A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2022. július 6.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – NEHERA európai uniós ábrás védjegy – Feltétlen törlési ok – Rosszhiszeműség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”

A T‑250/21. sz. ügyben,

Ladislav Zdút (lakóhelye: Pozsony [Szlovákia], képviseli: Y. Echevarría García ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Gája, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a többi fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó felek a Törvényszék előtti eljárásban:

Isabel Nehera (lakóhelye: Sutton, Ontario [Kanada]),

JeanHenri Nehera (lakóhelye: Burnaby, Brit Columbia [Kanada]),

Natacha Sehnal (lakóhelye: Montferrier‑sur‑Lez [Franciaország])

(képviseli őket: W. Woll ügyvéd),

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, E. Buttigieg, K. Kowalik‑Bańczyk (előadó), G. Hesse és D. Petrlík bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A felperes, Ladislav Zdút az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsa 2021. március 10‑i határozatának (R 1216/2020‑2. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

 A jogvita előzményei

2        2013. május 6‑án a felperes az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

3        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt.

Image not found

4        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 18‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18., 24. és 25. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:

–        18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; bőröndök, utazóládák; esernyők és napernyők; sétapálcák”;

–        24. osztály: „Ágytakarók; asztalterítők”;

–        25. osztály: „Ruházati cikkek, cipők, fejfedők”.

5        A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2013. június 10‑i 2013/107. számában hirdették meg.

6        A védjegyet 2014. október 31‑én 11794112. számon lajstromozták a fenti 4. pontban említett áruk tekintetében.

7        2019. június 17‑én a beavatkozó felek, Isabel Nehera, Jean‑Henri Nehera és Natacha Sehnal törlési kérelmet nyújtottak be az említett védjeggyel szemben a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően az e védjeggyel jelölt valamennyi áru tekintetében. Arra hivatkoztak, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el a vitatott védjegy bejelentésekor. Többek között kifejtették, hogy nagyapjuk, Jan Nehera, a 30‑as években Csehszlovákiában egy ruházati cikkeket és kiegészítőket forgalmazó vállalkozást alapított, és a vitatott védjeggyel azonos nemzeti védjegyet (a továbbiakban: korábbi csehszlovák védjegy) jelentett be és használt.

8        2020. április 22‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya elutasította a törlési kérelmet azzal az indokkal, hogy a felperesnek a vitatott védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége nem bizonyított.

9        2020. június 15‑én a beavatkozó felek a törlési osztály határozatával szemben fellebbezést nyújtottak be az EUIPO‑hoz a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján.

10      A megtámadott határozattal az EUIPO második fellebbezési tanácsa helyt adott a beavatkozó felek fellebbezésének, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és törölte a vitatott védjegyet.

11      A fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy a korábbi csehszlovák védjegy jól ismert védjegy, és azt Csehszlovákiában a 30‑as években ténylegesen használták. Megállapította, hogy a felperesnek tudomása volt mind Jan Nehera, mind a korábbi csehszlovák védjegy létezéséről és közismertségéről, amely védjegy megőrizte bizonyos maradvány jóhírnevét. A fellebbezési tanács arra is rámutatott, hogy a felperes megkísérelt kapcsolatot létesíteni saját maga és e védjegy között. E körülmények között úgy ítélte meg, hogy a felperes szándéka az volt, hogy tisztességtelenül kihasználja Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy jóhírnevét. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el a vitatott védjegy bejelentésekor.

 A felek kérelmei

12      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére, ideértve az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket is.

13      Az EUIPO és a beavatkozó felek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumok elfogadhatóságáról

14      A keresetlevél mellékleteként a felperes először is a Jandl társaságra vonatkozó szlovák kereskedelmi kamarai nyilvántartásból származó kivonatot, másodszor pedig az e társaság által készített és a vitatott védjegyet népszerűsítő brosúrát nyújtott be.

15      Amint arra az EUIPO helyesen rámutat, ezen, első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumokat nem lehet tekintetbe venni. Ugyanis a 2017/1001 rendelet 72. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyítóerejének vizsgálata (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az ügy érdeméről

16      Elöljáróban pontosítani kell, hogy a szóban forgó védjegybejelentés benyújtásának napjára, azaz 2013. május 6‑ra tekintettel, amely az alkalmazandó anyagi jog meghatározása céljából meghatározó, a jelen ügy tényállására a 207/2009 rendelet anyagi jogi rendelkezései irányadók (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑i Alcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. január 29‑i Sky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 49. pont). Következésképpen a jelen ügyben az anyagi jogi szabályokat illetően a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban és a felek által beadványaikban a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tett hivatkozásokat úgy kell érteni, mint amelyek a 207/2009 rendelet azonos tartalmú 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkoznak.

