E. SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. október 14. (1)
C‑208/09. sz. ügy
Ilonka Sayn‑Wittgenstein
(A Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Európai polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog – Az állampolgárainak egyike által egy másik tagállamban megszerzett, nemesi címet tartalmazó családnév anyakönyvi bejegyzésének a nemességet eltörlő tagállam hatóságai általi megtagadása”
1. Az első világháborút követően mind Ausztria, mind Németország köztársasággá vált, eltörölve a nemességet és az ahhoz kapcsolódó minden kiváltságot és címet. Az osztrák állampolgárok számára azóta alkotmányjogilag tiltott bármely nemesi cím viselése, mely tilalom a családnév részeként használt „von” vagy „zu” segédszócskákra is kiterjed. Németországban mindazonáltal más megközelítést alkalmaztak: a már létező címek, jóllehet azok a továbbiakban mint olyanok nem voltak viselhetők, a gyermekeknek átadott családnév részévé váltak, és csak a gyermek neméhez igazodva változhattak abban az esetben, ha az elemnek mind férfi, mind női változata létezik, mint például a Fürst (herceg) és a Fürstin (hercegnő) esetében.
2. Ebben az ügyben egy egykori nemesi címet tartalmazó családnévvel rendelkező német állampolgár által Németországban felnőttként örökbefogadott osztrák állampolgárról(2) van szó. Ugyanezen családnév női változatát jegyezték be aztán számára az osztrák anyakönyvekbe(3). Ezen osztrák állampolgár a mintegy 15 évvel később hozott, e bejegyzést a családnév nemességre utaló részeinek eltávolításával helyesbítő közigazgatási határozatot jelenleg a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság) előtt vitatja. E bíróság a Grunkin és Paul ügyben hozott ítéletre(4) utalva azt kívánja megtudni, hogy az osztrák szabályozás összeegyeztethető‑e az uniós polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló EK 18. cikkel (jelenleg EUMSZ 21. cikk). A Szerződés egyéb rendelkezései szintén relevánsak lehetnek.
Jogi háttér
Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(5)
3. Az Egyezmény 8. cikke a következőképpen szól:
„1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán‑ és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”
4. Az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletben – különösen a Burghartz kontra Svájc és a Stjerna kontra Finnország ítéletben(6) – megállapította, hogy bár az Egyezmény 8. cikke kifejezetten nem utal a nevekre, valamely személy neve a személyazonosítás és a családhoz való kötődés eszközeként igenis érinti az adott személy magán‑ és családi életét. Szintén hangsúlyozta a nemzeti nyelvi szempontok jelentőségét a személynevek terén, és elismerte, hogy az állam politikájából fakadó nyelvi szabályok előírása igazolható lehet.(7)
Az európai uniós jog
5. Az EK 12. cikk első bekezdése (jelenleg az EUMSZ 18. cikk első bekezdése) a következőképpen rendelkezik:
„E szerződés [A Szerződések(8)] alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”
6. Az EK 17. cikk (jelenleg az EUMSZ 20. cikk) a következőképpen rendelkezik:
„(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik az e szerződés által rájuk ruházott [… a Szerződésekben meghatározott] jogok, és terhelik az e szerződésben előírt kötelezettségek. [Így az uniós polgárok többek között:
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;
…]”
7. Az EK 18. cikk (1) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése) értelmében:
„Az e szerződésben és a végrehajtására [A Szerződésekben és a végrehajtásukra] hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.”
8. Az EK 43. cikk (jelenleg az EUMSZ 49. cikk) és az EK 49. cikk (jelenleg az EUMSZ 56. cikk) megtilt „a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás[t]”, illetve „a Közösségen [az Unión] belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás[t] a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában [… nem abban a tagállamban] letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy”.
9. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának(9) 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”
10. Az e cikkhez fűzött magyarázat(10) világossá teszi, hogy a biztosított jog megfelel az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke által biztosított jognak, és az e jogra jogszerűen alkalmazható korlátozás mértéke azonos az ezen Egyezmény 8. cikkének 2. bekezdésében megengedettel.
11. A Bíróságnak a Konstantinidis‑ügyben(11), a García Avello‑ügyben(12), valamint a Grunkin és Paul ügyben(13) hozott ítéletekben már alkalma nyílt az ugyanazon személy különböző tagállamok anyakönyveibe bejegyzett családnevei közötti eltérésekkel kapcsolatos kérdések eldöntésére. Ezen ítélkezési gyakorlat legfontosabb szempontjai a következőképpen foglalhatók össze.(14)
12. A személyek családi nevének meghatározására vonatkozó szabályozás jelenleg a tagállamok hatáskörébe tartozik. A tagállamoknak hatáskörük gyakorlása során mindazonáltal tiszteletben kell tartaniuk az Unió jogát, kivéve ha olyan belső helyzetről van szó, amely semmilyen módon nem kapcsolódik e joghoz. Ilyen kapcsolat áll fenn akkor, ha valamely tagállamnak az állampolgárai jogszerűen tartózkodnak egy másik tagállamban. Ilyen körülmények között joggal hivatkozhatnak azzal a tagállammal szemben, amelynek az állampolgárai, a Szerződésből fakadó jogaikra, így az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra és a szabad letelepedéshez való jogra.
13. A családnevek eltérése komoly szakmai és magánéleti hátrányokat okozhat. Az érintetteknek nehézségeik adódhatnak azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok valamelyikében a másik tagállam által elismert névre kiállított okmányok vagy dokumentumok joghatásai érvényesüljenek. A mindennapi élet számos tevékenysége, mind a közélet, mind pedig a magánélet terén, megköveteli a személyazonosság igazolását, ami gyakorta útlevéllel történik. Ha az állampolgárság szerinti tagállam által kiállított útlevélben a másik tagállamban kiállított születési anyakönyvi kivonaton szereplő névtől eltérő név szerepel, ha egy konkrét helyzetben használt név nem felel meg annak, amely a személyazonosság igazolására bemutatott okmányban szerepel, vagy ha két, egyszerre bemutatott okmányban szereplő név nem azonos, kétely keletkezhet az adott személy személyazonosságát, valamint a bemutatott okmányok eredetiségét és a bennük szereplő adatok hitelességét illetően, és a hamis nyilatkozattétel gyanúja merülhet fel.
14. A személyek szabad mozgásának ilyen komoly hátrányokból eredő akadálya csak akkor igazolható, ha objektív megfontolásokon alapul, és arányos a jogszerűen elérni kívánt céllal. A közigazgatás megkönnyítésére irányuló ilyen megfontolások ehhez nem elegendők. Meghatározott közrendi okok mindazonáltal alkalmasak lehetnek arra, hogy ilyen akadályt igazoljanak.
