezni és valamennyi megállapított vámot beszedni.

9        2008. szeptember 22. és 2009. február 18. között a vitatott behozatalok tekintetében megállapított, de még be nem szedett vámoknak megfelelő összegeket a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2000. L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően az e célra előírt számlán, az úgynevezett B számlán bemutatták.

10      Ezt követően 2013 novembere és 2014 novembere között a Cseh Köztársaság az alkalmazandó szabályozásnak megfelelően rögzítette a WOMIS információs rendszerben (Write‑Off Operations and Management Information System) azon eseteket, amelyekben az Unió bizonyos összegű saját forrását nem lehet beszedni.

11      2015. január 20‑i levelében az Európai Bizottság a Cseh Köztársaságnak az Unió fenti 10. pontban említett saját forrásainak rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség alóli mentesülés iránti kérelmére válaszul arról tájékoztatta ez utóbbit, hogy az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételek a szóban forgó esetek egyikében sem teljesültek. A Bizottság felhívta a cseh hatóságokat, hogy hozzák meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy 53 976 340 cseh korona (CZK) összeg legkésőbb e levél megküldésének hónapját követő második hónap tizenkilencedik napját követő első munkanapig ezen intézmény számlájára kerüljön. A Bizottság hozzátette, hogy az 1150/2000 rendelet 11. cikke alapján minden késedelem késedelmikamat‑fizetési kötelezettséget von maga után.

12      2015. március 17‑én a Cseh Köztársaság a 11. pontban említett összeg 75%‑át átutalta a Bizottság erre szolgáló számlájára az említett összeg 25%‑át kitevő beszedési költségek, azaz 40 482 255 CZK (a továbbiakban: vitatott összeg) levonását követően.

13      2015. február 27‑i levelében a Cseh Köztársaság kifogásokat fogalmazott meg, jelezve a Bizottságnak, hogy – e hatóság állításainak megalapozottságától függően – feltételes kifizetésről van szó annak elkerülése érdekében, hogy az 1150/2000 rendelet 11. cikkében előírt kamatfizetésre legyen kötelezett.

14      A Bizottság a 2015. február 27‑i levélre a 2015. május 4‑i és 21‑i levelében válaszolt.

15      A fenti 12. pontban említett kifizetést kiegészítette egy második, 2016. december 22‑i kifizetés, amely a szóban forgó összeg 5%‑ának, azaz 2 698 817 CZK összegnek felelt meg, amely a beszedési költségek fedezésére szánt összeg mértékének az alkalmazandó szabályozás visszamenőleges hatályú módosítása nyomán 25%‑ról 20%‑ra történő csökkentéséhez kapcsolódó különbséget jelentette.

 A korábbi peres eljárás

16      A Törvényszék Hivatalához 2015. március 30‑án benyújtott keresetlevelével a Cseh Köztársaság keresetet indított a Bizottság 2015. január 20‑i levelének megsemmisítése iránt.

17      A 2018. június 28‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság végzéssel (T‑147/15, nem tették közzé, EU:T:2018:395) a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, mivel az olyan aktus ellen irányult, amely nem képezhette megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

18      A 2018. június 28‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság végzéssel (T‑147/15, nem tették közzé, EU:T:2018:395) szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság a 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítéletben (C‑575/18 P, EU:C:2020:530) elutasította.

19      A Bíróság ezen ítélet 81. pontjában a következőket fejtette ki:

„[A]mennyiben valamely tagállam az Unió bizonyos összegű saját forrását úgy bocsátotta a Bizottság rendelkezésére, hogy kifogásokat fogalmazott meg ezen intézmény álláspontjának megalapozottságával kapcsolatban, és a [lojális együttműködés elvének megfelelően a Bizottság által az álláspontjaik tisztázása és az e tagállamot terhelő kötelezettségek meghatározása érdekében ezen állammal folytatandó] párbeszéden alapuló eljárás nem tette lehetővé az e tagállam és az említett intézmény között fennálló vita megszüntetését, az említett tagállamnak lehetősége van az Unió jogalap nélküli gazdagodása miatt kártérítést kérni, és adott esetben ennek érdekében a Törvényszékhez fordulni.”

 Az eljárás és a felek kérelmei

20      A Törvényszék Hivatalához 2020. március 16‑án benyújtott keresetlevelével a Cseh Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

21      2020. szeptember 7‑én a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.

22      A Törvényszék Hivatalához 2020. július 8‑án, illetve 16‑án benyújtott beadványában a Lengyel Köztársaság és a Belga Királyság kérte, hogy a Cseh Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

23      A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke a 2020. szeptember 16‑i határozataiban engedélyezte e beavatkozásokat.

24      A Lengyel Köztársaság és a Belga Királyság 2020. november 30‑án benyújtotta beavatkozási beadványát.

25      A felek az előírt határidőn belül benyújtották a Belga Királyság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiket. A Bizottság a Lengyel Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeket is benyújtott.

26      A Cseh Köztársaság 2020. november 27‑én benyújtotta válaszát, a Bizottság pedig 2021. január 18‑án benyújtotta a viszonválaszt.

27      2021. március 15‑i levelében a felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (2) bekezdése alapján tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő.

28      2021. szeptember 7‑i pervezető intézkedésével a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be az OLAF 2008. december 10‑én elfogadott végleges vizsgálati jelentését, és írásbeli kérdéseket intézett a felpereshez és az alpereshez. A Cseh Köztársaság és a Bizottság e felhívásra az előírt határidőn belül válaszolt.

29      A Cseh Köztársaság a számára feltett egyik kérdésre adott válaszában jelezte, hogy eláll a fenti 15. pontban említett 2 698 817 CZK összeg visszatérítése iránti kérelmétől.

30      A Belga Királyság a 2021. október 1‑jei levelében lemondott a tárgyaláson való részvételről.

31      A Lengyel Köztársaság a 2021. október 13‑i levelében lemondott a tárgyaláson való részvételről.

32      A Törvényszék a 2021. november 12‑i tárgyaláson meghallgatta az alperes és a felperes szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszaikat.

33      A fenti 29. pontban említett részleges elállást követően a Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        az Unió jogalap nélküli gazdagodása miatt kötelezze a Bizottságot a vitatott összeg visszatérítésére;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

34      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a Cseh Köztársaságot a költségek viselésére.

35      A Belga Királyság és a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a keresetnek.

 A jogkérdésről

 A kereset tárgyáról és a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereset feltételeiről

36      A Cseh Köztársaság kéri a vitatott összeg visszatérítését, mivel azt véleménye szerint az Unió saját forrásai címén jogalap nélkül fizette ki. Kérelme alátámasztása érdekében az Unió jogalap nélküli gazdagodás területén fennálló, szerződésen kívüli felelősségének a megállapítását kéri.

37      E tekintetben a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság az érvelését a 2015. január 20‑i levél tartalmának megcáfolására korlátozza. Márpedig a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereset nem léphet az e levél megsemmisítése iránti kereset helyébe. A jogvita tárgya tehát nem lehet a 2015. január 20‑i levél tartalma, hanem az abban a kérdésben rejlik, hogy „[a vitatott összeg] saját forrásokként az Uniót illeti‑e meg, vagy sem”.

38      A Cseh Köztársaság válaszában előadja, hogy a 2015. január 20‑i levél képezi a jogvita keretét, amelyet a Bizottság nem módosíthat azáltal, hogy állításainak vitatása céljából olyan új érveket terjeszt elő, amelyeket ebben a levélben nem hoztak fel vele szemben. Úgy véli, hogy az említett levél joghatásokat vált ki, és hogy „a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelése iránti kereset, valamint a szóban forgó gazdagodás érvényes jogalapjának hiányára vonatkozó feltétel vizsgálatának is a Bizottság 2015. január 20‑i [levélben] kifejtett álláspontjából kell következnie”.

39      A Cseh Köztársaság a tárgyaláson ezzel kapcsolatban hozzá intézett kérdésre megerősítette a beadványaiban képviselt álláspontját.

40      Az eljárás felei jogvita tárgyára vonatkozó főbb érveinek felidézését követően hangsúlyozni kell, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereset nem tartozik a szigorú értelemben vett szerződésen kívüli felelősségi rendszer körébe, amelynek alkalmazhatósága attól függ, hogy teljesülnek‑e az Unióval szemben kifogásolt magatartás jogellenességére, a kár ténylegességére, valamint a magatartás és az állított kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó együttes feltételek. Ez a kereset abban különbözik a fent említett felelősségi rendszer alapján benyújtott keresetektől, hogy nem követeli meg az alperes által tanúsított jogellenes magatartás bizonyítását, még csak azt sem, hogy az alperes egyáltalán valamilyen magatartást tanúsítson, hanem csupán az alperes érvényes jogalap nélküli gazdagodását és a felperes e gazdagodáshoz kapcsolódó szegényedését kell bizonyítani (2008. december 16‑i Masdar [UK] kontra Bizottság ítélet, C‑47/07 P, EU:C:2008:726, 49. pont).

41      E tekintetben pontosítani kell, hogy a tagállamok jogában közös elvek szerint az a személy, akit olyan veszteség ért, amely valamely más személy vagyonát gyarapítja, anélkül hogy e gazdagodásnak bármilyen jogalapja lenne, főszabály szerint jogosult arra, hogy e veszteség erejéig a gazdagodott személytől megtérítést követeljen. Ugyanis, noha az EUM‑Szerződés nem ír elő kifejezetten az ilyen típusú keresetre irányuló jogorvoslati lehetőséget, az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének olyan értelmezése, amely e lehetőséget kizárná, a hatékony bírói jogvédelem elvével ellentétes eredményre vezetne. Az e cikkek alapján benyújtott, az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset az alperes érvényes jogalap nélküli gazdagodásának és a felperes vagyona ehhez kapcsolódó csökkenésének bizonyítékát igényli (lásd ebben az értelemben: 2008. december 16‑i Masdar [UK] kontra Bizottság ítélet, C‑47/07 P, EU:C:2008:726, 44. és 46–50. pont).

42      Az ilyen kereset vizsgálatának keretében a Törvényszék feladata többek között annak értékelése, hogy a felperes tagállam vagyonának az Unió saját forrásainak bizonyos, e tagállam által vitatott összegének a Bizottság rendelkezésére bocsátásához kapcsolódó csökkenését, valamint ezen intézmény ezzel összefüggő gazdagodását igazolják‑e azok a kötelezettségek, amelyek az említett tagállamot az uniós jog alapján terhelik, vagy ellenkezőleg, nem igazolják azt (2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 83. pont).