17      Keresete alátámasztásaként a fellebbező egyetlen, a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.

18      A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg úgy, hogy ő a vitatott védjegy bejelentésekor rosszhiszeműen járt el. Egyrészt ugyanis a beavatkozó felek nem bizonyították, hogy a korábbi csehszlovák védjegy még lajstromozva volt vagy használták volna ebben az időpontban, és így a beavatkozó felek a Nehera megjelöléshez és névhez fűződő semmilyen joggal nem rendelkeznek. Másrészt a beavatkozó felek azt sem bizonyították, hogy Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy az említett időpontban még mindig közismert lett volna vagy maradvány jóhírnevet élvezett volna. E körülmények között nem róható fel neki tisztességtelen szándék vagy tisztességtelen gyakorlat.

19      Az EUIPO és a beavatkozó felek vitatják a felperes érvelését.

 Előzetes megfontolások

20      Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha e védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

21      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő „rosszhiszeműség” fogalmát a jogi szabályozás nem definiálja, nem határolja körül és semmilyen módon nem írja le (lásd: 2017. június 29‑i Cipriani kontra EUIPO – Hotel Cipriani [CIPRIANI] ítélet, T‑343/14, EU:T:2017:458, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a Bíróság és a Törvényszék több pontosítással is szolgált a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő rosszhiszeműség fogalmának értelmezését és fennállásának értékelését illetően.

23      Elsősorban az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint a rosszhiszeműség fogalma tisztességtelen szándékot vagy gondolkodásmódot feltételez (2019. szeptember 12‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 45. pont; 2020. január 29‑i Sky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 74. pont).

24      A rosszhiszeműség fogalmát ezenkívül a védjegyjog összefüggéseiben, azaz a gazdasági tevékenység körében kell értelmezni. E tekintetben az európai uniós védjegyre vonatkozó szabályok többek között az Európai Unióban a torzulásmentes verseny rendszeréhez való hozzájárulásra irányulnak, amely rendszerben a vállalkozásoknak – ahhoz, hogy vásárlóikat áruik vagy szolgáltatásaik minősége révén meg tudják tartani – lehetőségük kell, hogy legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat a máshonnan származóktól (2019. szeptember 12‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 45. pont; 2020. január 29‑i Sky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 74. pont).

25      Következésképpen a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő feltétlen törlési ok akkor alkalmazandó, ha a releváns és egybehangzó bizonyítékokból kitűnik, hogy az európai uniós védjegy jogosultja az e védjegy lajstromozása iránti kérelmet nem a versenyben való tisztességes részvétel céljából, hanem azzal a szándékkal nyújtotta be, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban álló módon megsértse harmadik személyek érdekeit, vagy azzal a szándékkal, hogy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól, többek között a fenti 24. pontban felidézett alapvető származásjelző funkciótól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot ((2019. szeptember 12‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 46. pont; 2020. január 29‑i Sky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 75. pont).

26      Másodsorban a védjegy bejelentőjének szándéka szubjektív elem, amelyet azonban az illetékes közigazgatási hatóságoknak és bíróságoknak objektív módon kell megállapítaniuk. Következésképpen a rosszhiszeműség feltételezett fennállását átfogóan kell megvizsgálni, figyelembe véve az eset valamennyi releváns ténybeli körülményét. A rosszhiszeműségre vonatkozó állítás csak ily módon értékelhető objektív módon (2019. szeptember 12‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      E célból többek között figyelembe kell venni először is azt a tényt, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy valamely harmadik fél legalább egy tagállamban azonos vagy hasonló megjelölést használ a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában, másodszor a bejelentő azon szándékát, hogy az említett harmadik felet megakadályozza e megjelölés további használatában, valamint harmadszor a harmadik fél megjelölése által élvezett jogi védelem szintjét és a lajstromoztatni kért megjelölést (2009. június 11‑i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli ítélet, C‑529/07, EU:C:2009:361, 53. pont).

28      Mindemellett a fenti 27. pontban felsorolt tényezők csupán példaértékűek azon elemek összességét illetően, amelyek figyelembe vehetők a védjegybejelentőnek a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló esetleges rosszhiszeműségének megítélésénél (lásd ebben az értelemben: 2017. június 29‑i CIPRIANI ítélet, T‑343/14, EU:T:2017:458, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Így előfordulhatnak olyan esetek, amelyekben a lajstromozás iránti kérelem tekinthető rosszhiszeműen benyújtottnak, annak ellenére, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a harmadik személy által használt megjelölés és a vitatott védjegy között, vagy ha harmadik személy nem használ a vitatott védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést. Más ténybeli körülmények ugyanis minősülhetnek adott esetben a bejelentő rosszhiszeműségét bizonyító releváns és egybehangzó valószínűsítő körülménynek (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑i Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO ítélet, C‑104/18 P, EU:C:2019:724, 52–56. pont).