Az osztrák jog
15. 1919‑ben a nemesség eltörléséről szóló törvény(15), amely a szövetségi alkotmányos törvény(16) 149. cikkének (1) bekezdése értelmében alkotmányerővel bír, eltörölte a nemességet, a világi lovagrangokat és bizonyos egyéb címeket, valamint méltóságokat, és megtiltotta az azoknak megfelelő elnevezések viselését. A hatáskörrel rendelkező miniszterek által elfogadott végrehajtási rendelkezések(17) 1. §‑a értelmében az eltörlés hatálya a releváns kiváltságok megszerzésének helyére tekintet nélkül valamennyi osztrák állampolgárra kiterjed. A végrehajtási rendelkezések 2. §‑a értelmében a tilalom kiterjed többek között a „von” segédszócskának a név részeként történő viselésének, valamint a nemesi rangot jelző ‑ például „Ritter” (lovag), „Freiherr” (báró), „Graf” (gróf), „Fürst” (herceg), „Herzog” (herceg) ‑ címek vagy más megfelelő osztrák vagy külföldi rangmegjelölések viselésének jogára. Az 5. § értelmében a tilalom megsértése esetén különféle büntetések szabhatók ki.
16. Az osztrák kormány tájékoztatása szerint a bíróságok e tilalmat bizonyos kiigazításokkal alkalmazták olyan esetekben, amelyekben egy egykori német nemesi megjelölést tartalmazó német családnevet viselő személyek voltak érintettek. Ha ilyen családnevet viselő német állampolgár később osztrák állampolgárságot szerzett, e nevet nem lehetett nemesi címet tartalmazó névként újraértelmezni, és az nem volt megváltoztatható. Ezenfelül ha egy osztrák nő egy német állampolgárral történő házasságkötésének erejénél fogva ilyen névre tett szert, a teljes nevet jogosult volt viselni; mindazonáltal a férjével teljesen azonos családnevet kellett viselnie, és nem viselhette annak női változatát.(18)
17. A nemzetközi magánjogról szóló szövetségi törvény(19) 9. §‑ának (1) bekezdése értelmében a természetes személyek személyállapotát annak az államnak a joga határozza meg, amelynek állampolgárai. A 13. § (1) bekezdése értelmében az e személyek által viselt név a név megszerzésének jogalapjára tekintet nélkül e személyek személyállapotához igazodik. Az említett törvény 26. §‑a úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadás feltételei az örökbefogadó fél és a gyermek személyállapotához, míg annak „joghatásai” egyetlen örökbefogadó esetén e személy személyállapotához igazodnak.
18. Az Osztrák Köztársaság jelen ügyben tett észrevételei és az azok között idézett szakirodalom szerint az eképpen szabályozott „joghatások” csak a családjogi joghatásokra terjednek ki, és nem terjednek ki az örökbefogadott gyermek nevének meghatározására (amelyet továbbra is a nemzetközi magánjogról szóló szövetségi törvény 13. §‑ának (1) bekezdése szabályoz). A Nemzetközi Személyi Jogállapoti Bizottság (ICCS) által 2000 márciusában – amikor az Osztrák Köztársaság e szervezet tagja volt – összeállított jelentés(20) szerint mindazonáltal az Osztrák Köztársaság a „Melyik az örökbefogadott gyermek nevének meghatározására alkalmazandó jog?” kérdésre válaszul a következőket fejtette ki: „Az örökbefogadott gyermek neve (annak megváltoztatása) az örökbefogadás egyik joghatása, és az az örökbefogadó fél, illetve felek nemzeti jogához igazodik. Ha az örökbefogadó felek eltérő állampolgársággal rendelkező házastársak, akkor közös nemzeti joguk, ennek hiányában pedig, ha az még mindig a házastársak valamelyikének nemzeti joga, korábbi közös nemzeti joguk alkalmazandó. Az alkalmazandó jog korábban a szokásos tartózkodási hely joga volt.”
19. Az osztrák polgári törvénykönyv(21) 182. §‑ának (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 183. §‑ának (1) bekezdése értelmében az egyetlen személy által örökbefogadott gyermek e személy vezetéknevét kapja, ha a másik szülőhöz fűződő jogviszony megszűnt.
20. A személyi állapotról szóló törvény(22) 15. §‑ának (1) bekezdése megkívánja a bejegyzés kijavítását akkor, ha az a bejegyzés időpontjában nem volt helyes.
A német jog
21. A Weimari Alkotmány(23) 109. cikke többek között a születésen vagy jogálláson alapuló minden kiváltságot eltörölt, és úgy rendelkezett, hogy a nemesi megjelölések csupán a családnév részeként érvényesek. A jelenlegi alkotmányos törvény(24) 123. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelkezés ma is alkalmazandó. Jóllehet a Bíróság előtt a jelen eljárás során egy konkrét jogszabályra sem hivatkoztak, nem vitatott, hogy a német jog szerint egy egykori nemesi megjelölést tartalmazó családnév továbbra is a viselőjének neme szerint változik, ha az egykori nemesi megjelölés tekintetében is ez volt a helyzet.
22. A polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény(25) 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a személynevek azon állam joga szerint képzendők, amelynek a személy az állampolgára. Ugyanezen törvény 22. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadásra és annak a családjogi szempontból érintettek közötti jogviszonyokra gyakorolt joghatásaira az örökbefogadó fél állampolgársága szerinti állam jogát kell alkalmazni.
23. Az ICCS fent idézett jelentése(26) szerint 2000‑ben a Németországi Szövetségi Köztársaság a „Melyik az örökbefogadott gyermek nevének meghatározására alkalmazandó jog?” kérdésre válaszul a következőket fejtette ki: „Az örökbefogadott gyermek neve a származási országában hatályos jogtól függ. Ennélfogva a névviselésre vonatkozó német szabályozás alkalmazandó akkor, ha külföldi gyermeket német állampolgár fogadott örökbe, és az így német állampolgárságot szerzett. Ha német gyermeket külföldi állampolgár fogad örökbe, a gyermek nevének jogi helyzete ennek folytán csak akkor változik meg, ha a gyermek az örökbefogadással elveszítette német állampolgárságát.”(27)
24. A polgári törvénykönyv(28) 1767. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1757. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadott gyermekek, ideértve a nagykorúakat is, „születési névként” az örökbefogadó fél családnevét szerzik meg.