43      E körülmények között a Cseh Köztársaság a Bizottság jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset keretében nem bizonyíthatja állításainak megalapozottságát csupán a 2015. január 20‑i levélben foglalt érvek megcáfolásával, hanem bizonyítania kell egyrészt azt, hogy a Bizottságnak a vitatott összeg rendelkezésre bocsátását követő gazdagodását nem igazolják a saját forrásokra vonatkozó uniós jog alapján a Cseh Köztársaságot terhelő kötelezettségek, és másrészt azt, hogy a Cseh Köztársaság vagyonának csökkenése az említett gazdagodáshoz kapcsolódik.

44      E tekintetben a Cseh Köztársaságnak a saját források területén fennálló kötelezettségei nem „a Bizottságnak a 2015. január 20‑i [levélben] kifejtett álláspontjából” következnek, hanem az e területen alkalmazandó szabályozás alapján közvetlenül terhelik őt, anélkül hogy a Bizottság olyan döntéshozatali jogkörrel rendelkezne, amely lehetővé tenné számára, hogy a tagállamokat az Unió sajátforrás‑összegeinek megállapítására és rendelkezésére bocsátásra kötelezze (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 62. pont).

45      Egyrészt ebből az következik, hogy a Cseh Köztársaság azon érvei, amelyek mind a 2015. január 20‑i levél indokolásának, mind a Bizottság vele folytatott párbeszéd során tanúsított magatartásának vitatására irányulnak, a jelen jogvita keretében hatástalanok, mivel nem kapcsolódhatnak ahhoz a bizonyításhoz, amelyet a Cseh Köztársaságnak el kell végeznie (lásd a fenti 43. pontot).

46      Másrészt – a Cseh Köztársaság állításával ellentétben – a 2015. január 20‑i levél annyiban sem képezheti a jogvita keretét, amennyiben ez a Bizottság jogalap nélküli gazdagodás fennállásának vitatására irányuló érveit az e levélben szereplő érvekre korlátozná.

47      Közelebbről, a 2015. január 20‑i levélben szereplő információk nem minősülhetnek olyan pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatásnak, amely a Cseh Köztársaság számára biztosítékot jelenthetne a Bizottság jogalap nélküli gazdagodására alapított kereset keretében közte és ezen intézmény között esetlegesen fennálló jogvita körülhatárolását illetően.

48      Ebből következik, hogy a Bizottság az eljárásban hivatkozhatott minden olyan körülményre, amely a jogalap nélküli gazdagodás fennállásának vitatására irányul, ideértve azokat is, amelyek nem szerepelnek a 2015. január 20‑i levélben, anélkül hogy sértené a bizalomvédelem elvét vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt, megfelelő ügyintézéshez való jogot.

49      A fentiek összességére figyelemmel most a fenti 42. pontban meghatározott keretek között meg kell vizsgálni a jelen kereset megalapozottságát, figyelembe véve a Cseh Köztársaság által szolgáltatott bizonyítékokat és a felek között váltott érveket.

 A kereset megalapozottságáról és az Unió jogalap nélküli gazdagodásának fennállásáról

50      A Cseh Köztársaság lényegében azt állítja, hogy nem köteles megfizetni a vitatott összeget, mivel csak az OLAF jelentésének továbbítását követően tudta meghozni az ezen összeg beszedéséhez szükséges intézkedéseket.

51      A Cseh Köztársaság szerint ugyanis a vitatott összegnek megfelelő vám megállapításának feltételei csak az OLAF jelentésének megküldését követően állhattak fenn, mivel ténylegesen csak annak tartalma tette lehetővé a Cseh Köztársaság számára, hogy bizonyossággal meghatározza a beszedendő vám összegét és az e vámok megfizetésére kötelezett személyt.

52      Márpedig a BAIDE társaság 2008 májusától, vagyis az OLAF jelentésének továbbítása előtt megszüntette a Cseh Köztársaság területén folytatott tevékenységét, így az említett jelentés elfogadásakor a Cseh Köztársaságban nem létezett más lefoglalható vagyon, mint amelyet a nemzeti vámhatóságok végül lefoglaltak.

53      A vámhatóságok általi, az említett jelentés kézhezvételét követő állítólagos késedelem tehát mindenesetre nem vezethetett a vámtartozás behajthatatlanságához.

54      A Cseh Köztársaság hozzáteszi, hogy mindenesetre semmilyen késedelem nem róható fel neki a vitatott összeg OLAF jelentésének megküldését követő megállapítása és beszedése terén. Kifejti, hogy a vámhatóságok meghozták a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy mind a 28 érintett esetben elkerüljék az utólagos adómegállapítás lehetőségének megszűnését.

55      E körülmények között a vitatott összeg beszedése elmaradásának okai nem róhatók fel a Cseh Köztársaságnak, és ez utóbbi hivatkozhat a saját források rendelkezésre bocsátása alóli, az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében előírt mentesülésre.

56      Következésképpen a Bizottság – a Cseh Köztársaság vagyonának a vitatott összeg rendelkezésre bocsátásából következő csökkenését követő – gazdagodásának nincs semmilyen érvényes jogalapja.

57      A Bizottság kéri a Cseh Köztársaság érvelése egészének elutasítását, és arra hivatkozik, hogy a Cseh Köztársaság nem bizonyította a jogalap nélküli gazdagodást.

58      A Bizottság elsősorban arra hivatkozik, hogy az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók a Cseh Köztársaságra, mivel az a be nem szedett saját forrásokat az ugyanezen rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében megállapított határidőkön belül nem mutatta be az e célra előírt külön számlán, a B számlán.

59      A 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletből (C‑334/08, EU:C:2010:414, 65. pont) ugyanis az következik, hogy a tagállamok azon lehetősége, hogy mentesüljenek az alól a kötelezettség alól, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, nemcsak az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek tiszteletben tartását követeli meg, hanem azt is, hogy a hivatkozott jogosultságokat szabályszerűen a B számlára könyveljék.

60      A Bizottság szerint a Cseh Köztársaság nem tartotta be az előírt határidőket, tehát a beszedendő vámokat nem könyvelte szabályszerűen a B számlára, mivel késedelmesen járt el, amikor a BAIDE társaság által a vitatott behozatalok tekintetében fizetendő dömpingellenes vámokat nem állapította meg a – 2007. november 26‑án véget ért – ellenőrzési küldetésről történő visszatéréskor.

61      Még ha feltételezzük is, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket szabályszerűen könyvelték a B számlára, a Bizottság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaságnak a vitatott behozatalok szabad forgalomba bocsátása előtt biztosítékot kellett volna nyújtania a vitatott összeg beszedésére, így a BAIDE társaság tevékenységének később bekövetkező megszüntetése jogszerűen nem akadályozhatta volna annak beszedését.

62      A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a 2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítéletben (C‑575/18 P, EU:C:2020:530) kialakított megoldás nagy jelentőséggel bír azon tagállamok számára, amelyek a saját források rendelkezésre bocsátásának kötelezettségével kapcsolatos, Bizottsággal fennálló jogvitákban élni kívánnak azon lehetőséggel, hogy meghallgassák őket.

63      A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság neki fel nem róható okból nem tudta beszedni a vitatott összegeket, mivel az adós az OLAF jelentésének elfogadása előtt megszüntette a tevékenységét.

64      A Belga Királyság úgy véli, hogy valamely tagállam hivatkozhat a saját források rendelkezésre bocsátása alól történő, az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében előírt mentesülésre még abban az esetben is, ha a saját forrásokat késedelmesen mutatják be a B számlán, ha e források megfelelnek az ilyen bemutatás érdemi feltételeinek, és e tagállam bizonyítja, hogy a bizonyos saját források beszedésének elmaradása neki fel nem róható körülményekből ered.

65      Véleménye szerint a jelen ügyben a Cseh Köztársaság nem intézkedett későn a vitatott összegek beszedése iránt, mivel lényegében az OLAF feladata lett volna, hogy az ellenőrzési küldetés visszatérésekor hivatalosan megküldje a vámtartozás beszedése szempontjából hasznos információkat, amennyiben ezt szükségesnek tartja, és ne „passzívan” a cseh hatóság küldetésen részt vevő képviselőjére számítson.

66      A Törvényszék véleménye szerint a felek által előadott, az előbbiekben felidézett érvelés alapján a Törvényszéknek a következő négy pontot kell megvizsgálnia, ebben a sorrendben: azon lehetőség Cseh Köztársaságra történő alkalmazásának feltételei, hogy mentesüljön a vitatott összeg rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettsége alól; az az időpont, amikor a BAIDE társaság által fizetendő, a vitatott összegnek megfelelő dömpingellenes vámokat meg kellett állapítani; az említett társaság tevékenysége megszüntetésének a vitatott összeg rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségre gyakorolt következményei, valamint a Cseh Köztársaság arra való kötelezettsége, hogy biztosítékot nyújtson a vitatott összeg beszedése érdekében.

 Azon lehetőség Cseh Köztársaságra történő alkalmazásának feltételeiről, hogy mentesüljön a vitatott összeg rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettsége alól

67      Amint a fenti 58. pontban szerepel, a Bizottság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság nem hivatkozhatott az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire, mivel nem bizonyította, hogy a be nem szedett jogosultságokat az ugyanezen rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában előírt határidőn belül bemutatta a B számlán.

–       Az alkalmazandó rendelkezések

68      A jogvita alapját képező tényállás által érintett időszak során az Unió saját forrásainak rendszeréről szóló két határozatot kellett egymást követően alkalmazni, tudniillik az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29‑i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatot (HL 2000. L 253., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 200. o.), majd 2007. január 1‑jétől az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7‑i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatot (HL 2007. L 163., 17. o.).

69      A 2000/597 határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, amelynek tartalmát lényegében átvette a 2007/436 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja, az Unió általános költségvetésében a saját forrásokat különösen a következőkből származó bevételek alkotják: „a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb vámok, amelyeket a harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében [az Unió] intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani”.

70      A 2000/597 és 2007/436 határozat 8. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdése többek között előírja egyfelől azt, hogy az Unió saját forrásait a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben az uniós szabályozás követelményeihez igazítanak, másfelől a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az említett forrásokat.

71      A jelen jogvitára alkalmazandó 1150/2000 rendelet a jogvita alapjául szolgáló tényállás megvalósulásának idején a 2004. november 16‑i 2028/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2004. L 352., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. L 105., 64. o.) 2004. november 28‑i hatállyal, továbbá a 2009. január 26‑i 105/2009/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2009. L 36., 1. o.) 2007. január 1‑jei hatállyal bevezetett két módosítás eredménye.