30      Meg kell állapítani tehát, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elvégzett átfogó elemzés keretében figyelembe lehet venni a szóban forgó megjelölés eredetét, annak a megalkotása óta történő használatát, azt az üzleti logikát, amelybe az e megjelölésből álló európai uniós védjegy bejelentése illeszkedik, valamint az említett bejelentés megtörténtét övező események időbeli sorrendjét (lásd: 2016. július 7‑i Copernicus‑Trademarks kontra EUIPO – Maquet [LUCEO] ítélet, T‑82/14, EU:T:2016:396, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Hasonlóképpen a megjelölés által a lajstromozása iránt előterjesztett kérelem benyújtása időpontjában élvezett jóhírnév foka is figyelembe vehető (lásd ebben az értelemben: 2009. június 11‑i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli ítélet, C‑529/07, EU:C:2009:361, 51. pont), különösen akkor, ha e megjelölést korábban lajstromozták vagy harmadik személy védjegyként használta (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑i Simca Europe kontra OHIM – PSA Peugeot Citroën [Simca] ítélet, T‑327/12, EU:T:2014:240, 40. pont).

32      Az a körülmény ugyanis, hogy a lajstromoztatni kívánt megjelölés használata lehetővé teszi a bejelentő számára, hogy tisztességtelenül kihasználja valamely védjegy vagy korábbi megjelölés jóhírnevét, illetve egy híres személy nevét, alkalmas a bejelentő rosszhiszeműségének bizonyítására (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑i Simca ítélet, T‑327/12, EU:T:2014:240; 2019. május 14‑i Moreira kontra EUIPO – Da Silva Santos Júnior [NEYMAR] ítélet, T‑795/17, nem tették közzé, EU:T:2019:329).

33      Harmadsorban ha a védjegybejelentő rosszhiszeműsége azon a szándékán alapul, hogy tisztességtelenül kihasználja valamely megjelölés vagy korábbi név jóhírnevét, e jóhírnév fennállásának és az említett jóhírnév tisztességtelen kihasználásának értékelése szempontjából az érintett vásárlóközönség a vitatott védjeggyel érintett vásárlóközönség, azaz áruk átlagos fogyasztója, amelyek vonatkozásában a vitatott védjegyet lajstromozták (lásd analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 36. pont).

34      Negyed‑ és utolsósorban emlékeztetni kell arra, hogy a törlést kérelmező félnek kell bizonyítania azokat a körülményeket, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy az európai uniós védjegy jogosultja ez utóbbi bejelentésekor rosszhiszeműen járt el (lásd: 2014. május 8‑i Simca ítélet, T‑327/12, EU:T:2014:240, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jóhiszeműséget az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell (2012. december 13‑i ítélet, pelicantravel.com kontra OHIM – Pelikan [Pelikan] ítélet, T‑136/11, nem tették közzé, EU:T:2012:689, 57. pont).

35      A megtámadott határozat jogszerűségét többek között ezen előzetes megfontolásokra tekintettel kell vizsgálni, amennyiben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a felperes a vitatott védjegy bejelentésekor rosszhiszeműen járt el.

 A felperes rosszhiszeműségének fennállása

36      A megtámadott határozat 35. és 37. pontjából az következik, hogy a fellebbezési tanács a felperes rosszhiszeműségének megállapításakor arra a tényre támaszkodott, hogy a felperes a vitatott védjegy lajstromozásának kérelmezésével valójában arra törekedett, hogy élősködő módon kihasználja Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy jóhírnevét, és így tisztességtelenül kihasználja e jóhírnevet. Így a fellebbezési tanács megállapításának alapja az a szándék, hogy az említett jóhírnév tekintetében élősködő magatartást (freeriding) tanúsítsanak.

37      Ebben az összefüggésben a felperes jó‑ vagy rosszhiszeműségének átfogó értékelése céljából figyelembe vehető különböző tényezők közül különösen fontos megvizsgálni – a jogvita ténybeli és történeti hátterén kívül – mind a korábbi csehszlovák védjegy, mind pedig Jan Nehera neve jogi védelmének, tényleges használatának és jóhírnevének mértékét, valamint azt, hogy a felperes milyen mértékben ismeri ezen elemeket.

38      Egyébiránt a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jelen ügyben a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera neve jóhírnevének fennállása, valamint e jóhírnév tisztességtelen kihasználásának értékelése szempontjából érintett vásárlóközönség a fenti 4. pontban említett áruk átlagos fogyasztóiból, azaz az Unió nagyközönségéből áll.