A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
25. Az alapeljárás felperese (a továbbiakban: felperes) 1944‑ben Ilonka Kerekesként született Bécsben, és osztrák állampolgár. 1991 októberében a „Havel, született Kerekes” családnéven volt anyakönyvezve, amikor egy német állampolgár – Lothar Fürst von Sayn‑Wittgenstein – által a német jog szerint történt örökbefogadását egy közjegyzői okirat alapján kimondta a Kreisgericht Worbis (worbisi elsőfokú bíróság) (Németország) gyámügyi bíróságként hozott ítélete. Amikor új személyazonosságát Bécsben be kívánta jegyeztetni a hatóságokkal, ezek a Kreisgericht Worbistól 1992 januárjában írásban további adatokat kértek. Az említett bíróság ezt követően kiegészítő végzést hozott, pontosítva, hogy a felperes születési vezetékneve az örökbefogadás folytán „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein”, az örökbefogadó apa családnevének női változata lett. A bécsi hatóságok ezt követően 1992. február 27‑én Ilonka Fürstin von Sayn‑Wittgenstein néven állították ki a születési anyakönyvi kivonatot a felperes számára. Nem vitatott, hogy az örökbefogadás nem gyakorolt hatást a felperes állampolgárságára.
26. A tárgyaláson kifejtették, hogy a felperes szakmailag az ingatlanpiac felső szegmensében tevékenykedik; mégpedig Ilonka Fürstin von Sayn‑Wittgenstein néven kastélyok és kúriák értékesítésével foglalkozik. Úgy tűnik, hogy – legalábbis az örökbefogadása óta – főként Németországban élt és fejtett ki üzleti tevékenységet (habár némi határokon átnyúló tevékenység mellett), Ilonka Fürstin von Sayn‑Wittgenstein névre német vezetői engedélyt állítottak ki számára, és e néven Németországban társaságot jegyeztetett be. Ezenfelül a németországi osztrák konzuli hatóságok az útlevelét legalább egyszer (2001‑ben) meghosszabbították, és két állampolgársági igazolást állítottak ki, minden esetben az Ilonka Fürstin von Sayn‑Wittgenstein névre.
27. Az osztrák Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) 2003. november 27‑én a felperes helyzetéhez hasonló helyzetre vonatkozó ügyben hozott ítéletet. Úgy határozott, hogy a nemesség eltörléséről szóló törvény megakadályoz egy osztrák állampolgárt abban, hogy egy német állampolgár általi örökbefogadás révén egy egykori nemesi címet tartalmazó családnévre tegyen szert.(29) Ezen ítélet másfelől azt a korábbi ítélkezési gyakorlatot is megerősítette, mely szerint az osztrák jog a német jogtól eltérően nem engedi meg a családnevek férfiak és nők tekintetében eltérő szabályok mentén történő képzését.
28. Nem sokkal ezen ítélet meghozatalát követően az anyakönyvi bejegyzést végző bécsi hatóságok arra az álláspontra jutottak, hogy a felperes anyakönyvezése nem volt helyes. 2007. április 5‑én arról értesítették a felperest, hogy a családnevére vonatkozó bejegyzést „Sayn‑Wittgenstein”‑re kívánják javítani az anyakönyvben. 2007. augusztus 24‑én a felperes tiltakozása ellenére megerősítették ezt az álláspontot. A felperes ezzel szemben benyújtott közigazgatási jogorvoslati kérelmet elutasították, így most a határozat Verwaltungsgerichtshof általi megsemmisítését kívánja elérni.
29. A felperes e bíróság előtt különösen az EU‑Szerződések által biztosított szabad mozgáshoz és szabad szolgáltatásnyújtáshoz való jogára hivatkozik. Úgy véli, hogy e jogok megsértését jelentené, ha megkövetelnék tőle, hogy a különböző tagállamokban különböző családneveket használjon. Arra is hivatkozik, hogy családnevének 15 év elteltével történő megváltoztatása beavatkozást jelentene az EJEE 8. cikke által védett magánéletébe.
30. Az alperes hatóság különösen úgy érvel, hogy a felperes nem köteles különböző neveket használni, csupán a „Fürstin von” címelemet kell eltávolítania a változatlanul maradó „Sayn‑Wittgenstein” családnévből; hogy a nemesség eltörlése, még ha a felperesnek némi hátrányt kell is elszenvednie, Ausztriában a Szerződésből fakadó szabadság korlátozásának igazolására alkalmas kiemelkedő jelentőségű alkotmányos elv; és hogy a családnevét még a német szabályok szerint is az osztrák joghoz igazodva kellett volna képezni (következésképpen, mivel a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” forma az osztrák jogban nem megengedett, annak a felperes számára történő megadása a német jog szempontjából is helytelen volt).
31. A Verwaltungsgerichtshof a Bíróság Grunkin és Paul ügyben hozott ítéletére figyelemmel azon az állásponton van, hogy a felperes szabad mozgásának a családnevének megváltoztatásából eredő esetleges akadálya mindazonáltal igazolható lehet, mivel az objektív megfontolásokon alapul, és arányos a nemesség eltörlésének jogszerűen elérni kívánt céljával.
32. A Verwaltungsgerichtshof ezért a következő kérdésben kéri a Bíróságot előzetes döntés meghozatalára:
„Ellentétes‑e az EK 18. cikkel az olyan szabályozás, amely szerint valamely tagállam illetékes hatóságai megtagadhatják valamely (felnőtt korú) örökbefogadott gyermek vezetéknevének olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállamban meghatározták, ha az az előbbi tagállamban (alkotmányjogilag) nem megengedett nemesi címet tartalmaz?”
33. A felperes, a német, az olasz, a litván, az osztrák és a szlovák kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztettek elő. A 2010. június 17‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő a felperes, a német, a cseh és az osztrák kormány, valamint a Bizottság.
Értékelés
34. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés által felvetett problémák némelyike egyszerű és közvetlen módon tárgyalható, még ha egyik‑másik a Bíróság elé terjesztett észrevételekben eltérő vélemények megfogalmazására is vezetett. Más kérdések ellenben nehezebben megfoghatónak tűnnek, és végső soron eldöntésüket megelőzően a tényállás további tisztázását vagy a (nemzeti) jog további vizsgálatát igényelhetik. E kérdésekre tekintettel törekednem kell az uniós jog releváns rendelkezéseinek a különböző lehetséges esetekben történő alkalmazásukhoz igazodó vizsgálatára.