72      Az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételek teljesülnek a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően. A jogosultság megállapításának ezen (1) bekezdésben említett időpontja ugyanezen rendelet 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja.

73      E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban.

[…]

(3)

a)      A 2. cikkben megállapított jogosultságokat, az e bekezdés b) pontjától függően, legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon könyvelik le a[z általában »A számlának« nevezett] számlákon.

b)      Az a) pontban említett számlákra a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat külön [általában »B számlának« nevezett] számlákon mutatják be az a) pontban megállapított időtartamon belül. A tagállamok akkor alkalmazhatják ezen eljárást, amikor a megállapított jogosultságok tekintetében, amelyekre nézve biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően.”

74      Az említett rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.”

75      Ugyanezen rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A [2007/436] határozat 2. cikke (3) bekezdésének és 10. cikke (3) bekezdésének megfelelően a beszedési költségek levonása után az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett saját források jóváírását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot – e rendelet 2. cikkének megfelelően – megállapították.

Azonban, a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti külön számlákon szereplő jogosultságokra nézve a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot behajtották.”

76      Az 1150/2000 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésében említett számlára történő elszámolás késedelme az érintett tagállam kamatfizetési kötelezettségét vonja maga után.

77      Végül az említett rendelet 17. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőket mondja ki:

„(1)      A tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.

(2)      A tagállamok mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák az olyan megállapított jogosultságok összegével megegyező összegeket, amelyek beszedése nem lehetséges:

a)      vis maior okán; vagy

b)      más, nekik fel nem róható okokból.

A megállapított jogosultságok összegeinek behajthatatlanságát az illetékes közigazgatási hatóság a behajthatóság lehetetlenségét megállapító határozat útján mondja ki.

A megállapított jogosultságok összegeit legkésőbb a jogosultság 2. cikkel összhangban történt megállapításának, illetőleg közigazgatási vagy peres eljárás esetén a jogerős határozat kihirdetésének, az arról szóló értesítésnek vagy közzétételnek az időpontjától számított öt év elteltével behajthatatlannak kell tekinteni.

[…]

Azon összegeket, amelyek behajthatatlanságát határozat állapítja meg, illetőleg amelyeket behajthatatlannak kell tekinteni, véglegesen törölni kell a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett külön számláról. Ezen összegeket a 6. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett negyedéves kimutatás mellékletében, valamint adott esetben a 6. cikk (5) bekezdésében említett negyedéves kimutatásban kell feltüntetni.

(3)      A (2) bekezdésben említett közigazgatási határozattól számított három hónapon belül, vagy az ugyanebben a bekezdésben említett határidővel összhangban a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az olyan esetekről, amelyekben a (2) bekezdés alkalmazására került sor, feltéve hogy a megállapított jogosultságok meghaladják az 50 000 eurós összeghatárt.

[…]

A jelentés – amelyet olyan formában kell benyújtani, amit a Bizottság állapít meg a 20. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően – tartalmaz minden, a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett olyan ok átfogó vizsgálatához szükséges tényt, amely megakadályozta az érintett tagállamot abban, hogy rendelkezésre bocsássa a kérdéses összegeket, valamint tartalmazza a tagállam által a kérdéses esetben vagy esetekben tett behajtásra irányuló intézkedéseket.

(4)      A Bizottságnak a (3) bekezdésben megállapított jelentés kézhezvételétől számítva hat hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy észrevételeit továbbítsa az érintett tagállam számára.

[…]”

–       A Bíróság általi értelmezés

78      A 2000/597 és a 2007/436 határozat 8. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az Uniónak a 2000/597 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, illetve a 2007/436 határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő saját forrásait a tagállamok szedik be, és azok kötelesek az említett saját forrásokat a Bizottság rendelkezésére bocsátani (lásd ebben az értelemben: 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑334/08, EU:C:2010:414, 34. pont).

79      E célból a tagállamok az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelesek megállapítani az Unió saját forrásokra való jogosultságát, amint a vámjogszabályok által előírt feltételek a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően teljesülnek. Következésképpen a tagállamok az e rendelet 2. cikkével összhangban megállapított jogosultságokat az említett rendelet 6. cikkében előírt feltételek szerint kötelesek lekönyvelni az Unió saját forrásainak számláján (lásd ebben az értelemben: 2010. július 1‑jei Bizottság kontra Németország ítélet, C‑442/08, EU:C:2010:390, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      E tekintetben pontosítani kell, hogy ugyanezen rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat külön számlákon, tudniillik a B számlán mutatják be (lásd ebben az értelemben: 2019. július 11‑i Bizottság kontra Olaszország [Saját források – Vámtartozás beszedése] ítélet, C‑304/18, nem tették közzé, EU:C:2019:601, 52. pont).

81      A tagállamoknak ezt követően az Unió saját forrásait az 1150/2000 rendelet 9–11. cikkében meghatározott feltételek mellett a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk, és azokat az előírt határidők betartásával jóvá kell írniuk az ezen intézmény nevében e célból nyitott számlán. E rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében az ezen számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak késedelmi kamatot kell fizetnie (2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 58. pont).

82      Ezenkívül az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az e rendelet 2. cikke alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák. A tagállamok csak akkor mentesülnek e kötelezettségük alól, ha ezen összegek beszedésére vis maior miatt nem kerülhetett sor, vagy ha azok beszedése hosszú távon rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlennek bizonyul. Azon összegeket, amelyek behajthatatlanságát megállapítják, illetőleg amelyeket behajthatatlannak kell tekinteni, véglegesen törölni kell az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett külön számláról (2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 60. pont).

83      A saját források B számlára való könyvelése ily módon kivételes helyzetként értelmezhető, amelyet az a tény jellemez, hogy a tagállamok számára lehetővé válik, hogy vagy ne bocsássák e jogosultságokat a Bizottság rendelkezésére a megállapításukat követően, mivel ezeket még nem szedték be az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának jogcímén, vagy az e rendelet 17. cikkének (2) bekezdése alapján mentesüljenek e rendelkezésre bocsátás alól, amennyiben a szóban forgó jogosultságok vis maior okán vagy más, nekik fel nem róható okokból beszedhetetlennek bizonyulnak (2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑334/08, EU:C:2010:414, 68. pont).

84      A tagállamok azon lehetősége azonban, hogy mentesüljenek az alól a kötelezettség alól, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, nemcsak az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek tiszteletben tartását követeli meg, hanem azt is, hogy a hivatkozott jogosultságokat szabályszerűen a B számlára könyveljék (2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑334/08, EU:C:2010:414, 65. pont).

–       A jelen ügyre történő alkalmazás

85      A Bizottság – amint az a fenti 59. pontban pontosításra került – a fenti 84. pontban felidézett 2010. július 8‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletre (C‑334/08, EU:C:2010:414, 65. pont) hivatkozik.

86      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bizottság által előadott érv – a megalapozottságától függetlenül – az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított jelen kereset keretében hatástalan.

87      Ebben az összefüggésben ugyanis, amint arra a fenti 42. pont emlékeztetett, meg kell vizsgálni, hogy a felperes bizonyította‑e a Bizottság érvényes jogalap nélküli gazdagodását és saját vagyonának az említett gazdagodáshoz kapcsolódó csökkenését, vagy hogy e bizonyítás hiányában meg kell‑e állapítani, hogy e gazdagodást a saját forrásokra vonatkozó szabályozás által előírt kötelezettségek igazolták. Márpedig a saját források rendelkezésre bocsátását mindenesetre nem az 1150/2000 rendelet 6. cikkében előírt határidők betartására vonatkozó kötelezettség igazolja, amelyeknek az elmulasztása nem vezet semmilyen fizetéshez, még késedelmi kamat fizetéséhez sem, mivel ez utóbbi a módosított 1150/2000 rendelet 11. cikkének megfelelően a Bizottság nevében e célra nyitott számlán történő jóváírás késedelméhez kötött.

88      Nem követelhető meg tehát a Cseh Köztársaságtól, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete keretében bizonyítsa – amint arra lényegében a Bizottság hivatkozik –, hogy „a vámeljárás, a követelés behajtása és a saját forrásokkal kapcsolatos műveletek során a teljes folyamatot valamennyi szabálynak megfelelően, megfelelő időben és az Unió pénzügyi érdekei védelmének tiszteletben tartásával hajtották végre”, hanem kizárólag az követelhető meg, hogy a vagyonának csökkenésén és az ahhoz kapcsolódó gazdagodáson kívül azt bizonyítsa, hogy e gazdagodás nem volt igazolt.

89      Mindenesetre az ügy irataiból kitűnik, hogy a szóban forgó jogosultságokat az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében előírt határidőn belül lekönyvelték.

90      A B számlára történő könyvelés pusztán számviteli művelet, amely folytán az erre nyitva álló határidőket – a Bizottság állításával ellentétben – nem azon időponttól kell számítani, amikor a szóban forgó jogosultságokat az 1150/2000 rendelet 2. cikkének megfelelően meg kellett volna állapítani, hanem azon időponttól, amikor e jogosultságokat ténylegesen megállapították.

91      Márpedig a felek között nem vitatott, amint azt az írásbeli kérdésekre adott válaszaikban is megerősítették, hogy a BAIDE társaság által a vitatott behozatalok után fizetendő dömpingellenes vámokat ugyanazon a napon, vagyis 2008. szeptember 22. és 2009. február 18. között állapították meg, és könyvelték a B számlára. A Bizottság végezetül a 28. pontban említett pervezető intézkedés keretében elismerte, hogy „elfogadható [volt] a B számlán történő, a vámjogszabályok által előírt könyvelésbe vételt követő azonnali bemutatás”.

92      E körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően a BAIDE társaság által fizetendő, azonban még be nem szedett jogosultságokat, noha nem nyújtottak biztosítékot, mindenesetre legkésőbb az e jogosultságok megállapítását követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelték a B számlára.

93      Meg kell tehát vizsgálni, hogy a vitatott összeg a Cseh Köztársaságnak fel nem róható okokból volt‑e behajthatatlan, ami lehetővé tette számára, hogy azt külön számlán mutassa be.