–       Ténybeli és történeti háttér

39      Nem vitatott, hogy az 1899‑ben (a jelenleg a Cseh Köztársaságban található) Kostelec na Hanéban született Jan Nehera vállalkozó volt a divatágazatban, és a 20‑as, 30‑as és 40‑es években Csehszlovákiában tevékenykedett. Közelebbről, a 30‑as évek elején Prostějovban (ma a Cseh Köztársaságban) olyan vállalkozást hozott létre, amelynek cégneve a családnevére utalt, és amely női, férfi és gyermek konfekcióruhákat, valamint kiegészítőket gyártott és forgalmazott. A modern irányítási módszereknek és az intenzív reklámozásnak köszönhetően e vállalkozás bizonyos sikert ért el Csehszlovákiában és külföldön. A második világháború előestéjén közel 1000 munkavállalót foglalkoztatott, és több mint 130 kiskereskedelmi üzletből álló hálózattal rendelkezett Európában, az Egyesült Államokban és Afrikában. Az említett vállalkozás a második világháborúban egy német állampolgár tényleges irányítása alatt folytatta tevékenységét, a Jan Neherával szemben előírt „egyesülést” követően. 1946. január 1‑jén államosították, és tulajdonjogát átruházták a csehszlovák államra. Ezt követően tevékenységét egy új, alapítója családnevére már nem hivatkozó cégnév alatt folytatta. Ebben az időszakban Jan Nehera már elhagyta Csehszlovákiát, és Marokkóban telepedett le, ahol két ruhaüzletet működtetett, és ahol 1958‑ban elhunyt.

40      Az sem vitatott, hogy vállalkozásán keresztül Jan Nehera Csehszlovákiában a vitatott védjeggyel azonos védjegyet jelentett be, azaz a korábbi csehszlovák védjegyet (lásd a fenti 7. pontot). E védjegyet 6414. számon 1936. júniusában lajstromozták a csehszlovák kereskedelmi kamarai nyilvántartásba, amelynek kivonatát a beavatkozó felek benyújtották. Jan Nehera a 30‑as és 40‑es években a vállalkozása által gyártott áruk Csehszlovákiában és külföldön történő forgalmazása céljából használta az említett védjegyet. E védjegyet az 50‑es évekig marokkói ruházati üzleteiben is használta.

41      A felperes a reklámozás és a marketing területén tevékenykedő szlovák vállalkozó. Nem áll rokonságban Jan Neherával és családjával. 2006‑ban a korábbi csehszlovák védjeggyel és a vitatott védjeggyel azonos nemzeti védjegy lajstromozását kérte és kapta meg a Cseh Köztársaságban. E cseh védjegy 2016‑ban lejárt. 2013. május 6‑án a vitatott védjegy európai uniós védjegyként történő lajstromozását kérte. E védjegyet 2014. október 31‑én lajstromozták (lásd a fenti 2., 3. és 6. pontot). 2014‑ben kezdett női ruhakollekciókat bemutatni divatbemutatókon, és azokat a vitatott védjegy használatával forgalmazni.

–       A korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének jogi védelme

42      Az ügy irataiból nem tűnik ki – és egyébként egyik fél sem állítja –, hogy a korábbi csehszlovák védjegy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában még lajstromozva lett volna harmadik személy nevére. Ellenkezőleg, az EUIPO egyrészt elismeri, hogy a korábbi csehszlovák védjegy 1946‑ban lejárt. A beavatkozó felek által benyújtott csehszlovák kereskedelmi kamarai nyilvántartás kivonatából ugyanis kitűnik, hogy e védjegyet 1946 júniusában törölték. Másrészt nem vitatott, hogy bár a korábbi csehszlovák védjeggyel azonos nemzeti védjegyet egy harmadik személy nevére lajstromozták a Cseh Köztársaságban 1992 és 2002 között, e védjegy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása előtt lejárt.

43      Azt sem bizonyították, sőt nem is állították, hogy Jan Nehera nevét a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában különleges jogi védelem illette volna meg.

–       A korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének használata

44      Az ügy irataiból az sem tűnik ki – és egyébként egyik fél sem állítja –, hogy a korábbi csehszlovák védjegyet vagy Jan Nehera nevét harmadik személy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában még mindig használta volna ruházati cikkek forgalmazására. Egyrészt ugyanis az EUIPO elismeri, hogy e védjegyet 1946 után – Jan Nehera úr 50‑es évekbeli marokkói használatának kivételével – nem használták. A beavatkozó felek sem hivatkoznak arra, hogy az említett védjegyet Jan Nehera vállalkozásának 1946‑os államosítását követően Európában, vagy Jan Nehera 1958‑ban bekövetkezett halálát követően Marokkóban használták volna. Másrészt nem tűnik úgy, hogy a korábbi csehszlovák védjeggyel azonos és a Cseh Köztársaságban 1992 és 2002 között lajstromozott nemzeti védjegy harmadik személy jogosultja azt valaha is használta volna.