Az uniós jog alkalmazhatósága
35. Az első problémafelvetés tekintetében nem fogalmazódtak meg eltérő vélemények a Bíróság elé terjesztett észrevételekben. Nem vitatott, hogy a felperes a tagállamok egyikének egy másik tagállamban tartózkodó és ott szakmai tevékenységet kifejtő állampolgára. Helyzete következésképpen nem tisztán a tagállamok valamelyikéhez kötődő belső helyzet, és mindkét tagállamnak tiszteletben kell tartania az EU jogát az olyan hatáskörük gyakorlása során, amellyel a felperes nevének meghatározása tekintetében rendelkeznek. Ebben az összefüggésben a felperes uniós polgárként és gazdasági szereplőként, a tagállamok valamelyikének egy másik tagállam területén letelepedett és egy vagy több másik tagállamban lévő személyeknek szolgáltatásokat nyújtó állampolgáraként joggal hivatkozhat az osztrák hatóságokkal szemben a Szerződés által ráruházott jogokra és szabadságokra.(30)
36. Ennélfogva még ha valamelyik tagállam nemzeti joga is az állampolgárainak egyike neve meghatározására alkalmazandó egyedüli jog, annak tiszteletben kell tartania az Unió jogát e nemzeti jognak az anyakönyvi bejegyzés módosítása vagy kijavítása céljából történő alkalmazása során, ha a szóban forgó állampolgár a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, uniós polgárként élvezett jogának gyakorlásával összefüggésben bízott e bejegyzésben.
Az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés
37. A kérdést előterjesztő bíróság nem kér iránymutatást a hátrányos megkülönböztetés kérdését illetően, ugyanis úgy véli, hogy e kérdés nem merül fel a jelen ügy körülményei között. Ugyanígy vélekedik a Bizottság és a Bíróság elé észrevételeket terjesztő tagállamok mindegyike is.
38. A felperes mindazonáltal az osztrák kollíziós szabályokból fakadó állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést vél felfedezni(31) abban, hogy akkor, ha egy német állampolgár egy másik német állampolgárt fogad örökbe Ausztriában, az örökbefogadás valamennyi szempontjára a német jogot kell alkalmazni, és az örökbefogadott így egy egykori nemesi cím elemeit tartalmazó családnevet szerezhet, míg ha az örökbefogadott osztrák állampolgár, a nevet az osztrák jog alapján kell képezni, és efféle családnév nem szerezhető.
39. Teljesen eltekintve attól, hogy a felperes nem ebben a helyzetben volt, mivel őt Németországban fogadták örökbe, e véleménnyel nem tudok egyetérteni. Miként a Grunkin és Paul ügybeli esetben, a szóban forgó osztrák kollíziós szabály(32) minden esetben az érintett személy állampolgársága szerinti anyagi jogra hivatkozik. E szabály a – lényegében azonosnak tűnő – megfelelő német jogi szabállyal(33) sem áll semmilyen tekintetben ellentétben. Az ilyen szabály – miként azt a Grunkin és Paul ügyben ismertetett indítványomban megjegyeztem – állampolgárságuk szerint különbséget tesz az egyének között, de nem tesz hátrányos megkülönböztetést az állampolgárság alapján. Az ilyen hátrányos megkülönböztetés tilalmának célja nem az, hogy eltörölje azokat a különbségeket, amelyek szükségszerűen következnek abból, hogy valaki egy adott tagállam állampolgárságával rendelkezik egy másik tagállaméval szemben, hanem az, hogy kizárjon minden olyan további bánásmódbeli különbséget, amely az állampolgárságon alapul. A jelen esetben minden állampolgárt az állampolgársága szerinti állam törvényének megfelelően kezeltek.
„Komoly hátrány”
40. Annak vizsgálata során, hogy a hasonló esetekben megvalósul‑e a Szerződés által biztosított szabadság megsértése, a Bíróság kritériumként a különböző tagállamokban hivatalosan bejegyzett nevek eltéréséből fakadóan az adott személy által elszenvedett hátrány mértékét alkalmazta. A Bíróság a Konstantinidis‑ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy az anyakönyvekben történő átírásokra vonatkozó szabályok összeegyeztethetetlenek a Szerződésben biztosított letelepedés szabadságával, ha az alkalmazásuk annak a személynek, akinek nevét más betűrendben írták át, „olyan mértékű hátrányt okozott, amely ténylegesen megsértette [e jog gyakorlásához való] szabadságát”. Ez az eset állna fenn akkor, ha az alkalmazott írásmód módosítaná az érintett nevének kiejtését, és ha a torzulás azon kockázatnak tenné ki, hogy lehetséges ügyfelei másokkal keverhetik össze. A García Avello‑ügyben, valamint a Grunkin és Paul ügyben hozott ítéletekben a Bíróság általánosabb jelleggel hangsúlyozta a komoly hátrányokat, amelyek bármely olyan helyzetben felmerülhetnek, amelyben az állampolgárt arra kötelezik, hogy megindokolja az azon hivatalos okiratokban szereplő nevek közötti eltérést, amelyek rá vonatkoznak, és amelyekre támaszkodni kíván.
41. Számos tagállam állította azt, hogy a felperes a családnevének az osztrák anyakönyvekben történő kijavítása folytán nem fog ilyen hátrányokat elszenvedni. Egyfelől nem fogják arra kötelezni, hogy különböző tagállamokban különböző családneveket használjon, mivel a jövőben minden körülmény között a kijavított osztrák anyakönyvekben szereplő bejegyzések lesznek hitelesek. Másfelől családnevének központi, megkülönböztető eleme – a „Sayn‑Wittgenstein” – megmarad, és így személyazonosságát illetően nem merülhet fel félreértés, és csak a nem megkülönböztető jellegű járulék, a „Fürstin von” lesz eltávolítva.
42. Az első érvet illetően igaz, hogy a García Avello‑ügyben és a Grunkin és Paul ügyben szereplő gyermekek annak lehetőségével szembesültek, hogy egész életüket két – hozzájuk születésüktől fogva szorosan kötődő – tagállam anyakönyveiben visszavonhatatlanul egymásnak ellentmondó változatokban bejegyzett nevekkel kell leélniük. Úgy tűnik, hogy a felperes neve a jelen ügyben ezzel szemben csak az osztrák anyakönyveiben van bejegyezve, és hogy csak az osztrák hatóságok állíthatnak ki számára hivatalos okiratokat, mint például útlevelet vagy állampolgársági igazolást, és így bejegyzett nevének egyetlen módosítása sem idézhet elő egy másik tagállamban vezetett anyakönyvekkel vagy egy másik tagállam által kiállított hivatalos okiratokkal való összeütközést.
43. E tényállást a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti bíróságnak adott esetben alaposabban meg kell vizsgálnia a végkövetkeztetés levonását megelőzően. Míg a német kormány úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása a felperest érintő német anyakönyvi bejegyzésekről, addig a felperes ügyvédje a tárgyaláson azt állította, hogy „úgy hiszi”, hogy a felperes Németországban kötött házasságot és vált el. Ha ez így van, akkor összeütközés állhat fenn családnevének Németországban és Ausztriában bejegyzett változatai között, ami nehézségeket okozhat például akkor, ha a felperes újra meg kívánna házasodni.