 Arról az időpontról, amikor a BAIDE társaság által fizetendő, a vitatott összegnek megfelelő dömpingellenes vámokat meg kellett állapítani

94      A Cseh Köztársaság azt állítja, amint a fenti 51. pontban szerepel, hogy csak az OLAF jelentésének továbbítását követően tudta megállapítani a BAIDE társaság által a vitatott behozatalok után fizetendő dömpingellenes vámokat, a Bizottság azonban azt állítja, hogy ezt az ellenőrzési küldetésről való visszatérésekor meg kellett volna tennie, amint az a fenti 60. pontból kitűnik.

95      A Cseh Köztársaság ugyanis tudomással bírt a 2007. november 15‑i jegyzőkönyvről, valamint a szóban forgó áruk kínai származására vonatkozó, a küldetés során szerzett és e dokumentumhoz mellékelt bizonyítékokról, mivel e dokumentumot aláírta a cseh vámhatóság képviselője, aki a küldetés során mindvégig jelen volt, és valamennyi találkozón, valamint a gyártólétesítmények vizsgálatán is részt vett. E körülmények között a Cseh Köztársaság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy képviselőjének a küldetésről való visszatérésekor megállapítsa a vámtartozást.

96      Amint az a fenti 68–77. pontban felidézett és a Bíróság által értelmezett alkalmazandó jogszabályokból következik, a tagállamok kötelesek megállapítani az Unió saját forrásaihoz való jogosultságát, amint a vámjogszabályok által előírt feltételek a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően teljesülnek.

97      E tekintetben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 217. cikke (1) bekezdésének a jogvitára alkalmazandó változata úgy rendelkezik, hogy „[a] vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét […], és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel)”.

98      E feltételek akkor teljesülnek, amikor a vámhatóságok számára rendelkezésre állnak a szükséges adatok, és így ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani az adós személyét (lásd ebben az értelemben: 2005. november 15‑i Bizottság kontra Dánia ítélet, C‑392/02, EU:C:2005:683, 57–59. pont).

99      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a cseh vámhatóság képviselője részt vett az ellenőrzési küldetésen, és aláírta a 2007. november 15‑i jegyzőkönyvet.

100    A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy vámhatóságának képviselőjével az ellenőrzési küldetés végén nem közölték az említett jegyzőkönyvhöz mellékelt dokumentumokat, így ebben az időpontban nem rendelkezett a vitatott összeg beszedéséhez szükséges bizonyítékokkal.

101    A tárgyalás során a Bizottság megerősítette, hogy nem azt állítja, hogy a cseh vámhatóságnak az ellenőrzési küldetés során jelen lévő képviselője ténylegesen megkapta a jegyzőkönyvhöz mellékelt dokumentumokat, hanem azt, hogy szükségképpen tudomása volt az e küldetés során összegyűjtött bizonyítékokról, mivel azokat megtekinthette.

102    Mindazonáltal nem fogadható el a Bizottság azon állítása, amely szerint az, hogy a cseh vámhatóság képviselője „a saját szemével látta, hogy mi történt”, elegendő volt ahhoz, hogy a Cseh Köztársaság az ellenőrzési küldetésről való visszatérésekor csupán a képviselője tanúvallomása alapján meg tudja állapítani a BAIDE társaság által fizetendő vámokat.

103    A valamely bizonyíték fennállásáról való tudomásszerzés ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy e bizonyítékra közigazgatási eljárás keretében hivatkozni lehessen. Annak érdekében, hogy a cseh hatóságok könyvelésbe tudják venni a fizetendő vám összegét, és arról tájékoztatni tudják a fizetésre kötelezettet, olyan helyzetben kellett volna lenniük, hogy hitelesítsék az ellenőrzési küldetés során gyűjtött bizonyítékokat, majd azokra az adóalannyal szemben hivatkozzanak. Márpedig, amint az az imént kifejtésre került, nem vitatott, hogy e bizonyítékokat az ellenőrzési küldetés végén nem továbbították át a Cseh Köztársaságnak.

104    A Bizottság ugyanakkor azzal érvel, hogy mivel a Cseh Köztársaságot a 2007. november 15‑i jegyzőkönyv révén tájékoztatták az összegyűjtött bizonyítékok listájáról, azokat neki kellett volna beszereznie oly módon, hogy kéri azokat az OLAF‑tól, amennyiben ezt szükségesnek tartja.

105    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy semmilyen jogalap nem tette lehetővé a vámhatóságának képviselője számára, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak továbbítson egy, az OLAF felelősségi körébe tartozó küldetés keretében összegyűjtött olyan információkat, amelyek bizalmas jellegűek, és azok csak azt követően szolgálhatnak bizonyítékként valamely közigazgatási vagy bírósági eljárásban, hogy azokat a Bizottság továbbította és az OLAF ellenőrizte, mivel e két utóbbi az Unió valamely harmadik országba irányuló küldetése keretében összegyűjtött dokumentumok és információk egyedüli címzettje.

106    A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vámhatóságok és a Bizottság közötti, a vám‑ és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13‑i 515/97/EK tanácsi rendelet (HL 1997. L 82., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 217. o.; helyesbítés: HL 2014. L 289., 23. o.) az 1. cikke értelmében „megállapítja, hogy a tagállamokban a vám‑ és mezőgazdasági jogszabályok végrehajtásáért felelős közigazgatási hatóságok e szabályok betartásának biztosítása érdekében hogyan működjenek együtt egymással és a Bizottsággal a közösségi rendszer keretében”.

107    Az 515/97 rendelet 12. cikkének jogvitára alkalmazandó változata úgy rendelkezik, hogy „[a] megkeresett hatóság [vagyis azon tagállam illetékes hatósága, amelyhez segítségért fordulnak] tisztviselői által beszerzett, és a [megkeresés alapján történő segítségnyújtás végrehajtásának szabályaira vonatkozó] 4–11. cikk szerinti segítségnyújtás során a megkereső hatóságnak [vagyis a segítséget kérő tagállam illetékes hatóságának] átadott megállapításokat, tanúsítványokat, információkat, dokumentumokat, hitelesített másolatokat és minden egyéb adatot a tagállamok illetékes hatóságai bizonyítékként használhatnak fel a megkereső országban”.

108    Az 515/97 rendelet 20. cikke a következőket írja elő:

„(1)      E rendelet céljának elérése érdekében a Bizottság a 19. cikkben meghatározott feltételek szerint közösségi közigazgatási és vizsgálati együttműködési küldetéseket hajthat végre harmadik országokban a tagállamok illetékes hatóságaival folytatott koordináció és szoros együttműködés keretében.

(2)      Az (1) bekezdésben említett, harmadik országokban végrehajtott közösségi küldetéseket a következő feltételek szabályozzák:

a)      a küldetések közösségi kezdeményezésre jönnek létre, adott esetben, az Európai Parlament által adott információ, illetve egy vagy több tagállam kérése alapján;

b)      a küldetéseket az e célra kinevezett közösségi tisztviselők, illetve az érintett tagállam(ok) által e célra kinevezett tisztviselők hajtják végre;

c)      a küldetéseket a Bizottság és az érintett tagállamok közötti megállapodás alapján a Közösség nevében tagállami tisztviselők is végrehajthatják, különösen harmadik országgal kötött kétoldalú segítségnyújtási megállapodás keretében; ebben az esetben a Bizottságot tájékoztatni kell a küldetések eredményeiről;

[…]”

109    Az 515/97 rendelet „Kapcsolatok harmadik országokkal” című IV. címéhez tartozó 21. cikkének a jogvitára alkalmazandó változata a következőket pontosítja:

„(1)      Az e rendelet 20. cikkében említett közösségi küldetések során feltárt megállapításokat és információkat és különösen az érintett harmadik országok illetékes hatóságai által átadott okmányokat e rendelet 45. cikke szerint kell kezelni.

(2)      A 12. cikket értelemszerűen kell alkalmazni az (1) bekezdésben említett megállapításokra és információkra.

(3)      A 12. cikk szerinti felhasználás céljára kapott eredeti okmányokat vagy hitelesített másolataikat a Bizottság továbbítja a tagállamok illetékes hatóságainak, amennyiben ezt kérik.”

110    Az 515/97 rendelet 45. cikkének a jogvitára alkalmazandó változata a következőket mondja ki:

„(1)      Formától függetlenül az e rendelet szerint továbbított minden információ bizalmas jellegű, és a [váminformációs rendszer]ben tárolt adatokat is beleértve, szakmai titoktartási kötelezettség alá esik, illetve olyan védelmet élvez, mint minden hasonló információ az igénylő tagállam nemzeti joga és a közösségi hatóságokra vonatkozó megfelelő rendelkezések szerint.

Különösen az első albekezdésben említett információk kizárólag a tagállamokban vagy a közösségi intézményekben működő olyan személyeknek adhatók ki, amelyek feladatai szükségessé teszik az ilyen információk ismeretét vagy használatát. Az ilyen információ csak az e rendeletben meghatározott célra használható, kivéve, ha az a tagállam, vagy a Bizottság, amely az adatot a [váminformációs rendszer]be felvette, a más célú felhasználáshoz kifejezetten hozzájárul a tagállam vagy a Bizottság által megállapított feltételek szerint, és amennyiben az ilyen átadást vagy használatot nem tiltják azon tagállam hatályos rendelkezései, ahol a fogadó hatóság székhelye van.

(2)      A [váminformációs rendszer]re vonatkozó V. cím rendelkezéseinek sérelme nélkül, a természetes és jogi személyekre vonatkozó információkat e rendelet szerint csak akkor lehet továbbítani, ha ez feltétlenül szükséges a vám‑ vagy mezőgazdasági jogszabályokat sértő tevékenységek megelőzéséhez, kivizsgálásához vagy az ezekkel kapcsolatos eljárás kezdeményezéséhez.

(3)      Az (1) és a (2) bekezdés nem zárja ki az e rendelet szerint szerzett információk felhasználását bármilyen bírósági vagy olyan nyomozati eljárásban, amelyet a vám‑ vagy mezőgazdasági jogszabályok be nem tartása miatt kezdeményeznek a későbbiekben.

[…]”

111    Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25‑i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 1999. L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 91. o.) „Vizsgálati jelentés és a vizsgálatot követő intézkedések” című 9. cikkének szövege a következő:

„(1)      A Hivatal által végrehajtott vizsgálat befejezését követően a Hivatal az igazgató felügyelete mellett összeállít egy jelentést, amelyben feltüntetik a megállapított tényeket, a pénzügyi veszteség mértékét, amennyiben van, továbbá a vizsgálat által feltárt eredményeket és az igazgató javaslatait a meghozandó intézkedésekről.