–       A korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének jóhírneve

45      A törlési osztállyal ellentétben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. és 34. pontjában egyrészt úgy ítélte meg, hogy Jan Nehera „híresség” volt, másrészt pedig, hogy a korábbi csehszlovák védjegy még legalábbis „bizonyos maradvány jóhírnevet” élvezett, és így a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában „történelmi értéket” őrzött meg.

46      A felek egyetértenek abban, hogy a régi csehszlovák védjegy és Jan Nehera neve a 30‑as és 40‑es években legalábbis bizonyos jóhírnévvel vagy közismertséggel rendelkezett Csehszlovákiában. Nem értenek egyet azonban abban a kérdésben, hogy e jóhírnév vagy e közismertség fennállt‑e a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában.

47      A felperes ugyanis azon a véleményen van, hogy Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy mára teljesen feledésbe merült. Az EUIPO szintén elismeri azt, hogy első látásra úgy tűnik, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a Cseh Köztársaságban vagy Szlovákiában még maradvány jóhírnevet élveznének. Csak a beavatkozó felek állítják, hogy 2013‑ban még közismertek voltak e két tagállamban.

48      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e jóhírnév fennállásának bizonyítása érdekében a beavatkozó felek a Törvényszék előtt két bizonyítékra hivatkoznak, azaz egyrészt a Wikipédia enciklopédia Jan Neherának szentelt cikkére, másrészt egy cseh hallgató által készített egyetemi dolgozatra, amely Jan Nehera vállalkozásának államosításáról és e vállalkozás 1945 és 1948 közötti történetéről szól. A beavatkozó felek többek között ezen egyetemi beadvány kivonatára hivatkoznak, amely szerint „Jan Nehera nevét mint az első [csehszlovák] köztársaság ruházati ágazatban tevékenykedő egyik legnagyobb csehszlovák vállalkozó nevét őrizte meg az emlékezet”.

49      Márpedig, noha a beavatkozó felek által hivatkozott két bizonyíték Jan Nehera és vállalkozása 30‑as és 40‑es évekbeli történetére vonatkozó információkat tartalmaz, azok nem tartalmaznak olyan részletes információkat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy Jan Nehera vagy a korábbi csehszlovák védjegy 2013‑ban még ismert volt az érintett vásárlóközönség jelentős része számára. Egyébként maga az EUIPO is úgy véli, hogy e két bizonyíték nem meggyőző.

50      Ezt követően a felperes helyesen mutat rá arra, hogy a beavatkozó felek által az EUIPO elé terjesztett többi bizonyíték sem alkalmas annak bizonyítására, hogy Jan Nehera vagy a korábbi csehszlovák védjegy jóhírneve továbbra is fennáll. A beavatkozó felek az EUIPO ügyirataihoz például először is egy 50‑es években Marokkóban készített fényképet csatoltak, amelyen a korábbi csehszlovák védjeggyel ellátott üzlet látható, másodszor a 2000‑ben a szlovák Ozeta vállalkozás által a 70. évfordulója alkalmából kiadott ünnepi kiadványt, amely megemlíti, hogy Jan Nehera vállalkozása 1940‑ben Trencsénben (ma Szlovákiában) gyárat nyitott, harmadrészt pedig számos sajtócikket és egyéb, a felperes tevékenységével kapcsolatos dokumentumot. Márpedig e különböző bizonyítékok nem tartalmaznak olyan információt, amely alátámasztaná, hogy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában az érintett vásárlóközönség ismerte volna Jan Neherát vagy a korábbi csehszlovák védjegyet.

51      A felperes különösen felhívja a Törvényszék figyelmét egy divattervezővel készült, a beavatkozó felek által előterjesztett interjúra. Ebben a 2015‑ben – vagyis jóval a vitatott védjeggyel szembeni törlés iránti kérelem benyújtása előtt – adott, és következésképpen e kérelemmel semmilyen kapcsolatban nem álló interjúban Samuel Drira, egy francia divatmagazin társalapítója és főszerkesztője kifejtette, hogy csak egy nappal azelőtt értesült a Nehera védjegy létezéséről, hogy Pozsonyba érkezett, és találkozott a felperessel, aki ekkor ajánlotta fel neki, hogy kinevezi őt cége kreatív igazgatójának. Így úgy tűnik, hogy még a felperes által a női ruházati cikkek készítésére irányuló tevékenységének beindításához felvett divatágazati szakértő sem volt egyáltalán tisztában a korábbi csehszlovák védjegy létezésével.

52      Végül meg kell jegyezni, hogy közel hét évtized telt el 1946 – a korábbi csehszlovák védjegy európai használata megszűnésének éve – és 2013 – a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem felperes általi benyújtásának éve – között.