44. E szemponttól függetlenül mindazonáltal biztosabbnak tűnik, hogy a felperes számára legalább egy vezetői engedélyt kiállítottak, és hogy a felperes Németországban vállalkozást jegyeztetett be a cégjegyzékbe, mindkét esetben az Ilonka Fürstin von Sayn‑Wittgenstein név alatt. Valószínűsíthető, hogy a felperesnek az ottani hatóságoknál Németországban lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárként kellett bejegyeztetnie magát. Az egészség‑ és nyugdíjbiztosítás okán vélhetően szerepel a német társadalombiztosítási nyilvántartásban. Nevének ilyen hivatalos nyilvántartásokban történő szerepeltetése mellett a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” családnév első ausztriai bejegyzése és az annak „Sayn‑Wittgenstein”‑re történő kijavítására vonatkozó határozat meghozatala között eltelt 15 év alatt Németországban bizonyára bankszámlákat is nyitott, és ma is hatályos szerződéseket – például biztosítási szerződéseket – is kötött. Röviden, számottevő ideig élt egy tagállamban egy konkrét név alatt, amely alighanem mind a közélet, mind pedig a magánélet terén számos formális jellegű nyomot hagyott. Nehezen jellemezhető másként, mint súlyos hátrányként az e nyomok annak okán történő módosítására vonatkozó kötelezettség, hogy a felperes hivatalos személyazonosító okmányai számára immár más nevet adnak. Még ha az egyszer elvégzett módosítás a jövőben kizár is bármiféle eltérést, a felperes vélhetően rendelkezik olyan okiratokkal, és a jövőben vélhetően be kell majd mutatnia olyan okiratokat, amelyeket a módosítás előtt állítottak ki vagy szerkesztettek meg, és amelyek az (új) személyazonosító okmányain szereplő családnévtől eltérő családnevet tüntetnek fel.
45. Egyetértek azzal, hogy az egyén életének különböző pontjain kerülhet sor a családnév megváltoztatására a házasságkötés vagy a válás eredményeként (különösen ha az illető nő). A jelen ügy felperese a múltban a „Kerekes” és a „Havel” családneveket viselte, és minden bizonnyal tapasztalta (és talán továbbra is tapasztalja majd) az általam körvonalazott, a „Kerekes”‑ről „Havel”‑re, majd „Havel”‑ről „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein”‑re történő váltás által eredményezett hátrányokat. Mindazonáltal attól a ténytől függetlenül, hogy a házasságkötés és a válás maguk többnyire szándékos lépések, a családnév megváltoztatása a házasságkötés folytán – jogi szempontból nézve – az Európai Unió jogrendszereinek túlnyomó többségében az érintettek szabad elhatározásának függvénye.(34) A társadalmi nyomás kétségkívül korlátozhatja a választás szabadságát, ez azonban nem tartozik az uniós – vagy a nemzeti – jog hatálya alá. Egy dolog az, hogy a személy hátrányt szenved egy jogilag szabad (különösen a családnév társadalmilag elfogadható, sőt elvárt megváltoztatását magában foglaló) választás eredményeként, de teljesen más dolog az, hogy a hátrányt egy jogi aktus méri a felperesre (különösen ha ez az érintett személy által elkövetett szabálytalanság kijavításának tekinthető).
46. Talán fontosabb szempont a felperes szakmai tevékenysége. Bármi is ösztönözte őt a számára a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” családnevet biztosító örökbefogadásra, nagyon valószínűnek tűnik, hogy egy efféle hercegi származást sugalló név viselése számottevő előnnyel jár a kastélyokat és kúriákat magukban foglaló ingatlanügyletekben betöltött közvetítői szerepben megnyilvánuló szakmai tevékenységének végzése során (amely célból élt a letelepedés szabadságával és amely célból – szemmel láthatólag – továbbra is gyakorolja a különböző tagállamokban történő szolgáltatásnyújtás szabadságát).(35)
47. A tárgyaláson a német kormány meghatalmazottja kifejtette, hogy a felperesnek hivatalos célra az állampolgársága szerinti jog által meghatározott családnevet kell viselnie, de nem lenne jogellenes, ha a mindennapokban a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” nevet viselné. Még ha feltételezzük is, hogy a felperes e nevet tovább használhatja szakmai előnyére, akkor is úgy tűnik számomra, hogy valószínűleg jelentős különbség van hivatalosan elismert nevének használata és egy puszta álnévvel vagy kereskedői névvel egyenértékű név adott esetben szélhámosságnak tekinthető használata között.
48. A hátrány mértékét érintő második érvet illetően tanácstalanul állok néhány tagállam megközelítése, különösen a német kormány által a tárgyaláson szemmel láthatóan képviselt álláspont előtt(36). Ha a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” a német jog szerint egy nemesi címet vagy arra utaló segédszócskát nem tartalmazó teljes családnévnek minősül, és ha az így olyan családnevekhez hasonlítható, mint a „Fürstmann” vagy a „Vonwald” (amelyek közül mindkettő megtalálható a német és az osztrák telefonkönyvekben), akkor miként állítható, hogy annak egy része (Sayn‑Wittgenstein) a név központi, megkülönböztető eleme, míg a másik rész (Fürstin von) csupán egy nem megkülönböztető jellegű járulék? Ha a „Fürstin von” elem tényleg egy valódi, nem a családnév részét képező nemesi cím volna, akkor az elemzés másként alakulna, de a jelen ügyben előterjesztett kérdést nem ezen az alapon terjesztették elő.
49. Az alapján, hogy a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” egyetlen összetett családnév, számomra egyértelműnek tűnik, hogy az a „Sayn‑Wittgenstein”‑től eltérő családnév (csakúgy, mint a „Baron‑Cohen” is a „Cohen”‑től eltérő családnév), és hogy alighanem félreértés és hátrány fakad az ugyanazon személyre alkalmazott két név közötti eltérésből. Ezenfelül – miként arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott – míg a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” nevet a német nyelvűek meghatározott módon értik, addig a nyelvben járatlanok azt ettől eltérően érthetik. Egy francia nyelvű személy például a névben foglalt „Fürstin”‑t a „Giscard d’Estaing” névben foglalt „Giscard” elemmel egyenértékűnek tekintheti, ahol a „Giscard” elemet rendszerint a főelemnek tekintik, és olyasvalaki, aki csak a kínai nyelvben járatos, könnyen lehet, hogy egyáltalán nem képes a név elemzésére, ugyanúgy ahogy az európaiak többsége is képtelen lenne annak megállapítására, hogy egy több elemből álló kínai név tartalmaz‑e egy lehetséges rangnévi összetevőt, és hogy ezen összetevő egy cím vagy egy utónév‑e.