(2)      Az ilyen jelentések összeállításánál figyelembe veszik az érintett tagállam nemzeti jogában előírt eljárási követelményeket. Az ilyen alapon összeállított jelentések azon tagállamban, amelyben azok felhasználása szükségesnek bizonyul, ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási felügyelői által készített jelentések, igazgatási vagy bírósági eljárásban elfogadható bizonyítéknak minősülnek. A jelentések tartalmát ugyanolyan értékelési szabályok alapján ugyanolyan értékelésnek vetik alá, mint az adott ország nemzeti közigazgatási felügyelői által összeállított jelentéseket, és a jelentéseket azokkal azonos értékű dokumentumnak tekintik.

(3)      A külső vizsgálatot követően[, amelynek útján a Hivatal a rendelet 3. cikkének megfelelően a tagállamokban, illetve a hatályos együttműködési megállapodásoknak megfelelően harmadik országokban a 2988/95/EK, Euratom rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és az ugyanazon rendelet 9. cikke (2) bekezdésében említett ágazati szabályok által előírt vizsgálatokat és az ellenőrzéseket végzi,] összeállított jelentéseket és az összes vonatkozó felhasználható dokumentumot az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak küldik meg azon szabályok betartásával, amelyeket a külső vizsgálatokra kell alkalmazni.

[…]”

112    Az OLAF vizsgálati eljárásairól szóló belső iránymutatások (a továbbiakban: belső iránymutatások) „Harmadik országokban folytatott ellenőrzési küldetések” című 17. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy „[a]z [az OLAF főigazgatója által az üggyel a belső iránymutatások 6.1. cikkével összhangban megbízott] érintett vizsgálati egységnek az ellenőrzési küldetésben részt vevő tagjai a küldetés során végzett tevékenységekről jelentést készítenek, amelynek egy példányát megküldik a résztvevőknek [vagyis a vámokra vagy saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési küldetéseket illetően a (7) bekezdésnek megfelelően az érintett tagállamok ellenőrzési küldetésben részt vevő tisztviselőinek]”.

113    Miután a Törvényszék felidézte a jelen jogvitára alkalmazandó és a felek által hivatkozott rendelkezéseket, meg kell jegyezni, hogy az így meghatározott szabályozási keretből az következik, hogy a tagállamoknak a Bizottsággal való együttműködése a vámjogszabályok Unión belüli végrehajtása tiszteletben tartásának alapvető feltétele.

114    E célból harmadik országokban közösségi közigazgatási és vizsgálati együttműködési küldetéseket végeznek, amelyeken az 515/97 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok által e célra kijelölt tisztviselők vesznek részt.

115    Noha a közösségi küldetések keretében tett megállapítások és szerzett információk bizalmas jellegűek, az 515/97 rendelet 45. cikke (1) bekezdésének megfelelően rájuk vonatkozó szakmai titoktartási kötelezettség nem képezheti akadályát annak, hogy azokat a tagállamok által az ilyen küldetések keretében kijelölt képviselőkkel közöljék, ennek az ellenkezője ugyanis megfosztaná hatékony érvényesülésétől az e rendeletnek az 1. cikke szerinti, a fenti 113. pontban meghatározott célkitűzését.

116    Ilyen körülmények között e képviselőket az 515/97 rendelet 45. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében olyan személyeknek kell tekinteni, akiknek a feladatai szükségessé teszik az ilyen információk ismeretét vagy felhasználását.

117    Következésképpen a harmadik országban végzett közösségi küldetés keretében tett megállapításokat és gyűjtött információkat a tagállamok által az 515/97 rendelet alkalmazásában az e küldetésben való részvétel céljára kijelölt tisztviselők felhasználhatják.

118    Ugyanezen rendelet 45. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a közösségi küldetések során szerzett információk felhasználhatók a vámjogszabályokat sértő tevékenységekkel kapcsolatos eljárás kezdeményezéséhez, valamint bármilyen bírósági vagy nyomozati eljárásban, amelyet a későbbiekben kezdeményeznek. Az ilyen információkat a tagállamok illetékes hatóságai az 515/97 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének megfelelően többek között bizonyítékként felhasználhatják.

119    E körülmények között a Cseh Köztársaság állításával ellentétben a Cseh Köztársaság vámhatóságának az ellenőrzési küldetésen részt vevő képviselője teljes mértékben jogosult volt arra, hogy – a Bizottság állításának megfelelően – az OLAF‑tól a 2007. november 15‑i jegyzőkönyvhöz mellékelt bizonyítékokat kérje és megkapja, anélkül hogy az 515/97 rendelet 45. cikkében előírt, bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettség ennek akadályát képezné. Arra is jogosult volt, hogy e bizonyítékokat közölje a Cseh Köztársaság illetékes hatóságaival annak érdekében, hogy e hatóságok ezeket a BAIDE társaság által fizetendő vámtartozás beszedésére irányuló eljárás keretében e társasággal szemben bizonyítékként felhasználják.

120    E tekintetben a Cseh Köztársaság azonban azzal érvel – amint az a fenti 105. pontban kifejtésre került –, hogy az OLAF‑nak a belső iránymutatások 17.5. pontjának, valamint az 1073/1999 rendelet 9. cikkének megfelelően értékelnie kellett az ellenőrzési küldetés során tett megállapításokat, mielőtt azokat a vizsgálati jelentésében továbbította volna.

121    Az a körülmény, hogy az OLAF ellenőrzi a bizonyítékokat, mielőtt azokat a jelentésében továbbítaná, noha adott esetben késleltethette az ilyen bizonyítékok közlését, önmagában nem képezte akadályát annak, hogy a Cseh Köztársaság – amint azt a Bizottság állítja – a képviselőjének a küldetésről való visszatérésekor ezt kérje az OLAF‑tól.

122    Mindazonáltal nem vitatott, hogy az OLAF vállalta, hogy 2008 elején közli a Cseh Köztársasággal az ellenőrzési küldetés során gyűjtött bizonyítékokat. Márpedig nem vitatott – amint azt egyébként a Bizottság is elismerte a tárgyaláson –, hogy az OLAF késlekedett a jelentésének megküldésével, amelynek e bizonyítékok a mellékletét képezték.

123    E körülmények között nem róható fel a Cseh Köztársaságnak, hogy megvárta az OLAF jelentésének közlését, és nem kérte a bizonyítékok rendelkezésre bocsátását az ellenőrzési küldetésről való visszatéréskor.

124    Ezenkívül a Cseh Köztársaság a jelen ügyben szükségesnek tarthatta, hogy megvárja e bizonyítékok OLAF általi vizsgálatát és ellenőrzését, mielőtt azokat az utólagos adómegállapítási eljárás keretében felhasználja. Az OLAF volt ugyanis a legjobb helyzetben ezen ellenőrzés elvégzésére, mivel a bizonyítékok gyűjtésére a Bizottság és Laosz közötti együttműködési megállapodás keretében, ezen ország és a Cseh Köztársaság közötti kétoldalú segítségnyújtási megállapodás hiányában került sor.

125    E körülmények között a Cseh Köztársaság bizonyította, hogy az ellenőrzési küldetésről való visszatéréskor nem rendelkezhetett a BAIDE társaság által a 28 vitatott behozatal után fizetendő dömpingellenes vámok megállapításához szükséges bizonyítékokkal.

126    Következésképpen a Bizottság állításával ellentétben a Cseh Köztársaság nem sértette meg a fenti 68–77. pontban felidézett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit azzal, hogy a jelen ügy körülményei között nem állapította meg a szóban forgó vámokat az ellenőrzési küldetés visszatérését követő napokban.

 A BAIDE társaság tevékenysége megszüntetésének a vitatott összeg rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségre és ezen összeg beszedésére gyakorolt következményeiről

127    A Cseh Köztársaság azt állítja, amint arra a Törvényszék a fenti 52. pontban emlékeztetett, hogy nem tudta beszedni a vitatott összeget, mivel a BAIDE társaság 2008 májusától megszüntette az ország területén folytatott valamennyi tevékenységét, így e társaság vagyonának nagy részét az OLAF jelentésének megküldésekor már nem lehetett lefoglalni.

128    Nem vitatott, hogy az OLAF jelentése ténylegesen lehetővé tette a BAIDE társaság által fizetendő vámok megállapítását. E jelentés ugyanis pontosítja, hogy az áruk kínai származására vonatkozó bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy utólagos adómegállapításra irányuló eljárást indítsanak, és hivatkozik a Cseh Köztársaságban a BAIDE társaságot érintő, vitatott behozatalok 28 esetére.

129    Az sem vitatott, hogy a BAIDE társaság 2008 májusában megszüntette a Cseh Köztársaság területén folytatott tevékenységét, amit a Bizottság a tárgyaláson elismert.

130    Ezenkívül a vizsgálatból, különösen a keresetlevélhez A.8., A.19., A.20., illetve A.21. mellékletként csatolt, a cseh vámhatóságok által a prágai (Cseh Köztársaság) bankoknál és Prága város önkormányzati szerveinél végzett vizsgálatból, valamint a cégjegyzékkivonatból, az adóhatóságok által a cseh vámhatóságoknak a BAIDE társaság nevében kiállított, adótúlfizetés kifizetése iránti kérelmére adott válaszból, egy adóinformációs kérelemre adott válaszból, valamint a BAIDE társaság felszámolójának fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelméből következik, hogy a BAIDE társaság a Cseh Köztársaság területén már semmilyen lefoglalható vagyonnal nem rendelkezett, a Československá obchodní bankánál nyitott három számlán elhelyezett pénzösszegek, valamint 16 047,67 CZK, 14,56 amerikai dollár (USD), 51,60 euró és 82 300 CZK összegű adótúlfizetés kivételével, amely összegeket a vámhatóságok végül beszedték.

131    A Bizottság nem vitatja a cseh vámhatóságok által a BAIDE társaság vagyonára vonatkozóan lefolytatott vizsgálat eredményét, sem pedig a fenti 130. pontban említett dokumentumokban szereplő következtetéseket és pénzügyi adatokat. Azt sem vitatja, hogy a BAIDE társaság tevékenysége megszüntetésének megállapítása közvetlenül összefügg azzal a ténnyel, hogy e társaság a fent említett összegeken kívül azóta a Cseh Köztársaságban semmilyen lefoglalható vagyonnal nem rendelkezett.

132    Végül a Bizottság nem állítja, hogy a Cseh Köztársaság az OLAF jelentésének átadását követően végül lefoglaltnál jelentősebb mértékű vagyont tudott volna lefoglalni.