53      E körülmények között a beavatkozó felek nem nyújtottak be a fenti 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján őket terhelő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy 2013‑ban a korábbi csehszlovák védjegy még mindig jóhírnevet élvezett a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában vagy más tagállamokban, illetve hogy Jan Nehera neve még mindig ismert volt az érintett vásárlóközönség jelentős része körében. Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy e védjegy megőrizte „bizonyos maradvány jóhírnevét”, és hogy e név még híres volt a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor.

–       A felperesnek a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének létezéséről és múltbeli jóhírnevéről való tudomása

54      Nem vitatott, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában megállapította – a felperesnek a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor tudomása volt Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy létezéséről és múltbeli jóhírnevéről.

55      Az iratokból, és különösen a felperesnek a keresetlevélben, valamint az általa 2016. február 16‑án N. Sehnalnak címzett elektronikus levélben szereplő magyarázataiból ugyanis kitűnik, hogy ő egy korábbi, nem használt és elfelejtett védjegyet keresett, amelyet saját, női ruházati cikkek készítésére irányuló tevékenységének elindításához használhatna. Több név mérlegelése után úgy határozott, hogy a Nehera Praguea védjegyet, majd a korábbi csehszlovák védjegyet használja annak érdekében, hogy „tisztelegjen” a „30‑as évek csehszlovák textiliparának aranykora”, és különösen Jan Nehera előtt, akit a csehszlovák ruhaipar ezen „áldott időszaka” „nagy alakjának” és „jelképének” tekintett.

–       Átfogó értékelés

56      A fenti 42–53. pontból az következik, hogy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera neve már nem volt lajstromozva, illetve nem állt oltalom alatt, harmadik személy sem használta ruházati cikkek forgalmazása céljából, és nem is rendelkezett jóhírnévvel az érintett vásárlóközönség körében.

57      Márpedig egy megjelölés vagy név jóhírnevével kapcsolatos olyan élősködő magatartás, mint amelyre a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban a felperes rosszhiszeműsége megállapításának alátámasztása érdekében hivatkozott, főszabály szerint csak akkor lehetséges, ha e megjelölés vagy név ténylegesen és jelenleg is bizonyos fokú jóhírnevet vagy közismertséget élvez (lásd analógia útján: 2015. szeptember 3‑i Iron & Smith ítélet, C‑125/14, EU:C:2015:539, 29. pont).

58      Ily módon az uniós bíróság egy európai uniós védjegy lajstromozását kérő személy vonatkozásában már megállapította azt a szándékot, hogy tisztességtelenül kihasználja valamely korábbi védjegy maradvány jóhírnevét, ideértve azt az esetet is, ha e védjegyet már nem használják (2014. május 8‑i Simca ítélet, T‑327/12, EU:T:2014:240), vagy valamely természetes személy nevének jelenlegi ismertségét (2019. május 14‑i NEYMAR ítélet, T‑79/17, T‑79/17, nem tették közzé, EU:T:2019:329), amennyiben e maradvány jóhírnevet vagy jelenlegi közismertséget megfelelően bizonyították. Ezzel szemben megállapította, hogy nem áll fenn valamely harmadik személy által igényelt kifejezés jóhírnevének bitorlása, és következésképpen a védjegybejelentő rosszhiszeműsége sem, ha e kifejezést az Unióban nem jegyezték be, nem használták és nem élvezett jóhírnevet (lásd ebben az értelemben: 2018. november 29‑i Khadi and Village Industries Bizottság kontra EUIPO – BNP Best Natural Products [Khadi Ayurveda] ítélet, T‑683/17, nem tették közzé, EU:T:2018:860, 68–71. pont).

59      E körülmények között, mivel a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában nem áll fenn a korábbi csehszlovák védjegy maradvány jóhírneve és Jan Nehera nevének jelenlegi közismertsége, ez utóbbi védjegy felperes általi későbbi használata főszabály szerint nem minősülhet a felperes rosszhiszeműségét feltáró élősködő magatartásnak.

60      E következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a felperesnek tudomása volt Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy létezéséről és múltbeli jóhírnevéről (lásd a fenti 54. és 55. pontot). Pusztán az a körülmény ugyanis, hogy a védjegybejelentő tudja vagy tudhatja, hogy egy harmadik személy a múltban használt valamely, a bejelentett védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló védjegyet, nem elegendő a bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. június 27‑i Malaysia Dairy Industries ítélet, C‑320/12, EU:C:2013:435, 36. és 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 29‑i Khadi Ayurveda ítélet, T‑683/17, nem tették közzé, EU:T:2018:860, 69. pont).

61      Meg kell azonban még vizsgálni az EUIPO és a beavatkozó felek további érveit, amelyek lényegében a felperes élősködő szándékának és rosszhiszeműségének megállapítására irányulnak, függetlenül attól, hogy fennáll‑e a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének maradvány jóhírneve.

