C133/15. sz. ügy

H. C. ChavezVilchez és társai

kontra

Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank és társai

(a Centrale Raad van Beroep [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – EUMSZ 20. cikk – A szociális segélyekhez, valamint a családi támogatásokhoz való hozzáférés feltételéül szabott, valamelyik tagállamban való tartózkodáshoz való jog – Harmadik ország olyan állampolgára, aki az e tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermekének napi szinten ténylegesen gondját viseli – A harmadik ország állampolgárának arra vonatkozó bizonyítási kötelezettsége, hogy az említett tagállam állampolgárságával rendelkező másik szülő képtelen gondoskodni a gyermekről – A tartózkodás megtagadása, amely a gyermeket a tagállam vagy akár az Unió területének elhagyására kötelezheti”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. május 10.

1.        Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Jogosultak – Uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai – Feltétel – Uniós polgár, aki már gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát

(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

2.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Másik tagállamban pusztán uniós polgár minőségében való tartózkodást követően az állampolgársága szerinti tagállamba visszatérő uniós polgár – Harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak származékos tartózkodási joga – Feltételek – Az uniós polgár fogadó tagállamban való, a 2004/38 irányelv 7. és 16. cikkén alapuló tényleges tartózkodása – Az ezen irányelvben előírt jogosultsági feltételek analógia útján történő alkalmazása

(EUMSZ 21. cikk, (1) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, 7. cikk, (1) és (2) bekezdés, és 16. cikk, (1) és (2) bekezdés)

3.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Személyi hatály – Valamely tagállam állampolgárságával rendelkező olyan kiskorú, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát – Bennfoglaltság – Joghatások – A kiskorút eltartó, harmadik országbeli állampolgár szülő tartózkodáshoz és munkavállaláshoz való joga a kiskorú állampolgársága és tartózkodási helye szerinti tagállamban

(EUMSZ 20. cikk)

4.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Uniós polgár gyermek, akinek egyik szülője harmadik ország állampolgára – Az említett szülővel szemben a tartózkodáshoz való jog megtagadása, amely a gyermeket az Unió területének elhagyására kényszerítheti – A gyermek és e szülő közötti függőségi viszony fennállása – Uniós polgár másik szülő, aki képes és készen áll arra, hogy napi szinten ténylegesen egyedül viselje gondját a gyermeknek – Annak megállapításához nem elegendő körülmény, hogy a gyermek és harmadik országbeli állampolgár szülője között nincs függőségi viszony – Az adott ügy körülményei összességének figyelembevételére alapított értékelés

(EUMSZ 20. cikk)

5.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Uniós polgár gyermekének napi szinten ténylegesen gondját viselő, harmadik országbeli állampolgár – Az említett állampolgár tartózkodáshoz való jogát ahhoz a kötelezettséghez kötő nemzeti szabályozás, hogy bizonyítsa a tartózkodást megtagadó határozat következményeit, amelyek a gyermeket az Unió területének elhagyására kötelezhetik – Megengedhetőség – Feltétel – Az illetékes nemzeti hatóságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy végezzék el a szükséges vizsgálatot egy ilyen megtagadó határozat következményeinek értékelése érdekében

(EUMSZ 20. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 52. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 54., 55. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 61–63. pont)

4.      Az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy annak értékelése szempontjából, hogy az európai uniós polgár gyermek el kényszerül‑e hagyni az Unió egészének területét, és így megfosztják az ezen cikk által biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől, ha a harmadik országbeli állampolgár szülőjétől megtagadják az érintett tagállamban történő tartózkodáshoz való jogot, az a körülmény, hogy a másik, uniós polgár szülő, ténylegesen képes és készen áll arra, hogy napi szinten ténylegesen egyedül viselje gondját a gyermeknek, releváns tényező ugyan, ám önmagában még nem elegendő annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő és a gyermek között nincs olyan függőségi viszony, amely miatt ez utóbbi ilyen kényszernek lenne kitéve a tartózkodási jog ilyen megtagadása esetén. Az ilyen értékelést – a gyermek mindenek felett álló érdekében – az adott ügy körülményei összességének, többek között a gyermek életkora, a testi és érzelmi fejlettsége, a mind az uniós polgár szülővel, mind a harmadik országbeli állampolgár szülővel fennálló érzelmi kapcsolata erősségének, valamint azon kockázat figyelembevételére kell alapozni, amelyet az utóbbitól való elszakítása a gyermek lelki egyensúlyára jelenthet.

(vö. 72. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

5.      Az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy valamely tagállam e tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermekéről napi szinten ténylegesen gondoskodó harmadik országbeli állampolgár szülőjének tartózkodási jogát ezen állampolgár azon kötelezettségétől teszi függővé, hogy azt alátámasztó bizonyítékokat nyújtson be, hogy a harmadik országbeli állampolgár szülő tartózkodási jogát megtagadó határozat a gyermeket megfosztja az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől azáltal, hogy az Unió területe egészének elhagyására kötelezi őt. Az érintett tagállam illetékes hatóságainak feladata mindazonáltal, hogy a harmadik országbeli állampolgár által nyújtott információk alapján elvégezzék a szükséges vizsgálatot annak értékelése érdekében, hogy a megtagadó határozat az ügy körülményeinek összességére tekintettel járhat‑e ilyen következményekkel.

(vö. 78. pont, a rendelkező rész 2. pontja)