133    Bár a Bizottság azt rója fel a Cseh Köztársaságnak, hogy az ellenőrzési küldetés végén nem a szükséges gondossággal járt el, a tárgyaláson megerősítette, hogy nem áll szándékában azt állítani, hogy a Cseh Köztársaságnak az OLAF jelentésének átadása után végrehajtott intézkedésektől függetlenül magasabb összeget kellett volna behajtania, mint amelyet e jelentés átadását követően végül behajtott.

134    E tekintetben a Bizottság a tárgyaláson az erre vonatkozóan hozzá intézett kérdésre válaszolva előadta, hogy „a Cseh Köztársaság köteles volt akkor megállapítani a vámokat, amikor [a BAIDE társaság] még jelen volt az ország területén, tehát 2007. november vége […] és 2008. február vége között”, és hogy így „több pénzt tudott volna behajtani, ha korábban megállapította volna a vámtartozást”.

135    Márpedig a jelen ügy sajátos körülményei között, amint az a fenti 123. és 124. pontban megállapításra került, a Cseh Köztársaság észszerűen várhatta meg az OLAF jelentésének 2008 elejére ígért közlését, anélkül hogy ezen időpontot megelőzően kérte volna az ellenőrzési küldetés során összegyűjtött bizonyítékokat. Ebben az összefüggésben az említett dokumentumok beszerzéséhez, a cseh hatóságok általi elemzéséhez és az utólagos adómegállapítási eljárás lefolytatásához szükséges időre figyelemmel a Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy a Cseh Köztársaság a saját forrásokra vonatkozó nagyobb összegű jogosultságot szedhetett volna be, ha e jogosultságokat korábban állapította volna meg.

136    E körülmények között a vizsgálatból – az ügy irataira és a felek által előadott érvekre figyelemmel – az következik, hogy a BAIDE társaság tevékenységének megszüntetése olyan, a Cseh Köztársaságnak fel nem róható oknak minősülhet, amely az 1150/2000 rendelet – fenti 77. pontban felidézett – 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján jogszerűen mentesíthette e tagállamot a vitatott összegnek az Unió rendelkezésére bocsátása alól.

137    Mivel továbbá a BAIDE társaság tevékenységének megszüntetésére az OLAF jelentésének átadása előtt került sor, az a körülmény – még ha megalapozott is –, hogy a Cseh Köztársaság e jelentés átadását követően késedelmesen járt el, mindenesetre nem befolyásolja a vitatott összeg Cseh Köztársaság általi rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség értékelését.

 A vitatott összeg beszedése érdekében történő biztosítéknyújtásra vonatkozó kötelezettségről

138    A Bizottság mindazonáltal azt állítja, hogy a Cseh Köztársaságnak a szóban forgó áruk kiadását megelőző ellenőrzések során tudomása volt a BAIDE társaság általi csalás kockázatáról. A Cseh Köztársaságnak tehát az ezen áruk származásával kapcsolatban felmerült komoly kétségekre tekintettel az áruk forgalomba bocsátása előtt – amint az a fenti 61. pontban kifejtésre került – olyan biztosítékot kellett volna nyújtania, amely elegendő az e társaság által bejelentett vámok összege és az ezen áruk után végül adott esetben fizetendő összeg közötti különbség fedezésére.

139    A Bizottság ezzel kapcsolatban a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.; a továbbiakban: a Vámkódex végrehajtási rendelete) 248. cikkére hivatkozik.

140    A Cseh Köztársaság vitatja a Bizottság álláspontját, és azt állítja, hogy a vámhatóságok a szóban forgó áruk kiadását megelőző ellenőrzések keretében nem követelhettek biztosítékot, miközben a rendelkezésre álló információk alapján nem volt bizonyíték a felmerült vagy esetleg felmerülő vámtartozásra.

141    A Cseh Köztársaság érvelésének alátámasztására a Vámkódex 190. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amely úgy rendelkezik, hogy „[h]a a vámjogszabályok úgy rendelkeznek, hogy biztosíték nyújtása nem kötelező, a vámhatóság mérlegelheti ilyen biztosíték előírását, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a felmerült vagy esetleg felmerülő vámtartozást nem biztos, hogy az előírt határidőn belül megfizetik”.

142    A Cseh Köztársaság, miután a fenti 28. pontban említett pervezető intézkedés keretében felkérték érvelése pontosítására, jelezte, hogy „a tényállás megvalósulása idején hatályos vámjogszabályok egyetlen rendelkezése sem írta elő, hogy további ellenőrzések vagy az áruk szabad forgalomba bocsátását követően újonnan szerzett információk nyomán a [Vámkódex 190. cikke] alapján biztosítékot lehet előírni”. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ezért „elképzelhetetlen [volt], hogy a cseh vámhatóságok e rendelkezés alapján biztosítékot írjanak elő”.

143    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság, amint azt a tárgyaláson megerősítette, a Cseh Köztársaság jelen jogvitában benyújtott keresetének vitatása érdekében nem azt rója fel a Cseh Köztársaságnak, hogy az öngyújtók szabad forgalomba bocsátását követően nem nyújtott biztosítékot, hanem csupán azt, hogy a kiadás engedélyezéskor nem tette meg ezt.

144    Ezért a Cseh Köztársaságnak a Vámkódex 190. cikkében előírt, nem kötelező biztosíték jelen ügyben való alkalmazásának feltételeire vonatkozó érvelése – megalapozottságától függetlenül – nem befolyásolja a Bizottság által hivatkozott, a vitatott összeg beszedése érdekében történő biztosítéknyújtási kötelezettség jelen jogvitában történő vizsgálatát.

145    E tekintetben a Cseh Köztársaság nem vitatja, hogy a szóban forgó áruk vizsgálata a Vámkódex végrehajtási rendelete 248. cikkének hatálya alá tartozik, amely cikk előírja, hogy az áruk kiadásának engedélyezésekor biztosítékot kell nyújtani az áruk szabad forgalomba bocsátásának engedélyezése érdekében, ha az elvégzett vizsgálat magasabb összegű vámot eredményezhet, mint amely a vámáru‑nyilatkozaton feltüntetett adatokból következik. Ezzel szemben vitatja, hogy e cikk alkalmazásának feltételei a jelen ügyben teljesülnek.

146    Ennek pontosítását követően emlékeztetni lehet arra, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában az Unió saját forrásai rendszerének kezelését a tagállamokra bízza, és az kizárólag ez utóbbiak felelősségi körébe tartozik (2020. július 9‑i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑575/18 P, EU:C:2020:530, 62. pont). Ennek keretében a tagállamok az 1150/2000 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően kötelesek megtenni az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket – amint arra a fenti 77. pont emlékeztetett – a Bizottság rendelkezésére bocsássák.

147    Ennélfogva az említett rendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok feladata, hogy lefolytassák az olyan saját források megállapításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos ellenőrzéseket és vizsgálatokat, amelyek – mint a jelen ügyben is – a fenti 69. pontban meghatározott, a közös vámtarifa szerinti vámokból és az intézmények által az Unión kívüli országokkal folytatott kereskedelem tekintetében megállapított egyéb vámokból származnak.

148    A jogosultságot ugyanezen rendelet 2. cikkének megfelelően a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően a vámjogszabályok szerint kell megállapítani.

149    A Vámkódex 74. cikke (1) bekezdésének első mondata kimondja, hogy „[h]a valamely vámáru‑nyilatkozat elfogadása vámtartozást eredményez, azokat az árukat, amelyekre a vámáru‑nyilatkozat kiterjed, csak akkor adja ki a vámhatóság, ha a vámtartozást megfizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak”.

150    A Vámkódex végrehajtási rendeletének „Az áruk vámvizsgálata, a vámhivatal ténymegállapításai és egyéb intézkedései” VIII. címében szereplő 248. cikke a következőképpen szól:

„(1)      A kiadás engedélyezése után el lehet végezni a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok szerint meghatározott behozatali vámok lekönyvelését. Amennyiben a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy az általa elvégzett vizsgálat magasabb összegű behozatali vámot eredményezhet, mint amely a vámáru‑nyilatkozaton feltüntetett adatokból következik, úgy olyan biztosíték nyújtását követeli meg, amely elegendő a vámáru‑nyilatkozat adatai szerint megállapított és az áruk után végül adott esetben fizetendő összegek közötti különbözet fedezésére. A nyilatkozattevő azonban a biztosíték nyújtása helyett kérheti annak a vámösszegnek az azonnali lekönyvelését, amelyet az áruk után esetleg végül fizetni fog.

[…]”

151    E rendelkezésekből következik, hogy amennyiben vámáru‑nyilatkozatot nyújtanak be, az áruk kiadása előtt az alkalmazandó vámokat meg kell fizetni, vagy biztosítékot kell nyújtani. Ily módon, ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a vámáru‑nyilatkozat megerősítése azzal az eredménnyel járhat, hogy magasabb összegű behozatali vám megfizetése válik esedékessé, mint amely a vámáru‑nyilatkozat adataiból következik, úgy az áruk kiadását olyan biztosíték nyújtását követően engedélyezik, amely elegendő az ezen összegek közötti különbözet fedezésére.

152    E tekintetben, noha a Vámkódex végrehajtási rendelete 248. cikkének (1) bekezdése a „megítélni” ige alkalmazása miatt bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok vámhatóságai számára annak eldöntésében, hogy meg kell‑e követelni biztosítékok nyújtását, ezt a mérlegelési mozgásteret azonban korlátozza a hatékonyság EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésében foglalt elve, amely szerint a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen biztosítani kell ezen érdekek hathatós védelmét.

153    A hatékonyság elvének hatályát – amennyiben az az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamokra háruló, az Unió vámok képezte saját forrásainak hatékony és teljes összegben való beszedésére irányuló különös kötelezettségre vonatkozik – nem lehet absztrakt módon és statikusan meghatározni, mivel az az érintett csalás vagy egyéb jogellenes tevékenység olyan jellemzőitől függ, amelyek időközben változhatnak.

154    A jelen ügyben a Bizottság annak állítása érdekében, hogy a Cseh Köztársaságnak a szóban forgó áruk kiadásakor tudomása volt a csalás kockázatáról, lényegében arra hivatkozik, hogy a felperes tagállamot tájékoztatták arról, hogy az öngyújtók alján szereplő „44001” ötjegyű sorozatszám alapján feltételezhető ezen öngyújtók kínai származása.