62      Elsősorban, a beavatkozó felek által támogatott EUIPO lényegében azt rója fel a felperesnek, hogy egyrészt tevékenysége, másrészt a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera között képzettársítást kíván létrehozni. Az EUIPO szerint a felperes piaci előnyt szerzett azáltal, hogy vállalkozásának imázsát egy egykor jó hírű védjeggyel és egy egykor híres vállalkozóval fennálló kifejezett kapcsolatra építette.

63      E tekintetben kétségtelenül igaz, hogy – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában lényegében rámutatott – a felperes kapcsolatot hozott létre vállalkozása és a korábbi csehszlovák védjegy között. Nem vitatott ugyanis, hogy több alkalommal hivatkozott e védjegyre és Jan Neherára vállalkozása kommunikációs és marketingstratégiája keretében. Így az ügyiratok között található számos irat – például a felperes vállalkozásának honlapja, e vállalkozás Facebook közösségi hálózaton található oldala és több újságcikk is – arra utal, hogy e vállalkozás „újraélesztette” és „feltámasztotta” a Jan Nehera által a 30‑as években létrehozott korábbi Nehera védjegyet.

64      Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett vásárlóközönség képzetében valamely későbbi védjegy és egy korábbi megjelölés vagy név közötti kapcsolat fennállása alapján önmagában nem lehet a korábbi megjelölés vagy név jóhírneve tisztességtelen kihasználásának fennállására következtetni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 32. pont; 2015. szeptember 3‑i Iron & Smith ítélet, C‑125/14, EU:C:2015:539, 31. pont).

65      Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy valamely megjelölés vagy név jóhírneve tisztességtelen kihasználásának fogalma arra az esetre vonatkozik, amikor valamely harmadik fél a korábbi jó hírű megjelöléssel vagy névvel annak nyomdokába lép azért, hogy előnyt szerezzen annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, és azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül, illetve anélkül, hogy e tekintetben saját ráfordítást kellene eszközölnie – az e megjelölés vagy név jogosultja által az említett megjelölés vagy az említett név imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet, C‑487/07, EU:C:2009:378, 49. pont).

66      Márpedig a jelen ügyben a felperes – anélkül, hogy azt az EUIPO és a beavatkozó felek vitatnák – arra hivatkozik, hogy a korábbi csehszlovák védjegyet és Jan Nehera nevét 2013‑ban az érintett vásárlóközönség teljesen elfelejtette, és ő maga sok erőfeszítést, időt és pénzt szentelt a Nehera védjegy újjáélesztése, valamint Jan Nehera és vállalkozása történetének megismertetése érdekében. Ebből következik, hogy a felperes nem csupán élősködő módon használta ki a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera nevének múltbeli jóhírnevét, hanem saját üzleti erőfeszítést tett e védjegy imázsának újraélesztése, és ezáltal saját költségén az említett jóhírnév helyreállítása érdekében. E körülmények között önmagában az a tény, hogy a vitatott védjegy reklámozása céljából Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy történelmi imázsára hivatkozott, nem tűnik a tisztességes ipari vagy kereskedelmi gyakorlat követelményeivel ellentétesnek.

67      Másodsorban, az EUIPO és a beavatkozó felek azt állítják, hogy a felperes megpróbálta megtéveszteni a közönséget annak elhitetésével, hogy ő Jan Nehera tevékenységének folytatója és jogutódja. A beavatkozó felek különösen azt róják fel a felperesnek, hogy „a folytonosság illúzióját” és „hamis öröklési kapcsolatot” kívánt létrehozni a saját és Jan Nehera vállalkozása között. A beavatkozó felek a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontját is megemlítik, amely előírja, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében.

68      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem zárható ki, hogy bizonyos sajátos körülmények között egy egykor jóhírű korábbi védjegy vagy egykor híres személy nevének harmadik személy általi újbóli használata ezen korábbi védjeggyel vagy e személlyel való folytonosságra vagy öröklésre vonatkozó hamis benyomást kelthet. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha a védjegybejelentő az érintett vásárlóközönség körében a korábbi védjegy jogosultjának törvényes vagy gazdasági jogutódjaként jelenik meg, miközben a korábbi védjegy jogosultja és a védjegybejelentő között semmiféle folytonossági vagy öröklési viszony nem áll fenn. Egy ilyen körülményt adott esetben figyelembe lehet venni a védjegybejelentő rosszhiszeműségének megállapítása, és következésképpen az új védjegynek a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának rendelkezései alapján történő törlése érdekében.

69      Mindazonáltal a jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem arra alapította érvelését, hogy a felperesnek szándékában állt volna a folytonosságra vagy öröklére vonatkozó hamis látszatot kelteni a felperes és Jan Nehera vállalkozása között.

