C‑277/10. sz. ügy

Martin Luksan

kontra

Petrus van der Let

(a Handelsgericht Wien [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Jogszabályok közelítése – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – 93/83/EGK irányelv, 2001/29/EK irányelv, 2006/115/EK irányelv és 2006/116/EK irányelv – Valamely filmalkotás felhasználási jogainak szerződéses úton való felosztása a mű főrendezője és előállítója között – Olyan nemzeti szabályozás, amely ezeket a jogokat kizárólagosan és a törvény erejénél fogva a filmelőállítóra telepíti – Arra vonatkozó lehetőség, hogy ettől a szabálytól a felek megállapodással eltérjenek – Kapcsolódó díjigények”

Az ítélet összefoglalása

1.        Nemzetközi megállapodások – A tagállamok megállapodásai – Valamely tagállam által az uniós csatlakozását megelőzően kötött megállapodások – A tagállam számára azt lehetővé tevő megállapodás, hogy az uniós joggal ellentétes intézkedést fogadjon el – A tagállam arra irányuló kötelezettsége, hogy tartózkodjék az ilyen intézkedés meghozatalától – Az uniós jog fejlődéséből következő összeegyeztethetetlenség ‑ Annak lehetetlensége, hogy a tagállam az említett megállapodásra hivatkozzon annak érdekében, hogy mentesüljön az e fejlődés során keletkezett kötelezettségek alól

(EUMSZ 351. cikk)

2.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok – A törvény erejénél fogva a mű főrendezőjét megillető jogok

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. és 3. cikk, 2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. és 3. cikk, és 2006/116 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk; 93/83 tanácsi irányelv, 1. és 2. cikk)

3.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok – A tagállamok arra irányuló lehetősége, hogy e jogoknak a mű előállítójára való átruházására vonatkozóan jogszabályi vélelmet biztosítsanak – Feltétel – Megdönthető vélelem

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2006/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (4) és (5) bekezdés)

4.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok – A törvény erejénél fogva a mű főrendezőjét megillető jogok

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

5.        Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – Filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok – Magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel címén biztosított méltányos díjazáshoz fűződő jog – A tagállamok arra irányuló lehetőségének hiánya, hogy e jognak a mű előállítójára való átruházására vonatkozóan jogszabályi vélelmet biztosítsanak

(2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

1.        Az EUMSZ 351. cikk első bekezdésének az a célja, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban egyértelművé tegye, hogy a Szerződés alkalmazása nem érinti az érintett tagállam arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy tiszteletben tartsa harmadik államoknak a csatlakozását megelőzően kötött megállapodásból eredő jogait, és teljesítse megfelelő kötelezettségeit. Ha azonban egy ilyen megállapodás lehetővé – de nem kötelezővé – teszi valamely tagállam számára, hogy olyan intézkedést fogadjon el, amely ellentétesnek tűnik az uniós joggal, a tagállamnak tartózkodnia kell az ilyen intézkedés meghozatalától. Ezt az ítélkezési gyakorlatot akkor is értelemszerűen alkalmazni kell, amikor az uniós jog fejlődése miatt e joggal ellentétesnek tűnik valamelyik tagállam olyan jogalkotói intézkedése, amelyet egy korábban létrejött nemzetközi megállapodásban biztosított lehetőséggel élve hozott meg. Ilyen helyzetben az érintett tagállam nem hivatkozhat az említett megállapodásra annak érdekében, hogy később keletkezett uniós jogi kötelezettségei alól mentesüljön.

(vö. 61–63. pont)

2.        Úgy kell értelmezni egyrészt a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83 irányelv 1. és 2. cikkét, másrészt a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 2006/115 irányelv 2. és 3. cikkével és a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116 irányelv 2. cikkével összefüggésben értelmezve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 2. és 3. cikkét, hogy a filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok (többszörözési jog, a műholdas sugárzás joga és a hozzáférhetővé tétel útján történő egyéb nyilvánossághoz közvetítés joga) a törvény erejénél fogva, közvetlenül és eredetileg a főrendezőt illetik meg. Következésképpen ezeket a rendelkezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az említett felhasználási jogokat a törvény erejénél fogva és kizárólagosan a szóban forgó mű előállítója részére biztosítja.

E tekintetben a 93/83 irányelv 2. cikkét és a 2001/29 irányelv 2. és 3. cikkét nem lehet a Szellemi Tulajdon Világszervezete szerződése 1. cikkének (4) bekezdésére tekintettel úgy értelmezni, hogy a tagállamok az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény 14bis. cikke alapján, az e cikkben számukra biztosított lehetőséggel élve, nemzeti jogszabályban megtagadhatják a főrendezőtől a filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogokat, mivel ez az értelmezés először is nem tartaná tiszteletben a vonatkozó uniós hatásköröket, továbbá nem lenne összeegyeztethető a 2001/29 irányelvben kitűzött céllal, és végül nem lenne összeegyeztethető az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdéséből eredő, a szellemi tulajdon védelmének biztosítására irányuló követelményekkel sem.

(vö. 71., 72. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a filmalkotás előállítója részére történő átruházásra vonatkozó vélelmet állítsanak fel a filmalkotáshoz fűződő felhasználási jogok (a műholdas sugárzás joga, többszörözési jog és a hozzáférhetővé tétel útján történő egyéb nyilvánossághoz közvetítés joga) vonatkozásában, feltéve hogy az ilyen vélelem nem megdönthetetlen, és így nem zárja ki azt, hogy az említett mű főrendezője ettől eltérően is megállapodhasson.

(vö. 87. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.        Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a filmalkotás főrendezője szerzői minőségében a törvény erejénél fogva, közvetlenül és eredetileg jogosult az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában az ún. magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel címén biztosított méltányos díjazásra.

(vö. 95. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5.        Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára arra irányuló vélelem felállítását, hogy a filmalkotás főrendezője az őt megillető méltányos díjazáshoz való jogot a film előállítójára ruházta át, függetlenül attól, hogy ez a vélelem megdönthetetlen, vagy el lehet térni tőle.

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések ugyanis – mivel egyébként azokat megfosztanánk a hatékony érvényesülésüktől – azon tagállam számára, amely nemzeti jogába bevezette a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételt, olyan eredménykötelmet írnak elő, amelynek értelmében a tagállam hatáskörének keretein belül köteles biztosítani a jogosultakat érő kár megtérítésére szánt méltányos díjazás tényleges megfizetését. Márpedig az ilyen eredménykötelem tagállamok számára történő előírása, amely alapján biztosítani kell azt, hogy a jogosultak számára méltányos díjazást fizessenek, fogalmilag összeegyeztethetetlen azzal, hogy a jogosultak lemondhassanak erről a méltányos díjazásról, és még inkább azzal, hogy a tagállamok ilyen átruházásra vonatkozó vélelmet állíthassanak fel.

(vö. 106., 108., 109. pont és a rendelkező rész 4. pontja)