50. Álláspontom szerint ezért a felperes helyzetében lévő személy által a családnevének kijavításából eredően valószínűsíthetően elszenvedett hátrány mértéke hasonló ahhoz, mint amelyre a Bíróság a Konstantinidis‑ügyben, a García Avello‑ügyben, valamint a Grunkin és Paul ügyben hozott ítéleteiben utalt.
A névváltoztatás jogkövetkezményeinek vizsgálata
51. Jóllehet a Kreisgericht Worbisnak a felperes új születési vezetéknevét a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein”‑ban megjelölő kiegészítő határozatából fakadó jogkövetkezmények – ha vannak egyáltalán – a német és/vagy az osztrák jog tárgyát képezik, és azok a Bíróság által nem állapíthatók meg, a Verwaltungsgerichtshof kérdése nem válaszolható meg megfelelően, anélkül hogy ne utalnánk e következményekre. Ezért szükséges annak vizsgálata, hogy melyek lehetnek ezek.
52. Különösen a német és az osztrák kormány emelte ki, hogy miben látják a jelen ügybeli tényállás és a García Avello‑ügybeli, valamint a Grunkin és Paul ügybeli tényállások közötti fő különbséget. Ezen ügyek (miként – bizonyos értelemben – a Konstantinidis‑ügy is) arról szóltak, hogy a tagállamok egyikében megtagadták valamely név olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállam törvényes hatáskörükben eljáró anyakönyvvezető hatóságai szabályszerűen anyakönyvezték. A jelen ügyben ezzel szemben úgy tűnik, hogy a Kreisgericht Worbis sem a német, sem az osztrák jog szerint nem rendelkezett hatáskörrel a felperes családnevének oly módon történő meghatározására, mint ahogyan azt tette, mivel az általa meghatározott családnév két vonatkozásban sem volt megengedett (a „von” segédszócskával jelölt egykori nemesi cím bevonása és a női változat használata) a mind a német, mind az osztrák kollíziós szabályok által alkalmazandó anyagi jogként kijelölt osztrák jogban. Következésképpen az Ausztriában kijavított bejegyzés nem egy másik tagállamban jogszerűen meghatározott, hanem egy – először a Kreisgericht Worbis, majd az osztrák anyakönyvezető hatóságok által – tévesen meghatározott családnevet érint.
53. Mint mondtam, nem a Bíróság feladata, hogy a tagállamok nemzeti jogairól próbáljon dönteni. Mindazonáltal megjegyzem, hogy az általam az előzőekben vázolt, a német és az osztrák kormány által képviselt álláspont az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben nem jut olyan egyértelműen kifejezésre, és hogy bizonyos tényezők azt sugallhatják, hogy az nem egy teljes és pontos előadás. Az osztrák hatóságok által az ICCS kérdőívére 2000 márciusában adott válasz(37) arra enged következtetni, hogy ezek véleménye szerint az osztrák jog ebben az időszakban úgy tekintette, hogy az örökbefogadott nevét az örökbefogadó fél állampolgársága szerinti jog alapján kell meghatározni (ami, tekintettel arra, hogy úgy tűnik, a német jog az örökbefogadott állampolgársága szerinti jogra hivatkozik, alkalmasint felvethette volna a visszautalás kérdését). A némileg ellentmondásos – korábban hivatkozott(38) – osztrák ítélkezési gyakorlat pedig azt sugallja, hogy 2003 előtt alkalmasint nem volt egyértelmű, hogy egy német személy által örökbefogadott osztrák személy akkor is felveheti‑e az előbbi családnevét (legalább az örökbefogadó fél által viselt formában), ha az az osztrák jog által tiltott elemeket tartalmaz.
54. E kérdésekben nem kockáztatom meg a véleményalkotást, a gondosság kedvéért azonban megjegyzem, hogy három eset szemügyre vétele tűnik szükségesnek (mindegyik azon az előfeltevésen alapul, hogy mindkét jogrend az örökbefogadott állampolgársága szerinti jogra hivatkozik): i.) a Kreisgericht Worbis kiegészítő határozatában megjelölt családnév mindig is jogszerű volt mind a német, mind az osztrák jog szerint; ii.) jóllehet akkoriban jogszerűnek vélték, a későbbi ítélkezési gyakorlat alapján azonban bebizonyosodott, hogy ez nem így volt; végül iii.) sohasem volt jogszerű egyik jogrendszer szempontjából sem.
55. Az első esetben a Grunkin és Paul ügybeli tényálláshoz hasonló helyzetről van szó. Abban az ügyben a kizárólag egy tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgár egy másik tagállamban született és lakott születése óta, ahol a családnevét is meghatározták és anyakönyvezték az ottani jognak megfelelően. A felperes ügyében a kizárólag egy tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgárt egy másik tagállamban fogadták örökbe, és ezen uniós polgár örökbefogadása óta e másik tagállamban lakott, ahol a családnevét is meghatározták az ottani jognak megfelelően. Való igaz, hogy a születés és az örökbefogadás nem ugyanaz (jóllehet az örökbefogadás némi fantáziával egy új családban történő újjászületésként is értelmezhető, és mindkettő ‒ még szigorúan jogi síkon szemlélve is ‒ számos egyező jogot, kötelezettséget és következményt vált ki), és a felperes családnevét ezáltal nem jegyezték be a német anyakönyvekbe (jóllehet azt később számos többé vagy kevésbé hivatalos nyilvántartásba felvették). Mindazonáltal úgy vélem, hogy a két helyzet kellően hasonló ahhoz, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy ezen esetben – miként a Grunkin és Paul ügyben is – az EK 18. cikkel ellentétes az, hogy az osztrák hatóságok megtagadják a Németországban anyakönyvezett családi név elismerését, kivéve ha a megtagadás objektív megfontolásokon alapul, és arányos a jogszerűen elérni kívánt céllal.