70      Továbbá mindenesetre nem bizonyított, illetve nem is állították, hogy a felperes Jan Neherával fennálló rokoni kapcsolatot állított volna, vagy hogy az ő vagy vállalkozása törvényes örököseként és jogutódjaként lépett volna fel. Egyébiránt a felperes azon állításával, hogy a 30‑as években virágzó védjegyet élesztett újra és támasztott fel, inkább a megszakítást, következésképpen a Jan Nehera és a saját tevékenysége közötti folytonosság hiányát sugallta. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy a felperes szándékosan próbált volna a vállalkozása és Jan Nehera vállalkozása közötti folytonosságra vagy öröklésre vonatkozó hamis benyomást kelteni.

71      Végül a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának rendelkezései a jelen kereset keretében egyáltalán nem relevánsak. A fellebbezési tanács ugyanis nem a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának és az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának a fogyasztók megtévesztésére alkalmas védjegyekre vonatkozó rendelkezései alapján törölte a vitatott védjegyet, hanem kizárólag az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a rosszhiszeműségre vonatkozó b) pontjának rendelkezései alapján.

72      Harmadsorban a beavatkozó felek arra hivatkoznak, hogy a felperes megpróbálta megtéveszteni Jan Nehera leszármazottait és örököseit, és jogaikat bitorolni azáltal, hogy a vitatott védjegy lajstromozásának kérelmezése előtt nem szerezte meg a hozzájárulásukat.

73      E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a fellebbezési tanács nem arra alapította érvelését, hogy a felperesnek szándékában állt volna megtéveszteni Jan Nehera leszármazottait és örököseit, és bitorolni jogaikat.

74      Másrészt és mindenesetre a korábbi csehszlovák védjegy és Jan Nehera neve a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában már nem részesült harmadik személy javára semmilyen jogi védelemben (lásd a fenti 42. és 43. pontot). Ebből következik, hogy Jan Nehera leszármazottai és örökösei nem rendelkeztek olyan joggal, amely alapján a felperes megtéveszthette volna őket, vagy amelyet a felperes bitorolhatott volna. Ennélfogva nem tűnik úgy, hogy a felperesnek a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelmével az lett volna a szándéka, hogy megtévessze Jan Nehera leszármazottait és örököseit, vagy bitorolja az állítólagos jogaikat.

75      Negyedsorban a beavatkozó felek arra hivatkoznak, hogy Jan Neherát jogellenesen és igazságtalanul fosztották meg tulajdonától vállalkozásának 1946‑ban történő államosítása során. Úgy vélik, hogy azon elvnek megfelelően, amely szerint jogellenes cselekményből nem származhat jog (ex injuria jus non oritur), senki sem használhatja ki ezen igazságtalanságot arra, hogy Jan Nehera nevének felhasználásával meggazdagodjon.

76      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy Jan Nehera vállalkozásának 1946‑ban történő államosítása nem róható fel a felperesnek. Ugyanez vonatkozik a korábbi csehszlovák védjegy oltalmának és használatának közel hét évtizeden át tartó hiányára, valamint e védjegy jó hírnevének és megalkotója közismertségének megszűnésére. Ilyen körülmények között az a körülmény, hogy Jan Neherát jogellenesen vagy igazságtalanul fosztották meg tulajdonától, nem alkalmas a felperes rosszhiszeműségének bizonyítására.

77      Ötöd‑ és utolsósorban az EUIPO arra hivatkozik, hogy – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 36. pontjában rámutatott – a rosszhiszeműség fogalma nem szükségszerűen foglalja magában az erkölcstelenség valamilyen fokát.

78      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a fenti 23. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a rosszhiszeműség fogalma tisztességtelen szándékot vagy gondolkodásmódot feltételez. Márpedig a jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó felek nem bizonyították, hogy a felperest tisztességtelen szándék vagy gondolkodásmód vezette volna a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor.

79      A fentiek összességéből az következik, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes szándéka Jan Nehera és a korábbi csehszlovák védjegy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása volt, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor rosszhiszeműen járt el.

80      Következésképpen a felperes egyetlen jogalapjának helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

 A költségekről

81      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó felek pervesztesek lettek. Mivel a felperes csak azt kérte, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére, az EUIPO‑t kell kötelezni a saját költségeinek, valamint a felperes részéről a jelen eljárásban felmerült költségeknek a viselésére.

82      Ezenkívül a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás költségeinek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Következésképpen az EUIPO‑t kötelezni kell a felperes részéről a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek viselésére is.

83      Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2021. március 10i határozatát (R 1216/20202. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)      Az EUIPO maga viseli saját költségeit, valamint a Ladislav Zdút részéről felmerült költségeket, ideértve a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket is.

3)      Isabel Nehera, JeanHenri Nehera és Natacha Sehnal maguk viselik saját költségeiket.

Kornezov

Buttigieg

Kowalik‑Bańczyk

Hesse

 

      Petrlík

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. július 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.