155    E tekintetben a Bizottság elsősorban arra hivatkozik, hogy ez az információ szerepelt egy, az OLAF által készített és 2005. május 31‑én és június 1‑jén szervezett szeminárium során kiosztott dokumentációban (a továbbiakban: az OLAF 2005. évi dokumentációja). A Bizottság elismeri, hogy a Cseh Köztársaság az említett szemináriumon nem vett részt, de azt állítja, hogy címzettje volt e dokumentációnak.

156    A Cseh Köztársaság vitatja, hogy megkapta volna az OLAF 2005. évi dokumentációját.

157    A tárgyaláson a Bizottság jelezte, hogy nem „[tudja] pontosan”, hogy a Cseh Köztársaság mikor kapta meg az OLAF 2005. évi dokumentációját. Kifejtette, hogy nem talált az e dokumentáció Cseh Köztársaságnak történő megküldésére vonatkozó „konkrét bizonyítékot”. Az iratokból az sem tűnik ki, hogy – ellentétben azzal, amit a Bizottság a tárgyaláson állított – e dokumentációt „[2005] júniusa és az év vége” között továbbították a Cseh Köztársaságnak.

158    Ezenkívül, ellentétben azzal, amit a Bizottság a viszonválaszban állít, a D.3. mellékletként csatolt, 2016. október 3‑i WOMIS/CZ/2014/5 közleményből sem tűnik ki, hogy „a cseh hatóságok [az OLAF 2005. évi dokumentációja] alapján 2006. március 22‑én kockázati profilt hoztak létre”.

159    Végül, bár a Cseh Köztársaság a tárgyaláson elismerte, hogy az általa 2006. március 22‑én létrehozott kockázati profilt – amint az abban egyébként kifejezetten szerepel – valóban az OLAF által szolgáltatott információk alapján hozta létre, jelezte, hogy ezeket az információkat az OLAF képviselőivel 2006. március 20. és 22. között tartott találkozón közölték vele, anélkül hogy a Bizottság észrevételeket tett volna ezen állítással kapcsolatban.

160    E körülmények között nem bizonyított, hogy a Cseh Köztársaság 2005 júniusa és 2005 vége között megkapta az OLAF 2005. évi dokumentációját.

161    Következésképpen a Bizottság nem állíthatja, hogy a Cseh Köztársaság nem tett eleget a saját források területén fennálló kötelezettségeinek amiatt, hogy az e dokumentációban szereplő, a csalás „kockázatára vonatkozó kellően pontos információk” alapján 2005‑ben az öngyújtók szabad forgalomba bocsátását megelőzően nem nyújtott biztosítékot a BAIDE társaság által esetlegesen fizetendő dömpingellenes vámokra vonatkozóan.

162    Másodsorban a Bizottság arra hivatkozik, hogy az öngyújtók kínai származását jelölő „44001” sorozatszámra vonatkozó információ a Cseh Köztársaság által 2006. március 22‑én létrehozott és 2006 novemberében aktualizált kockázati profilban (a továbbiakban: kockázati profil) is szerepelt.

163    Az iratokból kitűnik, hogy a kockázati profilt – amint azt a Cseh Köztársaság kifejezetten állítja – annak érdekében fogadták el, hogy „felhívják a különböző vámhivatalok figyelmét az azonosított kockázatokra, és […] ez utóbbiakat kötelezzék arra, hogy e kockázatokra tekintettel alaposan ellenőrizzék az árukat”. A kockázati profil hangsúlyozza, amint arra a Bizottság is hivatkozik, hogy „az öngyújtók alján szereplő, ötjegyű számkód azt jelzi, hogy Kínából származó öngyújtókról lehet szó”.

164    A Cseh Köztársaság elsősorban azt állítja, hogy a kockázati profil alapján végzett ellenőrzések ugyanakkor nem tették lehetővé annak bizonyítását, hogy az öngyújtók származása eltér a BAIDE társaság által bejelentett származástól.

165    E tekintetben a Cseh Köztársaság a válasz 43. és 44. pontjában a C.1a–C.1f., C.1h–C.1 l. és C.2.a–C.2.n. mellékletre hivatkozik. Közelebbről, amint az a fenti 28. pontban említett pervezető intézkedés keretében feltett írásbeli kérdésekre adott válaszainak 22. pontjából kitűnik, a C.1h. és a C.2.a–C.2.n. mellékletet, különösen az azokban szereplő jegyzőkönyveket azonosította akként, mint amelyek a kockázati profil elfogadását követően történt behozatalokra vonatkoznak.

166    A Cseh Köztársaság azonban nem nevezi meg, hogy e mellékletekben, amelyek a szóban forgó 28 behozatal közül 24‑re vonatkozó, – a válaszhoz mellékelt jegyzékben szereplő megjelölés szerint – „vámellenőrzéssel kapcsolatos [válogatott] dokumentumokat” mutatnak be, amelyek lényegében az elvégzett ellenőrzések jegyzőkönyveiből, a BAIDE társaság által kiállított számlákból, valamint az érintett rakományokról és árukról készült több fényképből állnak, melyek azok az elemek, amelyekre hivatkozik annak állítása érdekében, hogy „ezen ellenőrzések egyike sem tárt fel arra utaló bizonyítékokat, hogy az áruk tényleges származása eltért volna a bejelentett származástól”.

167    Még ha feltételezzük is, hogy ezeket az elemeket kellő pontossággal azonosították ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Törvényszék számára azok megalapozottságának értékelését, az ilyen, kifejezetten szelektív módon bemutatott dokumentáció részleges és hiányos jellege mindenesetre nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy egyetlen bizonyíték alapján sem lehetett a szóban forgó áruk kínai származására következtetni. Ezenkívül, amint azt a Bizottság a viszonválasz 66. pontjában megjegyezte, a C.1b., C.1f., C.1h–C.1 l. és C.2a–C.2n. mellékletben kiválasztott dokumentumokhoz az öngyújtókról készült egyetlen fényképet sem csatoltak.

168    A Cseh Köztársaság, amikor a fenti 28. pontban említett pervezető intézkedés keretében ezzel kapcsolatban kérdést intéztek hozzá, csupán két további fényképre hivatkozott annak állítása érdekében, hogy a cseh vámhatóságok az öngyújtók alsó részén nem az OLAF által jelzett „44001” sorozatszámot találták, hanem egy eltérő, három betűből és két számjegyből álló kódot, vagy egyáltalán nem találtak kódot.

169    Mindazonáltal önmagában két fényképnek az ezen érvelés alátámasztása érdekében történő benyújtása nem lehet elegendő annak bizonyítására, hogy – amint azt a Cseh Köztársaság állítja – „a vámellenőrzés során készített fényképek” arra engedtek következtetni, hogy a „44001” sorozatszám nem szerepelt a vitatott behozatalokon. Ráadásul, noha az F.3. mellékletként csatolt fényképeken két öngyújtó alján valóban az OLAF által jelzettől eltérő kód látható, e fényképeken semmi nem teszi lehetővé ezen áruk importőrének azonosítását.

170    Mivel a vitatott behozatalok több millió öngyújtóra vonatkoznak, az, hogy a BAIDE társaság által importált – a fenti 165. pontban hivatkozott mellékletekként csatolt fényképeken látható – körülbelül tíz öngyújtó alján nem szerepelt az OLAF által azonosított sorozatszám, – még ha bizonyítottnak tekintjük is – nem elegendő tehát annak megállapításához, hogy a Cseh Köztársaságnak nem lehettek volna kétségei az öngyújtók kínai származását illetően.

171    Ezenkívül a Cseh Köztársaság nem hivatkozhat eredményesen a C. mellékletként csatolt jegyzőkönyvekre annak bizonyítása érdekében, hogy az elfogadott intézkedések „semmiféle olyan tényezőre nem utaltak, amely azt tanúsította volna, hogy az áruk származása eltér a bejelentett származástól”, mivel ezek a dokumentumok csupán az ellenőrzések eredményeit tanúsítják, ahogy azokra a kizárólag figyelembe vett tényezők alapján, ténylegesen sor került.

172    E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy a kölcsönös együttműködés keretében a tagállamoknak küldött, 2007. április 30‑i AM 2007/019 bizottsági közlemény 6.1. pontja a következőket mondja ki:

„[…]

A 2004 vége és 2006 júliusa közötti időszakban a Laoszból a Közösségbe behozott öngyújtók mennyisége több mint 80 millió darabot ért el.

[…]

Az ellenőrzések során két tagállam (a cseh és a belga vámhatóságok) a Laoszból származóként bejelentett öngyújtótartályok alján a kínai hatóságok által a kínai öngyújtógyártóknak kiosztott, 5 számjegyből álló kódot azonosították. Ebben az esetben a 44001 kódról, a kínai hatóságok által a 7.1.2. pontban említett kínai gyártónak [vagyis a BAIDE társaságnak] adott kódról volt szó.”

173    Ugyanezen közlemény 12. pontjának szövege egyébiránt a következő:

„Megállapítást nyert, hogy a 7.1.2. pontban említett kínai gyártó Prágában, a Cseh Köztársaságban hozta létre európai forgalmazási központját. A cseh vámhatóságok ellenőrizték az exportőrrel kapcsolatban álló, a 7.2. pontban említett importőr behozatalának helyzetét.

Az exportőrrel kapcsolatban álló importőr azonnal áthelyezte a vámkezelést egy másik vámhivatalhoz, hogy elkerülje a Laoszból származóként bejelentett öngyújtószállítmányok teljes ellenőrzését.

Ezt követően az árukat Szlovákiában bocsátották szabad forgalomba. A cseh vámhatóságok 2006 júliusában tájékoztatták a szlovák vámhatóságokat az öngyújtók szállításáról, és az OLAF segítségével két szállítmány behozatalát 2006 augusztusában leállították. Amikor a szlovák vámhatóság az öngyújtókat terhelő dömpingellenes vámokra vonatkozó biztosítékot kért, a szállítmányokat egy prágai vámraktárba helyezték át.

[…]”

174    A Cseh Köztársaság, miután a fenti 28. pontban említett pervezető intézkedés keretében kifejezetten felhívták arra, hogy tegye meg észrevételeit a fenti 172. és 173. pontban említett közlemény 6.1. és 12. pontjában foglalt információkkal kapcsolatban, arra hivatkozott, hogy „az öt számjegyű kód jelentésére vonatkozóan az [említett] közleményben szereplő információk igen töredékesek és homályosak [voltak]”. Nem kérdőjelezte meg azonban az említett közlemény 6.1. pontjában említett azon tényt, hogy a cseh vámhatóságok a BAIDE társaság által importált öngyújtók alján illetően ilyen sorozatszámot észleltek, függetlenül annak pontos jelentésétől.