56. A második esetben egy olyan helyzetről van szó, amely különbözik annyiban, amennyiben a családnév német jog alapján történő meghatározása akkoriban jogszerűnek tűnt, jóllehet később bebizonyosodott, hogy az nem volt az. Feltételezve, hogy a meghatározásra egy német bíróság által került sor, és az osztrák hatóságok a családnevet azzal az őszinte és hihető meggyőződéssel anyakönyvezték, hogy ez volt a jogilag helyes eljárás, és hogy a felperes jóhiszeműen kérte a név meghatározását és anyakönyvezését, úgy tűnik számomra, hogy az első esetben alkalmazott megközelítést kell alkalmazni. Jóllehet a jogi helyzetet tisztázó későbbi bírósági döntések igazolhatóan visszaható (ex tunc) hatállyal rendelkezhetnek, az uniós polgár számára lehetőséget kell teremteni arra, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetben bízhasson az uniós jog alapelvét képező bizalomvédelemben. Ennélfogva az EK 18. cikkel ebben az esetben is ellentétes az, hogy az osztrák hatóságok megtagadják a Németországban anyakönyvezett családi név elismerését, kivéve ha a megtagadás objektív megfontolásokon alapul, és arányos a jogszerűen elérni kívánt céllal.
57. A harmadik eset, amely kapcsán a német és az osztrák kormány ugyanazt az álláspontot képviseli, nem vizsgálható ugyanilyen módon. Ebben az esetben a jog egyértelmű volt, de azt tévedésből vagy tudatlanságból kétszer is helytelenül alkalmazták (először a német bíróság, majd az osztrák anyakönyvvezetők). Nem vethető jogos bizalom mindazonáltal egy kifejezett jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes helyzet fenntartásába. A jogszerűtlen helyzet mégis 15 éven keresztül fennállhatott (az osztrák hatóságok révén, mivel a német hatóságok nem rendelkeztek joghatósággal), minek során az még megerősítést is nyert legalább egy útlevél és két állampolgársági igazolás kiállítása révén. Ilyen hosszú idő elteltével bizonyosan állítható, hogy a felperes családnevének kijavítása számára komoly hátrányt okoz. Nem tagadható, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy kijavíthassák az anyakönyvekben felfedezett hibákat. Mindazonáltal az időmúlásra és a szükségszerűen okozott hátrány mértékére tekintettel fel kell vetni az arányosság kérdését. A (joggal összhangban álló) kijavítás kétségtelenül beavatkozást jelent a felperes magánéletébe. Igazolható‑e ez? Ha a helyzet tisztán belső helyzet lenne, azt a nemzeti jog fényében és az EJEE 8. cikkére figyelemmel kellene megvizsgálni. Mivel azonban ebben a helyzetben a tagállamok egyikének valamely másik tagállamban jogszerűen tartózkodó és gazdaságilag tevékeny állampolgára érintett, azt az EU jogának fényében is értékelni kell.
58. Ezért az az álláspontom, hogy a jelen ügy szerinti jogi helyzet vizsgálatára tekintet nélkül szükséges megvizsgálni, hogy a szóban forgó kijavítás igazolható‑e jogszerű céllal, és arányban áll‑e e cél elérésével.
Igazolás
59. Egyértelműnek tűnik, hogy a nemesség és az ahhoz kapcsolódó kiváltságok és elnevezések eltörlése jogszerű cél egy újonnan alapított – mint amilyen Ausztria volt 1919‑ben –, az állampolgárok egyenlőségén alapuló és a kiváltságos osztályok által uralt birodalom romjain kinőtt köztársaság számára.
60. Ez nem jelenti azt, hogy ez olyan szükséges cél, amelyet általánosan valamennyi tagállamban követni kell. Kizárólag az egyes tagállamokra tartozik az örökölhető vagy más jellegű nemesség, illetve más világi méltóságok, címek vagy kiváltságok rendszerének fenntartása, eltörlése vagy akár létrehozása, feltéve hogy az az uniós jog alkalmazási körében nem ellentétes ez utóbbival, például az egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó elvekkel és szabályokkal.
61. Egy ilyen köztársaság szempontjából az is jogszerűnek tűnik továbbá számomra, hogy erős garanciákkal védekezzen a kiváltságos rétegek feltámadásával szemben, amelyek eltörlése volt a jogszerű módon alkotmányos elvként rögzíthető eredeti cél.
62. Főszabály szerint az sem tűnik aránytalannak, hogy egy ilyen állam e cél elérésének biztosítása érdekében megtiltja állampolgárainak, hogy nemesi címeket vagy jogállást, illetve másokban esetleg olyan látszatot keltő elnevezéseket szerezzenek, birtokoljanak vagy használjanak, hogy az illető ilyen ranggal rendelkezett.
63. Egy efféle tilalom mindazonáltal aránytalannak tűnhet, ha hatással lehet olyan nevekre, amelyek, bár akár egy nemesi címre is utalhatnának, valójában nem ebből erednek, vagy amelyeket valójában nem így kell érteni. Korábban már említettem az osztrák telefonkönyvben megtalálható „Fürstmann” és „Vonwald” neveket. Úgy tűnik, hogy az osztrák állampolgárok olyan egyszerű családneveket is viselhetnek, mint a „Graf” (amely szó szerint „grófot” jelent) és a „Herzog” („herceg”), amelyek minden valószínűség szerint nem nemesi eredetűek, és amelyekre egyszerű családnevekként tekintenek.(39) Ha ez így van, és ha ugyanez vonatkozik más nyelvek hasonló neveinek (mint a „Baron”, „Lecomte”, „Leprince” vagy „King”) megszerzésére is, akkor a tilalom alighanem arányos e tekintetben. E körülmények között az olyan családnevek megszerzésére korlátozódó tilalom, amelyek – mint a „Fürst (vagy Fürstin) von Sayn‑Wittgenstein” – nyilvánvalóan valódi nemesi címekből erednek, és amelyek ilyenekként érthetők, véleményem szerint nem lép túl azon, ami szükséges az alapvető alkotmányos cél elérésének biztosításához.
64. Alkalmazható lehet‑e ez az igazolás mindazonáltal a García Avello‑ügybelihez vagy a Grunkin és Paul ügybelihez hasonló helyzetben, más szóval, ha a családnevet egy olyan másik tagállam joga alapján határozták meg jogszerűen, amelyhez az érintett személyt – állampolgársága, születése vagy tartózkodási helye folytán – különösen szoros kapcsolat fűzi?
65. Úgy vélem, hogy az igazolást – egy alapvető alkotmányos szabály alapján, mint a jelen esetben – érvényesnek kell elfogadni ilyen esetben, és így az osztrák hatóságok főszabály szerint jogszerűen tagadhatják meg a szóban forgó családnév anyakönyveikbe vagy egyéb hivatalos okiratokba történő bejegyzését, és az érintett személyt eltilthatják annak ausztriai viselésétől.