175    Noha a Cseh Köztársaság azt is állította, hogy e közlemény a jelen jogvitát nem befolyásolja, mivel azt a vitatott behozatalok szabad forgalomba bocsátását követően fogadták el, e körülmény önmagában szintén nem érvénytelenítheti az e közleményben szereplő azon információkat, amelyek szerint a cseh vámhatóságok az öngyújtók alján a „44001” sorozatszámot észlelték.

176    Ráadásul, mivel e közleményt, amint azt a Cseh Köztársaság hangsúlyozza, csak az áruk szabad forgalomba bocsátását követően küldték meg, az a körülmény, hogy az OLAF a szóban forgó közleményben nem ajánlotta biztosíték előírását, érvényesen nem vehető figyelembe a Cseh Köztársaság arra vonatkozó kötelezettségének értékelése során, hogy ezen áruk kiadásakor biztosítékot írjon elő.

177    A Cseh Köztársaság, miután a tárgyalás során ismételten felhívták, hogy tegye meg észrevételeit az AM/2007/019 közlemény 6.1. és 12. pontjában foglalt információkkal kapcsolatban, mindazonáltal nem terjesztett elő olyan konkrét bizonyítékokat, amelyek érvényteleníthetnék ezeket az információkat. Egyébiránt nem vitatta, hogy felhívta a szlovák vámhatóságok figyelmét a csalárd behozatalok fennállására, amint az az AM/2007/019 közlemény 12. pontjából kitűnik.

178    Így meg kell állapítani, hogy a Cseh Köztársaság, noha írásban felkérték az AM/2007/019 közlemény 6.1. és 12. pontjában foglalt információkkal kapcsolatos pontosítások szolgáltatására, nem tudott az azok cáfolására alkalmas, kellően pontos és releváns bizonyítékokat előterjeszteni. Ezért nem állíthatja, hogy nem észlelte az OLAF által jelzett sorozatszámot, miközben jelezte a szlovák hatóságoknak a Laoszból származóként bejelentett és a területére korábban a BAIDE társaság által behozott csalárd behozatalok fennállását.

179    Noha a Cseh Köztársaság megpróbálja vitatni az OLAF által továbbított információknak a szóban forgó áruk származásának értékelése szempontjából fennálló relevanciáját, arra hivatkozva – amint az a fenti 174. pontban szerepel –, hogy ezen információk hiányos jellege miatt lényegében nem lehetett biztos azok jelentésében, nem vitatott, hogy – amint azt a tárgyaláson megerősítette – nem kérdezte az OLAF‑ot az így továbbított információk helytállóságáról, noha azokat a kockázati profilban szó szerint átvette.

180    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok vámhatóságainak feladata biztosítani az uniós vámjog alkalmazását, és különösen megfelelő vámellenőrzéseket lefolytatni az Unió pénzügyi érdekeinek hathatós védelme érdekében. E feladat teljesítése e hatóságok részéről folyamatos, koherens és rendszeres munkát igényel. Noha az uniós szinten végzett vámellenőrzési fellépések célja a tagállamok támogatása, ezek ezért mindenesetre nem helyettesíthetik az ellenőrzésre és az Unió pénzügyi érdekeinek hathatós védelmére irányuló, általuk megteendő fellépést.

181    Végül, a Cseh Köztársaság állításával ellentétben a vitatott összeg beszedésére vonatkozó biztosíték nyújtásához nem volt szükséges, hogy a szóban forgó áruk kiadásakor bizonyos legyen, hogy az áruk származása eltér a bejelentett származástól, hanem csupán az, hogy fennálljanak olyan valószínűsítő körülmények, amelyek ezen áruk ellenőrzése során annál magasabb összegű vám meghatározását eredményezhetik, mint amely a vámáru‑nyilatkozat adataiból következik.

182    E tekintetben a Cseh Köztársaság jelenleg nem állíthatja, hogy csak bizonytalan gyanú merülhetett fel benne a vitatott behozatalok csalárd jellegét illetően, miközben a kockázati profilban maga is elismerte, hogy „fennáll a vámjogszabályok megkerülésének észszerű gyanúja”, és pontosította, hogy a belső ellenőrzés célja az volt, hogy „minden lehetséges intézkedést megtegyenek a dömpingellenes vámoknak az áruk eltérő tarifális besorolása vagy eltérő származására vonatkozó nyilatkozat útján történő elkerülésének megakadályozása érdekében”, illetve jelezte, hogy adott esetben ajánlja „lefoglalás végrehajtását a dömpingellenes vám összegének erejéig”.

183    A Cseh Köztársaság egyébként – amint az a fenti 178. pontban pontosításra került – felhívta a szlovák vámhatóságok figyelmét a csalárd behozatalok fennállására. A kockázati profil elfogadását követően több intézkedést is hozott, amelyek legalábbis azt mutatják, hogy e profil létrehozásakor tudomása volt a csalás kockázatáról. A Cseh Köztársaság – amint azt ellenkérelmének 15. pontjában a Bizottság is hangsúlyozta – nem vitatja, hogy 2006. április 13‑án a BAIDE társaság általi csalás gyanújáról szóló levelet küldött az OLAF‑nak, és hogy 2006. augusztus 28‑án e társaságra vonatkozóan vizsgálatot indított. Azt sem vitatja, hogy az ellenőrzési küldetést megelőzően megküldte az OLAF‑nak azon vitatott behozatalok listáját, amelyek származását ellenőrizni kellett.

184    Mindazonáltal és másodsorban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy az OLAF információira figyelemmel biztosítékot kellett volna nyújtania a vitatott összeg beszedése érdekében, e biztosítékot fel kellett volna szabadítania, mivel a laoszi hatóságok megerősítették a szóban forgó áruk származási bizonyítványainak hitelességét, és „semmilyen, ennek ellenkezőjét alátámasztó bizonyíték” nem állt rendelkezésre.

185    Az a puszta körülmény azonban – függetlenül attól, hogy a jogvita keretében milyen jogi hatály tulajdonítható a laoszi hatóságok nyilatkozatainak –, hogy e hatóságok megerősítették a BAIDE társaság által a 28 vitatott behozatal közül kettő esetében csatolt származási bizonyítványok hitelességét, mindenesetre nem lehet elegendő azon kétségek eloszlatásához, amelyekkel a Cseh Köztársaság a BAIDE társaság Laoszból történő valamennyi behozatalával kapcsolatban az OLAF által közölt információk alapján szembesült.

186    A BAIDE társaság által benyújtott tanúsítványok legfeljebb annyiban szolgálhattak volna az öngyújtók laoszi származására utaló valószínűsítő körülményként, amennyiben ezt a származást a Cseh Köztársaságnak a szóban forgó áruk kiadásakor birtokában lévő egyéb adatok megerősítették, és – mint a jelen ügyben – nem érvénytelenítették volna.

187    A fentiek összességére figyelemmel a Cseh Köztársaság a Vámkódex végrehajtási rendelete 248. cikkének (1) bekezdése alapján köteles volt biztosítékot nyújtani a BAIDE társaság által a kockázati profil elfogadásától, azaz 2006. március 22‑től esetlegesen fizetendő dömpingellenes vámok beszedésére.

 Az Unió jogalap nélküli gazdagodásának fennállására vonatkozó általános következtetés

188    Amint az a fenti 123. és 124. pontból következik, a Cseh Köztársaság az OLAF jelentésének átadásától kezdve megállapíthatta a BAIDE társaság által a vitatott behozatalok után fizetendő vámot.

189    Amint az a fenti 129. pontban megállapításra került, az OLAF jelentésének átadására azonban a BAIDE társaság tevékenységének megszüntetését követően került sor.

190    A 136. pontban szereplő következtetésnek megfelelően a BAIDE társaság tevékenységének az OLAF jelentésének átadása előtti megszüntetése az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a Cseh Köztársaságnak fel nem róható oknak minősülhetett, amely jogszerűen mentesíthette a Cseh Köztársaságot a vitatott összeg Unió rendelkezésére bocsátása alól, mivel ekkor a Cseh Köztársaság területén már semmilyen vagyont nem lehetett lefoglalni.

191    A fenti 187. pontban azonban megállapításra került, hogy a Cseh Köztársaság a Vámkódex végrehajtási rendelete 248. cikkének (1) bekezdése alapján köteles volt biztosítékot nyújtani a BAIDE társaság által 2006. március 22‑től fizetendő dömpingellenes vámok címén beszedendő összegekre.

192    A felek egyetértenek abban, hogy a vitatott behozatalokra – amint azt a tárgyaláson megerősítették – 2005. szeptember 26. és 2007. március 1. között került sor. Ezenkívül a Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy a biztosítéknyújtási kötelezettségnek a vitatott behozatalok összességére kell vonatkoznia.

193    Az F.1. mellékletben található dokumentumból, valamint a B.7. mellékletben szereplő táblázatból kitűnik, hogy 2006. március 22‑től tizenhat behozatalra került sor, az elsőre 2006. április 11‑én, az utolsóra pedig 2007. március 1‑jén.

194    A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az Unió jogalap nélküli gazdagodása áll fenn azon vitatott összeg mértékéig, amely a BAIDE társaság által az öngyújtók első tizenkét behozatala, vagyis a 2005. szeptember 26‑i első és a 2006. február 20‑i utolsó behozatal közötti, azaz a 2005. szeptember 26‑i, november 7‑i, 15‑i, 27‑i, 29‑i, 30‑i, 2006. január 3‑i, 10‑i, 16‑i, 17‑i, 27‑i és február 20‑i behozatal után fizetendő dömpingellenes vámnak felel meg.

195    Következésképpen a keresetnek helyt kell adni annyiban, amennyiben az a fenti 194. pontban említett összegnek, vagyis az F.1. mellékletben benyújtott és a Bizottság által nem vitatott pénzügyi adatokra tekintettel az Unió saját forrásai címén a Bizottság erre szolgáló számlájára megfizetett 17 828 399,66 CZK összegnek a Cseh Köztársaság részére történő visszatérítésére irányul.

196    A keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

197    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

198    A jelen ügyben, mivel a Cseh Köztársaság és a Bizottság részben pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

199    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Belga Királyság és a Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Cseh Köztársaság keresetének helyt ad annyiban, amennyiben az az Európai Unió saját forrásai címén megfizetett 17 828 399,66 cseh korona (CZK) összeg Európai Bizottság általi visszatérítésére irányul.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Marcoulli

Schwarcz

Norkus

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. május 11‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: cseh.