66. Mindazonáltal, amennyiben a név jogszerű – és alkalmasint egyenesen kötelező – családnév maradna abban a másik tagállamban, amellyel az osztrák állampolgár szoros kapcsolatokat alakított ki, annyiban aránytalannak tűnne annak az ugyanazon személyhez kötődő létezését mint olyat érintő elismerés megtagadása. Ezért szükség lenne az intézkedés olyan mérvű enyhítésére, amellyel csökkenthető az e személy által máskülönben valószínűleg elszenvedhető komoly hátrány mértéke. Erre megoldást jelenthetne, ha az osztrák hatóságok kiállítanának egy, az ICCS által alkalmazott „az eltérő családi nevekre vonatkozó igazoláshoz”(40) hasonló okiratot, elismerve ezzel azt, hogy az érintett személyt, jóllehet osztrák állampolgárként csak egy meghatározott név viselésére jogosult, mindazonáltal más néven jogszerűen bejegyezték egy másik tagállamban.
67. Az előzőekben kifejtettek a kezdettől fogva világos, úgymond „normális” helyzetre vonatkoznak. A García Avello‑ügyben például a gyermekek családnevei kezdettől fogva eltérő formában szerepeltek az állampolgárságuk szerinti mindkét tagállam (Belgium és Spanyolország) anyakönyveiben; a Grunkin és Paul ügyben a német hatóságok kezdettől fogva egyértelművé tették, hogy nem jegyzik be a gyermek családnevét abban a formában, ahogy azt Dániában anyakönyvezték. A jelen ügyben mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy azt a 15 éves időszakot, amely alatt a felperes hivatalosan továbbra is Ausztriában volt anyakönyvezve, és ott állítottak ki számára személyazonosító okmányokat a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” családnévre, szintén figyelembe kell venni az e családnév kijavítására vonatkozó döntés arányosságának értékelése során.
68. Az arányosság kérdésében történő végső döntés a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti bíróság feladata, létezik azonban néhány jogi és ténybeli kérdés, amelyek alkalmasint vizsgálatra szorulnak. Ha például megállapítást nyerne, hogy az 1992‑es jogi helyzet olyan volt, hogy a felperes, a német bíróság és az osztrák hatóságok okkal hihették, hogy a felperes családnevét kizárólag a német jog alapján kell meghatározni, akkor a 15 évvel későbbi kijavítás igencsak aránytalannak tűnhet. Ha másfelől kiderülne, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el, amikor egy olyan családnév anyakönyveztetésére tett kísérletet, amelyre tudomása szerint nem volt jogosult, vagy hogy a szóban forgó hatóságok bármelyikét bármely módon félrevezette, akkor a kijavítás helyes és arányos intézkedésnek tűnhet. Mindenesetre az érintett időtartam hossza és a „Fürstin von Sayn‑Wittgenstein” névnek a felperes általi hivatalos és szakmai használata szükségszerűen mérlegelendő tényezők.
A „Fürstin” forma használata
69. A Bíróság elé terjesztett észrevételekben felvetett utolsó kérdés – amely kapcsán azonban kevés konkrét információ áll rendelkezésre a két érintett tagállamban hatályban lévő jogszabályokat illetően, és kevés érv hangzott el annak igazolására – a családnév férfi és női változatai közötti különbségtétel lehetőségére vonatkozó német és osztrák szabályok közötti (nyilvánvaló) különbség.
70. Mivel ennek kapcsán olyan kérdésről van szó, amely számos tagállam névviselési rendszerére hatással lehet (a litván kormány szenvedélyesen érvelt saját – alkotmányos értékként kezelt – megkülönböztető névviselési rendszere védelmében, a tárgyaláson pedig a megkülönböztető ír családnevek kérdése merült fel), és mivel e kérdés kapcsán csak igen csekély számú érv hangzott el, elegendőnek tartom, ha a Bíróság megállapítja, hogy az Ausztriában hatályban lévőhöz hasonló szabály első látásra nem igazolhatja az állampolgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogába történő beavatkozást, ha az nem valamely alkotmányos elven vagy más közrendi megfontoláson nyugszik.
Végkövetkeztetések
71. A fenti megfontolások összességére tekintettel véleményem szerint a Bíróságnak a Verwaltungsgerichtshof által feltett kérdést a következőképpen kell megválaszolnia:
Még ha valamelyik tagállam nemzeti joga is az állampolgárainak egyike neve meghatározására alkalmazandó egyedüli jog, annak tiszteletben kell tartania az Unió jogát e nemzeti jognak az anyakönyvi bejegyzés módosítása vagy kijavítása céljából történő alkalmazása során, ha a szóban forgó állampolgár a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, uniós polgárként élvezett jogának gyakorlásával összefüggésben bízott e bejegyzésben.
Egy alapvető közrendi megfontolásokon – mint az állampolgárok közötti egyenlőségen és a kiváltságok eltörlésén – alapuló alkotmányerejű tagállami szabály főszabály szerint még akkor is alkalmas egy olyan tilalom igazolására, amely megtiltja az adott tagállam állampolgárainak, hogy nemesi címeket vagy jogállást, illetve másokban esetleg olyan látszatot keltő elnevezéseket szerezzenek, birtokoljanak vagy használjanak, hogy az illető ilyen ranggal rendelkezett, ha e tilalom hátrányt okozhat a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, uniós polgárként élvezett jogát gyakorló személynek, feltéve hogy az arányosság elvét tiszteletben tartja, és különösen hogy
a) a tilalom nem terjed ki a rendszerint nem eképpen értelmezett nevek megszerzésére, birtoklására vagy használatára, és
b) a szóban forgó tagállam nem tagadja meg annak elismerését, hogy valamely állampolgár jogszerűen más – a saját joga szerint nem megengedhető – néven lehet ismert más tagállamokban, és megkönnyíti az ilyen állampolgár helyzetét az eltérésből valószínűsíthetően fakadó bármely nehézség leküzdésében.
Az ilyen szabálynak a nyilvántartásokban szereplő valamely konkrét bejegyzés módosítása vagy kijavítása érdekében történő alkalmazása során a tagállamoknak ugyancsak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, amely megköveteli tőlük olyan tényezők figyelembevételét, mint a saját hatóságaik cselekményei által az állampolgárokban keltett jogos bizalom, a név e hatóságok által nem kifogásolt használatának időtartama, valamint az érintettnek a korábban elismert név további használatához fűződő személyes és szakmai érdeke.
Az érintett személy neme szerint változó formájú név megszerzésének, birtoklásának vagy használatának tilalma, ha az az érintett tagállamban nem alapvető alkotmányos elven vagy más közrendi megfontoláson nyugszik, főszabály szerint nem igazolhatja valamely anyakönyvi bejegyzés módosítását vagy kijavítását, ha a szóban forgó állampolgár a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, uniós polgárként élvezett jogának gyakorlásával összefüggésben bízott e bejegyzésben.